Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
4 Szojuzok programja: Előkészület űrállomások építésére ben más körülmények közötti — a világűrben, a súlytalanság állapotában, gyorsan mozgó rendszereiken — üzemelnek. Sőt: sok műszernek egyszerűen 1 nincs is földi megfelelője, mivel az a Föld felszínén semmire nem volna használhat^. A speciálisan űroélokra kialakított műszerek viselkedését ugyan igyekszenek aprólékosan ellenőrizni és kipróbálni a világűr viszonyait több-kevesebb hűséggel lemásoló úgynevezett szimulátorkamrában, az igazi vizsgára mégis a világűrben kerül sor. Ekkor nyílik mód arra, hogy a műszereket a gyakorlatban kipróbáló személy megvizsgálja a berendezés alkalmazhatóságát. és a használat során szerzett tapasztalatokkal hozzájáruljon azok tökéletesíti ■ séhez. A jelenlegi kísérletben ilyen műszerek és berendezések kipróbálása is folyik: párhuzamosan készülnek az űrjármű és berendezései, s e párhuzamos fejlesztésnek megfelelően folyik a gyakorlati kipróbálás is. Az ember ennek révén válik majd olyan tevékeny űr- utassá, aki űrjármüvében nem passzívan mozog a Világűrben, hanem azt eszközként használja fel újabb tudományos és gyakorlati feladatok megoldására. Az űrállomások fejlesztésével foglalkozó Szcjuz-program jelenleg folyó kísérletében az űrhajósok kísérleteket végeznek fémek tartós egyesítésére a világűrben. Erre a célra a hegesztés különféle változatait próbálják ki, többek között a hideg hegesztést is. Ez a folyamat a fémek atomjait körülvevő elektronok közötti kölcsönhatás eredménye, amely nagy tisztaságú, szennyezásek- •től és oxidrétegtől mentes, gyakorlatilag hézagmentesen összeillesztett lém vagy egyéb felületek között külső energiaközlés nélkül végbemegy. Az ilyen hegesztéseknek fontos szerep juthat pl. az űrhajó külső burkolatának javítása al- kr'nrivei. A Világűr gyakorlatilag légüres terében elektronsugarra- vagy plazmanyalábbal végzett hegesztések lehetőséget adnak egy több elemből összeállított űrállomás illesztési pontjainak légzáró és mechanikusan is szilárd egyesítésére. E feladat biztonságos megoldása is egyik nélkülözhető leien feltétele a jövő nagyméretű, hosszabb ideig működő, emberlakta állomásai létesítésének. Sinka József Közös erővel könnyebb A jelenlegi kísértet fő feladata az eddigi hivatalos jelentések szerint újfajta műszerek és irányítórendszerek kipróbálására, valamint hegesz tés,i kísérletek elvégzése. Az ú.1 irányítórendszer lehe tővé teszi az űrhajó pilótája számára, hogy nagy pontossággal saját maga határozza meg térbeli helyzetét, s a nyert adatok birtokában irányítsa űrhajóját. A kézi irányítással különféle égitestekre történő tájolás célja nyilvánvalóan egy olyan rendszer kidolgozása. amely lehetőséget ad különböző égitestek megfigyelésére, fényképezésére. Ilyen rendszerek nélkül elképzelhetetlen a jövő távcsöves mes- terterséges holdja, amelynek feladata az égi estekről érkező és a Föld felszínén a légkörben történő elnyelődés miatt nem észlelhető sugárzások megfigyelése lesz. Meteorológiai, geológiai és geofizikai megfigyelések Is szükségessé teszik, hogy az űrhajós műszereit a megfigyelni kívánt jelenségre vagy tárgyra irányozza.. Ez a feladat sem oldható meg másként, csak úgy, hogy az űrhajós saját maga végzi rendszere irányítását, tájolását, s közben ellenőrzi, hogy a műszerek valóban az észlelni kívánt objektumra irányulnak-e. Mindezek a feladatok földi irányítással megoldhatatlanok, már csak áriért is, mert az űrhajó nem áll mindig kapcsolatban e földi központtal. * Az új irányítórendszerekhez természetesen űj, nagy üzemanyag-tartalékkal rendelkező, gazdaságosan működő, sokszor és bizíonsággal ki- és bekapcsolható rakétahajtóművekre is szükség van. Ezek segítségével az űrhajó pilótája járművét valóban pilótaként irányíthatja, különböző pályákra vezérelheti, s ezért a Szojuz- rendszerek joggal viselik az űrrepülőgép elnevezését. A jövő tartósan emberlakta űrállomásai szempontjából azonban nemcsak a nagy cselekvési függetlenség fontos követelmény, hanem a megfelelő műszerpark is. A íelhasz nálásra szánt műszerek merőA sávolyi Üj Elet és a szö- kedencsi Törekvés Termelőszövetkezet az őszi betakarítási munkákat még külön végzi el, ám a következő év terveit már közösen készítik, közösen tárgyalják meg. A két közösség kimondta, hogy 1970. január elsejétől egyesült Űj Elet. Tsz néven együtt munkálkodik. dolgozik. Az elhatározást körültekintő előkészületek, számítások előzték meg és már el is készítették a következő három év beruházási tervét. Ezek szerint az elképzelések szerint csaknem tizenötmillió forinttal szaporodik majd a gazdaság közös vagyona. Elsőnek a szakosított szarvasmarha-telepet építik föl, s ehhez a munkához már jövőre, a közös munka első évében hozzáfognak Tervük szerint ezután egy háromszáz férőhelyes sertéshizlaldát és egy harminc férőhelyes fiaztatót építenek. A megmövekedett gazdaságnak megváltozik a szak ember - igénye is. Hogy ezt a gondot könnyebb legyen megoldani, kedvezőbb feltételeket biztosítanak a szakmai irányítóknak; mintegy 400 000 forintos költséggel szolgálati lakásokat építenek. Azon vannak, hogy minden vonatkozásban megteremtsék az eredményesebb, jobb gazdálkodás feltételeit. 35 ■ A Moszkvával való szikratávíró-összeköttetést 1920 áprilisában történt lebukásomig fenntartottuk. A BRILIÁNSOKKAL KIRAKOTT FÉSŰ Lebukásom nem a szikra- távíróval függött össze. (Ez .fülön történet). 1920 január első napjaiban a már említett Csuvara Mihály megjelent Hamburger Jenőnek, az akkori párttitkámak a lakásán. Nem egyedül, és nem is üres kézzel érkezett Legna- gyooo meglepetésünkre, magával hozta Kun Irént, Kun Béla nővérét, aki addig illegálisan bújkált Budapesten. Nagy volt az öröm, de még nagyobb a csodálat, amikor Csuvara Kun Irén frizurájából egy ügyesen eltakart, bril- liánsokkal kirakott fésűt vett elő. Az örömhírre — hogy Irén megérkezett — persze behívtuk az akkor már szabadlábon levő és szintén abban a penzióban lakó Kun Bélánét is. Érdeklődésünkre, hogy miként történt a szökés, Csuvara a következőket adta elő: — Amikor tavaly ősszel Bécsben jártam és jelentkeztem Lukács Györgynél meg Münmich Ferencnél, ők ajánlatomat minden elfogadható indok nélkül visszautasították. Féltem, hogy az általam felajánlott értékek elveszhetnek, ezért papírok nélkül, illegálisan, az életem kockáztatásával visszamentem Magyarországra. Megnéztem, hogy az elásott bőröndök megvannak-e. — Miután mindent rendben találtam, felutaztam Budapestre, ahol különböző elvtársaknál bujkáltam. Amikor megtudtam, hogy Kun Béla nővére egy Lipót körúti (ma Szent István körút) penzióban tartózkodik illegálisan, elhatároztam, hogy felkeresem. — Napokon át ellenőriztem, hogy a rendőrség nem F'gyeli-e a lakást. Semmi gyanúsat nem észleltem. Feime..tem a penzióba, bemutatkoztam, de a biztonság kedvéért nem a valódi nevemet közöltem Kun elvtársnővel. Elmondtam, hogy én is hónapok óta bujkálok, mert kellő papírok hiányában nem tudtam Magyarországot újból elhagyni. De most sikerült olyan elvtársakkal összeköttetést teremteni, akik át tudnak vinni a határon. — Kun elvtársnöt megnyugtattam, hogy a bátyját jól ismerem, együtt harcol tunk az orosz Vörös Gárdában. A kommün alatt meg az állami bankok ellenőre voltam. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. október II» Csuvara felajánlotta, hogy Kun Irént is magával viszi, mert — mint mondotta — ennyivel tartozik »régi fegyvertársának-«, Kun Bélának. Kun Irén örömmel vállalta a szökést. Két nappal indulásuk előtt Csuvara ismét megjelent a penzióban. Bemutatott egy elvtársat, aki mint, női fodrász ügyesen belefésülte Kun Irén hajába azt a bizonyos brilliánsfésűt. Azt mondta, azért visszük magunkkal a fésűt, hogy ha netán mégis akadályok gördülnének útjukba a határon való átjutásnál, az őröket ezzel megvesztegethetik. — »Egy ilyen értékes ékszerért akár egy tucat kommunistát is' átengednek a határon« — mondta. Erre azonban nem került sor, mert a Lajta folyón az átjutás a legnagyobb rendben ment. Csuvara előadása után Hamburger, a közben megérkező Szántó Béla, én és Csuvara felkerestük Landler elvtársat. Onnan aztán elmentünk együtt a Strohgasse 9. szám alatti illegális lakásomra, ahol a párt Központi Bizottsága szokott rendszeresen ülésezni. Szokás szerint elváltunk egymástól, mindenki külön ment, csak én indultam Csu- varával. Landler lakásától a Stroh- gasséig legalább három kilométer az út. Javaslatomra — hogy menjünk villamoson — Csuvara tiltakozott, mondván, hogy olyan dolgok vannak nála, amiket esetleg a zsúfolt villamoson ellophatnak. Arra hivatkoztam, hogy a többiek villamoson mennek és előbb érnek oda, mint mf, ajánlottam a taxit. De azt is visszautasította. Csepp a tengerben? TAVALY ÓTA EGYRE GYAKRABBAN kopogtatnak be a munkások igazgatójukhoz, s kérik, hogy segítsen lakásgondjuk megoldásában. A Gazdasági Bizottság és a kormány, majd később a pénzügyi, az építés- és városfejlesztési miniszter együttes rendeleté tette lehetővé, hogy a vállalatok saját fejlesztés: alapjukból is támogassák dolgozóik lakásvásárlásait. Az az elképzelés, hogy az eddigi állami, szövetkezeti, OTP és magánlakásszervezési lehetőséget bővíteni kell, feltétlenül hasznos és jó gondolat, de a vállalati lakásépítési akció eredményeire felhozott országos példák Somogybán nehezen követhetők. Olyan óriási ipari üzemek, mint a Csepel Vas- és Fémművek, a Lenin Kohászati Művek vagy akár a Ganz—MÁVAG valóban tartalékolhat lakásakciójához milliókat, de a somogyi ipar- vállalatok jóval szerényebb keretekkel rendelkeznek ugyanennek a problémának a megoldására. Ha egy kétszobás, összkomfortos lakást veszünk alapul, amely hozzávetőlegesen két- százeze forintba kerül, akkor ennek az összegnek a hatvan százalékát adja a vállalat kamatmentesen, huszonöt százalékot hitelez az OTP és harmincezer forint készpénzzel járul hozzá a dolgozó. A húskombinátnál ez úgy módosult hogy a KISZ-szel karöltve szervezték meg az akciót, harmincötezer forintot adott a dolgozó, harminchatezret a vállalat, s a többit harmincéves törlesztésre az OTP. Ez így lényegesen olcsóbb, hiszen a KISZ telekkedvezményben részesül, egy lakás költsége körülbelül százhetvenezer forint. A KIS ÉS KÖZEPES VÁLLALATOKNÁL — megyénkben ezek vannak túlsúlyban — évenként 40—200 000 forint alap képződik, ebből csak egykét lakásvásárlást tudnak támogatni. A kis vállalatoknál a megoldás kulcsa az volna, ha társulnának, több vállalat koordinációjában épülne föl a húsz-negyven lakásos épület. Ez az elképzelés nagy sikert aratott Kaposváron is, de később — ki tudja milyen okokból — egyre-másra léptek vissza a vállalatok, s a terv dugába dőlt. E lakások iránti igény nálunk is jelentkezett, s néhány nagy vállalat terveztet és építtet is, mint a húskombinát, a Villamossági Gyár vagy Siófokon a Kőolajvezeték Vállalat. A városi tanács igazgatási osztályán háromezer lakásigényt tartanak nyilván, köztük jó néhány olyat, amelyet ezzel az akcióval a vállalatok is még tudnának oldani. Az ezt szabályozó rendelet viszont nem ad elég lehetőséget, nem biztosítja a rugalmasságot a vállalat részére, s egyre többen vannak, akik kisebb — tíz-húszezer forintos — összegekkel segítik a magánépítkezéseket. Így egyszerre több dolgozóján tud segíteni, akiknek ez az összeg is rengeteget jelent. A vállalati lakásépítések eredeti elképzelése elsősorban azoknak a dolgozóknak nyújt- tanak segítséget, akiknek sürgősen szükségük volna lakásra, de az állami és a szövetkezeti szüle lakáskeret ezt egyelőre nem teszi lehetővé, öröklakásra viszont nincs pénzük. Általában kis fizetésű emberekről van szó, munkásokról, alkalmazottakról. Ha az induláshoz szükséges ösz- szeget be tudják is fizetni, a havi törlesztések és a lakás fenntartási költségei még mindig magasaié. A társasházakkal szemben viszont óriási előnyük van a vállalati lakásoknak. A jövendő lakóknak nem kell néha évekig tartó hercehurcát folytatniuk az építővel, hanem készen, »kulcsra« kapják a lakást. A VÁLLALATI LAKÁSÉPÍTÉSI AKCIÖ egyelőre gyerekcipőben jár, sok még a vitás kérdés, sőt a megoldatlan is, de egy bizonyos. Ha csepp is a tengerben a néhány vállalati lakás, mégis segít a gondokon, s elsősorban azokon, akik évek óta hiába várják az állami vagy szövetkezeti kiutalót. Így viszont előbb-utóbb otthont mondhatnak a magukénak, olyan otthont, amelynek megszerzésében nemcsak az államtól várták a síült galambot, hanem munkahelyükkel együtt vállalták a nem kis terheket. Saly Géza Egyiptomba készül a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Mire odaértünk. Hamburger már valóban a Strohgassét keresztül szelő Rechte Bahngasse sarkán várt. Csuvarával együtt bementem a magasföldszinti lakásba, aztán rövid időközöket hagyva megjöttek az elvtársak is. Hamburger kérdésére, hogy miért késtünk, Csuvara a zsebébe nyúlt, és egy kilenc" ágú, Az együttes műsorának befejező száma csárdás. lesz a Szatmári A Magyar Néphadsereg Műplatinába épített, briliánsokkal a vészegyüttesének tagjai nem kirakott fejdíszt tett az asztal-i régiben tértek haza az egyhó- ra- i napos lengyelországi és csehAz egyik ámulatból a má-i szlovákiai turnéról. Most ismét síkba estünk. ) útra készek. Ma indulnak Kairóba. t Az érdekesnek Ígérkező tízA szobában csak négy székínap,03 közel-keleti vendégsze- .. ... ,. J reples programjáról kerdezyolt. Én állva maradtam, majdJ^ ^cLovits Ferenc alezre- luzet raktam a kályhában. a művészegyüttes paCsuvara széke pont hattal volt 7 rancsnokát. a kályhának, és valahányszor? — Az Egyesült Arab Közlár- a háta mögé kerültem, felállt,?saságban ebben az évben ün- és a kezébe vette a másik ék-Jneplik Kairó ezeréves fennállásiért is, amelyet Kun Irén i sárnak évfordulóját — mondot- hajából szedett elő. Látszott,ita Radovits alezredes —, s a hogy nagyon ideges, és félti a? jubileumi év művészeti prog- diadémot, mintha valaki el $ rumját eddig hét ország akarná venni tőle. j köztük a Szovjetunió LenXI .... ? gyelorszag, Spanyolország, Hamburger ramszolt, Anglia — legjobb balett- és hagyjam abba a tűzrakást. Is-^ népi táncegyütteseinek műsora mét elmondatták Csuvarával a ([gazdagította. Megtiszteltetés szökést. Majd rátértek a lé-? számunkra, hogy a párizsi nyegre. Csuvara megismételte »nagyopera balettkara után a tavaly őszi ajánlatát amit? együttesünk műsora zárja az Lukácsnak és Münnichnekíigen változatos művészi prog- tett. Panaszkodott, hogy a kétj ramot- arannyal és ékszerrel teli bő-J rönd már rég ideát lenne, ha aj két elvtárs akkor neun utasítja? vissza az ajánlatot. ? Csuvara még azt is elmond-? ta, hogy a két bőrönd megmentésében segítségére volt egy Urbanek nevezetű elvtárs, aki jelenleg a simmeringi vagongyárban munkásként dolgozik. (Folytatjuk) — Hallottuk, hogy nyáron a franciaországi, valamint a lengyelországi turnén nagy sikere volt az együttes katonatáncainak. Kairóban milyen műsorral rukkolnak ki? — Lesznek katonaszámaink is, például előadjuk Reggel a táborban című »örökzöld« katonatáncunkat, valamint Szi- monov: Várj reám című verse . alapján készült tánckompozi- ?ciót is. Műsorunk nagyobb része azonban magyar folklórszámokból áll. Énekkarunk például Bartók Béla és Kodály Zoltán világhírű kórusműveit adja elő. Bár együttesünk tagjai katonaművészek, Kairóban a magyar kultúra követeiként lépünk fel. — Milyen magyaros kuriózumai lesznek az egyiptomi műsornak? — A kairói közönség számára bizonyára érdekes zenei élményt nyújt Tarjáni Tóth Ida cimbalomszólója, az ifjú prímás, Szalai Antal vezényelte népi zenekarunk műsora és az Üveges tánctól a Szatmári csárdásig valamennyi népi tánc. De »unikum« lesz kórusaink műsora is, hisz az arab országokban még ismeretlenek a magyar kórusművek, sőt, ha jól tudom, maga a kórus műfaja sem honosodott meg az arab országokban. — A fellépések mellett milyen program vár az együttes tagjaira? — Nemcsak Kairó kulturális nevezetességeivel ismerkedünk meg. hanem az egyiptomi katonáktól a termelőszövetkezeti parasztokig alkalmunk lesz találkozni nagyon sok arab emberrel is. Tánckarunk két évvel ezelőtt már járt Algírban, de nagy együttesi programmal először lépünk fel arab közönség előtt. Bízunk abban, hogy Kairóban méltóképpen képviseljük a »magyar színeket«. K. I*
