Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
Egy a tizennyolcból Széljegyzet egy közérdekű témához Nyílegyenes bekötőút vezet Tátompusztára. Kétoldalt hatalmas, az élénk széltől meg- lebbenő levelű jegenyék állnak őrséget Feltűnnek az első házak. Sárgás színük vonzza a szemet. Nem messze, ott ahol az út kanyarodik, favázon harang lóg. Ez a tűzjelző. Látszólag használatlan épület után bukkan elő, a Kaposvári Állami Gazdaság tátompusztai kerületének javítóműhelye. Kinn, a lebetonozott udvaron kombájnok, traktorok állnak, Keszler Róbert éppen a kombájnt készül lemosni, amikor megtaláljuk. — Tegnap este fejeztein be a borsó aratást Bőszénfán — mondja a kölcsönös bemutatkozás után. — Július nyolca- dikán kezdtük. Azóta az Igal- puszta-tátomi kerületet arattuk le. Ez körülbelül nyolcszáz hóid. A százholdas borsót egyedül csépeltem. Keszler Róbert éppen tizenkilenc éve dolgozik az állami gazdaságban. Arról kérdezem, hogyan is kezdődött. — Gyalogmunkás voltam — meséli. — Mindent végeztem, amit rám bíztak. Egyszer aztán szóltak, hogy traktorosok kellenének. Ez. 1952-ben Hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulója tiszteletére pályázatot hirdetett a SZOT elnöksége és a KISZ kb intéző bizottsága azoknak a fiatal mérnököknek, közgazdászoknak és technikusoknak a számára, akik az iparban, építőiparban, a kereskedelemben vagy a mezőgazdaságban dolgoznak. Elbben a vetélkedőben az ifjú szakemberek valóban bizonyíthatják milyen a szakmai fölkészültségük és a képességük, letehetik az asztalra a népgazdaság, a dolgozók érdekeit szolgáló pályamunkáikat, amelyek témája a műszaki fejlesztés, az automatizálás, a számítástechnika alkalmazása, a minőség javítása, a munkavolt. Néhányunkat megfelelőnek találtak erre a pályára. 1961-ben mentem traktorosátképzőre. A gazdaság két heti gyakorlati időt fizetett Az idén már ón végeztem a kombájnos iskolán a gyakorlati oktatást. A műszaki előadásokat mérnökök tartották. Nyolcán álltak a központunk vizsgabizottsága előtt, s nem kis örömömre valamennyien négyesre, ötösre feleltek meg. Ez volt a legszebb jutalma munkámnak. Munkájáról ezt mondja: — Szeretem. Nemcsak szük- sógmegoldásként vállalom,- hogy a kombájn nyergében ülök. Igaz, itt az ember egészsége hamar meggyengülhet ha nem vigyáz magára. A nyári munka a könnyebb. Az őszi kukoricabetakarításnál már hidegebbek, csípősebbek a reggelek. A köd nem száll föl néha napközben sem. Keszler Róbert Szentgálos- kérről jár Tátompusztára. Reggelenként a gazdaság Ze- tort küld a bejárókért. Esténként, ha munkájából hazatér, még elolvassa az újságot. Televíziónézésre már nem mindig jut idő. első díjat ítélnek oda, s az élismerő oklevélen, az arany, ezüst, illetve bronz fokozatú emlékplaketten kívül négyezer, háromezer és kétezer forint jutalommal honorálják az első, második és harmadik helyen végző pályamű íróját. A minisztériumok és más szervek külön is díjazzák a szakdolgozatokat. A »kiváló feltaláló« és »újító« cím egyes fokozataival tüntetik ki ezenkívül az országos pályamunkáit készítőit; s a bíráló bizottság javaslata alapján a legszínvonalasabb dolgozatok — ha eleget tesznek a formai követelményeknek és a doktori szigorlat föltételeinek — alapjai lehetnek a doktori értekezésnek. — A korábbi hosszú, esős időszak miatt vasárnaponként is dolgoztunk — mondja. — Tizennyolcán vagyunk a gazdaságban kombájnosok. Amikor a borsóaratásról kérdezem, ezt válaszolja: — Az idén a borsó a sok esőtől kúsza volt. Az emberek fölszedték, rendberakták. A gép ezután ment végig a rendeken. A következő munkánk az lesz, hogy a gépemet felülvizsgáljuk, letisztítjuk. Aztán átállítjuk kukoricabetakarításhoz. Maga elé néz, mintha már a gép tüzetes vizsgálatán töprengene. Megkérdezem tőle, hogy ha választhatna, újra ezt a szakmát választaná-e? De nem is kell válaszolnia, úgyis tudom, mit fog mondani. Kétszer nyerte el a »Kiváló dolgozó« címet, ez is igazolja igenlő válaszát. Húsz éves a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat, amely két évtized alatt 70 ország cégeivel alakított ki üzleti kapcsolatokat. Exportjának főprofilja a vágómarha és a marhahús, de sok vágójuhot és más állati termékeket, baromfit, tejtermékeket is exportál A hagyományos európai piacokon kívül távoli államokba: Kanadába, Ausztráliába, Japánba és észak-afrikai országokba is szállít. A Terimpex bonyolítja az egész magyar mezőgazdasági export több mint 60 százalékát és a tőkés piacokra irányuló mezőgazdasági kivitel 70 százalékát. A Közös Piachoz tartozó országok többsége a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitel hagyományos felvevőhelye. Exportunkból a közös piaci országok ma is igen jelentős százalékban részesednek; a legtöbbet az NSZK-ba és Olaszországba exportálunk. Mezőgazdasági termékeink két évtized alatt kialakult többezres vevőköre egyre újabbakkal bővül. Az egyik legújabb megrendelő Japán, N éhány nappal a cikksorozat befejezése után kissé meglepődve láttuk az élelmiszerboltokban és a piacon, hogyan zuhant le a különböző kertészeti termékek és gyümölcsök ára. A darabos paprikáról áttértek a kilós eladásra, s úgyszólván minden olcsóbb lett. Igaz, ekkor már a felhozatal, a kínálat jóval meghaladta a korábbit A megyei pártbizottságon megtartott tanácskozás idején — akkor erről rövid tudósításban számoltunk be — már oldódott a gyümölcs- és zöldségellátás problémája, és éppen azon a napon történt a következő epizód: A Pannónia értékesítő társulás elhatározta, hogy kísérletképpen a kaposvári vásárcsarnokban nagyarányú árcsökkentést »dob be« mindjárt reggel. A cél az volt, hogy lemérjék ennek hatását, és a jövőben e szerint dolgozzák ki áraikat. Ám a MÉK ahová már második éve szállítunk vágott baromfit. A Közel- és Közép-keleten — többek közt — Kuwait és Bahrein jelentkeznek új piacként, szintén a vágott baromfi, a vágójuh és más élelmiszer- ipari cikkeink számára. Líbia. Spanyolország és a Kanáriszigetek ugyancsak húst és vágott baromfit vásárol tőlünk. Ausztráliába és Kanadába Kashkaval-sajtot, fehérsajtot, magyaros készleteket exportálunk. A magyar áruknak jó hírük van a világon; bizonyíték erre többek között a Brüsz- szeli Világkiállításon elért nagy nemzetközi siker, és más alkalmakkor szerzett számos aranyérem és nagydíj. Az egyre növekvő konkurrencia megköveteli, hogy a külföldi piacokon elsősorban azt adjuk, amire igény van, amit kémek tőlünk. Ezt az igényt elsősorban a termelőüzemek rugalmassága segíthet kielégíteni. Ez előnyös a termelőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak, azok dolgozóinak, s természetesen egész népgazdaságunknak is. megelőzte őket, előbb vitte le a fogyasztói árakat, s ők csak utána tehették meg ugyanezt. Ebből a versenyből megelégedett győztesként a vásárló került ki, s tegyük hozzá gyorsan: ezt vártuk, ezt kértük már korábban ... Egyszóval ma már van áru, viszonylag olcsón lehet hozzájutni paprikához, paradicsomhoz és egyéb kertészeti cikkekhez, valamint gyümölcshöz. Érdemes volt a Televíziónak, a Rádiónak, az országos lapoknak, a Somogyi Néplapnak és a különböző megyei fórumoknak foglalkozni ezzel a témával, ezt most már megállapíthatjuk. Ugyanakkor szeretnénk, ha hasonló »akcióra« a jövőben csak ritkán vagy egyáltalán nem kerülne sor, mert a körülmények ezt nem indokolnák. Senki sem kívánja, hogy a termelők ráfizetéssel adjanak túl árujukon — ezt a felvásárló, kereskedő szervektől sem kérheti senki — csak azt, hogy a tisztességes haszonnál többre ne akarjanak minden áron szert tenni. Bíráltuk a MÉK-et azért, mert egyes cikkféleségeket két-há- romszorta magasabb áron hozott forgalomba, mint a múlt év azonos időszakában. Ám még így is — a kapott tájékoztatás szerint — a többi megyéhez képest itt a legkisebb az árrés. A sárgabarackot például lényegesen drágábban vásárolják fel, mint amennyiért a fogyasztóknak eladják. S árgabarack. Itt érdemes megállni néhány szóra. Ugyanezen a tanácskozáson hangzott el, hogy »az áruellátás lényeges javulását csak az árudömpingtől várhatjuk«. Alapjában véve ez így igaz, s hogy most ennyit és ennyiért vehetünk a boltokban, lényegében ezt a megállapítást támasztja alá. De itt van a sárgabarack »esete«, amely meglepően emlékeztet a néhány évvel ezelőtti »alma-túltermelésre«. Annyi van belőle, amennyire nem számítottak. Annak idején az alma prizmákban hevert a gyümölcsösökben, udvarokon, mint a krumpli, nem tudták elszállítani, elhelyezni. S ha már a burgonyát említettem, úgy tűnik, ezzel is előfordult már ilyesmi... Szóval itt van a sárgabarack, érik, szedik, egy részét eladják, és megesszük. A többiből cefre, majd pedig pálinka lesz. No, ez sem kimondottan somogyi probléma, elég a Népszabadság múlt vasárnapi számát elővenni, s kiderül, hogy országos gondról van szó. Vitatkozhatunk most arról, hogy ez vagy az volna a helyes megoldás — ezt tettük annakidején a vártnál nagyobb almatermés kapcsán is, amikor szintén nem csak szabolcsi, hanem országos és meglehetősen súlyos, somogyi gondról volt szó —, mindenesetre az árudömping önmagában semmit sem old meg, csak akkor segíthet, ha megfelelő felkészültséggel, az áru elhelyezésének. felhasználásának előzetes megtervezésével fogadjuk. Az a tény, hogy a fogyasztási szövetkezetek felvásárlói egyes cikkféleségek átvételében jobban érdekelve vannak anyagilag, mint más áruknál, már befolyásolhatja, hogy miből kerül több a közforgalomba .és mi marad a tér melő nyakán. S ha jövőben jobban akarunk támaszkodni a háztáji zöldség- és gyümölcstermesztésre — mert ilyen igény van —, és látjuk a tsz-ekben sorra termőre forduló nagyüzemi gyümölcsösöket, jogos a kérdés: mi lesz a termelvény sorsa? Bel- és külkereskedelmi, sőt beruházási vonatkozásai vannak a kérdés megválaszolásának — a., zöldség és gyümölcs túltermelésének levezető csatornája volna a feldolgozás, a tartósítás, s ha ennek technikai feltételei rendelkezésre állnak és igény is van az ilyen árura, már nem esik szó túltermelésről —, de a megnyugtató megoldás semmiképpen sem várathat magára sokáig. Különösen a gyümölcsnél »szorít a cipő«, mert az anyagilag dotált felvásárló »most ez nem kell, amaszt hozz« igénye képtelen helyzetet eredményezhet: az almafán jövőre is alma terem, hiába van cseresznyére igény, s ahonnan az idén meggyet szedtek, onnan jövőre sem értékesíthetnek körtét, hiába mutat ebbe az irányba a kereslet. O * * sszhangra, jobban szervezett termeltetésre van szükség ahhoz, hogy az ellátás is egyenletesebb ler gyen. Sok hasznos elképzelés született az idei hibák, fogyatékosságok feltárása után —> ezeknek a megvalósulását várjuk. Hernesz Fereoe Pályázat ifjú mérnököknek, közgazdászoknak és technikusoknak Leskó László Mezőgazdasáli termékeink a világpiacon és üzemszervezés, a helyi tartalékok feltárása, a vállalati feladatok gazdaságos megoldása, s olyan munkaföltételek megteremtése, hogy a munkásokat megóvják a balesetektől, az egészségi ártalmaktól. A meghirdetett pályázat előszobája a vállalati verseny. A nagy vetélkedőre azok a fiatal mérnökök, közgazdászok ás, technikusok küldhetik el dolgozataikat, akik saját vállalatuknál elnyerik a kiváló címet a SZOT elnökségének és a KISZ kb intéző bizottságának a már meghirdetett kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus mozgalmának keretében. Az 1969-ben elkészült legjobb pályamunkákat először a vállalatnál értékelik, majd a javaslattal együtt a megyei KISZ-bizottságra küldik be. A szakdolgozatok november 20-ig lehet beküldeni, a megyei KISZ-bizottság pedig december 30-ig értékeli az összegyűlt anyagot. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a megyei KISZ-bizottság együttesen dönti el, melyik pályamunkát küldi el az országos pályázatra 1970. január 15-ig A közös elbírálás mércéje: a vállalat szerint alkalmazható és gazdaságos-e pályamunkában leírt téma, s a javaslatát melléklő gyár vagy üzem kötelezettséget vállal-e a felhasználásért. Az országos pályázat eredményét a forradalmi ifjúsági napok keretében hirdeti ki az országos bírálóbizottság 1970. tavaszán. Iparáganként három Konok akarattal Ha szikrázó fénnyel kiömlik a vas, a műhelyben eléri a meleg a hetven fokot is — amikor kint csak harminc fok van. Ha egy szakmunkás ledolgozta a nyugdíjig kötelező évtizedeket, és kikezdte erejét az izmok nap nap utáni feszült harca, azt mondja: érthető ennyi év után. Itt elég néhány év, és máris gyengül a szervezet, például kikopnak a csigolyák. Vargek János, a műhelyfőnök még a betegségek latin nevét is tudja. Az emberek cserélődnek, a Kaposvári Villamossági Gyár öntőműhelyében, csak a homok végez öröknek látszó körforgást az öntőformától a kemencéig, és vissza. Benne ágyazzák meg a szerszám alakját. Cserélődnek az emberek... Pedig nagyon erősek. Ha nem kellene annyit hajolni, súlyemelő termetűvé terebélyesedne sokuk. Kemény kéz kell a formák mozgatásához. Tonnában is mérhető, ameny- nyit egy műszak alatt megemelnek. öntik és formázzák a vasat. összeszorított foggal sulykolják a homokot. Groteszknek és bántóan naivnak érzem azt a néhány kérdést, amely itt feltolul bennem. Jártak-e operában? Ki a kedvenc költőjük? Mi a véleményük a pol-beatról? Másutt naponta megkérdezik. Elharapnák a szót, ha el- hangzana. Pedig van, aki meg tud felelni. Sokféle ember megfordul itt. Az egyik réteg: akik üzemről üzemre járnak, mindenhol megállnak, de valójában sehol. Van erejük a munkához, de a maradáshoz nincs. És a másik réteg: a régiek. Itt kezdték, amikor még ez a műhely volt minden, amikor vasgyárként emlegették a városban. Amikor államosították. Aztán itt folytatták. És új részlegek nőttek ” a régi műhely mellé. De ez már történelem. A másik telepen hatalmas csarnokok, futószalagok: a jövő. Az öntés itt a régi még. Évszázados. összeszorított fog, konok akarat, ebben a korban szinte még anakronisztikusnak tűnő izommunka kell hozzá. Van, aki ötezret is keres havonta. De soknak a táppénz a fizetése jó ideig. Egy másik réteg: a fiatalok. Akikből kevés van. Nem divatos ez a szakma. De al megszereti az öntést vagy formázást, aki bírja a hél köznapok erőtőrlő virtusé az marad. Csöndes a szavul gyors, kiszámított és takar« kos minden mozdulatul Büszke rájuk a műhelyfőnol És megint egy másik réteg. A munkaeszközöké. Berregő- zakatoló gépek. A fal melletti soron már ezek formáznak. Csak a leemeléshez kell a régi erő. De ahhoz nagyon. Az irodában a fiatal mér! nők a felújításról beszél. , Tervek és számok. A modern I villamoseszközöket gyártó üzemrészek mögötti öreg műhely jövője. T. T. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. augusztus 7.
