Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

HÚSZÉVESEK AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK Emberek, akik a yízből élnek... — 1936 óta járom a vizet. Sokáig kezzel halásztak, 1955 óta megy az elektromos halászat, cs csőrlővel húzzuk ki a hálót. A legnagyobb fogás? 1942. december 22-én ketszáz- negyvenhét mázsa ponty egy húzásra, a fűzfői öbölben... (Vörös Istmn hajóvezető a Süllőről.) “Birodalmuk« a Nagy Tó: a Balaíom, meg számos halastó Somogy északi részén. Bala­tonkenesétől Keszthelyig hosz- szú az út, s ezt rendszeresen megteszik hajóikkal A Balalo­fölött kondérban gulyás ro- tyog. A vízből háló emelkedik ki, mint egy nagy-nagy kosár, benne temérdek ponttyal, har­csával. — Ni, egy csuka!... Az :s akad a sok hal között. Papp József íőhalász itt a -fő­nök«. — Nyolcvanöt holdas ez a tó, a FIALÉRT-nek szállí­tunk. Kilencven mázsa ment el eddig, összesen lesz majd vagy négy vagonnal — mondja, s a többiek rábóiintanak. Innen csak egy jókora ugrás az irmapusztai telep, ahol a tavak vizében a halaknak meg kellett barátKOzniuk — a ka­csákkal. Jól menő kac^tenyé­szete, keltetője és hizlalója van itt a gazdaságnak, ahol a tavak állandó — és kitűnő — tenyészterületet biztosítanak a szárnyasoknak. De a jelenné» is szebbnek ígérkezik a jövő: már épül egy 22 000 férőhelyes elő­nevelő, jövőre még egy ugyan- ilyet készítenek, s 1971-ben már mintegy 400 000 pecsenye­Horváth Károly igazgató: — Jövőre ismét új hajókat kapunk. ni Halgazdaság mai szervezett ibi-májában az idén január I- től működik, miután a Balato­ni Halászati Vállalatot és a Fel­ső-somogyi Halgazdaságot ösz- szevonták. A balatoni kerület telepekre oszlik, öt brigád — a siófoki, a ! alatonszemesi, a fonyódi, a keszthelyi és a tihanyi — jár­ja a 106 000 holdas víztükröt A tógazdasági kerületbe tar­tozik a földvári, a szárszói, a fonyódi, a lellei, a buzsáki és még számos halastó. Hallgatom a tájékoztatót Horváth Károly igazgatótól. Ütőn vagyunk a Balaton somo­gyi oldalán. Olyan ez az őszi nap, amilyenből már csak né­hány lehet hátra a sáros őszig. Az út még porzik az autó mö­gött, amint Fonyód felé, az egyik halastóhoz igyekszünk. Por és nádtonger, meg szé­gyenlősen langyos napfény fo­gad a tóparti halászsátomál. A víz mellett, hamvadozó tűz kacsái szállítanak el innen. Mindezt nem csupán előneve- lők építésével, hanem a törzs- állomány és a keltetőgépek számának a megduplázásával kívánják elérni. A halastavak tehát halat, kacsát, aztán ná­dat meg télen jeget adnak, és c-zenkívül ezekből a vizekből helyeznek évente a Balatonba 8—10 vagon kétnyaras pontyot. A legtöbb munkát, gondot — és tegyük hozzá mindjárt — örömet is a Balaton adja a gazdaságnak. Az előbb említett halászbrigádc/k mindegyike korszerűen dolgozik: kerítő- és iiúzóhálójuk, nagy varsájuk és eresztőhálójuk fontos tartozé­ka a tizenkét hajóból álló ha­lászflottának. Egy-egy hajó 30— 35 tonnás, mellettük számos halászbárka, motorcsónak se­gédkezik, elektromos haiász- gép, haifelvonó segít a mun­kában — s télen előkerül a jegfurész is. A kikötőben állunk, az egyik új hajó fedélzetén. Az öböl torkolatán túl kitárulkozik a nagy, szürke víztükör. & hogy mi az, ami nem látszik, mert a víz alatt van — arról az igaz- go tó tájékoztat. Az elmúlt öt évben mindig másfél száz va­gon kerül volt a kifogott hai mennyisége, többnyire keszeg és garda. 1964-ben 153 vagontm zsákmányra tettek szert Érde­mes összevetni ezt egy másik Vörös István több mint há­rom évtizede járja a Bala­tont Megérkezett a tihanyi brigád halrakománya a siófoki kikö­tőbe. adattal: 1945 előtt az évi átlag 89 vagon volt... Jól emlékez­nek még az ISiŐIi-ös kárra. Ak­kor a fertőzött víz miatt mint­egy 50 vagon hal pusztult el, főként sok értékes süllő ve­szett ki. Legnagyobb vevő a HALÉRT meg a Budapesti Konzervgyár. Az idén is szép eredményre számítanak — a háromnegyed éves mérleg szerint mintegy 3 millió forintra — a gazdaság­ban; a halastavakon most fo­lyó lehalászások azt mutatják, hogy jó volt a , »vetés«, van mit »aratni«. S hogy a Balaton nemcsak a halászol mák »te­rem«, azt hadd bizonyítsa ez a szám: 1968-ban 12 vagon halat fogtak ki a szerencsés horgá­szok, és a hazaiakon kívül több mint &00 külföldinek is adtak el horgászjegyet. — Szép eredményre számí­tunk, s az emberek tudják ezt — mondja az igazgató. — Két­ezer forint körül alakul dolgo­zóink havi átlagkeresete, egy re több problémát oldunk meg sikeresen. A régebbi halászati bői a napi hetven-nyolcvan mázsa is... Vízi emberek mind. Ottho­nosan morognak a szelíden sikló hajón, a billegő csóna­kon. Többen már harminc éve itt dolgoznak. Huszonötén kap­lak az idén a húszéves jubi­leum alkalmából jutalmat és oklevelet Amíg a halat kosarakba rakják és a niérlegházba szál­lítják, a halászatról beszélge­tünk. Borbély Imre, a siófoki brigád 1-es hajójának a veze­tője, Molnár Győző, a tihanyi brigád Süllőjének a gépkeze­lője — ezúttal gondolatban — a múltban hajózik: — Még a háború előtt kezd­tük itt a vízi életet — mesé­lik. — A Halászati Rt-nél dolgoztunk. Tíz hajó járta a vizet, köztük két gőzös. A Za­la meg a Veszprém... A há­ború után hónapokig a roncso­kat szedtük ki a Balatonból. Mind a két gőzös elsüllyedt, de kiemeltük, majd újra használ­tuk őket... Hogy van-e után­pótlás? Vannak fiatalok, de az újak között bizony akadnak, akik az első viharos hajóút után búcsút intenek ... ígéretes jövő előtt áll Irmapusztán a kacsatenyésztés és hizlalás. laha is látta volna. (Holott már a Vörös Gárdában Orosz­országban együtt harcolták.) Erre még jobban megkinoz- ták. — Mi az, hogy nem láttad? Mi az, hogy nem ismered a legjobb elvtársadat, a Mara­but? Ekkor derült ki, hogy a ti­tokzatos Marabu azonos Csu- vara Mihállyal, aki hosszú idő óta Prónayék beépített kémje volt a kommunista pártban. Visszapergetve az eseménye­ket, a következők derülteik ki Csuvara Mihályról. Budapesten 1919-ben felis­merte őt egy Görgey nevű szá­zados. akivel együtt volt orosz fogságban. (Ez a Görgey ké­sőbb Horthy szárnysegédje lett.) Görgey volt az, aki rá­vette Csuvarát, hogy kém­kedjen a kommunisták ellen, és Csuvara ráállt erre a gya­lázatos árulásra. Az elásott arany és ékszer kihozatala is kitalált mese, csapda volt. Erről így beszél a már említett Prónay-napló. (1) -Szombathelyen a Sabaria Szállodában kaptam kvártélyt, és megtaláltam de. Marabut, aki a városban szerte-széjjel kószált, és tettre készen, nyug­talanul várt. Megösmertettem őt Balassával...« Majd...» A szombathelyi központi irodának (2) a Saba­(1) *A határban a Halál kaszál...« (Prónay Pál feljegyzései.) Kossuth K. 1963. Idézve a 134. sk. old. (2) Prónay Pálnak az Ausztriában menedékjogot élvező kommunisták elleni akciók céljára létrehozott központjáról van szó. Prónay ter­ve az volt, hogy az internált nép­biztosokat elrabolják. áthozzák lúa^yavországrA és ill kivégezzék. ria Szállodának egy kibérelt} szobáját rendeztem be. In- 4 nét irányítottam a különbözői megfigyeléseket, valamint ide) érkeztek a jelentések Becsbőlj és a többi határállomásokról.«! (Embereimet) »álnéven és ál-) igazolványokkal Bécsbe küld-! tem, hogy ott a már előrement! Balassával és Csuvarával! együttműködve különböző mó-J dón szintén belekapcsolódja-. nak a bécsi kommunisták és) emigránsok megfigyelésébe«. Prónay följegyzéseiből tud- juk meg azt is, hogyan és hol# mutatta be Csuvarát Prónay# Horthy Miklósnak, aki — mint# mondta — ég a vágytól, hogy# megismerje Marabut. # Prónay naplója így vall | erről: I »Rátérve azután nemcsak# minálunk, de Ausztriában is# tapasztalt kommunista- és zsi-# dóellenes hangulatra, hivat-# koztam azon adatokra, ame-i lyeket Balassa és Csuvara Mi-# hálytól kaptam, akik köztük# éltek hónapokig, most pedig# itt-tartózkodnak Budapesten. # Erre Horthy kifejezte azon# óhaját, hogy szeretné az emlí-# tetteket látni, de különösen az# utóbbit, aki kommunista is# volt Azonban nem itt a Gél-# lértben. hanem másutt, talán, öccsének. Jenőnek vagy pedig, bátyjának, Horthy Istvánnak- a lakásán. így is történt. Másnai a fővezér polgári ru­hában, bátyjától, Horthy Ist­ván tábornoktól kísérve meg-, jelent az utóbbinak Kaplony. utca 6. szám alatti lakásában,) ahol Balassával és Csuvarávali vártam. í (Folytatjuk) # A két Kiss László — apa és vállalatnál jobban kerestek az emberek, mint a halgazdaság­nál, s a különbséget a már most érvényben levő kollektív szerződésben igyekszünk eltün­tetni: Javítottunk a szociális ellátót tságon is. Célunk a Ba­laton halállományának növelé­se, új fajták telepítése, a gaz­daságosabb hal tenyésztés. Ezekhez a munkákhoz megfe­lelő szakmai képzettséget biz­tosítunk. Háromszáz dolgozónk van, közülük 130 halász, továb­bi lí3 pedig műszaki — hajó- vezető, lakatos stb. — képzett­séggel rendelkezik. Befut a kikötőbe a tihanyi brigád hajója. A parton kí­váncsi várakozók toporognak. Ügy fordul a vontatóhajó, hogy a »halashajó« kormányosa könnyen odaigazithassa jár­művét a kirakohoz. — Viszonylag gyenge a fo­gás — mondják a halászok — Mindössze hét-nyolc mázsa ha van. Még meleg a víz. Ha le­hűl, akkor összesereglenek a halak, és meglesz a Halat on­fia — ugyancsak a vízből él. Idős Kiss László 1928-ban szegődött a Balatonhoz. A fia. ifjú Kiss László 1960-ban állt melléje. Az apa a tihanyi bri­gád egyik hajójának a gépke­zelője, a fiü a siófoki brigád matróza — de már ő is meg­szerezte a ha jó vezetői jogosít­ványt. Arról beszél, hogy még kis srác volt, amikor kiment először a vízre édesapjával, és megszerette ezt a munkát. Mert ezt csak szerelve lehet csinálni. — Télen, ha beáll a jég a Balatonon, a gépész akkor se tétlen. Jeget meg nádat vá­gunk. És ahogyan ralik kerül a sor, őrt állunk a hajóinknál. Az egyik hajó máris útra készül. A partról gumicsöven at feltöltik a tartályát üzem­anyaggal. Kiürül a halszállító hajó. Az együk kosárban csu­pán egyetlen hal ken.! a mér­legre. 45 kilót nyom a har­csa. Egy-egy húzásban ilyen, sőt nagyobb is akad. Uernesz Téren* UJ-J'UI * 00 41. >ak hosszas rábeszélésre, iután megmagyaráztam neki, így a vörösök megdöntése xn jelent véres, utcai harco­lt, a Revolution (a forrada- m) nem jelent egyebet, mint yszerű kormányválságot, ak aztán nyugodott meg és kor vonta vissza a felmon- ist. (Ebből is látható, hogy generális milyen szenilis >lt már. Nemhiába helyez- k idő ’lőtt nyugállomány­ig Amikor az elvtársaknak el- ondtam a történetet, igen t nevettek, de össze isszid- k. És elrendelték, azonnal ;ressek másik lakást. MI LETT AZ ELÁSOTT ARANYAKKAL? Mint már említettem, sem Münnieh, sem Mészáros nem mehetett Csuvarával más irá­nyú munkájuk miatt. Mészá­ros, mikor Pestre utazott, csak a magyar határig jutott el. mert a zöld színű, duplafedelű kofferral a kezében Ágfalvá- nál a fehér tisztek letartóztat­ták. Kegyetlenül összeverték, sú­lyos bilincseket raktak a ke­zére, hogy később Pestre szál­lítsák. De Mészáros, akinek neve véletlenül a foglalkozá­sát is jelölte, bikaerős ember volt Amikor az őr belépett a zárkájába, bilincsbe vert kezé­vel leütötte, és megszökött. A több sebből vérző ember azonban nem juthatott mesz- szire. Ismét elfogták, és erős fedezet mellett a kelenföldi laktanyába kísérték. Akkori­ban a hírhedt tömeggyilkos Héjjas-különítmény székhe­lye volt ott. Abban az időben még olyan zsúfoltak voltak a börtönök, hogy férfiakat, nőket közös te­rembe zártak. Itt találkozott az akkor szintén letartóztatás­ban levő Hamburger Sándor- né a mártírhalált halt Vadas testvérekkel és Mészáros Gá­borral. Mészáros innen küldte a kö­vetkező — sajnos — utolsó üzenetét Hamburgeméval a pártnak: — Mondja meg az elvtár­saknak: annak ellenére, hogy irtózatosan megkínoztak, sen­kit sem árultam el. Senkit azok közül, akiiekéi fel kellett volna vennem a kapcsolatot. Mészáros azt is elmondta, hogy Csuvarával is szembesí­tették, de 6 tagadta, hogy va­B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök. 1969. októbR* 23

Next

/
Thumbnails
Contents