Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-10 / 157. szám

Húszévesek az állami gazdaságok

ELŐRETEKINTENEK

az Oreglaki Állami Gazdaságban

Völgyesi János.

A bejárat mellett építkezés folyik. Serény kezek rakják a téglát.

— Üj, a követelményeknek megfelelő üzemi konyhát építünk — tájékoztat Völgyesi János, a gazdaság igazgatója. — Nagy kultúrterem lesz mellette beépített színpaddal, öt és fél millió forint beruházással készül.

— Hogyan emlékezik az igazgató az elmúlt húsz évre?

Elgondolkodik.

— Ez a gazdaság 1949-ben alakult — meséli. — Akkor a Kertimag Vállalatnak volt célgazdasága. Én 1953-ban kerültem ide gazdaságvezetőnek. 1959-ben változás történt. Hozzánk csatolták Tihanyt, Középbogárdot, Tolnasziget és Szentát. Mi és ez a négy üzem alkottuk a Dunántúli Kertimag és Gyógynövény Termelő Gazdaságot. A területünk negyven százalékán termeltünk kertimagot és gyógynövényeket. 1962-ben az állami gazdaságokhoz kerültünk. A profilunk továbbra is megmaradt. 1965-ben a megyén kívüli terüle-. teket leadtuk. A volt vityapusztai. alsóbogáti és:: pusztakovácsi gazdaságokat csatolták hozzánk. A jelenlegi területünk tizenegyezer hold. Ebből négyszáz hold a gyümölcsös. A sok átszervezés bizonytalanná tette a szakember-helyzetünket. Sokan elmentek. 1965 után kezdett kialakulni a szakgárdánk. Sok a fiatal értelmiségi, meggyökeresedtek nálunk, jó munkát végeznek. Sajnos olyan problémánk is volt néhány idősebb szakemberrel, hogy elmaradtak a fejlődésben, nem képezték magukat Ezeket friss erők váltották fel. Hogy a »vándorlás« megszűnt, részben annak köszönhető, hogy a szakemberek jövőt látnak maguk előtt. Megoldottuk lakásproblémáikat, feleségüknek állást biztosítottunk. Ezek ma már elengedhetetlen feltételei a meggyökeresed ésnek. Fizikai dolgozóinknál is kialakult a törzsgárda. Létszámuk ezeregyszáz. Időszaki és alkalmi munkák elvégzésére is foglalkoztatunk évenként körülbelül három- s ’.áz embert. Van egy 50—60 személyt befogadó lányotthonunk. Ezek a lányok is itt dolgoznak. A szakmunkásképző-iskola növendékei nálunk végzik a kötelező gyakorlatokat.

Mati János.

Visszakanyarodik a szakember-kérdéshez;

— Ma már 18 agrármérnök, illetve főiskolát végzett vezető dolgozik itt. Van három állatorvosunk, három gépészmérnökünk. Biztosítjuk az utánpótlást is. Öt egyetemet végző gyakornokunk és négy ösztöndíjasunk van.

— Mi épült itt a húsz év alatt?

— Sok lenne felsorolni — feleli. — Talán a jelentősebbeket. 1952-ben kezdődött a vasad! tanyaközpont kialakítása. A szakmunkásiskola is azöí' Htesült. Épült két szerelőműhely, hetven ú,i lakás. A vityai bekötő út. Ott nyolcvan család ősztől tavaszig el volt vágva a külvilágtól. Kertészeti telepet létesítettünk melegágyakkal. Dolgozóink egész házsorokat építettek. Nem egy embert ismerek, aki földes cselédszobában lakott, most meg kétszobás lakása van, természetesen fürdőszobával. Csaknem az összes tanyára bevezették a villanyt. Alig van ember, akinek ne lenne motorkerékpárja. Akad személygépkocsi tulajdonos is. Többen igényelték mostanában. Televízió minden második házban van. Hihetetlen, mennyit fejlődött a technika is. Még emlékszem arra az időre, amikor egyesek megmosolyogták a kijelentésemet, hogy egyszer gép fog aratni. Aztán eljött ez is. Ma már tizenhat kombájn búg a földeken. A vegyszerek meg szinte a minimálisra csökkentették a kapálást. Fel is szabadult bizonyos munkaerő. Akkor települt le ide a Budapesti Május

1. Ruhagyár varróüzeme. Százhuszonöt asz- szonyt és lányt foglalkoztat, őket a mező- gazdaságban csak időnként vesszük igénybe. Most épül Vityapusztán egy négyszáz férőhelyes tehenészeti telepünk. Koncentrált, modem technikájú telep lesz. Egy ember a mostani húsz—huszonöt szarvasmarha helyett öt- venet tud majd gondozni. Készülnek egy négyszáz férőhelyes sertéstelep tervei. Ez

Épül az új üzemi konyha,

öreglakon épül majd. Ugyancsak itt készül egy emeletes lakóépület. Négy háromszobás lakásból fog állni.

Maii János főkönyvelő a számok embere. Szavait adatokkal támasz’tja alá.

— 1954-ben kerültem ide. Kerékpáron jártam át Kisberényből naponta tizennégy kilométert kerekezve. Magamon mérem le a fejlődést "Ma saját személygépkocsim van. A gazdaság háromszobás lakást adott A feleségem itt dolgozik a szakmunkásképző-iskolában. Szinte úgy érzem, hozzánőttem ennyi év alatt a gazdasághoz. De ne csak saját szempontomat vizsgáljuk. A gazdaság 1962-ben élüzem lett A nyereségünk 1967-ben 1 757 000 forint volt. 1968-ban már 6 480 000 forint Erre az évre 7 200 000 forintos nyereséget irányoztunk elő. Az új sziellem, az új mechanizmus sokat jelentett nekünk a fejlődés szempontjából. Előretekintünk: a továbbiakra nézve is látjuk a távlatokat. Dolgozóinknak a tavalyi évre 1 603 000 forint nyereséget osztottunk ki.

Rimmer József fiatal agrármérnök május negyedikétől van a gazdaságban. Gyögyörű kétszobás szolgálati lakását büszkén mutatja. Üjak a bútorok is. Nemrég nősült, feleségét — aki most végzi Keszthelyen a főiskolát — 6zinfen a gazdaságba szeretné hozni.

Ifjabb Vincze János növénytermesztési ag- ronómus 1952 óta dolgozik itt.

— Amikor kijártam az általános iskolát, kétkezi munkás lettem. Később fogatosként dolgoztam. Egy nap szólt az igazgató eívtárs, hogy nem lenne-e kedvem tanulni. Lengyelre küldtek a szakiskolába. Most már bevallhatom, akkor nem szívesen mentem eL Amikor visszakerültem, előbb brigádvezető, aztán ag- ronómus lettem. Harmincegy éves vagyok, talán még nem késő, hogy beiratkozzak a felsőfokú mezőgazdasági technikumba.

Völgyesi János igazgató gyakran járja be a területet. Ütjára ezúttal elkísérem én is. A vasadi tanyaközpontban azt mutatja meg, hogyan törekednek a fokozott mértékű hely- kihasználásra. A tehénistálló padlásán pihés, sárga csibék százai.

Vityapusztán Sófalvi Imre kerületvezető fogad bennünket.

— Jelenleg a koraérő őszibarack válogatása folyik — mutat a szorgalmasan dolgozó emberek felé. — Harminc hold őszibarackosunk van. Éppen most tárgyaltuk a MÉK-kel. Fo- nyódligetre szállítunk. A minőség jó, így exportra is jut mintegy harminc mázsa belőle.

Az alsóbogáti kerületben először a halastó környékén tenyésztett kacsákat, libákat nézzük meg. Harmincezer kacsa és tizenötezer

Ifjabb Vincze János.

liba ad fülnek nem éppen kellemes »hangversenyt«. Ez még kísérleti év, ha jól jövedelmez a tenyésztésük, akkor jövőre az egész összefüggő halastórendszeren bevezetik.

Harkány Tibor kerületvezető arról tájékoztat, hogy az őszi árpa aratása befejeződött. A lucerna második kaszálásával is végeztek 340 holdon.

A szobájában ott van Ugody Péter, az új gyakornok is. Magas, farmernadrágos fiatalember.

— Sokat szeretnék itt tanulni — mondja. — Várakozással tekintek az elkövetkező idő elé.

Ilyen bizakodással várja az idei termést az öreglaki Állami Gazdaság is.

Leskő László

<0

A csapatok hajóra szálltak. Az angoloknak nem tetszett ez a lépés, mert úgy érezték, hogy a franciák nem kívánnak részt venni az afrikai hadműveletekben. Monclar tábornok valóban ezt tervezte, más idegenlégiós alakulatok parancsnokai viszont továbbra is kitartottak a nyugati szövetségesek mellett 1941 nyarán a légió történetében egyedülálló, különleges helyzet alakult ki: Szíriában szembekerült egymással az angolok mellett harcoló 13. félbrigád és az idegenlégió 6. ezrede, amelynek tisztjei a Vichyben székelő kormánnyal rokonszenveztek.

A franciák közel-keleti drámája Saint-Jean-d’ Acre- ban ért véget, ahol július 18- án fegyverszünetet kötöttek. Ez csak fokozta a feszültséget. Az ingadozó alakulatoknak dönteniük kellett: London vagy Vichy? A 13. félbrigád álláspontja világos volt, ők továbbra is a szövetségesek mellett kívántak harcolni Határozott fellépésük kedvező irányban befolyásolta a 6. ezredet is. Az alakulat 1900 katonája kijelentette:

— Harcolunk a szövetségesek oldalán!

A 6. ezred tisztikara azonban másképp vélekedett, ök nem akarták követni katonáikat. Mindössze ketten tartottak velük.

A 13. félbrigádot kivéve, a többi légiós alakulat is Vichy- hez húzott.

A baloldali érzelmű alakulat viszont, miután a 6. ezred 1900 katonája csatlakozott hozzá, jelentősen megerősödött. Amilakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette át a félbrigádot Átszervezte, három zászlóaljat alakított belőle.

Ekkor már heves harcok dúltak Észak-Afrikában. Váltakozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyomulva megpróbálják elvágni az angolok fontos közlekedési útvonalát a Szuezi-csatomát. A küzdelem első szakaszában Graziam tábornok csapatainak sikerült ás előrenyomulniuk, később azonban ellentámadásba lendültek az angolok, és 1941. februárjában Bengházig hatoltak előre.

Ekkor jelentek meg Afrikában a németek. Világhódító tervük egyik fontos részeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrika hadsereget. Parancsnokuk Rommel tábornok, az egyik legügyesebb német hadvezér volt Ellentámadásra csoportosította a parancsnoksága alatt álló olasz, német erőket.

1942. májusában előrelendültek Rommel alakulatai. 525 harckocsi és 90 rohamlö- veg támadta meg az angolokat. akik a túlerővel szemben megkezdték a visszavonulást Csapataik az El-Gazala-Bir Ha keim terepszakaszon helyezkedtek el, gyalogosaik tám- pontszerű védelemre rendezkedtek be. így próbálták megállítani az előrenyomuló ellenséget A németek megkerülték az angolok déli szárnyát és megtörték az ottani csapatok ellenállását. A sivatagi háború e kritikus szakaszában fontos szerepet kapott a 13. félbrigád, amely Amilakvari ezredes parancsnokságával érkezett Egyiptomba. Az angolok a légiósokra bízták Bir Ha- keim veaelmét. Ez a támaszpont Tobrouktól nyolcvan kilométerre feküdt délre.

Május 27-én a támaszpont előterében német csapatok jelentek meg, az angolok azonban feltartóztatták őket. Ez reggel fél nyolckor történt. Fél órával később újra változott a helyzet. Az angol előőrsök jelentették:

— Páncélosok és rohamlöve- gek jelentek meg déli és délkeleti irányból. Még nem tudjuk, hogy a mieink vagy pedig ellenséges csapatok.

Kilenc órakor már nem volt kétséges, hogy erős német és Olasz alakulatok törnek előre. Az erődítményben a tüzérség felkészült és a híres svéd Bofors ágyúkat, amelyek elsősorban légvédelmiek voltak és a repülők ellen alkalmazták, most készenlétbe helyezték, hogy célbavegyék a páncélosokat.

Birkákéin betonállásai mögött ’a spanyolok, sünikor

megpillantották az ellenséget, így biztatták egymást:

— Vámos como a Madrid! Madrid felé megyünk, harcoljunk úgy, mintha Madrid felé menetelnénk!

Heves tűz fogadta a közeledő páncélosokat. Tíz órakor harmincöt égő, füstölgő roncs állt a támaszpont előtt. Vezetőik és a benne ülő katonák kiugráltak és a légió fogságába kerültek. Feltartott kézzel közeledtek az erődhöz. Száz foglyot ejtettek a légiósok, köztük egy ezredest

Visszavonultak az ellenséges erők, Bir Hakeim felől elhárult a közvetlen veszély. A védők azonban jól tudták, hogy csak rövid pihenő következik. Mindaddig, amíg az ellenség nagyobb erőket nem von össze.

Május 30-án Larminat tábornok megtekintette az erődöt, és megérkezett König tábornok üzenete is, aki gratulált a légiósoknak hősies harcához.

— Még két napig kell kitartanunk — üzente a tábornok.

Nagy jelentőséget tulajdonítottak az angolok is Bir Hakeim ellenállnának, mert tudták, hogy az idő az életet jelenti a számukra a

Szuezért folytatott harcban. Június 1-én magas rangú angol tisztek is meglátogatták az erőd védőit.

Nyugtalanító jelentések érkeztek az előőrsöktől és a felderítő repülőgépektől is. Rommel jelentős erőket vont össze, a küzdelem a fontos támaszpontért bármely pillanatban folytatódhat. Este hét óra után húsz perccel új jelentés érkezett Bir Hakeim parancsnokától:

— Ez az éjszaka döntő lesz.

Bevált a jóslat, a sötétség

leple alatt az olaszok és a németek a május 31-ről június 1-re virradó éjszaka Rommel tábornok személyes vezetés« alatt elfoglalták Gott el- Qualeb községet. Háromezer foglyot ejtettek, 124 ágyút és száz páncélozott járművet lőttek szét vagy zsákmányoltak. Az ellenség elérkezettnek látta az időt Bir Hakeim elfoglalására. Heves légitámadások előzték meg a csapatok megjelenését. Az erőd parancsnoka felderítőket küldött ki, akik nem sokkal később jelentették:

— Megtámadtak bennünket

(Folytatjuk.)

H SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. július 10.