Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

A szárszói patrióta

A CSINOS KIS UDVAR

diófái hűs árnyékot terítenek az asztal fölé. Kora délután van, a napon lehet vagy harminc fok, olvad az aszfalt, a nyaralók is elzárkóznak az elsötétített szobákba, a csaknem meleg Balaton-víz nem ad enyhülést. A távoli neszek, a kapirgáló csirkék méltatlankodó kotyogása, a párával befutott söröspohár maga a nyugalom és a megelégedettség.

— Elégedett vagy, Imre bácsi? — kérdezem vendéglátó házigazdámtól, miután hosszabb szünetet tartottunk beszélgetésünk közben. Igaz, ennek néminemű házi töpör- tyűs túróspogácsa és pincehideg világos sör is okozója volt, arái után feltétlenül hallgatni kell, mert az ízeket és illatokat úgysem lehet szavakba önteni.

— Azt kérdezted, hogy elégedett vagyok-e? — nézett föl húszéves tekintetével. — Azzal, amit itt látsz, azzal még csak-csak, de ha visszanézek negyven-ötven évet, sok mindenért utólag teszek szemrehányást magamnak. Tizenkét éve vagyok nyugdíjban. Tudod, a szívem és az idegeim rakoncátlankodtak, s az orvosok válaszút elé állítottak: a munka vagy az egészségem. Az utóbbira esett a választásom. Otthagytam a fővárost, hazajöttem Szárszóra, s három év alatt — gyorsan lekopogom — teljesen rendbejöttem. Nyolc éve, ahogy az erőm engedi, társadalmi munkásként dolgozom; mindenhol, ahol csak szükségük van rám.

Törzsök Imre — nehezen hagyom el most a bácsi szót, hozzászokott a nyelvem meg a pertut U így ittuk meg — balatonszárszói patrióta a legaktívabb községi vezetők egyike. A Hazafias Népfront községi elnöke, a tanács vb- elnökhelyettese, s a törpevíz- mú-társulás elnöke, a népfront járási elnökségének is és az egyik megyei akcióbizottságnak is tagja. S még nem if biztps, hogy minden tisztségét bevallotta.

— Azt a véleményt hallot- ®*$&m rólad,í hogy »-beolvasós« f$|&>us \jágyJ Igaz ez?

— Tudót», hogy már sok haragost szereztem magamnak azzal, ha megmondtam a véleményemet, de egyszerűen képtelen vagyok elviselni, ha valami ésszerűtlen, ha valami biztosan balul üt ki, ahogy elhatározták. Ilyenkor nyilvánvalóan mindenki, nemcsak én. elmondja a véleményét, esetleg szenvedélyesebben, mint ahogyan azt a hangulat

vagy a környezet megengedné. No, az Imre bácsi már megint beolvas — mondják vagy gondolják ilyenkor rólam. Pedig érzem, hogy igazam van, s nem beolvasást rendezek, hanem igyekszem meggyőzni őket arról, hogy másik oldala is van a döntésnek.

— Világéletemben azt vallottam, hogy a szenvedélyesség nem elítélendő jellemvonás. Én szenvedélyesen szeretem Szárszót, a Balatont, az embereket; mindent és mindenkit, s ez olykor szokatlan, vagy ahogyan hallottam már, nem méltó a koromhoz. Én már kifelé ballagok az életből. S az idősebbeknek inkább a higgadtság, a megfontoltság a sajátja, mint a fellobbanó temperamentum, a heves vérmérséklet Akik viszont ismernek, tudják, hogy nem magamnak akarok jót, nem kívánok előnyöket, de ha valamit jól is meg lehet csinálni, miért toljuk el?

Törzsök Imre nyugdíjas MÁV-főfelügyelő Siófokon

kezdett el dolgozni — mint forgalmista — 1923-ban. (~A

mai szállodasor helyén még nádas és mocsár volt, és ha valaki azt mondta volna, hogy ott negvven év múlva nemzetközi színvonalú hotelek állnak, a szemébe nevetek. S lám, most gyönyörködöm bennük.«) A Déli, a Ferencvárosi és a Keleti pályaudvar után került a MÁV Budapesti Igazgatóságára, s innen ment nyugdíjba. Tizenkét éve, mióta állandóan Szárszón él, a község érdekeinek legfőbb szószólója. Örömmel mesélte el, hogy az elmúlt évtized alatt mennyit fejlődött a csöndes üdülőtelep. De azért mérges, hogy a község általános rendezési terve még mindig nincs készen, mert a 7-es főút nyomvonalát' két éve képtelenek kijelölni.

ARRA A KÉRDÉSEMRE,

hogy elégedett-e, nem adott pontos választ, de úgy érzem, hogy ezt soha senkinek nem is fogja bevallani.

Saly Géza

Kaprot termelnek

Az idén 30 holdon termelnek először kaprot a nagyberé- nyi tsz-ben. A jól termő kapor holdanként 6500—7000 forintot hoz a tsz-nek.

A, VEINER - G. VEINER:

NYOMOZÁS

25.

— Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és mesééi a barátainak: -Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba, egyből kisétáltam a tengerhez, és megfürödtem«. -Bocsáss meg — figyelmeztetik a barátai —, hiszen Kiszlovodszknál nincs is tenger!« -Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. — Ha tudom, bizonyára nem fürdőm meg!«' — Jó, nem?

— Jó — bólintott Kozák. — De mi köze van ennek...

— Mi köze? — Sztasz elkapta Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ón bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az ioarcikküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát. Így van?

Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A ifzoba közepén állt, elegáns nyakkendőjének csücskével tö- rölgette a szája szélét. Tyiho- nov nyugalommal lóbálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderít; a labdát, újrakezdéshez.

— Bocsásson meg, úgy látszik. eltévesztettem a napot.

Hát persze, kedden vettem a táskát!

— És vendégségbe is kedden ment?

Kozak zavarba jött egy pillanatra:

— Nem... Vendégségben hétfőn voltam.

— Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elővette a zsebnoteszét.

— Aljosinéknál. A délnyugati városrészben.

— Van telefonjuk?

— Nincs, de rövidesen kapnak.

— Mikor ért oda és meddig maradt?

— Hatra már ott voltam. Későn jöttem el.

— A barátai minden bizonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltötte?

Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlenségig megfeszítette a nyakkendőcsomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét.

— Tönkreteszi a vadonatúj nyakkendőjét — figyelmeztette Tyihonov. — Szóval?

— Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt.

Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét:

— És miért?

— Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dolgok, amiket az emberek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha

B SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1969. augusztus R,

a bűnügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egyszerű ez! A bűnügyi rendőrség! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez?

— Büszkén — felelte komoran Tyihonov. — Az érvei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősködnének felőle. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz.

— De hiszen ez lehetetlen' — kiáltott kétségbeesetten Kozak.

— Egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon is lehetséges. Higgye el nekem.

— Értse meg, arról van szó, hogy Aljosin nincs otthon.

— Nincs? Hát hol van?

— Kiküldetésben — válaszolta elhaló hangon Kozak.

— Hát akkor hol járt hétfőn este?

— Már mondtam. Aljosinéknál.

— Értem. — Tyihonov türelmetlenül dobolt a karosszék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Aljosinné- nál járt és nem Aljosinéknál!

— Aljosinnénál — sóhajtott beletörődötten Kozak.

Tyihonov gondolkodóba esett. Tragikomikus, ha belegondol aa ember, mi mindennel kell foglalkoznia szolgálatban. Mellesleg, ez érthető is. Olyanok vagyunk, mint a határőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán cirkálunk. Az igazi határt azonban csíkosra mázolt oszlopok jelzik. A mi munkánkat nem könnyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapintatos, nem fordíthatja el szemérmeUj ut épül

■ I jvárfalva három telelj pülésből álL E gyűjtőnév foglalja össze Vrácsikot, Koroknyát és Nada- losL A kövesút a volt Vrá- csikan megtorpan az italbolt előtt.

— Én azt szoktam mondani, — mosolyog Balogh Lajos, a Noszlopy Gáspár Tsz elnöke —, hogy itt van vége a világnak. Nadalos már a világ vége után következik. Bizony, nagy szükség volt már az útra, aminek munkálatai megkezdődtek.

— Régi vágya teljesül a lakosságnak — mondja Jankó István párttftkár. — A jó az, hogy az emberek egyöntetű lelkesedéssel a község és a tsz vezetőinek a terve mellé álltak. Mindenki segít, hogy gyorsabban készüljön el az út

— En mindennap bejárok

ide a központba — meséli Péter fi István brigádvezető. — Télen gyalog három kilométer nem gyerekjáték. A sár, meg a hó olykor térdig ér.

Három kilométer. Tulajdonképpen nem nagy távolság. De ezen a homokos úton, melyen motorkerékpárunk néha egyensúlyát vesztve bukdácsol, télen egy óráig küzdenek az emberek a sárral és a hó- vgl, amíg beérnek a buszmegállóig. Néhol tócsák csillannak meg most is. Eleinte azt hiszem, hogy a tegnapi eső nyomai, de kísérőm, Bebes Tibor felvilágosít hogy itt tegnap nem hullott csapadék, ez még az egy héttel ezelőtti eső maradványa. Az út mentén kivágott kidöntött akácfák hevernek. Emberek dolgoznak, ameddig csak a szem ellát. Tisztítják az aljnövényzetet, gallyazzák a fát

— Mindenkinek hatvan méter jutott — mondja Bebes Tibor. — Én mértem ki. Nagyon kell már a kövesút. Az előkészítését vállaltuk. Ez körülbelül nyolcvanezer forint értékű társadalmi munka. A tsz bulldózert, kézifűrészgépet adott hozzá Nekik is érdekük, mert ez az út vezet a szövetkezet főmajorjába.

Péterfi Mihály bácsit szólítjuk meg, aki éppen a fölösleges levelek égetésével foglalatoskodik.

— A megbeszélésen örömmel fogadtam el én is, hogy megtisztítom a rám eső területet Nem volt nagy munka, három nap alatt elvégeztem — meséli.

— Én nem tudom, hogy valaha használom-e majd az utat — mondja Szalai Imre, aki már 73 éves. — Egy apa nemcsak a maga hasmát akarja, hanem utódaiét is. Értünk is tettek az elődök.

E

gy falu megmozdult Az emberek fejszével kijöttek az életüket gyakran megkeserítő útra, hogy segítsenek az új elkészítésében, amelynek kivitelezése előreláthatólag négymillió forintba kerül majd. Sokan emlegetik dr. Guba Sándort, aki országgyűlési képviselőjük.

— ö lesz az első, aki az új

úton végigmegy — mondják. — Segített nekünk.

Vas Istvánná arról beszél, hogy a falut már többen elhagyták a rossz út miatt Az emberek szertettek volna közelebb kerülni a kultúrához. A fia két Pannóniát nyűtt el ezen az úton. A harmadikat már nem kockáztatta. Inkább elköltözött Gelencsér János és Jankó Sándor is el akarták

hagyni a települést Setse

csért azonban gondolkodói)« ejtette az új út Egyelőre marad, megvárja, amíg elkészül:

— Maradunk — jelenti hl határozottan Jankó Sándor. — Most már érdemes lesz!

— Előbb kellett volna. Már sokkal előbb — mondják a dohánypajtáhan dolgozó asz- szonyok egyöntetűen. — Csak legyen meg, akkor sok gondunk szűnik meg.

T

élvíz idején gyakran kellett a tsz segítségét kérni, hogy a betegeket orvoshoz szállítsák. Januárban két ven tató küszködött a hóval, hogy Bevések kisfia idejében a jusson. Azt is emlegetik;!^ amikor tűz ütött ki a főma- j árban, a tűzoltók nem . tudták megközelíteni aí&lat^z emberekben még most is'ÓMK- hető némi MzonytöferúKjAe. »■Csak akkor hisszük fel hőt v van utunk, ha a lábunk* r rajta lesz« — fejezák^td^Ü»- ben Is aggodalmukat. ‘

Csek József, m Járási Tanács megnyugtató kérdésemre:

— Még ez évben J5rha*Hlt- juk lesz. Lehet,; hogy '« íeiul- kezelése csak ■ jövőre oldódik meg, de meglesz.

Tanács István, a Közúti Üzeni Vállalat főmérnöke"*arról tájékoztatott, hogy a" tervek elkészültek, már csak a költségvetések hiányoznak Augusztus végéig vállalták ezt is, de már húszadikáig befejezik Ezután kötik meg a szerződést a MEZÖBER-reL A munkához előreláthatóan már szeptemberben hozzákezdenek.

Az új úttal régi álmok válnak valóra.

Leskó László

Gyorsított eljárás — kéthónapi szabadságvesztés

Becsapták a bírókat is — Nem tanultak az esetből — Fegyelmifeg elbocsátották a vétkes felszolgálót

— Tűrhetetlen, ami Fonyódon a Gyöngyhalász önkiszolgáló étteremben sorozatosan megy: a felszolgálók az üveges sörnél a betét díját is fölszámolják, az üveget visszaviszik, a pénzt, a jogtalan nyereséget pedig zsebrevágják.

Ilyen tartalmú panaszokat, bejelentéseket kapott az elmúlt hetekben az Állami Késén a tekintetét az Idegen) szennyes elől...

Tyihonov végigsimította tenyerével az arcát, majd felállt:

— Sajnos, el kell keserítenem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz.

— De nem érdemes egy ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egészen...

— Lehet De ahogy a főnököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki következmények nélkül nevet

Kinyílt az ajtó, magas, ősz hajú férfi lépett a szobába. Tyihonovhoz lépett, és telt vidám basszushangján bemutatkozott:

— Adjonisten! Lagunov vagyok — erős, férfias kézfogással üdvözölte Tyihonovot f

— Nem, kedvesem, önnek \

archaikus elképzelései vannak . a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felkacagott Pirosas arcán mozgékony ráncok fut- károztak, kis ősz bajusza kemény jellemről tanúskodott. »•Ilyen férfiról mintázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját« — gondolta Tyiho- r nov. v

— Igaz, nálunk nem építenek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és második éve épül a tisztítóüzem. De önök, fővárosiak, mindig kacérkodnak egy kicsit a vidéki élettel. »Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!«

{Folytatjuk)

reskedelmi Felügyelőség, a Fo- nyódi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a rendőrség is. A többszöri ellenőrzés, vizsgálat megállapította, hogy a bejelentőknek igazuk volt.

A Gyöngyhalász egyik pincére, a 26 esztendős Somogy- vári István János (ezt a munkát csak másodállásban, a nyári szezonban végzi, mert különben foglalkozása postai műszerész), kaposvári fiatalember — úgy látszik — azt gondolta, hogy néhány hét alatt alaposan megszedheti magát

A próbavásárlást végző ellenőröknek még számolócédulát sem adott, fejben adta össze a fogyasztás után járó összeget. »-Tévedett«, 10,90 forinttal számolt többet A vendégek sorozatos megkárosításáért — az Állami Kereskedelmi Felügyelőség javaslatára — a bíróság gyorsított eljárással vonta felelősségre.

— Azért, hogy az ügyből más, csak idényben dolgozó felszolgálók is okuljanak, a büntetés: 2 hónapi végrehajtható szabadságvesztés és 1000 forint mellékbüntetés — hangzott a bíróság ítélete.

Külön hangsúlyozta a bíróság az egység vezetőinek felelősségét is. Ezt már lapunkban több esetben is szóvá tettük, hogy a visszaélések elsősorban ott fordulnak elő, ahol a vezetők vagy helyetteseik nem ellenőrzik kellően beosztottaiitat, különösen az idényfelszolgálókat.

Máris több, a felszolgálást állandó kenyérkeresetnek tartó vendéglátóipari alkalmazott közölte szerkesztőségünkkel: elítélik ezt a haszonszerzési módot, mert ez nemcsak a vendéglátóipar hírnevét, de az ő becsületüket is, rontja.

Ehhez csupán egy megjegyzést: a szakmát hivatásuknak tartó felszolgálók is segíthetnének a vendégek érdekeinek védelmében, ha alkalmi társaiknak körmére néznének, ellenőriznék munkájukat!

A bírósági tárgyalás után az ítéletet meghozó bíró, a vádat képviselő ügyész és a jegyzőkönyvvezető is ellátogatott ebbe az egységbe. Vacsorához üveges sört rendeltek, s a betétet — igaz csak két forintot — nekik is felszámolták.

Pedig akkor már visszaérkezett oda Samogyvári István János is, aki bizonyára elmondotta társainak, hogy a vendégek megkárosításáért milyen szigorú büntetésben részesült.

De úgy látszik, nem okultak esetéből!

Ebben a II. osztályú önkiszolgáló étteremben egy-egy forgalmasabb napon 25—30 láda üveges sört Is eladnak, sőt ha van, akkor még többet is. Ez naponta 500—600 üveg, azaz ennyiszer két forint, amit a lelkiismeretlen felszolgáló.: vágnak zsebre!

A Somogy megyei Vendéglátó Vállalat gyorsan intézkedett. Somogyvári István Jánost azonnal felfüggesztette állásából, és fegyelmi eljárást indított ellene. A fiatalember azonban nem jelent meg a tárgyaláson, noha arra időben meghívták. így távollétében határoztak: mivel a vendéglátó vállalatnál csak másodállásban tevékenykedett, ezt a munkaviszonyát azonnali hatállyal fegyelmileg megszüntették, és a jövőben többet nem alkalmazzák a vendéglátóiparban.

S*. K»