Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Beszélgetés — tanulsággal A BERUHÁZÁSOK TAPASZTALATA Növekvő termelékenység űj gépsorok beindításával Két megszívlelendő tapasztalat A barcsi járásban jártam a minap. A termelőszövetkezet, amelybe ellátogattam, igazi nagy gazdaság, három tsz egyesülése folytán fejlődtek erre a szintre. Ilyenkor ért­hetően megnövekednek a gon­dok, több mindenre szükség van ahhoz, hogy az egységek­ben lehetőleg zökkenőmentes legyen a termelés. És az is természetes, hogy az első kö­zös esztendőt mindenki árgus szemekkel figyeli. Fokozott te­hát az óhaj, hogy minél ke­vesebb legyen a buktató; a gazdaság vezetői és tagjai szeretnék, ha nem zavarnák igyekezetüket külső, rajtuk kí­vülálló kerékkötő tényezők. Az elnök és a főagronómus azért mondta el az alábbi problémákat, hogy a jövőben kevesebb ilyen és hasonló le­gyen ... A szállítási rendelkezést — diszpozíciót — Balatonboglár- ról kaptuk a burgonya fel­adására, de mint az az ok­mányból kitűnt, ők a Veszp­rém megyei tsz-vállalkozástól kapták, azoknak meg az ÁG- KER adta. A szállítmányt a ZÖLDÉRT-hez kellett irányí­tani, Budapestre. Elment a 8 vagon áru, ebből két vagon­nal visszajött, időnk sem ma­radt rá, hogy a burgonyával kapcsolatos esetleges problé­mát a helyszínen tisztázzuk... Kicsit komplikált dolog ez, ér­demes odafigyelni már csak azért is, mert a fogyasztó a legtöbb esetben a termelőt marasztalja el, ha drága az áru. Mi így adtuk a burgo­nyát: a budapesti napi fo­gyasztói árból lejön 20—25—30 százalék. Ebből könnyen ki lehet számítani, mit kapott a szövetkezetünk, amikor 3,60 forint volt a krumpli kilója a boltban. De mi nem is csak a 20—30 százalékos árréssel let­tünk »rovidebbek«, mert még ebből a bevételből 0,5 száza­lék közvetítői díjat fizetünk mázsánként a szervező irodá­nak, s bennünket terhel a szállítási, a ki- és berakodási költség is... Világos, hogy ha rövidülne az áru útja, olcsób­ban juthatna hozzá a fogyasz­tó és mi, a termelők is job­ban járnánk, ezt azonban egyélőre képtelenek vagyunk megoldani. Vajon mikor oldódik meg mindez megnyugtatóan? Hi­szen nemcsak Baibócsáról van szó... Több évig tartó beruházás, felújítás folyik a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Először a kártoló üzemrész rekonstrukcióját végezték el. Ezzel együtt ki­cserélték a régi gépeket is, és az újak teljesítménye há­rom'—három és félszer na­gyobb. (1. képünk.) A kártoló felújítása után megkezdődhet az új gyűrűs- fonógépek beállítása. (2. ké­pünk.) A munkálatok jó ré­szét az üzem szerelőbrigádja végezte. Az új gépek hatás­foka tíz—tizenkét százalék­kal jobb az eddigieknél. A beruházás harmadik »-fá­zisa«, a TEXTIMA előfonó berendezések fölszerelése. Ez a munka most is tart (3. ké­pünk.) A felújítások kedvező ta­pasztalata a termelékenység növekedése. Veres Zoltán üzemvezető elmondta, hogy az nem változott a munkáslét­szám. Meggyorsult az üze­men belüli szállítás is, s ezt az új eljárást a munkások együtt dolgozták ki. Hemesz Ferenc Ismeri-e szövetkezetét? Meddő utánjárás — Mindössze négy fűka­szánk van, pedig 300 hold pillangóst és mintegy 400 hold kaszálható gyepterületet kell rendszeresen letakarítanunk. Vennénk fűkaszát, de nem ka­punk, mint ahogyan hiába keresünk a kombájnhoz siló- adaptert, s nem _ jutottunk szalmarázó ládához sem. Az­tán a meglevő négy fűka­szánk négyféle, különböző gyártmányú, nem tudunk meg­felelő alkatrészt beszerezni hozzájuk. Ugyanez a helyzet a Super-Zetomál is. Jól fölszerelt gépjavítómű­helyünk van. Napokig jártunk oxigén után, amíg sikerült hozzájutni. De ez bizony drá­ga oxigén, hiszen négy-öt fu­vart kellett érte megtenni Kaposvárra, amíg kihozhat­tuk. A környező gazdaságok ugyanígy jártak, s hozzánk hozták hegesztésre a különfé­le alkatrészeket Nem hiszem, hogy ez lenne a dolgok elin­tézésének természetes rendje... Megy a krumpli vándorútra — Szövetkezetünk jelentős burgonyaszállítmányokat küld több megrendelőnek, termel­tetőnek, így a MÉK-nek, a Pannónia társulásnak, aztán Nagykanizsára, sőt Pécsre is. A Balaton és Dráva menti Termelőszövetkezetek Áruér­tékesítését Szervező Irodával 15 vagon étkezési burgonya szállítására szerződtünk. Az általiban »kis TÄSZI« néven ismert irodának Balatonbog- láron van a székhelye, de nem is a távolsággal van a baj, hanem a bonyolult szállítás­sal Elmondok erre egy példát. A falusi ember rövidebb ideje, él szó szaros értelem­ben ’vett kollektívában, mint a városi munkás. Kialakult-e benne már a törekvés, hogy ne csak maga, hanem társai munkájával, gondjaival is foglalkozzék. Tágabb érte­lemben: mennyire ismeri szövetkezetét? Erről érdek­lődtem több embertől a ku- tasi Zöldmező Tsz-ben. ANTAL KAROLT GÉP­SZERELŐ: — Mindent tudok a tsz-rőL Ismerem például az idei termésátlagokat. Az ár­pánk 17 mázsa, a búza 12, a zab pedig 15,4. Javaslataimat el szoktam mondani a veze­tőségi üléseken. Az ember­nek nem szabad becsukott szemmel elmenni a hibák mellett. Vagyunk itt néhányan ilyenek. Hallottam arról is, hogy a tsz a kívülállók föld­jeit megváltja. Ügy tudom, az idén erre 53 000 forintot ter­vezett a szövetkezet TAMÁS LÁSZLÓ ELNÖK: — Csak február óta vagyok a szövetkezet elnöke. Máról holnapra nem születnek cso­dák. 'Jgy látom, hogy az em­berek keveset tudnak a prob­lémákról. A betakarítást, a talajművelést ismerik, mert ez a mindennapi munkájuk. Ezzel kapcsolatban gyakran kérdezgetnek is: Mi lesz a káposztával? Hogy áll az ara­tás? A gondjainkban való részvétel még nem alakult ki teljesen. Ügy érzem, kevés az évenkénti két közgyűlés. Az egyiken ismertetjük az éves tervet Ember legyen a tal­pán, aki azokat egy óra múl­va el tudja sorolni. Mindenki­hez pedig nem tudok min­dennap eljutni. Éppen most kérdeztem meg az ellenőrző bizottság elnökét, hogy mi a helyzet az apróbb mezei tol- vajlásokkaL Azt szoktam mondani, hogy a tsz-nek min­den tag gazdája, tehát gondo­san ügyeljen, vigyázzon a közösre. BÁLLÁ SÁNDOR TRAK­TOROS: — Ismerem a szö­vetkezetemet. A tervezetteket teljesítjük. A káposztát pél­Itt a jó alkalom ! Kaposvári és Kaposvár környéki általános iskolai végzettségű fiákat is lányokat (elveszünk általános lakatos ipari tanulónak. Most épülő új, modem gyárunkban híradástechnikai cikkek előállításához szükséges finomlakatos munkát végeznek majd a végzett szakmunkások. Jó munka- és szociális körülmények várnak benneteket. ht a jó alkalom! Gyertek hozzánk ipari tanulónak! Jelentkezési lapotokat küldjétek be az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetbe (Kaposvár, Virág utca 32.) Jelentkezési határidő: 1969. augusztus 10. GYÁRUNK CÍME: Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. sz. Gyáregysége Kaposvár, Keleti ipartelep (a Patyolattal szemben levő területen). Irodánk a Patyolat Vállalatnál van. (9000) dául én hordtam be. A ter­mésátlag mennyi lett? Nem tudom. Hány tagja van a szövetkezetnek? Azt hiszem, kétszázon felül. Nem annyi? Csak száznyolcvan? A szö­vetkezet ezernyolcszáz holdon gazdálkodik. Kétezren? Ügy gondolom, hogy problémás a vezetőségnek a - zántás lehet. Értékesítési gondokról nem hallottam. FRANCSICS IMRÉNÉ: — Ügy tudom, hogy a termés­átlagok jók voltak. Otthoni gondjaim vannak, nem érek rá mások, meg a tsz gondjai­val foglalkozni. A fejlődést látom. Kár, hogy kevés fia­tal var, mi meg lassan már kiöregszünk. »Nem érek rá a tsz gond­jaival törődni« — mondja, de alighogy meglátja a főagro- nómust, máris így kezdi: »Ezt az ocsút nehogy a va­dászoknak adjuk az idén is. Tavaly azt mondták, hogy felhasználják a vadak eteté­sére, áztán .nerrv lett belőle semmi.« Nem> veszd észre, hogy máris a közösség érde­keit védi. HÉJJAS FERENC FÖAG- RONOMUS: — A tsz-demok- rácia értelmében szem előtt tartjuk a tagok érdeke1! Ügy látom, hogy embere válogat­ja, mennyire igyekszik részt venni a közös gondok meg­oldásában. Vannak passzí­vabbak, akik azt vallják, hogy ez egyedül a vezetés gondja, ök elvégzik a maguk mun­káját, ennvi elég. Mások ja­vaslatokkal élnek, felhívják a figyelmünket a hibákra A vezetőség összetettebben, táv­latokban lát egy-egy problé­mát NÉMETH FERENC tejke­zelő gondosan fogalmazott mondatokkal válaszol minden kérdésemre. Felvilágosít, hogy hatvan fejőstehenük van. Be­szél a termésátlagokról- Néha elmondja gondjait a szövet­kezet vezetőinek is. O volt egyike azoknak, akik javasol­ták, hogy vegyék át tsz- kezelésbe a tej csarnokot So­rolja, mit tud az új tsz-tör- vényről. BAN IMRE: — Az embe­rek beszélnek a problémák­ról, a legtöbben részt is kémek azok megoldásából. Így nyugodt szívvel azt mondhatom, hogy ismerik szövetkezetüket A vezetőségi tagok ott dolgoznak közöttük. Ha nem mondanák, akkor is kérdeznék a gondokról, ered­ményekről. Ismerik a jogai­kat is. Talán néha az is a baj, hogy a jogokkal jobban tisztában van egyikük-mási- kuk, mint a kötelességekkel. A kép, amely kialakult bennem, nem egyértelmű. A nagy többség már érzi és ér­ti, hogy társainak gondja az ő gondja is. Hogy a szövet­kezetnek »minden tag gazdá­ja«, ahogy Tamás László mondta. Kevesebben vannak azok, akik még nem ismerik eléggé gazdaságukat, s azt vallják, hogy a gond csak a vezetőség gondja. Őket segí­teni, biztatni, nevelni kell Mert az is a demokráciához tartozik. Leskő László Huszonhárom éve As emberért Fejkendős asszonyt kísért ki éppen az ajtón. Kezét vállá­ra téve nyugtatta. Amikor az asszony megindult a kapu felé, utánaszólt: Galambos né­ninek ne felejtse el megmon­dani, hogy szeretettel üdvöz­löm. Leültünk. A szobában sok a virág. Figyeltem a magas, formás asszony fegyelmezett mozgását. — Ez már a második ven­dégem volt ma. Naponta föl­keresnek panaszaikkal vidék­ről és Kaposvárról is. Beszélgetünk. Ahogy műi­nak a percek, úgy válik egyre barátságosabbá a légkör. A fegyelmezett, szigorú nézésű asszony tele van tiszta emberi érzésekkel: lelkesedéssel és aggodalommal a nehezebben élő emberek és új választó­körzete, a Kanizsai utca la­kóinak gondja iránt Bizonyos mondatokat sokszor elkoptat­tunk már. Honfi Istvánná mégis annyira természetesen, belülről fakadó hangon mond­ja: »az életemet szenteltem az emberért«, hogy papírra kell vetnem. Középiskolásként 1946-ban a békéscsabai diákszövetség tit­kára, és társadalmi munkás az MNDSZ-ben is. Mindig az emberek között érezte jól ma­gát így lett népművelő is el­ső munkahelyén, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályán: — Ott ízleltem meg igazán ’a népművelést, ott éreztem először, hogy az embereknek szükségük van a segítő kézre, csak jóindulattal nyújtsuk fe­léjük. Akkor mondtam ki elő­ször: »az én véleményem pe­dig az, hogy...« Ott váltam felnőtté. Kaposváron alig csomagol­tak ki új otthonukban, már jelentkezett a Somogy megyei ifjúsági szövetségnél: munkát szeretne vállalni és olyan pá­lyán dolgozni, ahol emberek­kel bánhat. 1954. augusztus másodikától a Vöröskereszt megyei titkára. Akkor még nem tudta, mit kell tennie, mi is tulajdonképpen a Vörös- kereszt, csak az csengett a fülében, hogy emberekkel foglalkozhat Huszonkét éves volt — A kezdet nagyon nehéz volt A nehézségek azonban csak buzdítottak, sosem kese­rítettek eL A Vöröskereszt ak­kor nagy gonddal küszködött. Azzal, hogy tömegszervezetté váljon és megértsék az embe­rek: a Vöröskereszt a nép ér­dekeit szolgálja. Hozzálátott a munkához. Szigorúan, következetesen, óriási lendületteL Első siker­élménye után, amikor önál­lóan tartott előadást a Vörös- kereszt célkitűzéseiről, úgy érezte, személyiségének fontos része lett a magyar közegész­ségügy, a felvilágosító munka. Az elsősegélynyújtási tanfo­lyamtól' eljutottak a széles kö­rű aktívahálózat kiépítéséig. A Vöröskereszt 1969-ben meg­tartott első kongresszusa mesz- sze megszabta a teendőket Tenni, a virágos, tiszta fal­vakért, a gyámolítatian gye­rekekért és öregekért; fellépni az alkoholizmus ellen, segíteni a család- és ifjúságvédelmi, s a polgári védelmi munkát; megszervezni a véradómozgal­mat Munkájáért 1956 tavaszán megkapta Az egészségügy ki­váló dolgozója kitüntetést, 1962-ben pedig a Vöröskereszt kiváló dolgozója lett. 1964- ben a Vöröskereszt II. kong­resszusán a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. A III. kongresszuson érte a legnagyobb megtiszteltetés: beválasztották a Magyar Vö­röskereszt országos vezetősé­gébe és elnökségébe. Ezenkí­vül városi tanácstag és tagja a városi tanács végrehajtó bizottságának, a megyei gyer­mek- és ifjúságvédelmi bi­zottságnak és egyebek közt az MHSZ megyei intéző bizott­ságának is. — Mint az ifjúsági mozga­lom és a tömegszervezetek régi aktivistája, milyennek látja a mai fiatalok viszonyát az ifjúsági mozgalomhoz és társadalmunk fontosabb kér­déseihez? — Nem tudom, szabad-e 1946-ot. és 1969-et az ifjúság szempontjából összehasonlíta­ni. Lelkesebbek voltunk, két­ségtelen, mert akkőr együtt lélegeztünk a gyógyulásra vá­ró országgal, örültünk a fű­tött termeknek, a jó kedvnek. Sokszor ösztönösen. Ma a megváltozott körülmények között nem mondanám, hogy a fiatalok többsége passzívabb, csak a megközelítés módjai’ elmaradottak egy kicsit A KISZ legyen fiatalosabb, ru­galmasabb szervezet, mert a fiatalokkal lehet bánni. Csak többet kell töprengeni a »ho­gyan« kérdésén, mint 1946- ban. Én egyetlen dologra ta­nítanám meg legelőször a2 ország fiataljait: felelősséggel élni, felelősséggel tenni az emberért. Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP frftsámaa. 1969. augusztus 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents