Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

A Moszkvai tanácskozás «tán Gondolatok az elvek, módszerek jelentőségéről fi kommunizmus és a marxizmus—ieninizmiis esküdt ellenségei jóval a moszkvai tanácskozás összehí vása előtt aktívan dolgoztait és ma is dolgoznak azon, hogy a tanácskozás jelentőségét, eredményeit csökkentsék. Kü­lönösen éles támadásokkal igyekeztek megbontani a test­vérpártok egységét és ezáltal kétségessé tenni a tanácskozás sikerét Támadni kezdték azo­kat az eljárási és módszerbeli gyakorlatokat is, amelyek az egész tanácskozáson — vala­mennyi testvérpárt teljes egyetértésével — végigvonul­tak. A tanácskozás ideje alatt és néhány héttel utána mind többen kényszerültek elismer­ni, hogy ezek az eljárási gya­korlatok és módszerek helye­seknek bizonyultak, és hozzá­járultak a nagy jelentőségű dokumentumok elfogadásához is. Amikor pártunk Központi Bizottsága június 26-i ülésén értékelte a magyar delegáció munkáját és a tanácskozásról szóló beszámolóját, külön is méltatta, hogy ezt a nemzet­közi találkozót alaposabban és gondosabban készítették elő, mint a kommunista mozgalom bármely korábbi értekezését. A munkában alkalmazott el­járási módszerek részben a kommunista pártok kölcsönös kapcsolatainak már korábban kialakult elveiből, részben pe­dig az új politikai körülmé­nyekből adódtak és ezért új- szerűek voltak. Ügy vélem, túlzás nélkül mondhatjuk te­hát a testvérpártok általános véleményeként is, hogy a ta­nácskozás légköre, szelleme 1960 óta egyik legnagyobb si­kere a kommunista mozgalom­nak. Miről is van szó valójá­ban? Elsősorban arra az itt-ott el­hangzó véleményre kell vá­laszt adnunk, mely szerint »a moszkvai tanácskozás elméleti kérdésekben tulajdonképpen nem sok újat alkotott«. Ez így természetesen nem igaz. A ta­nácskozáson ugyanis nem a megtárgyalt napirendek ideo­lógiai elemzése, hanem a prob­lémák politikai megközelítése volt a céL Ennek ellenére a testvérpártok több ideológiai természetű kérdést is megtár­gyaltak, s ez hozzájárult a kommunista mozgalom ideoló­giai egységének további erősö­déséhez. A tanácskozás rész­vevőinek álláspontja az, hogy a közeljövőben újból vissza kell térni a megtárgyalt és a felmerült kérdések ideológiai feldolgozására. Ebben pártunk álláspontja is egyértelmű. fi moszkvai tanácskozás másik lényeges vonása az, hogy előkészítésében a kommunista és munkáspártok széles köre vett részt Emléke­zetes, hogy a tanácskozás ösz- szehívását több testvérpárt — köztük az MSZMP is — az 1967 tavaszán megtartott Kar- lovy-Vary-i értekezleten kez­deményezte, majd ezt köve­KÖMÜVES, ÁCS, VASBETONSZERELŐ, ASZTALOS, KÖNNYÜGÉPKEZELÖ, TETŐFEDŐ, ÉPÜLET­ES DISZMÜBADOGOS, VÍZ- ÉS FŰTÉS­SZERELŐ, LAKATOS, VILLANYSZERELŐ, FESTŐ, PARKETTÁS, PARKETTCSISZOLO, AUTÓSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT, TEHERGEPKOCSI- VEZETÖKET, KUBIKOSOKAT, RAKODÓ- MUNKÁSOKAT* KŐMŰVES SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet betöltött fiúkat is) azonnali belépéssel felveszünk Munkásszállás díjtalan. Hazautazási költséget a rendelet szerint térítünk. Jelentkezni lehet: »PROSPERITÁS« Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest, IX., Viola u. 45. sz. alatt. tőén 1967 novemberében tizen­nyolc testvérpárt felhívással fordult a világ valamennyi Kommunista pártjához, hogy vegyen részt a tanácskozáson. Végül 1968 februárjában az előkészítő bizottság 67 testvér­párt részvételével Budapesten végezte el nagy jelentőségű munkáját. Mindezt figyelembe véve tehát megállapítható, hogy a moszkvai értkezlet elő­készítése és összehívása a kom­munista- és múnkáspártok kö­zös tevékenységének és együtt­működésének a gyümölcse. Ha valaki figyelemmel kí­sérte a tanácskozás munkáját, bizonyára az is feltűnt számá­ra, hogy a kommunista moz­galom néhány vitás kérdésé­ben ez egyes testvérpártok ko­rábbi nézete, véleménye vagy teljesen megváltozott pozitív irányban, vagy nem olyan él­lel képviselték álláspontjukat a tanácskozáson, mint koráb­ban. Ez nagyrészt annak tulaj­donítható, hogy a tanácskozás főbb okmányainak tervezetét valamennyi párt hónapokkal előbb megkapta, tanulmányoz­hatta. A nemzetközi tanácsko­zásnak ez az újszerű módszere elősegítette, hogy az összes vi­tás kérdést egyre erősebben a marxizmus—leninizmus elvei alapján közelítették és ítélték meg. A kommunista mozgalom és a marxizmus-leninizmus el­lenségei — nem minden cél­zat nélkül — már jóval a ta­nácskozás megkezdése előtt azt jósolgatták, hogy néhány párt — különösen az SZKP — politikai és gazdasági erő­szakkal fog támogatást sze­rezni — mint ahogy ők mond­ták — »politikai, ideológiai vonala hegemóniájához.« Ezek a jósok később keserűen ta­pasztalhatták, hogy a vitában és a tanácskozás egész mun­kájában nem az erőszak, a gazdasági és politikai nyomás, hanem a meggyőzés jutott érvényre minden vitás kér­désben. A tanácskozás munkájában az úgynevezett »kis pártok« Ugyanolyan felelősséggel és fi­gyelem közepette fejthették ki álláspontjukat a napirenden levő kérdésekről, mint a »nagy pártok«. A kidolgozott dokumentumtervezetekhez het­ven módosító javaslat hang­zott el, közülük sok a »kis pártok« képviselői részéről. A javaslatok közül többet el­fogadtak. A tanácskozás mun­kájában tehát valóban érvé­nyesült a testvórpárbok égj en- jogúsága. Egyik esetben sem azt nézték, hogy ki mondta, hanem azt, hogy mit mondott. A testvérpártok határozott és egységes törekvése az volt már a tanácskozás előkészítése idején is, hogy minden párt képviselője azt mondhassa el, amire pártjának vezető szer­vei felhatalmazták és amivel megbízták. Ezt tapasztalhat­tuk a tanácskozás munkájában is. Vagyis elmondható, hogy teljes mértékben érvényesült a pártok önállósága. Ismeretes, hogy ez ellen csak egyetlen kísérlet történt a Román KP részéről, amelynek képviselői meg szerették volna határozni, hogy az egyes pártok a ta­nácskozáson miről beszéljenek és miről ne. A többi párt ezt a kísérletet határozottan visz- szautasította. A nemzetközi kommunista mozgalom e kimagasló ta­nácskozásán teljes mélysé­gükben terültek napirendre azok a kérdések is, amelyek megítélésében, értékelésében ma még eltérő véleményen vannak az egyes pártok. Ép­pen ez a tény teremtett ala­pot ahhoz a megállapításhoz, hogy a tanácskozás őszinte légköre őszintébb egységet te­remtett, hiszen a vitás kérdé­sek is nyilvánosságot kaptak. A tanácskozáson részt vevő testvérpártok rendkívül nagy érdeme, hogy a sokszor mé- lyenszántó, heves viták után sem volt senkinek olyan ér­zése, mintha méltóságában, felfogásában megbántották, megsértették volna. Ehelyett kölcsönös figyelem és tisztelet nyilvánult meg egymás iránt, s ez párosult azzal is, hogy valamennyi párt nagy felelős­séget tanúsított a tanácskozás munkájában, minden párt je­lentkezett és részt vett a vi­tában. Így a kidolgozott doku mentumok is a kollektív munka termékeivé váltak. fiz elfogadott dokumen tumok valamennyi kom­munista párt számára hosz- szabb időszakra megadják az egységes cselekvés fonalát. Éppen ezért a tanácskozáson olyan határozat született, hogy az elfogadott dokumentumokat megküldik azoknak a pártok­nak is, amelyek nem képvi­seltették magukat, és azoknak is, amelyek nem értenek egyet velük. Ez az eljárás azt bizo­nyítja, hogy a moszkvai ta­nácskozásnak nem a kirekesz­tés, vagy ahogy nyugaton mondják, a »kiátkozás« volt a célja, hanem a kommunista mozgalom sorainak tömörítése. A moszkvai tanácskozás si­kere szempontjából rendkívüli jelentőségű az is, hogy a lét­rehozott munkabizottságok tel­jes körű kollektív ellenőrzés mellett fejtették ki tevékeny­ségüket A megállapodások ér­telmében ugyanis a tanácsko­zás munkájának elősegítésére az úgynevezett nyílt bizottságok rendszerét alkalmazták, ami azt jelentette, hogy az albizott­ságokba, a nemzetközi titkár­ságba, a szerkesztő bizottságba és a sajtócsoportba minden párt delagálhatoít képviselőt, és munka közben is betekintést nyert azok tevékenységébe. Végezetül a kommunisták nemzetközi tanácskozásának előkészítésében és lefolytatásá­ban a testvérpártok részéről, de nyugati körökben is nagy elis­merést váltott ki a nyíltság és a nyilvánosság elve, mint a másik új módszer az ilyen természetű tanácskozásokban. A sajtóiroda újszerű megszer­vezése — amely már a buda­pesti konzultatív tanácskozáson is funkcionált és jól bevált — fokozottan kiemelte a pártok egyenjogúságát, felelősségét, és rendkívül jó szolgálatot tett a közvélemény gyors, reális tá­jékoztatásában. A tanácskozás munkájáról kiadott kommüni­kéket ugyanis nem a titkárság, hanem a nyilatkozatot adó párt önállóan szerkesztette meg és közölte a sajtószervekkel. És hogy ez mennyire eredményes volt, azt fényesen mutatja töb­bek között a magyar delegá­ció sajtótájékoztatója, amely­nek reális voltát, tárgyilagos­ságát, őszinte, nyílt hangvéte­lét még a legellenségesebb nyugati tudósítók is kénytele­nek voltak elismerni. Ezekben lehet össze­foglalni a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozása előkészítésének és lefolytatásának módszereit, el­járási elveit és azok jelentő­ségét Pártunk Központi Bi­zottsága is elfogadottnak te­kintette ezeket, hisz bebizo­nyosodott, hogy ez jó út A tanácskozáson kialakult eljá­rási mód és légkör méltó volt a kommunista mozgalomhoz. Dr. Latos István, az MSZMP Központi Bizottságának politikai munkatársa A Kőhegyi — Rossu páros A masina acélteste fényes az olajtól. A gépnek ez az es­ti »tisztálkodása«. És aki tisz­títja, szénporos arccal bebújik a mozdony alá is. A gépet olajozva, szénnel feltöltve, át­vizsgálva lehet- csalt átadni. Visszatéréskor ez a belépőjegy a fűtőházba. Nyugodt, kissé fáradt moz­dulatokkal kapaszkodnak a gépre, még egy pillantás a műszerekre... cis jöhet a mo­sakodás. Aztán ind-t’án haza a családhoz. így teszi ezt már lassan tizenkilenc éve a m <z- donyvezető. Társa, a fűtő, két éve jár vele. összeszoktak. Nehéz lenne szz'tválasziarii őket, megszokták egymás moz­dulatait. értenek a pille "tá- sokból is, előre tudja a fűtő, mikor szokta a ve~e- ő »üres­be« tenni a mozdonyt, mikor fékez. Jönnek egymás mellett hal­kan beszélgetve, a Kőhceyi— Rossu páros. A legjobbak kö­zött emlegetik őket. Nem­csak a munkában értik meg egymást, jó társak azon kí­vül is... Az életkörülményeik is hasonlóak. Kőhegyi Lajos jókedvű em­ber. — ötvenbe kerültem a va­súthoz. Itt tanultam ki a sze­relést, a lakatosszakmát, és végeztem a mozdonyvezetői tanfolvfemo't. Van egy kislá­nyom. A család nekem min­den szórakozásom. Esténként bekapcsolom a tévét Néha össze is kötöm az alvással, ha olyan jó a műsor — hamiská­san nevet. Társára néz. Rossu János a bányából ke­rült a vasúthoz. — Komlón dolgoztam so­káig Más a tárna világa. Ez szebb, de nehezebb is. Egy műszak alatt körülbelül ötven mázsa szenet dobok a tűzbe... Kiszámítottuk, hogy ez heten­ként körülbelü kétszáz má­zsa. De a salakot is ki kell szedni. Amikor a szabadban har­minc fokot mutat a hőmérő, a kazánnál elkerüli a hatva- nat is. — Kapunk védőitalt eleget. Kétáránkémt fél liter üdítőt. Jól el vagyunk látva. — Ezzel nincs is baj. Kijö­vünk a vasútnál szépen... Megállnak a beszédben, az­tán gondolkodva hozzáteszik: — De a bér egy kicsit több lehetne. — Nemcsak miattunk. Az utánpótlás miatt is. Nem jön­nek a fiatalok... — A fűtő elmosolyodik egy kicsit. Az egyszerű, akadozó szavak szép gondolatokat takarnak. — Mert szép ez a munka, higgye el. Annak, aki szeret utazni... aki szereti a válto­zatosságot Mondtam, hogy könnyebb volt a bányában, mégis örülök, hogy ezt válasz­tottam. Különösen éjszaka szép. Hűvösebb a levegő is... és jó kinézni hosszú perceikig, ahogy rohan a mozdony. Rohan a mozdony... óráikig* szinte megállás nélkül. Dél­után ülték a gépre, és más­nap délben szálltak le. Köz­ben három órányi pihenő. — A szabályzat égjük legfonto­sabb előírása, hogy kipihen­ten kezdjük a munkát. És ez igaz. Ébernek kell lenni, és a pályát mindig figyelni Van rossz érzés, ha nem is tehet­tem róla Vigyázni kell és óvatosnak lenni És józanul élni. A családról beszélnek. »Biz­tos pont« a munkába indu­láshoz és a hazatéréshez. Alkotó gondolat »Díszoszlopa van a gondo­latomig Hatalmasabb, szebb, örökéletűbb bármely emlék­műinél, szilárdabb a Mount Everestnél. Nevesebb a leg­nagyobb neveknél, pedig köz­névvel szálunk róla naponta Minden pátosz nélkül elismer­jük örökkévalóságát, alkotó erejét« Napjainkban különösen ezt tesszük. Mindez egy nemrég látott, tapasztalt téma kap­csán ötlött fel bennem. Ha­tárjáráson volam a batéi tsz- elnökkel, Nagy Józseffel. Volt mit megcsodálnom egész nap, de a rengeteg élményből az­óta sok elhomályosodott Csak egy él tovább bennem: Batén a gazdag termésű földekkel egyenlő értéket képvisel az alkotó gondolat Ott, akkor a két magraktár között fogalmazódott meg az, amivel ezt az írást kezdtem. Most visszaemlékezve is úgy érzem, hogy nekem azok a csattogó szíjak, villanymoto­rok, az a betonmedence be­bizonyították a gondolat te­remtő nagyszerűségét Akkor értettem meg, az emberi büsz­keség is lehet jogosult maga­tartásforma, ha mögötte mél­tó tartalom rejtőzik. Ilyenkor nem érezni azt hivalkodásnak. Néztem a szívó, rostáló gé­pek fölé emelt cserepes tetőt a naptól, széltől, esőtől óvó aldaldeszkákat a több vagon búzát befogadó betonteknőt. S mindehhez két ember kell, ők is inkább az irányítást végzik. A »hát ez a mi házilag ké­szült kis büszkeségünk«-ért nem fog senki Nóbel-díjat kapni De az emberi munkát megtakarító, egyéni alkotás­ban fogant zakatoló géprend­szer mégiscsak egy darabja napjainknak. Szép . példázata az alkotó gondolatnak. M. I. A mozdonyvezető ... véletlen baleset úgyis élig... — kissé ideges mozdula ot tesz a vezető, aztán folytatta. — Nemrég történt az egyet­len balesetem. Baléban vigyá­zatlanul lépett az egyiík em­ber a géip elé... ittas volt, mondták... Kimondhatatlanul ... és társa, a fűtő. Sokat és keményen dolgoz­nak mindketten. De minden­ki elismerően szól róluk. Va­sárnap. a vasutasnapi ünnepé­lyen ők is átveszik a Kiváló dolgozó kitüntetést Megérde­melten. Tröszt Tibor Válasz egy aggódó apónak: Segíteni a pályakezdő fiatalokat L evelével, kedves olvasónk — úgy is mint kétgyerme­kes apa —•, teljesen egyetértek. Nem egyéni gondot tett szóvá. Arról ír, hogyan fogadják a munkára jelentkező fiatalokat. Ígérgetnek nekik, majd munkába ál­lásukkor szinte teljesen megfeledkeznek az eredeti megálla­podásról, s azt magukra nézve nem tartják kötelezőnek. Fiával is ez történt. A Kaposvári Gépipari Techniku­mot elvégezve dolgozni jelentkezett. A gyár illetékes veze­tője közölte, hogy fiát csak szakmunkásnak alkalmazhatják, mivel nem rendelkezik megfelelő gyakorlattal. Fia öröm­mel vállalta a lakatosmúhelyi beosztást, és kérte, hogy egy esztendő múlva majd más üzemrészbe mehessen, mert így megszerezheti a szükséges gyakorlatot, amely a technikusi beosztáshoz szükséges, ön is helyeselte, bátorította a gyerek elhatározását. S ezt ugyancsak jónak tartom. Milyen nagy volt azonban a megdöbbenésük, amikor a szerződésben betanított munkás megjelölés szerepelt. Joggal kérdezi: ezért tanult a fia négy évig, s végezte el a technikumot, hogy betanított munkás legyen? Hiszen ezt elérhette volna akkor is, ha a nyolc általános befeje­zése után azonnal munkát vállal. Í gaza van abban is: nagyon sokat beszélünk arról, hogy az ifjúságot, a pályakezdő fiatalokat át kell segítenünk a kezdeti nehézségeken, s nemcsak sza­vakban, de tettekben is melléjük kell állnunk. Nos, ez a példa is igazolja, hogy a tettek nem mindenütt követik a szavakat, az ígéreteket nem mindenkor váltják valóra. Ennek következménye, hogy a felnőttekben, az idő­sebb munkatársakban bízó fiatalok, akik az első pillanat­ban »pofont« kapnak, csalódnak és megriadnak. S ez az ér­zés talán hosszú éveken végigkíséri őket, bátortalanokká válnak. Arról ugyan nem írt levelében, de kiérzödött belőle, hogy azok bánhatnak így a fiatalokkal, akik féltékenyek rá­juk, mert bennük látják a helyükre pályázó utódokat. Saj­nos, nemegyszer tapasztalni, hogy tehetséges, ezer tervvel, nagyszerű elképzelésekkel induló fiatalokból szürke átlag­embereket »faragnak« irigyebb, az újjal nehezebben barát­kozó, a régivel szakítani nem akaró pályatársak. — Munkával, megfelelő gyakorlattal kell kiérdemelni, hogy valakit kiemeljenek, hogy technikus, felelős vezető le­hessen — írja, s ebben is igazat adok önnek. De, hogy valaki vezető maradhasson, ahhoz nem ele­gendő a megfelelő gyakorlat A szakmai feladatok és a szük­séges rendeletek, törvények, előírások stb* ismerete mellé még más is fontos: az, hogy a vezető ember maradjon, s beosztottjaival, új vagy leendő munkatársaival ilyen szel­lemben járjon el. A z emberség megköveteli a vezetőktől, hogy a pálya­kezdő fiatalokkal barátion, közvetlenül bánjanak, őszintén tárják fel előttük a lehetőségeket, a gon­dokat és a követelményeket. S azt is megköveteli, hogy a vezetők mindenkor maradjanak urai szavuknak, ígéretüknek. Az a vezető, aki nem igy cselekszik, felelős azért, ha a hozzá beosztott fiatal csalódott, keserű emberré válik. Fiá­nak azonban önnel együtt én is azt tanácsolom: e sajnála­tos esetből ne vonjon le általános következtetéseket, s úgy törekedjen céljai elérésére, a jövőjéhez szükséges ismeretek megszerzésére, ahogyan ezt már régebben elhatározta. Ak­kor — ha arra kerül a sor — semmiképp nem fog úgy bánni majd a pályakezdő fiatalokkal, mint ahogy vele bántak. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. Július 13. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents