Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
H árom óra volt, ebéd után. Benn ültek a faburkolatú helyiségben, és nézték a nagy kirakatüvegen át az esőt Finom csillogás vonta be az utca kövét, a háztetőket; nem hatolt be hozzájuk az eső nesze, csak egyre nagyobb lett a csillogás, meg a homály. A pincér már elvitte előlük az üres edényeket, csak a gyűrt szalvéták, a borospoharak, meg egy félig elfogyasztott desszert őrizte az ebéd nyomát — Mit csinálsz azokkal a fogvájókkal? — kérdezte hailkan, de ingerülten Petra. A kalapját sem vette le, szőke kontya belekuszálódott a piros kis selyemsálba a nyakán. Feszesen ült, várakozón. Edit- nem szólt, beszippantotta vékony ajkát; három fogvájót háromszögbe szorított, aztán megfeszítette őket másik két átfűzött szállal. — Mi ez? — kérdezte foj- tottan Petra. — A gyufámat! — mondta Edit Petra a kezeügyébe tette a gyufát Vagy inkább dobta. De Edit türelmes volt, kivett egyet a dobozból, meggyújtotta, aztán a hamutartó fölött lángra lobbantotta a fogpiszkálótákolmányt A megfeszített szálak szerte repültek. — Látod? — szólt Edit mosolyogva. — Felrobbant. Petra idegesen a poharáért nyúlt, ivott egy kortyot — Matuska Szilveszter — mondta mosolyogva Edit — Edd meg a desszertet, aztán menjünk! — mondta Petra. — Ahogy Sfatuska a bia- torbágyi hidat felrobbantotta — nevetett furcsán Edit — Láttad, nem? Pukk! Ennyi volt az egész. — Te nevetsz ezen — mondta Petra. — Nem tudok semmit sem csinálni, csak nevetni. — Megennéd azt a desszertet? — Ideges vagy — mondta Edit Már nem babrált a fogvájókkal, az asztalra könyökölt, és öklével megtámasztotta vékony arcát Minden vékony volt Editen: a szája, az orra, a szeme, a haja. A háta meggörbedt a könyök- léstól. — És különben is esik. Hová akarsz menni? — Nem tudom... — Szétterpesztett ujjaival hátranyomta magát az asztaltól. — Te nevetsz ezen az egészen. — Most már — szólt nyomatékkai Edit — Én meg csak sírok — mondta Petra. — Naphosszat sírok. A szemem tönkremegy a sok sírástól. — Pukk! — nevetett Edit — Szétrobbant, pukk!... — Közelebb hajolt Petrához. — Tudod, mit vallott annak idején ez a Matuska Szilveszter? Hogy sátáni parancsra rob- bantgatoit. Hogy 6 nem tehetett róla. a pusztítás volt az elhivatottsága. — Hagyd már ezt! — rán- dult meg Petra. — Istenem, edd meg a desszertet és menjünk már! Az esőben is jobb, mint itt ülni. Edd meg, és ne beszéljünk semmiről! Edit álmosan bólintott. De nem nyúlt a desszerthez. Körmével, mint egy kis lándzsával az ajkát döfködte. — Megmondom, mi a bajunk. Megmondom én... — Ne mondd meg! — Megmondom — hajtogatta Edit. — Rájöttem. Nincs hivatásunk. — Jaj, hagyd már! —• De igen. Ez a 'baj. Se neked, se nekem... Nincs. Élünk a nyakukon, hát persze, hogy nem bírják. — Ugyan már — Petra alatt megroppant a szék a mozdulattól. — Keresnek eleget Pista is. Laci is. Nekem mit mondott Pista? »Csak légy mellettem, légy otthon, az nyugtat meg, ha otthon vagy.. ■« Nem ez a baj. — De, de... — hajtogatta Edit — Ez a baj. Se foglalkozásunk, se hivatásunk. Ész- szűk magunkat esszük őket Rájöttem. — Hát akkor menj el dolgozni, és kész! És akkor megjavul a házasságod. Akkor nem robban fel. Menj el dolgozni, ha olyan nagyon tudod. mi a baj. Edit nézett kifelé, az esőbe. Alig volt vendég az étteremben. Szép faburkolatú helyiség volt, hímzett abroszokkal, faragott székekkel. Edit nézte a kinti csillogást — De hová? — kérdezte halkan. — Mihez kezdjek? Nem tudom Semmit sem tudok, csak azt hogy nincs hivatásom — Bedilizel ebbe — mondta Petra. — És akinek hivatása van? Az is elválik, nem? — Azt én nem tudom ... Arra gondoltam, hogy talán bizsukkal kellene foglalkoznom. Valamikor volt kéziek, hogy ma megint a kalapos, ebéd veled vagy Lucával, vagy Terivel... — A nő játék, ékszer, dísz... Ez kell nekik, te bolond! A férfi odaát sört ivott; Petra kihasználta a pillanatot gyorsan kivette kézitáskájából a tükrét meg a rúzst, mire a férfi felpillantott már készen is volt. — Hát ez az, látod, ebben tévedünk. — Edit bámult kifelé, nem figyelte sem Petrát, Szakonyi Károly: KÉT NŐ TTEREM ügyességem. Talán bizsukkal... — Bizsukkal! — Vagy valamivel... B ejött egy férfi, magas. fekete, negyven körüli. A haja ázottan hullott a homlokára. Lelassított mellettünk, legyűrte felhajtott ballongaUérját, és megnézte őket Petra egy pillanatig megfogta a tekintetévet majd elengedte. A férfi arcán kis győztes mosoly futott át Petra oldalt kapta a fejét: — Nő kell nekik, semmi más — mondta elég hangosan. A férfi továbbment keresgélte a megfelelő helyet az asztaloknál. Ügy ült le, hogy szemmel tarthassa őket — Nő, aztán egy másik nő, aztán megint. Ennyi az egész. Ez a baj. Nem az, hogy nincs hivatásod, érted? — Hiába — ingatta a fejét Edit — Erre jöttem rá. Nem is ő miatta baj ez. Nem Lacinak baj ez, hanem nekem. — Jó, hát akkor hidd ezt! — Petra a férfira pillantott Amaz várta a tekintetét Cigarettára gyújtott és a füstön át mint egy elfuserált filmjelanetben, felverni szemöldökkel nézte a szőke nőt — Nevetséges — kuncogott Edit — Ha belegondolok, szörnyen nevetséges. Felöltözni, találkozni veled, veletek, ide jönni ebédelni, beülni egy presszóba, varrónőhöz járni, kozmetikushoz, fodrászhoz ... — Te megbolondultál — mondta szórakozottan Petra. A férfij nézte, hogyan rendel a pincéméi, válogatva az étlapon, elegánsan, kimérten. — Eddig egészen normális nő voltál. — Meghülyülök. — Edit egyre jobban összegörnyedt — Már reggel kerülget a dili, ha végig gondolom a napot. Laci fél nyolckor elmegy, üres a lakás, csak a széttúrt ágyneműk, a papucsok, a fe- ketés csésze ... Ha belegondo(Szlovák György rajza) sem a férfit. — Játék, ékszer, dísz!... — Halkan felnevetett. — Nem igaz. Látom Lacin, hogy nem igaz. Látom, hogy nem igaz, és kész. Látom!... — Mit kiabálsz? A férfi futólag, mintegy Petrának szólóan megnézte Editet, aztán alig észrevehető kis fintort vágott. Petra megélénkült Jóságosán Edit karjára tette a kezét, megsimogatta. — Kicsit kiborultál mostanában, nem? Valamitől. De mitől? — Magamtól — mondta Edit — Ülök a fodrásznál, és nézem magam a tükörben. Az a hülye fodrász kedveskedve dumál, de tudom, hogy csak a borravalóért Egyébként kis hülye nőnek tart» Csak az a vicces, hogy igaza van. Nézem magam a tükörben, nézem, hogy mit csinál a hajammal, és látom, hogy egy kis hülye nő vagyok ... — Majd elviszlek Bélához — mondta Petra. — Béla megvizsgál, és felír valamit. Nyugi, nyugi. — Béla nem tud felírni nekem semmit — mosolygott Edit — A múltkor Teriéknél találkoztam egy nőved — szólt később. — Ismerem? — Kit? — Azt a nőt. — Nem, nem ismered. Én sem ismertem. Valami rokona Terinek. Csinos, szőke nő. Talán negyvenéves. — Negyven? — Petra alig figyel Editre. A férfi, amott az asztalnál halat evett, lassan, előkelőén, mint egy király. — A férje nagyon beteg volt halálosan beteg. Benn feküdt a kórházban, nem tudták megmenteni. — Ki volt beteg? — Annak a nőnek a férje, akit Teriéknél megismertem. Mindennnap bement hozzá, ott ült órákig az ágya mellett. Mégis akkor halt meg, amikor nem volt mellette. A férfi még a halevés közben is tudta figyelni Petrát. — Iszunk még valamit? — kérdezte Petra Edittől. — És most tudod mi az a nő? — Micsoda. — Ápolónő. Tavaly elvégezte a tanfolyamot, és abba a kórházba, arra az osztályra kérte magát, ahol a férje meghalt. És semmi más nem érdekli, csak a betegek. Kedves, udvarias, mosolyog... — Szörnyű!... — Mi szörnyű? — önkínzás» — Nem hiszem — mondta Edit. A zután hozzátette: — Ha láttad volna ott Teriéknél, nem ezt mondanád. Egyáltalán nem valamiféle mártír. Nem. Látnod kellett volna. — Igyunk valamit! — türelmetlenkedett Petra. — Talán konyakot És itt tánc is lesz, nem? ötórai tea. Maradunk? Szólt a pincérnek, és kért két konyakot A férfi látta, hogy rendel, és egy cseppet elmosolyodott Elégedetten, számítóan. — Szia! — koccintott Petra Edittel. — Igyál, és ne lógasd az orrod! — Nem, most nem — mondta Edit Könyökölt, és bámult ki a csillogó utcára. A kövekre, a tetőkre. Az emberekre. VIRAQMAO (Ungvári Károly tolira j^a.) NYELVMŰVELÉS Gépesítés és nyelvi kultúra Nem azért gépesítünk, mert szeretjük a gépeket, hanem mert szeretjük az embereket. A gépesítés jelentőségével szembe kell nézni a nyelvművelés és a stíluskutatás viszonylatában is. ELŐSZÖR NÉZZÜK MEG, mit köszönhet a gépesítés, főként a számológép a nyelvészetnek. A nagy sébe.ségű. programvezérlésű elektronikus számológép az emberi agy matematikai modelljének tekinthető, olyan rendszernek, amelyen belül nagy mennyiségű információmeny- nyiséget nagy sebességgel és hatalmas arányú kombinációs lehetőségekkel és rendkívüli megbízhatósággal lehet feldolgozni. A modell a maga egészében természetesen nem érheti ei_ az eredetit, sok szempontból azonban túl is haladhatja. Az ember által eddig végzett bizonyos feladatokat célszerűbb gépekkel elvégeztetni. Így az ember felszabadul termékenyebb munkára. — Ennek az információmozgásnak lényegbevágó hasonlósága van egyrészt az emberi gondolkodással, másrészt az emberi nyelvvel. A számológépek »nyelve« az emberi nyelv le- párlata; így a számológépek »nyelvészete« sok segítséget kapott az emberi nyelvek nyelvészeté tőL A számológépek programozási nyelvének is van mondattana és szókincse. A számológép számára felhasználnak olyan vívmányokat is, mint a nyelvi szabványosítás vagy a nyelvstatisztika, sőt a helyesírás. Mire számíthat a nyelvészet, közelebbről a nyelvművelés és a stilisztika a számológépeikkel való együttműködésből? A számológép a nyelvészt ugyanúgy segíti, mint bármilyen nagy adat- mennyiséggel dolgozó szakembert: helyettesítheti a kézi munkáját, segítheti a szellemi munkáját A nyelvtani adatok gyűjtése és rendezése elvégezhető számológépek segítségével. A szótár- készítés bonyolult munkafolyamatának számos rendező és ellenőrző jellegű része gépesíthető; gépi úton köny- nyen »mozgatható« a szótári' anyag. Felhasználható a számológép ismeretlen írások megfejtésére, nyelvi »rejtjelfejtésre« is; így fejtették meg a Kolombus előtti amerikai civilizáció legjelentősebb írásának, a maja írásnak számos problémáját. De felhasználható a számológép arra is, hogy segítségévéi ismeretlen szerzőjű szövegek íróját földerítsék, vagy legalábbis stílusát jellemezzék. Ez azért lehetséges, mert a tartalmi és formai sajátságok óriási kombinációs lehetőségei elméletileg is kizárják azt, hogy két ember azonos szöveget alkosson meg. A NYELVMŰVELÉS mint alkalmazott nyelvészeti ágazat mindezeket természetszerűen felhasználja, de van egy-két olyan alkalmazási terület, amely sajátosan nyelvművelői és stilisztikai jellegű. A legelső az automatikus gépi szövegelemzes eljárásainak felhasználása. Ennek során a számológép automatikusan — tehát emberi beavatkozás nélkül — állapítja meg az írott szöveg mondatainak szerkezetét, s jelzi, hogy a mondatok a nyelvtan szabályai szerint elfogadhatók-e, vagy nem. Ez az eljárásmód kellő finomítással odáig fejleszthető, hogy a nyomdai szedés után — de még a kinyomtatás előtt — is ellenőrizni tudná a szövegek nyelvtani helyességét; felhívná a figyelmet a hibákra, sőt esetleg azonnal javaslatot 's tenne kijavításukra. Természetesen ez az eljárás csak olyan szövegtípusok esetében volna hasznothajtó ahol nincs idő vagy lehetőség a szöveg helyességének emberi ellenőrzésére. Mivel a helyesírás szabályai általában gépiesen alkalmazhatóvá tehetők, ezért i gépi ellenőrzés kiterjedhe erre a területre. Bíztató ki sértetek folynak arra ii hogy a magyar nyelvű saö vegek nyomdai szedését fc lyamatossá lehessen tenn és a sorvég' elválasztást számológép segítségével 1« hessen elvégezni. A GÉPI NYELVTAN ELEMZÉS még tovább fin< mítható a stilisztikai elen zés felé. Csupán egynerr szövegek stílusa vizsgálha így: műszaki leírások, jele! tések, hivatalos d okúmén ti mok, igazságügyi iratok fo mája. Eleve ki kell zárni költészetet, a magánlevél és az új összefüggések feli dezésére törekvő tudomány prózát — Az Automatik i stíluselemzés nem válászthj i el néhány egyéb szempoi • tói, mint a szöveg folyam • tossága, a bekezdések szeri • zete, a műszóhasználat köv - kezetessége. A szöveg ej - szerűsége közvetlenül alij l vizsgálható gépi úton, de i fölösleges ismétlődések ví - színűleg kimutathatók li - nek. A stílus világoss a szintén nem közeli gépesi d szempont, viszont ellenő t- hető: mennyire használ d a szöveg írója gyakori v y közhasznú fordulatokat A stílus gépi ellenőrz 1- nek távlatában sem szer el olyan elgondolás, hogy a p majd ki is javítja a st) s- hibákat A gép csak felh la a figyelmet a kérdéses s- lyekre, de a javítás az i- ber feladata marad. A döntés meghozataléi .n is kaphat a szerkesztő, a »- nár gépi segítséget. Megi r- vezhető volna egy olyan é- pi kérdés—felelet rends ír, amely tartalmazná a váll ;zt az eddig fölmerült nyelv e- lyességi kérdésekben. >őt azt is tudná ez a rend. *r nbia mondani, hogy ízt nem tudom«: — s eze a pontok maradnának meg el- jesen az emberi döntés sémára. Talán mondani am kell, hogy a gép a vála sokat akár élőszóban is i eg- adhatná; ha úgy tetszik telefonon is. A FENTI KÉT ELGON >0LAS: tehát a stílus gép ellenőrzése és a gépi tai ics- adás felhasználható leh< az anyanyelvi oktatásban is. Egyes elemei közvetlenü beépíthetők az oktatási f lya- matba; tulajdonképpen erre már sor is került az i ivari vei v nyelvtanának pr gra- mozott oktatása keretéb v *) Az automatizálás ko ínak meglesz a saját igém ihez szükséges elméleti és !kal- mazott nyelvészete. Szépe G örgy 1A stílusról szólva me említhetjük, hogy bizonyosan eljön még az az idő, amikor az rónak vagy bármely toliforgatón k fogalmazás közben nem kell lömle a fejét a keresett legalkal asabb nyelvi eszközön: a gép egy jomb- nyomásra választékul elé önt! a rokon értelmű szavak, eifeje- zések tömegét. (A rovat gond sója, Ferenezy ézaf 8 SOMO virtnn
