Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-19 / 217. szám
Miért késik négy ktsz építkezése? A kisipari termelőszövetkezetek tekintélyes ösz- szeget fordítanak "fejlesztésükre. Jelentős program megvalósítását kezdte el a Ba- latonboglári Vas-, Műszaki és Hűtőgépjavító Ktsz, a Kaposvári Vasipari Ktsz, a Csurgói Napsugár Ktsz és a Marcali Építőipari Ktsz. Az eredeti tervek szerint mind a négy szövetkezetben ebben az évben át kellene adni az üzemcsarnokokat és ,a velük együtt épülő üzemházakat. Az építkezések határideje azonban eltolódott. Több mint 10 millió forintos beruházással hűtőgép-, szerelő- és lakatosműhelyt terveztek Bala- tonbogláron. A jelenleg igen rossz viszonyok között dolgozókon kívül még 65 munkásnak adna kenyeret az új létesítmény. Az üzemházat a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattal akarták építtetni, A Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonban előnyösebbnek látszó ajánlattal jelentkezett: 1967 szeptemberében olyan szerződést írt alá a vállalat, hogy 1969 júniusra befejezi az építést. 1967-ben meg is kezdték a munkát, a múlt évben azonban nem dolgoztak semmit. Emiatt nagy az elmaradás, az anyagi kár, örülnének már annak is, ha az új határidőre, 1970 májusára elkészülne az épület. A Tanácsi Építőipari Válla lat azzal védekezik, hogy két nagy üdülő építését kellett megkezdenie tavaly ebben a körzetben, s ezekről 1967-ben még nem tudtak. Közben a ba- latonboglári építésvezetőség 80 dolgozója teljesen kicserélődött, s 40—45-re csökkent a létszám. Nincs stabil munkásgárdájuk. örültek annak is, hogy az utóbbi hetekben két kőrpűves szakmunkás jelentkezett fölvételre. Körülbelül négy hete küldtek egy erősebb brigádot Boglárra a munka meggyorsítása érdekében. A megyeszékhely különböző pontjain vannak műhelyei a Kaposvári Vasipari Ktsz- nek. Emiatt nehéz átfogni, anyaggal ellátni, ellenőrizni a szétszórtan elhelyezkedő egységeket. Égetően szükség volna az Achim András úton az új műhelycsarnokra és az üzemházra. Már három határidőt ígért a vállalat, a gazdasági döntőbizottság 136 871 forint kötbér fizetésére is kötelezte a határidő meg nem tartása miatt. A műhelycsarnok építése úgy-ahogy folyik, de mikor lesz kész az üzemház, amikor még nem is kezdték el. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál azt mondják, hogy két hónap alatt elkészülnek a csarnokkal, de az üzemházat hogyan kezdjék építeni, amikor még a szanálás sincs lezárva, és a beépítendő területen ott áll egy kisiparos műhelye! Különben is zavar ja az építkezést az, hogy nem tudnak az árban megállapodni a ktsz-szel. C surgón a Napsugár Ktsz egy szolgáltató házat építtet. Az új épületben kap helyet a férfi- és női fodrászat, a rádió- és tv-ja- vító, a szabó-, a cipész-, a fényképész- és a háztartás: kisgépjavító részleg. Község- rendezési problémák megoldását is segíti az építkezés. Az építők azonban rossz minőségű munkát végeztek: kiderült. hogy az alapok némelyike statikailag nem megfelelő, s emiatt le kell bontani azokat. Ha a hibákat kijavítja a vállalat, akkor a Napsugár Ktsz átveszi az építést, s ő folytatja tovább . . . Pedig a Tanácsi Építőipari Vállalat a Csurgó környéki építkezésekre 1967- ben építésvezetőséget hozott létre. Az irodára, s az építés- vezető lakására körülbelül 50 ezer forintot költöttek, az építésvezető és a szakmunkások átmentek a tanács építési részlegéhez. Hat segédmunkásuk maradt, azok tengtek-lengtek az építkezésen. Most Kaposvárról küldtek ki munkásokat. Marcaliban öt műhelyben dolgoznak az Építőipari Ktsz tagjai. Ezeket a munkahelyeket szanálni fogják. 1967-ben itt is megkezdte az építkezést a vállalat, de 196-3-ban nem folytatta. Jelenleg dolgoznak, de olyan lassan, hogy az üzemházat már a ktsz építi. Különben ez a munka ment Eltűntek a szatócsüzletek (Tudósítónktól.) A somogysámsoni fogyasztási szövetkezet 1963-ban egyesült a nemesvidivel. Így kilenc kisközség és három település ellátása lett a feladatuk. Az üzlethálózat korszerűtlen volt, és csak lassan, fokozatosan sikerült gyökeres változást elérni. Csordás György, az igazgatóság elnöke sokat fáradt azért, hogy a szatócsboltokat, a »-betyárcsárdákat« korszerűsítsék. A hárommillióból, amelyet az egyesülés óta az üzletekre költöttek, kivétel nélkül mindegyik község kapott valamit. Somogysámson szövetkezeti tagjai a legbüszkébbek az új, városi színvonalú vendéglőjükre, amelyben sikerült megoldani az étkeztetést is. Kedvenc üzletük az átalakított önkiszolgáló élelmiszerbolt, Említést érdemel az is, hogy kulturált környezetben fogadhatják üzletfeleiket a szövetkezet vezetői az átalakított irodában. Sávolyon új italboltot, Szegerdőn raktárát építettek, és elkészült a felvásár,lóhely is. Ne- mesvid fiatalsága nagy örömmel vette birtokába a presz- szót, amelyet a régi szövetkezeti iroda helyiségeiben alakítottak ki. Kisviden létrehoztak egy vegyes cikkeket és italokat árusító üzletet. Sok- sok kilométert takarítottak meg ezzel a település lakóinak. Csákányban bővítették a bolt raktárát, most nagyobb készleteket lehet tárolni, javult az ellátás. Ugyanitt új felvásárlási raktár is készült. A legtöbb kereskedelmi és vendéglátó üzletet gépesítették. Elektromos hűtőgépek, söntéspultok és víztároló berendezések jelentik a megváltozott külső mellett a szatócsjelleg eltűnését. A fejlesztésben nincs megZ Ui X< <>ui-Huj CQ 12. f A dühös kapitány tekintete 4 rám esett., és megkérdezte: 4 — Hát ez kicsoda? 4 Weiszt megelőzve — aki (nem tudott illegális papírjaiméról és az akkori nevemről — gyorsan rá vágtam, hogy az én é nevem Milan Reszánovics, és a hajógyárban dolgozom. Ezt ) igazoló papírjaim ugyan ná- 4 lám voltak, de azt mondtam 4 a kapitánynak, hogy papírjai- t mat véletlenül a munka.ru- 4 hámban hagytam, és engedje meg, hogy hazamenjek értük. a négy közül a legsimábban. De itt is kicsúsztak az időből. A központi fűtés beszerzését és szerelését nem tudják az új határidőre sem megoldani. Eddig az építkezések története. Az derül ki belőlük, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat ezelőtt két évvel többre vállalkozott, mint amennyit a jelenlegi gárdájával képes elvégezni. Az is igaz, hogy az elmúlt két év alatt sok fontos létesítményt átadtak megyénknek az itt dolgozó építőmunkások. De a négy ktsz építkezését sem lett volna szabad mellékes feladatnak tekinteni. Ha többet törődnek a kaposvári, a balatonboglári, a csurgói és a marcali üzemházak építésével, akkor nem kellene két munkát másnak befejeznie. S még egy gondolat: vajon miért egy munkával túlterhelt vállalat kezd építkezni két olyan ktsz-ben, amelynek saját — nem is gyenge — építőipari részlege van? Fonai László Mindennapra 7000 tojás »Tojásgyár« a balatonendrédi Zöldmező Tsz-ben. A 9500 tyúk tíz hónap óta naponta 6500—7000 tojást ad. állás. Készül az új szikvíz- üzem. és rövidesen megépítik a somogysámsoni húsibaltot is, majd a somogysimonyi üzletek rendibe hozására kerül sor. A nagyüzem helye és a kisüzem rangja Érdekes ie jelenségre figyelhetünk fel az utóbbi időben. Néhány esztendő óta a kisüzemek, főleg .a tanácsi vállalatok, a kisipari termelőszövetkezetek gyorsabban fejlődnek, mint a nagy állami vállalatok. Az idén is az a helyzet, hogy az utóbbiak számottevő részénél stagnálás tapasztalható, míg sok kisüzemnél szinte töretlen a fejlődés. Mindez azzal magyarázható, hogy a kisebb méretű üzemek gyorsabban képesek reagálni a piaci igények változásaira, rö- videbb náluk a gyártási átfutási idő, rugalmasabbak a fejlesztésben, az új termékek kibocsátásában. Jó néhány kisipari termelőszövetkezetünk például a legigényesebb nemzetközi piacon is állja a ver senyt Éveken át hangsúlyoztuk a nagyüzem fölényét a kisüzem fölött. Most erre az elvre cáfolna rá a gyakorlat? Szó sincs róla. Félreérthetetlen módon ugyancsak a kisüzemek szolgáltatnak gyakori példát a csődbe jutott vállalkozásokra, a szanálásra, a rendkívül korszerűtlen munkára. Tehát kisüzeme válogatja. Sok függ a profiltól, a termelés színvonalától és mindenekelőtt a vezetéstől. Vannak termékek, amelyek kisüzemekben csak ráfizetéssel és korszerűtlen kivitelben gyárthatók. (Így pl. a műszakilag igényesen és gazdaságosan csak nagy sorozatban gyártható háztartási gépek, termelőberendezések stb.) De a hozzáértő vezetés nem kerülhet ilyen helyzetbe. Hiszen napjainkban, mind a szolgáltatási színvonalban, mind az iparcikkellátásban messze vagyunk még a piac telítettségétől. Így minden kisüzem — mondhatnánk — testreszabott feladatok között válogathat. Csak épület kell és szakképzett munkaerő — a termelőberendezések értéke többnyire jelentéktelen —, a feladat szinte magától adódik. S akár egyik gyártási ágról a másikra is viszonylag könnyen, gyorsan átállhatnak. A nagyüzem átállási nehézkessége eleve adódik a nagy értékű és többnyire specializált termelő apparátusából, célgépeinek, speciális szalagjainak rendszeréből, a termelés-szervezés, a munkaerő nagyobb arányú speeializáció- jából. A »nagy test lomhasága« óhatatlanul származik a méretekből, a vezetés, az információs és utasítási rendszer sokrétű, lépcsőzetes belső hierarchiájából. Amíg például a piaci hatás rendszerezett információ, valamint cselekvési variánsok formájában eljut a döntésre illetékes személyig és tőle a döntés eljut a fejlesztés, a gyártás végrehajtó szervéig, az bizony időt igényel. Lám, vannak a nagyüzemeknek is bizonyos hátrányai. Erről sem ártott volna többet beszélni abban az időben, amikor egyoldalúan csak a nagyüzem fölényét hangsúlyoztuk. És vannak a gazdasági életnek olyan területei, ahol a kisüzem életképesebb, gazdaságosabb. Például a szolgáltató és szervizhálózatban, a lakosság és a közületek egyedi és speciális igényeit kielégítő ágazatokban. Nemcsak a kis so rozatban és gazdag választékban készített divatcikkekre gondolunk, hanem a speciális alkatrészekre is. Hadd említsük meg példaként, hogy az egyesült államokbeli Ford-mú- vek 30 ezer vállalat — köztük néhány főt foglalkoztató kis cég — kooperációs termékeit használja fel. (Az USA csoA kapitány persze nem fogadta el ezt a naív mesét. Mindkettőnket felszólított, hogy kövessük ő$. Figyelmeztetett bennünket arra is, hogy amennyiben megkíséreljük a szökést, úgy fegyverét fogja használni. Az utcára érve, a kapitány megparancsolta, hogy öt lépés távolságra haladjunk előtte. A nyomaték kedvéért revolverét a kezében tartva követett bennünket. Közben Weisz elmondta nekem a már említett lefogást és kiutasítását, továbbá azt is, hogy a kapitányit Mézsének hívják. Én meg arra kértem, hagyja csak rám, hogy Reszánovics vagyok. Mézse kapitány megállított bennünket a volt »Via XVII. di Noviembre« egyik háza előtt, amely pont a vasúti állomással szemben volt A kapuban egy fegyveres őr állt, aki a kapitány kérdésere azt felelte, hogy az ins- pekciós tiszt csak éjfélkor tér vissza. Kitűnt, hogy az épület, ahová bevittek bennünket, úgynevezett gyűjtőhelye volt a rendőrségnek, ahonnan reggel 5 órakor viszik be mindig a központba a letartóztatottakat. A háznak egy hosszú, utcára nyíló folyosója volt, a folyosón jobbra-balra a hivatali szobák ajtajai nyíltak. Engem a földszinten, az első balra nyíló utcai szobába raktak be, Weiszt pedig fetvittek az emeletre. A szoba utcára nyíló két ablaka nyitva volt. Az utcán Q álló őr a kapubejárat és a szobám ablaka közt sétálgatott. Pontosan tizenkettőt ütött az óra, amikor az őr azt mondta, csukjam be az ablakokat, mert jön az inspekciös tiszt. Az ablakokat csak betettem, de nem zártam le kilinccsel. Mikor az inspekciös tiszt megérkezett, az őr jelentette neki, hogy kapitány Mézse bekísért két embert, és hogy más fogoly nincs. Mint már mondtam, az utcára nyíló folyosón jobbra- balra voltak a szobák. Az inspekciös tiszt az én szobám ajtajával szembeni irodába akart bemenni. Hallottam, hogy piszmog az ajtókulccsal, és nem tudja kinyitni. Kíváncsiságból odamentem a kulcslyukhoz, és láttam, hogy egyik kezében az olaszok által használt, égő faggyúgyufa van, a másikban pedig a kulcs, amely most sehogy sem akar a zárban megfordulni. A tiszt végül is tőreimet vesztve rákiáltott a kapu és az ablakom kozott álló őrre, hogy jöjjön be, és próbálja meg ő is a nyitást. De az ór sem boldogult. Ismét a tiszt próbálkozott. Köziben az én őröm egyre gyújtogatta a faggyúgyufákat. Ezt a helyzetet ki kellett használnom. Odaléptem hát az ablakhoz, szép csendben kitártam az ablakszárnyakat, és kiléptem az utcára. A másik? oldalon az állomás kőkerítése. ■ Gyorsan átmentem az úton, és villámgyorsan átugrottam a kerítésen. Az állomás területén és a sínek közt síri csend honolt. A vonatok a blokád miatt nem közlekedtek. Az Abbázia (ma: Opatija) felé vezető vasúti sínek mentén nagy-nagy kerülővel bementem a botanikuskertbe, amelynek gondnoka a párt embere volt. Az éjszakát nála töltöttem. Reggel aztán szóltam a gondnoknak, hogy értesítse Kemper elvtársat, aki azonban csak estefelé tudott bejönni. Amikor elmondtam neki, hogy mi történt, majd hogy ^ azt mondta: úgy kell nekem,^ minek bocsátkozom össze ké-(f tes elemekkel. (Értve ezen csempész barátomat, Weiszet.) Aztán közölte velem, hogy ^ néhány napig ott kell marad-^ nőm. i Pár napi »fogságom« után? ismét felkeresett Kemper és? Mailänder. Közölték, hogy a? hatóságok rövidesen megszün-J tetik a blokádot, és megindul 4 az első személyhajó-járat Fiume és Trieszt között. Ami pedig engem illet, a hajón lévő elvtársak segítségével a kazánház szénraktárában pró-, bálnak meg kicsempészni Fiu-Í méból. 4 (Folytatjuk.) magol óeszköz- és doboziparában működő vállalatok átlagos létszáma 14 fő.) A vállalatok összevonásával időnként eltúloztuk a nagyüzem fölényét és hallgattuiik hátrányairól. Így előfordulhatott. hogy olyankor is nagy vállalatot létesítettünk, amikor annak hátrányai nagyobbak, mint előnyei. Ma ezek a hátrányok — még a közgazdaságilag indokolt összevonások esetében is — hangsúlyozottan jelentkeznek., A reform nyomán ugyanis nem elég csupán rugalmasan követni a Piaci igények változásait, a műszaki fejlesztés irányzatait, hanem a termelés összetételének lényeges átalakítása is szükséges, hazai adottságainknak megfelelően. S a nagyüzemek csak lassan és esetleg nagyobb áldozatok árán tudják meglévő gyártmányaikat merőben újakkal felváltani. Mindebből az is következik, hogy néhány hónap vagy akár két-három esztendő eredményei nem bizonyító erejűek. Mammutvállalatainknál néha esetleg 8—10 év szükséges, amíg például a viszonylag korszerű, de gazdaságtalanul exportálható termékeiket minden szempontból megfelelőre cserélhetik. Ezért indokolt óvakodni a végletektől az egyes vállalatok szervezeti perspektívájának megítélésénél. Körültekintésre, elemző munkára és minden esetben türelemre van szükség. Ez persze nem jelenthet a ma nehéz helyzetben lévő, átalakulásra váró nagy vállalatok számára védelmet és biztonságot. Ellenkezőleg, a gazdasági szabályozó eszközök nyomása alatt, a dotációk, a szubvenciók, a kedvezmények szigorításával nehézkességük, tehetetlenségük erőteljes mérsékelésére, rugalmasságra, az új iránti fogékonyságra kényszerítik őket. Vannak eredményesen dolgozó nagy vállalatok is és rosszul gazdálkodó kisüzemek is. És a fordítottja is igaz. Valamikor a termelés nagysága, a foglalkoztatottak száma szerint rangsorolták az üzemeket, ma egyre inkább a munka színvonala, hatékonysága a mérce. Helyes, ha a nagy vállalatnak nincsenek előjogai, hanem újból és újból a gyakorlatban bizonyítja be fölényét. De a kisüzem sem kerülhet méreteinél fogva hátrányos helyzetbe. így egyre több nagy- és kisüzem megtalálhatja a maga sajátos feladatkörét saját dolgozói javára és a népgazdaság hasznára. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. szeptember 19
