Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
A lengyeltóti „szupertáborban A kollégiumi fejlesztés távlatai K oRégiumok nélkül iskolafejlesztés sem lehetséges. Ezt a határozott álláspontot tükrözte legutóbbi ülésén a megyei párt-vb, amikor megvitatta a felső- és középfokú tanintézetek kollégiumi ellátottságát és a kollégiumi hálózat fejlesztésének szükségességét, távlatait. Sürgető követelmény. Nem ▼életlen, hogy a megyei párttá) napirendre tűzte ezt a rendkívüli jelentőségű és kulturális politikánk egészét érintő kérdést Somogy fejlődése, mai és eljövendő gazdasági feladatai új szakembereket kívánnak. A szak ember- képes pedig a középiskolai hálózat átszervezését, a szakközépiskolák arányának növelését követeli — összhangban a népgazdaság érdekeivel, távlataival. Mindez új kollégiumok, illetve a meglevő korszerűsítése, bővítése nélkül azonban nem valósítható meg. Mi sürgeti különösen a kollégiumi hálózat fejlesztését? Ismert, mennyire súlyos, bonyolult a jelenlegi helyzet Tizenkét közép- és két felsőfokú bentlakásos intézményünk van. Valamennyi a felszabadulás után létesült. A középiskolai hálózat fejlesztése miatt növelni kellett a diákotthoni helyek számát is, ám pénzügyi keretek hiányában új kollégiumokat nem építhettünk. Emiatt évről évre növekedett a zsúfoltság, a túljelentkezés. Különösen Kaposváron. A Kállai Éva Leánykollégiumban, ahol a tárgyi feltételek 150—200 tanuló elhelyezésére alkalmasak, háromszázhús zan zsúfolódnak össze, és sok jelentkezőt (legutóbb negyvenet) — hely hiányában — el kell utasítani. Általában évente mintegy 200 tanuló nem jut be vagy meg sem kísérli a jelentkezést a kollégiumokba, diákotthonokba. Megyénk középiskolásainak 58 százaléka bejáró tanuló. Többségűje egyszerű kétkezi dolgozók gyereke. Naponta nem ritkán 50—80 kilométert utaznak lakóhelyük és az iskola között. Az eleve hátránnyal induló fiatalok helyzetét — helyben lakó és kollégista társaikkal szemben —: még nehezebbé teszi a bejárás. A tanórákon kívül iskolai munkában alig-alig vehetnek részt, és a tanulásban, a továbbtanulásban képességeiket nem tudják kibontakoztatni. A fejlesztés szükségességének sokféle összetevője között talán ez a leghangsúlyosabb. Emberileg és társadalmi szempontból talán ez sürgeti leginkább a kollégiumi helyek gyarapítását. A kollégium egyik alapvető feladata a mi társadalmunkban, hogy a sokféle hátránnyal induló tanulóknak, a vidéki fizikai dolgozók tehetséges, szorgalmas gyerekeinek — a négy év alatt — az iskolával együtt olyan segítséget adjon, hogy ők is versenyképesen indulhassanak az egyetemekre és főiskolákra. Azaz, be is juthassanak oda. Művelődéspolitikánk fontos irányelve: minden fiatalnak egyenlő esélyt kell biztosítani a továbbtanuláshoz. De a kétkezi munkások gyerekei is élhessenek az egyenlő jogokkal. A 600 személyes bővítési A kollégiumok fejlesztése tehát nem tűr halasztást. Hogyan alakulnak távlatai? A negyedik ötéves tervben a középiskolai kollégiumi helyek száma hatszázzal növekedhet. Ennek legalábbis megvan a szükséges pénzügyi fedezete. És mivel az új szakközépiskolai osztályok többsége a megyeszékhelyen lesz, valamint a zsúfoltság is két kaposvári ko'légiumban tetőzik, a párt-vb állást foglalt abban, hogy a hatszázas keretből legalább 500-at Kaposváron kell biztosítani. Ugyanakkor meg kell szüntetni a két megyei tanácsi kollégium túlzsúfoltságát is. Kaposváron tehát egy-egy 250 személyes új, modem kollégiumot építenek. Ez ügyben azonban — különös tekintettel a párhuzamosan felépülő 16 tantermes új gépipari szakközépiskola bentlakásos helyigényeire — tárgyalásokat folytatnak a Kohó- és Gépipari Minisztériummal és a további fejlesztés érdekében más szaktárcákkal is. B arcson — a tervezett vízügyi és vízgazdálkodási szakközépiskola megindításához — egy 100— 120 személyes, Siófokon pedig 100 személyes diákotthon szükséges. Ehhez is országos szervek támogatása szükséges. Siófokon olyan kollégium kellene, amit nyári időszakban nyaraltatásra vagy turistaszállóként hasznosíthatnának. Marcaliban 60, Tabon 90 személyes bővítést igényel a szakközépiskolai hálózat fejlesztése. A balatonboglári szakközépiskolát rövidesen átveszi a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Terveik szerint 1972-ig új 200 személyes — az ipari tanulókkal közös — kollégiumot J építenek itt Ä megye két felsőfokú diákotthona Kaposváron működik. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kollégiumának fejlesztéséről — összefüggésben a szakközépiskola fejlesztésével — az illetékes minisztérium gondoskodik. A Kaposvári Tanítóképző Intézet fejlesztése érdekében új, 300 személyes kollégiumot fognak felépíteni a tervek szerint 1973-ig. (Ehhez azonban az építkezésnek 1971 helyett már a jövő évben meg kellene indulnia.) Ennek és a két — egyenként 250 személyes — kaposvári középiskolai kollégiumnak a helykijelölését a megyei párt-vb határozata alapján még az idén el kell végezni. Alapítványokat! Ezekből a tervekből is látható, hogy a meglevő 600 személyes fejlesztési keret nem szünteti meg az összes hiányt. A fölmérések alapján ehhez mintegy 870 új helyre volna igény. Ezért más eszközökre, erőforrásokra is szükség van. Mindenekelőtt érdekeltté kell tenni az üzemeket és a tsz-eket is a fiatalok elhelyezésében. Oly módon, hogy — terveiknek megfelelően — bizonyos anyagi összeget hozzájárulásképpen fölajánlhassanak bármelyik kollégium fölépítéséhez. Cserében ezeket a kollégiumi helyeket (meghatározott ideig) az általuk javasolt fiatalok kapják meg. Olyanok, akiknek a munkájára tanulmányaik elvégzése után az üzem vagy tsz igényt tart. I dőszerű és rendkívüli jelentőségű téma volt a kollégiumi hálózat fejlesztése a megyei párt-vb napirendjén. Igaz, egyik évről a másikra nem szűnhet meg a fennálló súlyos hiány, a zsúfoltság. Az állami eszközökből biztosított fejlesztés azonban reális lehetőség. Tény. A tervidőszakban több kiemelkedő arányú építkezésre (termelő beruházások; kórházi rekonstrukciók stb.) is számítanunk kell. Ezért sok múlik majd az építőipari kapacitáson, a szakminisztériumok támogatásán és a termelő üzemek alapítványain is. Egy azonban kétségtelen. Az elkövetkezendő öt évben több kollégiumi hely létesül So- mog megyében, mint 1945 óta összesen. És ez nép» kevés... W. E. A teli ládák és az esti divatbemutató Itt is, ott is hallja az ember: az ország legszebb építőtábora, Ha somogyiak mondják, esetleg lokálpatriotizmusnak látszhat, ha máshonnan valók, azt gondolhatnánk, udvariasságból teszik. Látjuk a televízióban, találkozunk a másával a képesújságok oldalain, sehogyan sem tudjuk azonban azonosítani: ez az épület azonos volna egy építőtáborral?! Kicsit zavartan állok a vas-, üveg- és betonmostrum előtt. Kívülről sokkal inkább emlékeztet egy szupermodern belvárosi irodaházra, netán kiállítási épületre, mint egy építőtábor ra. Eredeti, éppen ezért egyszerű megoldások, szemet gyönyörködtető vonalak — s mindenütt óletvidámság, hangos szó, mozgás. És a környezet is, a szemközti domboldahatása lenne. Csuda jó dolog a napi értékelésnél elsőnek lenni, — másnap fürgébben mozognak a kezek. S ne felejtsük el, hogy lányokról van szó, meg lehet jegyezni: a másik brigád is jól dolgozik ugyan, de hol vannak ők az elsőktől?! A legnagyobb bosszúságuk az, ha rossz fát »■fognak ki«. Van olyan barackos, amit már negyedszer szednek, és bizonoy sokat kell nyújtózkodni a rejtőzködő gyü»H hány ládával szedtetek?« Ion hajladozó fák, a festői tavacska és egyáltalán: a légkör. Mégis igazuk lehet a hirtelenjében lokálpatriótáknak, ud- variaskodónak kikiáltottak- nak... Meg ami teljessé teszi mindezt; a lányok aprócska közösségei a pihenésben és a figyelmet, erőt igénylő munkában. Mert komoly munkát végeznek. Hajnali fél ötkor vesznek búcsút az ágytól, reggeliznek, és indulnak a gyümölcsösbe. A kora délutáni órákig szorgoskodnak a fákon, meg a válogatóban. Ami mindjárt az első percekben megkapott: igen komolyan veszik a munkát. Délutánonként hosszúak a viták: mit hogyan kell másnap csinálni, kit kell jobban noszogatni. Nem hiszem, hogy csupán a jutalmul ígért pénz Mindössze néhány hónapos múlt áll az új alapokon gazdálkodó termelőszövetkezetek mögött. A kapolyi és a so- mogymeggyesi szövetkezet tagsága ez év tavaszán döntött az egyesülés mellett. Fordulópont ez az év mindkét nagyüzem életében, az elhatározás egészen új körülményeket, új lehetőségeket teremtett. A kezdet, az indulás mindig együtt jár a gondok, a feladatok megszaporodásával. Ahogy hallottam a találó hasonlatot: a legkitűnőbb motort is gondosan be kell járatni ahhoz, hogy később hibátlanul működjön. Lehetne beszélni most, ebben az esetben is a tavaszi kezdéssel járó nehézségekről — arról, hogy menynyi töprengés, vívódás, elemzés előzte meg a most már méreteiben is valóban nagyüzem terveinek kialakítását. S hogy mindezen túl az első hetek, hónapok milyen mindennapos gondokat hoztak magukkal. Érdekes és bizonyára tanulságokat is rejtő téma ez mind, ám a sok közül ezúttal egyetlen figyelemreméltó körülményt szeretnék kiemelni: a munkabérek alakulását. Ismert, hogy az egyesüléssel a termelés, az anyagi erő, mőlcsökiért, amíg megtelnek a ládák. Ám, nem féltjük a lányokat, már az első napokban túlteljesítették az amúgy sem túlságosan alacsony normát. Szekeres Erzsébet, a tábor vezetője örömmel mutatja a teljesítménylapot. Szoros az élmezőny, nincs baj az igyekezettel. Négy kislánytól kérdeztem' meg, hogy érzik magukat. Itt is a teleisítménnyel indul a beszélgetés. — Rájöttünk, nem jó, ha reggel »nekiesünk« a fának, aztán tízórakor már a’ig tudunk mozogni. Kialakítottuk a tempót, talán ennek is köszönhetjük, hogy az elsők között szerepel a brigádunk — mondta Szente Éva, a kaposvári Táncsics Gimnázium negyedikes tanulója. — Könnyű a tempót tartani, ha jó a »vadászterület« — szól közbe a szintén táncsicsos Terlaky Edit. — Nekünk ma nem volt szerencsénk, de ahogy ismerem a brigádomat, a szellemi tőke koncentrálódik. Mindez a termelékenység, a termelési színvonal emelkedésében jut kifejezésre, és természetesen abban, hogy változnak, javulnak az adott nagyüzemben dolgozók élet- körülményei. Nemcsak szavak, közgazdasági törvényszerűségek ezek, hanem a gyakorlat, az élet igazolta tapasztalatok. Jegyzem, vizsgálom az adatokat. A kapolyi szövetkezet a múlt évben 4,1 millió forint munkabért fizetett, a somogy- meggyesi 2,8 milliót. A kettő együtt 6,9 millió forint. Ebben az évben számításaik szerint a megnövekedett szövetkezet tagjainak juttatott részesedés megközelíti a nyolcmilliót. És még egy adat: július végéig csaknem négymillió forintot fizettek ki a keresetek nyolcvan százalékaként. Ügy érzem, figyelemre méltó tényező ez. Különösképpen akkor, ha mellé tesszük, hogy tavasszal döntött az egyesülés mellett a két közösség. Akkor, amikor már mindkét helyen kialakított, kész vetésszerkezet volt Ilyen körülmények között módosításra, ésszerű koncentrációra vajmi kevés lehetőség van — mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben. S mégsem fogunk lemaradni. — Milyen az étkeztetés? A lányok egy ideig húzódoznak, mondanak ilyet-olyat. aztán Baumann Krisztina siófoki gimnazista kiböki: — Túlságosan nagy kifogásunk nincs ellene, a mennyiségre meg egyáltalán nem panaszkodhatunk. Inkább lenne kevesebb, de jobb a minősége. Az előző turnus kifogásolta, hogy nem eléggé változatos — mi erről még nem tudunk mit mondani, csak három napja költöztünk be. — És hogyan lehet keresni? válaszol: — Naponta huszonöttől har- minpegynéhány forintig. No és erre jönnek még az elsőket megillető külön jutalmak. Ha lám, mégis a korábbiakkal csaknem azonos termelési viszonyok között, a megnövekedett nagyüzem már első évben képes arra, hogy dolgozóinak mintegy egymillió forinttal több munkabért fizessen. Külön-külön erre egyik sem lett volna képes. Szinte kívánkozik a kérdés: ha nem történt jelentősebb változás, mi az alapja ennek az előrelépésnek? Az, hogy a koncentráció a nagy lehetőségek mellett igen sok kisebb jelentőségű, de már az első perctől kezdve kedvezőbb feltételeket hozó körülménynyel jár. Apróságnak tűnő adottságok ezek, de mint a példa is bizonyítja, több százezer forintot, érnek. Ebben a szövetkezetben a saját építőbrigád létrehozása, néhány célszerűen végrehajtott munkaszervezési intézkedés, a fegyelmezettebb munka, az okszerűbb bérgazdálkodás hozta magával, hogy összességében ennyivel többet juttathat tagjainak a nagyüzem. Pedig mindössze néhány hónap telt el a fordulópontot jelentő elhatározás óta. De ahol ilyen változásról tanúskodik a jelen, ott — úgy érzem — joggal mondható el, hogy biztató a jövő is. Vörös Márta igyekszünk, nem járunk rósz- szül... — Mire költik majd a keresetüket? — A brigádunkból két lánynak születésnapja lesz, más ünnepelni valónk is esedékes — úgyhogy elsősorban a »dáa*i- dókra«. Igaz, hegyha akarnánk, sem szolgálnának ki bennünket itt a táborban szeszes itallal, nekünk viszont megteszi a szőlőlé meg a csokoládé is. Amíg beszélgetünk, a hangszóróból szól a zene, beat- és népi zene vegyesen. A tavon csónakáznak, az épület tetőfceszólgetnek a lányo-k — teljes a délutáni idill. Szekeres Erzsébet megmutat néhány szobát. Bár férfiaknak tilos a belépés, ez alkalommal a táborvezető eltekint az előírásoktól. Szó ami szó, bárki szívesen dicseke lire o ezekkel az ötletesen otthonosra tett lakószobákkal. összefutunk a tábor orvosával, dr. Makovitzky Józseffel, aki Pécsen komoly munkát végez, és mégis szíves, n jön kikapcsolódni« az cpitótábo- okba. — Valóban nincs sok tennivalóm. Néhány m.gf z'son, apró sérülésen ki’. ül más »betegem« nem akadt. — Mi az. amit 1 i ogásol? — Talán kicsit savat kell várni a lányoknak a mosdóra, zuhanyozóra; ezekből többet kellett volna é'iteni. Bár a hivatalos szervek engedélyezték a fürdést a tóban, é.i mégis azt tanácsolom, ho y a jövőben cseréljék ki a vízé,. Íme, leírtuk az észrevételeket, a Balatonboglári Állami Gazdaság minden bizonnyal figyelembe veszi ezeket. Ügy ahogy idáig is igyekeztek mindent megtenni a jobb munkakörülményekért, a kellemesebb pihenésért. Egyébként a lengyeltóti táborban kitűnően telnek az esték. Filmvetítés, tévénéző , különféle összejövetelek, és »uram bocsá!« — divatbemut - tők követik egymást. Jó, jó i:z a munkaruha, de az rt nem rossz érzés végigsétálni a többiek előtt a divatlapokból kiválasztott öltözékekben sem. Azt hiszem, ez az egyetlen, ami megkülönbözteti a lengyeltótit a fiútáboroktól... Pintér Dezső « Százezreket érő apróságok Annyira azért nem fáradtak cl a lányok, hogy ne teljen erejükből egy kis ebéd előtti csónakázásra. A nagyatádi Éden Erzsébet teraszán napoznak, a fák alatt SOMOGYI NÉPLAP Vasáraa*. 1969. augusztus 17.
