Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

A moszkvai tanácskozás anyagához Az imperializmus elleni harc vezető ereje A Kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanácskozásán részt ve­vő és felszólaló küldöttek szin­te kivétel nélkül kiemelték a Szovjetunió szerepét, jelentő­ségét az imperializmus elleni harcban, a szabadságért és függetlenségért harcoló népek­nek, valamint a szocializmust építő országoknak nyújtott hathatós támogatásban. Feltehetjük a kérdést, mi­ben jut kifejezésre ez a sok­rétű segítség? Ha az elmúlt évtizedek nem­zetközi eseményeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy politikai, gaz­dasági és katonai segítséget nyújtott a Szovjetunió társa­dalmi berendezésüktől függet­lenül, azoknak az országok­nak, amelyeket az imperializ­mus agresszív politikája fe­nyegetett A Szovjetunió puszta léte és tevékenysége egyre növekvőbb mértékben a világeseményeket befolyásoló tényezővé lett az elmúlt öt évtized alatt A ha­talom első éveiben csak for­radalmi példajával gyakorolt hatást a világ eseményeire, ma már azonban gazdasági, politikai és katonai erejének növekedése következtében egy­re nagyobb az imperializmus ellen harcoló népeknek nyúj­tott anyagi és katonai segít­ség Ezt fejezte ki Kádár elv­társ is felszólalásában, ami­kor többek között ezeket mon­dotta: »-Nincs egyetlen szocia­lista ország, amely azt mond­hatná, hogy léte független az első szocialista országtól, de nincs olyan sem, amelynek biztonságát, szocialista fejlődé­sének biztató kilátásait ne védené a Szovjetunió léte, in­ternacionalista ■politikája, ha­talmas ereje.* Ú gy gondolom, nekünk magyaroknak nem kell különösebben bizony­gatni, hogy a Szovjetunió se­gítsége nélkül nem tudtuk volna magunkról lerázni a fa­sizmus igáját, s nem kezdhet­tünk volna hozzá az új tár­sadalom felépítéséhez. Élén­ken a még emlékezetünkben az 1956-os éUenforradalmi erők leveréséhez nyújtott testvéri segítség majd az élet megin­dulásához szükséges anyagi támogatás is. A második világháború után a szocializmus előretörése kö­vetkeztében nagyobb lehetősé­gek teremtődtek a független­ségi harcok támogatására. A segítség ekkor még elsősorban a politikai függetlenség kiví­vására irányult. Ennek meg­felelően diplomáciai téren a Szovjetunió 1946—49 között a Biztonsági Tanácsban erélye­sen síkraszállt a francia és az angol megszálló csapatok ki­vonásáért Szíria és Libanon területéről. Amikor 1948-ban az ENSZ az emberi jogok nyilatkozatát vitatta meg a Szovjetunió kiegészítést java­solt minden nép és nemzet, így a gyarmatok önrendelke­zési jogának elismeréséről, de ezt csak háromévi harc után sikerült elfogadtatni az ENSZ- közgyűlésen. Igen nagy erőfe­szítéseket tett a francia impe­rializmus indokínai háborúja ellen, s abban, hogy végül a genfi egyezmény véget vetett a szennyes háborúnak, a Szov­jetuniónak igen nagy érdeme van. Évekig folyó következe­tes harc vezetett el az 1900- ban elfogadott ENSZ-nyilatko­zatig, amelyben a gyarmati népek függetlenségének bizto­sítását fektették le. Külön te említést érdemel az algériai népnek hét éven át vívott szabadságharcához nyújtott anyagi támogatás. A gyarmati iga lerázása után még nem oldódott meg végleg e népek problémája. Az imperialisták mindent meg­tettek és megtesznek ma is, hogy visszaszerezzék pozíciói­kat. A nemzeti függetlenség számos fiatal országban ke­rült veszélybe, de ilyen eset­ben nem maradt el a Szov­jetunió segítsége. Gondol] ónk csak az Egyiptom elírni 1956-os angol—francia—izraeli agresszióra, amelynek célja volt, hogy megfélemlítsék az arab 'államokat, s megakadá­lyozzák őket a társadalmi fej­lődésben. Ugyanezt a szerepet szánták az 1967-es izraeli ag­ressziónak is. Mint ismeretes, a Szovjetunió mind az 1956-os, mind az 1967-es agressz'ó ide­jén az arab államok mellé állt, és határozott fellépése követ­keztében az agressziós csapa­tok 1956-ban visszavonultak, 1967-ben pedig megálltak az előrenyomulásban. Tudjuk, hogy a Pakisztán és India kö­zötti háború megszüntetéséért fontos lépéseket tett a Szov­jetunió, és erőfeszítésének eredményéként végül te Tas- kentben megegyezésre jutott a két fél Évek óta erőfeszítése­ket tesz az európai béke és biztonság megteremtéséért, az atomesend-egyezmény elfogad­tatásáért, az általános és tel­jes leszerelésért. Úgyszintén napjainkban az ENSZ közgyű­lésén és más nemzetköz5 fóru­mokon a vietnami béke meg­teremtéséért m politikai függetlenség jQ elnyerése után a kap­csolatok, a segítség szükségessége nem csökkent, ellenkezőleg, növekedett Ezt indokolja eme országok társa­dalmi, politikai, gazdasági helyzete és az előttük tornyo­suló feladatok megoldásának nehézsége. A harmadik világ országait jellemző elmaradottság és sokfajta egyéb nehézség meg­szüntetéséhez a szocialista or­szágok, de különösen a Szov­jetunió, jelentős segítséget nyújtanak. A gazdasági kap­Az MSV Hungária Jacquard Szövőgyára (Budapest, XIX, Vöröshadsereg útja 36.) azonnal fölvesz 16 évet betöltött lányokat és fiúkat a következő feltételekkel: Szövőátképzős munkakör: a tanulási idő 3—6 hónap. A tanulási időre ingyenes lakást és ingyenes ebédet biztosítunk. A tanulóidő alatt havonta egyszer ingyenes hazautazást A szakma elsajátítása után 1500—2400 Ft közötti kereset 3 szombatból 2 szabad. Ugyancsak felveszünk azonnali belépéssel érettségizett fiúkat segédmfivezető-gyakornoki munkakörbe. A beosztás 3 műszakos, a kezdő fizetés kb. 1700 Ft. Lakást minimális térítés ellenében biztosítunk. Üzemi konyhánkon 3,80 Ft-ért jó minőségű ebéd. 3 szombatból 2 szabad. Hazautazáshoz útiköltség­kedvezmény. Jelentkezés személyesen vagy írásban a gyár munkaügyi osztályán: Budapest, XIX, Vöröshadsereg útja 36. Telefon: 472-117. (55980) csőlátók ezekkel az országok- gal évről évre növekednek. A torz, egyoldalú gazdasági szer­kezet megszüntetéséhez, a nemzeti ipar megteremtéséhez a Szovjetunió jelentősen hoz­zájárul. A Szovjetunió 30 ázsiai és afrikai országgal kö­tött gazdasági és műszaki együttműködési szerződést A fentiek azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép nemcsak vállalta az úttörő és élen haladó megtisztelő, de nehéz szerepét, hanem vállal­va minden ezzel járó lemon­dást és áldozatot, mindenkor méltóan be is töltötte azt. Joggal állapította meg Ká­dár elvtárs moszkvai beszé­dében: »A Szovjetunió Kom­munista Pártjának szerepét látni nem csupán érzelmi kér. dés. Ez szorosan kapcsolódik az imperializmus elleni harc és a munkásegységért folyta­tott harchoz.« Ezért nyilvání­totta ki az értekezlet hogy a kommunista és munkáspártok egységének, az antiimperialista erők összefogásának lényeges kérdése a Szovjetunióhoz való helyes elvi viszony. m z imperialista hatalmak is tisztában vannak az­zal, hogy az ellenük fo­lyó harc vezető ereje a Szov­jetunió, amely gazdaságilag és katonailag olyan erővé vált, hogy közvetlen támadással nem tudnák megsemmisíteni, ezért igyekeznek a maguk ré­széről a szocialista táboron belül gyengíteni az összefogást, a Szovjetunióval szembefor­dítani a szocialista országo­kat Nagyon jellemzően vilá­gítja meg ezt a célt Gus Hall, az USA Kommunista Pártjá­nak főtitkára, aki ezeket mon­dotta többek között: »Nyomást gyakorolnak ránk, hogy úgy­nevezett »kis* szovjetellenes- ség felhasználásával bizonyít­suk bé, hogy valóban »önál­lóak« »függetlenek« vagyunk — ez az ára annak, hogy va­lamely pártot az amerikai im­perializmus függetlennek is­merjen el.-« A «-kte-« szovjetellenesség azonban ma már éppúgy nem hoz sikert, mint a »nagy-«, ma már a vezető burzsoá politi­kusok te úgy próbálják növel­ni népszerűségüket, hogy ki­nyilvánítják együttműködési készségüket a Szovjetunióval. Bódte István Szemlélet és tanulás A nyár elmúlását, az őszi hónapok közeledését sok miniden jelzi: véget értek a tömeges szabadságok, benépe­sültek újra a munkahelyek, elkezdődött a tanítás a külön­böző állami oktatási intézmé­nyekben. Az időjárás fordu­lását mutatja a pártélet meg­élénkülése is. A pártmunka növekvő intenzitásának évről évre szinte a nyitánya, hogy valamennyi pártszervezetben újra előtérbe kerül az új párt- oktatási évad politikai, szer­vezeti előkészítésének befeje­zése. Most is ezekben a he­tekben végzik a pártvezetősé­gek az utolsó simításokat a pártpropagandisták felkészíté­sén, a hallgatók beiskolázá­sán. Minden szervezetten, tervszerűen, szinte óramű pon­tossággal, sok éven át gyűj­tött tapasztalatok felhasználá­sával zajlik. A jó szervezeti előkészüle­teken kívül a pártoktatás eredményes beindításának van még egy olyan fontos feltétele, amelyről az utóbbi időben mintha kevesebbet beszéltünk volna. Ez pedig a rendszeres továbbképzés, a folyamatos tanulás szükségességének tu­data. Más szavakkal, az a fel­ismerés, hogy a marxizm/us- leninizmus tanulmányozásá­nak, a politikai ismeretek bő­vítésének szükségessége • a párttagok, a pártmunkások és a különböző beosztású tiszt­ségviselők számára az évek folyamán nem csökkent, ha­nem mindinkább növekedett. Egy párttagtól az elméleti, po­litikai ismeretek bővítése mindenekelőtt belső lelkiisme­reti kényszerként és kommu­nista emberi magatartásként várható eL Ma már szerencsé­re túl vagyunk azon, ami kot a tanulás rendszerességének biztosításában a szervezeti for­mák vagy még inkább a mód­szerek játszották a meghatá­rozó szerepet Tény viszont az is, hogy nem érkeztünk még el arra a kívánatos szintre, amikor minden párttag kommunista mivolta létezési formájának érezze ideológiai, politikai tudásának, ismeretei­nek állandó növelését Az elmúlt év tapasztalata ugyan azt bizonyította, hogy a pártoktatás szervezetileg, színvonalban egészségesen fejlődött, sőt a párttagok és pártonkívüliek körében jelen­tősen növekedett a marxiz- mus-leninizmus vonzereje. Mégsem szabad azonban túl­zottan megnyugodni, vagy két­ségtelenül jelentős eredmé­nyek miatt elfelejtkezni a né­hol tapasztalható kedvezőtlen jelenségekről. Mert a hi­ányosságok, az úgynevezett fe­hér foltok még láthatóbbá válnak, ha az egyre növekvő követelmények oldaláról vizs­gáljuk az eredményeket, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy ami ma még megfelelő, nem biztos, hogy holnap is elegen­dő marad. Találkozni _ és nem is kevés helyen — olyan néze­tekkel, amelyeknek lényege az, hogy társadalmunk fejlődésé­nek jelenlegi szakaszában a világnézeti, a politikai tudás megszerzése, szélesítése a ko­rábbi évekhez viszonyítva, vesztett a fontosságából. Úgy­mond: »-Tanulni feltétlenül szükséges, de inkább közgaz­dasági, műszaki témával fog­lalkozom, hiszen erre van el- sősorban szükség.« Senki nem akarja természetesen vitatni a gazdasági, műszaki ismere­tek megszerzésének fontossá­gát, de a politikai és gazda­sági ismeretek különválasztá­sa, még inkább szembeállítása mindenképp helytelen. A gaz­dasági tudást helyesen alkal­mazni, a párt gazdaságpoliti­káját helyesen végrehajtani szilárd világnézeti alap, illetve politikai tisztánlátás nélkül teljes képtelenség. Ez utóbbiak nélkül eltűnik a gazdasági munka igazS célja és értelme. Nem túlzás talán állítani, hogy a gazdasági munkában ma még meglévő hibák egyik lé­nyeges forrása éppen a politi­ka és a gazdaság oktalan kettéválasztásából faikad. Itt is elsősorban szemlélet­beli változásra van szükség. Annak tudatosítására, hogy a diploma vagy állami oklevél birtoklása nem jelenti automa­tikusan azt te, hogy az illető rátermett, eredményesen dol­gozni tudó vezető is. A mi rendszerünkben minden ve­zető poszt — kiesd vagy nagy — egyúttal politikai megbí­zatás is. Következtetésként nemcsak szakmai, hanem po­litikai követelményeknek is eleget kell tenni. Nem lehet például jó vezető, aki szak­mailag felkészült ugyan, de politikai állásfoglalásában kö­vetkezetlen, ingadozó. Vagy aki például jól érti munká­jának szakmai vonatkozásait, de képtelen a munkatársaival a hozzá 'beosztott emberekkel szót érteni, munkájukat irá­nyítani, szervezni és ellenőriz- meg. ni. Ilyen összefüggésben pe­ri4 g a pártoktatás anyaga igen­is — diplomával vagy diplo­ma nélkül —, ha úgy tetszik a szakmai munka végzésének segítője, a vezetői helytállás fontos és nélkülözhetetlen fel­tétele. Tulajdonképpen hosszú távon önmaga ellen te vét az a vezető, aki rendszeresen ta­nul ugyan, de továbbképzését egyoldalúan, csakis a szakmai követelmények figyelembevé­telével folytatja. A tanulás 'helyes értelmezé­sével kapcsolatban még egy jelenségre rá kell világítani. Vannak elvtársak, akik nagy­jából így vélekednek: »-Évek óta járok a pártoktatás kü­lönböző tanfolyamaira, úgy érzem, nincs már olyan ok­tatási forma, amely számomra sok újat adna.« Ha az ilyen elvtársak nincsenek is so­kan, ha érvelésük talán sze­rénytelenségnek tűnik is. még­sem szabad kézlegyintéssel el­intézni őket. Először a prob­léma egyszerűbb oldalát vizsgáljuk meg Köztudott, hogy m-'nden éviben vannak újabb és újahb oktatási for­mák, és az egyes tanfolyamok tematikája, tananyaga is ál­landóan gazdagodik. Tehát az előbb említett tétel máris megdőlt. De mégis föl kell arra figyelni, 'hogy nálunk a tanulás fogalmát meglehető­sen leegyszerűsítik. Vala­hogy így: a tanulás egyenlő egy adott oktatási formával. Pedig a rendszeres tovább­képzés lehetőségei sokkal szé­lesebbek, mint maguk az egyes tanfolyamok. Pártok­tatási rendszerünknek nem gyengesége, hanem eredmé­nye, hogy egyre több olyan párttag van, akinek egyéni továbbtanulási lehetőséget kell biztosítani, illetve teremteni. Erre nemcsak fokozott igény, hanem egyre több lehetőség is van. A pártbizottságok nagyobb önállósága az oktatás szervezésében, irányításában magában foglalja a lehetősé­get is, hogy jobban figyelem­be vegyék a sajátos igényeket, alaposabban fölmérjék a helyi szükségleteket és párttagsá­guk számára a legalkalmasabb tanulás5 formákat teremtsék Debrecen testvérvárosa: Jyvisbylő Debrecen évék óta élénk kapcsolatot tart Finnország­gal. A Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem professzorai és oktatói szinte minden esz­tendőben részt vesznek a jyväskylä-i nyári egyetemen, finn oktatókat fogadtak Deb­recenben, és sor került ifjú­sági delegációk cseréjére is. A finn egyetemi város jelez­te: szívesen szélesítené kap­csolatait a történelmi múltú Debrecennel. A Debreceni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága most határozatot hozott, amelyben kinyilvání­totta: testvévárosi kapcsola­tot kíván létesíteni jyvás- kyläval. „Túlélni" az öregkort ».. Az öregség olyan beteg­ség, amit gyógyítani kell, mint bármi másikat«. (ÜJa Mecsnyikov: »Kis Írá­sok az emberi természetről«) Az emberek régóta ábrán­doznak arról, milyen jó lenne örökké élni, de legalábbis száz évig. Teljesen érthető tehát az a szenzációhajhászás, amely időről időre megújul, valami­lyen »-életelixir« körül, amely meghosszabbítja az életet vagy megfiatalítja az embert Né­hány évtizeddel ezelőtt sokat írtak és beszéltek a majom- ember-kivonatról, a közel­múltban pedig a növekedést szabályozó hormonról, vala­mint a novokain használatá­ról. A valóság végül is meg­fosztotta nimbuszuktól ezeket az «-elixireket«. Nem valószí­nű, hogy az életszerető öregek valaha te olyan orvossághoz jutnának, mely az életet meg­hosszabbítja. A tudomány azonban ma már elég erős ah­hoz, hogy sok olyasmit nyújt­son számukra, ami segít ab­ban, hogy életük ne rövidüljön meg. Századunk harmincas-negy­venes éveiben Alekszandr Bo- gomolec és Nyikolaj Sztra- zseszku akadémikusok, kijevi tudósok nagyon sokat tettek az öregedésről szóló tudo­mány, a gerontológia fejlesz­mmsi Az intézet laboratóriumait a legkorszerűbb berendezésekkel látták eL szervezet szöveteinek serken- Alekszandr Nagomüj harkovi _ ________________ t ése különböző sejtkivonatok- tudósnak is, aki fölvetette azt intézetben nincs semmi szén­plazmájának önmegújulási fo­lyamata. Amikor eldöntötték, hogy hol hozzák létre a Szovjet­unióban e tudományág orszá­gos központját, Kijevre esett a választás. 1958-ban megala­pították a Szovjetunió Orvos- tudományi Akadémiája Kijevi Gerontológiai Intézetét. Tíz év alatt az intézmény az egész világon tudományos tekintélyt vívott ki magának. A gerontológiai intézet mun­káját három részre oszthatjuk: klinikai, kísérleti és higiéniai területre. Az első a teljesen egészsé­ges középkorú és idős embe­rek öregedésének biológiai lé­nyegét kutatja. A kutatásokat negyven-ötven éves korban kezdik, amikor az öregedés el­ső jelei mutatkoznak. A kísér­leti részleg á'latokon végez megfigyeléseket. A harmadik, klinikai részleg peiig konkrét tanácsokat ad az idős embe­rek ésszerű életmódjával kap­csolatban. Az intézetben több új gyógyszert kísérletezték ki, amelyek csökkentik az öreg­kori panaszokat. Külön értéke van a középkorú és idős em» berek számára tudományosa# megalapozott étkezési-napiren« di és pihenési tanácsoknak. Az téséért. Ügy vélték, hogy az kai, vérátömlesztéssel, szövet- az elképzelést, hogy az örege- idő előtti öregedés elleni harc preparátumokkal stb. Nagyon déssel párhuzamosan fokozato- egyik módja szükségképpen a sokat köszönhet a gerontológia san csökken a sejtek proto­záció. A komoly tudomány szenzációk nélkül igyekszik eredményeket elérni. 6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. szeptember 2&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents