Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

fi FALU Fs a MŰVELŐDÉS HÁZA Önállóan funkcionáló Intézmény nincs, nincsenek kizárólagos feladatok vagy célkitűzések, amelyeket csak egyik vagy másik eszközzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési házakat sem lehet úgy vizsgálni, hogy azokat kiragadjuk abból a komplex rendszerből, amely­ben ott van a rádió, a televí­zió, a napi sajtó, könyvtár, mozi st±>. Lehetőségek, szük­ségleteik, adottságok és tra­díciók keverednek, és képez­nek egészet a művelődés és annak egyes formái vagy in­tézményei számára falun is. Ma az ország lakosságának több mint féle, 56 százaléka fl falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak, de a művelő­dés összefüggésében mégis a faluihoz tartoznak. Az utóbbi 7 évben a községék lakóinak száma 3,9 százalékkal csök­kent Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban foglalkoz­tatott keresők száma, amely 1949-ben az összkeresők több mint 50 százaléka volt, 1967- ben 31 százalékra csökkent 1949-hez viszonyítva nap­jainkban hatszor több trak­tor, négyszázszor több arató­cséplőgép van. ötszörösére nőtt a műtrágya felhasználás, az öntözött területek több mint tízszeresre emelkedtek. Megszűnt tehát az »univerzá­lis« kistermelő paraszt, és ve­le együtt változásnak indult az ehhez kapcsolódó művelő­dési igény is. A másik fontos tényező, hogy megváltozott a falusi lakosság szociálpolitikai te­vékenységének feltétele is. A mezőgazdasági szövetkezetek mint a demokrácia, a kollek­tivitás keretei, szintén lénye­gesen megváltoztatták a falu érdeklődését A nagyüzemi termelésre történő áttérés tartalmában és szervezeti téren új felada­tokat jelentett a falu művelő­désében is. Az új nagyüzerm gazdálkodás szabta követel­mény egyre inkább évrényre jut, s ennek figyelembevéte­lével szerveződik és alakul át a falu művelődése. Kezdetét vette falun is a munka szak­mai differenciálódása, és ez­zel együtt a műveltségigény differenciálódása is. Más oldalról: falun Is gyö­keresen megváltoztak a mű­veltség közvetítésének techni­kai feltételei. Minden község­ben van könyvtár, mozi, a falusi családok 90 százaléká­nak van rádiója, községekben található az összes televíziók 40 százaléka, vagyis ezer la­kosra 100 tv-készülék jut. Ez azt jelenti, hogy 1950-hez mérten — a tv kivételével minden megduplázódott Tizenöt évvel ezelőtt a köz­ségekben az ezer lakosra ju­tó napilapok számát ki le­hetett fejezni egy kis érté­kű, kétjegyű számmal, ma vi­szont ez a szám meghaladja a 150-et. A vásárolt könyvek 27 százalékát veszik meg a községek lakót Az elmúlt év­ben több mint 200 millió fo­rintot költöttek ilyen célra. hogy a falvak­Meglepő, zakat, «ml 1967-hez mérten igen nagy, 15 százalékos csök­kenést jelent Ugyanezen idő alatt a könyvtári olvasók és a kölcsönzött kötetek száma nem változott. Megnőtt vi­szont a különböző szaktanfo­lyamok és azok hallgatóinak a száma. A falun élő értelmiségiek száma is megháromszorozó­dott Különösen gyorsan nőtt a mezőgazdasági munkával kapcsolatos értelmiségiek — közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök stb .— száma, ami egyben azt is jelenti, hogy a munkahelyen jelentkező napi információ, a munkával kap­csolatos instrukció is megsza­porodott, és magasabb szintre emelkedett Mindez azt eredményezte, hogy tudásban, ismeretekben a falu is lényegesen nőtt Igaz még akkor is, ha az Iskolai végzettség ezt nem bizonyítja. (A nyolcadik osztályt elvég­zők aránya 16 százalék; a kö­zépiskolát 2,1 százalék végez­te él, míg az egyetemet és főiskolát csali 0,8 százalék.) Ezzel szemben például a köz- gazdasági, a jogi és más is­meretek — ha nem Is elmé­leti szinten, de a mindennapi gyakorlat kapcsán — a falusi dolgozókhoz közel kerültek. Többek között a közös ter­vezés, a munkaegységek el­számolása, a zárszámadás kényszerítette erre a paraszt­ságot Az érdeklődés — első­sorban a fiataloknál — a gé­pek felé fordult Mindezek a változások egyben azt is eredményezték, hogy a művelődési házról al­kotott eddigi elképzeléseket felül kell vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak mű­velődni — műveltségüket ki­egészíteni, új ismereteket ta­nulni —, fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az összetevői, amelynek terjesz­tésére a művelődési házak berendezkedtek, a sajtó, a rá­dió, a televízió, a könyvtár segítségével a házaknál meg­találhatók. A művelődés nagyrészt Individualizálódik, és elsősorban a lakásban zaj­lik le. Még az olyan kollek­tív forrnák, mint a. szakköri tevékenység Is, kettős jelle­gűek: egyrészt otthon egyedül művelhető, másrészt közösen a szakkört helyiségben. A szó­rakozási igények kielégítése is több csatornássá vált (tv, mozi, színház stb.). Megváltozott a művelődési ház szociálpolitikai szerepkö­re is. Eddig fóruma volt a kollektiv* tásnak, mivel az egyénileg dolgozó parasztok találkozása itt zajlott le — függetlenül attól, hogy milyen konkrét indokkal gyűltek ösz- sze. Ma a kollektivitás szük­séglete kielégül a munka és a munkához kapcsolódó tevé­kenységek folyamatában, hi­szen a termelő tevékenység kollektiv gazdaságban folyik. A megváltozott viszonyok között a művelődés* házak feladata elsősorban nem ma­gának a műveltségnek a ter­jesztésében jelentkezik, ha­nem inkább annak a befolyá­solásában, illetve a művelő­désre való mozgósításban, ne­velésben és annak szervezésé­ben. Központjává kell válnia a különböző művelődési csa­tornák nyújtotta lehetőségek egységes szemléleti rendszer­be való foglalásának. Ma a falun működő műve­lődési otthonok száma 30 005, az összes művelődési ottho­nok 73 százaléka működik itt (Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosságnak csak 56 száza­léka él falun, akkor már ez az összehasonlítás is érték­mérő lehet.) Ezeknek a mű­velődési otthonoknak azon­ban több mint 50 százaléka építészeti szempontból nem felel meg a korszerű köve­telményéknek. Rontja a helyzetet, ha fi­gyelembe vesszük a rendelke­zésre álló személyi feltétele­ket. amivel a kultúrház be­kapcsolható a művelődés fo­lyamatába. Itt egyaránt sze­repet játszik a mennyiség és a minőség. Mit mutatnak a számok? fl falusi népművelők 25—30 százaléka évente fluk­tuál, vagyis nem sajátíthatja el a szükséges helyismeretet Másrészt a falusi művelődési otthonok vezetőinek 80 szá­zaléka nem rendelkezik a je­lenlegi munkájának megfele­lő képesítéssel sem. Az új fel­adatok összefüggésében ezek az arányok még tovább rom­lanak. A megváltozott szükségle­tek követelményeit tehát sem egyszerű kinyilatkoztatással, sem jóindulattal nem lehet megoldani. Szemléleti, anyagi és személyi feltételek együt­tes változására van szükség. Vonsik Gyula A »SZÜRENON« KIÁLLÍTÁSON. Fotó: Selmeczi T. János, Az európai kerámia Hosszt) IDŐ ÓTA ELŐ­SZÖR NYÍLIK állandó kiál­lítás az Iparművészeti Mú­zeumban. A 70 000 tárgyat tartalmazó gyűjteményből az európai kerámia fejlődését bemutató kiállítást hoztak létre. Az utóbbi évek egyik legszebb kiállítását A kerámia, vagyis az agyagművesség a legrégibb technikák egyike, a mázatlan cserép már az őskorban meg­jelenik. Európában a görö­gök kerámiáiból ismerjük az akkori festészetet de ezek a festett edények technikailag messze elmaradtak a közel- keleti — egyiptomi, elő-ázsiai — mázas kerámia mögött Az igazi kerámiát ugyanis fém­ből — ónból, ólomból és más vegyületekből — nyert máz­zal vonják be. A máz össze­tétele gyakran megfejthetet­len titok. Máskor ismerik al­kotórészeit, de ezek ma már egyszerűen beszerezhetetle­nek. Nincs az a kerámikus a világon, aki pontosan tudná utánozni a 4—500 éves máza­kat... A kiállítás általában ke­rüli' régészeti leletek bemuta­tását Azzal a korral kezdő­dik, mikor az európai meste­rek elsajátították a fémmáz keleti művészetét Két úton került ez a tudo­mány Európába: az egyik út keletről vezetett, perzsa köz­vetítéssel, a másik — a his- pániai arab hódítás következ­400 idegen nyelvű tanfolyam működik, több mint 7000 hall­gatóval. Es egyéb tanfolya­mok ezrein jutnak ismeretek­hez a falu dolgozói más té­ren is. Ezzel együtt megváltozott a falu különböző művelődési intézményeinek igénybevéte­le is. Az elmúlt húsz év alatt sikerült elérni, hogy a falu minden ezer lakosából 130 beiratkozott olvasója legyen a könyvtárnak. Alig 10 év alatt úgy elterjedt a televízió, hogy átlagosan számolva, ezer fa­lusi lakos közül 120 ül a tele­vízió előtt. Változás történt a szakköri tevékenység és a művészeti öntevékeny csoportokban va­ló részvételnél is. A szakkö­rök és a részvevők szama az utóbbi 8 évben megháromszo­rozódott. Ezzel szemben az öntevékeny művészeti csopor­tokban a részvevők száma csaknem a felére csökkent, és a műsoros estek látogatóinak száma is kevesebb lett, mint az 1950. évi fele. Érdemes nyomon kisérni a mozival kapcsolatos adatokat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a filmszínhá­ái a Ismét varsói házánk­fyI ról álmodtam éjszaka. ' Es mint mindig, meg­ismétlődik sok év óta, ami­kor felébredek, a fájdalom­tól üvölteni szeretnék, hogs ez csak álom. Húsz évvel ezelőtt búcsúz­tam el e háztól, amikor még rövidnadrágos voltam, és ép­pen iskolába indultam. Azóta sem emlékszem ilyen határo­zottan és vágyva egyetlen házra sem, ahol azóta lak­tam. Csakis erről a házról ál­modom, és felébredés után szívdobogás fog el. Már el­képzelni sem tudom az ott- lakók arcát vagy hangját, nem emlékszem. Hogyan is emlékezhetnék rájuk húsz év múltán? Mindig ugyanaz. Sétálok a házunk körül a fasorban, fekszem a fűben, felmászom a fákra. Rajtam kívül nincs ott egyetlen ember sem, csak én és a ház. Ezért érzem magam oly szabadnak, és boldognak, mint anyám mel­lett. Mert az én házam kö­zelében vagyok, nyugalom­ban és biztonságban. Nem tudom, van-e lelke az embereknek. Egyben biztos vagyok — a házaknak van. Nem minden háznak van lelke, de az én házamnak biztosan vám Ha másképp lenne, emlékeznék-e rá any- nyi évvel halála után? Csak — kezd elegem len­ni ebből. Sok városban lak­tam azóta, és sok házban. Húsz éve semmi sem köt töb­bé ahhoz a helyhez, ahol va­laha az én házam állt. Nem is kívánok oda visszatérni. Magunk között szólva, na­gyon csúf ház volt az, való­sággal a csúnyaság karikatú­rája. Szörnyen csúnya... Tadeusz Jaszczyk: ALMA/M Hosszú fabarakk, ■ téglaépü­letek között Hegyes fekete kátránypapír borítású teteje volt, és a legnevetségesebb, hogy ezen a tetőn sok magas vörös kémény állt Még a szegények, a Górczewski és Balicki utcai lakók, akik ma­guk is kis, rozoga házakban laktak, kigúnyolták maguk között a mi házunkat és mo­solyogva mondták a lakók­ról: -Ej, ti, grófok a barakk­ban!­Az én házamban nem volt nagyobb lakás szoba-kony- hásnál, az ott lakók többsé­gének pedig csak egy szobá­ja volt Es víz? Hét lakáshoz csak négy vízcsap, a mi há­zunkban, az is a folyosón. Kevés volt — igaz, s nem volt csatornázott WC sem; mindenki a bokrok közé rej­tett fabódéba futkosott... Szóval, semmiben nem ha­sonlított a mesék palo­táira, csak düledezö undok falai voltak. Megszűnik-e végre, hogy megjelenjék ál­momban? Elegem van ebből! Nem akarok felébredni szívdobo­gással, hogy ez csak álom volt... Nézzétek meg ezt a kerüle­tet! Ott, ahol csak romok és meggyilkoltak síremlékei voltak, már új telep van, fénylő üvegekkel és színes vakolattal. Azon a helyen, ahol valamikor a szétszórt szemétdombon bűzlő anyag volt, a gödröket kartonpapír és rozsdás pléh borította^ t a családok fedél nélkül kóbo­roltak •— most nagy park áll, szökőkúttal, virágágyak­kal és játszóterekkel. Mutas­satok nekem csak egy omla­dozó falat is ott, amely ha­sonlít az én leégett házam­hoz! Nem találtok. Nemrég Évát vezettem oda. Mentünk a rozsdás sínek kö­zött, ahol valamikor a fa­siszták golyóitól pusztultak el a Balicki és Górczewski utcai fiúk, meg az én házamból va­lók. Nem mutattam meg Évának, hol állt az én csúf házam, mert magas falak torlaszolták el utunkat Üj üzleteket építettek ott Nem tudtam mutatni Évá­nak egyetlen kiégett téglát sem az én házamból. Gon­doltam — jobb is így. Miért is kellene neki mindezt lát­nia? * z elhagyott sinek men­tén és az üzletek keri­' 1 tésének oldalán fiatal juharfasor nőtt Lombjai év- pen sárgák voltak, gyermek­korom juharfáinak színe. Csúf volt az én házam, és szomorú volt, a halála épp­olyan szörnyű, mint az agyonlőtt lakóké, szüléimé, szomszédaimé és játszótár­saimé. Ha valahol juharfákat lá­tok, szomorú, borús, fájdal­mas hangulat fog el. Egysze­rűen úgy érzem magam, mint a vízbe dobott kő a Visztulán. Éjszaka pedig a házamról álmodom. tében — nyugatról, Spanyol- ország felől Az ólommáz a középkor jellegzetes anyaga volt, és szinte változatlanul élt to­vább a népművészetben. Egy vitrin a középkori hagyomá­nyokat őrző ólommázas ke­rámiát mutatja be. Ezek épp­úgy készülhettek a XIX. szá­zadban, mint a XVI-ban. Formáik, technikájuk között nincs lényeges különbség. A »magas művészet« értelmé­ben vett kerámia az ónmázat használta, mint például az olasz reneszánsz majolikája és fajansza (ez utóbbi kife­jezés Faenza olasz város ne­véből származik — ott volt az egyik legfontosabb köz­pont). Itália kerámiája volt a Mátyás kori Magyarország mestereinek példaképe: olasz hatásra honosodott meg a majolika Budán, megelőzve más európai országokat, ahol még az úgynevezett sómázas kőcserepet : használták. A porceltint Ázsiában már évezredek óta Ismerik. Euró­pában épp olyan értékes volt, mint az arany, nem csoda, hogy már a XVI. században kísérleteztek porcelán gyártá­sával. De csak a XVII. század végén sikerült úgynevezett lágy (fritt) porcelánt létre­hozni Franciaországban, és 1707-ben fedezte fel a német Böttger a kemény porcelán előállítását Az Iparművészet! Múzeum kiállításán láthatunk néhá­nyat a meisseni porcelángyár első, Böttger-féle termékei­ből. Ezek a barna színű, vé­sett díszű edényei mai szem­mel nézve kezdetlegesnek tűnnek, de történeti- és pénz­beli- értékük szinte felbe­csülhetetlen. AZ IPARMŰVÉSZETI MÜ- ZEUM gazdag gyűjteményé­ből valamennyi fontos porcé-' lángyár stílusát reprezentálni lehetett: a meisseni, a bécsi, a sévres-i, a pétervári gyá­rak műveit (A gyönyörű al­kotások mellett szinte mu­latságos látni, hogyan jelent­kezett már 200 évvel ezelőtt a giccs a porcelán művésze­tében). A magyar kerámia a török hódoltságig az európaival párhuzamosan fejlődött, Má­tyás idején az élvonalban ha­ladt később elmaradt, és egészen a Zsolnay-gvar működéséig csak halvány utánzatokat tudott létrehozni. Zsolnay Vilmos a múlt század végén — ha eltekin­tünk sok kevésbé ízléses tö­megcikktől — ismét az el­sők közé emelte a magyar kerámiaművészetet. Néhány kiemelkedő szépségű Zsol- nay-edényt látunk, és ebben a környezetben — mikor kortársaival is összemérhet­jük — kitűnik, milyen ki­váló művészek voltak a pécsi gyár tervezői és technikusát A MAGYAR KERÄMIA FEJLŐDÉSÉBEN csupán egyetlen korszak mérhető a Zsolnay-gyár működéséh eat a Németalföldről származó ha­bánok egyéni ízű majolika­művészete, amely a XVI1L században virágzott. A modern kerámiaművé-' szét törekvéseit Gádor István és Kovács Margit munkái képviselik. Műveik egyenes folytatói a nemes hagyomá­nyoknak. Jó volna azonban, ha az állandó kiállításhoz olyan időszakos bemutatók is kapcsolódnának, amelyek nemcsak a hagyományok folytatását, hanem az újító szellemet is reprezentálják —• hiszen a múzeum a modern iparművészet termékeit is rendszeresen gyűjti... É. A, Goszthonyi Maria: LOVAS VAZA. SOMOGYI NÉPLAT Vasárnap, 1969. október 26.

Next

/
Thumbnails
Contents