Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

Mire a község zül kiért a nagy síkságra, amelynek túlsó peremén a főváros a budai hegyek hóna alá simult, a vihar kétszeres erőval, semmi akadálytól fel nem tartva vágott szét a tá­jon. A. gyereknek minden lé­pésért külön meg kellett küz­denie. Kistarcsa és Cinkota között az országút apró dom­bok hajlatain emelkedik, lej- tősödik, de a szél a hullám­völgyeket már telehordta hó­val, úgyhogy Bálint helyen-' ként térden felül besüppedt, s alig bírta kiránaig’álnd a lábát. Szeme, szája, orra minduntalan hóval telt meg az állkapcsát feszítő vihar nyomásától. Szinte percen­ként meg kellett fordulnia, hogy kiköpje és prüszkölje a havat, s egy korty levegőt szedjen tüdejébe. Már egy fél óra múlva úgy elfáradt, hogy alig bírta emelgetni a lábát, tüdeje izzott, mint a tüzes vas, szeme szüntelenül könnyezett Mégsem fordult vissza. Egy ltis babonás játékot talált ki szíverösítőül: ha visszafordul, holnap nem fogadják fel az autójavítóban, ha kibírja, sze­rencséje lesz, és felfogadják. A testi szenvedés könnyített a lelkén is. A vihar úgy el­szívta előle a levegőt, hogy fulladozott Tehetetlenségé­ben olykor fel-felkapott kar­jaival a magasba, de ott sem volt mibe megkapaszkodnia. Mihegy, gondolta, muszáj ki­bírom, különben holnap nem fogadnak fel. A vihar egyenletes gyorsa­sággal húzott északnyugati irányból, de áramában — mint külön meglepetések — egy-egy önállósult gyors já­ratú szélroham nyargalt amely helyenként a nyolcvan kilométeres sebességet is el­érte. Ha ez fütyörészve neki­zúdult egy domb lejtőjének, az egész megmaradt hóréteg egyszerre — mintha késsél szelték volna le — felpoarzott a levegőbe, s ott csárogva, si- vítva bogárzani kezdett, a le­vegő elsötétedett egy lépésre sem lehetett ellátni. De nem­csak látni, nézni sem lehe­tett a szem rögtön lecsukó­dott,' nehogy a hópihók éles hegyei kiszúrják. csak úgy-fÜrtött az ember lélegzethez, ha rögtön hátat fordított a szél irányának, bár ez azzal a veszéllyel járt, hogy for­dulás közben a vihar felbuk­tatja, mint egy szalmabábut. Bálintot így kétszer is föld­höz vágta, egy alkalommal meg begurította az útmentá árokba. * Hogy talpra állítasson, négykézláb kellett-megvárnia, míg a szél lélegzete egy perc­re ki nem hagy. Farát láb­száraira ültetve két kezével egy árokmenti bokor tör­zsébe kapaszkodott, s pillái­val szaporán verdesve szét­nézett maga körül, de akár­merre fordult a havas síksá­gon, az emberi életnek sehol semmiíéle nyomát nem ta­lálta. Egymagában, kiszolgál­tatottan guggolt a félelmetes természet ölében, olyan ap­rón, gyengén és tehetetlenül, mint egy madárfióka, ame­lyet a vihar lecsapott az Al- pesek sziklacsúcsára. Először érezte, hogy a ter­mészet szeszélyes ellensége is lehet az embernek. A vihar minden dorongja, a szemébe vágódó hó körmei, a fagy minden rúgása mintha egyes- egyedül őt választották volna célpontul: az egyetlen élő lel­ket, akit útjukban találtak. El akarták pusztítani? Ide-oda forgatva nyakát, módszeresen átvizsgálta ,a tá­jat: nagyon messze, elérhe­tetlen távolságban fedezett csak fel egy kis, sárga csillá­mot, amely mögött emberek virrasztottak. De körös-kö­rül, amerre csak nézett, a föld holtfehéren remegett, a bokrok kopaszon hánytorog- tak az út mentén, a fák ma- dártalanul sírtak és sóhajtoz­tak a vihar gyökértópő mar­kában. A hideg csontig hatolt. Fentről, az égről, a hamu­szürke, sárgába játszó felhők egyre lejjebb t ereszkedtek, / borzas szárnyukkal végig­vertek a földön, időnként pe­dig szennyes szarcsomóikkal egészen ráhasaltak az országútra, s kinyomták az ember tüdejéből a levegőt A gyereknek eleredt a kömy­llyenkor percekig nye, halkan sírdogált ma© elé. Ha orrát megszívta, a kövér, nagy könnycseppek végiigszánkáztak dermedt ar­cán, s térde előtt apró, ke­rek iyukacskákat olvasztott a hóba Minél jobban szapo­rodtak a lyukaeskák, annál keservesebben sírt Egyik percről a másikra azt hitte, elveszett, hiába kapaszkodik mind a két kezével a bokor­ba, el kell pusztulnia. Éle­tében először megsejtette, hogy halandó, s hogy a halál ellen nincs orvosság. S egy DÉRY TIBOR: Bálit az úton negyedórába is beletelt, anug végül is minden erejét össze­szedve újra talpra állt, s Öklével leszoAtotla szemét. Cinkotára beérve két ház közé, egy keskeny zsákut­cába húzódott. Itt a falak s egy kiugró tető némileg meg­védtek az elmebajos termé­szet ellen. Arca, keze érzé­ketlen kékre dermedt, háta merő víz volt, mert a gallér­ja mögé beszivárgott hó el­olvadt a nyakán, s lecsor- gott a lapockái között. A fü­lét egyáltalán nem érezte. Mire valamennyire kifújta magát, egy marék hóval dör­zsölni kedzte a fából, kőből, vagy valamilyen más tompa anyagból faragott kis kagy­lókat a koponyája két olda­lán. Addig dörzsölte őket, amíg egy-egy éles nyilallás- sal vissza nem változtak em­beri fülekké. Nyaka vérzett, esés közben egy kő vagy egy bokor ága felkarcolta. Bekopoghatott volna egy házba, valahol bizonyára be­fogadják, amíg a toportyán idő el nem vonul. De Bálint csak a fejét ráz­ta e hitvány gondolatra. Csak a makacsság dolgozott benne? Homlokát rancolva -sötéten nézett maga elé. buz­gón topogva, hogy a lába el ne fagyjon. Ott, ahol állt, a fal és a tető szíves oltalmá­ban, aránylag kellemes volt az időjárás, száraz és meleg az országútihoz viszonyítva, a viharnak csak a goromba fenyegetései jutottak el hoz­zá. Néha egy hógomolyag szi­szegve befordulta házfal mö­gül, egy ideig izgatottan ka­vargót* saját tengelye körül, majd megnyugodva, legye­zőalakban szétszitált a lába előtt Az ég most vakfekete volt. Sivítások, vad harákolá- sok hallatszottak a magasból, az esőcsatornának egy meg­lazult darabja rekedten kele­péit A közbeiktatott, hevesebb szélrohamok már ^messziről jelezték jöttüket, hallani le­hetett, amint a távolban, a megbolydult tájban mély lé­legzetet vesznek, majd hir­telen nekiindulnak. Néha oly sokáig tartott,' amíg elérték a házat, hogy Bálint bele­sápadt. Attól lehetett tar­tani, hogy leviszik a tetőt, vagy benyomják a házfalat. De csak az üvöltésük ért el a zsákutcába, körös-körül'pe­dig hatalmas hódunyhák szöktek a magasba, ott felha­sadtak, s eszeveszett fehér kavargással elszálltak dél felé. A fal oltalmában Bálint egy negyed óra alatt úgy- ahogy rendbeszedte testét, lelkét, majd mély lélegzetet véve kilépett a fal mögül. Rosszul készült fel. a légnyo­más rögtön visszalökte. Rit­kán káromkodott, de most a foga között megeresztett egy cifrát. Válla közé vetette fe­jét, előrehajolt, újra nekisza­ladt, de a szél ismét vissza- nyomía, szeme, szája, füle rögtön telecsapódott hóval Cinkota tíz kilométernyi­re van Pesttől. Ez rendes időben, ha jól kilép az em­ber, másfélórai járás. Most legalább a duplája, vagy há­romszorosa. Érdemes-e egy­általán nekiindulni? Még volt két pengő a zsebében, meg­várhatja az első HÉV-sze- relvényt. Harmadszori nekifutásra kijutott az utcára. A vihar 'most mintha valamivel le- lasssítctt volna, már csak fél­kézzel lökdóste hátrafelé, a sűrűbben beépített területre érve pedig már nyolc-tiz lé­pést is megtehetett egyhu­zamban, anélkül, hogy ki fo­gyót: volna tüdejéből a leve­gő. De Nagyi tea előtt a fer- geteg újra megmakacsolta- magát, már messziről lát­szott. hogy a háztetők fölött magasan kavarog a hó. (Részlet a szerzrt -Felelet« el­mű regényének II. kötetéből.) A ZEBRÁN (Botin Dénes felvétele) Másodosztályú pedagógus Nem árulhatom el hogy melyik faluban vol­tam, sem azt, hogy kivel be­szélgettem. Bízom abban, hogy a figyelmes olvasók kö­zül mégiscsak ráismer valaki a saját falujára. _ Előre kell bocsátanom, hogy olyan emberrel beszél­tem, akire rá van bízva a falu művelődésének a dolga, s abból a fajtából való, aki szívén is viseli az ügyet, a mű­velődés afféle »megszállotja«. Alkonyatkor ültünk le egy üveg bor társaságában, és szólt a kakas, mire befejez­tük... Rágyújt egy »Kossuth «-ra, s mindjárt az elején mérge­sen kezdi: — Az a baj, hogy nálunk a népművelőt sokan afféle udvari hoppmestemek tart­ják. Ügy vélik, nincs más dolgom, Inint jó murikat szervezni, táncestélyket, la­komákat, zárszámadási viga­lom mellé — körítésként — egy »kis kultúrát«. Pedig a népművelés és a szórakoztatás nem ugyanaz. A szórakoz­tatás a vendéglátóipar dol­4 legtöbb szülőnek az a baja, ha a fejükre zu­han egy olyan csapás, mint a beatles, elfogja őket a pánik. Ahelyett, hogy felvennék ve­le a küzdelmet, falramász- nak, vagy ki akarnak menni a világból. Attól függően, hogy milyen az időjárás oda­kint. Pedig a beatles-probléma megoldása olyan egyszerű, hogy bármelyik szülő egyet­len nap alatt elsajátíthatja. Barátaim, Gordonék, akiknek két tinédzser gyerekük van az üvöltöző korosztályból, megszabadították otthonukat a beatles-izmustól — egy­szer s mindenkorra... Este átszaladtam hozzájuk I egy pohár itókára, és azt lát­tam, hogy tizenötéves lá­nyuk olvas. Gordonná kinn volt a kony­hában, mosogatott és közben teli torokból ordította: »Je- je-je!-* A hordozható lemez­játszón egy beatles lemez pörgött, és Mrs. Gordon az edényekkel lelkesen ugrált ritmusára. — Az isten szerelmére, Anyu, lehalkíthatnád azt a szörnyű lemezt! Olvasni sze­retnék. — Je-je-je! — bömbölte vissza Mrs. Gordon. — Ha­lálra bírom a beatleseket! Ránéztem a gyerekekre, akik megrándították vállu- kat. • — Több mint egy hete van így. Undorító. Már a haver­jaim sem jönnek át. Mrs. Gordon kockacukrot kezdett hajigálni a grama- fonra. — Fogjatok le! — üvöltötte — fogjatok le! — Jaj, Anya, teljesen meg­ART BUCH WALD: Anti-beat!es hülyítesz. Nem tennél már fel egy másik lemezt? — Ezt te nem érted — mondta Mrs. Gordon. — Je- je-je! Gordonék tizenhat éves fia lépett be ekkor, és odaszólt húgának. — Még mindig? A húga bólintott. — Most játssza harmin­cadszor. Ha ez így megy to­vább . Közben hazajött Mr. Gor­don, a család feje. Beatles- frizurája volt. — Je-je-je! — üdvözölte üv öltve a gyermekeit. — Híjj, Anyátok a számunkat játssza! A kislány kétségbeesetten nézett körül. — Én elköltözöm. — Tudod mit? Elmehet­nénk egy árvaházba. Nem is akadnának a nyomunkra — monta a fiú., — Még egyszer, Anya! — ordította Mr. Gordon. — De aztán hangosan, ahogy kell. — Én most felmegyek a padlásra — jelentette ki a lány. — Várj! — mondta a báty­ja. — Megyek éri is. Mind a ketten kirohantak. — Elmentek? — bömbölte a konyhából Mrs. Gordon. — Aha — mondta Mr. Gordon. — Megint a padlás­ra. Mrs. Gordon lekapcsolta a lemezjátszót, és bejött • szobába. — Hű! Ez aztán kemény munka volt. — Mi van itt? — kérdez­tem ámulva. — A mi srácaink voltak a legnagyobb beatles-rajongók az egész környéken. Majd­nem az őrületbe kergettek bennünket. Pedig mindent megpróbáltunk. Megfenyeget­tük őket, könyörögtünk ne­kik, vesztegetéssel is próbál­koztunk. De hiába. Aztán Alicenak egyszerre leesett a tantusz. »Ha bennünket esz a fene a beatlesekért, akkor majd ők abbahagyják.* — Egyetlen tinédzsernek sem tetszik az, amit a szü­lei jónak tartanak — tette hozzá Mrs. Gordon. — Így aztán Alice meg­vette a lemezeket, én beat- lesfrizurát csináltattam ma­gamnak. Mi indítottuk el az egész anti-beatles mozgal­mat errefelé. r s büszkén tekintett “ rám. Nem volt könnyű dolog, de azt hiszem, meg­tettük a magunkét — nyilat­kozta Mrs. Gordon. Töltöttünk a konyakból, és jó két óráig Bernstein- lemezeket hallgattunk, míg egyszerre Mr. Gordon hirte­len megszólalt: — Pszt, jönnek! Kirohant a konyhába, fel­tette a beatles-rszámot. Mrs. Gordon ugrándozni kezdett, és boldog képpel üvöltözött rá a belépő gyerekekre: Je-je-je!... Saáb György fordítása. ga. a miénk pedig a kultúra. Közbevágok, mert kezd a dolog engem is érdekelni. — Valóban olyan fontos­nak tartod ma is a népmű­velést? Hát nem elég művelt ez a falu is? Jár az újság majd minden házhoz, ott a televízió... — És mégis nem egy ház­nál itatnak pálinkát az óvo­dás korú gyermekkel. És a tisztaság, a gyermeknevelés, az ízlésesen berendezett la­kás? Legalább száz ember van a faluba, aki még nem látta a Balatont, s alig pá­ran jártak a pesti Szépmű­vészeti Múzeumiban. Csillog a szeme, amíg mindezt egy szuszra elso­rolja. Megpróbálom lehű­teni A fizetésről érdeklő­döm, majd a megbecsülés- rőL — Nálunk a népművelő afféle másodosztályú pedagó­gus. Hogy miből gondolom ezt? Először: majdnem még egyszer annyi a fizetése az iskolaigazgatónak, mint ne­kem. Pedig ő csali nyolc év­folyamot igazgat, én ötvenet — hatvanat. Aztán: ő ebé­delhet az óvoda konyhájá­ról, nekem nem lehet, ezt rendelet tiltja. Hogy miért, azt nem tudom. Nekem se főz otthon az asszony mert dol­gozik. Kérdezem, van-e még pa­nasza? — Hát van. Az a panaoZom, hogy n?m tudom, ki a gaz­dám a sok közül. Ha jön­nek a megyei könyvtártól, én vagyok a felelős, ha a járási művelődési osztály­tól, akkor is, ha a MOKÉP- től, akkor is. De ez még csak hagyján. A nagyobb baj itt helyben van. Rendes ember a mi tanácselnökünk, jól is végzi a dolgát, csak ő i» azt hiszi, hogy a népműveléshez nem kell szakismeret, s bi­zony sokszor olyasmibe is beleszól, amit én tudok, mert én tanultam a főiskolán, s nem ő. Azt kellene elérni, hogy a népművelő szakmai téren legyen éppen olyan független, mint a falu bár­mely másik értelmiségije. Ez a megbecsülés kérdése. És, hogy miként vezetem a szín­játszó kört, az csak az én dol­gom, mint ahogy nem jut­na eszébe senkinek, hogy be­leszóljon például aibba, hogy a körorvos milyen orvossá­got ír fel a receptre! ; Körülnézek, s könyvelési tömböket látok az asztalon. A pénz felől érdeklődöm. — Nem az itt a fő baj, hogy kevés a pénz a műve­lődésre (bár töb is lehetne), hanem az, hogy szétfolyik. A mi falunkban három helyről kapok pénzt: a tanácstól jön az állami támogatás, a közönségtől a beléptidíj, tan­díj stb. S kellene, hogy jöj­jön a szövetkezettől. A szö­vetkezet ad ugyan a műve­lődési háznak egy kis pénzt a kulturális alapjából, de a javát saját hatókörében hasz­nálja fel. De hogyan? Menj el holnap reggel ide szem­be a tsz-irodára, s kérdezd meg, hol vannak azok a könyvek, amiket tavaly vet­tek! Kérdezheted, mert nem vettek. Hogy mire költöt­ték el a kulturális alapot? Például finom disznótoros vacsorára, ahol a falunk ügyes hegedűséi húzták a nó­tát a tagság talpa alá — a kulturális alap terhére. — Mit kellene tenni? — Szigorúan ellenőrizni kellene, hogy a termelőszö­vetkezet kulturális alapja ki­zárólag csak művelődési cé­lokra legyen fordítható. Ezen túl pedig egyesíteni kellene a pénzügyi erőnket, s ily módon nagyobb beruházás­igényes vállalkozást is meg­valósíthatnánk: Kint dörög az ég s ara­nyat érő eső kopog az abla­kon. Éjfél van, nagyot vil­lámuk. — Hogyan tudod fölvenni a versenyt a rádióval és a televízióval? — A televízió a passzív élményt, az impressziót való­ban kielégíti. Éppen ezért a népművelés helyi forrnál csak akkor tarthatnak igényt az érdeklődésre, ha aktív részvételt tudnak teremteni. Megnőtt a szakkörök, klubok igénye. Annyira, hogy alig tudok nekik elég helyet ad­ni. A vita, az önképzés, a te­vékenység, olyan ig ínyeket elégít ír, r.mit a n művelés sohasem tud pótolni! — Tolrát szerinted nincs is többé szükség a hagyomá­nyos ismeretterjesztő elő­adásokra? — Ma az embereket leg­inkább az érdekli, ar'.i sze­mélyes és konkrét. Ha azt írom a plakátra, hogy hol­nap este a körorvos előadást tart »Egészségügyünk« cím­mel. akkor üres lesz a te­rem. De így: »Falunk egesz-- ségügyi titkai« — meglátod sok kiváncsi ember eljön. Ha a helyi valóság alapján adjuk elő az által'nos igaz­ságot, akkor az érdekes. Lassan elfogy a “a°g Kossuth. Megkérdezem, mit tart a legszebbnek a mun­kájában. Kissé elgondolkodik, az­tán így folytatja: — Láttad délután. hogy milyen szépen illik a klub­szoba modern bútoraihoz a népi szőttes? Azt a szép té­rítőt ott az asztalon a mi szakkörünk varrta, s Erdély­ből hozta a mintát az egyik lányunk. S arra büszke va­gyok, hogy nálunk a KISZ- isták .tudják, hogy miért szebb a népdal a csa-csa-csá nál, s nemcsak akkor éne­kelnek, ha isznak. Ez is mű­velődésügy ... Németh Gém SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 19. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents