Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

Szalagfűrészek, kályhák Sikeres melléküzemági tevékenység Kun Béla 1 ak kapnak vagy külde- bontsuk fel, s azok tar­talmáról őt értesítsem. Ekkor értettem meg Kittinger ama megjegyzését: milyen jó, hogy a hadifogságban megtanultam a magyar nyelvet. Ettől kezdve tehát a leve­leket, mielőtt azok a hivata­los cenzúrán (a bécsi rendőr­igazgatóság politikai osztá­lyán) Presser tanácsos elé kerültek volna, én »cenzúráz­tam.« A törzsasztal egyik tagjá­nál, aki az intemálótábor gondnoka volt, Kittinger azt is elintézte, hogy a tüzelőfa elosztásánál segédkezhetek, így bejuthatok majd az in­ternáltak szobájába, és »ki­hallgathatom«, hogy miről beszélnek. Abban az időben ugyanis az a hír járta, hogy az internáltak ki akarnak Landler Jenő törni a városból, és a közeli cseh határon át akarnak megszökni. A szökési mesét arra alapozták, hogy Vágó Bélának volt egy katonai látcsöve, amellyel sűrűn né­zegettek kifelé. Az első tüzelőfa elosztása­kor Landler elvtárssal talál­koztam a csigalépcső feljára­tánál, és megsúgtam neki, ki vagyok. Nevem hallatára Landler meghökkenve kér­dezte: — Hát maga él? Landler elvtárs és a töb­biek ugyanis joggal hifték, hogy a zágrábi halálos ítéle­tet, végre is hajtották raj­A Dél-somogyi Állami Erdő- > gazdaság hét szocialista bri- i gádja nevezett be a felszaba- 1 dulási évforduló tiszteletére 1 rendezett szellemi vetélkedőre. 1 Megkapták a felkészüléshez ' szükséges irodalmat, s várják a november második felében ! sorra kerülő vállalati döntőt. Az itt győztes brigád pénzju­talmat kap és tovább jut a me­gyei döntőbe, a további jó he­lyezést elért kollektívákat pe­dig tárgyjutalomban részesíti a gazdaság. A hét brigád a gazdaság kü­lönböző erdészeteiben készül a szellemi vetélkedő vállalati Pogány József tam, és nem tudták, hogy sí került megszöknöm. Rövidesen abban állapod­tunk meg, hogy másnap újra jelentkezem, addig pedig? Landleréit felkészítik az elv- társakat egy megbeszélésre. Azon a másnapi találkozón, f A segesdi fiatalok rendbe amit az úgynevezett nőtlenek J hozták a művelődési ház bel­írja a küldött döntőjére: négy fakitermelő, egy-egy vasúti rakodó, gép­szerelő és csemetekerti brigád (az utóbbi női kollektíva) vesz részt a Dél-somogyi Állami Er­dőgazdaságban sorra kerülő nemes versengésben. Mint azt Gulyás Imre, a gazdaság szak- szervezetí bizottságának tit­kára elmondta, a felszabadu­lási emlékverseny jegyében rendezett vetélkedő tovább erősíti a szocialista kollektívá­kat, elősegíti a brigádtagok el­méleti és gyakorlati ismeretkö­rének bővítését, s mindez két­ségkívül a végzett munka hasz­nára válik. ( , . j' emeleti szobájában tartót-jsejét éj környékét tunk, a következő elvtársak) szerkesztőségünknek 5 iÖtszáz óra társadalmi munka Segesden . voltak jelen: Kun Béla,( Landler Jenő, Pór Ernő, Ru-­levelében Till Endre, a műve­lődési ház igazgatója. — A das László, Lengyel Gyulai legaktívabb fiúk és lányok Pogány József és Varga Jenő. álltak csatasorba, amikor meg- Röviden beszámoltam nekikf hallották a terveket: az őkul­a karlsteini legális tartózko­dásom történetéről, főiskolai! tagságomról és cenzori meg-< bíza fásomról. (Folytatjuk) turáltabb szórakozásuk és mű­velődésük végett van szükség a társadalmi munkára. A fia­talok a napi munkájuk után. szabad idejük nagy részét fel­áldozva dolgoztak a művelő­dési házban. Nemegyszer elő­fordult, hogy még éjfélkor is szorgoskodtak, vagy éppen szakadó esőben hordták a só­dert a járdaépítéskor. S mind­ezt önként, áldozatkészen vé­gezték, hogy megteremtsék a művelődési élet föllendítésé­hez szükséges előfeltételeket. S az eredmény? A segesdi fiatalok ötszáz óra társadalmi munkát végeztek a művelődé­si házért Tóth István a szalagfűrész kerekén »**9 fHI 23. Az igazgatónő bánatára nem náluk, hanem Kittinger ven­dégfogadójában laktam. 4 Már az első este bemutat­tak a fogadó törzsvendégei­nek. A törzsasztalnál kizáró­lag a Nagy Német Párt ve­zérkara foglalhatott helyet Állandó témájuk a Németor­szághoz való csatlakozás volt, pedig akkor még csak 1919-et íírtunk. ‘ Kittinger a postahivatalban is bemutatott helyettesének, és azt az utasítást adta, hogy az összes nem hivatalos le­veleket, amelyeket az inter­Vida László az egyik kályha belső testét hegeszti. / - V Érdekes mellégüzemági tevékenység folyik a nagybajomi Zöldmező Tsz-ben. 1967. január elseje óta álló és fekvő vágó­lapé Horizont fűrészeket gyártanak. Szalagfűrészeik az RS— 09-es típusú traktorokra szerelve is működtethetők. Egy má­sik műhelyben Hitting-rendszerű légbefúvós kályhák készül­nek. Ezekben a bordák és a köpeny között villanymotor fúj­ja a levegőt. A kályhák kétféle nagyságúak, tetszetős kivite­lűek. A termékek iránt nagy kereslet mutatkozik. Kályhá­ból az idén ötven darabot készítenek, Horizont fűrészből tí­zet gyártottak eddig. A leghatékonyabb A közgazdaságtan legújabb fejezetei a tudományos beru­házások kérdéseivel foglalkoz­nak. Tehát nem általában a beruházási tevékenység tudo­mányos problémáival, hanem azokkal a beruházásokkal, amelyek a tudományos labora­tóriumok működésével vagy pedig ezek eredményeivel fog­lalkozik. A legközismertebb példa az űrkutatás területe. Csak az Apollo-programra el­költőitek 44 millárd dollárt, és semmi okunk feltételezni, hogy a szovjet Luna-program keve­sebbe került Ám e hatalmas összegekből egy centet, egy kopejkát sem költöttek a Hold­ra, az mind a Földön maradt, földi beruházásokat valósított meg és hozott mozgásba. Kérdés, mennyiben vagyunk érdekelve a magunk iparával és tudományos életével eb­ben? Általánosságon érdekel­ve vagyunk a tudományos be­ruházás kialakulása, mecha­nizmusa tekintetében. Fontos elv ugyanis, hogy az ipar, vagy annak csak egyik-másik ága nem fejlődhet világszínvonalon vezető kutatatási program nélkül, amikoris a gondosan kiválasz­tott területeken a műszaki-tu­dományos jellemzők csúcsérté­keinek elérésére kell törni! El­kerülhetetlen a lemaradásunk egy vagy több lépéssel a leg- fejletteb ipari országoktól ilyen programok híján még akkor is, ha ezt a lemaradást licence, know-how újdonságok megvá­sárlásával csökkenteni igyek szünk is. Ez az értelmük azok­nak az elhatározásoknak is amelyeket az MSZMP Közpon­ti Bizottsága által elfogadoti új tudománypolitikai irányéi vek fejeznek ki: néhány olyan tudományágban, amelyekben lehetőségeink kínálkoznak, erőteljes alap- és alkalmazott kutatásokat, fejlesztést keli megindítani. Mégpedig határo­zottan azzal a szándékkal és céllal, hogy — felhasználva az uj mechanizmus gyorsan köz­vetítő rendszerét — a legmo­dernebb új gyártmányok elké­szítését és piacra dobását ké­szítsük elő az iparban! Néhány példát említhetünk amelyek illusztrálják lehetősé­geinket e téren. Először is az űrhajózás körében maradva külföldi példákat vegyünk. A szovjet űrprogramban például egy magnószalagot gyártó francia cég kapott nagy szov­jet rendelést maximális háng- és jelhűséggel rendelkező sza lagok szállítására. Ez a kis francia cég nagy világcégeket — olaszt, amerikait, angolt és nyugatnémetet — ütött el a rendeléstől egyetlen. tudományos „húzással". Éspedig azzal, hogy észrevette, még a Siemens sem készít olyan készüléket, amellyel el­lenőrizni lehet a mágneses sza­lag minőségét. Nem készítettek ilyet, mégpedig hallgatólagos megállapodással, mert kényel­mesebb a szalagokat ilyen ké­szülék nélküli piacra bocsáta­ni. Úttörő lépésével a francia vállalat természetesen igen jó minőségű szalagok gyártására kényszerítette — elsősorban saját magát. Kiváló referenciá­jával azonban elérte a maga­sabb árat, s a tartós realizálás biztosítékait. Vegyük figyelembe a maga­sabb tudományos szintű beru­házások kisugárzó hatásait is például a legfejlettebb gyára­kat kiszolgáló iparágakra. Ezek a kisebb, de magukban véve mégis jelentős kiszolgáló kö­zépüzemek — amelyek »gyárt­mánycsaládjukat« az óriások gyártási profiljáoól származ­tatják le — kénytelenek iga­zodni rendelőik minőségi elő­írásaihoz. Így azután még a szakmunkásképzés is hasznát látja a távoli tudományos be­ruházásoknak. A nyugat-euró­pai ipar a csak félig megvaló­sult »Európa« rakéta-, illetve űrkutatási program előkísérle- leiből ily módon hasznot húz­va tudta csak megközelíteni az amerikai elektronikus ipari teljesítményeket, sőt, a fran­ciák miniatürizálási eredmé­nyei, az olasz műanyagipar ra- kétatest-anyagai még előnyre :s tettek szert, s szállítási ren­deléseket kaptak az Apollo- programhoz (például a rakéta­fej műanyag lemezei és idom- darabjai, amelyet titán lemez­zel borítottak, és hővédő fal­lal is elláttak, olasz gyártmá­nyúak). A folyamat azonban fordít­va is igaz. Ott, ahol a tudo­mányban nincs ilyen kiugró célprogram és teljesítmény, az ipar mintegy »legerjed«, fejlő­dése stagnál, mert nincs veze­tő fejlesztési erő, nincs rende­ző elv és ösztönzés. A fejlődő országok iparát például az amerikaiak és az angolok ép­pen ezért olyan importgyárak- kal hajlandók csali fölszerelni, amelyeknek technológiája a második lépcsőben foglal he­lyet. s hosszú távra kiszolgál­tatottja a nyugati kutatások­nak. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a szovjet ipar ex­portja ezekben az országokban növekszik, valamint annak, hogy például India Calcuttá­ban és más centrumokban nagy tudományos centrumokat hozott létre, hogy politikai füg­getlenségét ne veszélyeztethes­sék a technológiai elmaradott­ság kihasználásával A magyar esélyek néhány kutatási és ipari területen nyilvánvalóak, mint ahogy meg tudjuk jelölni azokat a te ­rületeket is, amelyeken még nagyon sokáig »másodhegedű­sök« lehelünk csak. Hol látunk esélyeket? Esélyeink vannak például a földi és kozmikus geodéziában, ahol Eötvös óta élen járunk pontosságban, mi­nőségben a műszergyártás te­rületén. Kevesen tudják pél­dául, hogy Tárczy Hornod) akadémikust, a magyar geodé­zia világhírű tudósát hívják meg leggyakrabban a geodé­ziai műszerek nemzetközi hite­lesítésére. Ugyancsak az élre törtünk a kémiai-analitikai műszerkutatás és -gyártás te­rületén, amelyet a tudományos kutatásban indítottunk el, és a MOM-ban, a Radelkisz mű­szergyártó ktsz-ben a gyártás fejlesztésével realizáltunk. Betörtünk az élvonalba ultra centrifugáinkkal, ame­lyeknek világszintű kifejleszté­se a finommechanikai, elekt­ronikus ipar és a tudományos kutatók együttműködéséből született. Ha több példát nem említünk is, noha módunk vol­na, ennyi is elég. hogy elkép­zeljük, sikereket érhetünk el jó néhány tudományos és ipa­ri ágazatban, ha a kezdeti, elég hatékony kutatásokat és fej­lesztést a nemzetközi fejlődés irányának megfelelően inten­zívvé tesszük. Azt tehát, hogy a tudományos kutatásokra for­dított összegek a helyesen ki­jelölt területeken igen haté­konyak, márj élő példákkal tá­maszthatjuk alá. De nemcsak az említett témák szerepelnek a tudományok hazai fejleszté­sében, egész tudományos »stra­tégiánk« ugyanis a kiegyensú­lyozott fejlesztésen alapszik — megfelelő súlypontok képzésé­vel, amelyeknek kiválasztása az új tudománypolitikai elvek gyakorlati felhasználásával vált lehetővé. Sz. E, A gyűlölet ötyen éve A történet több mint fél év­százada kezdődött. A taszári Gergely József megnősült, fe­leségével a szülői házban élt. Testvére, Sándor is ott lakott a feleségével. Rövidesen elkez­dődtek a viták: mindkét test­vér igényt tartott a házra. És egyik sem költözött máshová. Bármikor találkoztak az udva­ron, nem mentek el egymás mellett ócsárló szavak nélkül. Tudta ezt az egész falu, később már nem is furcsállták. A va­gyon, az örökség különben is tabu. Csak erre a négy ember­re tartozik... Történelmi időket éltek át, megérték a felszabadulást. Üj társadalom épült fel. Gerge- lyéknél azonban minden ma­radt a régiben. Elfásultak, be­lefáradtak, de a gyűlölet már a vérükben volt. Gergely Jó­zsef feleségének gyerekei szü­lettek, de a sors nem engedte, hogy hosszú ideig örüljenek nekik — mindkettő idő előtt meghalt. Aztán ötvenhétben meghalt Gergely Sándor is. Még a ko­porsó sem békítette ki a fivé­reket, Gergely József a teme­tésre sem ment el. A gyűlölet mélyen gyökerezik. Rajta az sem változtat, hogy az idők so­rán az ok elhalványul, j’elen- tőségét veszti. Az évtizedes ha­raggal, a mindennapos szitko- zódással olyan szakadékot te­remtettek maguk között, hogy a halál sem jelenthette a meg­bocsátást. Napjaikat, éjszakái­kat mindig a másik töltötte ki. »Vajon mit forral ellenem, va­jon mit tehetek ellene?« Talán ezért is történt, hogy energiájuk már nem maradt arra, hogy a külön házra pénzt szerezzenek, életüket a kény­szerű összezártságban élték le. Gergely Sándor halála után az özvegy a házban maradt, —■ és semmi sem változott, július elsején este Gergely József és az özvegy ismét egymásra tá­madt. A férfi botot ragadott és az asszony után szaladt. Az asszony elvágódott, kezét vé­dekezőén maga elé emelte. De Gergely József ütött, egymás után háromszor. Az asszony egyhónapi kórházi kezelés után meghalt. Gergely Józsefnek egyre az járt az eszében, amit akkor este mondogatott: »Hát nem volt elég ötven évig?-« A férfi ellen emberölés a vád. A Megyei Bíróság egy hetvenegy éves ember fölött mond ítéletet. (Pintér) Döntőre készülnek a brigádok B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. október

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents