Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

IVB III... NB III... SOMOGYI NAPOK, 1969 DÉLNYUGATI csoport Mohács—Barcs 4:2 (1:2) Ma isz mérkőzéssel folytatódik az ökölvívó Alkotmány Kupa Buzsáki búcsú Mohács, 600 néző. V.: Tegzes. A barcsi csapat az alabbi ösz- tzeállitásban szerepelt Mohácson: András — Börcsök, Szokol, Pál­mai, Bátorfi, Berda (Krapecz), Kimpf, Mohácsi, Kuczkó, Horváth (Petries), Kertész. 20. perc: Kertész—Horváth össz- Játék után az utóbbi kitört és ve­zetést szerzett a barcsi csapat­nak. 0:1. 22. perc: Kuczkó talált a hálóba, a partjelző gólt ítélt, a vezetőbíró nem, mert Lest látott. 40. perc: Horváth egyéni játék után kettőre növelte a barcsi gó­lok számát. 0:2. 44. perc: Bánfai— Straub adogatás után az utóbbi hat lépésről szépített. 1:2. 48. perc: Völgy esi húsz méterről kül­dött hatalmas bombalóvese nyo­mán a labda a léc alá vágódott. 2:2. 60. perc: Klárics—Bánfai össz- játék végén az utóbbi nyolc mé­terről vezetést szerzett a hazaiak­nak. 3:2. 75. perc: Ártényi—Klá­rics volt a labda útja, s az utób­bi 12 méterről a kapuba lőtt. 4:2. 88. perc: Kuczkó buktatásáért llrest ítélt a játékvezető a bar­csi csapat javára, a megítélt bün­tetőt Kuczkó gyengén lőtte, a ka­pus kiütötte a labdát, másodszor­ra pedig egy védő lépett közbe, és felszabadult a mohácsi kapu. Jó iramú, küzdelmes mérkőzés volt, melyen az első félidőben a Barcs remekül játszott. Szünet után mintha elfáradt volna az együttes. Aztán a balszerencse is oclaszegődött a Barcsi SC nyomá­ba, ezért vesztett az érdekes, iz­galmas mohácsi találkozón. Jók: ártényi, Straub, Bánfai, ill. Mo­hácsi, Kuczkó, Kertész. További eredmények a Délnyu­gati csoportban: Bonyhád—Dombóvári Szövetke­zet 0:0, Baja—Sárbogárd 2:1, Dom­bóvári VSE— Nagymányok 1:0, Steinmetz—P. Porcelán 3:1. A Délnyugati csoport állása: 1. PBTC 2. P. Volán 3. Barcs 4. Lábod 5 Mohács 6. Baja 7. Dunaújváros 8. Bonyhád 9. DVSE 10. PEAC 11. Nagymányok 12. Steinmetz 13. P. Porcelán 14. D. Szövetkezet 15. K. Vasas 16. Sárbogárd 8 4 9 1 7 4 Ö 2 G 4 5 6 7 1 5 4 6 2 4 5 4 4 4 4 3 4 2 6- 30:9 28 5 28:19 21 4 22 :21 20 6 29:19 19 5 23:22 18 G 18:19 38 6 16:17 1G 5 16:20 16 8 19 :22 15 7 27 :26X4 3 25:23 14 7 22:26 13 3 18:20 12 8 11:13 12 9 14 :25 10 3 7.T9 10 A VILÁG SPORTJA SOROKBAN NEW YORK Az amerikai úszóbajnoksá­gon sóira dőltek meg a nagy rekordok, vasárnap a befeje­ző döntőkben újabb fantasz­tikus világcsúcsok születtek. Az 1500 m-es gyorsúszás­ban Mike Burton egyre job­ban megközelíti a bűvös 16 perces határt, vasárnapi világ- csúcsa közben 800 m-en is káprázatos rekordot úszott. Ugyanebben a számban a női bajnokságot Debbie Meyer férfiak becsületére váló ered­ménnyel nyerte, s a 200 m-es vegyes úszásban Gary Hall a világon elsőnek a 2:10 percen belül került A gyorsúszó számok is óriá­si versenyt hoztak. A férfiak­nál Donald Havens 52.5 mp- vel amerikai csúcsot úszott, a döntőnek még a 6. résztvevője, Fedley is 54 mp-en belül (53.9) ért a célba. Magas színvonalú volt a női 100-as döntő, Sue Pedersen 59.7 mp-vel az idei legjobb eredményt úszta a vi­lágon, s az ötödikként beérke­ző Tullis is 1:00.9 perccel ju­tott helyezéshez. A két 4x100 m-es gyorsúszó váltóban győz­tes csapat ugyancsak közel járt a világrekordhoz. ASUNCION Asuncion volt a színhelye a Brazília—Paraguay találkozó­nak. Az első félidőben a para- guay-i együttes jól tartotta magát, 0:0 volt az állás, szünet után azonban felülkerekedett a brazil együttes, a 70. perc­ben Mendoza, a 83. percben Jairzinho és közvetlenül a be­fejezés előtt Edu volt a gól­szerző (3:0). A csoport állása: 1. Brazília 3 3 - - 10:0 6 2. Paraguay 3 2-1 3:3 4 3. Kolumbia 4 112 4:4 3 4. Venezuela 4-13 1:11 1 Száznégy versenyzőt nevez­tek, végül is 75 ökölvívó lé­pett mérlegre tegnap Kapos­váron az Alkotmány Kupa se­lejtező fordulójában. Élénk ér­deklődés kísérte a verseny 16 mérkőzését, amelyen általá­ban az esélyesek nyertek. Ma délután 17 órakor a Dó­zsa sportcsarnokában kezdőd­nek az elődöntők. Ez alkalom­mal húsz pár lép a kötelek közé. A döntő mérkőzések szerdán fél tízkor kezdődnek. Kijelölték az evezős EB-re a mapar csapatot A magyar egységek. Férfiak: Kormányos nélküli kettes: Dávid, Lucsánszki. Kormányos nélküli négyes: Melis A., Melis Z., Sarlós, Csermely. Nyolcas: Felcsiki, Ringler, Pályi, Romvári, Kokas, Czakó, Boón, Fabinyi. Kormányos: Nagy vagy Molnár. Nők: Egypárevezős: Kért Judit. Négypárevezős: Salamon, Dávid, Tordainé, Fekete. Kor­mányos : Komornak. Kormányos négyes: Mark- ráfné, Szentgyörgyi, Bugyi, Soós. Kormányos: Gulyás. Nyolcast A két négyesben szereplők, amennyiben az elő­futamok nem ütköznek. KÉZILABDA A K. V. Lobogó női csapata nyerte a buzsáki kupát Térzene és felvonulás — Hódít a buzsáki boszorkányos — Faragott kupa a sportolóknak Aligha fordult meg ennyi ember egyszerre Buzsákon az elmúlt évtizedekben. A vendé­gek' már kora reggel elözön- lötték a falut, s mert híre túl­jutott a megye-, az országha­táron, lázas izgalommal ku­tatták a népi építkezés még meglevő maradványait. Nem sok van már az 1800-as évek sárból, vályogból vert, meg­ragadó külsejű házaiból; a ha­gyomány, a népi hímzés, a fa­ragás, a viselet és a tánc azonban élénken, kitörölhetet- 1 Händel, Bach, Corelli, Gluck műveiből adtak színvonalas műsort a templom hajójában. S hogy a buzsáki búcsú új vo­nása volt ez, azt az is igazol­ja, hogy szinte számonként cserélődött a közönség, nem kis zavart keltve a hangver­senyen. A koncert így is nagy hatású volt, hát még ha eb­ből az alkalomból régi ma­gyar muzsikát válogattak vol­na a program szerkesztői... A templom előtt tarka fel- vanoulás tanúi voltaic a nézők. Nagy küzdelem folyt Buzsákon a buzsáki kupa kézilabda döntőn. Buzsákon nagyszabású kézilab- datornát bonyolítottak le vasár­nap, melyet a helybeli termelő­szövetkezeti sportkör rendezett. '/pőt vásár Az offenzívát két hete in­dította el a feleségem. Akkor még nem sejtettem semmit. Csak annyit mondott: — Isteni cipőt vett Klári. Tudod, olyan modern sar­kút ... Oda se figyeltem. Egy héttel később mondott valamit. — Azt hiszem, rövidesen cipőre lesz szükségem. Itt a nyár.., Ekkor egy pillanatra fölfi­gyeltem. Tegnap aztán így szólt: — Szeretném, ha eljönnél velem cipőt venni. Erre már nagyon odafi­gyeltem. de mielőtt szólhat­tam volna., már folytatta: — Jót tesz neked egy kis séta, és az idő is olyan szép... Amikor a harmadik cipőüz­letből jöttünk kifelé, megkér­deztem: — Mondd, fiacskám, tulaj­donképpen milyen cipőt akarsz venni? Csodálkozva nézett rám. — Természetesen fehéret, hiszen nyár van. — Persze — mondtam és közben arra gondoltam, hogy eddigi három üzletben min­denféle cipőt nézett, csak fe­héret nem. A negyedik cipöúzletben fáradtan ültem le, és türel­mesen vártam, hátha itt si­kerül. Negyedóra alatt kide­rült, hogy amelyik cipő tet­szett, abból nem volt megfe­lelő nagyság, amelyekből volt, azok nem tetszettek. In­dulás tovább. Mikor az utcán rágyújtottam, az öngyújtó reszketett a kezemben. Fele­ségem is észrevette. — Csak nem vagy ideges? — kérdezte aggódva. — A, dehogy! Remekül szó­rakozom! Csak azt nem tu­dom, hogy mi szükség van énrám?! — Na hallod? Csak nem veszek olyan cipőt, ami ne­ked nem tetszik? A hatodik üzletben végre sikerült az óhajtott cipőt megtalálni. Feleségem fel­próbálta és elém állt. — Ugye, milyen tündéri? Odanéztem a cipőre, tény­leg csinos volt, de élénkzöld színű. — Nagyon tündéri — mondtam. — Nagyon tetszik... csak úgy emlékszem, mintha fehér cipőről beszéltél volna. Csodálkozva nézett rám. — Tényleg? Érdekes, én már nem is tudom biztosan. Én azonban abban a pilla­natban már biztosan tudtam, hogy többé nem megyek vele cipőt vásárolni. Nem én! Inkább lemondok a sétáról is. V. I. Délelőtt, délután nagy közönség- sikerük volt a női kézilabda-csa­patoknak. A hazai szurkolók na­gyon szerették volna, ha a mű­vészi faragású faserleg végül a buzsáki csapat birtokában marad, de a döntőben a K. V. Lobogó .legyőzte a helyi lányokat. Ezzel 6 ponttal a kaposvári együttes lett a buzsáki kupa győztese. További sorrend: 2. Buzsák 4 pont, 3. K. Vasas 2 pont, 4. Fonyódi Petőfi pont nélkül. Hagyományt ápoló, hagyo­mányt indító esemény volt vasárnap Buzsákon a somo­gyi napok keretében. S a nyi­tány kitűnően sikerült. A nép­művészet értékeire alapozva — az idén először — idegen- forgalmi nevezetességként hir­dették meg a buzsáki búcsút. Jöttek is a vendégek sze­mély- és társasgépkocsikon, s a főtér képe, hangulata a sok nyelvű perzsa vásárt juttatta az ember eszébe. Belga, fran­cia, olasz, jugoszláv, német csehszlovák turisták, balatoni üdülők és a környék lakói sok ezren járták a falu utcáit, lá­togatták a búcsú változatos rendezyényeit. Kora reggel zenés ébresztőt, a nap folyamán többször tér­zenét adott a Kilián Űttörőház fúvószenekara, amely balato­ni turnéját szakította meg ezen a vasárnapon, s legalább olyan sikerrel szerep alt, mint a tó partján. Kontraszként ter­mészetesen kivártuk, amíg vé­get ért a »szagos mise« a gyö­nyörű templomban, hogy az­tán egy másfajta hagyományt megalapozó esemény színhe­lye legyen. A Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola hallgatói képviselői a helyszínen hímez­ték kedvenc mintáikat. Ter­mészetesen kinyitott a népmű­vészeti tájház is, állandó kiál­lításával várva vendégeit. Az iskolaudvaron nagy tö­megek ostromolták a sátrat, ahol kézimunkákat vásárol­hattak a népművészet szerel­mesei, és kissé odább, a sport­pályákon egész napos ese­ménysorozat szórakoztatta a vendégeket. Megrendezték töb­bek között a buzsáki kupa ké ­zilabda tornát. Az izgalmas együttes fiataljai a hangulatéb­resztő sétán már bemutatták a híres buzsáki hímzés leg­szebb darabjait viseletükön, hogy ezzel is invitálják a kö­zönséget az iskolában meg­rendezett népművészeti kiál­lításra. Ott aztán a buzsáki kincs hallatlan gazdasága fogadott mindenkit. Köztudo­mású, hogy a népi hímzés ép­pen száz esztendővel ezelőtt jelent meg e tájon, s először a vézás, majd a boszorkányos és a rátétes hódított teret ma­gának. Égj' évszázad múltával csak az anyag, a fonál válto­zott, a hímzések azonban meg­őrizték eredeti motívumgaz­dagságukat. A falak, az asz­talok telis-tele voltak a bu- száki asszonyok legszebb mun­káival, s a termekben mozogni is alig lehetett, oly nagy volt az érdeklődés. Az üvegajtós szekrényekben kissé rejtve la­pultak a buzsáki faragóművé­szek munkái. Meglepte a láto­gatókat, s a kiállítás egyik ér­dekessége volt, hogy a legidő­sebb és a legifjabb generáció tűnést keltett, hogy a vándor­kupa a buzsáki faragóművé­szet egy remekbe szabott pél­dánya. A hagyományos búcsú sát­rai között, a ringlisen, a sport­pályákon kitűnően érezhette magát öreg és fiatal. A ven déglátás azonban még igen­csak szegényes e tömeges megmozduláshoz: nem lehetett meleg ételt, feketekávét kac- ni, s a borkóstoló sátrai előtt is túlságosan nagy tömeg szo­rongott egyszerre. Este látszott csak igazán, hogy milyen hallatlanul nagy az érdeklődés a tánc, a zene, a népi ének' iránt. Az iskola­udvar «-nézőterén« több mirt ezerötszáz ember szorongott a szabadtéri színpad elptt, ahol a buzsáki búcsú fény­pontjának tanúi lehettünk. A néptánc- és népdalesten a bu­zsáki és a mesztegnyői népi együttes, Szabó Józsefné, Gaál Gabriella és Bojlor Imre éne­kes, a Pálfi Csaba—Balogh Katalin táncospár és a marca­li népi zenekar adott színes, változatos műsort. Különösen az utóbbi időben felnőtt és rendkívül tehetséges meszteg­nyői együttes aratott nagy si­kert Együd: Szatmári táncok c. kompozíciójával. Ügy lát­szott. lassan kilábal a hullám­völgyből a buzsáki együttes is. Ehhez jó indítékot adott a vasárnap esti műsor. Gaál Gabriella túlzásai és a zene­kar egyik száma zavarta csak a kitűnő összképet. (Nem tud­ni ugyanis: hogy került a mű­sorba a rendkívül nehézkesen előadott Spanyol szerenád.) A bálról, az esti búcsúi han­gulatról már aligha kell hely­zetképet festenie a krónikás­nak. Hamisítatlan, derűs, táncban, zenében, hangulatban gazdag est volt. Üj eseménnyel gazdagodott tehát a somogyi napok tájjel­legű rendezvénysorozata. A buzsáki búcsú megérdemli a támogatást, az elismerést a já­rási és a községi vezető testüle­tek kezdeményezéséért és ki­tűnő munkájáért. J. B. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. augusztus 19.

Next

/
Thumbnails
Contents