Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
áruellátás és vállalati érdek Ha az iparcikkellátásról érdeklődünk, többféle véleménynyel is találkozhat az ember. A vevő joggal kifogásol: miért nem csökken a hiánycikkek száma, miért nincs bizonyos áruféleségekből nagyobb választék? A kiskereskedelem gyakran hárítja át a felelősséget a' nagykereskedelmi vállalatokra, vagy az őket ellátó iparra. De talál magyarázatot bőven a nagykereskedelmet ellátó ipar is. Korábbak nagy készletek vártak hosszabb ideig eladásra, ezért most a kereskedelem fél a raktározástól. Az óvatosság érthető, hiszen a nctm megfelelő készletezés anyagi következményekkel jár. Ezt az óvatosságot aztán úgy eltúlozzák néha, hogy amíg az utolsó darab a pulton van, nem rendelnek új árut, mert mit tudni, mikor kel éL Ez a szemlélet teremtette meg az időszakos hiánycikkek fogalmát. Olyan hiánycikkekről van szó, amelyek nem is azok tulajdonképpen, csupán a szállítmány megérkezéséig hiányoznak a boltból. Az első nyereség Nemrég Somogybán járt dr. Gazda Tamás, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője és megjegyezte, hogy többek között érthetetlennek találja, miért csak két-három típusú tv-készülék közül válogathatnak a somogyi vásárlók. Köztudott, h^sy az országban ennél sokkal nagyobb a választék. Kifogásolta, hogy oso es nagykereskedelmi vállalatok árukínálata nem megfelelő. és hogy törekvéseikben nem a lakosság differenciáltabb ellátása az elsődleges, hanem a vállalati nyereség növelése. Ugyancsak érthetetlennek tartotta, hogy a fűtési szezon elején néhány TÜZÉP- raktár üresen várja a telet A választék csökkenésére könnyű magyarázatot találni. Szinte varázslatszerűen eltűnnek az olcsóbb típusú árucikkek, csak a drágábbakból tartanak, s a vevő kényszerű helyzetében csupán abból vásárolhat A nagykereskedelemnek sem ‘mindegy, hogy kevesebb áru eladásával is biztosíthatja a tavalyi forgalmat így kisebbek a szállítási költségek is. Ezzel magyarázható az az általános jelenség, hogy kevesebb áru elaüasa mellett is gazdaságos, nyereséges a vállalatok nagy része. A megyei tanács kereskedelmi osztályán is fölvetették már, miért nincs, vagy csak ritkán a 20—30 forintos szenekből, hiszen bizonyos tűzhelyekhez jók a hosszú lángú, kisebb kalóriájú tüzelők Is. Hiányzik 400 televízió Rajta Mihály, az Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat igazgatója elmondta, hogy elégedetlenek a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat tevékenységével. A megrerni-lések egy részét rendszeresen visszautasítják. Hasonló kifogással élt a kaposvári fogyasztási szövetkezet is, mivel hat-nyolc- mdüiós megrendelését mindössze egymillió forint értékű áruval próbálta kielégíteni a nagykeresdedelini vállalat A vas-műszakinál Magyar Péter osztályvezető a következőkkel érvelt az értekezleten: — A .17 százalékos megyei forgalomemelkedéssel az országos elsők között vagyunk. Kénytelenek voitunk idegen megyébe eladni áruinkat, meri nem tudtunk megfelelő kapcsolatot kialakítani az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat boltvezetőivel. Érdekes ellentmondás feszül a két véleményben. Somogybán nincs választék televízióban, nem kapni elég kályhát tűzhelyet, és hiányzik a boltokból sok-sok vas-műszaki cikk. Ugyanakkor a megyében lévő Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Váűlalat olyan forgalmat bonyolít le, amely- lyel az elsők közé tartozik az országban, bőven ad el más megyéknek televíziót, és a profiljába tartozó árucikkeket. A Videotontól 135, az Ónomtól több mint száz televízió nem jutott el Somogyba. Ezeket a fővárosban értékesítették Felelősség az ellátásért A nagyabb vállalati nyereségre való törekvés furcsa vadhajtása e2 a jelenség. Fölvetődött, miért nem szerepel követelményként a kiváló vállalat cím megszerzéséhez az, hogy a gazdaságosságra, a nyereségre való törekvés mellett a jó árpolitika érvényesítése, a lakosság ellátásának szem előtt tartása is szüksé ges. De ezenkívül is minden vállalatnak rendeltetéséből fakadó kötelessége a minél jobb, diffrenciáltabb áruellátás. Ha 'nem érzi ezt erkölcsi kötelességének, akkor a megyei tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium személyileg tegye felelőssé az ellátás egyenletességéért a vállalat vezetőit. A közeljövőben a minisztérium és a megyei tanács kereskedelmi osztálya részletesen megvizsgálja a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat tevékenységét Reméljük, hogy a jobb áruellátás szempontjai ezután fokozottan előtérbe kerülnek. Nagy József MINDENT ELÖLRŐL Rét évvel ezelőtt találkoztunk utoljára. Nem éppen szívderítő körülmények között: a bírósági tárgyalás után fölkerestem a börtönben. Emlékezetes beszélgetés volt, kegyetlenül kifakadt, vádolt mindenkit, amiért a rács mögé került Mosdatlan szavakkal illette vállalatát mondván, hogy amikor bajba jutott, mindenki cserbenhagyta. Emlékeztettem rá, hogy fölösleges lenne éppen annak a vállalatnak a jóindulatára számítani, amelyiktől a több tízezer forintot sikkasztotta. Erre rám támadt, hogy nem vagyok képes megérteni az ő speciális helyzetét, ez volt az egyedüli kiút, különben is vissza akarta fizetni, és így tovább. A társadalmi tulajdon ellen vétők gyakran szolgálnak hasonló magyarázattal, mindegyikük helyzete speciális, és »természetesen-« mindegyikük vissza is akarta fizetni az elsikkasztott ezreket. Akkor fölösleges lett volna a vita, a büntető eljárás során egy meghatározott szöveg rögződött belé, s ettől a legnyilvánvalóbb tények felidézésével sem lehetett eltéríteni. M sodszorra most pénteken találkoztunk. Ráérősen ballagott az utcán, kezében képes újságokat lóbált. A szép októberi nap, a friss levegő Hol készül a „massza"? Szántód és Zárnárdi között, a Kék tó étteremben. Még eltévedni se lehetne, a geszte- nyeillat annyira erős. Papp Jánost, az étterem gondnokát, most a »masszakészítö üzem« vezetőjét, az idénymunkás asszonyok parancsnokát kérdezem: — Mióta foglalkoznak gesz- 1 enyefeldolgozással? — üt év óta minden ősszel hatalmas szállítmányok érkeznek ide. Tavaly kétszáz mázsa gesztenyét dolgoztunk fel, az idén szeretnénk háromszáz mázsát elkészíteni. Most vagyunk a munka felének — Ss ki ennek a feldolgozásnak a gazdája? — A Siófok és Vidéke ÁFÉSZ. — Honnan kapják a gesztenyét? — Kanizsáról, Galambokról. Még ilyen messziről is érdemes elhozni, mert nagyon gazdaságos, jövedelmező üzlet ez. Sorra megyünk a termeken. A mindenki által kedvelt gesztenyepüré készítésének különböző fogásaival ismerkedünk meg. Fehér köpenyes, fejkendős asszonyok főzik, darálják, szitálják, majd rummal, cukorral keverik a nyersanyagot A legzajosabb szoba talán Fóka Sándoméé, ahol -a daráló van. Viszont a szitálóhelyiségben csak a kezek gyors, fürge surrogása hallatszik, ahogy az ujjak sebesen futkosnak a sűrű hálón. Főmé, Nagyné, VáPóka Sándorné a főtt gesztenyét darálja. Vt z ttl k tuj pd'lU Ä GO 38. Csuvara azt kérte, hogy nevezzük meg azokat az elv- társakat, akikkel a bőröndöket majd áthozzák. Kijelentette: tekintettel a nagy értékre, ő csak az általa ismert elvtársakkal hajlandó elmenni bőröndökért. Az mondta, legszívesebben a jelenlevők közül menne valakivel. De azt is azonnal hozzátette, hogy engem nem ismer. Külön felhívta a figyelmünket a Bécsben ólálkodó spiclikre és emberrablókra, akik már ig’n sok elvtársat csaltak át, raboltak el és gyilkoltak meg. És érdeklődött arról is, nem ismerünk-e egy Marabu nevű magyar emigránst, aki — tudomása szerint — Prónayék beépített embere a kommunista pártban. A Marabu név azonnal megütötte a fülemet, mert ezt a nevet annál a bizonyos karl- steini beszélgetésnél már hallottam. El is mondtam rögtön Csu- varának, hogy amikor kudarcba fulladt Prónayék emberrablása és tömeggyilkossá- gi kísérlete a karlsteind Internált elvtársak ellen, akkor én voltam az, aki leleplezte a tábor körül ólálkodó fehér tiszteket. S tőlük hallottam a Marabu nevű emberről, de hogy ki az illető és hogy milyen formájú, azt nem tudom. — Kár — mondta Csuvara —, mert jő lenne elkerülni, nehogy egyszer a karjaiba fusson Aztán kérte azt Is, hogy a párt lássa őt el útlevéllel és igazolópapírokkal, amelyekkel mind Bécsben, mind Magyar- országon szabadon mozoghat, és segítséget kaphat a kommunistáktól. Hamburger rám mutatott — Ezt majd elintézi Dux elvtárs.*) Amikor már működött a párt illegális útlevél-szervezete, amelyet egy ideig én vezettem. (Később Sallai Imre vette át tőlem a vezetését.) Ennél a megbeszélésnél még nem tudtam, hogy amíg én Kralsteinben jártam, az elvtársak úgy döntöttek: én megyek el Csuvarával a bőröndökért Most közölték velünk ezt is. Csuvarának ez a döntés láthatóan nem tetszett, amit kertelés nélkül meg is mondott. Aztán gondolkodási időt kért másnapig. Később tudtuk meg, hogy Csuvara, amikor gondolkodási időt kért, ismét felkereste Münndchet, és kérte, ő menjen helyettem az ékszerekért. De Münnlch újból elutasította Csuvara ajánlatát Mikor az előkészületekkel foglalkoztunk, megkértem Csuvarát, hogy csináltasson hat darab útlevélfényképet. Erre ő belenyúlt a zsebébe, és máris átnyújtotta a képeket Ezeken már rendes öltözéket viselt Az útlevelet másnap Marton Ferenc névre kiállítva meg is kapta. Az indulás pontos idejében még nem állapodtunk meg, mert nekem előb egy hét eltávozási engedélyt kellett kérnem a szikratávíró-állomás parancsnokától. Ennek megtörténte után a legközelebbi megbeszélésen — Hamburger, Landler, Lukács és én voltunk jelen — Lukács György ismételtem figyelmeztette Hamburgert, és Landlert, hogy ő az égés? dolgot fantasztikusnak tartja. Mint mondotta Csuvara csak össze-vissza beszél, hogy jó papírokhoz jusson. Landler keményen szembe- szállt Lukács pesszimizmusával — mondván azt, hogy az illegális munka rizikóval jár, de itt különben is a tények beszélnek, és nem holmi feltevések. Ketl-e több bizonyíték, mint az, hogy Csuvara saját biztonságát kockáztatva kihozta Kun Béla nővérét és az értékes ékszerből egy vagyont érő darabot. Landler érvelését — Lukács kivételével — mindenki elfogadta. Csuvara javaslatára végül abban állapodtunk meg, hogy három napon belül jelentke-' zem Szombathelyen, a Sabaria szálloda első emeletén a 17. számú szobában, ö ott vár engem. Egy nappal az indulás előtt] teherhordó-tréninget tartottam. Kimentem a bécsi Zent-| ralfriedhof (a köztemető) ( melletti sírkövesekhez, és j apró márványdarabokkal rak-( tam tele a hátizsákot. Kb. 50 j kil »grammnyi súlyt pakoltam j bele, mert Csuvara szerinti ennyi az elásott arany és ék-< szer 'súlya is. A márványkő- ( vekkel megrakott hátizsákkal! aztán fölmentem a Cobenzl! hegyre, ami a temetőtől kö-< rülbelül 12—15 kilométerre! van. A terhet kisebb-nagyobb! pihenésekkel úgy-ahogy kibírtam. Az éles márványtörmelékek azonban fölsebezték I a hátamat. Este Hamburger bekent valamilyen kenőccsel, s még. útravalónak is adott a »gyógy- “ írből« egy Ids tégellyel. Harmadnap illegálisan átléptem Pinkafőnél az osztrákmagyar határt, de eltévesztettem a Csuvara által megje-. lölt utat. Így kisebb kerülői után délelőtt 10 órára érkéz-J tam a szombathelyi SabariaJ szállodába. ■ A portán megkérdeztem, hogy Marton Ferenc úr fent van-e a tizenhetes szobában.. A portás kétszer is ráné-f zett a kulcsokat tartó polcra, J majd igennel felelt. * zsonyiné, Dobosné 70—80 kilót is megszitál egy műszakban. Keresetük száz forint körül mozog, — Mi a jó gesztenyepüré készítésének a titka? — kérdezem kísérőmet. — Nincs ennek titka. Itt minden a gyors feldolgozástól és a finom, megbízható minőségtől függ, s ezzel még sosem volt baj. Hatalmas tartályban apró lapátok sokasága keveri össze a lisztet rummal és a cukorral, szigorúan meghatározón arányban. Itt már sokkal »kellemesebbé*! válik a püré illata. Magas, mosolygós arcú fiatalasszony Karsai Jánosné. O méri ötkilós tételekben a már kész pürét. Papp János szerint Karsainé csomagja sosem kevesebb öt kilónál, hanem öttíz dekával még több, hogy az esetleges száradás miatt is meglegyen az előirt súly. — Nemcsak csomagoljuk a pürét, hanem sokat szárítunk is belőle — mondja Papp János —, így egész évben mindig lesz majd az üzletekben. A vevők szeretik készítményünket; az igény egyre növekszik iránta. S mi ennek minden tekintetben eleget akarunk tenni. Mészáros István — Maton úr idehaza van. Tessék csak felmenni! A lépcső alsó pihenőjénél í megálltam, majd minden gon-i dolkodás nélkül megfordultam. J Mint egy holdkóros, lementem! vissza az utcára, és gyors lép-! tekkel elhagytam Szombat-! helyt ugyanazon az úton, ahol j jöttem, újra átléptem a ha-i tárt. ! (Folytatjuk) * Nysa SOI TOWOS típusú teher- és személyszállításra alkalmas gépkocsi eladó Megtek i n tehető a megyei könyvtár udvarán. (89099) ideális körülmény a park beli olvasáshoz. Messziről megismertem, volt időm felkészülni a netán kényelmetlen találkozásra. Tévedtem. Barátságosan üdvözölt, s tétova mozdulatából azt olvastam ki, hogy szeretne pár szót mondani. — Ugyancsak csúnya lehetett az ügyem, ha így emlékszik rám! Kicsit szégyenkezve, kicsit érdeklődve mondta ezt. — Látja, most is a rendőrségre megyek, sikkasztási ügyben érdeklődöm. — Én meg leültem a magamét Nem volt leányálom, azt elhiheti. Talán nem is ^zért, mert csíkos ruhát viseltem, s elítélt voltam, hanem azért, mert idekint egyedül maradt a feleségem, a két gyermekem. — Nem olyan kicsik azok a gyerekek. — Látja, éppen ez az. Ha látogatóba jöttek, nem tudtunk miről beszélgetni. Ök szégyelték, hogy én odabent vagyok, én meg azért nem mertem a szemükbe nézni, mert tudtam, hogy igen sok álmatlan éjszakát okoztam nekik... — De aztán csak letelt.. —• De amíg letelt! A gondolataim mindig otthon jártak. Mit csinálhat a feleségem, ta- nulnal^e a gyerekek, nem esett-e bajuk? Egyik látogatáson a nagyobbik fiam megmondta, hogy szűkösen vannak, sok a részlet A pénzt, amelyet elsikkasztottam, visz- sza kellett fizetni... A család barátai szép csöndben elmaradtak, a feleségem magára maradt mint az ujjam. S én itt voltam a négy fal között, előttem a rács, s tudtam, hogy nem segíthetek. A gondolat hogy miattam van minden, nem hagyott nyugton egy percig sem. Megtörölte a homlokát aztán — kesernyés mosollyal a szája szögletében — legyintett — A feleségem tudta, hogy a pénzt annak idejében egy nő miatt sikkasztottam, aki még a tárgyalásra sem jött el... Otthon mindig hazudtam, pluszmunka, hivatalos elfoglaltság, meg ez, meg az. Tizenöt évig éltem harmonikus házasságban, rengeteg bajt átvészeltünk közösen. Három évvel ezelőtt gondolkodtam el: tulajdonképpen csak gürcöltem idáig, hát miért ne élhetnék egy kicsit én is? Féltem a megöregedéstől... Ha volt pénzem, volt barátnőm, voltak barátaim. Ügy szórtam a pénzt, mintha a tízóraimat is százasokba csomagolnám. Tetszett, hogy a pincérek húsz méterről hajlongtak. Az utcán egyre többen köszöntek előre. .. — A felesége semmit sem vett észre? — Szegénykémnek nem volt ideje utánam járkálni. Hallott rólam egyetmást,, de kimagyaráztam magam. Miért ne hitt volna nekem akkor, amikor tizenöt éven keresztül soha nem hazudtunk egymásnak? Most is rendes nagyon, egyetlen szóval sem említi a régi dolgokat. De tudja, hogy van, ha kettesben maradok az asz- szonnyal, nem tudom megállni, hogy ne beszéljek... A gyerekeket is úgy nevelte a -> távol létemben«, hogy nem vetnek meg a történtekért. Ha nem restellném hát megmondanám neki, hogy megint olyan szerelmes vagyok belé, mint húszéves koromban... Zavartan topogtam, mit is tudtam volna erre mondani? Észrevette, témát váltott. — Most mindent rózsaszínben látok, talán sikerül megmelegednem az új munkahelyemen. Amikor fölvettek, mindent elmondtam magamról. Egy ideig kerestem a munkatársaim szemében a bizalmatlanságot. Vagy jól palástolják, vagy valóban bíznak bennem — de semmi elmarasztalót nem tapasztaltam még. Igaz, hatszázzal kevesebb a fizetésem, de megértem: elölről kell kezdenem mindent... Pintér Dezső B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 19.