Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-17 / 215. szám
A tanácsok és az OTP közös érdeke több olcsó telek jusson lakásépítésre A régi harcok színterén si ' slip>•' A közelmúltban jelent meg a kormány rendeleté az új telekellátási rendszerről. Mint ismeretes, e rendelet megalkotásakor a Minisztertanácsot az a szándék vezérelte, hogy a telkek a lakosság érdekében kerüljenek felhasználásra, és gátat szabjanak az egyre erő- | södő telekspekulációnak. Ezért a kormányhatározat szabályozza a személyi telektulajdon mértékét, előírja a telekadó-fizetési kötelezettséget, továbbá bevezeti az út- és közműfejlesztési hozzájárulást. A kormány e határozatában úgy intézkedett, hogy egy személynek, illetve családnak egy építési és ezenkívül legföljebb még egy pihenési, üdülési célt szolgáló telke lehet Az új intézkedés több vonatkozásban módosítja a lakóházépítési, valamint az üdülési telkek eddig szokásos kialakítási módjának és forgalmazásának rendjét is. Közismert, hogy a telekgazdálkodásban és forgalmazásban jelentős szerep hárul az Országos Takarékpénztárra. Ezért fordultunk kérdésekkel Pécsi János elvtárshoz, az Országos Takarékpénztár igazgatójához. — A mostani kormány- határozat milyen értelemben módosítja az OTP telekgazdálkodási tevékenységét? — Az eddig érvényben lévő rendelet kimondta, hogy állami tulajdonban lévő telkeket csak az OTP-n keresztül lehet értékesíteni. A mostani kormányhatározattal a tanácsok szabad kezet kaptak. Nem kötelesek igénybe venni az OTP közreműködését, önállóan intézhetik területek kialakítását, a telkek értékesítését. Várható tehát, hogy ilyen vonatkozásban is erősödik a tanácsok önállósága, növekszik önálló gazdálkodási tevékenységük. Mi úgy ítéljük meg, hogy az esetek többségében eddig is jó együttműködő partnerei voltunk a tanácsoknak a -telekgazdálkodásban. Példaként említem, hogy 1968- ban a tanácsok 13—14 ezer telket adtak át az OTP-nek és mi hozzávetőleg ugyanennyit értékesítettünk is, amelyek teljes vételára a tanácsokat illette. — Mi várható a jövőben a telekpiacon? — Pontosan ezt még nem lehet előre látni, de arra számítunk, hogy a kormányhatározat bizonyos korlátozó intézkedései nyomán növekedni fog a kínálat: Vagyis több lesz az eladó telek, mint eddig volt. Hiszen a jelenlegi tulajdonosokat egyaránt erre ösztönzi a telektulajdon nagyságának és számának szabályozása, valamint a telekadó bevezetése. Ezért az Országos Takarék- pénztár hálózatában felkészülünk a telekforgalom növekedésére és olyan intézkedéseket hozunk, hogy a magunk eszközeivel segítsük a telekgazdálkodás javulását. — Milyen lehetősége van erre az OTP-nek? — Továbbra is vásárolni kívánunk lakóházépítésre, vagy üdülési céloknak megfelelő telkeket. Ilyen értelemben ezután is partnerei kívánunk lenni a tanácsoknak. Eddig is folytattunk olyan tevékenységet, hogy hitellel segítettük azokat a tanácsokat, amelyeknek nem volt elég saját alapjuk házhelyek kialakítására. Ezt az alapot — saját pénzeszközeink felhasználásával — a jövőben még növelni akarjuk. Az az álláspontunk, hogy a tanácsok a gazdái a parcellázásnak, a házhely vagy az üdülőterület kialakításának, és a takarékpénztár a kölcsöne után kapja meg a kamatot. Az is elképzelhető, hogy a parcellázás és alapközművesítés után a megnövekedett telekár haszonból bizonyos arányban részeljen a tanács és az OTP. Egy másik lehetőség, amikor valamely tanács saját anyagi ereje híján, vagy mais körülmények miatt nem kíván foglalkozni egy adott terület telekkialakításával, akkor ezt megvételre felajánlja nekünk, és az OTP e területet megvásárolva közvetlenül lebonyolítja a telkek kialakítását, közművesítését, értékesítését. Végeredményben az a szándékunk, hogy a mai pénzügyi eszközeinket akár önállóan, akár a tanácsok telekgazdálkodását segítve a lakossági telekigények jobb kielégítésére használjuk. Azt reméljük, hogy ily módon, ha nem egyik hónapról a másikra is, de bizonyos idő alatt az eddiginél több és olcsóbb telek kerül forgalomba akár családi- és társasház-, akár üdülőépítés céljaira. Elképzeléseink és kilátásaink illusztrálására csak egy példát említek a Balaton partjáról, ahol mint ismeretes, a legutóbbi években a legmagasabbra szöktek a telekárak. Már előrehaladott és megvalósuló tárgyalásokat folytatunk arról, hogy a Balaton déli partén a közeljövőben több mint ezer, az északi parton pedig hozzávetőlegesen 800 üdülőtelket tudunk parcellá- zottan és alapközművesitve eladásra kínálni, viszonylag nem is magas árakon. összegezve: jó partnerei kívánunk lenni a tanácsoknak. A hitelen és más pénzeszközökön kívül egyéb segítségünket, jól szervezett hálózatunkat, e téren szakképzett dolgozóink közreműködését is felajánljuk. Mind a tanácsoknak, mind az OTP-nek közös érdeke, hegy a lakosság érintett rétegeinek a lakásépítési program sikeres teljesítése érdekében minél több, viszonylag olcsó telek álljon rendelkezésére. Alacsony, kisportolt, termet, hófehér haj, kemény, határozott kézfogás — írtam le az első benyomásokat ismerkedésünk perceiben Vladimir Sztojcsev vezérezredesről, aki egy napig megyénk vendége volt A hazánk felszabadításáért harcoló első 'bolgár hadsereg parancsnoka a háború óta először járt Somogybán, azoknak a harcoknak a színterén, ahol a Balaton és a Dráva között hatalmas fasiszta túlerővel szemben nyomultak méterről méterre előre a szovjet csapatokkal együtt, kiszorítva az ország területéről a nácikat. Mindig felemelő érzés a történelem élő szemtanúival találkozni, hallgatni szavaikat, személyes élményekből ismerni meg a szabadságunkért hozott áldozatot. A tisztelet és a megbecsülés jegyében 1965- ben már vendégül látták a bolgár tábornokot Budapesten, Dobi István adta át neki és Malinovszkij marsallnak a Vörös Zászló Érdemrendet, amely most is ott díszelgett egyenruháján. Ebben az évben amikor Bulgária is negyed- százados felszabadulását ünnepli, s decemberben Kaposvár jubileumát köszöntjük, helytörténészeinknek is sokat jelentett, hogy Sztojcsev vezérezredes, ha rövid látogatásra is. Kaposvárra érkezett, s a TIT-klubban készségesen válaszolt a föltett kérdésekre. — Hogyan lett katona és melyek voltak pályájának főbb állomásai? — Családi örökség, édesapám huszár volt, s hatéves koromban engem is félültetett a ló hátára. Ma, hetvenhat évesen még mindig naponta lovagolok — kezdte élettörténetét. — A bécsi Mária Terézia katonai akadémia elvégzése után hadnaggyá avattak, de a cár és Németország elleni gyűlöletem nem hagyott nyugodni: a rendszer ellen lázadást szerveztem, amely elbukott. Hat hónapig voltam börtönben, majd kiszabadulásom után Francia- és Olaszországban végeztem katonai iskolákat. Angolul, olaszul, németül, franciául beszélek, négy évig voltam Párizsban és Londonban katonai attasé. Részt vettem a cár elleni összeesküvésben, de nem sikerült a köztársaságot kikiáltani, engem is internáltak. — 1944-ben visszaszöktem Szófiába, az ellenállókkal egyetlen éjszaka alatt elfoglaltuk a postát, a rádiót és a hadügyminisztériumot, megalakult az új minisztertanács, amelynek már kommunista miniszter is tagja volt. Mint a főváros helyőrségparancsnoka kaptam parancsot az első bolgár hadsereg megszervezésére, s amikor ennek parancsnoka lettem, Tolbuchin marsall III. Ukrán Frontjának egységeként értük el Magyar- országot. Hatalmas túlerővel álltunk szemben, a Dráva-par- ton némelyik község többször is gazdát cserélt, — A háború után ismét diplomáciai megbízást kaptam Dimitrov elvtárstól, az Egyesült Államokban voltam nagykövet Nyugdíjazásom óta sportvonalon dolgozom, mint a Bolgár Olimpiai Bizottság elnöke. — Tudom, hogy erről nehéz közhelyek nélkül nyilatkozni, de milyen érzés huszonöt év után azokon a helyeken megfordulni, ahol ön utoljára pusztítást, rombolást látott? — Szerény büszkeség töltött el, amikor megnéztem Kaposvárt és környékét, hogy én is részese lehettem hazájuk felszabadításának, hozzásegíthettem az országot és Somogy megyét az újjáépítéshez és szocialista fejlődésükhöz. Találkoztam a néphadsereg tisztjeivel éa beszélgettem velük. Az a megállapításom, hogy pontosan olyanok, mint amilyennek egy kommunista katonának lennie kell. A beszélgetés során megható volt hallani a vezérezredes szájából azokat a somogyi falvakat — Somogycsicsót, Csurgót, Bélavárt és Drávapalko- nyát (most Baranyához tartozik) említette —, ahol harcoltak, s ezek a nevek csöppet sem halványultak emlékezetében. A hetvenhat éves tábornok 1944 óta párttag, számtalan magas kitüntetés tulajdonosa. Sztálin és Titó tüntette ki, a francia becsületrendet is megkapta, de ezekről nem szívesen beszélt. — Nagyon köszönöm a meghívást, a szívélyes vendéglátást — mondta búcsúzóul Vladimír Sztojcsev vezérezredes. — Remélem, hogy legközelebb nálunk, Szófiában találkozunk. Saly Géza Munkásarcok, munkásdolgok H. L. Szüretre készülnek Emberek, versenyek, barátságok — A gyárnak életfeltétele a munkánk, s ezt tudjuk is mindannyian. Ez a közös érdek tartja össze legjobban a csoportot... A csoport műszakonként huszonnégy emberből áll. Többnyire éber szemű lányokból, asszonyokból, akik azonnal tettre készek, ha netán szikra esik a gyapotbálába vagy a cémás orsók közé. Szalai József, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának alapszervezeti párttitkára és tűzoltóparancsnoka joggal büszke rájuk. Vele és helyettesével, Neutzer Ádámmal beszélgettem munkájukról. — A legfőbb dolog az, hogy jól menjen a munka, mindenki teljesítse kötelességét a termelésben, s ha kell, a tűzoltásban — mondja a helyettes. Tűnődtem azon, mi az, ami annyire összefűzi ezt a csoportot, mi ennek az összetartozásnak a nyitja. Hiszen a parancsnok részletesen ismertetve a szabályzatot elmondta, hogy a kiképzéskor és a tűzesetek alkalmával vasfegyelmet követel. Gondolataimra a választ nem fogalmazta meg pontosan senki, mégis benne volt minden mondatban. Kiss Bank József is derekasan helytáll a oltásoknál. — Nagyon fontos a lélekjelenlét, mert az első percekben kell győzni a tűzön. Tavaly hét esetből csak kettőhöz kellett kivonulniuk az állami tűzoltóknak. — És a versenyek? — Hajtani kell! Másodpercek alatt kell befejezni a tűzoltó-berendezések összeállítását. végigfutni a stafétát. Jólesik utána a pihenés. Mert a versenyeket kirándulással is egybekötjük, és Józsi bácsi akkor nem parancsnok, hanem idegenvezető lesz. — No, azért te mást is köszönhetsz a tűzoltócsapatnak — mondja mosolyogva a helyettes. — Hát... igen. Itt ismerkedtem meg egy kislánnyal gyakorlat közben. Együtt voltunk tűzoltók. összeházasodtunk. Most szülési szabadságon van. Tóth Erzsébet, a női raj vezetője vidáman nyilatkozik a tűzoltóbarátságról. — Jó együtt dolgozni a fiúkkal, bár kissé fegyelmezetlenek. — Nem forditva van ez? kérdem a parancsnokot — Nem bizony. A lányok szófogadóbbak. — Hallottam, hogy sokat járnak kirándulni — fordulok ismét Tóth Erzsébethez. — Igen. Voltunk Jugoszláviában is nemrég.. És szeretnénk ismét menni. Ez az, amire legszívesebben emlékeznek. Az együtt töltött napokat idézik vissza a fényképek. A parancsnok szavai is meghatottak: — Ügy fogadtak bennünket az ottani tűzoltók, mint a barátaikat mint ahogy jó szomszédokat illik. A férfiakat még egy-egy nylon inggel is megajándékozták. Higgye el, azokat a napokat nem lehet elfelejteni. Részt vettünk már országos versenyeken, értünk el előkelő helyezést, álltunk dobogón, de a legszebb pillanatok talán mégis ott voltak... A falat szinte teljesen beborítják az oklevelek, van köztük egy idegen nyelvű is. A jugoszláv tűzoltó »Diploma-“. Tröszt Tibor a kötcsei Jóreménység Tsz-ben A kötéséi Jóreménység Termelőszövetkezetnek 65 hold tenmő szőlője van, ebből két hold kivételével — ez a csemegeszőlő — valamennyit bornak szüretelik. A sok fajta közül legtöbb az olaszriz- ling A jelek szerint az idén tovább öregbíti jó hírét a szövetkezet szőlészete. Jó terméssel számolnak minőség és mennyiség szempontjából egyaránt, s bíznak benne, hogy ennek az évnek a termésével sem kell szégyenkezniük. Az idei megyei borversenyen ugyanis a szövetkezetek közül a legtöbb első díjat szerezték meg, az országos versenyen két arany- és egy ezüstérmet kaptak, s kétfajta borukkal neveztek most a nemzetközi versenyre. Egyszóval: van már hagyomány, s azt már csak illendőségből is folytatni kell. A minap megnéztük, hol tartanak a szüreti előkészületekben a kötcseiek. Ekkor a várható termésen túl arról is tájékoztattak bennünket, milyen beruházásokkal várják az új bort a Jóreménység Tsz- ben. Üj hordókat vettek (első képünk), befejezéséhez közeledik a csaknem 3 millió forintos költséggiel épülő szőlő- feldolgozó és bortároló építése (második képünk), s egyre- másra veszik az új berendezéseket: prést, bogyózógépet, szűrőket, szivattyúkat. Ezúttal először tárolnak bort betontartályokban. Ezek a beruházások úgy készülnek, hogy az idei szüretnél már hasznukat vehetik. Megnyugtató az is, hogy a bornak immár biztos helye lesz — az értékesítéssel eddig olykor probléma volt —* ugyanis a TÁSZI több száz hektoliteres szerződéseket köt az idei termésre. Ügy tervezik, hogy ezúttal megoldódik egy másik gond is: a háztájiban termett bort is kevesebb nehézséggel adhatják el. Jó szüretnek néznek elébe a kötcseiek, s most már csak jó idő kell, hogy az új hordókat mielőbb igénybe vehessék. H. F. SOMOGYI NÉPiAP fiaerrtíi, 1969. szeptember 17. 3
