Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
„A PROLETÁROK SORSA ÉS CÉLJA KÖZÖS“ A munkásmozgalom | legjobbjai a marxizmus klasz- szikusainak tanításai alapján kezdettől fogva felismerték, hogy a proletárok nemzetkö zi összefogása óriási fegyver a kapitalizmus megdöntéséért, az új világrend felépítéséért vívott küzdelemben. A Kommunisták Magyarországi Pártja rögtön magasba emelte' a proletár internacionalizmus zászlaját. A kommunisták programja, a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen eszméi termékeny talajra hullottak Somogy megyében is. Számtalan példa bizonyítja, hogy megyénkben a forradalmi erők hazafias és egyben proletár internacionalista módon cselekedtek akkor, amikor a dolgozó nép ügyéről, az új haza védelméről volt szó. Az új, kialakuló társadalom legjobb vezetői proletár internacionalista szellemben nevelték a dolgozókat és a vöröskatonákat. Ezért nagy gondot fordítottak a fronton a katonák barátkozásának megszervezésére. A demarkációs vonalon állomásozó vöröskatonák már március végén forradalmi szellemű röplapot juttattak el a Somogy megye megszállott területén levő szerb katonákhoz és munkásokhoz. »Szerb Testvéreink! Munkás Testvérek! Mi, magyarok már leromboltuk a cifra királyi trónust, és elkergettük az elnyomó hercegeket, papokat, nagybirtokosokat és pénzben vájkáló gazdagokat! Ma már közösen élvezi nálunk •minden ember a földi javakat ... Gondolkozzatok ezen! Tegyetek Ti is így, kergessétek el a henyélő nagyurakat, akik benneteket saját önző és nagyravágyó céljaikra használnak fel! Egyesüljetek a magyar és orosz proletár testvérekkel! Világ proletárjai, egyesüljetek!■* A kaposvári munkástanács április 5-i ülésén Tóth Lajos, a pártszervezet megyei elnöke, a direktórium politikai osztályának vezetője a proletár internacionalizmusról, a magyar és a szerb dolgozók összefogásának szükségességéről beszélt Kijelentette: kimegyünk a demarkációs vonalra, az eszme fegyverét azonban magunkkal visszük. Megértetjük a szerb király zsoldjába kényszerített proletár testvérekkel, hogy mire akarják őket felhasználni. Bé- ésen közeledünk hozzájuk, ogy lássák: mi nem ellenségeik, hanem testvéreik vagyunk — nekik, akiket épp úgy kizsákmányolnak, mint ahogyan kizsákmányoltak eddig minket Május elsejének {: A felvilágosító nak, a barátkozásnak megérett a gyümölcse. »Leváltották a szerbeket Győzött az eszme — írja a Somogyi Vörös Újság. — Hamarabb, semhogy reméltük, beteljesedett a jóslat A szerb megszálló ■ csapatokat leváltották, mert az imperialista, a zsarnokság szemszögéből nézve, le kellett váltaniuk. A szerb katonák állandó barátságos érintkezésben voltak a Vörös Hadsereg katonáival... Az első magyar szó, amit megtanultak: az elvtárs volt. Annyira átitatta őket a kommunizmus, hogy nyíltan szemükbe mondták parancsnokaiknak, hogy ők a magyar elvtársak ellen nem használnak fegyvert, de annál jobban szervezkednek. Ezt a csapatot leváltották, s helyükbe bácskai szerbeket hoztak... Majd gondoskodtak róla a mi derék vöröskatonáink, hogy a bácskai szerbek is hamarosan elvtársaik legyenek, s terjesz- szék a kommunista eszméket.« Így dolgoztak a somogyi vöröskatonák, akik nemcsak fegyverrel, hanem a szocializmus, a proletár internacionalizmus gondolatának terjesztésével is védelmezték az »első magyar munkáshatalmat Az áprilisi tanácsválasztások után a direktórium — melynek tagjai: Latinca Sándor, Peinhoffer Lajos, Schneller Béla és Tóth Lajos — kiáltványt intézett megyénk dolgozóihoz. E kiáltványt áthatja a proletárok nemzetközi összefogásának gondolata. »A proletárok kormánya véd- és dacszövetséget kötött Oroszország Tanácsköztársaságával« — hangoztatja a kiáltvány. — Egyik vezércikkében a Somogyi Munkás a bolsevizmust a világot perzselő naphoz hasonlítja, mely nemsokára beragyogja a nyugati világot is. megünneplése megyénkben is a hazafiasság és a nemzetköziség gondolatának jegyében zajlott le. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van a kaposvári ünnepségeknek. A városháza előtti ünnepségen a magyar vöröskatonák mellett megjelentek a nemzetközi katonai alakulatok képviselői is. Horvátok, szerbek, bolgárok, törökök és osztrákok. A szónok a proletár internacionalizmusról szólva megállapította: »Az itt egybegyűlt fegyveres csapat kicsinyített fotográfiája a magyar proletárok soraiban a világ proletárjainak felszabadulásáért küzdő hadseregnek. Amint itt képviselve vannak Európa nemzetiségei, úgy a Magyar és Orosz Tanácsköztársaság diadaláért küzdő milliós hadseregben is összeolvadt, kezet fogott minden nemzet proletárja, jeléül annak, hogy a proletárok sorsa és célja az egész világon ugyanaz, hogy a közös sors és közös cél nem ismer őrs zágha tároltat.« — Ezt követően négy külföldi harcos szerb, horvát, német és török nyelven méltatta május elsejét. Mindnyájan kijelentették, hogy »a világ mindért nemzetiségű proletárjainak kötelessége a Magyar Tanács- köztársaság Vörös Hadseregébe belépni, a magyar proletár testvérekkel küzdeni, mert a magyar Vörös Hadsereg diadala, a világ proletárjainak a diadala. A harc most nem egy bekerített földért, hanem az egész világon élő, egyformán kizsákmányolt proletárokért folyik.« Július 21-én a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának június 18-i felhívása alapján — a kapitalista országok munkásai nemzetközi szolidaritási sztrájkot szerveztek az orosz és a magyar munkáshatalom mellett. Ettől a harcos megmozdulástól nagyon sokat vártak megyénk dolgozói is, akik bizalommal tekintettek az erősödő nemzetközi munkásmozgalomra. Meg voltak győződve, hogy a munkások egységes fellépése közelebb; hozza a kapitalizmus bukását, és megvalósul szerte az egész világon a szocializmus. »Az orosz és a magyar munkásosztály —• minden sötét híresztelés dacára — idegeinek teljes megfeszítésével, és a legszebb reménységgel eltelve nézhet és figyelhet Nyugat felé, ahonnét egyre jobban ideüallatszik a proletariátus egységes fellépésének hatalmas motorja, mely a bűnös világot, a kapitalizmus elvénhedt és embertelen uralmát elsöpri a föld színéről, s annak gazdasági, társadalmi romjain felépíti a munka békés és boldog társadalmát.« A nemzetközi s“1P;a' napját Kaposvár dolgozó népe méltó módon ünnepelte, hogy a Kossuth déren népgyűlést tartott, melynek szónoka Neumann József központi párttiikár volt, aki lelkes, agitatív beszédében méltatta július 21. szerepét és jelentőségét. »Ezen a napon — állapította meg az előadó — az öntudatra ébredt Európa proletariátusa azt kiáltja az elnyomók fülébe, hogy nem engedi a magyar és orosz nép szabadságát elnyomni. Azok a proletárok, akik eddig egymás ellen voltak kénytelenek harcolni, most testvéri jobbot nyújtanak egymásnak, és együtt harcolnak egy közös ellenség: a nemzetközi kapitalizmus, a világ proletárjainak elnyomói ellen. Ma az elnyomottaknak egységes frontja harcol az elnyomók frontja ellen.« A munkasott és más dolgozók nemcsak .ünnepeltek, hanem harcoltak is, mert a küzdelem még nem fejeződött be. Ezért egyre nagyobb szervezettséggel és növekvő szocialista tudattal termeltek, és az arcvonalon védték a munkáshatalmat. A Somogyi Munkás Diadal- útunk új állomása című vezércikkében így bátorítja megyénk dolgozóit, elsősorban a munkásokat a végső küzdelemre: »Proletárok, testvérek, ez a harc a végső, addig nincs pihenés, amíg be nem fejeztük, amíg a föld egyetlen darabján a tőkés az űr. Végig kell küzdeni ezt az utolsó harcot, hogy ne legyen a burzsoáziának egyetlen végvára, egyetlen menedéke sem. Nem pihenhetünk meg, mert testvéreink millióinak, akik még a rabságban vannak, szükségük van a mi harcos segítségünkre. Ne hajtsátok még fejeteket a dicsőséges győzelem párnájára addig, amíg. nincs felszabadítva az egész világ. A proletáröntudat tegye gerincessé, a proletárfegyelem tegye fáradhatatlanná erőtöket.« Forradalmár kgg£í az ismert okok következtében vereséget szenvedett. De hősi« küzdelmük nem volt hiábavaló. Forradalmi múltunk tanulságai — beleértve megyénk tapasztalatait is — arra tanítanak bennünket, hogy csakis akkor arathatunk sikereket a társadalmi haladás útján, ha hazafiak és proletár internacionalisták vagyunk, ha összeegyeztetjük osztályérdekeinket a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom alapvető érdekeivel. Ezt tették ötven esztendeje forradalmár elődeink, s példát mutattak az utókornak. Ezt kell tennünk nekünk ma is, holnap is, mert a szocialista haza- fiság és proletár nemzetköziség érvényesülése győzelmünk nélkülözhetetlen záloga. Suri Károly értesítjük tisztelt vásárlóinkat. hogy szeptember 15—30-a között éves elszámoltató f leltárt tartunk „ ezen idő alatt az alkatrészek, gördülőcsapágyak és műszaki áruk kiszolgálása szünetel. SOMOGY MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI ELLÁTÓ VALLALAT Kaposvár, Jutái út (9193) A Ónom cseresznyefabútorok között, a nagy csillár nappali fényénél az úriszoba új gazdái lakodalmi vacsorára készülődtek. A lakást pecsenye- és sülttésztaillat töltötte be, mely a konyhából áradt szét — Mindig mondtam, hogy a hosszú udvarlásnak lagzi lesz a vége — jegyezte meg a szomszédasszony asztalterítés közben. — Xszen igaz, ami igaz, igaza lett, Kissné — motyogta Gulyás bácsi, aki a fia lakodalmára jött be a faluból, és az asztal körül ügyetlenkedett — Pedig én már szinte nem is akartam elhinni. — Dehogynem hitte el — szólt közbe rosszallólag Gulyás néni. — Vétek ilyet még gondolni is, hiszen úgy szeretik egymást mint a tubagerli- cék. Gulyás néni fekete ünneplő ruhája elé fehér kötényt kötött, és sugárzó arccal szorgoskodott a terítésnél. — Ott a faluban sohase lettek volna egymásé. Se lakásuk, se semmijük nem vöt De itt most az is van, mégpedig röndös. — Jó ég tuggya, hunn lennének még szegények, ha Andrást be ftem hozzák, ő meg be nem hozza maga után a lányt is — okoskodott a másik szomszédasszony. — Hát igaz, ami igaz, Latinca Sándor maga lépett közbe — büszkélkedett Gulyás bácsi. — Mert hát ott szógál a fiam az ő századában. — Más is kap ám lakást, aki rászolgál. Itt van a házban Vörös András hat gyermekkel, meg a Sándor Lidi harmadmagával, nekik is jutott a tizenhét szobábuL — Sziszegett is ma reggel az a vén szipirtyó, fújt a gyerekek miatt, akik sipálkoltak, akár az éhes malacok. — A Balaton végett volt az egész lárma. Mert oda vitték őket nyaralni. — A Balatonra? A gyerekeket? — Igen, oda. Mért bámul úgy. Gulyás bácsi? — Bámul az ördög, nem bámulok én húgom, hanem örülök, örül a szívem, hogy ezt is megértem, a szegény ember gyereke nyaraljon... Negyven éve lakom a Balatontól egy jó járásnyira, de még sohase fürödtem benne. Hogy gyűhetett volna oda a szegény ember? — Útjába van a szegénység a vén sárkánynak, azért prüszköl. De csak hadd prüszköljön, az most a dóga. Eleget lakta egyedül a tizenhét szobát — lázadozott Gulyás néni. Széles jókedvvel Gulyás András lépett be a lakásba. Ünnepi fekete ruhában, bal kezében borosüveg, jobbjával átkarolva vezette az új asz- szonyt Julis egyszerű fehér ruhába volt öltözve. Bogárfekete szeme, fehérpiros arca ragyogott a boldogságtól. Közvetlen utánuk három muzsikus. — Sej édesanyám, eresz- szen el a bálba!... — fordult András nótaszóval az anyja felé. — Ott mulat a babám tiszta fehér ruhában. — Tiszta fehér ruha, csak a szemöldöke fekete... — Jó estét kívánok édes mindnyájuknak! — Hát ezek minek, te gyerek? G ulyás néni szemrehányóan nézett a fiára a zenészek miatt. De András nem felelt neki, a zenészekhez fordult — Lajcsikám költözzetek oda a legszebbik sarokba és onnét csiklandozzátok a talpat! — Jaj, de jól megy a dogod, fiam — sopánkodott még mindig Gulyás néni. — Má mé ne menne jól? A mi világunkban élünk édesanyám. És az egészbe az a legjobb, hogy hónap még jobb lesz. Igaz-e, Juliskám? s — Ha te mondod!...— nevetett Julis. Andris magához őlelte. — Vacsorát, édesanyám, a zenészeknek, mert egész nap cincogtak ám a Korona-pityó- ba! Urakat vigasztaltak, és úgy megéhezitek, mint a farkasok. András körülnézett. — Nem látom anyádat és a Feri apánkat — mondta Juliskának. — Otthon duzzognak már tegnap este óta a templom miatt ______________ — A templom miatt? Hát még mindég? — Édesanyám fél éjszaka sirt Szégyellj magát, azt mondja a világ előtt, mert ő nem így gondolja a lánya esküvőjét — Hanem fátyollal, pappal, ugye, lelkem? — szólt közbe a kövérkés szomszédasszony. A fiatalasszony félénken bólintott. — Hazudjanak másnak azok, ne nekem! Sajnálom az édesanyádat, nem ő a hibás... Csevegve, csacsogva jókedvű vendégek érkeztek. Julis barátnői. Sok boldogságot kívánva összecsókolóztak az új asszonnyal, aztán helyet foglaltak az asztalnál. Nemsokára Nagy Ferenc, Julis apja és Nagy né is megrékeztek. Kissé — Hát nem vagytok battSr» saim? Hát miért nem szóltatok nekem is? Vőlegény vagyok, igaz. Szeretem Juliskád a világon mindenkinél jobban. Ez is szentigaz. Dehát értsétek meg, vöröskatona vagyok, és a hazám veszélyben van! — Nyugalom, barátom. Ülj csak le! Itthon is kell az ember. Majd legközelebb utánunk jössz. Szíves-örömest vinnénk mi téged, de nem lennénk elvtársaid, ha eltépnénk az új asszonytól. Ejnye, hát minek nézel te minket? ... Hol a bor! T ímár poharat ragadott — Igyunk az új pár egéozségére! Igyunk az új kaposvári munkászászló-' aljra! A kertek alatt jöttünk. Olyan szépen érik, zöldell erőszakolt mosollyal köszöntek. — Csakhogy meggyüttetek! — kiáltotta el magát András. — Röpülök már a vörös boréri Feri apámnak. — Hát nem felejtetted el? szólt utána Nagy Ferenc. — András, miután az asztalra vörösbort hozott elkomolyodva leült Juliska mellé. — A te barátnőid mind itt vannak, de az én barátaim csak késnek, késnek. — Hát igaz, ami igaz — motyogott Gulyás bácsi. — Igyunk! Poharat fogtak és ittak. A zenészek is rázendítettek. Javában szólt a nóta, amikor belépett Tímár János, Varga Péter, Ivanov és Va- sziljev. A Latinca-század- beliek. Álig felfegyverzetten, menetre készen, derűs arccal — Jó estét! A vőlegény fölugrott az asztaltól — Egykomám, csakhogy eljöttetek? — Átölelte Tímár Jánost. — Drasztvuj, Vaszilj! Varga elvtárs! Tovaris Ivanov! — Sorba ölelgette az érkezetteket, majd meglepődve Tímárhoz fordult. — Mi van veletek, hova készültetek így föl? T ímár úgy tett, mintha nem hallaná. A vendégek felé fordult. — A magyar vörös hadsereg, de különösképpen a Latinca- század, de a magam nevében is, üdvözlöm az új párt, a két anyóst, a két apóst, az egész vendégsereget — Köszönöm pajtás, nagyon köszönöm — válaszolt András. — De nem értem, miért vagytok marsagyusztérungban, így menetre készen. A front még nincs a kertek alatt. — A kertek alatt nincs még, nem is lesz. De neked ördögöd van, komám! Eltaláltad, hogy a frontra megyünk — nevetett Tímár. — Még pedig ma este. — Hogyan, nem értem, miről van szó. Ti a frontra mentek? És én? — Te vőlegény vagy, vagy ami még rosszabb ... akarom mondani, még jobb: ifjú férj. Mi veled örülünk, örülünk annak, hogy végre ide jutottatok. A világért sem akarjuk megzavarni a boldogságtokat De hagyjuk ezt. foglaljunk helyet, és vacsorázzunk meg isteniga- zábul az ifjú pár egészségére! A katonák levetették derékszíjukat, és asztalhoz ültek. Gulyás András Tímár mellé ült — Beszélj, komám! Mondd mi van? Parancsnok elvtárs, miről van szó? — faggatta türelmetlenül András Tímárt. — Ma este, míg meg nem szólal a Latinca-század közös riadójele, a szirénája, addig vendégeid leszünk. De aztán búcsúcsókra cimborák, le az állomásra, és ki a frontra. — Nem egészen értem. Hát mi történt, miért olyan sürgős? Tímár abbahagyta az evé^t Komolyan, egész más hangon kezdett beszélni. — Persze, te nem voltál itthon. Lengyeltótiban bajlódtatok az ellenforradalmárokkal tehát nem tudod, miről van szó. A csehek betörtek, meg a románok is. A proletárdiktatúra sorsa ott dől el a fronton. András fölkelt az asztaltól és sértődötten, fájó bensővel mondta: minden. A keceli dombok alatt olyan dús a búza, a rozs. Jó termés lesz az idén. Ezt akarják elrabolni tőlünk; búzánkat, kenyerünket, folyóinkat_ mindenünket. A leendő gyermekeink örömét Nem, ez nem lesz. Igyunk! — Mindenki felemelte a poharát A zenészek csárdást húztak, vad, tüzes csárdást Táncra- perdültek mindannyian, még az vöregek is. Csak Ivanov nem táncolt. Amikor már lankadni kezdett a csárdás, Vasziljev a zenészekhez lépett és orosz dalt diktált nekik. — Vanyka, davaj! — szőlt Ivanovhoz, mintegy táncra buzdítva. Ivanov a szoba közepére perdült Először lassan, hun- cutkodva, majd egyre tüzesebben, vadul, eszeveszett jókedvvel táncolta az orosz táncot. Mindenki őt nézte. Verték a taktust a tenyerükkel Mikor a vígság a tetőfokára hágott, megszólalt a villanytelep szirénája. Hívón, vészesen, egyre hangosabban. A lármát, a vígságot mintha elvágták volna. Csend lett Zene, tánc, minden elhallgatott Pár pillanatig "szinte megmerevedve álltak, majd Tímár megszólalt: — Megyünk! — Fölcsatolta a derékszíját, megigazította a revorverét. A többi katona is gyorsan követte. Gulyás András arcán, egész lényén látszott, hogy vívódik. Még nem tudta, hogy mit tegyen. Fájt itthagyni a szerelmét. Szótlanul nézte Julist, majd heves mozdulattal magához ölelte, és hosszan csókolta. Aztán kibontakozva menyasz- szonya Ölelő karjaiból, határozott léptekkel a szoba felé ment. — Ne menj el, ne hagyj itt! — szakadt ki belőle a szó. Julis sírva fordult Tímárhoz: — Elvtársak, ne engedjék él! — Fiam, ha Istent ismersz! — könyörgött az öreg Gulyás. Tímár határozott hangon válaszolt: — Legyenek nyugodtak, 6 itthon marad. — Nem sírni, semmi baj! — vigasztalta Julist Vasziljev is. Varga lesimította az új asz- szony fekete haját. — Csak bízzátok ránk. András katonaruhában, fegyverrel, útra készen jött ki — Mehetünk! T ímár János odaállt András elé, és parancsoló hangon mondta: — Gulyás elvtárs, te itthonmaradsz. Tudom, hogy nehéz, de ezt meg kell tenned. — Minden erőt a frontra, mert a sorsunk a fronton dől el! — válaszolta András na3 gyón komolyan. Tímár szavakat keresett, de nem talált Julis kétségbeesetten fonta karjait András nyakába. — Hát énrám te nem vagy tekintettel? Énrám te nem gondolsz? — De rád gondolok, Juliskám — válaszolta András. — A jövcnkre, a boldogságunkra. Éppen azért megyek. Átölelte, megcsókolta asz- szonyát, majd sietve a katonák közé állt, akik indultak kifelé. András az ajtóból vidáman . isszaszólt: “ fövünk! Somogyi pa SOMOGYI NÉPLAP " Vasárnap, 1969. szeptember X
