Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
A Szovjetunió űrkutatási programja [NÉHÁNY ÓRA HAJNAL JENŐVEL Azoknak a rendszereknek a kikísérletezése céljából, amelyek biztosítják a szputnyikok manőverezését a Föld körüli pályán, a Szovjetunióban már 1963 novemberében felbocsátották a Poljot—1 nevű műholdat. Fedélzeti hajtóművével — először a világon — számos manővert hajtott végre, majd négyszeresére fokozva magasságát új pályára tért át. A második manőverező műholdat, a Poljot—2-őt 1964 áprilisában bocsátották fel. Ez nemcsak pályájának magasságát változtatta, hanem dőlését is. A manőverező rendszerek sikeres kidolgozása a Poljot automata készüléken és a Kozmosz-műholdak közelítő és összekapcsoló rendszerének kikísérletezése biztosította a pilóta vezette Szojuz-űrhajók manőverezését és összekapcsolását. Kutató automaták A szovjet űrprogramban a Föld körüli térségben végzett repülések mellett fontos helyet foglal el a Hold és a naprendszerbeli bolygók tanulmányozása. Vezető szerepet játszanak e kutatások lebonyolításában az automata készülékek: sokkal olcsóbbak, mint a pilóta vezette űrhajók ói értékes tudományos inior- mációt kepese'k továbbítani a Földre, nehezen megközelíthető térségekből. Ez természetesen nem zárja ki az ember részvételét a távoli világűr tudományos kutatásában. De a pilótás űrrepülés nem öncél, és csakis szükség esetén veszik igénybe. A világ ostroma a Vénusz—1 űrállomás 1961 februári fellövésével kezdődött meg. A kb. 650 kg súlyú állomás 1961 májusában a Vénusztól kb. 100 ezer kilométernyi távolságban repült el, és Nap körüli pályára tért át Irány: a Mars 1962 novemberében fellőtték a Mars—1 bolygóközi automata állomást a Mars irányába. Feladatai közé tartozott a világűr-kutatás, a rá- dióösszekötettés ellenőrzése bolygóközi távolságban és a Mars lefényképezése. Az állomás sok tudományos információt továbbított a Földre 106 millió kilométeres távolságból. A Mars közelébe érve heliocentrikus pályára tért 1965 novemberében a Szovjetunióban két bolygóközi automata állomást bocsátottak fel: a Vénusz—2-őt és a Vénusz—3-at A két állomás fel volt szerelve tv-kamerákkal és világűrkutató tudományos műszerekkel. A programnak megfelelően a Vénusz—2 állomás a Vénusz mellett 24 ezer kilométernyi távolságban haladt el, és Nap körüli pályára tért. A Vénusz—3 automata állomás, amely 960 kg-ot nyomott, fel volt szerelve leszállókészülék- kel. Ez egy 90 cm átmérőjű gömb volt, amelynek burka hőálló anyagból készült. 1966 márciusában az állomás elérte a Vénusz felszínét, s ezzel a világon először landolt űrkészülék idegen bolygón. A Vénusz-állomások A bolygóközi repülések feladatai egyre bonyolultabbakká váltak. A Vénusz—4 állovonalra irányítja. Mindezeket a műveleteket automaták hajtják végre nagyon pontosan. Ennek eredményeképpen a Vénusz—5 és Vénusz—6 állomás 130 napi repülés alatt megtett kb. 350 millió kilométert, behatolt a Vénusz légkörébe, mégpedig 300 kilométernyi távolságra egymástól. A Vénusz légkörében az ejtőernyővel simán lefelé ereszkedő leszállókészülékek tudományos műszerei szakadatlanul továbbították az információkat a bolygó fizikai és vegyi tulajdonságairól. A Vénusz—5 és Vénusz—6 automata állomás fedélzeti rendszereinek zavartalan működése a repülés minden szakaszán, valamint a földi pa- rancstovábbító és mérő kompmás, amelyet 1967 júniusában 1 lexum pontos munkája biztolőttek fel, megtett 350 millió kilométert, és második kozmikus sebességgel behatolt a Vénusz légkörébe. Az állomásról levált a leszállókészülék, amely az aerodinamikus fékezés után ejtőernyővel simán leereszkedett a távoli bolygó légkörében. A tudományos műszerek másfél órán keresztül mérték a Vénusz légkörének nvomását, sűrűségét, hőmérsékletét és vegyi összetételét. A készülék eljuttatta a Vénuszra a Szovjetunió címeres zászlaját A szovjet tudósok és mérnökök a legnagyobb sikert 1968 januárjában érték el, amikor újabb két bolygóközi állomást — a Vénusz—5-öt és a Vénusz—6-ot — felbocsátották. Hogyan zajlott le ez? Mielőtt az automata űrállomás a világűrbe távozott volna, a hordozórakéta utolsó fokozatával együtt Föld körüli műhold-pályára tért. Pontosan kiszámított időpontban, amikor az állomás az Atlantióceán déli része fölött tartózkodott, önműködően bekapcsolódott az utolsó fokozat hajtóműve. Az előre betáplált, elektronikus proígra- mozó berendezés az állomást betájolta a Vénuszhoz vezető útvonalra. Akkor tért rá erre a pályára, amikor működésbe lépett a hajtómű. Az automata állomással időnként rádiókapcsolat létesül. Ilyenkor mérik a röp- pálya paramétereit, veszik a telemetrikus információkat a fedélzeti rendszerek állapotáról, és leadják a szükséges parancsokat. Ahhoz, hogy az állomás pontosan a Vénuszra érjen, repülés közben pályamódosításokat hajtanak végre. A különleges, módosítást végző hajtómű kiszámított időben bekapcsolódik, és a csillagokra előzetesen betájolt állomást a szükséges útsította e kísérlet sikeres befejezését. A világűr automata felderítői, fontos szerepet játszanak és fognak játszani a világűr ember általi meghódításában. Alekszandr Tumanov, az APN tudományos szemleírója. Aki Ady szónoklatát folytatta Lassan haladunk a part fái között. Percenként megáll, csodálkozik. Megvastagodott a fák törzse. Elszálltak az évek. — Ügy érzem, Magyarországon minden fa ismerősként köszönt — szólal meg halkan. Egy fél évszázad sok mindenre kevés lehet, de arra elég, hogy megtanítsa az embert szeretni hazáját s tisztelni a történelmi perceket. Amikor: gimnazista fejjel betettem a lábam Kaposvárra, s mint újságíró a Somogyvár- megye című lapnál elindultam szerencsét próbálni, örültem, hogy egy feketekávé árát kapok a munkámért. S vezethetem a »tüzrovatot«, vagyis én fűthetem a kályhát. Mindenhez szenvedély kell, mert csak akkor sikerül valóra váltani álmainkat. Hajnal Jenő író, újságíró, a Tolna megyei Hőgyészen született 1889-ben. Budapesten érettségizett, tanult egy félévig a kaposvári az Negyven év az igazságszolgáltatásban A megszokott élet- és mun karitmusból kizökkenni mindig nehéz. A nyugdíjbamene tel ünnepi köszöntőjében állandóan visszatér ez a mondat: most már a jól. megérdemelt pihenés következik. A megyei ügyészségen három idős kollégát búcsúztattak, akik több mint negyven évet töltöttek el az igazságszolgáltatásban. Dr. Szénási Géza, a népköztársaság legfőbb ügyésze, dr. Szabó Kál mán személyzeti osztályvezető, dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Ignácz Pál, a Megyei Bíróság elnöke és a megyei ügyészség valamennyi dolgozója köszöntötte dr. Börzsönyi Tibor megyei főügyészhelyettest, dr. Kamarás József csoportvezető ügyészt és Mohácsi Kálmán előadót. Dr. Börzsönyi Tiborral és dr. Kamarás Józseffel nyugdíjazásuk első napján beszélgettünk a munkában eltöltött negyvennégy, illetve negyvenöt évről. Nemcsak az ünnepségen, hanem most is el-elakadtak a szépen fogalmazott mondatok, de senki sem szégyellte elér- zékenyülését. — Pakson kezdtem dolgozni az érettségi után — kezdte dr. Börzsönyi Tibor —, majd a jogi diploma megszerzése után segéd jegyző lettem. Huszonöt évvel ezelőtt kerültem Atéhány lépésre a la4 J\B kasomtól van egy w italbolt, amelyet magam sem kerülök el mindig. A kassza fölött a falon gyászjelentést pillantottam meg. Fölvilágosítottak: egy heveny alkoholmérgezés áldozatáról szól, aki még három napja is makkegészségesen feküdt a sarok melletti asztal alatt. Részben az alkoholtól, részben a bánattól könnyes szemű cimborái sóhajtva mutatták azt a jeles asztallábat is, amelyet fejpámának szokott használni. Nem volt túl öreg, de miután jó előre megitta a betervezett normát, voltaképpen teljes életet élt, ahogy a jelenlevők emlékező szeretettel megállapították. Röpködtek az elismerő szavak, amelyek a vitathatatlan tekintélynek mindenkor kijárnak. — Egyszer fogadásból egy húzásra bedobott fél liter rumot; igaz, nem éhgyomorra, tíz cseresznyére, meg tíz hegyespaprikára. Vagyis táplálkozott ivás előtt — vettem tudomásul, s Kegyelet ahogy egy szikár, sörhabos ajkú férfiú kegyeletdús szavaiból kiderült, nem csupán savanyúsággal, komoly, tartalmas ételekkel is. — Nagyon szerette a tö- pörtyűs pogácsát! Egy pogácsára két napig tudott inni. Ha jól emlékszem, egy évben kétszer-háromszor, a nagyobb ünnepeken, evett főtt ételt is. — Felesége nem volt? — érdeklődtem. A választ az ujjait számolgató jelenlevő adta meg: — Volt nekije! Nekije volt. Vártam a folytatást, de elhallgatott, majd mintha mit sem mondott volna, tovább számolta az ujjait: egy, kettő, három... Nyak nélküli, csupa fej, csupa has, csupa dadogás férfi tárta föl az igazságot: — Hogyne lett volna! De az első nagyobb pofon után otthagyta! A hűtlen! Én tíz éve verem az asszonyt, mégis kitart mellettem. A boldog családi életet élő férfiúnak dagadt a keble, azután orra bukott, és úgy maradt. Én pedig a továbbiakban a vezetőnek fejeztem ki részvétemet. Komoran bólintott. — Jó vendég volt. Záróráig ivott, mindig itt, ezt még nem látták máshol berúgni. A gyászjelentésre mulattam: — Az egész úgy hat, mintha az italbolt saját halottjának tekintené. A boltvezető rábólintott: — Koszorút is küldünk a temetésére. Csak még nem tudom, mit írassak a szalagjára. Próbáltam segíteni. — Végső üdvözlet a törzsivónak! — Alighanem gyűjtünk egy szép sírkőre is — mondta az italbolt vezetője. — Persze arra is kellene valami szöveg. — Még mennyit ihattál volna — adtam búcsúzóul tanácsot. Nagy S. József Somogyba mint árvaszéki ülnök, majd kineveztek megyei jegyzőnek, és később, 1948- ban a városhoz polgármesterhelyettes főjegyzőnek. Tíz évvel később ügyészként kerültem a megyei apparátusba, és 1967-ben a megyei főügyészhelyettes tisztét töltöttem be. Eddig a rövid életrajz, amihez még hozzátartozik az is, hogy párt- és szakszervezeti tisztségviselő, a társadalmi bíróságok legfő&b pártfogója. — Milyen érzés volt reggel úgy felkelni, hogy ma nem várja az iroda, az aktatömeg? — A nap ugyanolyan volt, mint a többi, de negyvennégy év után, jóformán egyik percről a másikra elszakadni a munkámtól — ezzel a gondolattal még meg kell barátkoznom. Egyszerűen nem tudom elképzelni, milyen lesz munka nélkül. Elutazom a lányomhoz a fővárosba, augusztus végéig náluk maradok, aztán majd meglátjuk ... Társadalmi m-un-kam van bőven, majd azzal kárpótolom magam. Dr. Kamarás József először végigjárta az irodákat, elbúcsúzott kollégáitól, csak utána tudtunk beszélgetni. Negyvenöt évi munka van a háta mögött, harminc évig , dolgozott az ügyészségen. Szenvedélyes dohányos, szinte az egyik cigarettáról gyújt a másikra, pedig most csökkenteni lehetne... / — Már többször készültem leszokni róla, de nem sikerült — gyújt rá egy újabbra. — Mivel fogja tölteni az idejét ezután? — Két tündéri kisunokám van: egy hároméves és egy másfél éves kislány. Az ő számukra végre több időm lesz, nagyokat sétálunk majd együtt. Szeretek olvasni, a szakiroda 'm helyett most már a szépirodalmi könyveket vehetem elő. — A búcsúzásról ugyanazt tudom mondani, amit Tibor barátom. Kell egy kis idő, amíg az ember megemészt' nyugdíjas mivoltát, de a legfőbb ügyész elvtárs úgy nyilatkozott, hogy keresnek lehetőséget a további foglalkoztatásra. Nagyon örülnénk mindketten, ha sikerülne, hiszen erőnk és kedvünk bőven van a további munkához. Dr. Kamarás József eddig végzett eredményes munkája elismeréseképpen a Munka Érdemrend ezüst fokozatéi kapta, dr. Börzsönyi Tibort és Mohácsi Kálmánt pedig a legfőbb ügyész megjutalmazta nyugdíjba vonulások alkalmából. * G. gimnáziumban is. A jogtudományi egyetem elvégzése után újságíró lett 1908-tól • többvidéki újság szerkesztőségében dolgozott. Ahogy a korabeli újságcikkek és a kor- társak, barátok följegvezték, a fiatal és vézna, csendes szavú Hajnal Jenő rendkívül bátor kiállású, harcos újságíró-egyéniség volt — Na higgye, hogy hősköd- tam! Csak az igazságtalanságot nerm bírtam elviselni. Olyan volt a Somssich Somogyvármegye is, mint _________ akkori életünk: üres és tartalmatlan. A falu csendje ült a városon. Hárman dolgoztunk a szerkesztőségben, s azt még kevesebben mertük megtenni, hogy Tisza miniszterelnöknek a Rippl-Rónai József művészetét becsmérlő nyilatkozata után riportot készítsünk a művésszel. Én vállalkoztam rá, s a Róma-he- gyi villában éreztem először, hogy egy újságírónak mindig határozottan állást kell foglalnia. Megírtam hát, hogy Tisza miniszterelnök véleményével ellentétben én nagyra értékelem a mestert. Lassan kialakult egy jelző rólam: »a balos« Hajnal... K aposvárról Nagyváradra került, majd nemsokára Budapestre. Előbb a Déli Hírlap, majd a Világ munkatársa. Ekkor már országos nevet szerzett. -Nagy feltűnést keltett 1918-ban a Lékay Jánosnak Tisza elleni merényletéről írott riportjával, amelyik Az Ember című lapban jelent meg. Bűntett fel dicsé rése címen perbe fogták. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság munkatársa. — Nagyszerű napok voltak. Mint riporter részt vettem a lánchídi csatában, de a legnagyobb élményem második kaposvári látogatásom volt. 1919- ben Hamburger Jenővel kü- lönvonaton érkeztünk Kaposvárra a május 1-j ünnepségre. Találkoztam és beszélgettem Latinca Sándorral, Levin Samuval, Tóth Latossal és Szalma Istvánnal. Szalma István sokat szidott kezdő újságíró koromban, olvashatatlan kézírásom miatt, ő volt ugyanis a korrektorom. Még ma is nehéz elhinnem, hogy megölték őket. Becsületes, tiszta szándékú, igaz embereket... A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. A Bécsi Magyar Újság és Az Ember munkatársa lett. Ez utóbbi lapban írta Mikes Kelemen stíluséban a híres Osztrákországi leveleket. Bécsben jelent meg Hamburgerné című könyve, amelyben a fehérterror gaztetteit leplezi le. 1938-ban Franciaországba menekült a hitleri fasizmus elől, majd onnan a német megszállás miatt 1941-ben az Egyesült Államokba. Ma is ott él. Magyarországra 1957- ben tért vissza először. — Amikor hazajötie-n idős fejjel, mint gyereket, úgy izgalomba hozta , meciek az emlékek. Tolultak a szemem elé, kerestem Adyt, Krúdy Gyulát, pedig tudtam, nem élnek már. Sosem felejtem el, amikor 1918 őszén megvittem a halálos beteg Ady Endre ágyához a hírt: a Nemzeti Tanács jön köszönteni a forradalmár költőt, készüljön föL Nagyszerű volt találkozni vele. Ady bátyám, mert így szólítottam, Csinszkával együtt öltözködött, de annyi ereje már nem volt, hogy az ünnepi beszédét megírja, így az én kezembe nyomta a papírt... Meghaltak. Nemrégiben hallottam, hogy Tersánszky Józsi Jenő is. Napról napra halványabbra mossa barátaim arcvonását az idő ... Megálltunk a szökökútnál. Fehér réklibe öltöztetett ikef- babákat tolt egy fiatalasszony. Megnevettette a kicsiket, játszott ve1,;k. Azt mondta, szeretne ifjúkori magával találkozni az úton. Átlapozza a telefonkönyvet is: legalább egy ismert hangzású nevel találton. ha ismerőst nem is. Ka- posvárra az 1919-es események után először jött. EÍra- • - Ü ttej a beszélt a vör>s fejlődésiről. az új lakóházakról. pesten már harmadszor jár. Legutóbb akkor érkezett á fővárosba, amikor Hunya János, a KMP alapító tagja a Magyarok Világszövetsége Elnökségének a nevében emléklappal köszöntötte Hajnal Jenőt, akiről így írtak valamikor: »A kis Hajnalban mindent meg lehet találni, amire egy jó, lelkiismeretes és tiszta lelkű újságírónak szüksége van.« Ma is ilyen. Szerény, és tisztelettel adózik az embereknek. Ha itthon magvarul beszélhet honfitársaival, annak örül a legjobban, hogy New Yorkban is sikerült nem megtanulnia -amerikaiul -... Bán Zsuzsa Gépekre negyvenmillió Jelentős összeget, mintegy 35—40 millió forintot költ éjiben az évben gépek vásárlására a Siófoki Kőolaj vezet éh Vállalat. Az egyik legjelentősebb tétel ebben a vásárlásban az a közel tízmillió forint értékű csőillesztő, lángvágó, csőhajlító és műanyagszigetelő gép, amelyet Amerikában vásároltak. Ez a gép jelentősen megnöveli a vezeték építésénél a termelékenységet. A gép, amelyet a siófoki telepen a napokban helyezett üzembe az amerikai cég egyik mér nőké, teljesen kiküszöböli a fáradságos csőillesztést, s ja vítja a munka minőségét is. I Az új gépet elsősorban Vá- j rosföld, Vecsés, Pét, /eszp- rém, Algyő és Százhalombatta térségében próbálják ki, de mint a Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál közölték, ez a gép részt vesz a Barátság II. Kőolajvezeték jövőre kezdődő építésében is. A drága gép mellett a vállalat a szoeiabsta országoktól is vásárol — jóval olcsóbban — a különböző mu,;' ah-alyek- re traktorokat, munkagépeket. Az idén a S ■ v, • • buldózereket, csőfektetőket. Romániából harminc hegesztőgépet vásárolnak. Örvendetes, hogy ezeknek a gépeknek a nyolcvan százaléka már megérkezett. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, IMS. augusztus Z
