Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
AG YO\RÚGTA A GYERMEKÉT Dolgozva nyaralók vagy nyaraló dolgozók? Nyáron sok-sok diák igyekszik a Balaton mellett munkát vállalni. A siófoki benzinkútnál tizenkét fiút, lányt láthat a tankoló gépkocsivezető. Letörlik az ablakokat, ellenőrzik a gumitömlők nyomását, hűtővizet töltenek. Ezekkel és még ezer más apró szolgáltatással igyekeznek a további utat kényelmesebbé, biztonságosabbá tenni. Ennek a vidám társaságnak oszlopos tagja az »öreg«. — Márta András a becsületes nevem. Harmadik itt töltött nyarammal törzstagnak számítok. Innen a becenév. idős, ezen a területen is uralja a mezőnyt. Jól beszél németül, franciául, oroszul. Jómagam, mivel még csak gimnazista vagyok, angolul és oroszul értek. Még új ember vagyok. Idén jöttem először. A részletre vásárolt motoromat szeretném majd kifizetni a keresetemből. — Tavaly még nyolcán voltunk — veszi át a szót a vékony, eddig csak nagyokat hallgató Tóth Péter. A társaság Benjáminja is lehetne. ö a legfiatalabb. — Most tizenketten vagyunk, de még így is bőven Munka közben a trió legöregebb tagja. Fiatalságomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Budapesti Műszaki Egyetem negyedéves hallgatója vagyok. — Nagyon szeretek itt dolgozni. Mikor először ide jöttem »nyaralni«, egy angol cég, a British Petrol lerakatának voltam a valutapénztárosa. Innen csak tiz lépés választolt el jelenlegi munkámtól. Hamarosan meguntam az íróasztalt, s átkértem magam ebbe a beosztásba. Azóta csinálom. — Gondolom, az idegen nyelv megkönnyíti a munkátokat? j— Természetesen — szólt közbe Szekeres György. Fekete, hullámos hajáról nem volt nehéz rájönnöm, hogy az időnként felhangzó »Göndör, gyere már« felkiáltások neki szólnak. — Mindannyian beszélünk nyelveket. Az Öreg, mint rangjut mindenkinek munka. Múlt évben megpróbáltam megszámlálni, egy nap alatt hány kocsi megy át a kezem alatt, de kétszázötven után abbahagytam. Nem érdemes. Esős időben alig van forgalom, bezzeg ha kisüt a nap... Vasár- napontként arra sincs időnk, hogy levegőt vegyünk. Ilyenkor hosszú autósorok várakoznak, pedig nem kíméljük magunkat. Egy-egy ilyen nap után jólesik a szabadnap. Ha- tan-hatan váltjuk egymást. — Ilyenkor a többiek hol vannak? — Ki itt, ki ott. A lustább- ja még alszik a sátorban, a többiek strandon. Saját sátraink vannak. Így legolcsóbb, különben is szeretjük a kempingezést. Ez a nyárral es a Balatonnal együtt jár. Hatvanéves koromban már úgysem találnék benne fantáziát, nem igaz? Most még a nyakamba csöpögő hideg viz, a sátrat összedöntő vihar, mind-mind »kellemes« emlék marad. — No, és a borravalóval hogy álltok? összenéznek, rejtelmes mosolyok. Végül Gyurka adja meg nagy diplomatikusan a választ. — Az változó. Arcán látom, minden mondatot megrág, nehogy a nagy titok kiszivárogjon, s én, az egyszerű földi halandó esetleg kedvet kapjak ehhez a nagyszerű »pályához«. — Függ az időjárástól, a kiszolgálástól, forgalomtól és egyéb apróságoktól. Egyénenként is eltérő. Az egyik vendégnek az én göndör hajam tetszik, a másiknak Péter mosolygós ábrázata. Ezek apró momemtumok. A láthatóan megfontolt választ nyugtázva más témára tértünk. — Andris, te melyik kocsit szereted a legjobban »cirógatni«? — őszinte legyek? A Trabantot. Gyanúsan kétkedő arcom harsogó nevetésre fakasztja őket. — Több évi megfigyelésem alapján a leggavallérabb tuGöndör, az óvatos diplomata most felvilágosítást nyújt egyik vendégének. lajdonosok, látszik, hogy szeretik kocsijukat. Másodszor, nem kell egyik oldalról a másikra szaladgálnom, ha törlőm, s ez a döntő. Közben egyre sűrűbben jönnek a gépkocsik. Volgák, For- dok, Skodák... Órámra pillantok, tíz óra. Ez a legforgalmasabb időszak. A vidám kis trió újra pillanatok alatt nyakig lesz munkával. Törölnek, gumit ellenőriznek, ajtót nyitnak, s már rohannak a következőhöz. ők a boldog »dolgozva nyaralók«, vagy inkább a »nyaralva dolgozók«!? Győri András A hallgatag Péter itt sem beszél. Józsika drámája A harcosok egész éjszaka ástak, pitvmallatkor értek vissza állásaikba. A völgy ilyenkor vigasztalanul festett futóárkaival és számtalan bombától csóréval. Időről időre felrobbant egy-egy ellenséges gránát. A gépfegyverfészekben felébredtek a harcosok, fejükre húzott takaróval felültek, majd felkeltek és megmosakodtak az esővízzel telt bombakráterekben. Készülődésük különös látvány volt: a rohamsisakot mosdónak használták, a töltényes ládát asztalnak és az ejtőernyőselymet függönynek. Reggeli után kidolgozták napi tervüket és harcba indultak De a völgy csak délután élénkült meg igazán, amikor a nap hanyatlani kezdett Néhány francia gép keringett a magasban és céltalanul ledobott egy-két bombát, az ellenséges tüzérség hasonlóén céltalanul megeresztett egy-egy sorozatot. Amint a katonák visszatértek, megkezdődött a megszokott tábori élet. Ökröt sütöttek, voltak, akik fát vágtak vagy takarítottak. Távolabb a vonalaktól, a betegek újságot olvastak és kötéseiket igazgatták... Heteken át normális keretek között folyt az elet, bár valamiért mindennap összeszorult a harcosok szíve. Jó barátot pusztított el az ellenséges golyó, néha erősen megnőtt a sebesültek száma az elsősegély-állomásokon. Híre járt azonban, hogy az ellenség egyre válságosabb helyzetbe kerül, egyre több francia adja meg magát, s ugyanakkor a fogságba került vietnamiak közül egyre többnek sikerült megszöknie. Kemény harc folyt minden talpalatnyi földért. Az ellenség igyekezett megerősíteni állásait, repülőgépei éjszaka sok muníciót és élelmiszert dobtak le ejtőernyővel. A franciáknak április végétől mégis fokozatosan vissza kellett vonulniuk és ki kellett üríteniük a repülőteret is. Ettől fogva sok »utánpótlási« ejtőernyő célt tévesztett és a vietnami állások között ért földet... « Május harmadikén, a harcok hetedik hetében, az indokínai francia főparancsnokság szóvivője kénytelen kijelenteni: — Döntő szakaszába érkezett a Dien Bien Phűért vívott csata. Hatalmas lendülettel kezdték meg harmadik nagyarányú támadásukat a felszabadító hadsereg csapatai. Este indultak rohamra az első alakulatok, és éjfélkor a Castries már ezt jelentette Navarre tábornoknak: — öt védőállásunk az ellenség birtokába került. Mindenütt közelharcra került sor, szuronnyal és kézigránáttal. Egyetlen pillanat nyugta sem volt május első napjaiban Dien Bien Phu védőinek. Május 6-án éjszaka az egész Muong Thanh-völgy a vietnami erők kezére került. A franciák 2x1 négyzetkilométernyi területre húzódtak vissza. Repülőgépeiknek hosz- szában kellett átrepülniük ezt a területet, egyre kisebb kört kellett leírniuk, ha utánpótlást akartak ledobni. A védők harminc, csaknem egymással érintkező állásba zsúfolódtak össze. Két oldalról indult meg a nagy vietnami támadás. A vietnamiak keletről a Nam Rom folyó felől rohamozták meg az »A«-dombot, amelyet négy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden erejükkel kitartottak. Az ettől északra fekvő »C—1« és »C—2« dombon át és a folyó melletti 505. és 506. álláson keresztül próbálták a néphadsereg harcosai ezt a fontos pontot megközelíteni. »Ha ezeket sikerül kézre keríteniük, akkor már alig száz méternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától« — írja a küzdelemnek erről a szakaszáról a Tran Do tábornok —, »Nyugaton No Noong ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a Szamgolyó állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdt Thiet Cuong zászióaljpa- rancsnok három tisztjével és négy emberével éjfél után előretört az 506-os állásig. HeB SOMOGYI NÉPI. A r Vasárnap, I960, július 13. vés harc alakult ki. Vizesen, a felismerhetetlenségig sárosán álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat, amikor nehéz i volt megállapítani, ki az el-<l lenség és ki a barát. Thiet Cuong felkapott néhány kézigránátot és így kiáltott: — Harcosok, utánam! Elhajította kézigránátjait és erre buzdította katonáit is. A példa hatott. Társai követték. Negyven gránát repült az ellenséges állásokra. Capeyron francia százados a harcnak erre a szakaszára így emlékezett vissza: »Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai vagyunk. Nyomorúságos tengődésünk vasru- dakból és fatörzsekbcl, hevenyészett fedezékeikben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hozzánk.« Feltartóztathatatlanul közeledett a vég. 1954. május 7. »Utoljára ezen a napon szólaltak meg Dien Bien Phunál a csatakürtök és milyen szomorúan« — állapítja meg a légió történetének egyik francia írójay Reggel repülőgépek jelen- I tek meg az égen. Több hul-J Iámban érkeztek Hanoi és * Észak-Laosz felől. Bombázták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon tevékeny volt. A gépek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fölött. ’ i (Folytatjuk.) ^ Miért kell az ilyennek gyerek? Tudom, az »ilyennek« szó használata sértő, mégis képtelen vagyok helyette mást írni. Megmagyarázhatatlan, hogy valakiből ennyire kihaljon a szülői, s egyáltalán az emberi érzés. Az asszony hét gyermeket hozott a világra, otthon azonban kevés maradt. Az állam gondoskodik a sorsukra hagyottakról... Józsika 1965-ben született, két hónappal korábban, mint várták. Először kórházban, majd csecsemőotthonban gondozták. A szülők be-bementek hozzá, különösen amikor már »beszélni« kezdett Apa, anya — mondogatta. A szülők, akik egyébként ci- gányszármazásúak, szólták is hozzá, legtöbbször oláhul. Persze, hogy a gyerek nem értette, hiszen a környezetében csak magyar szót hallott. Ezért, s mivel nem hasonlított testvéreire, az anya bebeszélte magának, hogy a kórházban elcserélték a fiát. Senki, semmilyen érvvel sem tudta meggyőzni az ellenkezőjéről. Ez megszabta Józsika további sorsát Hazavitték. Ami rá várt, nehéz felháborodás nélkül elmondani. A gyámügyi hatóság 1968. augusztusában elvette tőlük a gyereket, s az anyai nagyanyának adta. Az apa azonban két nap múlva visz- szahurcolta. Mindketten ütöt- ték-verték, emberi táplálékot ritkán tettek eléje. Orsós János jobbára szombatonként ment haza, Józsikára egész héten élettársa, Bogdán Anna »vigyázott«. Hogy milyenek voltak ezek a napok, arról a szomszédok tudnak a legtöbbet beszélni. A fiatalasszony nem egy esetben, mielőtt kószálni indult, reggel a kisfiúra zárta az ajtót. A környékbeliek fölfigyeltek a gyerek kétségbeesett kiáltozására, élelmet adtak neki. Bogdán Anna gyakran hang- goztatta: »Addig nem nyugszom, míg a gyerek meg nem döglik.« Mindent el is követett, hogy a szerencsétlen emberke közelebb jusson a halálhoz. Tavaly augusztus végén például hajnalban hideg kútvízben fü- rösztötte, majd egy félig rothadt, nedves pólyába csavarta. Idegenek kényszerítették, hogy rendesen öltöztesse fel. Egyébként olyan hűvös, esős volt a!; idő, hogy a felnőttek is kabátban jártak. Tévedés lenne azt hinni, hogy az apa megvédte a gyereket. Bár néha fékezte élettársát, ha kedve úgy diktálta, ö is hozzájárult gyermeke kínzásához. Többször azzal »edzette« a fiút, hogy a kezénél fogva forgatta körbe-körbe, amíg a kis szerencsétlen tudott magáról. Pillanatig sem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen körülmények között Józsika egészségi állapota leromlott, a kisgyerek vézna, szürke arcú árnyék lett. November harmadíka volt, vasárnap. A szülők italozni mentek Orsós órák múlva dülöngélve tért haza. Egy darabig szitkozódott, aztán az ágyba dőlt. Józsika a másik ágyon feküdt, s valahogy lecsúszott róla. Megütötte magát, sírni kezdett. Gyermeke hangjának hallatára az apát féktelen düh kerítette hatalmába, felugrott és Józsika hasába rúgott S ütötte, egyre ütötte. Amikor élettársa meglátta a vérző fiút, bár borogatta a sebeket, nem esett különösebben kétségbe. Nagyon nyöszöröghetett a gyerek, mert hajnalban kifektették a verandára — egy deszka volt a fekhelye. Mivel állapota egyre súlyosabbra fordult, reggel orvoshoz vitték. Későn volt. Józsika rövid Idő múlva meghalt. A szülők Rinyabesenyőn laknak, fiatalok. Orsós János huszonöt éves, Bogdán Anna huszonhárom. Még nagyon sok idejük van gondolkozni azon, amit tettek. A megyei bíróság dr. Márton Géza tanácsa Orsós Jánost emberölés és ifjúság elleni bűntett miatt halmazati büntetésül nyolcévi szabadságvesztésre ítélte, és további öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Bogdán Annát ifjúság elleni bűntett miatt egyévi és nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélték, és három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Pintér Dezső UNITOX UNITOX UNITOX ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! ÚJDONSÁG! A háztartási boltokban, a szaküzletekben és a földmúvesszövetkezetek üzleteiben kapható az új nagyhatású UNITOX rovarirtó Legyek, szúnyogok, poloskáik, svábbogarak, molyok, bolhák azonnali kiirtására használjon UNITOX rovarirtót! Istállók, tyúkólak rovartalanítására kiválóan alkalmas. Ara: 16 Ft. (32781) A VIDEOTON Rádió- és Televíziógyár fölvesz: most végzett gépésztechnikusokat, valamint híradásipari technikusokat Jelentkezni lehet: VIDEOTON Rádió- és Televíziógyár munkaerőgazdálkodási osztályán, Székesfehérvár, Berényi u. (74233)
