Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Kalinyini emlékek Virágok, tapsok, kézszorítások A Latinka Művelődési Ház Somogy Táncegyüttese nemrégen érkezett haza Kalinyin megyéből. A harmincöt tagú küldöttség Papp János, az SZMT kulturális bizottságának vezetője és Cáts Tibor művészeti főelőadó vezetésével utazott a Szovjetunióba. — Most, miután hazajöt- 'tiink, már szinte természetes, hogy érkezésünkkor Moszkvában a Kijevi pályaudvaron egy kalinyini delegáció várt bennünket — mondja Fapp János. — A Kalinyin területi tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte csoportunkat, de ott voltaic a kalinyini színház, a zeneiskola és a különböző művészeti szövetségek képviselői is. Nem sokkal ezután autóbuszra szálltunk és elutaztunk Kalinyinba. Egy gyönyörű diákotthonban kaptunk szállást- Milyen volt az első találkozás testvérmeqyénk la- kóival? — Nemcsak az első, hanem mindegyik emlékezetes lesz egy életen át —> folytatja Gáts Tibor. — Az első kedves meglepetést azért el kell mondanunk: Érkezésünk estéjén cirkuszba mentünk. Elhangzott a zenekari bevezető, és akkor a porondra lépő műsorvezető a több ezres tömeg előtt üdvözölte Kaposvár küldötteit. Itt kezdődött az az atmoszféra, amelyben éltünk. Mindenhol virág és virág, nemzetiszínű lobogók, feliratok, amelyekkel bennünket köszöntöttek. Az emberi kézszorítások és baráti ölelések mind, mind spontán megnyilvánulások voltak. Kalinyin megye legkisebb fal- vában is tudták, hogy magyar fiatalok járnak ott, és bármerre mentünk, megállítottak, ha csak egy-két szóra is. A megye párt- és állami vezetői, az újságírók, a rádió tudósítói állandó kísérőink voltak. got a színpaddá. Az együttes fiataljai később szétosztogatták az emberek között. Rzsevben találkoztunk a somogyi pártküldöttséggel. Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszédet, aztán műsort adtunk. Tizenkétezer ember volt a téren. Szűnni nem akaró taps fogadta a magyarokat.- Az együttes melyik száma aratta a legnagyobb sikert? — A temperamentumos, igaza folklórszámok. A Buzsáki pontozó, a Verbunk, a Képek Somogyból. Vida József koreográfiáját, az együttes pergő, ízes-magyar műsorát dicsérték, és a Geibinger Sándor vezette kiszenekar előadásáról a legjobbakat írták a kalinyini újságokban. Egyébként találkoztunk a Kalinyin városban élő és alkotó festőművészekkel, írókkal, költőkkel, azután színésztekkel, muzeológusokkal, bábművészekkel is. Sokat beszélgettünk a távlati művészeti tervekről. A szovjet művészek nagyon szeretnék, ha intenzívebbé válna a szellemi termékek cseréje a két megye között — Csodálatos tíz nap volt — mondja befejezésül Gáts Tibor. — Elhalmoztak ajándékokkal, a járási vezetők már néhány kilométerrel a székhely előtt vártak, és messze a városok határain túl elkísértek bennünket. — A szovjet emberek ragaszkodása, igazi testvéri szeretette a legnagyobb ajándék, amit hazahozhattunk. Kali- nyinban, a Kaposvár téren, ahol Kaposvár domborművű képe látható, nem tudtuk elhinni, hogy nem otthon vagyunk. Októberben, ha a kalinyini művészeti delegáció Somogyba érkezik, ezt az érzést szeretnénk a szovjet fiatalokban is megerősíteni. (Bán) Világnézetünk alapjai A z 1969—70-es ^névben a középiskolák már mintegy ötszáz negyedik osztályában tanítják az új tantárgyat, a világnézetünk alapjait. A cél — ahogy az újságok híranyaga megfogalmazza —, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Tanításunk, nevelésünk, általában pedagógiai munkánk korszerűsítéséről nem először esik szó. A szakemberek régen azon munkálkodnak, hogy a felnövekvő nemzedék minél inkább olyan tudásanyaggal, olyan felkészültséggel lépjen ki az életbe, amely a társadalom szabta igényeknek megfelel, E korszerűségre való törekvéssel, a világnézetünk alapjai tantárgy bevezetésével iskolareformunk megvalósításának fontos lépcsőjéhez érkeztünk el. Az iskolákban, a középiskolákban nélkülözhetetlen a világnézeti nevelés, tanterv és tantárgyi beosztással is. Persze, közismert és régen elfogadott pedagógiai gyakorlat: egy tantárgy lényege nemcsak azáltal izmosodik, válik természetes hatóanyaggá, hogy benne szerepel az órarendben. Különösen érvényes ez a pedagógiai tapasztalat a világnézeti nevelésre, hiszen ennek érvényesülnie kell az egész oktatási—nevelési mechanizmusban, az iskola egész munkájában. E tantárgy oktatásának — mint ahogy a megfogalmazásból is kiderül — legfontosabb célja, A MUNKÁSOK Munkás könyvvel... Számtalan képzőművészeti alkotás, irodalmi mű témája. Ez a kép jut eszembe akkor is, ha egy üzemben arról érdeklődöm, hogy mit olvasnak a munkások. A szépirodalom mellett menynyire érdeklődnek a tudományos és szakmai-technikai irodalom iránt. Hiszen a fejlődés iránya az egyre nagyobb gépesítés, automatizálás felé mutat. Gazdasági életünk a fejlődés minden új produktumára fogékony, aktívan érdeklődő munkást kíván ... Barcson járva utam a könymanufakturális szintet messze maguk mögött hagyva — igazi nagyüzemmé. Ezt figyelembe véve szinte fölösleges hangsúlyozni a könyv, a szakkönyv óriási szerepét. Mert nem ki vesboltba vezetett. Ez a bolt sebb dologról van szó, mint — Találkoztak Kalinyin menyei munkásokkal, parasztokkal? — Igen. Termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, festékgyárban, nyomdában, zongoragyárban jártunk. A termelőszövetkezetben és az állami gazdaságban leállt a munka. Idős nénik és bácsik jöttek oda beszélgetni. Sokan jártak már Magyarországon a háborúk idején. A barátság pillanatok alatt szövődött, mi az ő táncukat, ők a miénket ropták. Idős, munkában megöregedett emberek könnyeztek. Az egyik bányászvárosiban odajött egy bácsika. Jelvények voltak a mellén. Mutatta, ez Miskolc, ez Budapest ez Győr, az Berlin. »Most pedig benneteket ünnepellek, mert szeretem a magyarokat.« Hordták föl minden szám után a viráA mester és tanítványa Keviczki Istvánné nagylóci szövő népművész, a Népművészet mestere, a Szécsényi Háziipari Szövetkezetnek dolgozik. Jelenleg faliszőnyeget sző, de a rendelésnek megfelelően szalvétákat, szádákat, szőtteseket, konyhagarnitúrákat stb. is készít. Már gyermekkorában megtanulta a mesterséget, s 1940 óta ezzel keresi kenyerét. Tresó Mária VIII. osztályos kislány szintén szövő szeretne lenni. Gyakran felkeresi otthonában Keviczki Istvánnét, hogy ellesse a mesterség »fortélyait«. kellemes meglepetés: üj polcok, korszerű reklámfény. Milyen vásárlók a munkások, hogyan képezik magukat tovább a szakmában, milyen az érdeklődés a technikai művek iránt? — fordultam a bolt vezetőjéhez. Elmondta, hogy szép a forgalom, de a szakkönyvek — bár jó az ellátás — nemigen fogynak. Némelyik üzemben tapasztalható ugyan némi érdeklődés, így például a Dél-magyarországi Fűrészeknél, vagy az Építőgépjavító Vállalat gyáregységében, de ez nagyon csekély, a termelőszövetkezetek pedig úgyszólván teljesen fehér foltot jelentenek. Eszembe jutott a »csurgói példa«, a járási könyvtár életrevaló kezdeményezése, melynek nyomán a brigád közösen kereste föl a könyvtárat így tehát jiásik utam a könyvtárba vezetett. Hasonló kérdéssel nyitottam be ide is, — a tapasztalatok hasonlók voltak. Kevés a munkásolvasó, a műszaki könyvek olvasottsága még kevesebb. Á boltban is, és itt is megkérdeztem, hogy ajánlanak-e valamit, és ha igen, mit ajánlanak a munkásoknak. Az üzletvezető válaszában utalt arra, hogy van mit javítani a vállalati könyvbizományosok munkájában, hozzállásában. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen szerepe, jelentősége van a könyvnek az iparosodó falvak munkásainak kezében. Hiszen ezek az emberek most válnak igazán munkássá, mint ahogy ezeknek a falvaknak az üzemei is most fejlődnek — a régi M ár az üdülés első napján felfigyeltem rájuk. Mások sem tudták kivonni magukat az idős házaspár viselkedésének megejtő varázsa alól. Rövid idő múltán róluk beszélt mindenki. Elragadtatással és egy kicsit meghatottan. Még a gondnok is, aki pedig általános előítélettel viseltetett a beutaltak valamennyi fajtájával szemben. Mert ahogyan rz a két öreg szerette és tisztelte egymást, ahogyan lesték egymás gondolatait, amennyire csak egymásért és egymásnak éltek ... Az ebédlőben egy asztalnál volt a helyünk. Mindig együtt jelentek meg az ajtóban, aztán az öregúr előresietett és kihúzta az egyik széket. Kispárnát tett rá, és megvárta, amíg felesége helyet foglal. Akkor ő is melléje telepedett, és kedves biccentéssel üdvözöltek engem. ■— Mondja, kedves — fordult ezt követően az aggastyán ismét élete párjához —> SZERTARTÁS kényelmesen ül? Nincs huzatban? Az ősz hajú hölgy hálás mosollyal, tagadóan intett, és kedvesen végigsimíiotta jér- je karját. Áz effajta, apró szertartások, kicsiny, de sokatmondó figyelmességek nemcsak az étkezések alkalmával ismétlődtek meg. \ Délelőttönként, ha a matróna a tó partján napozott, férje szinte percenként igazította meg a nyugágyát. Hol napolajat hozott, hol meg hűsítő italért poroszkált el a közeli büfébe. Este viszont, amikor az öregúr pihent le a teraszon, kicserélődtek a szerepek. Ezúttal a felesége terített plédet a lábára, kis sportpresz- szójukon feketekávét főzött neki, gondoskodott cigarettáról és hamutálcáról, majd melléje ült és hessegette a szúnyogokat. Mikor nyugovóra tértek, egyik ultipartnerem merengve nézett utánuk. — Philemon és Baucis — jegyezte meg elérzékenyül- ten. — Én is mindjárt gondoltam, hogy nem magyarok — bólintottam. — Ilyen finomság nálunk nem létezik. A hazatérés előtti napon kis baleset történt az ebédnél. Az asszony pár csepp levest löttyintett férje ura nadrágjára. Látták volna azt a vigasztalan kétségbeesést! Azt a kapkodó szorgóskodást, ahogyan szalvétával, zsebkendővel igyekezett eltüntetni a katasztrófa nyomait! Könnyeit nyelve faggatózott, hogy nem történt-e valami komolyabb baj, nem égett-e meg a lába, fáj-e? — Ugyan, kedves — csi- títgatta lovagias-gyengéden a párja —, semmiség az egész. Mire katonának visznek, el is felejtem. Ebéd után egy keresztrejtvény társaságában a kerti ösvény mögé heveredtem. Azon nyomban el is aludtam. Arra ébredek, 1 hogy beszédfoszlányok birizgálják a fülemet. A közeli pádról jönnek. — Buta trampli — mondja halkan egy reszkető basszus. —* Negyvenöt éve nevelem magát, de egy kanál levest sem tud tisztességesen kimerni. Hogy nem sül le a bőr a Iáépéről?! — Maga lökte meg a karomat — jön a sziszegő válasz. — Szenilis, vén trotli. Oldalamnál megzörren az újság. Hátra pillantanak. Kedves mosollyal, egyszerre biccentenek, aztán az öregúr a feleségéhez fordul és aggódón kérdi: — Kényelmesen ül, kedves? Nincs huzatban? Kürti András arról, hogy ezek az emberek milyen munkásokká lesznek. Ne csak a termelés közvetlen folyamatában, a kétkezi munkában váljanak azokká, kiszakadva a mezőgazdasági, alkalmi vagy vándormunkából, hanem tudatilag is. Nyilvánvalóan nagy feladat ez. Hiszen a munkahelybeli átállás sem megy zökkenőmentesen, ugyanakkor a tudati átállást sem szabad másodrangú feladatként kezelni. Néhány tapasztalat pedig erre mutat Nagy, és tegyük hozzá, igen szép feladat vár tehát az iparosodó falvak könyvtárosaira, népművelőire, pedagógusaira Ki kell vinni a könyvet a gyárba, ajánlani kell a szép- irodalmat, szakirodalmat egyaránt. Széles látókörű munkásréteg kialakítását kell cé- lul tűznünk magunk elé. Ezért jellemeztük követendő példaként a csurgói könyvtár szép kezdeményezését, és ezért kell alaposan megszívlelnünk a barcsi tapasztalatokat is. T. T. hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politic kai és gazdasági kérdéseiben. Az új tantárgy tehát már a cél meghatározásánál is a korszerűség igényére épít, és abból indul ki: korunk tudományos, politikai és gazdasági élete bonyolult, s az abban való eligazodás, jártasság szintén korszerű követelmény. Világnézetünk, a marxizmus—leninizmus csakis azáltal válhatott a leghaladóbb világnézetté, hogy mindig a kor színvonalán kérésié az összefüggéseket, a kor eredményeit felhasználta és beépítette rendszerébe, izmosodva és fejlődve azáltal, de ugyanakkor vissza is hatott és inspirálta a kor haladását, fejlődését. Ahhoz persze, hogy korunk legtudományosabb világnézetét közvetíteni tudjuk, önmagunknak is jártasaknak kell lennünk a világnézetünk kérdéseiben, tudományos rendszerében. Pedagógusaink rendelkeznek ezzel a felkészültséggel, munkájuk tehát ennek birtokában eredményesnek ígérkezik. Igaz, e tantárgy oktatásának még nincsenek meg a hagyományos pedagógiai—didaktikai módszerei. De épp az új tantárgy bevezetése az oktatás megannyi módszerének alkalmazási lehetőségét is ígéri. Valójában tehát gazdagon, bátran lehet élni az oktató és nevelő munka változatos formáival V ilágnézetünk ember- központú, az emberiség egyetemes ügyét, a haladást szolgálja. Tudományos megalkotói, kimunkálói alapvetően pedagógusok is voltak. A modern kor leghaladóbb társadalmi osztályát, a munkásosztályt tanították, s mindig a leglényegesebbre: a kizsákmányolás megszüntetésére, a társadalmi haladás szolgálatára. Az új tantárgy bevezetésével iskolai oktatásunkban intézményesen is polgárjogot nyer világnézetünk tanítása, s ez ma már a kor követelménye. fl korábbinál szervezettebb volt a gabonaátvétel Jól fizetett' az idén Somogybán a kényéi'- és takarmány- gabona, sok termelőszövetkezet a tervezettnél jóval több termést adhatott át a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak. Az átvételi • tapasztalatok összegezése során kitűnt, hogy ezúttal a korábbinál zökkenőmentesebben történt a szemes termény felvásárlása, jobban megszervezték ezt a tennivalót. A kaposvári járásban például mintaszerűnek tartják az idei lebonyolítási rendet. Mint ahogyan azt Bernáth Ferenc, a nagyberki Egyesült Kaposvölgye Tsz elnöke elmondta, jó volna, ha ezt a gyakorlatot az egész megyére kiterjesztenék: ebben az esztendőben nem volt torlódás sem a szárítóüzembe, sem a malomba irányuló gabonaszállításoknál. Ugyancsak közmegelégedésre szervezték meg az átvételt a siófoki és a marcali járásban. Erről számolt be Székely Elemér, az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára. A vállalat jól szervezte meg ezt a fontos tennivalót — ez az általános tapasztalat Somogybán. Ami azonban még helyenként hiányzik, az a termelő közvetlen jelenléte az át- vételnél-átadásnál. Gábor Dávid, a vállalat igazgatója elmondotta ugyan, hogy néhány járásban ott volt az illetékes területi tsz-szövetség képviselője a termény átadásánál, s így helyben tettek pontot a minősítéssel kapcsolatos vitás kérdések végére, de ez még mindig nem általános tapasztalat, továbbra is időszerű a vállalat kérése: jól tinnák a tsz-ek, ha hozzáértő megbízottat küldanének szállítói anyaikkal az átvevőhelyre, s folyamatosan elszámolnának egymással. A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségénél rendezett összejövetelen hangzottak el ezek az észrevételek, s itt mondta el negatív tapasztalatkéíit a fonyó- di Magyar Tenger Tsz elnöke a következőket: A szövetkezet az idei gabonabetakarítás során Balatonboglórra, majd Lengyeltótiba, később Fonyódra, végül Marcaliba szállító'ta a vállalat átvevőhelyére ugyanazt a gabonát. Küldözgették a szállítmányt egyik helyről a másikra, s jóllehet nem esett közben az eső, a termény nedvességtartalma mindig több és több lett. . ., Mintegy 200 mázsa gabonát fuvarozott így — körülbelül 100 kilométernyi távolságra — a Magyar Tenger Tsz. Ez az eset szerencsére egyedi, és a vállalat — ismerve a problémát kiváltó okot — hajlandó az így fölmerült többletköltséget megtéríteni a szövetkezetnek. Csak helyeselni lehet a vállalatnak azt az intézkedését is, amellyel elejét kívánja venni a hasonló esetek megismétlődésének. A vadhajtások nyssegetésére annál inkább is szükség van. mert ezek rontják a vállalat egyre növekvő népszerűségét, s ártanak a termelő és az átvevő közt kialakuló jó kapcsolatoknak. H. F. SOMOGYI NÉPLAP •sü törtök, 1969. szeptemberül
