Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

A szárszói patrióta A CSINOS KIS UDVAR diófái hűs árnyékot terítenek az asztal fölé. Kora délután van, a napon lehet vagy har­minc fok, olvad az aszfalt, a nyaralók is elzárkóznak az el­sötétített szobákba, a csak­nem meleg Balaton-víz nem ad enyhülést. A távoli ne­szek, a kapirgáló csirkék mél­tatlankodó kotyogása, a párá­val befutott söröspohár maga a nyugalom és a megelége­dettség. — Elégedett vagy, Imre bácsi? — kérdezem vendég­látó házigazdámtól, miután hosszabb szünetet tartottunk beszélgetésünk közben. Igaz, ennek néminemű házi töpör- tyűs túróspogácsa és pincehi­deg világos sör is okozója volt, arái után feltétlenül hallgatni kell, mert az ízeket és illatokat úgysem lehet sza­vakba önteni. — Azt kérdezted, hogy elé­gedett vagyok-e? — nézett föl húszéves tekintetével. — Azzal, amit itt látsz, azzal még csak-csak, de ha vissza­nézek negyven-ötven évet, sok mindenért utólag teszek szemrehányást magamnak. Ti­zenkét éve vagyok nyugdíj­ban. Tudod, a szívem és az idegeim rakoncátlankodtak, s az orvosok válaszút elé ál­lítottak: a munka vagy az egészségem. Az utóbbira esett a választásom. Otthagytam a fővárost, hazajöttem Szárszóra, s három év alatt — gyorsan lekopogom — teljesen rend­bejöttem. Nyolc éve, ahogy az erőm engedi, társadalmi munkásként dolgozom; min­denhol, ahol csak szükségük van rám. Törzsök Imre — nehezen hagyom el most a bácsi szót, hozzászokott a nyelvem meg a pertut U így ittuk meg — balatonszárszói patrióta a legaktívabb községi vezetők egyike. A Hazafias Népfront községi elnöke, a tanács vb- elnökhelyettese, s a törpevíz- mú-társulás elnöke, a nép­front járási elnökségének is és az egyik megyei akcióbi­zottságnak is tagja. S még nem if biztps, hogy minden tisztségét bevallotta. — Azt a véleményt hallot- ®*$&m rólad,í hogy »-beolvasós« f$|&>us \jágyJ Igaz ez? — Tudót», hogy már sok haragost szereztem magamnak azzal, ha megmondtam a vé­leményemet, de egyszerűen képtelen vagyok elviselni, ha valami ésszerűtlen, ha valami biztosan balul üt ki, ahogy elhatározták. Ilyenkor nyil­vánvalóan mindenki, nemcsak én. elmondja a véleményét, esetleg szenvedélyesebben, mint ahogyan azt a hangulat vagy a környezet megenged­né. No, az Imre bácsi már megint beolvas — mondják vagy gondolják ilyenkor ró­lam. Pedig érzem, hogy iga­zam van, s nem beolvasást rendezek, hanem igyekszem meggyőzni őket arról, hogy másik oldala is van a dön­tésnek. — Világéletemben azt val­lottam, hogy a szenvedélyes­ség nem elítélendő jellemvo­nás. Én szenvedélyesen szere­tem Szárszót, a Balatont, az embereket; mindent és min­denkit, s ez olykor szokatlan, vagy ahogyan hallottam már, nem méltó a koromhoz. Én már kifelé ballagok az élet­ből. S az idősebbeknek in­kább a higgadtság, a megfon­toltság a sajátja, mint a fel­lobbanó temperamentum, a heves vérmérséklet Akik vi­szont ismernek, tudják, hogy nem magamnak akarok jót, nem kívánok előnyöket, de ha valamit jól is meg lehet csi­nálni, miért toljuk el? Törzsök Imre nyugdíjas MÁV-főfelügyelő Siófokon kezdett el dolgozni — mint forgalmista — 1923-ban. (~A mai szállodasor helyén még nádas és mocsár volt, és ha valaki azt mondta volna, hogy ott negvven év múlva nemzet­közi színvonalú hotelek áll­nak, a szemébe nevetek. S lám, most gyönyörködöm ben­nük.«) A Déli, a Ferencvárosi és a Keleti pályaudvar után került a MÁV Budapesti Igazgatóságára, s innen ment nyugdíjba. Tizenkét éve, mi­óta állandóan Szárszón él, a község érdekeinek legfőbb szószólója. Örömmel mesélte el, hogy az elmúlt évtized alatt mennyit fejlődött a csöndes üdülőtelep. De azért mérges, hogy a község álta­lános rendezési terve még mindig nincs készen, mert a 7-es főút nyomvonalát' két éve képtelenek kijelölni. ARRA A KÉRDÉSEMRE, hogy elégedett-e, nem adott pontos választ, de úgy érzem, hogy ezt soha senkinek nem is fogja bevallani. Saly Géza Kaprot termelnek Az idén 30 holdon termelnek először kaprot a nagyberé- nyi tsz-ben. A jól termő kapor holdanként 6500—7000 fo­rintot hoz a tsz-nek. A, VEINER - G. VEINER: NYOMOZÁS 25. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és mesééi a barátainak: -Ahogy megér­keztem Kiszlovodszkba, egy­ből kisétáltam a tengerhez, és megfürödtem«. -Bocsáss meg — figyelmeztetik a barátai —, hiszen Kiszlovodszknál nincs is tenger!« -Honnan tudhat­tam volna, hogy nincs? — fe­leli. — Ha tudom, bizonyára nem fürdőm meg!«' — Jó, nem? — Jó — bólintott Kozák. — De mi köze van ennek... — Mi köze? — Sztasz el­kapta Kozak feszült pillantá­sát. — Csak annyi, hogy ón bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az ioarcikküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a tás­kát. Így van? Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A ifzoba közepén állt, elegáns nyakkendőjének csücskével tö- rölgette a szája szélét. Tyiho- nov nyugalommal lóbálta ke­zében a retikült. Kozak elha­tározta, hogy a pálya közepé­re penderít; a labdát, újrakez­déshez. — Bocsásson meg, úgy lát­szik. eltévesztettem a napot. Hát persze, kedden vettem a táskát! — És vendégségbe is ked­den ment? Kozak zavarba jött egy pil­lanatra: — Nem... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elő­vette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyu­gati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kap­nak. — Mikor ért oda és med­dig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bi­zonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az ideges­ség. Lehetetlenségig megfeszí­tette a nyakkendőcsomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét. — Tönkreteszi a vadonatúj nyakkendőjét — figyelmeztet­te Tyihonov. — Szóval? — Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dol­gok, amiket az emberek fél­reértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan véleked­nének rólam ezek az egysze­rű, jámbor nyárspolgárok, ha B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus R, a bűnügyi rendőrség érdeklőd­ne felőlem. Nem olyan egy­szerű ez! A bűnügyi rendőr­ség! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte komo­ran Tyihonov. — Az érvei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősköd­nének felőle. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz. — De hiszen ez lehetetlen' — kiáltott kétségbeesetten Ko­zak. — Egyáltalán nem lehetet­len. Nagyon is lehetséges. Higgye el nekem. — Értse meg, arról van szó, hogy Aljosin nincs otthon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — vála­szolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hét­főn este? — Már mondtam. Aljosi­néknál. — Értem. — Tyihonov tü­relmetlenül dobolt a karosszék karfáján. — Miért nem fogal­maz pontosabban? Aljosinné- nál járt és nem Aljosinéknál! — Aljosinnénál — sóhajtott beletörődötten Kozak. Tyihonov gondolkodóba esett. Tragikomikus, ha bele­gondol aa ember, mi minden­nel kell foglalkoznia szolgá­latban. Mellesleg, ez érthető is. Olyanok vagyunk, mint a ha­tárőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán cir­kálunk. Az igazi határt azon­ban csíkosra mázolt oszlopok jelzik. A mi munkánkat nem könnyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapintatos, nem fordíthatja el szemérme­Uj ut épül ■ I jvárfalva három tele­lj pülésből álL E gyűjtő­név foglalja össze Vrácsikot, Koroknyát és Nada- losL A kövesút a volt Vrá- csikan megtorpan az italbolt előtt. — Én azt szoktam mondani, — mosolyog Balogh Lajos, a Noszlopy Gáspár Tsz elnöke —, hogy itt van vége a világ­nak. Nadalos már a világ vé­ge után következik. Bizony, nagy szükség volt már az út­ra, aminek munkálatai meg­kezdődtek. — Régi vágya teljesül a la­kosságnak — mondja Jankó István párttftkár. — A jó az, hogy az emberek egyöntetű lelkesedéssel a község és a tsz vezetőinek a terve mellé álltak. Mindenki segít, hogy gyorsabban készüljön el az út — En mindennap bejárok ide a központba — meséli Péter fi István brigádvezető. — Télen gyalog három kilométer nem gyerekjáték. A sár, meg a hó olykor térdig ér. Három kilométer. Tulajdon­képpen nem nagy távolság. De ezen a homokos úton, melyen motorkerékpárunk néha egyen­súlyát vesztve bukdácsol, té­len egy óráig küzdenek az emberek a sárral és a hó- vgl, amíg beérnek a buszmeg­állóig. Néhol tócsák csillan­nak meg most is. Eleinte azt hiszem, hogy a tegnapi eső nyomai, de kísérőm, Bebes Tibor felvilágosít hogy itt tegnap nem hullott csapadék, ez még az egy héttel ezelőtti eső maradványa. Az út men­tén kivágott kidöntött akác­fák hevernek. Emberek dol­goznak, ameddig csak a szem ellát. Tisztítják az aljnö­vényzetet, gallyazzák a fát — Mindenkinek hatvan mé­ter jutott — mondja Bebes Tibor. — Én mértem ki. Na­gyon kell már a kövesút. Az előkészítését vállaltuk. Ez kö­rülbelül nyolcvanezer forint értékű társadalmi munka. A tsz bulldózert, kézifűrész­gépet adott hozzá Nekik is érdekük, mert ez az út vezet a szövetkezet főmajorjába. Péterfi Mihály bácsit szólít­juk meg, aki éppen a fölösle­ges levelek égetésével foglala­toskodik. — A megbeszélésen öröm­mel fogadtam el én is, hogy megtisztítom a rám eső terü­letet Nem volt nagy munka, három nap alatt elvégeztem — meséli. — Én nem tudom, hogy va­laha használom-e majd az utat — mondja Szalai Imre, aki már 73 éves. — Egy apa nemcsak a maga hasmát akar­ja, hanem utódaiét is. Ér­tünk is tettek az elődök. E gy falu megmozdult Az emberek fejszével kijöttek az életüket gyakran megkeserítő útra, hogy segítsenek az új elkészí­tésében, amelynek kivitelezé­se előreláthatólag négymillió forintba kerül majd. Sokan emlegetik dr. Guba Sándort, aki országgyűlési képviselő­jük. — ö lesz az első, aki az új úton végigmegy — mondják. — Segített nekünk. Vas Istvánná arról beszél, hogy a falut már többen el­hagyták a rossz út miatt Az emberek szertettek volna köze­lebb kerülni a kultúrához. A fia két Pannóniát nyűtt el ezen az úton. A harmadikat már nem kockáztatta. Inkább elköltözött Gelencsér János és Jankó Sándor is el akarták hagyni a települést Setse csért azonban gondolkodói)« ejtette az új út Egyelőre ma­rad, megvárja, amíg elkészül: — Maradunk — jelenti hl határozottan Jankó Sándor. — Most már érdemes lesz! — Előbb kellett volna. Már sokkal előbb — mondják a dohánypajtáhan dolgozó asz- szonyok egyöntetűen. — Csak legyen meg, akkor sok gon­dunk szűnik meg. T élvíz idején gyakran kellett a tsz segítségét kérni, hogy a betege­ket orvoshoz szállítsák. Ja­nuárban két ven tató küszkö­dött a hóval, hogy Bevések kisfia idejében a jusson. Azt is emlegetik;!^ amikor tűz ütött ki a főma- j árban, a tűzoltók nem . tud­ták megközelíteni aí&lat^z emberekben még most is'ÓMK- hető némi MzonytöferúKjAe. »■Csak akkor hisszük fel hőt v van utunk, ha a lábunk* r rajta lesz« — fejezák^td^Ü»- ben Is aggodalmukat. ‘ Csek József, m Járási Tanács megnyugtató kérdésemre: — Még ez évben J5rha*Hlt- juk lesz. Lehet,; hogy '« íeiul- kezelése csak ■ jövőre oldódik meg, de meglesz. Tanács István, a Közúti Üzeni Vállalat főmérnöke"*ar­ról tájékoztatott, hogy a" ter­vek elkészültek, már csak a költségvetések hiányoznak Augusztus végéig vállalták ezt is, de már húszadikáig befejezik Ezután kötik meg a szerződést a MEZÖBER-reL A munkához előreláthatóan már szeptemberben hozzákezdenek. Az új úttal régi álmok vál­nak valóra. Leskó László Gyorsított eljárás — kéthónapi szabadságvesztés Becsapták a bírókat is — Nem tanultak az esetből — Fegyelmifeg elbocsátották a vétkes felszolgálót — Tűrhetetlen, ami Fonyó­don a Gyöngyhalász önkiszol­gáló étteremben sorozatosan megy: a felszolgálók az üveges sörnél a betét díját is fölszá­molják, az üveget visszaviszik, a pénzt, a jogtalan nyereséget pedig zsebrevágják. Ilyen tartalmú panaszokat, bejelentéseket kapott az el­múlt hetekben az Állami Ké­sén a tekintetét az Idegen) szennyes elől... Tyihonov végigsimította te­nyerével az arcát, majd fel­állt: — Sajnos, el kell keseríte­nem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz. — De nem érdemes egy ilyen csekélység miatt... Ma­ga is nevetni fog az egészen... — Lehet De ahogy a főnö­köm szokta mondani, az ne­vet legjobban, aki következ­mények nélkül nevet Kinyílt az ajtó, magas, ősz hajú férfi lépett a szobába. Tyihonovhoz lépett, és telt vi­dám basszushangján bemutat­kozott: — Adjonisten! Lagunov va­gyok — erős, férfias kézfogás­sal üdvözölte Tyihonovot f — Nem, kedvesem, önnek \ archaikus elképzelései vannak . a mai perifériáról! — Lagu­nov ízesen felkacagott Pirosas arcán mozgékony ráncok fut- károztak, kis ősz bajusza ke­mény jellemről tanúskodott. »•Ilyen férfiról mintázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját« — gondolta Tyiho- r nov. v — Igaz, nálunk nem építe­nek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és máso­dik éve épül a tisztítóüzem. De önök, fővárosiak, mindig kacérkodnak egy kicsit a vi­déki élettel. »Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!« {Folytatjuk) reskedelmi Felügyelőség, a Fo- nyódi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a rendőrség is. A többszöri ellenőrzés, vizs­gálat megállapította, hogy a bejelentőknek igazuk volt. A Gyöngyhalász egyik pin­cére, a 26 esztendős Somogy- vári István János (ezt a mun­kát csak másodállásban, a nyári szezonban végzi, mert különben foglalkozása postai műszerész), kaposvári fiatal­ember — úgy látszik — azt gondolta, hogy néhány hét alatt alaposan megszedheti magát A próbavásárlást végző el­lenőröknek még számolócé­dulát sem adott, fejben adta össze a fogyasztás után járó összeget. »-Tévedett«, 10,90 fo­rinttal számolt többet A vendégek sorozatos megkáro­sításáért — az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség javasla­tára — a bíróság gyorsított el­járással vonta felelősségre. — Azért, hogy az ügyből más, csak idényben dolgozó felszolgálók is okuljanak, a büntetés: 2 hónapi végrehajt­ható szabadságvesztés és 1000 forint mellékbüntetés — hangzott a bíróság ítélete. Külön hangsúlyozta a bíró­ság az egység vezetőinek fele­lősségét is. Ezt már lapunk­ban több esetben is szóvá tet­tük, hogy a visszaélések első­sorban ott fordulnak elő, ahol a vezetők vagy helyette­seik nem ellenőrzik kellően beosztottaiitat, különösen az idényfelszolgálókat. Máris több, a felszolgálást állandó kenyérkeresetnek tar­tó vendéglátóipari alkalma­zott közölte szerkesztőségünk­kel: elítélik ezt a haszonszer­zési módot, mert ez nemcsak a vendéglátóipar hírnevét, de az ő becsületüket is, rontja. Ehhez csupán egy megjegy­zést: a szakmát hivatásuknak tartó felszolgálók is segíthet­nének a vendégek érdekeinek védelmében, ha alkalmi tár­saiknak körmére néznének, el­lenőriznék munkájukat! A bírósági tárgyalás után az ítéletet meghozó bíró, a vádat képviselő ügyész és a jegyzőkönyvvezető is ellátoga­tott ebbe az egységbe. Vacso­rához üveges sört rendeltek, s a betétet — igaz csak két forintot — nekik is felszámol­ták. Pedig akkor már visszaér­kezett oda Samogyvári István János is, aki bizonyára elmon­dotta társainak, hogy a ven­dégek megkárosításáért milyen szigorú büntetésben részesült. De úgy látszik, nem okultak esetéből! Ebben a II. osztályú önki­szolgáló étteremben egy-egy forgalmasabb napon 25—30 láda üveges sört Is eladnak, sőt ha van, akkor még többet is. Ez naponta 500—600 üveg, azaz ennyiszer két forint, amit a lelkiismeretlen felszolgáló.: vágnak zsebre! A Somogy megyei Vendég­látó Vállalat gyorsan intéz­kedett. Somogyvári István Já­nost azonnal felfüggesztette állásából, és fegyelmi eljárást indított ellene. A fiatalember azonban nem jelent meg a tárgyaláson, noha arra idő­ben meghívták. így távollété­ben határoztak: mivel a ven­déglátó vállalatnál csak má­sodállásban tevékenykedett, ezt a munkaviszonyát azon­nali hatállyal fegyelmileg megszüntették, és a jövőben többet nem alkalmazzák a vendéglátóiparban. S*. K»

Next

/
Thumbnails
Contents