Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-23 / 246. szám
/ Családias légkör az óvodákban Az új nevelési program előkészítése az óvodákban Elkészült az óvodák új nevelési programja, melyet a következő tanévben az ország valamennyit óvodájában bevezetnek. Jelenleg az a fontos feladatunk, hogy az óvónőkön kívül a szülőkkel is megismertessük a program elveit, mert a megvalósítása csakis az óvoda és a családi ház szoros együttműködésével jöhet létre. A mai gyermeket már hároméves korában több inger, hatás éri, mint a 10 évvel ezelőtti hároméveseket. Ma nem csodálkozunk azon, ha az első napokban síró, szspag'ő kisgyermek természetesnek találja, hogy édesanyjával telefo non beszélhet. A rádió, a televízió, a háztartás gépesítése magától értetődő dolog számára. Sok olyasmiről szerez tudomást. melyről a mai felnőtt korosztálynak gyermekkorában még sejtelme sem volt. Felvetődhet az a kérdés, hogy talán a mai gyerekek nem is igazán gyerekek? Szó sincs erről, hiszen a gyermek mindig gyermek marad, bármely korban él, mert életkori sajátosságai ugyanazok, mint régen. Mégis, figyelembe kell vermi, hogy ma mások az életkörülményeit, mint az elmúlt évtizedekben. Önmagában ez a tény is indokolttá teszi, hogy ne a tíz év előtti módszerek szerint neveljük a mában élő kisgyermeket. Az új program szelleme már évek óta forrongásba hozta az óvodák nevelőit. Kísértetek folytak az orsizág különböző helyein, Kaposváron is. Mégis, az óvodáknak általában vannak még régi, megmerevedett szokásaik, ezeknek a megszüntetése időszerűvé vált. Ilyenek a fölösleges sorakoztatások, a tétlen várakozások, a gyermeki aktivitást, tevékenységi vágyat elfojtó szokások, melyekkel az úgynevezett fegyelmet kívánják fenntartani. Sok családban ^ az a szellem uralkodik, hogy a gyermek akkor jó, ha csendben meghúzódik, s a lehető legkevesebbet zavarja szüleit kérdéseivel, rendbontó játékaival, mindenbe belekotnyeles- kedő modorával. Pedig az óvodás korú gyermek életkori sajátossága — ha egészséges — a mozgás, a tevékenység. Eg a vágytól, hogy megismerje az őt körülvevő világot. Éppen ezért kérdéseivel árasztja el a közelében lévő felnőtteket, és akkor követjük el a legnagyobb hibát, ha kérdéseit nem vesz- szük komolyan, azokra nem válaszolunk, vagy semmitmon- dóan felelünk. s Otthon is, az óvodában is akkor biztosítjuk a gyermek testi és szelleroifejlődesát, ha érdeklődését és tevékenységi vágyót kielégítjük. Az óvónők és a szülők feladata elsősorban az, hogy mindenféle cselekvés, játék lehetőségét biztosítsák számára, és kérdéseire életkorának megfelelő válaszokat adjanak. Az üj programmal azt szeretnénk elérni, hogy az óvoda az otthoni, családias légkörhöz jobban közelítsen, az értelmetlen, merev szabályo-' a gyermek tudása, ismeretkökat teljesen elhagv ja. Ne kényszerítse a gyermekeket sok ülésre, hanem a játék foglalja el a tó helyet. A kiscsoportban az eddigi kötelező foglalkozásokat úgyszólván teljesen eltörlik, helyettük a gyerekek kötetlenül játszhatnak. Ez csupán azt jelenti, hogy az óvónő nem szünteti meg a gyermekek játékát, amikor foglalkoz ni kezd velük, hanem a játszó gyermekek közt valami új, felhívó jellegű dolgot kezdeményez. Behoz pl. egy élő állatot, vagy egy színes képet mutat meg, és a köréje csoportosuló gyermekekkel megfelelő témában kezd el foglalkozni. Amelyik gyermek annyira elmélyedt a játékban, hogy nem kívánja abbahagyni, azt arra nem kényszeríti. A foglalkozást egy héten belül úgyis megismétli más-más módszerrel, s a valószínűség szerint a két-hórom azonos témájú foglalkozáson legalább egyszer valamennyi gyermek részt vesz. Tudjuk magunkról, hogy iskolás korunkban milyen nehezein olvastunk el egy- egy kötelező olvasmányt, vagy tanultunk meg egy kötelező verset csak azért, mert kötelező volt. A 3—4 éves kisgyermeket fel akarjuk szabadítani ez alól, hogy ilyen koráin belépjen a kötelességek világába. El kell ugyan oda is juttatnunk, de lassabban, fokozato sabban, játékosabban. így is tanul, csak játszva, észrevétlenül és önszántából. Ez a módszer nem jelenthet anarchiát. A foglalkozásnak nyugodt, játékos légkörben kell folynia, úgy, hogy a gyermek szívesen, önként kívánjon abban reszt venni. A háromévesek már dolgozni is szeretnek. Sokkal többre képesek, mint amit általában a felnőttek feltételeznek róluk. Ebben a korban dől el mór az a kérdés, hogy munkaszeretó, aktív ember lesz-e a kis óvodásból vagy a cselekvésről, tevékenységről szinte tervszerűen. leszoktatott egyén. Elvünk az legyen, hogy mindazt, amit ebben a korban megtenni képes, hagyjuk elvégezni. Dolgozzon, ha kedve tartja, tanulja meg a csészét, a tányért vinni, önmagának teríteni, s ne várjon kiszolgálást. Szívesebben ügyködik, bajlódik maga az abrosszal, cipőfűzőjével, mintsem tétlenül üljön az asztalnál, vagy felkelés után a fektető szélén, várva a felnőttek kiszolgálását. Persze csali akkor, ha otthon nem szoktatták már le erről azzal a jelszóval: »Te még kicsi vagy ehhez!« Az új nevelési program azt kívánja a nevelőktől, hogy jobban ismerjék meg a gyermekeket, sajátos tulajdonságaikat, s ne azonos nevelési eljárásokat alkalmazzanak minden gyermeknél. Vegyék figyelembe azt, hogy minden gyermek más. Egy-egy kötelező foglakozás kevés ahhoz, hogy re bővüljön, a tervszerű nevelő-oktató munka folytatódjék az egész napi élet folyamán egyéni beszélgetésekkel, a játék irányításával, tervszerű sé tókkal, megfigyelésekkel. A középső és a nagycsoportosok kötelező foglalkozásai abban különböznek a régiektől, hogy azokon minden gyermek kezébe több eszközt adunk, amivel különböző feladatokat játékosan oldhatnak meg. Így már menet közben lehetősége van az óvónőnek a feladatmegérlés ellenőrzésére. Ehhez természetesen sok didaktikus játékeszközre van szükség. A kaposvári óvodákban már jó pár éve dolgoznak azon az óvónők, hogy minél több olyan segédeszközt készítsenek a gyermekek száméra, amelyekkel, főleg a meny- nyiségi foglalkozásokon, a gyermekek manipulálhatnak, rakosgathatnak: Ismerkedhetnek a mennyiségekkel. Az óvoda iskolára előkészítő funkciója akkor érvényesül a legjobban, ha nem másolja le az iskola módszereit. A 3—6 éves korú gyermek gondolkodás- módja egészen más, mint az iskolás korúaké. Az óvodások tárgyias, konkrét gondolkodása csak 5—6 eves korban alakul át elvomtabb gondolkodássá. A pszichológusok arra a megállapításra jutottak, hogy ebben a korban a cselekvés útján elsajátított ismeretek a legmaradandóbbak. Rugalmas tehát az új nevelési program, a nevelés és az oktatás tartalmában, követelményeiben alkalmazikodik a változatossághoz, az egyéni eltérésekhez, a helyi adottságokhoz. Hangsúlyozza azt az el vet, hogy a jellem, a személyiség tevékenységek útján fejlődik. A gyermekek értelmét, Önállóságát, aktivitását csakis cselekvések útján lehet fej ■ leszbem. Nagyobb önállóságot követel a nevelőktől és ezzel nagyobb felelősséggel is terheli őket. A program korszerűsége megköveteli a gyermek környezetének, az otthoni, családi, a természeti és társadalmi környezet tudatosabb figyelembevételét. Mindebből arra következtethetünk, hogy sem az óvoda, sem a család kűlön-külön, egymástól elszigetelten nem nevelheti eredményesen a gyermeket Mindkettő felelőssége azonos. A család és az óvoda összefogásának elsősorban a nevelés szemléletében keli érvényre jutnia. A jelenlegi időszak feladata az egységes szemlélet kialakítása, egymás megkeresése és az együttműködés a gyermek érdekében. Gáls Tiborné, városi óvodai felügyelő Egy életút jellemzői Ha elvetik a magot, gyökeret ereszt, szárba szökken és termést hoz. Akad olyan mag. amelynek gyümölcsére sokat kell várni. Érdemes, mert ha jó talajba jut, minden esetben hasznot hoz. A jövő, és ami egyenlő ezzel, a tudás megalapozására is ez áll. Kíméletlen harcban az idővel, a napi munka ezernyi tennivalójával lehet csak elvetni a »magot« — ha meg akarja eldani az ember a gyorsuló idő teremtette feladatokat. Az már felelősségérzet kérdése, hogy egy ember vállalja-e őszülő fürtökkel is a »mag« örökös vetését, tudása gyarapítását. — Megdolgoztam érte, tudom tehát, hogy mit jelent a tanulás. A beosztottaimtól is elvárom, hogy gyakran forgassák a könyveket. Mutatkozik-e eredménye? Mindenen le lehet mérni. Egy jegyzőkönyv megfogalmazásától kezdve egészen addig, hogy több szomszédos megyei parancsnokság vezető beosztottja Somogybán volt pénzügyőr... Dr. Horváth Sándor alezredes, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka, tizenhat éve tölti be ezt a tisztséget. Most, október elsején múlt harminc éve, hogy fölvette a pénzügyőr egyenruhát. — A tanítómnak köszönhettem, hogy annak idején kijártam a polgárit. A szüleim szűkös körülmények között éltek, nem sokat jelentett a két hold — különösen az Alföldön. A tanítóm beszélt a szüleimmel; vállalták még ezt a megterhelést is. A soproni pénzügyőrségen érte a felszabadulás. Amikor 1949-ben fölvették az MDP- be, már altisztként dolgozott, nemsokára szakaszparancsnok lett ötvenegyben Sárvárra kerültem, egy év múlva pedig beiratkoztam a Gazdasági Műszaki Akadémiára. Két évig tartott, utána helyeztek Kaposvárra megyei parancsnoknak. Maga sem tudná megmondani, az akadémián kívül hányféle szemináriumon, tanfolyamon vett részt. És hányon adott elő maga is. Talán ha összeszámolná azt a sok oklevelet, igazolást, dicséretet, amelyeknek sorozata 1951-ben kezdődött, amikor az Elnöki Tanács elnökétől megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozatát... 1953-tól tevékenykedett a megyei pártbizottság elméleti tanácsadó bizottságában, majd 58-tól az oktatási bizottságban. Nyolc éven keresztül a megyei pártbizottság revíziós bizottságának volt a tagja. í' It hajdanában két fia- & tál: egy lány és egy fiú. Annyira szerették egymást, hogy azt állították, nem tudnak egymás nélkül élni, s mivel a tisztesség is így kívánta, egy szép napon összeházasodtak. Béke és szeretet övezte egy 'áttétüket. De a szerelmesek jjv Iran eltitkolnak egymás előtt néhány apróságot, ami csak az esküvő után derül ki. Az ifjú férj csodálatára itt is kiderült, hogy a csodaszép asszonyka semmit sem hagy megjegyzés nélkül. Olyan csípős hangot használt, ami az ifjú férj velejéig hatolt, és csak neki lehetett mindenben igaza. A férj szerette nejét és jámbor természetű volt. Ahelyett, hogy élettársát leszoktatta volna megjegyzéseiről, egyre több időt töltött barátaival házon kívül r.endkívül fontos dolgoklcal GASPARE GOZZI: í<téqi történet pata! házasoknak foglalkozott, például azzal, hogy eldöntse, melyik kocsmában mérik a legjobb bort. Már reszketett szegény a hazatéréstől. Minden este ugyanúgy zajlott le. Amikor az óvatos ajtónyitás nyikorgása eljutott felesége szobájáig, kirohant az ágyból az ifjú menyecske. Ami ilyenkor a keze ügyében akadt, férjéhez vágta, s ha a dühroham elmúlt — elment aludni. Mikor a menyecske észrevette, hogy élete párja már éjszakára sem jön haza, és inkább kocsmákban alszik néhány órát, fölkeresett egy öreg anyókát. Elkeseregte bánatát, mire az idős nénike így szólt: — Hatásos szerem van a férfiúi csellengések ellen Adok neked egy üveg italt amit a tengeren túlról hozott magával egy agg bölcs. Meglásd, csodát fog tenni! Mikor a férjed hazajön, ne szólj semmit, s miután alaposan megtöltötte a gyomrát kedvenc ételével, ezt tedd az asztalra. Igyon belőle minden este egy pohárral. Az asszonyka megköszönte a csodaszert, hazatért, s várta az alkalmat, hogy tapasztalja a csodital hatását. Jött a férj, félénken, mint mindig. Benyitott a szobába. Felesége nem szólt egy szót sem. Köszönt — semmi megjegyzés, se szidás, se korholás. A menyecske csendben megterített. Asztalra került a pompás étel és mellé a csodálatos folyad k. A férj nagyot húzott a kupából, és mintha valóban hatott volna az ital, többé nem járt el hazulról. De o varázserejű ital egyre fogyott, s az ifjú asszonyka ismét fölkereste az öreg anyókát, s könyörögve ri- mánkodott újabb palackért. — Minek, lányom, neked a csodálatos ital? — szólt a nénike. — Tölts tiszta vizet a kupába, hiszen az sem vol: más. No, és adj néha a férjednek igazat. Fordította: Révész Mária — A párt mindig újabb és újabb feladatokkal bízott meg. 1956-ban a megyei pénzügyőrségen mindenki a helyén maradt. Jött a pártépítés, az újjászervezés — megtiszteltetés volt e törénelmi időkben lelkes elvtársaimmal együtt a haladásért, az országért tenni. Maradt ereje hozzá, hogy 1958-ban elkezdje tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegye tem állam- és jog- tudományi karán, öt év múlva két betűvel hosszabb lett a neve. S ki tudja, mennyivel több a tudása. — A munkám megkívánta, hogy jogi ismeretekre tegyek szert. Mindig szerettem tudni, mit írok alá, s helyes-e mindaz, amit a nevem fölötti sorok tartalmaznak. íróasztalomon most is itt fekszenek az új kódexek — rengeteg a frissen kibocsátott rendelet. Ha elváram, hogy beosztottaim ismerjék ezeket, nekem is kötelességem. — Mit vár tőlük, illetve mit szokott tanácsolni a munkatársainak? — A higgadtságot, a józan értékelést. Hozzánk — mondhatni — futószalagon érkeznek az ügyek, s elbírálásuknál nem elég figyelembe venni a jogszabályokat. Indokolt esetben a döntésnél szerepet kell kapjon a méltányosság, a humanitás is. Az önmérséklés csak hasznos lehet a munkában. a magánéletben, a szórakozásban egyaránt. És ami nagyon fontos: a harmonikus családi élet. Évekkel ezelőtt fölvetette valaki, hogy jogosan viseli-e a nevében a feleség férje doktori címét. Ha mindazokra a megpróbáltatásokra gondolok, amelyeket én a családomnak a tanulással okoztam, s ha az jut az eszembe, milyen sok segítséget kaptam a feleségemtől — azt mondom, nemcsak jogilag, de emberileg is jogos számára a doktori cím. — Visszatekintve az elmúlt évtizedekre: ha újra kezdhetné. mit tenne másképpen? — Jobban« beosztanám az időmet. Még a beszélgetésünk elején megígértem, hogy a kitüntetéseket, okleveleket — amelyek kérésemre kerültek elő — segítem rendezni. Külön a szakmaiakat, külön a párttól kapottakat. Legutoljára tavaly novemberben kapott a sokéves propagandamunkájáért Lenin- emlékplakettet. A piros borítású dobozkák rendezgetése közben levelek akadnak a kezembe. Névre szólóak. A címzés, a megszólítás hivatalos, a beosztottak és hozzátartozóik írták. Az első sorok után vége szakad a szabályzat előírta formuláknak: meleg szavakkal mondanak köszönetét a segítségért »Hogy napról napra súlyosabb beteg feleségemet országos hírű professzorhoz juttatta; hogy férjemet a lakóhelyünkre helyezte; hogy a nyugdíjam fölemelésének érdekében lépéseket tett« és így tovább. Több mint a munka jutalmazása e számtalan elismerés és levél. Valamennyi egy életút jellemzője. Pintér Dezső AMI NEM „SZABÁLYSÉRTÉS“ MINDENEKELŐTT SZERETNÉM LESZÖGEZNI, hogy tisztelem a törvényt. Amit tehát elmondok, annak indítéka nem holmi »ellenzékieskedés«. A minap kezembe került egy kiadvány, amely az Állatbarátok Híradója címet viseli. Ebben olvastam jó néhány hírt arról, hogy kiket büntettek meg azért, mert kutyájukat agyonverték vagy éppen nem állatbaráthoz méltóan bántak velük. Az egyik hírhez fűzött kommentár elgondolkodtatott. Ezt olvastam: »... csak száz forint annak az ára, ha valaki a kutyáját agyonveri. Lehet, hogy a sok paragrafus között elvesz — a humanitás?« Hát nem tudom. Én is szeretem a kutyákat, felháborítónak tartom kínzásukat, de azért nem mernék odáig elmenni, hogy a velük való bánásmód kapcsán a humanitást kérjem számon. És különösen nem merném, amíg köztünk, emberek között is igencsak volna mit kifogásolni, mit tenni az emberség jegyében. Elgondolkodtam. Emberek, esetek, arcok villantak elém. Egy öreg parasztember, akinek idős korára csak az istállóban jutott hely, mert a lánya és a veje nem tűrte meg a lakásban. Láttam a rongyokat, melyekkel takarózott, láttam az elcsempült. kopott bádogbögrét, amelyből ivott. És láttam a lakást — melyet egy élet munkájával ő teremtett meg —, afhova neki tilos a bemenet. Szabálysértési paragrafus erre nincs. Hisz tulajdonképpen ez nem »szabály- sértés«. És az sem az, ha az életet, az úgynevezett élni akarást egészen ferdén, furcsán értelmezve az anya elhagyja a gyerekét, nem egyszer már nyomban ott a kórházban, ahol világra hozta. És mennyi, de mennyi példát. esetet lehetne sorakoztatni! Súlyosabbat és az előbbi esetek mellett eltörpülő, apróságnak tetsző történeteket! Hányán és hányszor kényszerültünk azt mondani: »nem ezt vártam . »nem ezt érdemeltem«, »csalódtam«, s az indíték nemegyszer éppen az emberség hiányában kereshető. Igen, olyan esetek ezek mind, amelyekre az igazgatási osztály szabálysértési előadója nem szabhat ki bírságot — mert nincs rá paragrafus. Ha egy kutyát agyonvernek, arra van. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK! Nem ezt kifogásolom! De őszintén szólva az előbb említett kommentár, az ebben a szituációban használt humanitás számonkérése felháborított. Es arra gondoltam, mennyivel fontosabb volna, mennyivel többet érne, ha ugyanilyen szenvedéllyel elsősorban magunk között, emberi viszonylatokban, kapcsolatokban keresnénk és kívánnánk meg az emberséget! V. M. Korszerűsítik a könyvtári feltáró rendszereket A könyvtárak műszaki fej- sztésének lehetőségeivel fog- alkozó kétnapos országos tanácskozás kezdődött a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. A tervek szerint elsősorban kívánják a korszerű technika segítségével tökéletesíteni. Megvitatták a kézi-, perem-, rés- és fésmilyúkkártyás rendszerek alkalmazási lehetősé» a könyvtári feltáró rendszert i geit is. somogti néplap! «•Mftftfk, 1969. október 2*. i
