Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-17 / 215. szám
GYOGYSZERHALMOZOK A gyógyszerek aranykorában élünk. A készítmények száma évről évre megsokszorozódik. Üj gyógymódok valósággal forradalmasítják az orvostudományt. A gyógyszer- fogyasztás példátlan méreteket ölt, és a gyógyszerdivatok — a gyógyításnak ezek a karikatúrái — éppúgy váltják egymást, mint a divatos • frizurák és a táncok. Manapság már ott tartunk, hogy a szomszédasszonyok nem ételreceptet cserélnek, hanem divatos gyógyszerkészítménye- nyekre hívják föl egymás figyelmét. A gyógyításhoz mindenki ért. Az amatőr orvoskodás napjainkban szinte járványszerűen terjedő szenvedéllyé vált. A rendelők folyosóin és a kórházak kórtermeiben a betegek szeretik egymás közt megbeszélni panaszaikat és kezelésük módját. Ez érthető és indokolt. Helytelen azonban az, hogy gyógyszereket és gyógymódokat ajánlanak egymásnak anélkül, hogy tudnák, vajon a másik beteg az övével azonos betegségben szenved-e, és hogy az ajánlott gyógyszert a másik beteg szervezete elbírja-e vagy sem. Bízzuk az orvosra a szükséges kezelés előírását, mert az ö tanulmányai és a betegek ezreinek kezelése sorén szerzett tapasztalatai alapján végzi munkáját. A "folyosók professzorai-« pedig csak a saját, vagy egy-két más eset ismerete alapján adják mindenható tanácsaikat. A gyógyszerek csak az orvos kefében jelentenek értéke);, a.*i helyesen alkalmazza azokat. Sajnos a betegek nagy része gvors gyógyulást, gyakran csodaszert kíván az orvostól. A beteg követelőzése az orvost nemegyszer akarata ellenére is befolyásolja, hiszen, ha nem írja fel a kívánt gyógyszert, akkor a beteg addig keres másik orvost, amíg nem talál, aki vállalkozik rá. Pedig legtöbbször nem a minél több gyóávszer segíti elő a gyó- 'Avülést, hanem az adott eseten szükséges minőségű és mennyiségű gyógyszer. Az öngyógyítás terjedése sajnos, félreértésen alapszik. Az orvostudományhoz nem értő laikusok meggyőződése, 10. A »-megbeszélés« befejeződött, elmehettern. Este ismét iereferáltam a történteket az elvtársaknak, akik megbíztak azzal, tudjam meg, mi a neve a civil ruhában járó colonel- nek. Erre nem kellett sokáig várnom, mert harmadnapra ismét hívatott, és közölte velem, hogy ideiglenesen áthelyeznek a nyomdába, amely a »Stork« nevű angol cirkálón volt berendezve. Másnap négy angollal és három magamfajta biztonsági őrrel kimentünk a kikötőben horgonyzó hajóhoz. Ott azonban a hajó lépcsőjén szolgálatot teljesítő őr nem engedett fel bennünket Hiába hivatkozott a bennünket kísérő angol őrmester J. P. hogy a gyógyszereknek egyetlen tulajdonságuk van: a gyógyító hatás. A valóság azonban az, hogy minden gyógyszer idegen anyag a szervezet számára, és a kellemetlen mellékhatások kockázata még a legártatlanabbnak ismert szerek esetén is fennállhat. Napjaink orvosi arzenálja félelmetes fegyverekkel rendelkezik. de a modern háború »totális« fegyvereihez« hasonlóan a modern gyógysze - rek lassan már azok számára is veszélyt jelentenek, akiket szolgálni hivatottak. A gyógyítás, a jó gyógyszer felírása mindig nehéz dolog volt, de különösen komoly feladat ma, amikor sokféle hatékony készítmény közül kell kiválasztani az egyes beteg számára a legmegfelelőbbet. A tőkés országokban a gyógyszergyártást- és forgalmazást teljesen az üzleti verseny törvényei irányítják. A gyógyszergyártás egyike s legnagyobb profitot hozó iparágaknak. Érthető tehát, hogy a gyárak korlátlan mennyiségben ontják, hatalmas apparátussal reklámozzák, a patikák pedig recept nélkül árulják a különböző, erős hatású készítményeket, amelyek nem egy esetben okoznak súlyos ártalmakkal járó következményeket. A szocialista országokban az egészségügyben már nem érvényesül a kereslet—kínálat törvénye. A gyógyszergyártás állami tervezés alapján történik. Nincsenek tömegével különböző nevű, de azonos hatású készítmények, és a múlté már a hatástalan ku- ruz-slószerekkel való szélhámoskodás is. Nálunk a gyógyszerártalmak szaporodásának veszélye főleg abból ered. hogy a lakosság egy részének kulturális nívója még nem áll arányban az egészségügyi ellátás ingyenességével. Sokan minden jelentéktelen, múló panasz esetén egész sor gyógyszer felírását követelik meg, hiszen mindez csak fillérekbe kerül! Az új népbetegség, a gyógyszerhalmozás és a gyógyszerártalmak elharapózását csak Hogs colonelre (így hívták tehát megbízómat!). Rövid időre rá átvezényeltek bennünket a hajó úgynevezett proviant (élelmezési) ajtajához, ahol átadtak nekünk három elég nehéz ládát, azzal az utasítással, hogy vigyük el a tengerészeti akadémiára. A ládákban egy furcsa rendszerű, villanymotorral működő rotációs Multig- raf (sokszorosító gép) volt, továbbá különböző festékes dobozok. Másnap ismét hivatott az ezredes és a következőket kérdezte: — Hajlandó-e ön a sokszorosító gép által készült röplapokat az éjjeli őrjárat közben »illegálisan« terjeszteni? — Hozzátette még: nem vagyok köteles elfogadni az ajánlatot, de ha elfogadom, úgy az a jövőben parancsnak számít, megszegése fiz érvényben levő katonai perrendtartás alá tartozik. Megemlítette még, hogy az őrjárat tagjai közül egy ember már vállalta a terjesztési, még azt is mondta, hogy a szöveg az olyan, ami az én szájam ízének is megfelel. Sejtettem tehát, hogy a röplapok az olaszok, jobban mondva, a puccsot végrehajtó d’Annuzio ellen szólnak. Ebbe én formálisan beleegyeztem. A történtekről ismét tájékoztattam az illetékes elvtársakat. Azt mondták, egyelőre rendben van, bele kell menni. Az első röplap, amit lehúztunk, élesen olaszellenes volt; »Fiumei—Rijekai polgárok és munkások« aláírással. Főleg a terrorista »Arditti«-k által elkövetett erőszakosságokat, rablásokat pellengérezték ki horvát, német, magyar és olasz nyelven. az egészségügyi ismeretek gyors növelésével akadályozhatjuk meg. Helyes és szükséges is, hogy legyen kéznél az úgy- i evezett »házipatikában« néhány alapvető gyógyszer — például láz- és fájdalomcsillapító tabletta, hashajtó, fertőtlenítő széntabletta, sebkötőszer stb. — addig is, amíg orvoshoz fordulhatunk. (Mindezeket olyan névvel feltüntetett dobozban tartsuk, amire azt is ráírjuk, mi mire használható, s olyan jól zárható helyen tároljuk, hogy gyér mekek még véletlenül se juthassanak hozzá. A gondatlanul elöl hagyott, gyermekek kezébe került gyógyszerek évről évre számos balesetet okoznak.) A megfelelő gyógyszerek felírását pedig a vizsgálat alapján, mindig bízzuk az orvosra. Dr. S. R. Az étvágytalan gyermek OTTHON CSALAD A szülőknek valószínűleg semmi sem okoz több gondot, s nem teszi annyira próbára türelmüket, mint gyermekük étvágytalansága. Csecsemő- és gyermekgondozóink orvosai ezzel a jelenséggel foglalkoznak legtöbbet, mert nem hiszem, hogy lenne olyan szülő, aki a növekvő gyermekével kapcsolatban ne kért volna tanácsot az étvágytalanság ellen. Ha már e kérdésnél tartunk, az is igaz, hogy többen csak elégedetlenek a gyermek által elfogyasztott táplálékkal. Azt szeretnék hogy többet egyen, és kövérebb legyen a többinél. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyermek gyomrának űrtartalma arányosan nagyobbodik a korával. Az étvágytalanság okait kutatva az első életévben a túladagolást, illetve az egyoldalú táplálkozást említhetjük meg. Vagy az egyes adagok túlméretezettek, vagy csak azt adják a gyermeknek, amit az a legjobban szeret. Ez különösen gyakori a mesterségesen (tehéntejjel) táplált csecsemőiknél, főként a második félévben, amikor kizárólag tejes ételek kerülnek a gyermek bögréjébe. A gyermek egyes szájbeApró háztartási tanácsok A vöröshagyma szép piros és ropogós lesz, ha pirítás előtt meghintjük a zsírban egy csipetnyi liszttel. ... A gomba nem bámul meg, ha főzés előtt egy pár csepp citromlevet csöpögtetünk rá, ... A fokhagymáról könnyebben lejön a héja, ha tisztítás előtt kevés nedves sóba mártjuk. • * ♦ Az alma szép fehér marad, ha kevés vízben párolva citromlevet és csipetnyi sót adunk a főzővízhez. A sokszorosító gépet mindig ketten — felváltva — kezeltük. Főleg éjjel nyomtuk a röplapokat, és másnap este terjesztettük. Néhány röplapot utasításra visszatartottam, mert ha végeztünk a rendfenntartó őrjárattal, akkor a közös francia— angol—amerikai parancsnokságnál jelenteni kellett, hogy ilyen röplapokat »találtunk«. Ott mindannyiszor jegyzőkönyvet vettek föl a »talált« röplapokról, ezen kívül azonban nem törődtek velük, legalábbis addig, míg csak az olaszok ellen szóltak. Az elvtársákkal mindig az II Giardino Puiblico-ban, a Népkertben találkoztam, illettre annak egyik üvegházában. Egyik nap aztán fölvetettem: nem tudnánk-e, nem kellene-e a sokszorosító gépet saját hasznunkra is felhasználni? Némi vita után az elvtársak beleegyeztek. Egyik este azt mondtam a velem együtt beosztott biztonsági őrnek, aki német, horvát, dalmát és »fiumáner« nyelven beszélt, hogy alkalmam volna egy jó nővel találkozni, aki az egyik kávéházban dolgozik, és csak éjjel két óra után ér rá. Ezért kértem, húzza le egyedül a röplapokat Természetesen a hivatalos röplapokról volt szó. És majd ha egyszer ő akar kimaradni, hát én fogom helyette vállalni a munkát. Beleegyezett. Ez az ötlet aztán olyan jól bevált, hogy legtöbbször egyedül dolgoztam. Randevúm »a jó nővel« tér-, mészetesen nem volt egyéb, mint az elvtársakkal való zavartalan találkozás. Akkor beAz omlett lazább, habosabb lesz, ha a fehérjét felverjük, és tojásonként egy evőkanál híg tejfölt keverünk bele. ... Tortából úgy vághatunk szép sima szeleteket, ha a kést előzőleg forró vízbe mártjuk. ... A törökkávé sajátos, kellemes ízt kap, ha a kávéadaghoz fél mokkáskanál kakaóport is adunk. * » * A túró tovább eláll, ha enyhén lesózzuk és porcelántálba lenyomkodva hideg helyre tesszük. szeltük meg tervünk részleteit. A szöveget Mailänder és Kemper elvtársak szerkesztették és én sokszorosítottam. És minden harmadik éjszakán lehúztam 200—300 darab röplapot. Először mi is az olasz »Ar- ditti« és vezérük D’Annunzio, ellen írtunk. Később rátértünk a megszállók elleni általános agitációkra. Lassan-lassan aztán beleszőttünk Szovjet- Oroszország mellett kiálló szövegeket is. Felhívást intéztünk a dokkmunkásokhoz, hogy ha a megszállók megszüntetik a blokádot, akkor se, rakodjanak olyan árut a hajókba, ami a fiatal szovjet ország ellen harcoló intervenció- sok részére megy. Sztrájkokra szólító felhívást1 nem bocsátottunk ki, hiszen a blokád miatt megbénult az élet Fiúméban, és sok volt a munkanélküli. A megszállóknak volt egy hivatalos közlönyük, amelyben gyakran változó rendelkezéseiket publikálták. Ez a »Bulletin« élesen kikelt az általunk gyártott illegális röplapok ellen. Figyelmeztette a röplapterjesztőket arra is, hogyt amennyiben tetten érik őket,) és az őrjárat felszólításának^ nem tesznek eleget, úgy aj helyszínen agyonlövetnek. Ezen persze jót mulattam, mert én egy személyben aj röplap terjesztője is voltam,j meg tagja annak az őrjáratnak is, amelyiknek tettenérés esetén le kell lőni a terjesztőt... tegségek, orr-, garatgyulladás, idült megbetegedései miatt sokszor visszautasítja a táplálékot. Ne feledjük soha, nem szenved-e a gyermek székrekedésben. Legkellemetlenebb talán az úgynevezett neurotikus, »ideges« gyermek étvágytalansá ga. Az ilyen gyermek sokszor egyáltalán nem akar enni, hiába könyörögnek neki, hiába szórakoztatják. Olykor elhalmozzák ajándékokkal, ígéretekkel, s a türelem határának a végén még a fenyítés sem segít, a gyermek hajthatatlan marad. Sokszor elkényeztetett gyermekről van szó, aki ezáltal is az érdeklődés középpontjába akar kerülni. Nem ritka, hogy maga az ideges környezet váltja ki a gyermek eme viselkedését. Az eset leginkább úgy végződik, hogy a szülők feladják a küzdelmet Az étvágytalanság meg. szüntetése nem mindig egyszerű feladat Sok türelmet és tapintatosságot követeL Csecsemőknél kezdjük el időben a főzelék- és gyü- mölcspürék adagolását, hogy változatossá tegyük az étrendjét Az első évben a napi tejmennyiség ne haladja meg a hét decit, második évben fél liter tej is elég. Esetleg csökkentsük az étkezések számát Ha valamely betegség az étvágytalanság oka, úgy azt kell gyógyítani. A legfontosabb, hogy a gyerek táplálkozása változatos legyen, A mértéktelen vízfogyasztás, vagy más folyadék, édességek, csokoládé túlzott mértékű fogyasztása csak elveszi a gyermek étvágyát Ha kisebb étvágyú a gyermek, akkor először a kalóriadúsabb táplálékot fogyasztatjuk el vele, s csak azután a levest vagy a hígabb ételeket. Vizet sem étkezés előtt, sem étkezés közben ne adjunk. Sokszor vegyesen, keverve adjuk a táplálékot, különösen ha a gyermek ideges, kapkodó, és csak rövid ideig ké-' pes a figyelmét az étkezésre összpontosítani. A szabályos bélműködést a mindennapi főzelék és gyümölcs rendezheti. Nagyobb gyermekeknél néha a fűszeres ételek segítenek. Nem kell mindig túl szorgalmaznunk a gyermek táplálását. Ez különösen az ideges gyermekre vonatkozik. Itt sem a könyörgés, sem az ajándékozás nem segít Vajon a gyermek játékkal a kezében, mese mellett, sétálgatva az asztal körül gondól- hat-e csak az ételre? Ha fe- nyítjük, ellenszegül, s már az elfogyasztott kevés ételt is kihányja. Legyünk türelmesek, közömbösség mutatásával próbáljuk megtörni a gyermek makacsságát Ha nem akar enni, egy-két adag kihagyása után éhesebb lesz. Az önfenntartási ösztönt nagyon nehéz legyőznL Gyakran csak a környezet- változás hoz sikert, a többi gyermek társaságában az étvágytalan is mohóbb, falánkabb lesz, nehogy éhen maradjon. A sétáltatások, levegőváltozás és az esetleges betegségek gyógyítása sikerrel koronázhatja fáradozásunkat és kitartásunkat Dr. M, N. Kössünk ruhát a babának is |Folytatjuk.) Q Még tanulómunkának is jó a kislányoknak, ha saját kezűleg kötnek, horgolnak divatos ruhácskát a babájukuak. Maradék vagy bontott fonal is csaknem minden háznál akad. Az első babaruhát két egyforma darabból simán kötjük (vagyis egyik oldalon sima, a másik oldalon fordított kötéssel). A baba nagyságától függően kb. 40—40 szemre kezdjük. Mindkét lap kötésénél, mindkét oldalon a szélétől 2 cm-el beljebb, 3 centiméterenként 1—1 szemet fogyasztunk, így kapjuk meg a trapéz vonalat. A nyakkivágást rövidpálcával horgoljuk körül. A virágokat különböző, élénk színű fonallal varrjuk bele a ruhába. A kalapot ügy kezdjük, hogy 4 láncszemből gyűrűt zárunk, 8 rövidpálcát öltünk bele, majd egyenletes szaporítással szépen kifekvő, 13—16 cm átmérőjű lapot horgolunk. Ezután minden negyedik szembe 2 szemet horgolunk, és ezzel a kívánt szélességig dolgozunk. Béleljük és gumit húzunk bele. * * # A második, kétrészes babaruhához kb. 5 deka egy színű és fél—fél deka elütő színű fonal szükséges. A szoknyát vagy 5 tűvel körben simán, vagy két tűvel * de akkor két darabban, as egyik oldalán simán, a másik oldalán fordítottan — kötjük. A szoknyát teljes bőséggel kezdjük és az alján 4 sort iuslakötéssel kötünk. (Ez öt tűvel való kötésnél azt jelenti, hogy egyik sort simán, a másik sort fordítottan kötjük. Két tűvel való kötésnél pedig mindkét oldalán simán kötünk.) Utána sima kötéssel 4 sort egy sötetebb fonalból, 2 sort pedig egy világosabb fonalból kötünk. Ezután sima kötéssel az eredeti spinnel folytatjuk a kötést csípőmagasságig, majd onnan kezdve egyenletes elosztással a körbe fogyasztást végezzük a megfelelő magasságig és bőségig. Befejezve 2 sor rövidpálcát hor- gorlunk rá, ezt béleljük és gumit húzunk bele. A pulóver elejét és hátát a baba méretének megfelelő, egyforma szemmennyiséggel kezdjük. 1 sima, i fordított kötéssel egyenesen kötjük a váll magasságáig. Itt 2—3 cm-t a két oldalon befejezünk, és a többi szemet tovább kötjük a visszhajtó nyak részére, kb. 5 cm magasságig, majd lazán befejezzük. Az ujjakat kb. 28 szemmel kezdve szintén 1 sima, 1 fordított kötéssel kötjük a kívánt hosszúságig, összeállítva a pulóvert már kész is a divatos, kétrészes babaruha. ftz. B.-mé SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. szeptember 17.