Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

„Szocialista módon...“ KÖVETELMÉNY E A MŰVELŐDÉS ? Tíz esztendő alatt Sf: lommá vált a szocialista bri- gádmozgalem. Eddig mintegy ötvenezer brigád (félmillió dolgózó) nyerte -el a megtisz­telő címet. Lemérhető gazda­sági eredményei és tudatala­kító, közösségi emberformáló hatása alapján nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni e moz­galom rendkívül nagy szere­pét a társadalom fejlődésé­ben. ötvenezer brigád, félmillió dolgozó. Ebből Somogybán 770 brigádot, azaz csaknem tízezer dolgozót számolhatunk, • cím várományosa pedig több mint ezer brigád, egy elmúlt évi adat szerint. Elvi­leg valamennyien elfogadják, vállalják a szocialista embert Jellemző három alapkövetel­ményt: szocialista módon él­ni, dolgozni, tanulni. Ennek jegyében — anélkül, hogy a mozgalom jelentőségét bárki is csorbíthatná vele — mind gyakrabban és a legkülönbö­zőbb fórumokon felvetődik: reálisak-e a számok, megfe­lelnek-e mind a három nor­mának a mozgalom tagjai? Méltányos-e a szocialista cím odaítélése valamennyi brigád­nál? Nem a véletlen és nem a kákán csomót kereső szándék nyomán gyűrűznek ezek a kérdések. Ugyanis a szocialis­ta módon dolgozni elv álta­lában valóság, hiszen ez köz­vetlenül érinti a gyár, az üzem termelési eredményeit A másik kettő, különösen a tanulás, a művelődés vállalá­sai viszont nem gyarapítják közvetlenül a vállalatot. Ha X vagy Y kimarad a dolgo­zók esti iskolájából, nem lá­togatja a könyvtárat, nem művélődik, vagy éppen — ami gyakori »vállalás« — nem te­kinti meg brigádtársaival kö­zösen a Leányvásárt, attól a vállalat nyeresége még nem lesz kisebb. Ez magyarázza részben, hogy a szocialista brigádok vállalásainál sok a lazaság, a formalitás; teljesí­tésükben, elbírálásuknál pe­dig szokás szemet hunyni a fogyatékosságok, a vállalások nem teljesítése fölött. Természetesen hiba volna észrevételünket a mozgalom egészére vonatkoztatni. Van­nak szocialista brigádok, ahol a művelődés alapkövetelmény, ahol a kulturális vállalások is tartalmasak, és az alap- műveltség megszerzését, illet­ve gyarapítását szolgálják, azonban felmérések, tapaszta­latok szerint — kisebbségben. Általában itt sok függ a bri­gádvezetőktől. A Kaposvári Cukorgyár egyik műszaki brigádjában például a több­ség nemcsak jó szakember, hanem — belső szükségletként — olvas, művelődik és érdek­lődik a világ dolgai iránt is. A kisebbség, két-három bri­gádtag, pedig társai és veze­tője ösztönzésére iratkozott be a könyvtárba és kezdett el tanulni, olvasni, művelődni — ha nem akart megválni a bri­gádtól ... Van, létezik tehát ilyen hatás is. Kár, hogy még nem ez a jellemző. A művelődés belső igénye még általában I meglehetősen gyenge a szó-' cialista brigádok tagjaiban. Részben ez okozza a kultu­rális vállalások formalitását, névlegességét, részben pedig az elbírálás sokfélesége, libe­ralizmusa, amely az esetek többségében nem tekinti lé­nyeges követelménynél?: azt, hogy az emberek szocialista módon művelődjenek. Igen ám, de miért? Ha az elbírálás »tanulni« vállalások tartalmát és teljesítését, akkor meglehe­tősen sok brigád nem kaphat­ná meg a szocialista címet. Vagy például vegyük az egyik kaposvári üzem József Attila szocialista brigádjának a pél­dáját. A tagok vállalták, hogy részt vesznek a politikai ön­képzésben, négyen pedig azt, hogy rendszeres könyvtári ol­vasók lesznek. A teljesítés fél­évkor: ketten eljártak a poli­tikai előadássorozatra. Senki nem lett »olvasó ember« kö-i zülük, viszont — ugyancsak vállalásképpen — egyikük társadalmi tűzoltó .., Gondo­lom itt a vállalás és a telje­sítés komolysága enyhén szól­va kétséges. A megtisztelő cím ennek ellenére a birto­kukban maradt. Nos, elvileg azt hiszem min­denki egyet ért velem abban, hogy a brigádokat értékelni is »csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes«. A gyakorlat­ban azonban közbeszól a vál­lalati érdek. A gyárak ered­ményeinél ugyanis — vállalati szinten — a szocialista bri­gádok száma is nyom a lat­ban. És nem is keveset... Vállalati érdek — társadal­mi érdek. Üjabb ellentmon­dás, újabb formalizmus. A tár­sadalom közvetlen érdeke — az, hogy a »szocialista mó­don tanulni« alapelv legalább tendenciájában érvényesül­jön; hogy a művelődés alap­vető belső szükségletté vál­jon az emberekben — szem­ben áll a vállalat közvetlen érdekével. Vagyis azzal, hogy a szocialista brigádok száma ne csökkenjen. így viszont megalapozott a kétely: reáli- sak-e a döntések és a számok a szocialista cím odaítélése­kor? Valószínűleg ez vezette a SZOT elnökségét is, amikor kidolgozta és a szakszerveze­tek megyei bizottságainak megvitatásra elküldte a bri­gádok értékelésének újabb irányelveit A vita még fo­lyik. Eszerint várható, hogy — bár abszolút módon nem lehetséges egyenlő elbírálás — bizonyos alapfeltételek va­lóban egységes követelmények lesznek. Ahogyan a szocialista munka-, erkölcsi és művelő­dési normák is lényegében azonosak; ugyanazt a fogal­mat kell, hogy jelentsék egy kis üzemben, mint. a mező­gazdaságban, vagy éppen egy mamut gyáregységben. Lehet­séges az is, hogy három fo­kozata lesz a szocialista cím­nek, meghatározott alapköve­telményekkel, amelyeket a brigádok megpályázhatnak Bármelyiket megpályázhat­ják. Am itt az alapfokú köve­telmények is magukban fog­lalják majd az emberek mű­velődés iránti alapvető igé­nyét. S ha ezt nem sikerül á brigádnak száz százalékban teljesítenie, valószínű, hogy emiatt a megtisztelő szocialis­ta címért küzdők táborában kell maradniuk egy ideig. hogy ez a tá­bor a jelenle­ginél nagyobb, a mozgalom viszont rangosabb, a címek odaítélése reálisabb lesz. Eh­hez azonban igen sok a ten­nivalójuk még a művelődé­si intézményeknek, a nép­művelőknek, és velük együtt a gyárak, üzemek vezetőinek is, Wallinger Endre Lehetséges A lakásszövetkezetek működéséről T íz évvel ezelőtt a kor­mány rendeletet hozott a lakásszövetkeztek megszervezéséről és megala­kításáról. Kaposváron kétezerötszázan élnek szövetkezeti lakásban, kétszázan kérik a tanács segít­ségét ilyen lakás vásárlásá­hoz. A városban előrelátha­tóan két éven belül kétszáz újabb szövetkezeti lakás épül fel. A lakásszövetkezeteknek el­sődlegesen az a céljuk, hogy a dolgozókat önként társítsák saját megtakarításaik és az állam nyújtotta kedvezmények felhasználására, majd pedig az, hogy a házaknak, lakások­nak kezeléséről, karbantartá­sáról saját maguk gondoskod­janak. A lakásszövetkezet megala­kításánál a megyeszékhelyen az volt az áltaVínos törekvés, hogy a szövetkezetekhez tarto­zó lakásokat lehetőleg egy he­lyen, zárt területi egységekben hozzak létre. Ez a zárt területi egység sajnos csak a Béke szö­vetkezetben valósulhatott meg (hozzájuk csak két lakóház tartozik), míg a többieknél csupán a lakóházak egymás­hoz való közelségéről beszél­hetünk. Gondot okoz a közművesí­tés. A megfelelő út, a terep- rendezés majd minden egy­ségnél hiányzik, és az üzlet- hálózat sem megfelelő. A kaposvári szövetkezeti la­kások többsége modem, két szobás, összkomfortos, kivéve a Kossuth szövetkezetét, it* Balatoni filmhetek Beszélgetés a „Szandi mandi“ rendezőjével A balatoni filmhetek szo­kásos évi prog­ramja, hogy bemutatnak egy-egy új ma­gyar filmvígjá­tékot. Az Is­meri a szandi mandit? ősbe­mutatóját Lei­lén rendezték meg. Az ese­ményen megje­lent — a fő­szereplők mel­lett — Gyar- mathy Lívia is, a film rende­zője, aki most debütált a szakmában. Filmjének anyagát még akkor gyűjtötte össze, ami­kor vegyészmérnökként dol­gozott férjével Böszörmé­nyi Gézával, a »szandi mandj« írójával együtt. Gyarmathy Lívia 1956—61-ig dolgozott az eredeti szakmájában, majd el­végezte a filmrendezői szakot a főiskolán. Böszörményi Gé­za második diplomáját szintén a Filmművészeti Főiskolán ál­lították ki. A modem gyáriparról, a korszerű technikáról úgy is szokás beszélni, hogy az elide­geníti az embert. Gyarmathy Lívia gyári munkásai azon­ban nem »homo technikusok«, nem is annyira a technika ál­dozatai, mint inkább önma­guknak, hisz a technikának nem is részesei. Dolgoznak a hipermodern vegyi gyárban, de olyan munkát végeznek, melyikben nem találják meg a boldogságukat. — Az ember boldogságának legfontosabb tényezője, hogy alkotó jellegű munkát végez­hessen — mondja Gyarmathy Lívia, amikor filmjéről kez­dünk beszélgetni. — A film alapgondolata: »oz ember ak­kor érzi magát boldognak, ha a munka életszükségletévé vá­lik. — Mit ért ez alatt? ¥ I 0 & — Két alapvető érzése van az embernek. A szeretet és a munka. Mindkettő elkíséri a haláláig. Az ember boldogu­lásának forrása lehet tehát a munka. De csakis az a mun­ka, amelyikben a személyiség is a legteljesebben kibonta­kozhat. Ügy tűnik, ma ez egyre nehezebb... Nagyon kevés embernek adatott meg az iparban, hogy alkotó jellegű munkát végez­hessen — mondja. — A film átlagemberekről szól. Mottó­jául azt is mondhatnám, hogy nincsenek feddhetetlen embe­rek. Átlagon felüli ember pe­dig kevés van. A csetlő-botló embereken keresztül, azt hi­szem, a valósághoz is közelebb férkőztem. Ezt a mélyébb va­lóságot szeretném ábrázolni a jövőben is, ha mégolyán fur­csa is. l Lemondok a feddhe­tetlen emberek ábrázolásáról, embereket szeretnék bemutat­ni. Nem hősöket. Embereket, akikben sok a hiba; akik nem egyoldalúan jók vagy rosz- szak. Alkotói programja az eddi­giekből is érezhető. Mégis kon­krétan milyen tervek foglal­koztatják? — Meghatározatlan időn ál munkásfilmeket szeretnék ké­szíteni: Jelenleg társírója va­gyok egy filmnek. Most csere történt, a férjem rendez. Az ő filmjét írom társszerzőként. Ne hagyjuk kétségek közt az olvasót, a film nézőit, ma­gyarázzuk meg, mi is az a »szandi mandi?« Pontos vá­laszt nem adhatunk rá. A szandi mandi egy világszám ... »Sunday Monday« így kez­dődik eredetiben a sláger, és a filmbeli modem gyárhoz közel eső munkásnegyed zug- kocsmájiban így énekli a ze­nekar: »szandi mandi...« Horányi Barna másfél szoba, összkomfortra méreteztek, és az igények alapján is ezt kéri mindenki A laksűrűség mutatószáma kedvező: 3,57 fő egy lakásra, s ez jobb a város egyéb terü­letének laksűrűségénél. A lakásszövetkezel leg­fontosabb szerve a köz­gyűlés, amely a szövet­kezetét érintő legfontosabb kérdésekben, a tagfelvételek­ben, az alapszabály megalkotá­sában és a költségvetésben dönt. A közgyűlés általában évenként egyszer ül össze, de legtöbbször csak másodszorra jelenik meg annyi tag, ameny- nyi a határozatképességhez szükséges. Az igazgatóság (a Kossuth szövetkezetnél öt-, a többiek­nél háromtagú) operatív irá­nyító szerv, mindazzal a fel­adatkörrel, amely nem tarto­zik a közgyűlés hatáskörébe. Évek óta visszatérő téma a szövetkezeti lakások átruházá­sa. elidegenítése, mivel az el­adók egy része nyerészkedési lehetőségnek tekinti az álla­mi segítséggel megkapott la­kást, és az igényjogosultságtól függetlenül olyan személyek­nek kívánja eladni, akik a kért — néha indokolatlanul magas — összeget megfizetik. Ha az eladó a városi tanács igazgatási osztályán bejelenti eladási szándékát, a nevezett vevőnél a hatóság megvizs­gálja, hogy jogosult-e a lakás­ra. Ha nem, másik vevőt jelöl ki. Ilyenkor azonban az eladó már húzódozik, mert az új ve­vő csak annyit hajlandó fizet­ni, amennyi a lakas reális ér­téke. Ez nenn általános jelen­ség, de többször előfordult már, s nyilván még mások is megpróbálkoznak vele. Akadnak olyanok is, akik a szövetkezet és a hatóságok megkerülésével adják át laká­sukat jogosult vagy jogosulat­lan személyeknek. Ilyenkor a hatóság és az igazgatóság a tulajdonjog átruházását meg­akadályozza — mást azonban nem tehet Ezeken a vitás kérdéseken most dolgoznak a jogászok, és a lakáskódex megjelenésévé a szövetkezeti lakások eladá­sának szabályait is rögzítik majd. A kaposvári lakásszövet­kezetek működését vizsgálva megállapít­ható, hogy az alap- és a jog­szabályokban rögzített rendel­kezéseknek megfelelően tesz­nek eleget feladatuknak. S. G. A szecsei kocsmáros... iAnyu lebukik 'ácsék vacsora után vannak. Kovács újságot ol- r— Kovácsné kardigánt köt, kislányuk, a hétéves Évi, a heverőn babájával játszik Kovácsné egyszer csak megszólal: — Bodáéknak kisifúk van. Ma reggel... — észreveszi, hogy Évi figyeli, így folytat­ja: — ... hozta a gólya. Kovács egy pillanatra elő­bukkan az újságja mögül. — Tegnap reggel még lát­tam Bodánét tejért menni. — Igen, előbb ... — megint Évire néz — hozta, mint szá­mították. — Na, Boda most nagyra lesz a fiával. — Pedig Bori lányt szere­tett volna. Kis szünet után Évi szó­lal meg: — Hát akkor mért nem kért kislányt a gólyától? Kovács hirtelen visszabú­jik az újságja mögé. Kovács­né kénytelen vállalni a vá­laszt: — Az nem úgy van, Évi­kém, hogy lehet rendelni fi­út vagy lányt. Évi felháborodik. — Szóval azt hoz, amit akar. , — Bizony azt. Bellát az mindegy is. Egyik éppen olyan kedves, mint a másik. Éviké nem nyugszik meg. — És akkor hozza, amikor ő akarja? — Hát persze. Egy ideig csend van. Ko­vácsné örül, hogy nem kell több kérdésre felelnie. Évi is elmerül a babájával való játékban, de aztán hirtelen anyjához fordul: — Mondd, anyu, a Horváth Pistit is a gólya hozta? Kovácsné gyanútlanul fe­leli: •— Hát persze. — Érdekes — mondja Évi. — Mi érdekes? — kérdezi Kovácsné. — Hát csak az, hogy Hor- vát Pistinek januárban van a születésnapja, és télen nin­csenek itthon a gólyák. Kovácsné hirtelen felugrik. — Hozok neked egy kis sü­teményt! Évi is felkel a heverőröl, apjához megy, megkocogtatja az újságját, s mikor az elő­bukkan az újság mögül, ráhunyorít az apjára, úgy mondja: — Jól lebuktattam anyut. tv. i.) Valamikor — már a betyár­világban — hatalmas erdőség vette körül ezt a Marcali és öreglak közötti magányos épületet Ütszéli fogadó, csár­da volt ahol komor tekinte­tű betyárok, elszánt pandúrok álltak meg falatozásra, lo­vaik pihentetésére. Most a Marcali ÁFÉSZ kis élelmiszerüzlete, illetve ital­boltja működik a falai kö­zött. Többségükben ma is uta­sok a vendégek, a vásárlók, de ritkán érkeznek már kocsi­val, szekérrel; lóháton évtize­dek óta nem — inkább gép­kocsiból, autóbuszból szállnak ki, vagy éppen arra várakoz­nak. Ám hiába a névváltozás, hiába a szövetkezet 24-es szá­mú egysége, messze környé­ken így ismerik: »a szecsei kocsma«. Golobics Imre veze­tőnek kettős feladatot kell el­látnia: vezetni az italboltot és az élelmiszerüzletet is. Felesé­gével együtt végzi ezt a mun­kát, s havonta átlagosan 100 ezer forint forgalmat érnek el a két egységben. A lakott helyektől távol eső boltban kellemesen meglepőd­nek a vendégek és a vásárlók. Kevés helyen tapasztalni ilyen rendet, tisztaságot, s a válasz­tékkal is elégedettek lehetnek. A nagy melegben kellemesen hűtött italok — többféle üdítő is —, naponta friss péksüte­mény, bélelt zsemle, kaphatók, s az élelmiszerüzletből sem hiányzik az, ami egy háztar­tásnak szükséges. Ottjártamkor az egyik ven­dég éppen azért kesergett, mert a nagy melegben meg­fájdult a feje. Panasza még el sem hangzott, a vezető már fájdalomcsillapítót, friss vi­zet kínált neki. S ha Golobics Imre azt lát­ja, hogy a vendégnek ideje és kedve van beszélgetni, szíve­sen idéz a csárda múltjából Beszél a betyár világról, arról, hogy állítólag e csárda látoga­tója voFE Patkó Bandi és több más híres betyár is. A pincé­ben ma is látni annak a föld­alatti útnak a bejáratúit, ame­lyen a betyárok menekültek, ha a pandúrok közeledtét je­lezték, s amelyen keresztül el­juthattak a közeli nádas rej- tekeabe. Fáradt vándorok, betyárok és pandúrok helyett ma siető vendégek, vásárlók térnek be a »szecsei kocsmába«. Bizo­nyára sokan gondolnak arra, hogy a járásban kevés az olyan vendéglátóhely, amelyik romantikájával vonzaná a ha­zai és a külföldi vendégeket Érdemes lenne az italboltot, élelmiszerboltocskát betyár­csárdává átalakítani. Sz. & SOMOGYI NÉPLAP IMS. Mtgusztits SS.

Next

/
Thumbnails
Contents