Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

I&ocsíablakbol Zizeg a betonon a gumi... A gépkocsisor egyhangú las­súsággal kapaszkodik a bala­toni dombokon. A meleg ott vibrál a betonút fölött, és a vezetők nem kacérkodnak a sebességgel. Bontatlan a sor. Azon tűnődöm, hogy tulaj­donképpen hol kezdődik a Ba­laton. Hány kilométerre van a víztől az a bűvös kör, amely a területet igazán »a magyar tengerré* teszi. Aztán hirtelen felvillan előttem egy kép. Vonat, nevetés, várako­zás a kerékcsattogásban. És az ablakban mohó arcok isz- szák a nap fényét. Szól a gi­tár is, meg a táskarádió is. És a családfő már most reguláz- za a gyerekeket. Talán itt kezdődik... Valahol Sárbo- gárd és Székesfehérvár kö­zött ... Leszakad egy-két kocsi a konvojból. Benzinállomás. És amíg tankolunk, az egyik al­kalmazott nyilván dicséretes üzleti szellamtől vezérelve tö- rölgeti a járművek ablakát. Borravaló ezért is jár... Kis piros Fiat kanyarodik ide az útról, az ajtaja horpadt kissé, magán viseli az országúti vir­tuskodások nyomát Hosszú hajú fiúk ugrálnak ki, és amíg feltöltik a kocsit, a zöld­séges bódéhoz mennek. A szi­vacs jó néhányszor végigsiklik a Fiat üvegén is. A fiúk le­nyűgözve nézik a tiszta ab­lakot, aztán összemosolyognak, és előkerül a bicska. Ketté­vágják a dinnyét. És a felét a jó üzleti érzékkel megáldott, de most kissé álmélkodó al­kalmazott felé nyújtják. Bor­ravalónak ... A siófoki forgalmi dugóban szokatlanul nagy az udvarias­ság. Vigyáznak a pilóták, si­mán és zökkenőmentesen ka­nyarodnak a kocsik. Kissé csodálkozunk is. De aztán megoldódik a rejtély, a rádió bekapcsolása után. Éppen ar­ról beszélnek, hogy milyen udvariasak vagyunk. Egyenes adás Siófokról. A csúcsfor­galom. Zenés műsor, és úgy látszik, a »muzsika* csodákra képes... És utunkat most már vé­gigkíséri ez a műsor. Körkér­dés hangzott el arról is, hogy mi a vezetők véleménye az autóstopról. Sokan elítélik ezeket az alkalmi utasokat. Megakad egy pillanatnyi jele­netén a szemem. Csinos lány áll az út mellett, mellette egy fiú. Hiába az integetés, a könyörgő tekintet Néhány úrvezető kézmozdulata félre­érthetetlen. A lány jöhetne, de a fiú fölösleged. Ök — úgy látszik — megint másként ér­telmezik az autóstopot De a lány marad. Fogják egymás kezét az út szélen, és integet­nek tovább... Tröszt Tibor Kéf poríré Szárazon... Először van a Balatonon. Kicsit húzza a vállát a táska, de magabiztos léptekkel igyekszik az úton. Megállítják néha a vevők, kissé vagányos erckifejezéssel ad eL Nép­sportot, Ludast, képeslapokat, napilapokat — Milyen nehéz a táska? — Hát... Megvan vagy ti­zenhat kiló. — És mennyit gyalogolsz naponta? — Körülbelül negyven métert Szombathelyi János tizen­hét éves. — Gimnazista vagyok Pes­ten, és az újságárulás már »régi mesterségem«. A tanulás mellett mellékállásban árusí­tottuk a Hétfői Híreket — És a fizetés? — Elég jó, csak itt a Ba­latonon nagyon fogy a pénz. Szárssón lakom, és onnan já­rok át Szemesre. Nem előfi­zetőknek viszem a lapot, ha­nem csak úgy ... Aki veszi. De már van sok állandó ve­vőm is. Például a gebines néni a strandon. — Nagy a forgalom? — Bizony még nem is jut mindig elég az újságokból. Sok a külföldi is. A németek a legudvariasabbak. És ha nem is csurran, de azért csöp­pen egy kevés borravaló is. — Mint »első balatonosnak", mi a véleményed a tóról? — Ilyennek képzeltem. Van mozgás, lehet fürödni. És szép. No meg, sok a csinos kislány... ...és vízen Tősgyökeres siófokinak mondja magát. Szép, szabá­lyos mozdulatokkal húzza az evezőt, óvatosan kikerüli a fürgén úszó fürdőzőket. Lo­bogtatja a szél a vöröskeresz­tes zászlót. A mentőcsónakos. Kékszegélyű ladikjával ott cirkál a bója körül. Tizenöt év körüli, barnára sült, izmos • fiú. Szinte balatoni reklámnak is ibeillene a csónakjával, nagy szalmakalapjával és szé­les mosolyával. — Ezen a nyáron vagyok először mentőcsónakos. A ba­rátaim javasolták, hogy pró­báljam meg. Jól tudok úszni. Kipróbáltak és fölvettek. Simon István szeptember­ben lesz első éves ipari tanuló. Villanyszerelőnek készül. — Itt járok majd szakmunr kásképző intézetbe. És csak ezen a nyáron lehetek men­tős, mert jövőre biztosan nyá­ri gyakorlat lesz. A két másik csónakban hozzám hasonló ko­rú gimnazista srác ül. — Sok gondod akad a köny- nyelmű fürdőzőkkel? — Még nem kellett kihúz­nom senkit. — Fölszerelésed? — A mentőöv és a hosz­nyú nyelű csáklya. Ez már — sajnos — a legvégső esetre kelL Remélem, nem lesz sok baj ezen a nyáron. Ha úgy lá­tom, hogy túl mélyre merész­kedik valaki, azonnal szólok. És ha nem fogad szót, akkor értesítem a vízirendőröket. De mindenki saját magáért felel elsősorban. Vannak persze vices kedvű fürdőzők is, akik csak úgy heccből kiabálnak segítségért, és amikor odaeve­zek, akkor a képembe nevet­nek. Ez bizony szemtelenség... Komoly gyerek. Kiegyensú lyozott, nyugodt a beszéde. Állandóan fürkészi a strandot. És most is meghúzza a lapá­tot, mert felborult egy csó­nak. Kell a segítség a koca evezősöknek... T. T. Csúcsforgalom k A jövőért áldozni kell Földvári parkok Érdemes elgondolkodni a számon: Balatonföldváron minden őslakosra körülbelül tíz vendég jut a nyári idény­ben. Az 1400 lelket számláló üdülőhely naponta 15—18 ezer embernek ad lakást, pihenési lehetőséget. S Földvárt mindenki úgy em­legeti, mint a legszebb ba­latoni települések egyikét. A parkjával; csodálatosan szép rózsáival és tujáival érde­melte ki ezt a címet. A köz­ségben 290 000 négyzetméter területet foglal el a park, és a gondosan ápolt virág­ágyak. Öröm ez. — És nagy gond — mond­ja Tóth János, a végrehajtó bizottság elnöke. — Kániku­lában szinte hihetetlen fel­adatot jelent az öntözés. Az a szerencsénk, hogy van egy ipari vízmű-rendszerünk is. Nyersvizet szállítunk benne a községbe a Balatonból. Nem olcsó dolog, de megéri, mert a földvári parkot nem lehet felbecsülni. Az itt élő em­berek azt mondják, ős­park —, s a több száz éves fák, a hosszú idő méltóságát képviselik. A tizenkétezer tő rózsa pedig a lendületet, s a nagyon is üde mát. Ezért nem tudjuk felbecsülni az értékét. Számunkra ez a park kincs. Még akkor is, ha az öreg fák sok gondot okoznak. Ha valamelyik megbetegszik, gyorsan kell orvosolni, s a kertészmérnö­künk, Csizmazia Tibor érti és szereti a szakmáját. S nagyon becsüli a földvári parkot. A földvári park tovább nő. A községi tanács és a 7-es főközlekedési út között au­gusztus 20-ra adják át az újabb részt, s már megkez­dődtek az előkészületek a benzinkút és a part közötti nagyon szép ierület parko­sítására. — Sok pénzbe kerül ez nekünk — mondja a tanács vb-elnöke —, de a lehetősé­geket megragadjuk, össze­szedjük. amit tudunk, és megy. Van egy költségveté­si brigádunk. Ök foglalkoz­nak a parkokkal, s így ol­csóbb, mintha más vállalat­nak adnánk ki. K. I. Megtörtént ? — Nézze, főúr, ez a kés piszkos. — Csodálom! Utoljára éppen szappant vágtam vele. Sok szóváltásra, panaszra adott okot ezen a nyáron a siófoki strand állapota. Fel- töltötték, s a vízből kihor­dott iszap éppen a nagy idényre szikkadt le. Megre­pedezett, kemény talaj fo­gadta a vendégeket. A zöld '-isszaszorult a büfék kör­nyékére. Érthető módon nem nézték jószemmel ezt azok, akik megvették a belépője­gyet, s nyugodt körülmé­nyek között akartak pihenni. Meg kell érteni őket. De meg lehet érteni a tanácsot is. Egyszer el kell végezni ezt a munkát, s tölteni c*ak az őszi és a tavaszi viharok között lehet. Átalakítás, építkezés miatt sokat mérgelődtek ezen a nyáron a siófokiak is, meg a vendégek is: az utcák nagy része fel van törve, mert építik a gázvezetékeket. Üj arca formálódik a városnak a víztorony környékén is. Nem jár ez gond nélkül, fis megkezdték a kórház kör­nyékének rendezését. Szük­ség volt a kisajátításokra. Néhány konyhakert, szőlő vagy gyümölcsös kisebb lett. Megindult a panaszáradat: miért itt és miért most? A válasz mindig ugyanaz volt: csak itt és csak most lehet. Igaz, hogy a kertvárosi rész a kórház környékén kisebb lesz, néhány családot kár is ér, hiszen a konyhakert nagysága — főleg Siófokon — nem közömbös. Ezt a kárt azonban anyagilag megtérí­tik a kisajátítás idején. De megtérül másként is: az ed­diginél szebb Siófok arca bontakozik ki. Ezért az újért pedig mindenkinek áldoznia kell. Annak is, aki a stran­don kevesebb kényelmet kap a pénzéért, annak is, cki sok bosszúsággal közlekedik a feltúrt utcákon, meg an­nak is, akinek kisebb lesz ezzel a kertje. Repülőiéi vigyáz a fürdizifcre SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. augusztus 7.

Next

/
Thumbnails
Contents