Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

TÚL A MEGYEHATÁRON az íiriiiííÉ szemével M egyénktől távoli város, nem felel meg sem a Duna-ikanyar, sem a Balaton-part, sem a hegyvi­dék után sóvárgó üdülő igé­nyeinek. Pedig legtöbben csak e hármas jellegben gondol­kodnak, amikor kérelembe foglalt óhajaikat benyújtják a szakszervezet illetékeseinek. No meg a gyógyvíz! Közülük is azonban legfeljebb a három legismertebb. Sajnálkozással vegyes cso­dálkozással fogadták tehát a hírt ismerőseim, amikor meg­tudták, hogy feleségemmel együtt Gyulára kaptunk beuta­lót. Hogyan lehet ott kelle­mesen eltölteni az időt? Nyá­ron egy alföldi, eldugott kis­városban? — kérdezték. Pesten a vonatban véletle­nül egy idős gyulai házaspár­ral kerültünk össze. Őszinte lelkesedéssel dicsérték váro­sukat, és nyugtattak bennün­ket: nem bánjuk meg elhatá­rozásunkat, szép élményekkel, pihenten távozunk üdülőhe­lyünkről. Igazuk lett. Az »-eldugott, alföldi kisváros« ugyanis olyan kellemes, nyugodt, való­ban üdítő napokat, heteket 'biztosít vendégeinek, amilyent kevés más város hazánkban. Hogy mivel? — Elsősorban csodálatos környezetű és ki­fogástalan ellátást nyújtó für­dőjével, amit nemrég a Képes Újság cikkírója túlzás nélkül nevezett »európai rangúnak«, ötven holdon, gondosan ápolt ősparkban, a hajdani Harm» ekem báró kastélya körül, ta­lálható a négy, különböző hő­mérsékletű vízzel telt, szabad­téri medence. A mellette emel­kedő új épületkomplexumban pedig fedett medencék, kád­fürdők, iszappakolás, súlyfür­dő áll az ízületi bántalmakkal bajlódók rendelkezésére. Nem meglepő tehát, hogy naponta több ezren — vasárnaponként tíz ezernél is többen — kere­sik fel a kitűnő gyógyfürdőt és strandot, különvonatokkal, autóbuszokkal, a gépkocsik százaival. És nemcsak hazánk­ból, hanem külföldről is, első­sorban Jugoszláviából. Igaz, ez az egyre híresebbé váló fürdőkombinát biztosítja a város üdülőhelyi jellegét, de Gyula vezetői gondoskodnak arról, hogy másban is örömet, szórakozást leljenek vendégei. A fürdő közvetlen szomszéd­ságában vörösödik az Alföld egyetlen épségben maradt, tel­jesen felújított téglavára, mel­lette festői csónakázó tó az épületben pedig gazdag hely- történeti múzeummal. Egyik helyiségében alföldi képzőmű­vészek állították_ ki legújabb alkotásaikat. — A vár udva­rán tartják az egyre rango­sabb gyulai várjátekok előadá­sait, amelyeket az idén, a nagy érdeklődés miatt, meg kellett hosszabítani. És ha már a kulturális lehetőségeknél tar­tok, hadd említsem meg az új kiállítócsarnokban rende­zett Kohán György Emlékki­állítást, amely az Alföld egyik jelentős, Munkácsy-díjas, gyu­lavári születésű nemrég el­hunyt festőjének legszebb ké­peit tárja az érdeklődők elé. — Megemlítem még, hogy a város intim hangulatú könyv­tára gazdag folyóírattárával és a több mint ezer hangle­mezzel működő zenei sarokkal minden igazolás és belépő nél­kül bárki rendelkezésére áll. Maga a 25 ezres város első­sorban feltűnően sok szobrá­val, apróbb-nagyóbb parkjai­val, ligeteivel, szép fa- sora'val ragadja meg a szemlélőt. Ferenczy Báni sokat vitatott Petőfi- szobra és a város szjiötténe’' Erkel Ferencnek portréja mel­lett számos művészeti alkotás­ban gyönyörködhet — gondo­zott, illő környezetben — a városnéző. A városon kívül a környék is sok látnivalót kínál. A gyu­laiak kedvenc kirándulóhellyé fejlesztik, sőt üdülőteleppé alakítják Szanazugot, a két iCörös találkozásának festői körr>vákét. G ondűző, kellemes pihe­nést talál tehát az a jónéhány ezer ember, aki Gyulán kívánja eltölteni szabadságát, vagy akár csak néhány napot. Ezért szervezte meg immár harmadik éve a SZOT az intézményes üdülte­tést; ebben az évben turnu­sonként már 203 fővel, — egyelőre a két éve működő Park (a régebbi Komló) Szál­loda szobáinak egy részét és a kemping faházikóit bérelve. De a fürdő közvetlen szom­szédságában ott magasodik már a szeptemberben átadás­ra kerülő nyolc emeletes, 400 ágyas SZOT-üdülő épülete is, amely néhány hónap múlva még több dolgozónak szolgál kellemes, ideiglenes otthonul. Paál László Síppal, dobbal, Heteken át figyeltem őket, és gyönyörködtem a muzsiká­jukban. A Balaton déli partjá­nak kiemelkedő pontjain — hol itt, hol ott — bukkantak fel. Fényes rézhangszsreiken megcsillant a napfény, csak­úgy, mint az emberek tekinte­tén a meglepetés öröme. Jé, hát van ilyen? Ez a fajta álmélkodás csalt a közelükbe. Bevallom, nem rajongok túlságosan az amatőr fúvósokért. Már ami a felnőt­teket illeti. Sehol annyi hamis szólamot, annyi öntelt hozzá- nemértást nem tapasztaltam, mint a különböző testületek, szervezetek műkedvelő fúvós- együtteseinél. Most azonban messziről megütötte fülemet a szólamok tisztasága, szép együíchangzá- sa, a fúvósmuzsikának az a biztonsága, amelyet csak hiva­tásos fúvós zenekaroknál ta­pasztaltam eddig. A népes gyermekzenekar a lellei park árnyas lombsátva alatt térzenét adott Egy is­mert Kálmán-operettegyvele- get játszottak lelkesen és meg­kapó muzikalitással. Azután — sorban — indulókat, vidám gyermekdalokat, táncokat, népdairondókat Egy pöttöm, kéknyakkendős kisfiú és egy még pöttömebb kislány kiállt a zenekar elé, és olyan trom­bita,szó lót játszott a nálánál kis híján nagyobb ae­neszerszámon, hogy a bá­csik, nénik odavoltak a cso­dálkozástól. őszintén szólva: nehéz is volna ámulás nélkül hallgatni őket, elnézve arcocs­kájukat, ahogy belemélyednek a kottába és ahogy félszemmel oda-odapislognak a dirigen­sükre. A klarinétosok és a középhangszínű fúvósak kö­zött szinte csak kéknyakken­dős kisdobosokat látni. A trombitások és a basszus hangszerek zenészei meg a va­dászkürtösök jobbára piros- nyakkendős »-nagyok« már. Hátul a kisdob és a nagydob mellett három pöttöm kisdo­bos ... Karmesterük negyven év kö­rüli pedagógus. Rajnai Henrik, ÉRDEKESSÉGEK a balatoni fürdőhelyek kialakulásáról A BALATON DÉLI OLDA­LÁN 1872-től kezdték feltöl­teni a mocsarat. Azóta fásítá­si, partrendező és egyéb, a vízzel kapcsolatos munkálatok minden évben szép számmal akadnak a partmenti közsé­gekben. Nagyjából erre az időre tehető a balatoni fürdő­helyek kialakulása is. »A déli részen kiterjedt bo­zótosokat (Somogybán »be­rekének hívják) láthatni. A Balatonnak 40 000 holdra ter­jedő mocsárja fonyódl, mar­cali és ormándi bozótnak ne­veztetik és ezekből Széchenyi, Jankovich és Festetich már többezer holdra menőt kiszá- ríttattak, de az egész posvány- ság kiszárítása a Sió vízének tökéletes szabályozásától függ.« Ezeket a sorokat Fényes Elek 1841-ben megjelent »Ma­gyarország mostani állapot- ja ...« című munkájában ol­vashatjuk az 1872 előtti hely­zetről. Csorba József somogyi főorvos 1857-ben írt könyvé­A relativitáselmélet meg a siófoki telefonközpont Nagy érdeklődéssel készül­tünk — külföldiek, pestiek, siófokiak — Hofi Géza és Koos János július 28-i show- ■müsorára a siófoki szabadtéri színpadon. Jegyeinket megvet­tük előre. Annál nagyobb volt az elkeseredésünk, c "J- Jcor az előadás kezdete elutt egy negyedórával esni kez­dett az eső, és a csepergés hamarosan kiadós záporrá növekedett. Ez több mint egy félóráig tartott. Amikor már oszladozni kezdtek a felhők, felhívtuk a szabadtéri szín­padot, hogy megérdeklődjük, megtartják-e az előadást. A telefonközpont csak nagy ké­sőn jelentkezett, és akkor is csak anyit mondott, hogy vi­harszünet miatt nem adhatja a szabadtéri színpadot. Ez teljesen megnyugtatott mind- annyiunkat az előadás elma­radása felől. Másnap délután — mivel az összes hirdetések ezt az időpontot jelölték »esőnap­ként« — jelentkeztünk a szabadtéri színpadnál. Nagy meglepetésünkre közölték, hogy az előadást előző nap este megtartották. Sőt, azt is megtudtuk, hogy »csillagos ég alatt«. Tehát, amit a telefonköz­pont viharnak könyvelt el, azt a szabadtéri színpad csil­lagos égnek nézte. Vagy for­dítva. Ezen csak az csodálkozha- tik, aki nem ismeri a relati­vitáselméletet. Aki viszont ta­nulmányozta Einsteint, az tudja, hogy ez így igaz. Mi is megtanultuk. A tan­díj összesen 108 forint volt. (Hat iegy ára.) De megérte!.... E. P. ben is hasonló képet rajzol a somogyi Balaton-partról, de megemlíti, hogy a Kisfaludy gőzösnek négy »kiállója« van megyénk területén: Szántódon, Bogláron, Fonyódon és Ke­resztúron. Fényes Elek 1865-ös, a Dunántúlról írt is­mertetésében is még mocsaras lapályként emlegeti a déli par­tot Lényeges változást az sem hozott, hogy a balatoni posta- út a mai műúttól beljebb egészen Balatonszemesig kö­vette a parti sávot. (Ennek em­lékét őrzi napjainkban a bala- tonszemesi Postamúzeum, az egykori lóváltó állomás istálló­ja.) A balatoni postaút Sze­mesnél fordult el Szőlősgyörölc, Marcali, Iharosberény irányá­ba Kanizsának. A fürdőhelyek kialakulása szempontjából az első lökést a Sió szabályozásán kívül a Déli vasút 1858-ban megkezdődött munkálatai jelentették. Ekkor keletkeztek az állomások, és ekkortól kapcsolódik be a déli part az országos vérkeringés­be. A Sió szabályozásának meg­kezdése több mint 125 éves. A siófoki múzeum névadója, Be­szédes József mérnök (1787— 1852) szerzett a munka meg­indításánál hervadhatatlan babérokat. Beszédes József igazi reformkori polihisztor volt. 1813-ban kapta meg mér­nöki d!plomáját, és széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy népművészeti és filozófiai dok­torátust tett. Ezenkívül foglal­kozott irodalommal, zenével, nyelvészkedéssel, de fő mun­katerülete a vízszabályozás és csatornázás maradt egész életében. A Sió munkálatai mellett terveket készített a Balaton vízszintjének leszállí- ására is. Munkáját 1847-ben a Sió- berki Társulat folytatta, a hat­vanas évek közepén is dolgoz­tak még, és igen nagy munkát végeztek 1897-ben is. A Sió szabályozása teljesen csak a felszabadulás után fejeződött be. i AZ ELSŐ SOMOGYI FÜR­DŐHELYEK is egy-egy érde­kes eseményhez fűződnek. így pl. Balatonföldvár alapítása nagyban köszönhető Korányi Frigyes professzornak és csa­ládjának. Korányiék javasol­ták ugyanis a Széehenyi-csa- ládnak az igen szép helyen lé­vő, akkor még szinte pusztá­nak számító helyen a fürdő lé­tesítését. A Széchenyi-család megfogadta Korányiék taná­csát, és 1872-ben a Stefánia Yacht Club Kőröshegyen, a mai Földvár és Szántód kör­nyékén rendezett kirándulásá­val és zenés szórakozásaival kezdődött meg ott a mai érte­lemben vett »fürdőélet«. Ma­ga a fürdőtelep azonban csak 1894-iben nyílt meg a nagy- közönségnek. Balatonberényben az első nyaralót 1882-ben építette a Hunyady-család. Berényben ebben az időben kezdődött el a parti sáv parcellázása is. Neves művészbarátok ajánla­tára a Hunyady-család kis gőz­hajót is vásárolt. Ez hetenként több alkalommal is kirándu­lásra vitte a Berénybe meghí­vottakat. Az első villa felépí­tésétől kezdve hamarosan szinte teljesen kiépült Bala- tonberény partvidéke, és az első világháborúig a déli part egyik leglátogatottabb fürdő­helye lett. SIÖFOK FÜRDŐHELYÉNEK keletkezését, illetve kiépülését tulajdonképpen a rómaiaknak köszönhetjük. Ugyanis a mai vasút mentén húzódott egykor az a zsiliprendszer, amelyet Galerius császár az i. u. IV. század elején építtetett a Ba­laton szabályozására, illetve lecsapolására. Ugyancsak Sió­fokra tervezte Beszédes József is a Balaton szintjét szabályo­zó zsilip megépítését. Ez és a vasútállomás felépítése jelenti tulajdonképpen a fürdőélet megindulását megyénk fiatal városában. Draveczky Balázs a pécsi gyárvárosi általános iskola politechnika és nyelv­szakos tanára. A fúvószenekar — a hobbyja. Tőle tudom: az ötventagú úttörőfúvószenekar Tagjai Pécs I. kerületi általá­nos iskoládnak tanulói; főleg gyárvárosi és bányászgyere­kek. Tizenegy éve foglalkozik velük. A pécsi városi tanács támogatja, illetve két eszten­deje évi 50 000 forintos költ­ségvetéssel fenntartja ezt az get és különböző kisebb e*8- adási darabokat és dalokat, ha kell, nemzeti himnuszokat játszunk. Részben az úttörő­mozgalom, részben a fúvósze­nekari muzsika lehetőségei nek a népszerűsítésére. És persze a magunk örömére is ... — És azok örömére, akfk hallgatják. Hogy lehetséges ilyen eredményeket elérni, mi­lyen ze nepedagógiai módszer alkalmazásával ? — Kotta- és elméleti isme­retek, hangszertudás — kezde­úttörő együttest Mellesleg Csillebérc »házi« zenekara ők, csak a táborban most átalakí­tások folynak, így a nyár fo­lyamán egy ideig a Balaton- parton turnéztak a Somogy megyei Tanács segítségével, öt szólistájuk van, huszonkettői tíz éven aluliak; a legidősebb tizennégy, a legfiatalabb alig múlt hat éves. Év közben ál­talában kétszer két órát pró­bálnak, szólam és összpróbá- val együtt. — Hogyan kezdődött? A karmester eltűnődik: — Az első évben általában nem hitték... Mások szerint nem is lehetséges ilyen kor­ban rézfúvósokkal tiszta hang­zást követelni a gyerekektől. Én azért megpróbáltam. Egy bányászzenekar kimustrált hangszereivel. Rá egy évre tudtak egy indulót. Ezután már csak egy fontos felada­tom volt: közösséggé tormáim őket... Azóta csináljuk. — Mennyi a repertoárjuk? — Ha egyvégtében magnón lepergetnénk, 120 perc volna. Tizenhét indulót, két egyvele­ti fokon. Ez az első. És persze az is, hogy mindig csak any- nyit vegyünk, amennyi nem szegi kedvét a gyereknek. Ha ráérez a közös muzsikálás ízé­re, akkor már szenvedélyesen szereti is, akkor már — az enyém... — Hogyan biztosítja az utánpótlást? — ötvenen játszunk és nyolcvanan próbálunk. Min­dig. Ehhez persze megfelelő mennyiségű hangszer is kell. Az utánpótlás — próba köz­ben — ott áll a többi mellett, és hallgatja. És tanul. Hang­szert is, elméletet is. így biz­tosítható a folyamatosság. — ön boldog ember lehet... — Nem tagadom. Elértem, hogy a fúvószenekari kultúra gyerekeiméi is fejleszthető. Terjeszthetem és bizonyítha­tom: lehetséges velük is tisz­ta hangzatokat produkálni. És elmegyünk a legapróbb köz­ségibe is. Mindenütt hirdetjük, ahol megfordulunk: csináljá­tok ti is ... Kérjétek a felnőt­teket, a tanácsok, az üzemek, gyárak segítségét, muzsikálja­tok ti is!... Wallinger Endre SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus 10. ß

Next

/
Thumbnails
Contents