Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
I&ocsíablakbol Zizeg a betonon a gumi... A gépkocsisor egyhangú lassúsággal kapaszkodik a balatoni dombokon. A meleg ott vibrál a betonút fölött, és a vezetők nem kacérkodnak a sebességgel. Bontatlan a sor. Azon tűnődöm, hogy tulajdonképpen hol kezdődik a Balaton. Hány kilométerre van a víztől az a bűvös kör, amely a területet igazán »a magyar tengerré* teszi. Aztán hirtelen felvillan előttem egy kép. Vonat, nevetés, várakozás a kerékcsattogásban. És az ablakban mohó arcok isz- szák a nap fényét. Szól a gitár is, meg a táskarádió is. És a családfő már most reguláz- za a gyerekeket. Talán itt kezdődik... Valahol Sárbo- gárd és Székesfehérvár között ... Leszakad egy-két kocsi a konvojból. Benzinállomás. És amíg tankolunk, az egyik alkalmazott nyilván dicséretes üzleti szellamtől vezérelve tö- rölgeti a járművek ablakát. Borravaló ezért is jár... Kis piros Fiat kanyarodik ide az útról, az ajtaja horpadt kissé, magán viseli az országúti virtuskodások nyomát Hosszú hajú fiúk ugrálnak ki, és amíg feltöltik a kocsit, a zöldséges bódéhoz mennek. A szivacs jó néhányszor végigsiklik a Fiat üvegén is. A fiúk lenyűgözve nézik a tiszta ablakot, aztán összemosolyognak, és előkerül a bicska. Kettévágják a dinnyét. És a felét a jó üzleti érzékkel megáldott, de most kissé álmélkodó alkalmazott felé nyújtják. Borravalónak ... A siófoki forgalmi dugóban szokatlanul nagy az udvariasság. Vigyáznak a pilóták, simán és zökkenőmentesen kanyarodnak a kocsik. Kissé csodálkozunk is. De aztán megoldódik a rejtély, a rádió bekapcsolása után. Éppen arról beszélnek, hogy milyen udvariasak vagyunk. Egyenes adás Siófokról. A csúcsforgalom. Zenés műsor, és úgy látszik, a »muzsika* csodákra képes... És utunkat most már végigkíséri ez a műsor. Körkérdés hangzott el arról is, hogy mi a vezetők véleménye az autóstopról. Sokan elítélik ezeket az alkalmi utasokat. Megakad egy pillanatnyi jelenetén a szemem. Csinos lány áll az út mellett, mellette egy fiú. Hiába az integetés, a könyörgő tekintet Néhány úrvezető kézmozdulata félreérthetetlen. A lány jöhetne, de a fiú fölösleged. Ök — úgy látszik — megint másként értelmezik az autóstopot De a lány marad. Fogják egymás kezét az út szélen, és integetnek tovább... Tröszt Tibor Kéf poríré Szárazon... Először van a Balatonon. Kicsit húzza a vállát a táska, de magabiztos léptekkel igyekszik az úton. Megállítják néha a vevők, kissé vagányos erckifejezéssel ad eL Népsportot, Ludast, képeslapokat, napilapokat — Milyen nehéz a táska? — Hát... Megvan vagy tizenhat kiló. — És mennyit gyalogolsz naponta? — Körülbelül negyven métert Szombathelyi János tizenhét éves. — Gimnazista vagyok Pesten, és az újságárulás már »régi mesterségem«. A tanulás mellett mellékállásban árusítottuk a Hétfői Híreket — És a fizetés? — Elég jó, csak itt a Balatonon nagyon fogy a pénz. Szárssón lakom, és onnan járok át Szemesre. Nem előfizetőknek viszem a lapot, hanem csak úgy ... Aki veszi. De már van sok állandó vevőm is. Például a gebines néni a strandon. — Nagy a forgalom? — Bizony még nem is jut mindig elég az újságokból. Sok a külföldi is. A németek a legudvariasabbak. És ha nem is csurran, de azért csöppen egy kevés borravaló is. — Mint »első balatonosnak", mi a véleményed a tóról? — Ilyennek képzeltem. Van mozgás, lehet fürödni. És szép. No meg, sok a csinos kislány... ...és vízen Tősgyökeres siófokinak mondja magát. Szép, szabályos mozdulatokkal húzza az evezőt, óvatosan kikerüli a fürgén úszó fürdőzőket. Lobogtatja a szél a vöröskeresztes zászlót. A mentőcsónakos. Kékszegélyű ladikjával ott cirkál a bója körül. Tizenöt év körüli, barnára sült, izmos • fiú. Szinte balatoni reklámnak is ibeillene a csónakjával, nagy szalmakalapjával és széles mosolyával. — Ezen a nyáron vagyok először mentőcsónakos. A barátaim javasolták, hogy próbáljam meg. Jól tudok úszni. Kipróbáltak és fölvettek. Simon István szeptemberben lesz első éves ipari tanuló. Villanyszerelőnek készül. — Itt járok majd szakmunr kásképző intézetbe. És csak ezen a nyáron lehetek mentős, mert jövőre biztosan nyári gyakorlat lesz. A két másik csónakban hozzám hasonló korú gimnazista srác ül. — Sok gondod akad a köny- nyelmű fürdőzőkkel? — Még nem kellett kihúznom senkit. — Fölszerelésed? — A mentőöv és a hosznyú nyelű csáklya. Ez már — sajnos — a legvégső esetre kelL Remélem, nem lesz sok baj ezen a nyáron. Ha úgy látom, hogy túl mélyre merészkedik valaki, azonnal szólok. És ha nem fogad szót, akkor értesítem a vízirendőröket. De mindenki saját magáért felel elsősorban. Vannak persze vices kedvű fürdőzők is, akik csak úgy heccből kiabálnak segítségért, és amikor odaevezek, akkor a képembe nevetnek. Ez bizony szemtelenség... Komoly gyerek. Kiegyensú lyozott, nyugodt a beszéde. Állandóan fürkészi a strandot. És most is meghúzza a lapátot, mert felborult egy csónak. Kell a segítség a koca evezősöknek... T. T. Csúcsforgalom k A jövőért áldozni kell Földvári parkok Érdemes elgondolkodni a számon: Balatonföldváron minden őslakosra körülbelül tíz vendég jut a nyári idényben. Az 1400 lelket számláló üdülőhely naponta 15—18 ezer embernek ad lakást, pihenési lehetőséget. S Földvárt mindenki úgy emlegeti, mint a legszebb balatoni települések egyikét. A parkjával; csodálatosan szép rózsáival és tujáival érdemelte ki ezt a címet. A községben 290 000 négyzetméter területet foglal el a park, és a gondosan ápolt virágágyak. Öröm ez. — És nagy gond — mondja Tóth János, a végrehajtó bizottság elnöke. — Kánikulában szinte hihetetlen feladatot jelent az öntözés. Az a szerencsénk, hogy van egy ipari vízmű-rendszerünk is. Nyersvizet szállítunk benne a községbe a Balatonból. Nem olcsó dolog, de megéri, mert a földvári parkot nem lehet felbecsülni. Az itt élő emberek azt mondják, őspark —, s a több száz éves fák, a hosszú idő méltóságát képviselik. A tizenkétezer tő rózsa pedig a lendületet, s a nagyon is üde mát. Ezért nem tudjuk felbecsülni az értékét. Számunkra ez a park kincs. Még akkor is, ha az öreg fák sok gondot okoznak. Ha valamelyik megbetegszik, gyorsan kell orvosolni, s a kertészmérnökünk, Csizmazia Tibor érti és szereti a szakmáját. S nagyon becsüli a földvári parkot. A földvári park tovább nő. A községi tanács és a 7-es főközlekedési út között augusztus 20-ra adják át az újabb részt, s már megkezdődtek az előkészületek a benzinkút és a part közötti nagyon szép ierület parkosítására. — Sok pénzbe kerül ez nekünk — mondja a tanács vb-elnöke —, de a lehetőségeket megragadjuk, összeszedjük. amit tudunk, és megy. Van egy költségvetési brigádunk. Ök foglalkoznak a parkokkal, s így olcsóbb, mintha más vállalatnak adnánk ki. K. I. Megtörtént ? — Nézze, főúr, ez a kés piszkos. — Csodálom! Utoljára éppen szappant vágtam vele. Sok szóváltásra, panaszra adott okot ezen a nyáron a siófoki strand állapota. Fel- töltötték, s a vízből kihordott iszap éppen a nagy idényre szikkadt le. Megrepedezett, kemény talaj fogadta a vendégeket. A zöld '-isszaszorult a büfék környékére. Érthető módon nem nézték jószemmel ezt azok, akik megvették a belépőjegyet, s nyugodt körülmények között akartak pihenni. Meg kell érteni őket. De meg lehet érteni a tanácsot is. Egyszer el kell végezni ezt a munkát, s tölteni c*ak az őszi és a tavaszi viharok között lehet. Átalakítás, építkezés miatt sokat mérgelődtek ezen a nyáron a siófokiak is, meg a vendégek is: az utcák nagy része fel van törve, mert építik a gázvezetékeket. Üj arca formálódik a városnak a víztorony környékén is. Nem jár ez gond nélkül, fis megkezdték a kórház környékének rendezését. Szükség volt a kisajátításokra. Néhány konyhakert, szőlő vagy gyümölcsös kisebb lett. Megindult a panaszáradat: miért itt és miért most? A válasz mindig ugyanaz volt: csak itt és csak most lehet. Igaz, hogy a kertvárosi rész a kórház környékén kisebb lesz, néhány családot kár is ér, hiszen a konyhakert nagysága — főleg Siófokon — nem közömbös. Ezt a kárt azonban anyagilag megtérítik a kisajátítás idején. De megtérül másként is: az eddiginél szebb Siófok arca bontakozik ki. Ezért az újért pedig mindenkinek áldoznia kell. Annak is, aki a strandon kevesebb kényelmet kap a pénzéért, annak is, cki sok bosszúsággal közlekedik a feltúrt utcákon, meg annak is, akinek kisebb lesz ezzel a kertje. Repülőiéi vigyáz a fürdizifcre SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. augusztus 7.
