Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Kiállítás az Ernst Múzeumban MAGYAR MŰVÉSZET 1896—1945 A nemzetközi művészettör­ténész kongresszus félezer vendége három tárlaton te­kinthette át Budapesten a magyar művészet válogatott műveit; a budai Várban lát­hatták a régi magyar művé­szet remekeit, a Műcsarnok­ban válogatást a felszabadu­lás óta eltelt időszak alkotá­saiból, az Ernst Múzeum pe­dig az 1896 és 1945 közötti fél évszázad terméséből nyújt élvezetes ízelítőt 1896 a millennium éve. Ke­vesen tudnak arról, hogy ek­kor alakult meg a nagybá­nyai művésztelep. Vezető mestere a müncheni akadé­miáról, a hivatalos, száraz akadémizmus légköréből in­duló Hollósy Simon. A »Zrí­nyi kirohanása« című — kis méreteiben is — nagy kifeje­zőerejű kép az alapítás évé­ben született A barátok és tanítványok — Ferenczy Ká­roly, Réti István, Thorma János, Csók István és Iványi Grünwald Béla — később túlléptek Hollósy tanításain. Közülük Ferenczy Károly Jutott el a legmesszebbre. Az »Esthangulat lovakkal« vagy a »Józsefet eladják testvérei« finoman felépített kompozí­ciója abban az időben szüle­tett, amikor a fiatal Picasso Spanyolországból Párizsba utazott Ferenczy legkisebb vásznain, nagy kompozíciói­ban és grafikáiban egyaránt kiválót alkotott Művészetébe — alig észrevehetően — be­épültek a kor modem im­presszionista és posztimpresz- szionistá törekvései is. Nem volt Nagybányához hasonlóan szervezett tömörü­lés az alföldinek nevezett festők csoportja. Ide sorol­ják Mednyánszkyt, Fényes Adolfot, Rudnay Gyulát, Koszta Józsefet, Tornyai Já­nost. Pedig Mednyánszkyt, a pszichológust, a tájban is a lelket kereső festőt, vagy Fé­nyes Adolfot, aki az alföldi tájat és népet kissé kurió­zumként kezeli, kár idesorol­ni. Az igazán alföldiek a rembrandti barnákat felélesz­tő Rudnay, a fájdalmát egye­temes érvényű jelképekben kifejező Tornyai és az »éjféli napsütés«, a lángot szító al­földi hőség megörökítője: Koszta József. Három önálló, nagy mű­vész nevét említhetjük egy­más mellett — anélkül, hogy rokonságot keresnénk közöt­tük; az erdélyi hegyek em­bereit, életük nehéz és mégis sok boldogságot adó pillana­tait megőrző Nagy Istvánt; Csontváryt és a magyar fes­tészet Krúdyját, az álomala­koknak testet adó Gulácsyt. Ezek az alkotók munkájukat az európai művészet nagy Fadrusz János: A farkasokkal viaskodó Toldi. áramaitól függetlenül végez­ték. Nyugat-Európa haladó mű­vészetéhez Hippi-Rónai Jó­zsef csatlakozott, aki részt vett egy modern francia fes­tőcsoport működésében. Ké­pein a francia posztimpresz- szionizmus hatása keveredik Tornyai János: Gémeskát. kedélyes, eredeti hangvételé­vel. Kevesebb önállósággal, több ügyességgel és nagyobb gyorsasággal követte a fes­tészeti divatok változásait Vaszary János. A magyar festészet három legnagyobb mestere a háború előtti időszakban Derkoviis Gyula, Egry József és Vajda János. Melléjük sorakoznak fel Dési Huber István, a lírai Szőnyi István és Bernáth Aurél, Vajda mellé pedig A mos Imre. Az izmusok ha­tásaira érzékenyen figyelt Martyn Ferenc, Bortnyik Sán­dor és a konstruktivizmus nagy magyar képviselője, Barcsay Jenő. Az Ernst Múzeum kiállí­tásán, nemcsak képek, hanem grafikák, érmek, ^szobrok is láthatók. A grafikák közt feltűnik az írónőnek, Lesz- nai Annának szép rajza is, Gulácsy pasztelíjei és Fe­renczy Noémi gobelinvázlatai mellett Az érmek a hagyo­mányok szolid követéséről vallanak. Így együtt látszik csak, hogy mennyire elma­radt a magyar szobrászat a festészet mögött A sok jó és színvonalas szobor között csak kettő található, amely igazán egyéni alkotás. Az egyik Fadrusz János »Toldi­jának lendületes, mozgalmas kompozíciója, a másik a »Tu­ráni lovas«, Medgyessy mű­ve. A magyar grafika történetéből A fametszetnek Kína volt az őshazája. Az első európai évszámmal is el­látott fametszet 1423-ban ké­szült és szent Kristófot áb­rázolta. A fametszet szélesebb körű elterjedése a könyvnyomta­tás felfedezése után kezdő­dött; az ősnyomtatványok (az 1500-ig megjelent nyomtatott könyvek) illusztrációi mind fametszetek. A legiégibb magyar famet­szetek dúcait Varga Nándor Lajos, a magyar grafika múlt­jának kiváló kutatója fedez­te fel az esztergomi Keresz­tény Múzeumban. • • • 1656-tól napjainkig a fa­metszet szerves része a ma­gyar grafika művészetének. A XIX. században, mint il­lusztráció, a mai klisé és a fénykép szerepét töltötte be. Legtöbbet a kor vezető is­meretterjesztő lapja, a Va­sárnapi Üjság használt fel be­lőlük. Jelentős illusztrátoraik voltak: Pollák Zsigmond és Rusz Károly. Morreli Gusztáv valóságos fametsző műhelyt tartott fenn. Rengeteget alkotott, famet­szeteinek felsorolása kötete­ket tenne ki. Fametszeteihez felhasználta a korabeli fény­képészet eredményeit is. A képes Petőfi-kiadás, a Hon­véd-album, az Osztrák—ma­gyar Monarchia írásban és képben és még sok más mun­ka fenntartja nevét a. magyar könyvillusztráció történeté­ben. • • • A grafikai képregény ha­zánkban csak a XX. század­ban vált divatossá. Legkivá­lóbb termékei Derkovits Gyu­la Dózsa-sorozata, Molnár C. Pál »Cyranó«-ja és G. Szabó Kálmán »Parasztok« című munkája. A rézmetszet ötvös­mesterek találmánya, alapját a XV. században igen elter­jedt fémdíszítési mód, a niel­lo képezi. A legrégibb, évszámmal is ellátott rézmetszet 1446-ból származik s a berlini met­szetgyűjteményben őrzik. A magyar rézmetszet a XVI. században jelentkezett, legrégibb emlékének egy esz­tergomi missálé kötéstáblájá­ba ragasztott s az 1518-ból származó és Richardus Atzél által készített (azóta elve­szett) lapot tekinthetjük. Sze- lepcsényi György esztergomi érsek volt a XVII. század legkiválóbb magyar rézmetsző művésze. Hat munkáját is­merjük, amelyek közül ön­arcképe és Pázmány Pétert ábrázoló portréja a legneve­zetesebb. • * • A XVIII. század végén a híres Debreceni Kollégiumban működő »Rézmetsző Társaság« — Pest mellett — Debrecent is a magyar grafika egyik központjává tette. E társaság­nak. Karacs Ferenc volt a ve­zető alakja. Leghíresebb alkotásuk az első magyar nyelvű iskolai térkép. A térképmetszés mel­lett tankönyvillusztrációkat, arcképeket is készítettek. • • • A rézkarc és különböző vál­tozatai már Dürer idejében foglalkoztatták a grafikuso­kat. A műfaj koronázatlan királya mindmáig Rembrandt. Magyar megbízásból az első rézkarcokat Augustin Hir­schvogel (1503—1553) készí­tette. A rézkarc a magyar grafi­kában csupán a XIX. század­ban jelentkezett. A foltmara­tás (akvatinta) első magyar képviselője Rauscher Lajos (1845—1914) volt. Magyar művelői 1870 után emelték ezt a grafikai technikát iga­zán magas művészi színvo­nalra. • • • A ligtográfia (kőrajz) Aloys Senefelder találmánya (1797) Magyarországra is hamaro­san utat talált. Az első ma­gyar litográfiái intézetet Trentsenszky József alapítot­ta 1820-ban Pesten. Kezdet­ben csak szépírásmintákat, gyógyszercímkéket és egyéb kereskedelmi grafikákat ké­szített. Hazánkban Barabás Miklós, Barra Gábor voltak a litográ­fia első művészi Az acélmetszet — abban kü­lönbözik a rézmetszettől, hogy sokkal több nyomást bír ki s így igen alkalmas tömeg il­lusztrációs célokra — feltalá­lása Charles Heath nevéhez fűződik. Magyarországon Fuchsstal­ler Alajos kezdett vele elő­ször foglalkozni a m.últ szá­zad negyvenes éveiben. A ko­rabeli divatlapok divatképei is acélmetszetek voltak, de ezeket legtöbbször utólag szi'- nézték. Fuchsstaller legrégibb acélmetszete Pest-Buda lát­képe 1846-ban keletkezett. • • • Az első magyar többszín­nyomatú reprodukciót 1864- ben készítette a Mandello- nyomda. Űjházy Ferenc gyü­mölcsképe volt rajta, s a Fa­lusi Gazda című lap mellék­letének készült. • • • A linóleum anyagával először Gollatpay (1844) kí­sérletezett, s Pernacott sza­badalmaztatta 1871-ben. Az első magyar linómetszet megalkotása (1895) Olgyai Viktor grafikusművészünk ne­véhez fűződik, aki a Képző­művészeti Főiskola grafika­tanáraként sokat tett a ma­gyar művészi sokszorosító grafika megújulása érdeké­ben. galambos Ferenc Gorái Gábor: ASZTRONAUTA Miért öt vette szárnyára a hír, miért nem a tervezőt, az építőket? — kérdeném, hisz ő a képletben az esetleges x, az eredmény úgy is kijön, ha más van a helyén! Es miért van, hogy mégis, magam is, ösztöneimmel érzem: ő a nagy, a többi mind — tisztes vagy lángeszű — de érte felgyűlt élő s holt adat?! A többi szinte megszámlálhatatlan, oly számos, hogy már-már személytelen; a szerkezet testéből nem hiányzik Kepler, se Laplace, de a neander-völgyi sem, ki-ki a maga művével; s ezernyi munkás szülötte test az, s tudósé, mérnöké —• de az a test, mit ő küldött a légen túlra, az sorsa szerint az övé volt, csak az övé, mígnem a birtoklás e végső vonzásköréből is elrúgta magát, s meglátták mindenek, hogy benne lett emberszabásúvá a' tenger tapasztalás s a milliónyi tett; mert ő a hős — s ekként, egy lendülettel, ő alkot úgy, mint hosszasain és összesen a nép: övéinek s művének felajánlva egyetlen és értelmes életét. Bencze József: Szüreti karnevál , Oportói őszi virgonc karnevál, hordókról a gond .abroncsa levált. Bodzái öcs-sátrakban haj longo virág, rezeg a meddő por, cigány sántikáL Réz-cinitányér tapstól szűköl a virgonc ló, röpül a kézben a kócos tor, saillangós, Virtust vezényel füstöl a lusta por. ágál ángyom, álarcot tudakol Te dolgos morc élet, táncoltat jókedv, nem ily kótyagos, csak húshagyókedd, kaszára szúrt Napnak nemcsak sós gond kell! ZELK ZOLTÁN: BE JÓL VAN [QY! Igazatok van emberek, ha bor, ha tánc, ha kártya, a boldogság egy korty ital, egy harapás pogácsa. A boldogság lugasban ül, a vállán nyári este, bemond egy piros ultimót, emlékezik egy meccsre. A boldogság nem didereg, ha térdig hóban táncol: a dobokon zápor szalad, a kürtök torka lángol. A boldogság úgy változik, nem lelkét, tollát váltja, tegnap tangó, ma csacsacsa, 'mindig csattog a szárnya. A boldogság... most már tudom, mit mindig tudtak mások, véreres szemű éjszakán így oltom el a lángot Villanykörtémet dér lepi, de tudom a világot, az én labdám már sohasem zörgeti a meg hálót... Kiki magának? milliárd boldogság a közösség! Be jól van elrendezve így, hogy ti vagytok a többség! KETTEN BESZÉLGETNEK Martyn Ferenc tollrajza. fA Don Qutjöthe-sorozatból.) SOMOGYI NÉPLAF Miß Vasárnap, 1909. októb.r 19. j(Ja|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents