Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
760000 FORINT NYERESÉG Kihasználják a reform lehetőségeit Fát szállítanak, bútort kapnak — Gyűléseken készülnek az alapszabály megalkotására Hét község, három település, mintegy 15 000 ember ellátásáról gondoskodik a Kadarkút és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. — Kiskereskedelmi üzemágunk — tizennyolc különböző üzletünk van — az idén ?0.6 milliós, tizenegy vendéglőnk, italboltunk, pedig 5 millió forintos forgalmat bonyolít le ebben az esztendőben — tájékoztat Fekete János, a szövetkezet igazgatóságának elnöke. Szavaiból, valamint a kereskedelmi osztályvezető, Stadler József információjából az derült ki, hogy messzemenően igyekeznek hasznosítani a gazdasági reform nyújtotta lehetőségeket A megyében lévő nagykereskedelmi vállalatokon kívül számos. az ország különböző részeiben lévő vállalatokkal tartanak üzleti kapcsolatot, tgy például egy budapesti szövetkezeti vállalattól ruházati cikkeket kapnak, a Dunaújvárosi Hengerműtől többféle hengerelt árut, Ózdról vasat, Salgótarjánból üveget; közvetlenül vásárolnak a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárától, s a szeghiány enyhítésére az idén két vagon s/eget szerezteti be az NDK- ból. Hét felvásárló részlegüket is felhasználják arra, hogy megfelelő üzleti partnerokat találjanak. Többek között a közeli erdőgazdaságtól fűrészelt faárut vesznek át, elszállítják a Budapesti Bútoripari Vállalatnak. Ez évben 2500 köbmétert, jövőre pedig már 3000 köbmétert tesz ki idő alatt. ez a faáru. A vállalat csereképpen olyan bútort ad a szövetkezetnek, amilyenhez különben nehezebben juthatnának hozzá. A lakosság bútorigényének kielégítésére összefogtak a nagyatádi fogyasztási szövetkezettel. A kiválasztott bútort — képes árjegyzéket használnak erre a célra — házhoz szállítják, így kevésbé éráik a raktár hiányát is. A szállítási költségeket csökkentették. Egy esztendő alatt csaknem 4 millió forint értékű bútort adtak el. Nemrégen megállapodtak a Villányi Állami Gazdaság vezetőivel, tőlük különböző tájjellegű borokat kapnak vendéglőik részére. Kockázati alapjukat is helyesen használják fel. A legutóbbi leárazásnál 90 000 forint értékű ruhaneműt adtak el. S bár hivatalosan lejárt ez az akció, folytatják az üzletek készleteinek: fölmérését, és még mintegy 60 000 forintnyi ruházati, cikket leértékelve hoznak forgalomba. Mivel a közepes szövetkezetek közé tartoznak, nem rendelkeznek jelentős összeggel, amit üzleteik fejlesztésére, illetve korszerűsítésére fordíthatnának. Ez megköveteli tőlük, hogy tervszerűen használjanak fel minden fillért. Legfontosabbnak _ Kadarkút előrelépését tekintik. Tavaly például 220 000 forint költséggel felújították vas- boltjukat. Ennek hasznosságát igazolta az is. hogy az üzlet ez év első felében egy millió forinttal több árut adott el, mint tavaly hasonló A szövetkezet nyeresége az év első felében elérte — a tavalyi 320 000 forinttal szemben — a 760 000 forintot. Idei tervezett nyereségük egymillió forint. Nagy gondot fordítanak a szövetkezet alapszabályának elkészítésére. Minden községben, településen gyűléseket tartanait: a termelőszövetkezeti tagság, a nőtanács asszonyai, a KISZ-fiatalok és a falusi értelmiség részére, s az ezeken elhangzó javaslatok, kérések alapján terjesztik majd a taggyűlések elé az alapszabályt. A tagság magáénak érzi a szövetkezetét. Ezt jelzi az is, hogy ebben az évben 50 000 forintot adtak megtakarított pénzükből kölcsönképpen árubeszerzésre. Kis faluban — nagy Pusztai Jánost Szocialista kultúráért jelvénnyel tüntették ki augusztus 20-a alkalmából kiváló könyvtárosi munkájáért. — Egy kis faluban hogyan juthat egy könyvtáros ilyen magas kitüntetéshez? — tűnődik. — 1966-ban a megyei tanács elismerése is már nagy megtiszteltetés volt a számomra, de ez? .... — és elharapja a mondat végét, mintha ma sem hinne fülének, szemének. Aztán a hosszú évek kitartó fáradozásairól, eredményeiről beszél, s a tények mögött ott állnak azok a tettek, amelyekért a megérdemelt kitüntetést kapta. — A jó könyvtárosi munka kezdete, amikor az ember olvasó lesz. A könyvek vonzásába kerül. Én a harmincas években, Barcson kezdtem el olvasni igazán. A gyerekből őszhajú nyugdíjas, az olvasóból Lakócsa község tisztelet- d'jas könyvtárosa lett. 1949- ben a Pénzügyminisztérium Barcsról Lakócsára helyezett, az adóhivatal vezetésével bíztak meg. Előtte is ebben a munkakörben dolgoztam. 1957 körül olyan könyvtárosa volt a községnek, aki nem törőSt, 1,. dött a rábízottakkal. Nagy hiányokkal 1960. január elsején az én kezembe adták a könyvtár kulcsát. Száznyolcvan könyv állt akkor a polcokon. Tíz év se felt el azóta, s kétezerháromszázra duzzadt a községi könyvtár állománya. Most hatvanhat évesen én ezt ünnepelem. Az, hogy ilyen hosszú ideig megmaradtam a könyvek vonzásában és az emberekkel így is — könyvtárosként — kapcsolatot teremtettem és tartottam fönn, a könyvek és az emberek szereteté- ből fakadj Hívtak vissza Barcsra, de én úgy telepedtem le itt Lakácsán, hogy el nem tudok innen már menn!. Megszerettem ezt a falut is, és úgy érzem, szeretnek az emberek. Bár nyugdíjas vagyok, jönnek hozzám tanácsért ma is földügyekben. A tsz-nek is segítek még ebben. Kétszázhuszonnégy olvasóm van. Ha panaszkodható«! is, akkor hadd mondjam el: lassan csökken a falu lakossága. Pedig, hogy mit fejlődött ez a falu, annak elmondhatója mindenki. Nézze meg a házakat, rendesek, mindenki igyekszik átalakítani a környezetét S belülről az emberek? Alakulnak ők is, azt hiszem, ebben Korán kezdték... A haverok is ezt akarták Sütőüzem éptiS Balatonszárszón A Balaton-part kenyér- és süte- ii'(‘ilyellátása már a korábbi evekben fölvetette egy új, közepes kapacitású, korszerű sütöde epiteS fit. . A Somogy megyei Sütőipari Vállalat Balatonszárszóra tervezte az új üzemet. A kivitelezői munkákat a Somogy megyei Vegyesipari Vállalat végzi. A felvonulási előkészületek után a jövő héten az alapozást is megkezdik. A szárszói sütőüzem a tabi kenyérgyárhoz hasonló technológiával dolgozik majd, és két műszakban hét és fel tonna sütőipari terméket, kenyeret, süteményt állít elő. A tervek szerint az új sütöde a következő évi balatoni főszezon Idejére már üzembe lép. A Sütőipari Vállalat, hasonlóan a kaposvári Mártírok téri üzemhez, a sütöde épületében egy kenyérboltot is nyit, ahol friss kenyeret, süteményt vásárolhatnak a vevők. Az új sütőüzem terveit rekordidő alatt készítette el a Somogy megyei Tanács Tervező Irodája. Bánrévi Pál tervező csoportjának a munkája tette lehetővé, hogy a szokásosnál előbb, rövid idő alatt hozzákezdhettek a beruházás megvalósításához. Munka közben, értekezlet alatt felfrissít, üj erőt ad a különleges kávékeverékből készült, kiváló aromájú dupla. Fontos figyelmeztetés: a magyar ízlésnek megfelelően a CAFE DO BRASILból erős kávé főzhető. Naponta 2 duplánál többet ne fogyasszon, ha CAFE DO BRASIL ból főzi kávéját! Modoruk, kifejezéseik akár a többi kis külvárosi csibészé. Mindegyikük más egyéniség, — csupán egyben azonosak: igen korán a bűnözés útjára léptek. Tizennégy, tizenöt és tizen-% hat évesek, de ennyinek sem néznek ki. Hangjuk még nem mutál kamaszosan, szende az arckifejezésük, ájtatosan beszélnek. Ebbéli igyekezetük megmosolyogtatja az embert I K. Lajos elvárja, hogy róla I mint mártírról folyjon a beszélgetés. Plafonra 4emelt tekintettel suttog egy rossz társaságról amelybe állítólag még Pesten került. Amikor kiderül, hogy ő volt a galeri vezetője, dühösen szitkozódik, ábrázata pedig egyáltalán nem mondható szendének. Szemtelenkedéseinek nem akar vége szakadni. Lépten-nyomon figyelmeztetni kell, ne feledkezzen meg róla hol van. — Hogy miért jöttem le a Balatonra? Meguntam otthon az életet... Pedig jó dolgom volt. Csak a mostohaanyámat nem szíveltem, ideges a természete. Májusban barátjával, Zs. Jó- szeffel együtt elhatározták, hogy a Balatonon vakációznak. K. Lajosnak négyszáz foUgyanis éppen akkor szökött meg az intézetből. — Ilyen kevés lóvéval nem vághattunk neki. A Visegrádi utcában állt egy teherautó, a vezetője elment valahová. Míg Jóska falazott, én kiemeltem a sofőr kabátjából az erszényt.' Szerencsénk volt, kilencszáz- hatvanat vágtunk zsebre. A lopott pénzzel már bátran ültek vonatra s utaztak Siófokra. Egy ismerősüknél kaptak szállást az étkezésről azonban nekik kellett gondoskodni. Jó étvágyuk lehetett, mert pár nap múlva ismét »akcióra« szánták el magukat. A strandon egy nyugatnémet állampolgártól kétszázkilenc- ven márkát és háromszáz forintot loptak. Aztán egy másik férfitől ötszáz forintot, egy szunyókáló nyaralótól pedig egy japán tranzisztoros táskarádiót. — Mindez kinek az ötlete volt? Zs. József a vállát vonogatja. — Valamiből élnünk kellett. Nyaralni jöttünk, nem dolgozni, így hát csak lopással tudtunk pénzt szerezni. — Eszetekbe sem jutott, hogy visszamenjetek Pestre? — De igen. Amikor letarI rintja volt, barátjának semmi. I tóztattak bennünket. K. Lajos meg is akart szökni a rendőröktől, de csak harminc méterre jutott. . A szüleit végtelenségig tisztelő fiú szerepét veszi fel, amikor a szökésről kérdezem. — Haza akartam menni, hogy lássam apámat, anyámat. Hiányoztak már. — Előbb megtehetted volna, de még egy lapot sem írtál nekik. Egyik pillanatról a másikra szerepet vált. — Na és?! Engem nem érdekelnek. Soha nem szerettem a szüléimét — Most melyiket higgyem? — Amelyiket akarja. — Zs. Jószef legalább szégyellj, ami történt. Bár erősen titkolja. — Egyedül soha nem jutott volna ez a kiruccanás eszembe. De ha már ketten vagyunk, miért ne mehetnénk? — Miért szöktél meg az intézetből? — Hogy mászkáljak egy kicsit. Később vissza akartam menni a szüléimhez. Pesten laknak, egy éve vittek intézetbe. Nem mondom azt, hogy könnyű volt bánni velem, botrányt is csináltam. Most azonban már más az ábra. Meg akarok változni. in Z m W» •* £ <f Ui -J mJ 'UJ SÉ GO (9756) Ha viszont bevallja az igazi nevét, amit úgyis tudunk, akkor tiltott határátlépésért és kommunista propaganda terjesztésének kísérletéért egykét évet kaphat. Utána pedig visszamehet ha még létezni fog, »a vörös paradicsomba. Azért mondom, hogy kísérletért, mert ezeket a röplapokat — azzal elővett egy csomót az általunk hozott röplapokból — visszaviheti oda, ahonnan hozta. De ha akarja, el is utazhat velük Afrikába, mert az itt állomásozó katonák csak francia és anamita nyelven beszélnek... (Később derült ki, hogy tévedésből arab nyelvű röplapokat adtak nekünk Budapesten.) A röplapok láttán pedig biztosra vettem, hogy Bran- kó Kleits is lebukott. A diadalmas őrnagy azonban tovább folytatta a mondóké j át: — Ide figyeljen! Mi attól a pillanattól fogva, hogy Zágrábba tették a lábukat, minden lépésükről tudtunk. Különben közlöm önnel, hogy Kiss barátja is le van fogva, és mindent töredelmesen beva- lott. Én azonban a mondottak dacára ragaszkodtam az Alber névhez. Az őrnagy parancsára — és kíséretében — a két pribék lecipelt a ház pincéjébe, ahol már ott ültek vagy tizenöten a fapriecseken. Ott volt Kiss is, akit nem sokkal előbb egy íróasztal előtt láttam ülni. A pincében a két ítéletvégrehajtó kiadta a parancsot: »Pregled!« — Ez az ottani értelmező szótár szerint azt jelentette: nadrágot, gatyát leereszteni, és hassal ráfeküdni a priccsre. Az egyik pribéknek egy bikacsök, a másiknak vízzel telt vödör volt a kezében. Azt is megmondták, hogy az ütéseket mindenikinek saját magának kell számolnia. Én sorrendben a hetedik voltam. Az előttem levők 8—10 ütés után mind elájultak a fájdalomtól. Ennek ellenére rájuk verték a huszonöt bdka- csökütést. A pucérra vetkőztetett áldozatok hátsó része az ütésektől úgy kirepedezett, mint a bevágott sültszailorma. Ügy folyt a vérük, mint a letaglózott állatoké a vágóhídon. Ennek ellenére a letartóztatottak egyike sem vallott. A kiszabott ütések után a vérben fetrengőket egy vödör vízzel leöntöttek, és mindaddig otthagyták, amíg magukhoz nem tértek. Voltak, akik 24 órát is feküdtek eszméletlenül. Én a nyolcadik ütésnél vesztettem el az eszméletemet, ón csak 16 óra múlva tértem magamhoz. Amikor körülnéztem láttam, hogy már többen elhagyták a pincét. Ám a helyükre újabbak jöttek. Ezek' között volt egy Ehreníeld nevezetű ember, aki B SOMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1969. szeptember l kitüntetés a könyvek is sokat tettek..; Van olyan olvasóm, aki már szinte teljesen kiolvasta a könyvtárat. Most, hogy a tanácsok egyesültek, a körzetesítést követi a könyvtár is. Körzeti könyvtáros leszek Lakócsán. Boldogan vállalom az újabb és nehezebb feladatokat is. Horányi Barna — Nem azon az úton Indultál eL — Miért, talán elkéstem? N. Rudolf csak hét osztályt végzett az általánosból, aztán túlkorossága miatt kimaradt Munkahely után nem nézett jól kereső zenész az édesapja, annyi pénzt kap tőle, amennyit akar. — Nem volt furcsa egész nap semmit sem csinálni? — Nem lógtam én, kérem! Délelőtt strandoltam, lányok után jártam, este meg kimentem a mulatóba. Bőgózni tanítottak. — Senki se kérte számon a napodat? — Pénzünk van elég. Fölösleges lett volna dolgoznom. — Akkor miért törtél be? — Mert a két társam is ezt akarta. Jó haverok... Ezek a jó haverok számos üzletet fosztottak ki, karórákat, fényképezőgépeket és pénzt loptak. Egyszer éhesek voltak. Hogy ennivalót vegyenek, eszükbe sem jutott Betörtek hát egy halsütőbe. — A függönyt miért emeltétek el? — A srácok a szabadban akartak aludni, a függöny volt a takarónk. • — Mi a terved a későbbiekre? — Semmi. Illetve, hogy zenész leszek. • • • i A három fiú bűnügyét hamarosan tárgyalja a Kaposvári Járásbíróság. Pintér Dezső a nasici fűrésztelepen dolgozott mint tisztviselő. Az ő esetét azért emelem ki, mert mind az őrnagy, mind a biika- csökösök állítása szerint még nem volt rá példa, hogy valaki is kiállta volna ájulás nélkül a huszonöt ütést. Ez az Ehrenfeld viszont lefeküdt a priccsre, és mind a huszonöt ütést hangosain számolva bemondta. Utána felállt, és felhúzta a nadrágját Mindenki ámult rajta, de főleg az őrnagy és a két pribék. Amikor pedig Ehrenfeld már felöltözött a szadista őrnagy a következőket mondta neki: — Alabonőr, Herr Ehrenfeld, Sie sind ein Sportsmann. (Nagyszerű, Ehrenfeld úr, maga egy sportember.) — És újból megparancsolta, hogy feküdjön le. A tizedik ütésnél (tehát harmincötödiknél!) azonban Ehrenfeld már hangosan felkiáltott: — Állatok! Most már elég! Az őrnagy abbahagyatta az ütlegelést, és kijelentette: — Na, sportember, ha egyenesen fel tud állni, úgy hazamehet. Hogy aztán csakugyan hazaengedte-e Ehrenfeldet, azt nem tudom, de tény, hogy többé nem láttuk közöttünk... (Folytatjuk.)
