Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 199. szám
internes a szomszédba látogatni! A szövetkezeti mozgalomnak kialakulása óta velejárója a tapasztalatok, a jó módszerek terjedése egyik községből a másikba. Emlékezhetünk rá, hogy nagyon sok közös gazdaság első tétova lépéseit úgy tette meg, ahogyan azt elleste a közelében levő, néhány hónappal, vagy legföljebb egy-két évvel »■idősebb« társától. Azóta megerősödtek a szövetkezeti gazdaságok, szinte mindegyik gyűjtött gazdag saját tapasztálatokat. De vajon hogyan vándorolnak manapság egyik helyről a másikra a felgyülemlett tanulságok, a gazdálkodás és a szövetkezeti élet bevált, gyakran milliókat érő jó módszerei? A termelőszövetkezetek alapos ismerpi szerint a kép eléggé vegyes. Többféle nézetet, magatartást figyelhetünk meg. Vannak makacs emberek, akik valamiről szentül hiszik, hogy azt ők csinálják a legjobban. Évek óta ugyan egy lépést sem jutnak előbbre a gazdálkodás egyik vagy másik ágában — ám módszereiket illetően mégis kitartanak saját nézeteik mellett. Más helyen meg azt láthatjuk: bár elismerik, hogy eljárásuk nem valami eredményes, mégis egyre bizonygatják, hogy az ő körülményeik között nincs más megoldás. Sokféle emberi tulajdonságból fakadhat az ilyen és ehhez hasonló magatartás. Idézzük csak a régi közmondást: »A szomszéd rétje mindig zöldebb.« Valószínű, olyan időben keletkezett ez a szólásmondás, amikor egyik vagy másik parasztember a keserű irigységben keresett vélt menedéket. Mégis: ma is idézhetjük ezt a mondást. Mert ha a szomszéd rétje valóban zöldebb a mienknél, akkor nézzük meg, hogy mitől az! Szerencsére a termelőszövetkezetek sokaságában ilyen értelemben figyelik ma már a »szomszéd rétjét«. Gondoljunk csak a kéthelyi vagy a marcali termelőszövetkezet példás gyepgazdálkodására. Megyeszerte közismert, hogy itt évek óta a tudomány, a korszerű szaktanácsadás alapján folytatják ezt a fontos munkát. A kéthelyi mintalegelőt igen sok szakember megtekintette már, a munka megkezdése óta nem egy tapasztalatcserét rendeztek itt, s ha a tapasztalatokról érdeklődik az ember, egyértelműen azt a választ kapja: »Feltétlenül hasznos volt.« Hiszen a tapasztalatcsere-sorozat alkalmával nem csupán az okszerűbb gyepgazdálkodás érdekében végzendő feladatokkal ismerkedhettek meg, hanem közvetlenül láthatták az elvégzett munka eredményét is. S ok szó esik mostanában a mezőgazdaság műszaki fejlesztéséről, új növényfajták elterjesztéséről, az állattenyésztés módszereinek változásairól. A mi korunk egyik jellemzője a gazdálkodás világának állandó és egyre gyorsuló változása. Ebből pedig következik, hogy a nélkülözhetetlen ismeretek mennyisége többszöröse a 20— 30 év előttinek. De ehhez még számítsuk hozzá: nagyon sok részletmegoldást, egyszerűnek látszó »fogást« maguknak a szövetkezeti szakembereknek, dolgozóknak kell megtalálniuk. Hát mennyivel könnyebb mondjuk egy gép gazdaságos hasznosítását, vagy egy növényfajta igazán eredményes termesztését megvalósítani, ha anng,k fortélyait megfigyelhetjük egy másik gazdaságban, mint ha csak önmagunkra utalva kísérletezünk! A területi tsz-szövetségek egyik alapvető feladata a termelés fejlesztését szolgáló korszerű módszerek terjesztése. Számtalan példát lehetne arra vonatkozóan felsorakoztatni, hogy nem egészen kétéves fennállásuk óta mennyi mindent tettek ennek érdekében, hány gyakorlati bemutatót, tapasztalatcserét szerveztek megyénkben. Ennek kétségtelenül része van abban, hogy például a Dél-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének területén ma már 44 szövetkezet 8000 holdon termel intenzív, nagy hozamú, egyszeres ke- resztezésű kukoricát, hogy megnőtt az érdeklődés a speciális gépek iránt. De hasonló példákat említhetnénk az állattenyésztés, a műtrágyázás, az öntözés — egyszóval a gazdálkodás minden részterületéről. Ügy véljük, ide kívánkozik egy, a közelmúltban elhangzott vélemény: »A rohamosan fejlődő mezőgazdaság ma már szánté törvényszerűen megkívánja az ismeretek terjesztésének ezt a módszerét; valójában az új melletti agitáció legmeggyőzőbb eszköze a gyakorlati bemutató, a személyes tapasztalat.« Gyakran vita kerekedül arról: hol és mit érdemes megnézni egy-egy ilyen tapasztalatcsere. alkalmával. Vannak, akik úgy vélik, hogy az az igazi, ha minél távolabbi vidékre mennek. Persze bizonyára van sok minden, amit a közelben nem lehet fellelni, vagyis indokolt és hasznos egy távoli szövetkezet tanulmányozása. Ám az esetek többségében — bizonyítják ezt a megyén belül szervezett ta pasztalatcserék — célravezetőbb az adottságaiban, kö rülményeiben leghasonlóbb gazdaság módszereinek megismerése. E zért biztat jó eredményekkel a területi tsz- szövetségeknek az a törekvése, hogy elsősorban a saját körzetük kimagasló szövetkezeteinek jó tapasztalatait terjesszék és tegyék általánossá. Mindig érdemes meglátogatni a szomszédot, ha így tanulni lehet. Őszintén, türelemmel, igaz szóval... Két hét múlva lesz kerek három éve, hogy megválasztották járási népfronttitkámak. Szinte lehetetlen a két-három- órás beszélgetés alatt mérleget vonni a munkában eltöltött napokról. Kovács László kilenc évvel ezelőtt a marcali Vörös Csillag Tsz párttá tkáraként dolgozott, s mint a községi pártvégrehajtóbizottság tagja, azt kapta feladatul, hogy fogja össze, támogassa a társadalmi és tömegszervezetek munkáját. Innen adódik »népfronto- si« múltja és tapasztalata is. • — Hogyan érzi magát, mint közéleti ember? — Ne haragudjon, de erre valamennyien, akikre ezt a jelzőt ráakasztják, csak azt tudnánk mondani, hogy a beosztásunkkal együtt jár az ilyen szereplés, mindennapos Bővül a balatoni halászháló „flotta Hosszú évek után ismét gyártják a halászhajókat Ba- latonfüreden. Az idén kettő készül el belőlük. A több mint 17 méter hosszú és 3,7 méter széles hajókba Csepel D—413 típusú négyhengeres, 55 lóerős motorokat szerelnek. A képen: Látkép a Balatonfüredi hajógyárról, előtérben az épülő halászhajók. és természetes. Örülök annak, hogy az emberek fölkeresnek, segítséget, tanácsot kérnek. Jóleső érzés, hogy őszinték hozzám, kertelés nélkül, nyíltan beszélnek. Az a feladatom, hogy ha tudok, segítsek, vagy továbbítsam kérésüket. Tehát az a bizonyos közéleti szereplés nem abban nyilvánul meg, hogy az ünnepségeken ott ülök az elnöki asztalnál. Az íróasztalából elővesz egy levelet. Horváth József böhö- nyei nyugdíjas küldte el hozzá panaszát, orvoslásra várva. — Én lennék a legboldogabb, ha gyorsan sikerülne elintézni a bácsi ügyét. Nincs annál jobb érzés, mint ainikor az ember látja mások örömét, és ez egyben saját munkájának eredménye is. Lassan, tempósan, megfontoltan beszél, túlzásnak nyomát sem tudom fölfedezni mondataiban, pedig azt hallottam róla, hogy »a leglelkesebb lokálpatrióták egyike Marcaliban, ha kell, akkor a túlzásig is az«. — Véleménye szerint melyik az a legfontosabb tulajdonság, ami nélkül az emberek bizalmát nem lehet megszerezni? — Biztosan több is van, de én a türelemre szavazok. A fejekben még van néhány rendezetlen kérdés, ezeket csak a türelemmel lehet világossá tenni. Lassan járj, tovább érsz; ennek a közmondásnak mindig igaza van. Megpróbáltam számba venni mindazokat a kézzelfogható eredményeket, amelyek szorosan kapcsolódnak a népfronttitkár személyéhez. Nem mintha ezzel akarnám értékét mérni, inkább arra rámutatni, hogy milyen sok területen tevékenykedik egyszerre. Néhány rendezvény — mint a munkás-paraszt találkozók vagy a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységét bemutató kiállítás •— megszervezése titkári feladata volt. A marcali séták, amikor a járás és a székhely község vezetői a lakókkal együtt járták körül Marcalit, vitatkoztak, kérdezősködtek, megismertették egymással a lehetőségeket, már a lelkes lokálpatrióta ötleteként váltak hasznossá és közkedveltté. A járás munkás- mozgalmi múltjának feltérképezése és a múzeum felépítésének szorgalmazása hároonszázezer forint értékű téglajegyet eredményezett. Sokat járva a vidéket azt javasolta a községi vezetőknek, hogy a még alaposabb tájékozódás érdekében hívjanak meg illetékes járási vezetőket, akiknek akár »kényes« kérdéseket is föl lehet tenni. Tapsonyban, Somogysámsooban, Meszteg- nyőn és Böhönyén rendeztek ilyen találkozókat, sole érdeklődővel, izgalmas kérdésekkel, és ami a legfontosabb: nagyon őszinte légkörben. Kovács László megalakulásától tagja a munkásőrségnek, 1957 óta párttag, a járási pártbizottság és a járási tanács tagja. — A sok funkció, megbízatás után óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy msnnyi ideje marad a magánéletre? — Marad. Bár az elmúlt tanévben nem tudtam úgy segíteni tizennégy éves kislányomnak a tanulásban, mint ahogy akartam, de azért jelesen végezte a hetedik osztályt, s gondolom az idén sem adja majd alább. ó» — Hazaviszi munkájának gondjait? — A fejemben igen, de ha leülök olvasni, a bélyegeimet rendezni, vagy a családommal beszélgetni a nap eseményeiről, akkor másnap reggelig kikapcsolok. Hiszen a járás népfrontmozgalmának gondjai mellett el kell férjen a család is... Saly Géza Megjelent a Béke és Szocializmus új száma A folyóirat augusztusi száma közli Leonyid Brezsnyev- nek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának »A kommunista mozgalom az újabb fellendülés szakaszába lépett« című írását. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása rámutatott a forradalmi folyamat fő áramlatainak egyesítéséért vívandó harc fontosságára. Megjelölte a tanácskozás' az erők akcióinak útját. »Az, ami a kommunistákat egyesíti sokkal erősebb annál, mint ami megosztja őket«, — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev cikkében. A lap szerkesztősége interjút közöl tíz téstvérpártnak vezetőjével. A pártvezetők a moszkvai tanácskozás tanulságait és eredményeit elemzik. A folyóiratnak e számában olvasható Tóth Mátyásnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága osztályvezetőjének az MSZMP pártépítésének tapasztalatait elemző cikke. A magyar proletariátus forradalmi pártjának taglétszáma, — mutat rá a cikk írója — 1969. elején meghaladta a 627 ezrei Ez a kommunista és munkásmozgalom mintegy 50 milliós taglétszámának 1,2 százalékát teszi ki. Magyarországon a keresőképes lakosság 12,8 százaléka párttag. A taglétszám növekedése egyenletes. Megszűnt a párttagság származás szerinti kategorizálása, s a párttagokat két, illetve három alapka tegó- r'ába sorolták. A párttagságnak 42,7 százaléka fizikai, 38,1 százaléka szellemi dolgozó. 19,2 százaléka pedig »egyéb« (Fegyveres erőknek tagja, nyugdíjas, háztartásbeli, tanuló). A legnagyobb üzemekben a párttagság aránya jóval felette van az országos átlagnak. Így például a Salgótarjáni Szénbányászati Trösztnél 27,3, a Diósgyőri Gépgyárban 25,9, az Ózdi Kohászat1' Műveknél 22,1, a Lenin Kohászati Műveknél 20,9, a Csepel Vas- és Fém- muveknél 18,8 a párttagság számaránya. A párt tagjainak átlagos életkora 43—44 év. A korosodási tendencia tovább tart, az új párttagok zöme azonban fiatal. A párttagságnak 29 százaléka érettségivel, illetve egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezik. Figyelemre méltó a folyóirat új számában Robert Steigerwald, nyugatnémet filozófusnak Marcuse elméletét elemző és bíráló tanulmánya, A brigádvezetők szavai nyomán Szocialista brigádvezetők tanácskoztak Balatonszentgyör- gyön az épülő alagútkemencés téglagyár már elkészült ebéd- lőtermében. Az egybegyűlteket Balogh Ferenc, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte. Utána Fehér József igazgató beszélt a szocialista brigádok III. kongresszusának tapasztalatairól. Elmondta azt. hogy az országos tanácskozást az őszinte légkör, a segíteni akarás jellemezte. Igaz, hogy a szocialista brigádok a termelésben eddig lehetőségeikhez képest jórészt a maximumot produkálták, és nincs szükség reformra a mozgalomban, csupán következetes továbbhaladásra a megkezdett úton. Fontos feladat a jövőre nézve, hogy egyre többet tegyenek a brigádok az emberrel való hatékonyabb foglalkozás érdekében. Mert a tapasztalatok korántsem kielégítőek. Sokat kell tenni még azért, hogy jobban kiszélesítsék a dolgozók politikai látókörét, jobban megalapozzák világnézetüket. Meg kell találni az útját, módját annak, hogy a szocialista brigádok közössége beavatkozhasson a kollektíva tagjának magánéletébe, különösen az olyan esetekben, ha ezt már a család is igényli. A lehetőségekhez képest törekedni kell a téglagyárakban az alkoholizmus megszüntetésére. A Tégla- és Cserépipari Vállalat szocialista brigádmozgalmáról elmondta, hogy az utóbbi években örvendetesen emelkedett a létszám. A továbbiakban a munka több irányú fejlesztésére van szükség. Együtt kell működniük a helyi gyáregységekben a gazdasági, politikai vezetőknek a brigádokkal, a brigádok vezetőivel, hiszen ez az egyik leg- fontosább útja annak, hogy a vállalati demokrácia megvalósuljon, a dolgozók is megfelelő résát kapjanak a vállalat vezetésében. A megnyitó után a szakszervezeti bizottság titkára ismertette a jutalmazási és kitüntetési formák változatait Van mit tenni A brigádvezetők tanácskozása tulajdonképpen igazolta, talán túlságosan is igazolta az igazgató szavait. A hozzászólások, beszámolók alapján az derült ki, hogy a szocialista brigádmozgalom meglehetősen heterogén a vállalaton belül. Volt brigádvezető, aki magával hozta az immár kétkötetes naplót, a jó munka hű krónikáját, ugyanakkor egy másik brigádvezető szomorúan beszélt arról, hogy egymaga van, nem kap senkitől sem megfelelő tanácsot, segítséget. Hasonlóképpen különböző — és itt talán a végletek jellemzőek — gyáranként a gazdasági vezetés és a szocialista brigádok kapcsolata. Pedig ezen áll vagy bukik a további munka sikkére. Hadd utal jak az igazgató szavaira, aki elemezve az emberekkel való foglalkozás jelentőségét elmondta, hogy ezt a nagy és sürgős feladatot a brigádmozgalomra alapozva kívánja megoldani. A nagykanizsai téglagyár üzemvezetője elmondta, hogy náluk gyümölcsözően használják ki ezt a kettős kapcsolatot, de korántsem ilyen a helyzet például a jutái vagy a nagyatádi gyárban — a brigádvezetó hozzászólása szerint. S ezeket a hiányosságokat minden esetben összekapcsolták a termelést akadályozó konkrét nehézségekkel. Az őszinte légkörben elhangzott hozzászólásoknak nagyon fontos tanulsága, hogy ezek a problémák összefüggnek; a vállalaton belüli jó kapcsolat kiépítése és az ember, az egyén szerepe a termelésben. Egyik sem szólam, hanem nagyon fontos anyagi és morális érdeke a társadalomnak. Ezért tartjuk nagyon is ésszerűnek például a nagykanizsai brigádvezető hozzászólását, aki a rendszeres tapasztalatcserét javasolta. Mert segíteniük kell a jobbaknak, hiszen ez a nagy vállalat alapvető érdeke. És ugyanakkor a vállalat vezetőségének jobban oda kell hatnia, hogy megteremtődjön a gazdasági vezetők és a brigádok egészséges kapcsolata ... A gyakorlattól a képzésig Egy gondolatra hadd térjek viasza. Sokat hangoztattuk a szocialista közösségek jelentőségét, sőt kötelességét az egyénnel, a közösség tagjával szemben. Gyakran hivatkozunk arra, hogy a kapitalista termelésben a vezetők felismerték: az emberekkel való megfelelő bánásmód, a lélek-, tan eredményein alapuló vezetés óriási ösztönző, s egyik alapja a jó és minőségi termelésnek. Ezt a tapasztalatot mi is ismerjük. Az anyagi elismerésen túl szükség van az erkölcsi megbecsülésre is. A téglagyárak brigádvezetőiben él a szándék, hogy ne csak a termelésben, hanem a tanulásban is a tartalmasabb, kulturáltabb együttlétbsn is kamatoztassák a kollektíva, a szocialistává váló kollektíva lehetőségeit. Valószínű, hogy ezt vette figyelembe az igazgató is, amikor arra tett javaslatot, hogy a szakszervezetnek létre kell hoznia egy tanácsadó szervet, amelyik segít a brigádvezetőknek ott, ahol nem elég az eddigi tapasztalat, ahol már a tudomány, a lélektan alapos eredményeit kell figyelembe venni. Jelentős és életrevaló ez á javaslat, de nem állhatunk meg itt. Mert nem kis feladat az, amelyiknek teljesítését a brigádvezetőktől várjuk. És ha már tudományról esett szó, okvetlenül megszívlelendő feladat, hogy a munkában együtt eltöltött évek tapasztalatát, gyakorlati hasznát ki kell egészítenünk egy széles és alapos képzéssel is. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP gsemfc mbs. augusztus zx
