Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
A proletárhatalom utolsó napjai S omogy népe m* ny*rán a frontért, a hadbavoniultakért dolgozott. A falvakban rendben folytak a mezőgazdasági munkák. Ilyen körülmények között érte a lakosságot a Tanácsköztársaság megdöntésének és a Peidl-kormány megalakulásának a híre. La tinea Sándor augusztus elsején részt vett a fővárosban a pártvezetőség, majd a Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács kibővített ülésén, ahol a lemondás megtörtént. Augusztus 2-án a hajnali órákban érkezik visz- sza Budapestről és neki kell a rendszer- és kormányváltozást bejelenteni. Augusztus 2- án á járási vezetőknek feladott táviratot Latinca mint Somogy-vármegye kormányzó- tanácsi biztosa adja tovább. A táviratban a miniszterek felszólalása után központi rendeletre közli, hogy »Minden Munkástanács a helyén marad. Minden öntudatos polgár és munkás őrködjék a közrend és a köznyugalom fenntartása fölött. További intézkedésig minden az eddigi szellemben intéződjék, mindenki a helyén maradjon. Elvárom az elvtársaktól — teszi hozzá Latinca —, hogy járása területén, ha kell karhatalommal is, a legnagyobb rend és nyugalom biziosíttassék*. Somogybán még majd egy hétig a proletárdiktatúra szellemében folyik minden intézkedés. A szervezett munkásság és parasztság a megyei vezetők mögött áll, és augusztus másodikától több alkalommal bitet tesznek a munkáshatalom mellett A lakosság többsége a megváltozott politikai eseményeket lassan fogta fel a rendkívül nehézkes hírszolgálat nyomán. A fővárosi és így a helyi lapok is, a Tanácsköztársaság politikai szellemében íródtak, ugyanakkor közölték a szakszervezeti kormány rendeletéit Sokan, még a helyi vezetők közül is, a diktatúra enyhülésében, a kormányzási módszerekben látták a változást. Ezért emigrálásra, illegalitásba vonulásra a kezdetben alig gondoltak. A vidéki vezetők szinte az utolsó perceikig őrhelyükön voltak, és sokan átadták hivatalukat a volt köz- igazgatási tisztviselőknek. 1919 i augusztusának első napjaiban a megye öntudatos proletariátusa, a dolgozók legjobbjai hallani sem akartak a hatalomváltozásróL Augusztus 3-án Kovács Miksa megyei titkár kijelenti, hogy a proletariátus nem adja ki kezéből a hatalmat, és aki ellenük jön, azt kemény ököllel fogadják. Amikor a pártvezetőség lemond, csekély kivétellel újból megválasztják. Latinca szakszervezetbeli lemondását ugyancsak nem fogadják el, mert ismét megválasztják. »Percekig tartó lelkes taps és éljenzés fogadta a munkásság bálványozott és ízig-vérig forradalmi lelkületű vezérét, is a meghatottságtól könnyeztek elvtársaink, mikor síri csöndben elmondta Latinca elvtárs gyönyörű beszédét* — szól a korabeli tudósítás. E zen a napon Latinca két táviratot ad fel Peidl miniszterelnöknek Budapestre Az előző héten ugyanis parancsot kapott a kaposvári munkászászlóalj, hogy három századot a szerb demarkációs vonalra küldjön. A távirat szerint: »Kaposvár városban és a megyében várható zavarók elnyomására feltétlen szükség lenne a zászlóalj egyik úgynevezett karhatalmi századára, amely a város és a megye rendjét azelőtt is fenntartotta*. Délután érkezett meg Peidl rendelete a Vörös őrség megszüntetéséről és az államrendőrség visszaállításáról. Augusztus 3-án egy délután 17 óra 20 perckor féladott táviratban Latinca Sándor bejelenti Peidl miniszterelnöknek, hogy: »Kormányzótanácsi biztosi állásomról lemondok. Kérem sürgősen az utódomról gondoskodni, hogy megbízatásomat az illetőnek átadhassam*. Másnap, augusztus 4-én a szakszervezetek gyűlésén dr. Horváth Ferenc politikai helyzetismertetésekor hangos közbekiáltások hallatszottak: »Éljen a proletárdiktatúra!* Befejezésül az értekezlet határozatba foglalta: elvárja a kormánytól, hogy a »megváltozott viszonyok között a lehetséges legélesebb eszközökkel folytatja a dolgozók osztályharcát. Az új alakulatban is a proletár iátusé kell, hogy legyen a legnagyobb hatalom, mert munkájával ő ad a legtöbbet a társadalomnak.« Majd reményét fejezte ki, hogy *mindenki teljesíti kötelességét, és helyén maradva csüg- gedés nélkül kitart a munkásérdekek védelmében*. A Somogyi Munkás augusztus 5-i vezércikke is hasonló hangnemben jelent meg. Sajnos, az események nem ezeket a megállapításokat igazolták. Ezekben az órákban érkeztek meg Somogyba az első Peidl-féle rendeletek, melyek a tőkés-földesúri restaurációt alapozták meg. Ezek után augusztus 4-ről 5-re virradó éjszaka a pártvezetőség hosszú vita után határozatot hozott a megyei vezetők emig- rálására. A ugusztus 6-án reggel ment be utoljára Latinca a hivatalába, hogy átadja a hivatalos iratokat és egyéb értékeket titkárának. A délelőtt folyamán a ,»Kerületi Intézőbizottság határozata folytán a mai napon — addig, míg a kormány által megfelelő intézkedések meg nem tétetnek, a vármegye vezetését egy négytagú bizottság* r—: átvette. E napon délután 4—5 óra tájban, megkésve lát emigrá- lási tervének végrehajtásához Latinca Sándor Györffy Antal kíséretében. Előző napon Tóth -Lajos Fonyódra érkezett Simon László tanítóhoz, akivel közölte, hogy nála fognak megszállni az elvtársak. A véletlenek azonban tragikus jelentőségűek a következőkben. Augusztus 6-án délután Latincáék az akkori tüskevári állomáson külön-külön szállnak föl a vonatra, de a vonat indulásakor ott várakozik az egyik kaposvári ellenforradalmár ügyvéd. Neki tulajdonítható az a tény, hogy Latincáé- kat megfelelően informált, '‘úri nyaraló« társaság várta »Aznap este S—9 óra között, mikor már mindnyájan a szobában voltunk., a csendőröket a szállásra vezették. A szobában tartózjcodó Latinca, Szalma, Tóth és Györffy elvtársakat őrizetbe vették. A csendőrök elkísérni akarták az elvtársakat, azonban az udvaron összegyűlt (a mai járási tanács udvara) tömeg fenyegető magatartása miatt a csendőrjárőr parancsnoka, — fegyverével utat nyitott, és a közelben lévó vasúti vendéglőbe vitte be az elvtársakat, az ajtót lezárta és nem engedett be senki idegent« — emlékezett vissza Simon László 1959-ben. Györffy Antal visszaemlékezése szerint két | Ql Q húsvét másnapján lvlw nagy tömeg vett részt Marcaliban a nagy misén. Rumi kanonok-plébános végezte aznap a kismisét, így ő is végighallgatta Simon József prédikációját a földosztásról. Simon kifejtette, hogy minden földbirtokot fel kell osztani a szegényparasztság között, bárki is annak a tulajdonosa A veszprémi püspökség százháromezer holdja is bűnös a nyomorban, hiszen szegénységet hirdet Elítélte a gazdag plébánosok kapzsiságát, s ösz- szehasonlította a káplánok filléreivel, akiknek ez postabélyegre is kevés. A hatalmas tömeg azért jött össze ezen a napon, mert Simon káplán jó szónok hírében állott s tudták róla, hogy a szegények oldalán álL A tömeg lelkesülten hagyta el a templomot és ez Rumi kanonoknak nem tetszett Érezte, hogy a káplán népszerűsége mind nagyobb, s tudta, hogy ót meg gyűlöli a nép, a saját hívei, akiket a háború alatt meggyötört A frontkatonák után is beszedte a párbért a hadiszállításokon testvéreivel együtt meggazdagodott. (Osztopánban testvérei házakat is vettek, s lejöttek Egregyről ide lakni.) ő a néppel alig érintkezett Roszma- nith Antal bőrkereskedő, Kopárt Dénes vaskereskedö és dr. Tóth Aladár szolgabíró, ez a korrupt sunyi hivatalnok tartoztak a baráti koréba Tóth Aladár tájékoztatta a néphan- gulatfól. Most is felkereste mise után Rumit, és felkérte, helyeztesse el ezt a »kommunista fickót« Marcaliból minél messzebbre. Rumi féltette a staHumát Simon népszerűsége miatt Akkor, amikor kikiálltották a Tanácsköztársaságot féltékenysége állandóan fokozódott »Április 20-án a vallásos kisemberek, Marcali parasztsága összeül... a marcali hitközséget a mai kor szelleme szerint meg- álákítottnak mondja ki. Ugyancsak ezen a gyűlésen... Simon Józsefet nagy lelkesedéssel egyhangúlag lelkésszé megválasztotta.« Tóth szolgabíró feldúlt lelkiállapotban találta a kanonokot A huszadik! gyűlés után ez a prédikáció még inkább féltékennyé tette, elveszettnek hitte magát s azonnal jelentést küldött a püspöknek. Jelentette a prédikáció tartalmát annak »az egyház ellen uszító« jellegét és az április huszadiki egyházközségi gyűlést, mely szerint: »a plébánost kitessékelte a javadalomból.« A püspök — úgy látszik — hamar intézkedett mert már április 22-i keltezéssel leiratot intézett a marcali plébánoshoz, mely szerint »Simon József a kézbesítéstől számítva további rendelkezésig az összes egyházi tevékenységtől fel van függesztve.* Ezt a leiratot Simon József is megkapja, s a püspök egyben a memyei piakésőbbi hírhedt Varga Péter különítményes) »heccelte a tömeget Latinca, Szalma, Tóth és jómagam meglincselésére. A tömeg azonban nem engedelmeskedett.* Éjfél körül a lengyeltóti főszolgabíró csendőrkíséret mellett kirendelt kocsival elszállíttatja őket. Az éjszakát Lengyeltótiban töltötték, reggel pedig az első vonattal Kaposvárra kísérteti Latincáékat a szolgabíró. Augusztus 7-én Kaposváron valamennyiőket szabadlábra helyezte a főügyész, és a megye vezetői néhány napig lakásukon tartózkodhattak végleges elhurcolásukig. Űjabb emigrálással Kovács Miksa, Schneller Béla és Tóth Lajos próbálkozott. Sajnos csak az első kettőnek sikerült, mivel Tóth Lajost augusztus 10-én Gyékényesnél letartóztatták. Augusztus első hete után Somogy drámai gyorsaságú, tragikus napokat élt át. A jobboldali szociáldemokraták ködösítő politikája nyomán teljes tanácstalanságban voltak a munkások. A jobboldali hangvételű Somogyi Hírlap, és Zónik csoportjának áruló tevékenysége megtévesztette a proletárok sorait, elsősorban rista rendházba küldi lelkigyakorlatra Simon tudja, hogy az büntetést jelent, és mivel nem érzi magát bűnösnek, nem megy. Rumi ezt is azonnal jelenti, s most a püspök nyolc napon belül audenciára rendeli Simont Április 28— 29-én a káplán Stocker Lajos, postafelügyelő, egyházközségi világi elnök kíséretében jelent meg Veszprémben a püspöki audencián. A kihallgatás lefolyása ellentmondásos. Rumi István Erdőssy Károlyhoz intézett levelében azt írja, hogy: »... nem fog máshol és hasonló bajt okozni« — ígérte Simon. A püspök az »igali káp- lánságot« ajánlotta »számára«. Mások szerint a püspök megismételte a Rumitól hallott vádakat, de azokat tiszteletteljesen visszautasította. Tény, hogy Simon nem ment Igalba, hanem már május elsején Sze- nyérben tartózkodik a szüleinél. Az eseményektől csupán édesanyját féltette, aki minden kis ijedtségre a szívét fájlalta. Meglepően könnyen ment otthon a magyarázat. Édesanyja kissé sopánkodott, édesapja azonban teljes mértékben igazat adót neki. György úgyis elesett a fronton, a pap itthon marad, és dolgozik a tíz holdon. Másodikén Posza Pál helyi pártelnök kereste föl, és beszámolt az elsejei böhönyei nagygyűlésről. Tóth József, a volt marcali polgári iskolai tanár tartotta a beszédet. Sze- nyérből is piros zászlóval vonultak ki vagy kétszázan. Akik a határban dolgoztak, azokat hazaküldte, hiszen a munka ünnepének megtartása nekik is kötelező. Persze, nem bántotta meg őket egy szóval sem, hiszen ezt még sohsem hallották. Zsirka Kovács József és a munkástanács tagjai értesültek a veszprémi audenciáról és Simon hazameneteléről, s miután Rumi a népharag elől Ismeretlen helyre távozott, Simont hazahívták Szenyérből, és az április 20-i egyházközségi határozat értelmében átadták neki a plébánia vezetését A Tanácsköztársaság idején ő látta el a pélbánosi teendőket A személyével kapcsolatos állásfoglalás — a papság kivételével — mindenütt egyértelmű volt A püspök lavírozott, a veszprémi párthoz is szaladgált, mentegette álláspontját, de Simont soha nem iktatta be Gazdag Ferenc is Rumi híve volt, s egyben Simon ellensége Is. Egymásnak uszította őket, s ő akart — a nevető harmadik — marcali plébános lenni. Terve azonban Simon népszerűsége miatt nem sikerült »... így • lett Simon József, a szenyéri szegénypaa falusi funkcionáriusokat és a leszerelt vöröskatonákat. A »mérsékelt politika« hangoztatása, a helyi burzsoázia készséges kiszolgálási odavezetett, hogy az elvtársak tekintélyes része képtelen volt a tájékozódásra. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy elsősorban csak az országos sajtóra támaszkodhattak. Ez, valamint az ellenforradalmi egyének gyors egymásra találása, amelynek szálai még a proletárhatalom utolsó napjaiban alakultak ki, szinte lehetetlenné tették augusztus második hetétől a forradalmárok mentőakcióit Egyre kevesebb a lehetőség az fernig- rálásra, mivel a falusi kulá- kok megszerveztek a polgárőrséget, és előszedték a kazlak, pincék mélyéről a proletárdiktatúra idején elrejtett, gondosan bezsírozott fegyvereiket A lefegyverzett vörösőrök és vöröskatonák elvett fegyverei szintén a lábra állt fehérgárdisták erejét növelte. A helyi értelmiségi, közigazgatási apparátusban eddig megbúvó ellenforradalmárok, akik beépültek a tanácshatalom szerveibe, most a faijai kulákfegyvereket maguk möraszt szülők gyermeke marcali plébános a nép bizalmából.« MájUS 9-© rendszeresen hazalátogatott a szüleihez Szenyérbé. A hónap közepén a járási munkástanács falugyűlést szervezett odahaza. A kenyérellátásról volt szó, s a földesurak nem művelték földjeiket Eddig még nem mertek a földekhez nyúlni Szenyérben. Simon József is felszólalt a gyűlésen. Kifejtette, hogy Szenyérben nincs az uradalmi földek nagy része megművelva A földesurak szándékosan nem művelték meg. Üresek a földek a nyári akolnál, Aradon és Felsó- pusztán is. Fel kell osztani tehát a földet. Simon beszédébe beleszólt Tóth Csicsa István, Simon szomszédi a, természetesen a földosztás ellen, mire Simon higgadt nyugodt hangon azt felelte: »Magát, szomszéd, meg kell nevelni. Jöjjön át este beszélgetni!« Posza Pál kihirdette a gyűlés végén, hogy holnap a földigénylők nyolckor jelenjenek meg a kisiro- dánáL Másnap összejött a falu szegénységa Volt, aki nagyon félt az urak bosszújától, az esztergomi főkáptalantól, az egyházból való kiközösítéstől. (Néhányan el sem mentek, né- hányan visszadták vetés után.) Akik elfogadták, azok egy-két kötélnyit kaptak, ki mennyit családjával meg tudott művelni. Hálásak voltak Simon Józsefnek és Posza Pálnak a földért, de akkor még nem gondolták, hogy a kukorica- termést a földesurak takarít- tatják be. Akkor még mindenki azt gondaáta, hogy a föld örökre és visszavonhatatlanul az övék marad. Az aggályos- kodókat a pap a szenyéri szószékről is megnyugtatta. Ez egyik főbűne lett, ezért fojtották bele örökre a szót. 1919. augusztus elsején átadta helyét a Forradalmi Kormányzó Tanács a szakszervezeti kormánynak. A marcali munkástanács tagjai akkor tanácstalanok voltak. Knausz Ferenc elnöknek, és Lovren- csicsnak az volt a véleménye, hogy nem szabad hinni a szociáldemokratáknak, azok a tőkések malmára hajtják a vizet. Augusztus első napjaiban Tóth József polgári iskolai tanár Kaposvárról, akivel Marcaliban bizalmas viszonyban volt Simon, Posza Pál és Ladi János kereste fel Szenyérben Simon Józsefet Augusztus elseje után Rumi »megérkezett«, és Simon ismét hazament Sze- nvérbe. Tóth azt kívánta a káplántól, hogy azonnal induljanak emigrációba. Éjjel eljutnak Somogyszobig, onnan vonattal Barcsig, aztán a DráFIGYELEM ! a Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazokat a férfi és női dolgozókat, akik a f. évi répái éld olgozási kampányban dolgozni^akannak, hogy részükre 1S69. Mill. 24-£n reggel 8 űrakar a gyár alsó bejáraS kapujánál felvételt tartunk Jelentkezés személyesen. Vidéki dolgozók vasúti- és autóbuszköltségét a gyár megtéríti abban az esetben, ha ténylegesen is munkába állnak. Azoknak a vidéki és helybeli dolgozóknak, akiknek a gyár a felvételi lapot és a kötelező orvosi vizsgálattal kapcsolatos értesítést megküldte, jelentkezni nem kell. (9122) I volt katonatiszt (az egyik a Simon pap A forradalom idején 6 kommunisták letartóztatását. Augusztus 9-én hivatalosan megalakult a megye katonai parancsnoka által létrehozott karhatalom, melyben a somogyi reakció mindenfajta képviselőjét megtaláljuk. Ebben a vezető szerepet az aktír tisztek és tiszthelyettesek vitték, bázisát viszont a kulák- ság alkotta. A fölfegyverzett ellenforradalmárok első akciója a munkásság lefegyverzése volt A ugusztus ötödiké körül megkezdődött a vöröskatonák lefegyverzése Kaposváron, valamint a munkászászlóalj és a vörösőrség fölszámolása. Ezekben a napokban történtek meg Kaposváron az első letartóztatások is az újjáélesztett rendőrség részéről. A megyei közigazgatási apparátusában augusztus 7-én vették át a hatalmat amikor vi2eki Tallián Andor főjegyző a félrevonul tságából színre lépett Másnap már alispáni teendőkkel bízzák meg, és az ő rendeletére veszik át a szaüga- bírák — egy kivételével — a járási hivatalokban a hatalmat Ezzel megy&ftlhen lezárul* a dicső tanácsbatalom ideje, és megkezdődött a legvéresebb ellenforradalmi korszak nyitánya 1919 augusztusában. Andrássy Antalt ván & Rorvátországta. A! káplán nemet mondott. Apjával együtt az volt a véleménye, hogy sem az egyházi, sem a világi törvények ellen nem vétett, nincs mitől félnie. Ladi János érezte a veszélyt, tadta, hogy az ellenforradalom nem kegyelmez a munkástanács vezetőinek —, de családjára való tekintettél ő is marad. Tóth József még azon az éjszakán elindult Szenyérből Böhönye felé, csak azt nem tudta, bői fog megállapodni, és hogy huszonhat év után kerül majd ismét haza. Posza Pál sem várt. Azonnal, az éj leple alatt Nemesdédre szökött bujdosni húga lakásába. Augusztus 11-én Kovács Varga János jött íMareaíHiől, és újságolta, hogy a munkástanács vezetőit lefogták, és az ügyészség fogházába vitték. Tóth tanár pedig megszökött. A pap meglepődött a hírek hallatára, de különösképpen nem izgatta, hiszen ők is a társadalmi haladásért dolgoztak, és ezzel senkinek nem ártottak. Augusztus tizenkettedikén a káplánt Krénusz Mihály jelenlétében letartóztatták, és Marcaliba vitték. A tizes cellában találkozott Ladi Jánossal, a Lobi-fivérekkel, Lovren- csics Jánossal és Ősz Ferenc Kiti-vaL őket már délelőtt bevitték. (Posza Pált fíemesdé- den fogták el, és Bence Istvánt tapsonyi foldosztóval együtt zárták be az egyesbe. Velük egy fogdában volt még Sabján István és Gottwald Lajos BöhönyérőL A polgári ügyész csakhamar kihallgatta őket, s a kihallgatás után mindnyájan nyugodtan mentek celláikba azzal az érzéssel, hogy nagyobb baj nem lehet. A családtagok bejártak naponta a börtönbe. Ebédet, napi élelmet vitték be. Senki soha nem észrevételezte, hogy mennyi ideig maradnak ott; akkor mentek el, amikor akartak. Augusztus közepén azonban rémhíreket kaptak asszonyaiktól a cellarabok. Azt, hogy a fehérek gyilkolják a kommunistákat és a zsidókat. Suttogták Marcaliban azt is, hogy Széchenyi József, a fiatal gróf ás Andor Pál fia is az egyik különítményben szolgál. Ezért örültek a oella- rabok, hogy ügyüket a polgári ügyészség intézi. A hírek napról napra aggasztóbbak lettele, már azt Is tudni vélték, hogy a fiatal gróf Marcaliba is hívta a különítményeseket, mert a birtokon erős volt a kommunista befolyás. Simon József letartóztatása és az aggasztó hírek erősen felkavarták a falu nyugalmát, és ezzel senki sem számolt Hogy ml lehet Marcaliban, ez érdekelte legjobban Simon Kiss Jánosékat és a szenyérieket Szolga Tamás (Közvetkezik: Szent-Bertalan éjszakájaJ SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus IX
