Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

I Domb épül Hírnév a kesztyűben Újabb rakomány érkezett. Tanúi voltunk egy új domb születésének. A dombot nem jelölik majd a térképen, s ha leesik az első hó, gyerekek sem fognak szánkóikon lesik- lani róla. Magassága eléri a hat métert. Most még csak a fele kész. Lánctalpas traktor préseli, egyengeti szabályos alakúra. Távolról nézve az emberek apró pontoknak tűn­nek, a traktor fekete bogár­nak. Silóznak a nagybajomi Zöld­mező Tsz-ben. A zöld domb szecskázott silótakarmányból épüL Akiktől az eredmény függ Összefogás a gyalogosokért Évről évre növekszik a for­galom, és a statisztika tanú­sága szerint ezzel arányosan a gyalogosok figyelmetlensége is. Tavaly a gyalogosok hibá­jából hetvenkét baleset tör­tént a megyében, az idén már nyolcvannyolc. Ezenkívül több mint száz szerencsétlenségben a járókelők figyelmetlenségé­nek is szerepe volt A nyolcvannyolcból huszon­öt baleset Kaposváron, hu­szonnégy Siófokon, tizenkilenc pedig Fonyódon történt. Ám a grafikon arról árulkodik, hogy a marcaliak is a kétes értékű »élvonal« felé tartanak. A Somogy megyei Rendőr­főkapitányság közlekedésren­dészeti osztályán elkészült az első nyolc hónap »fekete kró­nikájának« mérlege, amely­ből azt olvashatjuk ki, hogy nemcsak a gyalogosok okoztak a tavalyi hasonló időszakhoz mérten több balesetet, hanem a járművek is. Az emelkedés 5,7 százalékos. A rendőrség a következő időszakban az eddiginél is többet tesz a gyalogosok hi­bájából eredő szerencsétlensé­gek megelőzésére. Ehhez a legtöbb segítséget adó szövet­ségesek a gépjárművezetők. Hogy diplomáciai nyelven fe­jezzük ki magunkat: ha a jár­művezetők és a gyalogosok — minden esetben — kölcsönö­sen tiszteletben tartanák egy­más jogait, a türelem és az előzékenység lenne rájuk jel­lemző, kevesebb, sebesült em­berrel száguldanának a men­tők a baleseti osztályokra. Már régen leszögezték, hogy a járókelőknek is tanulniuk kell a közlekedést — már az általános iskolásoknak, örven­detes, hogy egyre több tanin­tézetben osztályfőnöki órákon, őrsi foglalkozásokon, KISZ- összejöveteleken foglalkoznak a KRESZ-szel, a közlekedési tudnivalókkal. A rendőrségen úgy tervezik, hogy a gépjár­művezetőknek ankétokat ren­deznek arról, hogyan • tudnák megakadályozni a tragédiákat — még abban az esetben is, ha a gyalogos követ el hibát. Az Ifjú Gárda is kivehetné részét a munkából, tagjai jár­őrcsoportokat szervezhetnének, és a rendőrség útmutatása alapján az iskolák, az útke­reszteződések mellett felügyel­nének a forgalomra. Rövidesen felülvizsgálják, hogy megfelelő-e a gyalogát­kelőhelyek elhelyezése, s ha szükséges, újból lefestik azo­kat Hogy mindennek milyen eredménye lesz, elsősorban mégsem az újrafestéstől, a jár­őrcsoportoktól és az ankétok­tól, hanem a gyalogosoktól függ. P. D. — Reggel hétkor kezdtük a munkát — mondja Bunovácz Ferenc tsz-tag. — Addig dol­gozunk, amíg a gépek le nem állnak. Jó segítőnk ez a DT— 54-es. Azért tiporja a takar­mányt, hogy kinyomja belőle a levegőt. Különben erjedés­nek indulna a kukorica-napra­forgó keverék. Kezével mutatja, milyen irányba kell beállniuk az ér­kező Zetoroknak, melyek szü­net nélkül hordják az újabb rakományokat. Bunovácz Fe­renc villája a földbe szúrva. Fogástól simára csiszolt nyele van. — Leginkább a gépekhez húz a szívem — árulja el- — Sok mindent csináltam már ebben az évben: szénát gyűj­töttem, kazaloztam, kaszáltam, betakarítottam. A legkedve­sebb számomra mégis az, ha gép közelében lehetek. Száznegyven hordról hord­ják ide a takarmányt. Három silókombájn végzi a betakarí­tást. Áz épülő dombon nyolc ember sürgölődik. — Csak ilyen idő lenne még egy hónapig — mondjj ki mindannyiuk kívánságát Bu­novácz Ferenc. Vargha Elemér brigádveze­tő érkezik oda hozzánk. — Leginkább arra vigyá­zunk, hogy minél kisebb terü­letű legyen ez a mi dombunk — meséli. — Télen aztán met­széssel fogjuk megkezdeni, mint a tortát szokás. Űjabb Zetor érkezik, hogy terhétől szabaduljon. Buno­vácz Ferenc irányítja fel a ta­karmánydombra. L. L. GÁZFOGYASZTÓK FIGYELEM l Értesítjük gázfogyasztóinkat, hogy 1969. X. 1-én szerdán reggel 8 órától délután 17,30-ig a gázvezetéken végzendő munkálatok miatt gázszünetet tartunk Kérjük gázfogyasztóinkat, hogy a jelzett időben gázkészülékeiket zárják el. (9267) Modern, automata cukorcentrifuga kezeléséhez villanyszerelőt, lakatost, műszerészt vagy végzett cukoripari technikust azonnali beléi>ésre keres a KAPOSVÁRI cukorgyár (9256) # * 20. ' A tilalmak ellenére még­Jis odafurakodtam a kávéház Jelőtti csoportosuláshoz. Meg (nem magyarázható belső ér- Jzés diktálta, hogy lássam, mi J történik. f Az errnberboly közepén egy fajüldöző fiatal lányt akartak #a földről felemelni. Egész kö- izel mentem, majd egy másik x kíváncsiskodóval bevittük a A TAMASKODÖKNAK KESZTYŰVEL feleltek a fia­talok, s a párbajban ők győz­tek. Ez jobb munkát, több kesztyűt jelent. És három­ezer forinton felüli fizetést. A fiatal kesztyűszabász, Bogdán Zoltán vallomása: — Első hallásra nem vala­mi férfias szakma a miénk, de mit lehet itt Fonyódon mást csinálni? Az ember el­megy bambit palackozni, vagy megtanul kosarat fonni, de jobban jár, ha megtanul­ja a mi szakmánkat. Ülünk az üzemvezető iro­dájában. A fiúk — apró kö­ténnyel — egymás szavába vágva mesélnek: a felnőtt em­ber magabiztossága és a diá­kok zavart, hadaró beszéde keveredik még. — Ha azt mondom, hogy kesztyűszabász vagyok, elhúz­zák a szájukat a srácok — veszi át a szót Czollenstein József. — Azt hiszik, az elit szakma a villany- vagy a tv­szerel őé. — És talán nem? — ellen­kezem. — Nem. — Határozott a válasz. — Ez sokkal tisztább szakma. És nem mindegy, hogy télen az oszlopokat kell mászni, vagy a meleg szóbá- han ülök. — Ami ennél több — fűzi tovább a szót Bándi István — nem kell maszekolni. — Nem lehet — igazítom ki. Visszavág: — Nem kell. Háromezren felül minek? Ha ezt megke­reshetem nyolc óra alatt is, akkor minek hajtsam magam a szabad időben ? Igazat adok neki. — Volt, aki megkérdezte már tőlem — mondja Bog­dán Zoltán —, hogy én még mindig itt dolgozom? Nem tudják, milyen ez a szakma, s azt sem, milyen ez az üzem. Azt hiszik, menekülni kell innen. Pedig nem: a szabászat szaktudást igényel. Varrni a betanított munkás is tud, s hogy az embereknek csali a kezére dolgozunk, az már nem fontos. Olyan mun­ka ez, amit csak állva lehet végezni. Az üzemvezető, Bolvári Jó­zsef megtoldja: — Igényes munka. A megállapítással mindenki egyetért. Legföljebb kiegészí­teni lehet azzal, hogy a bőr nagysága adott, a szabászon múlik, hogyan osztja be. A szakmát kevesen isme­rik — Véletlenül lettünk mi is szabászok — mondja Fehér László. Aztán Czollenstein Jó­zsef folytatja: — A Testneve­lési Főiskolára jelntkeztem. Nem vettek föl. Balatonlellén nem tudtam elhelyezkedni. Akkor írt a gimnázium igaz­csupa sár és vizes ruhájú leányt a kávéházba, ahol az­tán magához tért. Először azt hittem, hogy az éhségtől esett össze. Ez akkor naponta előfordult. Ezért megkérdeztem, akar-e vala­mit enni vagy inni? A leány előbb rámnézett, de anélkül, hogy szólt volna, ismét lehunyta a szemét. Az­tán hrtelen — mint akit áramütés ért — felnyitotta a szemét, felém nyújtotta ke­zeit, és hangosan felkiáltott: — »Jessas, Franzl! Jessas, Franzi?« (Jézusom, Franci! Jézusom, Franci!) — és újra elalélt. Amikor magához tért, csen­desen (természetesen némtül) megkérdezte: — »Voltál már a mamá­nál?« Kérdése részemre érthetet­len volt. önkéntelenül hátra­néztem, nem másvalakinek szól-e? A leány megfogta a kezem Erre az a férfi, aki segített bevinni a kávéházba, felállt, és azt mondta jó helyi dia­lektusban: — »A so a Glück, Sie sind ja Verwandt.« (Ilyen a sze­rencse, hiszen maguk roko­nok) — és elment. Üj ismerősöm kérte, hogy üljek mellé, majd zokogva kérdezgette, egészséges va­gyok-e, nincs-e valami ba­jom. Hamarosan kiderült, hogy a háborúban eltűnt fivérének, gatója, hogy itt lenne hely. Jöttem... És most azt mon­dom, jó, hogy jöttem. Elő­ször kicsit furcsa volt, hihe­tetlen is, hogy jól lehet ke­resni ... Meg azt is mondták, hogy ilyen meg olyan büdös a bőr. És... — ...és? — Fura dolog az, ha azok mondanak véleményt valami­ről, akik nem is ismerik. A kesztyűt tulajdonképpen ezzel dobták vissza és azzal, hogy a tamáskodók ellenére is jöttek, s megtalálták a he­lyüket. Jól érzik magukat? Fölösleges a kérdés. A válasz! a munkájuk adja meg. Az éves tervük százezer kesztyű, irdatlanul sok anyag, s eb­ben a nagy munkában nem lehet egyszer sem selejt. — A bőr drága, importból való. Vigyázni kell rá. Olyan ez, mint a hírnév, nagyon könnyű »elszúrni«. A FIÚK ÖSSZENÉZNEK. Azt hiszem, egyre gondo­lunk: a fonyódi kesztyűüzem h’mevét- éppen ők és éppen most akarják megszerezni. Kércza Imre Jól gazdálkodnak a vadállománnyal Heinz Schramm mes aganccsal. A Kálmáncsa és Vidéke Va­dásztársasághoz 24 0Ö0 hold te­rület tartozik. Részletes, át­gondolt terve­ket készítenek minden évben a vadgazdálko­dásra. A társa­ságnak 36 tagja van. Vámosi Fe­renccel, a tár­saság elnökével és Boros Ká­roly vadász­mesterrel be­szélgettünk az idei évad elő­készítéséről, terveiről. A társaságnak az a célja, hogy eleget tegyen a MA VAD ké­résének, azon­kívül jusson vad a tagok konyhájára is eb­ben a szezonban. A becslések szerint jelenleg 80 szarvas és dámvad, mintegy 400 őz és 30 vaddisznó található a terü­letükön. A fácán- és nyúlállo- mány 800—900-ra tehető. Két év óta külföldi vadá­szok is ellátogatnak a terüle­tükre. A tavasz folyamán pél­dául tíz őzet lőttek ki. Ez év szeptemberében a szarvasbő- gés idején Heinz Schramm nyugatnémet vadász aranyér­mes, Otto Ambros bécsi vadász pedig ezüstérmes bikát lőtt. Októberben ismét külföldi va­dászokat várnak, ez jelentősen növeli a társaság bevételeit, tart akinek szerinte a megté­vesztésig hű hasonmása va­gyok. Ehhez aztán végig ra­gaszkodott. Elmondta ájulásának okát is. Édesanyja megbízta, hogy adja el megmaradt ruhájukat, s a pénzen vegyen élelmiszert. A pénzt azonban ellopták tő­le. Végül megkért, hogy kí­sérjem haza, s egész úton ar­ról beszélt, hogyan fog örül­ni majd az anyja, ha rég el­veszettnek hitt fiát viszont­látja. A lakásukban majdhogy­nem megismétlődött az ájulá- si jelenet, de most már a mama részéről. Ö szegény szintén a fiát vélte bennem felismerni. A félreértést persze végül is tisztáztuk. De utána is mind­ketten arra kértek, hogy lak­jam ezentúl náluk. Én udva­riasan elutasítottam a kérést, de ígéretet tettem, hogy majd többször is felkeresem őket. A lányt, aki elkísért a vil­lamosmegállóig, megkérdez­tem: nem adná-e el a fivére papírjait? Szó nélkül beleegyezett, ám a felkínált pénzt sértődötten visszautasította. A történteket elmondtam Hamburgernek, és neki is az volt a véleménye, hogy a papírokat mindenképpen meg kell szereznem. Igen ám, csakhogy az anya nem akart a 11,40 kilós, aranyár­améi veket az apróvadállomány fejlesztésére fordítanak. Nemrég a szuloki erdőben találtak egy kimúlt szarvas­bikát. Megállapították, hogy a bőgés idején egy másik, erő­sebb bikával folytatott harc­ban kapott halálos sebet a gyönyörű példány. Tíz alkalommal tartanak majd az ősszel hajtóvadásza­tot, ezen főleg az elszaporo­dott vaddisznók és rókák pusztítása a cél. Szeretnék, ha az idei vadászati szezonban 20 vaddisznó, ugyanennyi szarvas és dámvad, mintegy 40 őz, va­lamint 300—300 fácán és nyúl kerülne puskavégre. D. Z. megválni az iratoktól, hivat­kozva arra, hogy fia nem szerepel a halottak nyilván­tartásában, csak az eltűnte­kén. Tehát lehet, hogy még visszajön. Hosszú rábeszélés után mégis megkaptam az oly fon­tos papírokat: egy születési bizonyítványt, amely szerint Weidhofen an der Thayan szü­lettem, törvénytelen gyermek vagyok, azaz az anyám nevét viselem. És ami a legfontosabb volt: anyám után karlsteini illető­ségű lettem. Tehát odavaló, ahová az elvtársakat internál­ták. A dokumentumok között volt még egy behívóparancs a 4. bécsi gyalogezredhez, egy bognár mesterségről szóló munkakönyv, és különböző iskolai bizonyítványok. A papírokat megmutattam Hamburgernek, s a biztonság kedvéért kikértük az osztrák párt egyik vezetőjének, Forst elvtársnak is a véleményét, ö szintén elfogadhatónak tar­totta az iratokat. A véletlen szerencse által szerzett papírok segítettek az­tán tulajdonképpeni célunk­hoz, a karlsteini várba inter­nált elvtársakkal való illegális összeköttetéshez. (Folytatjuk) B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. szeptember 38.

Next

/
Thumbnails
Contents