Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-22 / 193. szám
Nagyobb társadalmi összefogást Az óvodák ellátottsága Somogybán R endre-módra közük a sajtóban, a rádióban, hogy megyénkben több millió forintos beruházással korszerűsítik ezt vagy azt az üzemet, bővítenék egy másikat, de az ritkaság, hogy üzemi óvodát vagy bölcsődét is kapnak a gyár, az üzem asz- szonyai. Egy kaposvári munkásnő több családanya nevében pa' naszkodott: nem tudják gyermekeiket óvodába járatni, mert nincs hely. Még a város másik részébe is hajlandók elhordaná a kicsiket, csak a gyermekgondozási segély igénybevétele után ismét munkába állhassanak. Az ilyen és ehhez hasonló panaszok indítottak arra, hogy fölmérések alapján bemutassuk, milyen Somogy megye óvodai ellátottsága. 1969 januárjában a Somogy megyei Tanács művelődésügyi állandó bizottsága megvizsgálta a megyében az óvodák helyzetét. A bizottság helyszíni tapasztalatai alapján megtárgyalták az óvodák tárgyi és személyi ellátottságát. Megyénk 252 községéből 112-ben van óvoda, összehasonlításként említenénk meg, hogy például Tolna megyében 107 községben 154, Fejérben 104 községben 121 óvoda működik, Somogy megyében az ezer lakosra jutó óvodai helyek száma 18, míg Tolnában 30. Az óvodák épülete, fölszerelése korszerűtlen, nem felel meg a követelményeknek. Az épületek többsége nem erre a célra készült. Az óvodaépületek közül mindössze tizenegy mondható korszerűnek. 62 részben korszerű, 51 korszerűtlen, 19 épület pedig óvodai célra alkalmatlan. Az újonnan átadott óvodák nem felelnek meg teljesen az egészségügyi követelményeknek. Legtöbbjükben nincs külön játékterem, hálóterem és étkező. Ugyancsak kifogásolhatók az óvodák udvarai. Minimálisan sem elégítik ki a gyermekek mozgásigényét. Somogybán egyetlen jól fölszerelt óvodaudvar van, Barcson a fűrészüzemben. Négy óvoda udvara életveszélyes. Két nagy feladatot kellene tehát megoldani: egyrészt új óvodákat építeni, másrészt korszerűsíteni a régieket. A gyermekgondozási segély meghosszabbítása csupán átmenetileg enyhítette a gondokat, a hálózat, az óvodai helyek száma nem fejlődött számottevően az utóbbi két évben. Nem csoda hát, hogy az utolsó helyen állunk az országos statisztikában. Somogy megyében az összes óvodás korú gyermeknek csak á 39 százaléka, míg Baranyában 56, Tolnában pedig 63 százaléka jár óvodába. S számíthatunk arra, hogy ez a százalékarány még rosszabb lesz. K aposváron a Kalinyin városrészben megkezdődött egy 100 személyes óvoda építése az idén, a negyedik ötéves tervben a mintalaikótelepen tervezik egy 75 személyes óvoda átadását. A Szigetvári és a Dimitrov utcai óvodát pedig felújítják. Ez már előrelépés. A járási székhelyeken és a községekben is rosszul állunk. Kadarkúton, Zákányte- iepen, Nemesdéden és Csurgón elavult épületben van az óvoda, életveszélyes udvarral. Kaposváron és a járási székhelyeken jelentkezik tehát a legsúlyosabban a férőhelyek hiánya. 1968-ban 405 gyermek kérelmét utasították el Somogybán helyhiány miatt. 265 esetben mindkét szülő munkaviszonyban áll; gyermekét nem tudja kire bízni. Különösen az utóbbi adat érdemelne fokozott figyelmet, elsősorban a termelőüzemek, vállalatok vezetői részéről. A megyei párt-vb 1969 tavaszán megtartott ülésén felhívták a figyelmet: az üzemeknek és a vállalatoknak hatékonyabban kell segíteniük a tanácsi óvodák építését, korszerűsítését. A tanács egyedül képtelen megoldani a problémákat, hiszen más területeken is akad tennivalója bőven. Követendő és jó módszer a balatonszentgyörgyieké, a bale tonszabadiaké vagy a nágo- c&iafcé: széles körű társadalmi összefogással építenek óvodát. Balatonszentgyörgyön például a téglagyár adja az építőanyag nagy részét, az ÉRDÉRT Vállalat balatonszentgyörgyi telepe a faanyagot, a tsz vállalta a fuvarokat, és sorolhatnám még tovább a sok segítséget. Néhány vállalat már a megyei pártbizottság határozata előtt is fölismerte az óvodák jelentőségét, fontos társadalmi rendeltetését. A munkaerő-ellátottsággal is szorosan összefügg az, hogy a gyárban dolgozó asszonyok érzik-e az üzem törődését, gondoskodását. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat például nemrégen másfél millió forintot adott a városi tanácsnak óvodaépítésre. Időszerű lenne egész Somogybán nagyobb erőfeszítéseket tenni az óvodai gondok enyhítésére. A megye általános iskolai bukási átlaga messze meghaladja az országos átlagot, az országban az utolsó helyen állunk. Az 1968— 69-es tanévben az első osztályosok 15,2 százaléka, az ötödik osztályba járóknak pedig 10,6 százaléka bukott meg. önáltatás volna tagadni ennek az összefüggéseit, egyebek között az óvodai helyzettel is. Különösen figyelemre méltó, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek a 9,3 százaléka bukott meg. A közép- és felsőfokú iskolákból Is túlnyomó- részt a hátrányos helyzetű tanulók maradnak ki. A gyermekek nevelése, jövőjük tervezése közös gondunk. Helytállni az egyre nehezebb iskolai munkában — különösen a hátrányos helyzetű gyerekek — csak úgy képesek, ha lehetőség szerint minél több kisgyereknek biztosítjuk a szakszerű, gondos óvodai nevelést Társadalmi összefogással Somogybán is meg lehetne teremteni ennek a feltételeit. Bán Zsuzsa Késői látogató, virággal — Te, ezt még nem mondtam el senkinek. Ügy gondoltam, semmi értelme dobra verni, meg amúgy sem érdekes. Csak nekem. Meg még valakinek. Azért neked elmesélem, mert nem fér meg bennem. Először is egy kérdést: milyen lány vagyok én? Na, nem úgy gondoltam, liogy rendes, meg milyen munkaerő vagyok, meg ilyesmi. Hanem úgy külsőleg. Na, őszintén! Alakom közepes, alig molettebb az átlagnál, de arányos. Es az arcom? Jó, úgysem tudsz vagy nem akarsz őszinte lenni. Szerintem nem csúnya. Talán meg egy kicsit érdekes is. Nem? Igaz, kereken harminc éves vagyok, és ez falun, akárhogy szépítjük is a dolgot, még egy tsz-fökönyvelő esetében is magas kor. Szóval, menthetetlenül vénlánynak számítok. Nem unod ezt c szokatlan önjellemzést? S: ám nyugodtan, mert egya.\,alán nem fontos, amit el akarok mondani! De a lényegre térek, mert magam sem tudom, miért locsogtam ennyit bevezetőül. Talán a témától féltem. Éppen ma egy hónapja történt. Este kilenc óra lehetett. Egyedül voltam otthon, mint mindig. Éppen befejeztem a vacsorát és elmostam az edényeket, amikor a nyitott előszobaajtón félénk kopogást hallok. Nem lepődtem meg, mert gyakran keresnek föl hivatalos ügyben a késő esti órákban is. Bár ilyenkor rendszerint lányt vagy asz- szonyt küld az elnök is. Szóval, azt sem kérdeztem, ki az. Csak kiszóltam, hogy tessék, és közben megtóröltem a kezemet. És akkor a félhomályban előttem állt egy férfi. Magas, kissé hajlott, sovány fiatalember. Kezében valamilyen virágcsokor fehérlett. Később láttam csak, hogy szegfű. A látogató ismeretlen volt, legalább is még nem beszéltünk egymással, nem volt alkalmunk bemutatkozni. De az utóbbi időben szorgalmasan köszön- getett, ha összeakadtunk az utcán, a boltban, vagy meglátott a presszóban. Azt is észrevettem, hogy feltűnően néz, a hátamon is éreztem, hogy amíg lát, kísér a tekintetével. Hallottam is, hogy a házinénijétől érdeklődött felőlem. Én csak annyit tudtam, hogy az olajfúróknál technikus, és velem egyidős. No meg, elvált ember, de gyereke nincs. Hát ez nem sok. Közös ismerősünk nem volt, így a kölcsönös bemutatkozásra nem kerülhetett sor. Es most bekopogott. — Kezicsókolom — köszönt rekedten. — Igazán elnézését kérem, de ... Tudom, hogy nem vizitelni való az időpont... Még egyszer bocsánat, hogy bejelentés és engedély nélkül... csak úgy bekopogok. És tulajdonképpen ismeretlenül is. Ha megengedné, hogy bemutatkozzam: Toronyi Béla vagyok. De hiszen látásból már, ugye... Nem tudtam szóhoz jutni. ösztönösen megmondtam a nevemet én is, de kezet nem nyújtottam. Mit tegyek? Ha valaki észreveszi, hogy bejött hozzám egy férfi késő este, és időzik is a lakásomban, kész a botrány. Egy pillanatig zavartan hallgatva álltunk szemben egymással. És akkor megint eszembe jutott: mi történne, ha belépne valaki. Mondjuk, egy asszony a faluból. Vagy bárki. — Es hogyan gondolta, hogy csak úgy bejöjjön hozzám, egy idegen lány lakásába? — kérdeztem metszőn. Magam is csodálkoztam, hogyan lehetett a hangom ilyen könyörtelenül elutasító, hidegen felelősségre vonó. Ereztem is mindjárt, hogy nem így akartam szólni, de már késő volt. A férfi közelebb lépett. Ekkor megéreztem rajta, hogy ivott. Lehet, hogy bátorságot gyűjtött a konyakkal. Talán rendszeresen iszik. De ezt akkor nem tudtam mérlegelni, Csak azt láttam, hogy egy idegen férfi részegen behatolt a lakásomba. Fellépésem jeges zuhanyként érte, bár nem hiszem, hogy teljes sikerre számított. Megtorpant, lehajtotta a fejét, úgy motyogta: — En igazán kértem a bocsánatot, de... En azt hittem, meg tetszik hallgatni, mivelhogy más alkalmat nem találtam... — Ez pedig semmiképpen sem megfelelő a beszélgetésre. Ne is haragudjon, de nem vagyok felkészülve vendégfogadásra. A barcsi határállomáson Júliusban 30000 átlépő Szaporodik a szabálysértők száma — Lassan épül az új állomás Májusban nyílt meg és azóta szinte hétről hétre nagyobb forgalmat bonyolít le a barcsi határállomás. Ez tűnik ki azokból az adatokból, amelyeket a vámőrség parancsnoka, Mezei József alhadnagy ismertet velünk. Az első hónapban mindösz- sze 9000 utast jegyeztek be naplójukba, júniusban 10 403 embert. A csúcsforgalmat július hozta meg: 30 028 magyal és külföldi állampolgár okmányait vizsgálták felül. Érdekesen alakult a gépjárműforgalom. Három hónap alatt összesen 11 000 személy- és tehergépkocsi haladt át a hídon, a múlt hónapban a legtöbb, mégpedig 7100. Sajnos, az utasok és a gépkocsik számának növekedésével együtt emelkedik azoknak a száma is, akik megkísérlik, hogy az engedélyezettnél több pénzt, árut és élelmet vigyenek ki, illetve hozzanak be. Eddig tizenhárom személy ellen tettek szabálysértési följelentést, s agyúttai elkobozták: a csempészésre szánt valutát, devizát és nagy mennyiségű árut is, — a többségüket ezenfelül már meg is bírságolták. Szerencsére ezen az átkelőhelyen embercsempészési kísérlettel, nagyobb értékek kivagy behozatalával még nem találkoztak. Csupán egy esetben észleltek az ellenőrzéskor disszidálást szándékot, egy érvényes útlevéllel rendelkező utasnál, aki azzal leplezte le magát, hogy útlevelében felejtett olyan okmányokat is, amelyek elárulták szándékát. Megtudtuk, hogy a külföldre távozó és onnan érkező somogyiak megtartják az előírásokat. náluk még nem tapasztalták, hogy az engedélyezettnél több árut, pénzt, élelmet stb. akartak kivinni, illetve behozni. A szabálysértők szegedi, debreceni, nyíregyházi és budapesti lakosok voltak. Nagy a forgalom, s ezért igen nagy szükség volna arra, hogy az utasok kulturált körülmények között — egy kávét vagy valamilyen üdítő italt elfogyasztva — várakozhassanak a vizsgálatok elvégzésére, az okmányok ellenőrzésére. Jelenleg bizony a szomjas embereket csak meleg vízzel tudják megkínálni, mert nincs büfé, s a tűző nap sugaraitól az állomáson szinte minden felforr. Építik ugyan az új állomást — tetszetős, modem lesz —, de az ütem nem nagyon biztató. Az árnyékban üldögélő vagy a tetőn napozó, az érkező kocsikat bázi iló munkások láttán arra kell gondolnunk, hogy az átadási határidővel — amely vészesen közeleg! — baj lesz, ha csak valami meg nem változik. SZ. La. Kálmán* emlékhangverseny Siófokon Kálmán Imre emlékének adóztak szülővárosában, Siófokon az alkotmány előestéjén. Igen, most hozzá kellett volna tennem, hogy majd más körülmények között esetleg lehet róla szó, ha előre bejelenti, meg mit tudom én... Szóval, valami kiskaput hagyni. De nem, én hülye, kereken kirúgtam. Nyersen és félreérthetetlenül, minden szálat egyszer s mindenkorra elvágva. Pedig nem érdemelte meg, hiszen olyan kedvesen zavart, kamaszosan félszeg volt, szegény. Egyáltalán nem tűnt erőszakoskodó szélhámosnak. Szóval, a határozott elutasításomra még állt néhány percig. Lehet, hogy másodpercek voltak csupán? Tanácstalanul nézte a szegfűcsokrot. — Kérem, bocsásson meg! Kezicsókolom. — És rám se pillantva megfordult. Egy pillanatra még megállt, de nem emelte fel tekintetét, úgy suttogta: — En igazán tisztességes szándékkal... Elnézést! Kezicsókolom. — Isten vele! Nem tudom, hogyan jutott eszembe ez a köszöntést fór- ma, amit egyébként soha nem szoktam használni. Legalább azt mondtam volna, hogy »viszontlátásra«. A virágot az előszoba asztalára tette, és gyors léptekkel elsietett. Amikor becsukódott a kisajtó, visszamentem a konyhába, és majdnem sírtam. Nem tudom miért, mert akkor megbánásfélét sem éreztem, természetesnek és egyedül helyesnek ítéltem magatartásomat. Azóta egyszer láttam, de ö nem vett észre. Vagy nem akart? De ha valaki kopog at ajtómon, mindig összerezzenek. Paál László I A nevét viselő szabadtéri színpad nézőterét csaknem teljesen megtöltötte a közönség. . Bevezetőképpen dr. Hock János, a színpad igazgatója emlékezett meg a zeneszerzőről. A műsoros esten népes szereplőgárdát felvonultató Országos Filharmónia igazi kon- certélményt ígért; a Postás Szimfonikus Zenekar kíséretével fölcsendülő Kálmán-meló- diákat neves előadóművészek énekelték. Szabadi József, a Karl Marx Stadt-i Operaház énekese a Hej, cigányt adta elő átütő -sikerrel, majd Le- hoczky Éva, Szabó Miklós és Palócz László énekelt. A tánckeringőt bemutató balettegyüttes produkcióját gyér taps kísérte. Ez tulajdonképpen szólhatott volna az egész első résznek is. Az ösze- kötő szöveget közlő ismert színészeknél a szövegtudás, az énekeseknél és a zenekarnál az összhang hiánya méltatlan volt mind a hangverseny, mind Kálmán Imre emlékéhez. Különösen a zenekar állított ki gyenge bizonyítványt — készületlenségével. És ezen sajnos Németh Marika és Zentai Anna kiváló egyéni teljesítménye sem sokat változtatott. A balatoni nyári programok fináléjában ez a hangverseny is intő példa arra,, hogy a könnyű műfajok tolmácsolóinak és szervezőinek is nehéz munkát kell végezniük ahhoz, hogy a belépődíjat megfizető közönség ne érezze becsapva magát G, L. Bezárt a jubileumi tábor _ Alkotmányunk ünnepén verőfényes reggelre ébredtek a cseri sátortábor lakói, a jubileumi emléktúra részvevői. Reggel kilenc órakor kis csoport találkozott. Mind az öt megye képviseletében ifjú történészek tekintették meg a Latinca-század laktanyáját és a múzeumot, s helyeztek el koszorút az emléktáblán. Innen a Kossuth térre, majd a megyei tanács épületéhez mentek, és megkoszorúzták a mártírhalált halt somogyi kommunisták emlékét h;rdető márványtáblát. Ezalatt az uszodában versenyeket bonyolítottak le, míg a Cseri parkban játékkal, labdázással töltötték el az időt a táborozok. Különösen sok fiú és lány vette körül a Fejér megyéből érkezett görög fiatalokat. A cseri parkban két órakor szólalt meg a fúvószenekar, és az emelvény elé egymás után sorakoztak fel a csoportok. Zöld melegítőben a «hazaiak«, a somogyi táborozok, mellettük á fehér sapkás, sárga tri- ‘ kos zalaiak és így tovább Tolna, Fejér, Baranya megye küldöttei. A csapatvezetők jelentést tettek Baksai Ferenc táborparancsnoknak, aki Stier Sándornak, a megyei KISZ- bizottság első titkárának jelentette, hogy a jubileumi tábor zászlófelvonásra és táborzárásra felső akozDii. Az első titkár megköszönte valamennyi részvevő szereplését, munkáját, s megajándékozta a vetélkedőkön, sport- versenyeken és a kulturális rendezvényeken legjobb teljesítményt nyújtó együtteseket, szereplőket. A háromtusa versenyben a hazai csapat szerezte meg az első helyet, Fejér, Baranya, Zala és Tolna megye előtt. A tábor valamennyi lakója emléklapot kapott, majd fel- bűgtak az autóbuszok, tehergépkocsik motorjai, s a négy megyéből összesereglett fiatalok zászlókkal, kendőkkel intettek búcsút a Cseri parknak^ Kaposvárnak, somogyi barátaiknak. SOMOGYI II ÉTLAP Fentek, MM. nifiwlni TI 5