Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

A MEGINGATHATATLAN Ötven éve halt hősi halált Szamuely Tibor A forradalom katonája igaz ügyért harcol, hi­tének, meggyőződésé­nek erősnek, megingathatat­lannak kell lennie — írta egy évvel halála előtt. Huszon­nyolc éves volt akkor, mögöt­te már egy közéleti harcban töltött évtizeddel. Még nem volt húszéves, mi­kor a Szabolcsmegye című lapban szót emelt a kisemmi­zett, jogfosztott szegények vé­delmében. Egy tizennégy éves inasgyeréket elkeseredettsége öngyilkosságba kergetett: ami­kor ennek okait a budapesti Népszavában feltárta, a bűnö­sök védelmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el kellett hagynia Nyíregyházát. Bátorságát ez nem csökkentet­te. Csakhamar hadat üzent az egyik leghatalmasabb tőkés részvénytársaság, a Ganz-Da- nubius urainak, akiknek gyár­telepein embertelen állapotok uralkodtak. Ezerkilencszáztíz- ben Nagyváradról küldte tu­dósításait a Népszavának, éles szavakkal leplezte lé a bihari földesurak, a dzsentrik ural­mát, mely cinikus érzéketlen­séggel szemet húnyt a növek­vő nyomor és szenvedések láttán. A_ háború kitöréséig külön­böző újságoknál dolgozott, sok mindent látott, hallott, meg­ismerte a kor több neves em­berét, írókat, művészeket. Lel­kesítették a haladó eszmék és elképzelések, úgyhogy a világ- háborús lövészárkok pokla már csak megerősíthette ben­ne azt a gyűlöletet, melyet a nópellenes elnyomó rendszer, a milliókat pusztulásba taszító hatalom fránt érzett. Semmi­képpen sem volt tehát vélet­len, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom föld­rengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zászlóst, az elsők között késztette cselekvésre. 1918 kora tavaszán már Moszkvában volt, ahol az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bi­zottságának támogatásával megalakult a magyar kommu­nisták csoportja, és kiadta Szociális Forradalom című magyar nyelvű lapját. Sza­muely mint a lap szerkesztője fáradhatatlan munkát végzett az orosz földön élő magyarok felvilágosításáért írásaiért kitűnően hasznosította koráb­ban megszerzett ismereteit s miközben ezeket szüntelenül új tapasztalatokkal gyarapí­totta, kemény elszántsággal szervezte a volt magyar ka­tonákat Lenin zászlai alá. S zamuely Tibor az in­ternacionalista zászló­aljak egész sorát szer­vezte — írta róla Kun Béla —, és részt vett a szocialíor- radalmárok júliusi felkelésé­nek leverésében. Századpa­rancsnok volt abban a hadi­foglyokból hirtelen összeállí­tott zászlóaljban, amellyel a szociálforradalmárok által el­foglalt moszkvai távbeszélő- központot vettük vissza az el­lenforradalmároktól. Kint volt a kazáni fronton, ahol a cseh­szlovák ellenforradalmi csa­patok ellen harcolt. Kazán­ból visszajövet Leninnek je­lentést tett az internaciona­lista csapatok harcairól... Később érkezett haza Ma­gyarországra, mint a többi magyar kommunista: 1919 ele­jén, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja már megalakult De mint korábban Oroszországban, itthon is ő volt a megtestesült fáradhatat­lanság. Szüntelenül járta az országot, Szabolcstól Vas me­gyéig, a pártszervezetek szá­zainak létrehozásához nyújtott segítséget. A polgári köztársa­ság reakciós körei összeszövet­keztek ellene: egyik nyíregy­házi gyűlése alkalmával me­rényletet terveztek ellene, de annak végrehajtását a mun­kásság Szamuely iránti ro- konszenve meghiúsította. Ügy ismerték, mint a győz­tes forradalom kíméletlenül kemény kezű védelmezője. A valóságban a legnehezebb helyzetekben is igyekezett igazságosan eljárni, megkülön­böztetni az ellenséget a meg- tévesztettektől; de az utóbbiak iránt mindig türelmet, kímé­letet tanúsított Lenin nagyra becsülte képességeit, hűségét, lendületét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bízta meg Embereit, akiket Budapesten maga mellé vett, hogy lecsapjon velük az ellen- forradalom darázsfészkeire, Lenin egy alkalommal így említette: a fiaim... Ezért nevezték magukat a forradal­mi karhatalmi különítmény tagjai Lenin-fiűknak. Ezek egyike — Kerekes Árpád — az ellenforradal.márök rabsá­gában halálra kínzottan, a kivégzése előtti órákban seb­tében papírra vetett búcsúle­velében így írt Szamuelyről: »Kőszívű volt azokkal szem­ben, akik nem úgy cseleked­tek, ahogy a kommün törvé­nyei megkívánták. Nemcsak arról volt ismeretes közöt­tünk, hogy jól tudott paran­csot osztogatni. Bátor elhatá­rozását és bátor magatartását, úgy az ellenséggel szemben, mint bárhol, dicséretre méltó­nak tartom...« O ** íven évvel ezelőtt, au­gusztus másodi kán, sünikor a proletárfor­radalom már elbukott, a ma­gyar—osztrák határ túlsó ol­dalán, Savanyúkút vagy Bécs­újhely közelében halt hősi ha­lált. Máig sem tudjuk, hogy üldözői, a magyar ellenforra­dalmárok ölték-e meg, vagy védekezés közben önkezével végzett magával, hogy ne ke­rüljön az ellenség kezére. Testét jeltelen síi1 nyelte el, de forradalmi szelleme és fé­lelmet nem ismerő helytállá­sának emléke fél évszázad tá­volából is elevenen él. Újra Üjból »feléledt« a megyei KISZ-bizottság balatonfeny- vesi vezetőképző tábora. 14— 18 éves fiatalok vették birto­kukba, hogy megismerkedje­nek az ifjú úttörővezető fel­adataival, további elméleti és gyakorlati útbaigazítást kap­janak munkájukhoz. Tóth Piroska táborügyeletes kalauzol végág a táboron, a kis lakosztályokon, megismer­tet a tábor életével. Először az Űrhajó raj tag­jaival beszélgetünk. Amint a kis szobába lépek, a szemem a vidám lányarcokat fürkészi. A piros nyakkendőre fehér kartonból kivágott kis űrha­jóst ragasztottak. »Így már messziről felismerjük egy­mást« — mondja az egyik kislány. A raj tagjai a megye min­den részéből érkeztek. Vannak siófokiak, mennyeiek, csurgói­ak... úttörők — Te nul tál-e már olyat a táborban, amit a későbbi munkád sarán kamatoztat­hatsz? — kérdeztem Fábián Ibolyától, akit a mennyei út­törőcsapat küldött a táborba. — Igen... A csapatunkban eddig nem állítottunk össze munkatervet. Így természete­sen elég szervezetlen volt a munkánk. Pontosain följegyez­tem, hogyan kell programter­vet készíteni, s természetesen sok hasznos ötletet viszek a csapatomnak. — Biztosan élvezitek a játé­kos vetélkedőket, a hangula­tos szórakozásokat. — Kedvenc játékunk a só­derozás — mondja Varga Jut­ka. S mire elkezdené magya­rázni a játékot, a lányok már udvarban kis bemutatót tartanak. Nagy kört alakítva, vidám dallamra forognak kör­be, majd a gyűrűben álló lá­nyok »párt« választanak, s a választottnak egy cuppanós puszit adnak. Tóth Piroska egyetemi hall­gató. Nevelési gyakorlatát tölti a táiborban. Nevetve fű­zd hozzá a lányok beszámoló­jához: — Valóban a sóderozás a legkedvesebb szórakozásuk. Fürdés, kirándulás, tánc, he­lyett ezt is választják. Per­sze ... fiúkkal együtt izgalmas csak a játék ... A tizenhét fiúból álló Orion raj is osztja ez ügyben a lá­nyok véleményét. Tóth Pista a Tabi Általános Iskolában tevékenykedik, ö már tavaly nyáron is volt ve­zetőképző táborban, s ha le­hetne, minden évben eljönne. — A vezetőképző tábor egy hetét az úttörőmunkához tu­dom hasonlítani. Mozgalmas­sága, akciói majdnem azono­sak a raj feladatokkal. A tá­Forradalmi krónika bor után úgy érzem, hogy is­mét igazi úttörő lettem, s az új tanévben nagyobb lelkese­déssel tudok beilleszkedni a 1919. AUGUSZTUS l-TŐt 13-IG 1. A Forradalmi Kormányzótanács lemondása. A Peidl­kormány megalakulása. 2. Latinca Sándor kormányzótanácsi biztos lemondása. 3. Latinca Sándor táviratban jelenti be lemondását Peidl miniszterelnöknek. 3. Latinca Sándor táviratban kérte a miniszterelnököt a demarkációs vonalra kivezényelt karhatalmi száza­doknak Kaposvárra való visszavezénylésére. 3. A kaposvári szakszervezetek ülése, amelyen Kovács Miksa, Schneller Béla és Latinca Sándor bejelentet­ték a Megyei Munkástanács intéző bizottságának a lemondását 3. Román ellenforradalmi csapatok megszállják Buda­pestet. 6. Négytagú bizottság veszi át a hatalmat. (Peinhoffer Lajos, Zónik István, Lucz Mózes, Hudra László.) A város vezetésével Gyura Jánost és Egerszegi Jánost bízták meg. 7. Megalakul a Friedri ch-kormá ny. 8. Letartóztatták az iharosberényi munkástanács tagjait. (Ádám János elnököt augusztus 6-án tartóztatták le.) 9. Horthy Miklós ellentengernagy felállítja az ellenfor­radalmi hadsereg fővezérségét. 13. A megye vezetését az ellenforradalom kormánybiz­tosa vette át. munkába. A fiúk izgalmas program­ról számoltak be, az úgyneve­zett őrsi portyáról. Egy-egy őrsöt különböző feladatokkal bíztak meg. A tábortól körülbe­lül három kilométerre eső kör­zetekbe szólt a »megbízatás«. A postára, egy étterembe, a legközelebbi KISZ-szervezet­hez kellett elmenniük, s a feladatokat végrehajtani. Két óra alatt kellett visszaérniük a táborba, s az útról riport­beszámolót készíteniük. Az út »dokumentációját« az ügyele­tesnél adtaik le a tábor kapu- jtfcan. Amint beszélgetünk, éles füttyszó hasít a levegőbe. A fiúk felugranak, megigazítják a piros nyakkendőket és so­rakoznak. Pattogó dalba kez­denek, s megindulnak az ebédlő felé, ahol Keszthelyi Sándor, a kaposvári Bartók Béla úti Általános Iskola ta­nára már várja őket, hogy megtartsa előadását a szak­tárgyi vetélkedők előkészíté­Dicső harcok megelevenítffje séröl. (Horváth) előadást tart a pajtásoknak. Somogyba érkezett a pänefiiüoraat Ugyanúgy, mint más hely­ségekben, itt is úttörőünnep Kővári János őrnagy Egetverő hurrá, felzászlózott pályaudvar, s több mint két­száz balatonszentgyörgyi, vör- si, hoiládi és balatonberényi úttörő fogadta tegnap reggel nyolc óra utón néhány perc­cel az 1919-es északi hadjárat legendás hírű 12. számú pán­cél vonatárak korhű mását, melyet a KISZ és a Magyar Úttörők Szövetségének kezde- nényezésére a Borsod megyei *m amek fiataljai és idős dol­gozói építettek újjá társadal­mi összefogással a Magyar Ta­nácsköztársaság fél évszázados jubileumának tiszteletére. Méltóságteljes lassúsággal járt be a balatonszentgyörgyi pályaudvar első vágányára a nyolcvanöt méter hosszú és szazötvemegy tonna súlyú pán­célvonat. Ágyúja az ég felé ott álltak a géppuskák mel­lett a korabeli egyenruhába öltözött kiskatonák. Az állomás előtt felsorako­zott úttörők magasra emelték a balatonszentgyörgyi Vak Bottyán úttörőcsapat zászla­ját, a lobogó lángú fáklyákat, s a transzparenst, amelyen ez állt: »Köszöntjük az 1919-es páncélvonatot.« A vasutasok, a község fiataljai és dolgozói is részt vettek az ünnepségen. E napsütéses reggelen nem köz­ségük, hanem egész Somogy megye ifjúsága nevében kö­szöntötték a Keszthelyről ér­kező páncélvonatot, amely már négy hónapja járja az országot, s mindenhova elvi­szi történelmünk dicső száz­harminchárom napjának, az ötven évvel ezelőtti hősi har­volt a mozgó múzeum meg­érkezése. Erdélyi József csa­patvezető jelentést tett Szik­lai Béla megyei úttörőelnök­nek, majd a pajtások virág­gal ajándékozták meg a pán­célvonat felsorakozott legény­ségét. Máté István állomás- főnök üdvözölte az újjáépí­tett páncélvonatot, Ángyán János tanácselnök köszöntő szavai után Kővári János őr­nagy, a páncélvonat parancs­noka emlékezett meg a ma­gyar nép ötven évvel ezelőtti hősi harcáról. Elmondta, hogy a miskolci Járműjavító Vál­lalat szerelőcsarnokában újjá­épített páncélvonat emléket állít a Tanácsköztársaságnak, példát mutat a mai ifjú nem­zedéknek. Az ünnepségen megjelent pajtások emléksza­lagot adtak át, majd meg­nyíltak a páncélvonat ajtói az érdeklődők előtt. Az egyik kocsiban tizenhat tabló bemutatja a Vörös Had­sereg megszervezését, a hősi harcokat. Több fénykép lát­ható a halálfejjel díszített, eredeti 12. számú páncélvo­natról, amely részt vett Mis­kolc felszabadításában, az északi hadjáratban. Negyven­öt tagú legénysége nagy hő­siességről és bátorságról tett tanúságot. A másik kocsiban a néphadsereg életét és fegy­verzetét ismerhetik meg a A páncélvonat emlékkönyve már félig betelt, elragadtatott sorok, színes fényképek jelzik eddigi útját. S most a somogyi kőrútról emlékeznek meg a fehér lapokon a pajtások. A vonaton jelvények, bélyegek, páncéivonat-építő készletek is kaphatók, sőt mozgóposta is működik. A program sze­rint augusztus 3-án és 4-én Máriafürdón, 5-én és 6-án Ba- latonfenyvesen, 7-től 9-ig Fo­nyódon 10-én és 11-én Boglá­ron, 12-én és 13-án Balaton- szemesen, 14-én és 15-én Szántód-Kőröshegyen, 16-án Zamárdiban, 17-től 20-ig pe­dig Siófokon nézhetik meg a mozgó múzeumot a somogyi pajtások és a tó déli partján táborozó úttörők és fiatalok. Lajos Géza Villám csapott az egri minaretbe Villámcsapás következtében megsérült Eger jellegzetes mű­emléke, a törökök idejéből származó minaret. Az 50 mé­ter magasan elhelyezkedő fel­ső erkély függődíszeinek egy része leomlott. A tornyot, amelynek erkélyéről sokan gyönyörködtek a szép kilátás­ban, biztonsági okokból lezár­ták. Egyidejűleg intézkedtek a sürgős helyreállításáról is. meredt, s a nyitott kocsiban coknak az üzenetét. fiatalok. Megérkezik a páncélvonat. SOMOGVI NÉPLAP Saombafc, 1969. augusztus 2. t K

Next

/
Thumbnails
Contents