Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Holdkutatás és elektronika A rmstrong. Aldrin és Collins az önként vál­lalkozó technikus és orvos társaságában még a 4000 négyzetméter alapterületű vesztegzárban van, ahol az Apollo—11 útja után a Hold­ról hozott anyagmintákkal együtt gondosan elkülönítették őket a külvilágtól. Csak ha a vizsgálatok befejeződtek, és minden kétséget kizáróan be­igazolódott, hogy nem kell a Holdról behurcolt s közvetle­nül az emberre vagy a Föld élővilágára veszélyes fertőzés­től tartani, oldják fel a vesz­tegzárat, s kezdődik meg a holdminták részletes vizsgála­ta is. Ezért ma még korai vol­na arról szólni, hogy milyen fölfedezésekre jutottak a hold- anyag vizsgálata révén. Az események krónikáját a napilapok, a rádió és televízió jóvoltából végigkövethettük. A híradásokból tudomást szerez­hettünk arról, hogy az űrhaj ó- sofcra állandóan ügyel egy olyan központi szolgálat, amely folyamatos rádiókap­csolatban van velük és mű­szaki rendszereikkel. A fan­tasztikus regények szerzői sok mindent eltaláltak, vagy ha úgy tetszik, előre láttak abból, ami az ember első holdexpe- diciója során történik majd. Verne például nemcsak azt találta el, hogy a rakéta Flori­dából indul, hanem az általa megadott utazási idő és költ­ség is igen jól megközelíti a valóságosat Nem akadt azon­ban olyan regényíró a fan­tasztikum klasszikusai között, aki éppen a kulcskérdést elő­re látta volna. Ez a kulcskérdés az elekt­ronika és a kibernetika sze­repe. A modem elektronika ellenőrző- és értékelő rendsze­red már a felkészítéstől kezd­ve fontos szerepet játszanak. Ügyelnek az ember életfunk- ciés adatainak alakulására, és ázükség esetén azonnal meg­szakítják a kísérletet mielőtt még az embert baj érné. A ki­bernetikus gépek részt vesz­nek a röppálya kiszámításá­nak munkájában, a rakéta- és kabinrendszerek tervezésében s ellenőrzésében. Az egész út során a fedélzeten elhelyezett számítógép szolgáltat adatokat egy központi elektronikus agy­nak. Ez a nyert adatok birto­kában meghatározza, ha vala­mi hibásan működik. Azonnal jelzi a hiba helyét, okát és elhárításának módját A hiba bekövetkezése és az elhárítás­ra vonatkozó utasítás beérke­zése között még akkor is leg­feljebb 3—4 másodperc telik el, amikor az űrhajó a Hold körül kering. Az elektronikus-kiberneti­kus gépek hálózata tartja fenn a folyamatos összeköttetést is az űrhajósokkal. A Földön er­re kereken 1 millió kilométer hosszúságú hírlánc szolgált a mostani és szolgál majd az el­következendő Apollo-küldeté- sek során is. Az elektronikus- kibernetikus hálózat megtalál­ható az előkészületek, az uta­zás és az azt követő adatfel­dolgozás valamennyi fázisá­ban. Ezek nélkül az utazás tehát elképzelhetetlen. Létrehozásuk és üzemben tartásuk azonban egy másik érdekes lehetőség­gel járt együtt: módot adott arra, hogy az egész emberiség szemtanúja legyen a startnak, az ember első lépéseinek a Holdon és a visszatérésnek egyaránt.' Minden negyedik ember a világon látta a star­tot, abban a pillanatban, ami­kor az végbement, s talán még többen kísérték figyelem­mel az ember első lépteit a Holdon. A kibernetika és az elektronika jóvoltából ennek a történelmi jelentőségű ese­ménynek az egész Föld egy­idejűleg lehetett szemtanúja E zeket a körülményeket nem látták — és nem is láthatták — előre a klasszikus fantasztikus-re­gényírók, hiszen az ő koruk­ban még sem elektronika, sem kibernetika nem volt, szinte még csírájukban sem. Sinka József Riport a munka kalinyini hőseiről mondtam ak­kori • találkozá­sunkkor Pus- kovának. — Ez ám a hősies­ség... — Ugyan, mi jut eszébe! — intett tiltako- zóan. — Lát­tuk, hogy több­re vagyunk ké­peseik, hát kér­tük, hogy emeljék meg » normánkat Mást nem te­hettünk. Fontolják meg ezt! A lányok nem gondoltak másra Pedig volt más lehe­művezetője a visnyevolocki pamutfonó-ipari kombinátban. Hazafias tettét Magyarorszá­gon szintén imerik. Ezt Ja­kon Koseljov, a kombinát mű­vezető-helyettese továbbfej­lesztette és folytatta Minden szövőnő kiemelkedően dolgo­zott a brigádjában, úgy meg­tanította őket — Jó neked — mondták a többi művezető-helyettesek Jakovnak —, kiváló munkás­nők vannak a brigádodban^ nem úgy, mint nálunk. Ilyen káderekkel nem nehéz teljesí­teni a tervet — Rendben van — válaszol-, ta Koseljov —, akkor ideve­szem a brigádomba azokat a munkásnőket, akiket gyengé­nek tartotok, s megmutatom, hogy minden csínját-bínját megtanulják a mesterségnek. — De hisz csökkenni fog a keresete, nehezebb lesz a munkája — aggályoskodtak az irodán, amikor Jakov Ko­seljov közölte az elhatározá­sát — Annyi baj legyen, csak átmeneti lesz a kiesés. Kita­nítom a szövőnőket, s majd behozzuk a kiesést. így lett a legjobb módsze­tilipari vállalatainak munká­sai. Ennek az okmánynak az alapján pompás eredményeket értek el abban a harcban, amelyet a munka termelé­kenységének emeléséért vív­tak. Most az új ötéves terv évei­ben újjászületett az »Ezrek szerződése«. Újjászületett mégpedig Jurij Bajdukov ka­linyini művezető-helyettes ja­vaslatára. S a kalinyiniak, moszkvaiak, ivanovóiak újra versenyre keltek. Csak egy év telt el, s az eredmény: ötszáz tonna fonalat meg négy és fél millió méter szövetet gyártot­tak terven felül. A kalinyini területen sok üzemben találhatunk olyan újítókat akiket ezrek követ­nek. Például A. Gyenyiszovát, az SZKP XXIII. kongresszu­sának küldöttét, a Kalinyini Műszálkombinát munkásnőjét aki kezdeményezte, hogy ha­táridő előtt teljesítsék az öt­éves terv idejére szóló fel­adataikat. Aztán A. Selepovát, a műbőrkombinát munkásnő­jét, aki elindította azt a moz­galmat, hogy a takarékosabb anyagfelhasználás végett saját i alapot teremtsenek a megta­Gagarin és V. I. Gaganova (tavaly megyénkben Járt a kalinyini páxtmunkásküidöttsséggel) Visnyij Volocsokban egy munkásgyűlésen. L. A. Ivanova, a Vagzsanov gyár szövőnő­je, a Szocialista Munka Hőse. Az újságíró-szerencse szem­látomást kegyes hozzám: a kalinyini terület gyáraiban és üzemeiben sok olyan ember­rel találkozhattam, akiknek, mint a fáklya, fényes lánggal gyűlt ki a neve, s hosszú éve­kig vezércsillagként ragyogott. Róluk, az újítókról, a szovjet munkásosztály legjobb képvi­selőiről szeretnék elmondani egy et-mást. Galina Puskovával, a Vörös Május Üveggyár csiszolóbri­gádjának vezetőjével kezdem. Emlékszem, amikor először ta­lálkoztam ezzel a szerény leánnyal, aki olyan nagy fába vágta a fejszéjét, hogy nem­csak a kalinyini területen, hanem az egész országban hír­névre tett szert Galja és barátnői megkérték a gyár vezetőségét, hogy emeljék meg a teljesítménynormájukat. Ezt önként, saját elhatározásukból kérték, seski sem ösztönözte erre őket. — Ez aztán derék dolog! — tőségük is. Megtehették volna, hogy nem szólnak senkinek a ké­pességükről, s mindennap túlszárnyalják a normát, és rengeteget keres­nek. Ók azonban az állam érdeke szerint döntöttek, mert nem a fizetés az eszményük, noha természetesen nem kö­zömbös számukra a nagysága, a közös ügy szolgálata fonto­sabb. Puskovát ezren és ezren kö­vették a kalinyini területen. Példája most is lelkesíti az embereket. Nemrégen például harminc munkás normáját emelték föl a Kalinyini Va­gongyár famegmunkáló üze­mében' a saját kérésükre. A Kalinyini Nyomdaipari Kom­binát nyomdásza pedig elhatá­rozta, hogy négy nap alatt teljesíti az ötnapos munka­hétre előírt normát. Lám, mi­lyen szép folytatása ez mind­annak, amelyet Galina Pusko- va brigádja elkezdett! Ugyanilyen jól folytatódott Valentyina Gaganova kezde­ményezése, aki ma a Szocia­lista Munka Hőse, s a fonoda Vezércsillagok Simon pop Szülőföld és gondolkodás »Állj elő hát Szalma János, Te is Farkas komiszáros!« — szól a báró Prónay. — »Mehettek már Marcaliba Simon paphó meggyónni.« (Hamburgén Latinka-ballada) A Latinka-ballada Simon papjáról van szó, akit 1919. augusztus 28-áról 29-ére vir­radó éjjel Marcaliban a já­rásbíróság udvarán több tár­sával együtt a fehérterror ke­gyetlenül meggyilkolt. írásos dokumentumokból, az élő és holt tanúk visszaemlékezései­ből híven rajzolódik ki Simon József portréja és mártírhalá­lának körülménye. Szenyérben született 1892. május 6-án. Ez a falu a szá­zad elején 161 házban 1041 lakost számlált A házak kö­zül 46 cserepes volt, 115 zsúp­fedelű. Saját területen, saját termelőeszközökkel ötvenkét család gazdálkodott ők más foglalkozást nem űztek. Hét kisiparos és egyéb foglalkozá­sú kivételével összesen ki- lencvenhét család agrárprole­tár, akik általában »árendás- házban« vagy egyénileg tön­költ, zsúpfedeles, »füstöskony- hás« házikókban laktak. A Es falut fojtogató gyűrűként vette körül az esztergomi fő­káptalan tapsonyi, szenyéri, felső-pusztai és arad-pusztai uradalma, valamint a mesz- tegnyői Hunyadi és a böhö- nyei Festetich grófoké. Eze­ken végez időszakos munkát — éhbérért — a sze­nyéri szegénység. Tíz-tizenkét éves gyermekek is járnak ezekbe az uradalmakba nap- számoskodni, hogy az ott ke­resett fillérekkel is segítsék a család életét. Nagyon keve­sen vágtak disznót itt ebben az időben. Dinsztelt krumpli, olajoskáposzta, paprikáspogá­csa, kukoricakenyér, valamint savanyú káposzta a szegény­ség mindennapi eledele. Sá­padtak, soványak az emberek, s a rongyos ruha mindenna­pos jelenség ebben a faluban. Simon Kiss János, a pap édesapja is népes család gyer­meke volt. Hatan voltak test­vérek, apja 24 holdon gazdál­kodott. Lányait férjhezmene- telükkor pénzben elégítette ki, fiai között pedig feladarabolta a birtokot. így lett Simon Kiss Jánosnak hát holdja és egy negyedrész szőlője a Kecske­hegyen. Nősült még négy hol­dat és egy szőlőt Így lett az összvagyon tíz hold föld és egy szőlő. Két gyermekük volt: György és József. Ügy számí­tottak, hogy az idősebb fiúnak hagyják a birtokot Józsefet pedig kitaníttatják. Bár a bir­tokot feles bérletbe adták, de a papi pályán való taníttatás költségeit így is bírták. József a keszthelyi premontrei gim­názium elvégzése után a veszprémi papnevelő szeminá­riumba ment, s 1917-ben a szenyéri filiális templomban mondta első miséjét György ugyanebben az évben elesett a tarnopoli harctéren, s így csak egyetlen gyermekük maradt a már beteges szülőknek. Simon Kiss János nem tartozott a módos gazdák közé. Igazán gazdag paraszt alig akadt a faluban: a Pipás Kovácsoknak és Vida Lajosnak, a Bencikek- nek és a Kara Poszáknak is csak húsz-huszonöt holdjuk volt, ami akkor csak arra volt elég, hogy látástól vakolásig dolgozhattak nap nap után azért a kevéske többlet-jólé­tért Simonék háza azonban »rangos ház« volt az Alsó ut­cában. Hosszú, sárgára me­szelt cserepes épület, a végé­ben egy istálló és a pajta. Két sárga csikót és egy tehenet tartott így is állandóan istál­lójában. Ilyen csikókkal ment a rémhírek hallatára Marcali­ba 1919. augusztus 29-én haj­nalban. Érzékeny lelkületében ele­ven nyomot hagytak a szenyé­ri gyermekkor élményei. Ezek­től még pappá szentelése után sem tud szabadulni. Papi ne­veltetése, egyházi környezete a nép érdekeitől idegen. Elve az volt hogy a nagybirtokot — akár egyházi, akár világi — föl kell osztani azok között, akiknek nines. Ezen álláspont­jának többször hangot adott a szószéken és a falugyűlése­ken is. (Bikali Vendel vissza­emlékezése.) Egyéves memyed káplánkodás után Marcaliba kerül, s itt éri a proletárfar- radalam kikiáltása. Földosztó programja miatt kerül először ellentétbe Rumi István marcali kanonok-plé­bánossal, akit gyűlöl a nép. Gyűlöli, mert látja kapzsisá­gát: testvérei hadiszállítással foglalkoznak, és az esperes kezét is benne látják a kupec- kedésben; beszedte háború alatt a frontokon harcoló ka­tonák után is a párbért. Kap­zsisága nem ismert határt, s már a háború idején is majd­nem elűzték. Simon a káno­nok szemrehányását még meg­bocsátja, de amikor Rumi föl­jelentésére a püspöki audien­cián újabb szemrehányás éri, sőt ott megtudja Erdőssy Ká­roly tapsonyi esperes-plébános áskálódásait is, kiábrándul eb­ből a szemellenzős, a nép ér­dekeitől távol álló szemléletvi­lágból. Ekkor jutott el életé­nek döntő elhatározásához: »A hidakat felégetem magam mö­götti« A püspöki audiencia után Szenyérbe megy a szü­leihez, s miután a népharag elől Rumi kanonok-plébános elmenekül, Zsirka Kovács ja­vaslatára »május 9-én a nép visszahívta, s a Tanácsköztár­saság idején ő látta el a plé­bánia vezetését Így lett Si­mon József, a szenyéri sze­gényparaszt szülők gyermeke marcali plébános »a nép bizal­mából«. Marcaliban igen jó kapcso­latot tart fenn a járási mun­kástanács vezetőivel, baráti kapcsolatban áll hadi János mesztegnyői és Krénusz János kéthelyi, majd beleznai taní­tóval, az 1919-es kormánybiz­tossal,* későbbi mártírtársaival. Helyesli a Posza Pál vezette szegénység földfoglalását Sze­nyérben, az esztergomi fő­káptalan arad-pusztai uradal­mán. Ezekért az elvekért é« tet­tekért kellett Simon Józsefnek meghalnia. A marcali járásbíróság épü­letének homlokzatán ez a fel­irat áll: »Ennek az épületnek udvarán és fogházzárkáiban kínozták halálra gyilkos ellen- forradalmárok 1919. augusztus 26-án éjjel a marcali járás munkásmozgalmának előhar- cosait. Emlékezzünk küzdel­mes életükre és szörnyű halá- lukra!-< (A helyes dátum: 1919. augusztus 29.) Simon József emberi arcula­ta és politikai magatartásának kérdésében az írásos anyag és a tanúk visszaemlékezései közt sok az ellentmondás. Ezek azonban feloldódnak abban a megdönthetetlen tényben, hogy mindenképpen a társa­dalom javáért harcolt, és föld­osztó programja a paraszbmár- tírok rangjára emelte. Szolga Tamás (Következő vasárnap: A FORRADALOM IDEJÉN.) 6 rek, a mesterség iskolája Ko­seljov brigádja. Jakovlevet so­kan követték a kalinyini te­rület iparának parancsnokai közül, s ugyanilyen »akadé­miává« tették a kollektíváju­kat. Ez nagy hasznot hajtott, több millió rubel nyereséget hozott. S ma már több száz »koseljovísta« található a ka­linyini területen. Sok érdekes kezdeményezés tódult el az SZKP XXIII. kongresszusa után. A kapos­vári fonónők versenyeznek a Kalinyini Pamutfonó-ipari Kombinát kollektívájával. Ép­pen itt született meg az úgy­nevezett »Ezrek szerződése«. Először negyven évvel ezelőtt, az első ötéves terv elején kö­tötték meg ezt a szerződést a szocialista munkaverseny­ről Kalinyin, Moszkva Ivano­vo és Visnyij Volocsok tex­karításokból. V. Berezkint, aki üvegolvasztó Visnyij Volo- csokhan, s a Szocialista Mun­ka Hőse, és példájával az öt­éves terv határidő előtti telje­sítésére serkenti a kalinyinia- kat; A. Ivanova kalinyini szö­vőnőt, valatóint V. Poljako- vot, aki a konakovói vízi erő­mű szerelőbrigádjának veze­tője, szintén a Szocialista Munka Hőse. Sokáig lehetne folytatni a híres emberek névsorát. Ennyi is bizonyítja azonban, milyen lelkesedéssel küzd Kalinyin város és a kalinyini terület munkássága az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért, a kommunizmus építéséért. V. Sztyepanyenko, a Kalinyinszkaja Pravda rovatvezetője Fordította: Lajos Géza A Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazokat a férfi és női munkavállalókat, akik ez évben a répafeldolgozási időszakban munkát kívánnak vállalni, felvételük biztosítása miatt jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. Jelentkezni csak személyesen lehet. Vidéki dolgozók vasúti és autóbuszköltségét a gyár megtéríti abban az esetben, ha ténylegesen munkába is állnak. Azoknak a vidéki és helybeH dolgozóknak, akiknek a gyár felszólítást küldött és a válaszlevelező­lapot visszaküldték, jelentkezniük nem kell. (9026) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus tó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents