Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Kétlakiságtól a munkásvándorlásig AKIK MARADNAK Nagy gondot okoz néhány köcsögünk ipari üzemébsn £ munkások kétlalcisága. A Dél- magyarországi Fűrészek csurgói telepén ez a jelenség alaposan megnövelte a baleset' statisztikát. Az üzemrendész elmondta, hogy az a munkás, aki délelőtt a mezőgazdaságban dolgozik, délután már fáradtan áll a gép mellé. É: mégis, bár élő a probléma, a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi központi telepén szerzett tapasztalatok alapján átmenetileg és leküzdhetőnek tűnik. Koszter József párttitkár elmondta, hogy néhány éve még jellemző volt a két- lakiság ezen a telepen is. De felszámoiták, vagy inkább felszámolódott. Hiszen ez a felemás, erőőrlő életmód nemcsak az üzemi, termelési szint vagy baleseti statisztika szempontjából tarthatatlan, hanem a munkáséból „is. Így aztán sokan visszatértek a termelőszövetkezetbe, vagy pedig megtalálták a kétlakiság ellenszerét.; a telepen segédmunkásból faipari szakmunkássá váltak. Felismerték az ipari munka lényegét, szépségét. És maradtak. De voltak, akik a harmadik utat választották; ígéretekre és a jó szerencsére bízva sorsulcat, más üzemiül próbálkoztak. Aztán visszatértek. . — Az új gazdaságirányítás megteremtette annak a lehetőségét, hogy néhány üzem, nyilván satut erőire alapozva, a eddigi fizetéseknél több bért Kínáljon. A meginduló mun- I ásván dorlás tehát bizonyos fokig mutatója lehet egy üzem i letképességének. Csak ennek mozgásnak egészséges és jó- . a i határok között kell mo ■ : rínia. Sok munkásunk ment ii ktsz-hez vagy TÖVÁLL-hoz. Hogy jól választottak-e, a később dől csak el. Juhász Vilmos főkönyvelő helyesen választotta szét szavaiban az egészséges munkaerő-vándorlást a »-vándormadarak« cserélődésétől. Hiszen ez az állandóan mozgó, gyenge munkaerőt képviselő réteg a többet fizető és nagyobb gazdasági felfutásra számító vállalatok számára is nagyon ingatag tartalékot jelent. — Sok hely van, ahol tö- möttebb borítékot mutatnak, s ez bizonyára csábító is. És sokan csak ebből indulnak ki. De azért meg kell találniuk a munkásoknak a józan határt, mert érdemes gondolkodni azon is, hogy meddig lesz tömve ez a borítók. Erre már rájöttek néhányan, meggondolták magukat, és visszatértek hozzánk — mondja az szb-tit- kár, Pandúr Ferenc, aztán kis gondolkodás után horzá'ette —: Visszatértek, de hogyan? Égy kicsit bántotta a lelkiismeretüket vagy önérzetüket.. És először az asszonyt küldték tapogatózni, hogy kellenek-e még? — A munkaerő pedig kell — veszi át a szót a szomélvzeti osztály vezetője, Koósz György. — Jártuk a falvakat, éi kerestük az új embereket, de a termelőszövetkezetek jól mennek nemigen jönnek onnan. így aztán sokan országos vállalattól maradtak vissza nálunk, olyanok, akik már megunták a száakilométeres vándorlásokat. Kemény, munkabíró emberek ezek. Csak sok a vándormadár köztük, kétséges hogy meddig maradnak. Sok okos és a lényegi-e ta- ointó észrevétel hangzott el s gyár vehetői részéről a főkönyvelő szobájában. De egy kérdésre, úgy éreztem, nem kaptam kielégítő választ. Mert Ajándék és ajándék i-r liáhavaló fáradozás lenne megpróbálni leírni azt az örömöt, amit a figyelmességből, szívességből, s/eretctből juttatott ajándékok okoznak. Hiszen ajándékot már mindenki kapott. Nyugdíjba. vonuláskor egy vázát és egy üveg bort, máskor barátja legkedvesebb könyvét, egy csokor virágot, vagy csupán egy ujjongva talált színes kavicsot. Ilyen ajándékot kapni, de adni is öröm. az önzetlenség kölcsönös öröme. Bölcsen tanácsolja a közmondás. hogy »Ajándék lónak ne nézd a fogát«. Mert ha •.alaki az ajándéknak a »fogára«. az. értékére kíváncsi, az elveszti az igaz örömei. Van. aki éppen ezért való- ■ ággal irtózik az értékesebb .- iándékoktól, és ha egy mód an rá, vissza is utasítja. Pedig manapság nemcsak az . ándékozás anyagi lehetősége nagyobb, nő az ajándéktárgyak értéke is. Például a régi szegénylagzik hosszú víg- ággá változtak, ahol nem ■ámít ritkaságnak a hízott 'sznó, vagy a töfcb ezer fo- •ntos betétkönyv nászajándék sem. A valódi ajándék próbája nem az érték, hanem a szándék. Ez méri, hogy fi- elm esség és szeretet vagy jóindulat, esetleg részrehajlás szerzése-e az indíték. Elfogadhat-e a járási pártbizottság titkára néhány ki- lányi szőlőt az állami gazda- f íg első szedéséből? Ne le- r' ünk prüdek: az esetek többgében igen. »Drágává« ak- or válna a szőlő, ha naponta két ládával szállítanának belőle, vagy ha ismert az ajándékozó nem éppen tiszta szándéka. Ilyenkor arra kényszerül a megajándékozott, hogy elveszítsen ismerősöket, barátokat, vagy megalkudjon elveivel, elveinkkel. A minap üzemlátogatáson egy fóliába csomagolt libával akarták megajándékozni a felsőbb szervből jött vendéget. Jó érzést keltett sza- badkozása. D emikor a vendégkönyvbe rótta a sorokat, odasúgta beosztottjának; »Elfér az a liba a kocsi hátuljában«. A folytatást nem tudjuk. Az biztos, hogy a gazdaság vezetője kezét dörzsölve rakott a kocsiba több libát és mindent, amit gyorsan össze tudtak kapkodni, és közben érdeklődött a főnököt kisérő beosztottól, hogy mikor lehetne X elvtársat fölkeresni? Nem véletlen, hogy vezetők »ajándékozásáról« példálózunk. Egy esztergályosnak vagy telefonközpontosnak nem szoktak azért Napóleon-konyakot küldeni, hogy protekciót szerezzenek nála. A múltkoriban arról panaszkodott egy asszony, hogy mióta férje tanácselnök lett, azóta a tapintatlan, hízelgő »barátok« miatt egyetlen nyugodt névnapot sem tudnak megülni. Leszerelni a vezetői székek körül tülckedőket, he- lyczkedőket nehéz. Sőt, néha nekik sikerül elriasztani a régi, az önzetlen barátokat, mert mindig »szolgálatké-, szebbek« azoknál és ajárídé-l kaik Is értékesebbek. valóban igaz az, hogy a tömött boríték nem lehet mindig egyedüli csalogató. És kérdéses, hogy hosszú távon is az marad-e, de válaszolni kell arra is, hogy ez a nyolcvanéves üzem mit ad munkásainak, mit ad az újaknak, miért maradnak majd az emberek? A választ á szakszervezeti bizottság titkára adta meg. — Én azt javasolom, járja körül a gyárat. Kérdezze meg a munkásokat. Nem csalogatjuk minden áron az embereket, de aki bebizonyította, hogy hű ehhez a munkához, ehhez az üzemhez, annak a borítékja sem marad lapos. Mert biztosíték az is — és ezt egy komoly munkás feltétlenül mérlegeli —, ami az életkörülményekben jelentkezik. Ezt nézze meg! Az üzemi óvodánkat, ahol még az alsó tagozatosokkal is foglalkozunk; a jutalmak összegét, az öltözőket, az étkezdét. — És a lakóházakat, melyek építésében segítettük a dolgozókat — teszi hozzá a főkönyvelő. — Tulajdonképpen mi sem adunk túl sokat, nincs is elkényeztetve senki, csak mindent az erőnkhöz mérten..'. Megfogadtam az szb-titkár tanácsát, megkérdeztem a munkásokat is. Tatai Ferenc régóta dolgozik itt-, őszinte szavú, egyenes ember. — Néhányan elmentek Miien, kérem. Alig jöttek, máris Hmentek. Nem igazi munkás az ilyen ... De voltak, akiknek okuk volt rá. Némelyik művezető semmibe se vette az embert. Kiskiirályoskodott Ezért mentek el sokan ... — Maga is abban a brigádban dolgozott, ahol ez történt? — Igen. — És miért nem ment el? — Miért mentem volna?! Hiszen ez a szakmám... Bejöttünk a vezetőséghez és megmondtuk a magunkét. És a művezetőt áthelyezték. — Ezek szerint mégsem volt elég ok az elmenetelre, és nem ez volt a megoldás, ugye? — Hát... nem. — És megérte ittmaradni? — Innen, akarok nyugdíjba menni. — És ha másutt többet ajánlanak, akkor is marad? — Nézze, én itt megtaláltam a helyem. Megszerettem a többieket és remélem, velem is meg vannak elégedve. Sokan próbálkoztak máshol, de sokan vissza is jöttek ... Tudja, ezt nem tudnám megcsinálni. Szégyellném ... Vadenyák Imrének a kézfogása is kemény, akár a hangja. A legnehezebb munkát végzi társaival a gőzölőné]. Jókedvűen és összeszokottan dolgoznak. És a heti tölgyfahordás után összejönnek vasárnaponként a Dráva-partom, tüzet raknak, füröd’nek, előkerül a bor is. És énekelnek a pihenőnap estéjén. Együtt. Tröszt Tibor Balatonmáriai .jegyzetek: A folytatásn következnie kell Az üdülőhely központjában állunk Borbán- di Ambrus tanácselnökkel és a fogyasztási szövetkezet igazgatójával, Czink ' Gyulával. Gyönyörködünk az impozáns Delta étteremben, amely a Balaton déli oldalának második ilyen korszerű vendéglátó egysége. — Igen, de nézze az elő- .... ... térben a már IIÉSlI régen elavult pavilonsort, a tejivót, mellette az ajándékboltocskát. a pecsenyesütőt, a borkóstolót! Bizony, jó néhány hazai és külföldi vendég elhúzza száját ennek az »összhangnak« a láttán ... • * * A látottak alapján érdeklődéssel mentem a két vezetővel a szövetkezet igazgatósági ülésére, ahol arról tárgyaltak, miként juthatnának előbbre a vendéglátás mellett a kereskedelem terén is. — Egy modem ABC-áru- ház kellene, amelyik a távoli jövőben is megoldaná ennek az üdülőhelynek ellátási gondjait. Jelenleg csak a központban levő pavilonsor meg néhány, régen elavult kis szatócsbolt áll a helyben lakók, illetve az üdülővendégek rendelkezésére. A fogyasztási szövetkezet szívesen áldozna fejlesztési alapjából, szükség lenne azonban segítségre is. Bizonyára, a megyei tanács is találna módot, hogy ezt az elképzelésünket támogassa.. • * • Ä tanács az üzlet létesítéséhez alkalmas területet biztosított, éppen a Delta étterem szomszédságában. így a helybeliek és az üdülők mindent megkaphatnának a központban, nem szólva arról, hogy ez jelentősen megváltoztatná az üdülőhely képét is. Eltűnnének a korszerűtlen pavilonok, s helyettük egy modern áruház pompázhatna a község központjában. A község az utóbbi másfél esztendőben sokat kapott Több mint 35 millió forintot áldoztak fejlesztésére. A Delta, a Touring Hotel, az övcsatorna hídja, az épülő strand, a jövőre átadásra kerülő emeletes kabinok mindmind azt a célt szolgálják, hogy Balatonmária végre olyan lehessen, amilyennek egy ilyen nemzetközileg is »■Si Emberfölötti munkát végeznek a postások az egyetlen kis szobában. keresett fürdőhelynek lennie kell. A tanács ezért adja el a három község tanácsának — Balatonmária, Balatonkeresz- túr és Balatonújlak — egyesítése miatt szükségtelenné vált tanácsi épületeket is. Itt a központban akarnak egy modern tanácsházát, ahol több más szervezet kapna otthont, és végre lenne egy nagyobb rendezvény megtartására alkalmas terem is. örömmel értesültünk a posta illetékeseinek korábbi tájékoztatójából, hogy korszerűsítették néhány nagyobb balatoni üdülőhely telefonközpontját. Jó lenne, ha ezt megtennék Balatonmárián is a pécsi igazgatóság vagy a vezérigazgatóság vezetői. Nem kellett ősz Margit hivatalvezetőnek panaszkodnia, magunk is láttuk, milyen embertelen körülmények között dolgoznak itt a postások. Ezerszámra a csomagok, levélek, hírlapok, sok száz ember naponta. Senki sem csodálkozhat, ha ilyen körülmények között akár a táviratoknál, akár pedig a pénzkezelésnél tévedés történik. Szó van arról, hogy új postát építenek, a tanács már biztosított is alkalmas területet, csak éppen a munkák megkezdéséről nem esett még szó. • • • Évekkel ezelőtt még kevés vendége volt Balatonmáriá- nak. Most már fölfedezték. A szombathelyi, illetve a sárvári termelőszövetkezetek' közös összefogással kezdenek építeni — 2—3 millió forint költséggel — egy családos üdülőt. Jó lenne, ha azok is fölfedeznék Balatonmária eddig kihasználatlan lehetőségeit, akik ebben segíteni tudnának. A nemrég Fonyódon tartott tanácskozáson, amelyen a megyei képviselőkön kívül részt vett a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára is, éppen arról tárgyaltak, hogy »szét kell húzni« a Balatont, meg kell szüntetni a déli part egyes üdülőhelyeinek ma már egészségtelen túlzsúfoltságát. Balatonmária erre a célra nagyon alkalmas. Szalai László 18 ország tudományos kutatói larton vásáron A FAO növénynemesítési bizottsága Budapesten ülésező, kukorica- és ciroknemesítő szekciójának tagjai — 18 ország tudományos kutatói — szerdán az MTA martonvá- sári mezőgazdasági kutatóintézetébe látogattak. A vendégeket dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igazgatója üdvözölte. Ismertette a két évtizede működő "ntéz- mény munkáját, a kukoricaés ciroknemesítés terén elért európai, sőt világviszonylatban is figyelemre méltó eredményeit, majd a kutatók megtekintették a kísérleti parcellákat. Több mint tízezer hazai és külföldi kukorica-, valamint több száz cirokfajta tulajdonságaival ismerkedtek. Délután dr. Rajki Sándor fogadást adott a vendégek tiszteletére. 2iíl S eperhetnénk a sajá hí zunk előtt Ls. Az új irányitási rendszer körűimé- * nyel között nő a propaganda 5 szerepe, és ez megnövelte az 7 újságírók ázsióját is. Nem? egy vállalatvezető gondolko-'í dik úgy, hogy egy konyak és' egy értékes új gyártmányuk? is olcsóbb, mint hirdetést £ feladni. Közvélemény elé ki-’ vánhjozó az az eset. amikor; jelentős mondanivaló nélkül sajtótájékoztatót hívnak ősz- ( sze, hogy az minden lapban »ajándékért, megjelenjc- ; nek a vállalatokat réklámo- ' zó, lehetőleg saját szájuk íze, szerint készült tudósítások.? Nem menti az ilyen ügyes-í kfidfikpt iVir. «pm. hnsrv nőm f kedőket az sem, hogy nem magukért, hanem az üzemért,*' egy kisebb vagy nagyobb j csoport érdekében próbálnak ; jogtalan előnyt szerezni. Egy bizonyos szerény határig az ajándék természetes,’1 de ezzel együtt tudni kell,' hogy az ajándék egy része , annak a beosztásnak szól, \ amelyek kisebb vagy na-í gyobb közösség megbízásából) betölt a megajándékozott. r NYOMOZA MAGÁIM® 39. Nem kellett hozzá sok töprengés, hogy ön megértse : a régi bűneiért így is, úgy is golyó jár: már nincs mit vesztenie. Azt is tudta, hogy útban az autóbuszmegálló felé Tánya áthalad azon a telken, az ablak alatt. Amikor becsukta utána az ajtót, jól láthatta, hogy az ügyeletes még mindig nincs a helyén. Bezárkózott, maximálisan fölerősítette a rádiót, eloltotta a lámpát, és kinyitotta a felső kisablakot. Fölállt egy székre, az ablakkeretre támasztatta a puskát. Nyilván a telek közepén akarta agyonlőni Tányát: ezt a részt látni onnan legjobban. De közvetlen Tánya mögött egy férfi lépkedett, Kazencev, s ő rögtön észrevette volna, hogy mi történt; Ezért megvárta, amíg Kazencev jó tizenöt méterrel megelőzi Tányát, s csak azután húzta meg a ravaszt. Egész banditatudását beleadta ebbe a lövésbe. A sikerben egyébként is biztos volt. Hiába, a tapasztalat... A lövést nem hallhatták meg, a rádió elnyomta a puska amúgy sem túl erős hangját. Ezután szétszedte, s kabátja alá rejtette a fegyvert; kinyitotta az ajtót, körül járatta tekintetét a folyosón. A folyosó néptelen volt. Becsapta az ajtót, gyorsan az elhagyatott ügyeletesi asztalhoz lépett, és letette a kulcsot. Majd gyorsan a hátsó lépcsőhöz osont, leszaladt az udvarra, onnan pedig a taximegállóhoz sietett. Útközben a magas hóba dobta a puskát, s a taxit a Nagyszínházhoz irányította. Negyed tíz felé ért oda, s egy jó félórát várt az előadás végéig, hogy elkérhesse egy nézőtől a jegyét és műsorfüzetét. Ezután újra taxiba ült, és visszatért a szállodába. Itt már azután maximális erőfeszítéssel igyekezett magára irányítani a személyzet f gyeimét, ezért énekelte jókedvűen Igor áriáját. A terv sikerült, Gafurova a továbbiakban készségesen megerősítette az ön alibijét. Ezután elhatározta, hogy nem rontja el kapkodással a sikeres manővert. Mást nem is tehetett, mert — meggyőződésein szerint — ön nem tudhatta, hogy Tányát Anna Hizsnyak vezette nyomra. Ha sejtette volna, nyilván Rovnóban terem, hogy leszámóljon a veszedelmes tanúval. A velem folytatott beszélgetése során ön óvatosan és ügyesen Kozákra terelte a gyanút. Igaz. ebben maga Kozak is segítségére volt, amikor ostobán dicsekedve s bebizonyítani akarva magas fokú intelligenciáját, azt állította, hogy a Bredbury-kötet az övé ... ön azonban mégis elkövetett néhány hibát. Túlzottan is hangsúlyozta, hogy lakóhelye, Kromszk — Orel megyében van. Egy térkép láttán megtudtam, hogy Kromszk valóban Orel megyéhez tartozik, de sokkal közelebb fekszik Brjanszkhoz, rpint Őreihez. Azonkívül önnek nem sok oka lehetett rá, hogy az éjjeliszekrényén tartsa az említett könyvet. Ezek azonban csak részletek Később még beszélünk róluk. Egyelőre egy kérdésem van: óhajt vallani? — Keveset... Keveset lőttem le belőletek! — sziszegte Lagunov. — Még egy párat le kellett volna ... — Erre már nem lesz módja! Vezessék el! — mondta nyugodtan Sarapov. ' A folyosón elhalkultak a léptek. — Ideje hazamennünk — szólt Sarapov. — Rögtön, csak benézek még az irodámba — felelte Sztasz. / Ajtajához lépett, de a kulcs megint nem akart megfordulni. Sztasz erőltette. Fel-le, előre-hátra. Semmi eredmény. Sztasz fáradtan legyintett. »Egy pillanatra leülök« — gondolta. A pádon talált rá Sarapov az alvó Tyihonov- ra, az ajtó előtt, amely nehezen nyílt. (Vége) Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. szeptember«.
