Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
TÜL A MEGYEHATÁRON Ügy vélem, Szám tanár úr, az egykori Német-utcai polgári iskola tanára jó munkát végzett. Megszerettette velem nemcsak a magyar történelmet, hanem az ország gyönyörű tájait is. Azóta él bennem a kíváncsiság, vájjon milyen is lehet Sárospatak, a magyar szellemiség e patinás városa. Jónéhány évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az egykori kisdiákba csepegtetett megérkeztem a Rákócziak ősi városába. A kellemetlen út és a városbeli tekergés rossz érzete szinte egy másodperc alatt eltűnik a vár fennséges parkja és a stílusos Borostyán Hotel láttán. Estére jár. A várat már bezárták, s nem marad más, minthogy megismerkedjem éjszakai szállásommal, e nemrégiben átalakított és korszerűsített barokk épülettel. Vakolatlan falai, egyszerű XVIII. században Trinitárius kolostor volt A hotel-kolostor kis ablakán betűző napfény korán .kiverte szememből az álmot Mindenekelőtt a néhány lépésnyire lévő, évszázadokon át épült, különböző korok építészeti stílusát magában hordozó épületcsoportot sétáltam körül. A középkori lakótornyot (Vörös torony), a köréje épített erődítményt, a már csak maradványaiban látható ötszögű olaszbástyás védőfalat, valamint a toronyhoz csatlakozó, már a XVI. és a XVII. században épített várudvart körülölelő szárny- épületeket. A vár már a XI. század közepén állott, és a PáA XVII. században épült kiegészítő szárny egy részlete a vár udvaráról nézve. termek hangulatos ablakméRetel-patak, örs-patak néven Ismert településen már a XI. században vár állott. A várnak nagy szerepe volt a kuruc felkelések és a Rákóczl-szabadságharc idején. A szabadság- harc leverése után a vár erődítményeit lerombolták. Vágy beteljesedjék. Ügy adódott;, hogy teendőim Nyíregyházára és Miskolcra szólítottak, s ekkor határoztam el, hogy valóra váltom a régi álmot, útba ejtem Patakot. Milyfen furcsa is az élet. Az ember előbb látja az angliai collegeket, mint a magyar felvilágosodás e fellegvárát. Ilyen ás ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben a Tokajtól fjatak felé vezető úton,- majd vonalai, kívülről is rendkívül impozáns látványt keltenek. S ahogy belépek, ennek ellentéteként, a hipermodern recepció, a szállodaudvar közepén emelkedő modern majolika szökőkút már mai hangulatot áraszt. Földszinti szobám azonban bolthajtásos, az ágyhoz emelkedő négy lépcsövei megtartotta a kolostorkamra eredeti formáját. A Borostyán Hotel ugyanis a. XVII. és lócziak, Perényiek, Lorántffyak lyedeseiben valaha a varur- és Rákócziak, akik a XVII. nőik hímeztek, olvasgattak, században voltak a vár tulaj- v&gy talán kanoelláristák el- donosai, folytattak itt nagyará- lenőrizték uraik leveleit, az nyú építkezéseket. A boltíves uradalmak elszámolásait, kapun belépve lenyűgöző a Mindezekre azonban a koro- látvány. A magasba emel- nát két helyiség teszi fel. Az kedő négyszögű lakótorony- egyik a híres-nevezetes Sub hoz csatlakozó reneszansz-stí- Rosa terem, gyönyörű félkör lusú szárny-részlet, loggiás fo- alakú ablakaiból elém tárul- lyosójával, karcsú, boltíves kozó kilátással, színes, menyoszlopsorával, csodálatos szép- nyezet-freskójavai, eredeti bú- ségű, kecses vonalú lépcsőfel- toraival, mintha csak most járójával, a magyar építőmű- keltek volna fel az asztatlól vészét büszkesége. a Habsburg-ellenes WesseAz irodában megtudom, fényi összeesküvés résztvevői, hogy óránként csak vezetővel szinte megilletődve lépek a lehet bejutni a vár termeibe, lovagterembe. Úgy vélem, Ha hív a csengő, akkor kéz- ezzel az érzéssel nem állok dődik a vezetés. Szerencsémre egyedül. Látogató társaim ar- a csengő hamarosan megszó- cáról is hasonló gondolatok lal- olvashatók le. Az ősi falakat Először a Vörös torony ke- az ablakokon beáramló szűrt rül sorra. Bolthajtásos emeletei fény világítja meg. Emilt Lóhamisítatlan történelmi at- rántffy Zsuzsanna szobáiba lak előtti térben elhelyezett pulpituson áll a nagyságos fejedelem trónszéke. Nem másolat, eredeti. Ránehezedik az emberre a történelem, — szinte gyermekként csodálkozom erre az egyszerű fafara- gású bőrhuzatú trónszékre. Egy óvatlan pillanatban, amikor a vezető már másról morzsolgatja szövegét, megsimogatom ezt a trónszéket, akárcsak Kossuth Lajos karosszékét a debreceni nagytemplomban. A szárnyépületek helyreállított termeiben a Rákóczi- múzeum bútor, fegyver, arckép, porcellán, kerámia és szőttes gyűjteményében gyönyörködve rendkívül elfáradtam, s legszívesebben újra felmennék a Vörös torony kilátó teraszára, hogy megpihenA lovagterein ablaksora előtt áll a nagyságos fejedelem trónszéke. A hajdani Trinitárius kolostor, ma szövetkezeti szálloda és étterem. moszférát árasztanak, beépített faragott kandallóival, renaissance-faragványai egész sorával, s a lövésekkel tűzdelt körfolyosóval. A kisebb vezet az ajtó, falaikat színes, hessek, s újra megcsodáljam török csempék borították egykor. A lovagterem bútorzatain építészeti szépsége zavartalanul élvezhető, csupán az abA. VEINER - G. VEINER: MftGANÜGCT e — Ne feledd: az éjszakai élet a bűnözés melegágya! — vont vállat Sztasz. — Ami engem illet, gyilkolni tudnék az éhségtől. Képzelj el magad elé egy hatalmas nyáfsat rablópecsenyével! Utána egy üveg vörösbort... — Ne folytasd! Tyihonov előhalászott a zsebéből egy rubelt és némi aprópénzt: — Vedd a sapkád, és szaladj ! A Gorkij utcán nyitva van a Csemege. Végy valami jót! Addig ón előkészítem a munkát. .. Szaveljev szemmel láthatóan nem égett a vágytól, hogy útnak eredjen a farkasordító hidegben, de ahhoz sem volt túl nagy kedve, hogy étlen-szomjan üljön egész éjszaka . .. Tyihonov felhörpintette a teáját, majd a felvágott maradékait papírba gyűrte és széles mozdulattal a papírkosárba hajította. — Kosárlabdázol? — kérdezte Szaveljev. — Jól van, eleget ültél a habáraidon! Rá se szolgáltál a vacsorára. Nemcsak kenyé- nyérrel él az ember. — Hát ez igaz — dörmögte Szaveljev. — A te brigádodban nyugodtan adhatnának tejet vagy valami más védőitalt. — Ülj csak le szépen, és ahogy Odesszában mondják: fülelj ide! Felírtam erre a cédulára a telefonszúmokat, és testvériesen megfeleztem veled. Vedd a kagylót és kezdd! Véget ért a nyomozás ötödik napja. SZOMBAT Sztasz felállt, kihúzta magát, öklével megdörgölte a szemét, s lassan, óvatosan megfordult fejében a gondolat: ma talán minden befejeződik, s végre alhat. Sza- veljevhez lépett és gyengéden megrázta: — Ébresztő, öreg! Negyed kilenc! a Bodrogköz csodálatos panorámáját Az idő Ilyenkor gyorsan elszólt Sietnem kell, hogy még láthassam a pataki diákok ('egykori hajlékát. A kollégium Szaveljev megrázkódott, fel- kijnak és feleségének kapcso-J1- Rókóczi György és felesége, ült, és még csukott szemmel latáról? fLorántffy Zsuzsanna életében közölte: __ Nehéz beszélni ismerősökig^6 ^®nykorát. Itt tanított N eftez beszelni ismerősök á comenius, a kiváló pedagógus, mtim ügyeiről. modern oktatás rendszerének a — Ne féljen, Zinaida Fjodo- f megteremtője. Ezidőtájt ala- a rovna — nyugtatta megfkult ki Patakon a kollégiumi Sztasz —, a rendőrségen, a f életforma és a diák-önkor- tük- gyóntatószékben és a pszi-f mányzat. Megdobban a szívem, — Szépet álmodtam ... Az arca gyűrött volt, szeme karikás. Szaveljev hajába túrt: — Stasz, Tizenöt éve barátnők va-) nincs egy röd? Szörnyein nézhetek ki. chiáternél tiszteletben tartják famikor arra gondolok, hogy a szakmai titkokat. Tehát? * — Lattál mar angóranyulat? A hasonlóság egészen gyunk Aljosával... rendkívüli. — Jelena Nyikolajevnára — Ami téged illet, most gondol? te sem vagy éppen kiköpött _ Igen Mindnyájan Mastroianni — jegyezte meg ftrv híviuk Szaveljev. — Sztasz, mennyit _ , “ ‘ ... , alhattam? Pankova szenvedélyesen beT, , , , szélt, miközben hosszú, szép — Jó másfél órát Indul- ujjait tördelle: junk, öreg! A vonat 9 óra _ Neház dráma végérvé- 10-kor érkezik. Fél tízre itt nyesen széthullott ez a meleg, f vagyok. Te pedig hozdd egye- emberi fészek, amelyet Bukó- i nesen ide! va árnyalt intellektusa és — Vegye figyelembe, hogy Sztavickij művészi érzékenytizemkettőkor próbám van — sége alapozott meg. Aljoseny- mondta Parikova. ka még reménykedik... — öntől függ, mennyi időt A magas, jó alakú nő időn- vesz igénybe a beszélgetésünk, ként felpattant és idegesen Nekem csak két-három kérdé- járkálni kezdett elegáns kosztümjében. — Bocsásson meg! ön mivel magyarázza, hogy Sztavickij | elhagyta a feleségét? , itt végezték tanulmányaikat nemzeti történelmünk és kultúránk olyan nagyjai, mint Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth Lajos, Tompa Mihály, Gárdonyi Géza, Móricz Zsig- mond és még sokan mások, hogy csak néhányat említsek. Az Ókollégium sajnos elpusztult, csupán egy régi épület maradt meg. Ezt rendezték be múzeumnak, s itt gyűjtötték össze a pataki kollégisták és tudós tanáraik személyes relikviáit s a reformáció emlékeit. A leghangulatosabb számomra az egyszerű, kopottas fapados osztályterem, a pulpituson álló katedrával, rajta pennával és kalamárissal, a tanár úr pápaszemével, s a fogason keménykalapjával. Szinte magam elé képzelem a kis Nyilas Misi íróját^ a kopottas padban. A pataki kollégium jelenlegi épületcsoportja, a múlt században alakult ki, s a homlokzati szárny az 1800-as évek elején épült. A kollégium fő- szárnyában találtam rá a Pollack Mihály tervezte híres könyvtárteremre, fehér-dór stílusú oszlopsorával, védőrácsos karzatával, rozettás meny- nyezetével. Itt ápolják és őrzik a gondos könyvtárosok nagy szeretettel a pataki kollégium régi könyvtárának mintegy 30 ezer kötetét, ezeket a díszes, pergamen kötésű könyvremekeket. A figyelmes könyvtáros készségesen válaszolt kérdéseimre. »A régi könyvtár nagy értékű könyveit már csak nagyon ritkán keresik — mondja — azt is csak kutatók. A könyvtár új anyaga, a korszerű, modern tudományos könyvek és folyóiratok érdeklik mindenekelőtt a hallgatókat«. Nincs ezen csodálkozni való, így van ez rendjén. Az új generáció ebben a történelmi levegőjű városban, a nagyhírű kollégium falai között is a legmodernebb tudományok magaslataira törekszik, akárcsak nagyhírű elődeik. Az eltöltött fél nap alatt teljesülhetett régi vágyam, s gazdagabb lettem egy új élménnyel, Nyíregyháza és Miskolc között. Boros Béla sem lesz. »Szép nő — gondolta Sztasz. — Igaz, kikezdte egy kicsit az idő. De azért még szép.« — Rögtön el is kezdhetjük. Elmondaná, mit tud Sztavic(Folytatjuk.) A loggiás folyosó, s a lépcsőfeljáró, amely hozzálapad a lakótoronyhoz, úgy tündöklik, mint egy ékszer. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. angmsfen %
