Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-10 / 157. szám
BALATONI BESZÉLGETÉSEK, 1969 A brigád gyereke SOMOGYI NÉPLAP CsStartSk. 1969. Jűllns 10. Nemzetközi iskolatelevíziós konferencia Siófokon Dr. Kassal János átadja a Somogy megyei Tanács V. B. második díját. Ünnepi külsőségek mellett nemzetközi i skolatelevíziós konferenciával kezdődőit meg a siófoki Bányász Üdülő dísztermében tegnap délelőtt a balatoni beszélgetések idei eseménysorozata. Kilenc ország és hazánk szinte valamennyi tájának képviseletében találkoznak és tanácskoznak ezen a konferencián a pedagógusok és a televíziós szakemberek, szám szerint csaknem 230-ain. Ahogy Sylvester András, a Magyar Televízió osztályvezetője, a konferencia elnöke is hangsúlyozta: sokféléi jöttünk, de mindannyiiun- kat összefűz hivatásunk és a nevelés ügye Ennek az ügynek a szolgálatában áll nálunk is immár öt éve a tömegtájékoztatás legfontosabb eszköze, a televízió, amely tömegesen bevonult a tantermekbe, előadótermekbe, hogy — a modem pedagógia követelményeit magában egyesítve — fölmórhetetlen távlatokat és lehetőségeket nyisson meg a korszerű oktatás rendszerében. Erről szólt ünnepi megnyitó beszédében a házigazda, Somogy képviseletében dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, és tulajdonképpen ez, a korszerű pedagógia és a televízió kapcsolata a négynapos nemzetközi tanácskozás témája is. A gyorsuló idő: a rohamosan növekvő ismeretanyag befogadása; az élet, a fejlődés ritmusához alkalmazkodó nevelési törekvések, a »-pedagógiai földindulás« ismert kérdései — különböző megközelítésben — újra és újra elhangzottak a délelőtti két vitaindító előadásban. (Dr. Kiss Árpád: A pedagógia időszerű kérdései, különös tekintettel a tv alkalmazására és Kelemen Endre: A Magyar Iskolatelevízió és a korszerű pedagógia — Eredmények és kételyek.) S e kérdések nagyjából meg is húzzák azt a kört, amelyben a vita kibontakozik és a különféle szakterületekről a hozzászólások és korreferátumok elhangzanak a mai és holnapi programban. Addig is, amíg ennek bővebb elemzésére módunk lesz, csupán egy gondolatot Kiss professzor vitaindítója alapján, amire szakembernek és laikusnak, szülőknek és nevelőknek egyaránt érdemes figyelnünk: Még ki nem használt óriási lehetőségek rejlenek a televíziós oktatásban. Ezzel viszont szemben áll, ettől a nagyszerű lehetőségtől húzódozik a konzervatív pedagógia, amelynek tevékeny hadállásaival számolnia kell jövőben gondolkodó nevelésügyünknek. Három külföldi, egy svéd és két NDK-beli szakember is felszólalt az első nap programjában. Országuk iskolatelevíziós rendszerét, terveit, törekvéseit ismertették előadásukban. Ezt követően tartották meg az ötesztendős az Iskolatelevízió országos pályázat ünnepélyes díjkiosztását. (A díjakat a Művelődésügyi Minisztérium, a Somogy megyei Tanács V. B., a Magyar Televízió, a Tankönyvkiadó Vállalat és az Országos Takarékpénztár képviselői adták át a nyerteseknek.) A pályázatot tizenkét témakörben hirdették meg; 93 pályamunka érkezett be, ebből a bizottság két első, egy második és kilenc harmadik díjat osztott ki; tizenöt munkát dicséretben részesített Az egyik első díjat két külterületen dolgozó pedagógus nyerte el: Hamvas Sándor tiszadob-rejetanyai tanító és felesége, Az Iskolatelevízió szerepe az összevont osztályú iskolák oktató-nevelőmunká- jában című közös tanulmányáért. A másik első díjat két budapesti gimnáziumi tanár; a Somogy megyei Tanács V. B. 2500 forintos második díját ugyamcsaik két fővárosi nevelő, Horváth Lajosné és Gosz- tonyi Jánosné kapta meg. W. E. Halló: Itt Kaposvár*.. Sorra gyulladnak a ki6 színes lámpák. Rövid szavak: Központ, igen... kapcsolom, jegyeztem... Éjjel két óra van. A kaposvári postahivatal telefonközpontjában ilyenkor sem csappan a forgalom. A központosak nagy figyelemmel végzik ír .unkájukat, s igyekeznek minél hamarabb kapcsolatot teremteni a hí ó és a hívott fii körött. Egyik éj’el kedves beszélgetés zajlott le egy kaposvári és egy adonyi ts'ef‘nközpontos között, amíg arra vártak, hogy a hívott szám jelentkezzen. A kaposvári asszonyka elmondta, hogy ő a Gagarin b igád tagja. Néhány szóval vázolta a kilenctagú brigád életét a vonal másik végén várakozó központosnak, aki a következőket mondta. — Valóban nagyon szép az életetek, s jó érzés lehet a munkában és a szórakozásban így összetartani. De kérnék valamit a brigádotoktól. A Kaposvári Süke falómra Intézetben él egy kis postás árva: a Sanyika. Ha futja az időtökből, látogassátok meg. Több szót nem válthatott a két asszony, mert apró kattogás jelezte, hogy a vonalra már vár nak. Alig telt el néhány nap, a Gagarin brigád tagjai izgatottan álltak az intézet kapujában, vártáik, hogy megkezdődjék a látogatási idő. Tudták, hogy Sanyika tizenegy éves kisfiú, s mindnyájan befelé irányuló tekintettel várták a kis emberpalántát. — Nagyon meglepődtünk, mert Horváth Sanyika magas, keménykötésű legényke. Udcirkusz r Jégen A budapesti Városligetben ügyes kezű munkások néhány nap alatt óriási sátort állítottak fel a hatalmas platánok közötti tisztáson. A hozzá tartozó pénztárfülkék előtt napok óta hosszú sorok kígyóznak. A ligetben a közelmúltban kezdte meg vendégszereplését a világhírű Moszkvai Jégcirkusz. Mi ebben az új? Az alkalmanként alakult jégrevük és esetleg korcsolyát kötő akrobaták kísérletezései után itt valóban a jég cirkuszművészei láthatók. A Moszkvai Jégcirkusz művészei a korábban megszerzett artistatudásuk mellé két éven át tartó naponkénti gyakorlással sajátították el a kor4>J zt mond,ja egy osztályvezetö ismerősöm: ha egy akta harminc nap alatt nem intézi el magát — baj van az aktával. No, lám, mit nem hall az ember. Arcom mégsem lehet meggyőzően értelmes, mert a következő történettel bizonyítja igazát. N. termelőszövetkezeti istállót épít. Szüksége van 400 négyzetméter hullámpalára. Hiánycikk, nem megy köny- nyen a dolog. Mindenesetre a megrendelőpapírokat elküldik. De azért az elnök is felutazik Pestre. Beszél az öccsével, segítsen az ügyben. Felméri a helyzetet és segít. Nem, nem telefonon. Átmegy a vállalat igazgatójához és megbeszHi vele az ügyet. »Termelőszövetkezetről van szó, komám. Lény szíves, mihamarabb intézkedni. ha módodban áll!« Ez'el az ügy elintézett — gondolnánk mi. De mégsem. Nézzük csak a főanronómust. Hiú ember, de rossz tulajdonságát most jóra használja. Mit az elnök, majd én! Felugrik ő is Pestre, az újságíró barátjához. Együtt rágják az ügyintéző osztályvezető lelkét: »Csináld meg, öregem.« Az elnökről egy szót sem szólnak. Amikor elmennek, az ügyintéző osztályvezető leszól telefonon az ügyintéző előadónak. »Kovács kartárs, N. termelőszövetkezetnek sürgősen adja ki a hullámpalát«. nullám— Jó, jó osztályvezető kartárs. De már maga a második. Az igazgató elvtárs is szólt kora reggel ebben az ügyben. — Aha, komolyan? Na és... ? — Semmi baj, de én már tegnap a megrendelőlevél alapján leszállítottam a palát. És nem tudom most mit tegyek? Kétszer küldjem meg ugyanazt a mennyiséget? — Nem, dehogy, rendben van, köszönöm —- válaszolja. Az elnök hazautazott és a palát látva, szeretettel és büszkeséggel gondolt az öcs- csére. Meg is írta levélben a nagy hálát. Az öccs is ka- nyarított egy köszönőlevelet az igazgatónak. Az igazgató a napi postát olvasva megállapította, hogy a hála virága mégsem a síron nyílik. A főagronórmis felbuzdulva, öt liier kisüsti pálinkát küldött az újságírónak. Nem fogott ki rajta az elnök! Az újságíró összehozott egy tűrhető kis dolgozatot a vállalat eredményes gazdálkodásáról, kiemelve az osztályvezető tevékenységét. Az osztályvezető szólt a titkárnőjének: hozasson konyakot, délutánra meghívta az újságírót. Az előadó munka után hazament és szólt az asszonynak, ne melegítse meg a babfőzeléket, talán ebben a hőségben hidegen jobban íz- lene. (Soha) variasau bemutatkozóit. Éreztük, hegy boldog, mert hozzá is érkeztek látogatók — mondja Hartner Jánosné, a brigád Jolikája. — Eslő látogatásunkkor' szerény kis ajándékot vittünk Sanyikénak. Nem akarta elfogadni. Amikor mégis rátuk- máltuk, elsírta magát Azután Várnai Margit brigádvezető szólal meg: — El sem tudja képzelni, milyen aranyos fiú Sanyika. Szőke a haja, a szeme osd'g bogárfekete. Természetesen nemcsak a külseje miatt i - rertitük meg. Nagyon értelmes és könnyen feltalálja magát. Szereti a színházat, a mozit, a tévét és a könyveket. És még egy... nagyon jó étvágya van. Minden vasárnap más-más brigádtag viszi haza. Komolyan mondom, ha nem is vagyunk éhesek, hát megjön az étvágyunk, amikor látjuk, mi- lyes jóízűen eszik a mi Sanyi- kánk. A Gagarin brigádot másként »vidám brigádnak« is nevezhetnénk. Az asszonyok jóked- vűek, sorra mesélik hangulatos kis történeteiket. Jolika például a nyusziesettel aratott sikert. —■ Húsvétira kis csomagot készítettünk Sanyikénak. Ügy gondoltuk, hogy személyesen adjuk át neki, s egyben el is búcsúzunk tőle, mivel a tavaszi szünidőt a nagynéniénél tölti. Ebédidőben érkeztünk a- iskolába. Sanyikénak csak hűli helyét találtuk. Azt mondták, elutazott a nagynéniével. Erre felkötöttük a »nyúlcipőt«. s rohantunk az állomásro. Minden szerelvényt végigjártunk, Sanyika sehol. Bánatosan mentünk vissza dolgoz"! Persze, a nyuszit feladtuk postán... Istvándi Lajosné fejezi ha a történetet: — Jolikám, viszont azt is mondd el, hogy mi időben leértünk az állomásra, csak az volt a bökkenő, hogy Sanyi- káék nem vonattal, hanem avtób sszal utaztak el... A Gagarin brigád 1963-ban alakult, s azóta minden évben elnyerte a szocialista címet Tagiai szívesen dolgoznak itt. Ügy mondják, »szerelmesei vagyunk a távbeszélő-központnak«. A barátságuk még a brigád megalakulása előtti időből ered. Szőke István távközlési előadó, a brigád pártfogója ezt mondja a brigádról — Elsőként alakult a távbeszélő-központban. Több újítást adtak be, ezekkel az előfizetők gyorsabb kiszolgálását a várakozási idő csökkentését kívánják elérni. Munkájukat havonta közösen értékelik. Ezek az értékelések gyakran egy termelési értekezlettel is föl érnek. Az asszonyok a központban nehéz, kimerítő munkát végeznek. Gyakran igazságtalan kritikát kell meghallgatniuk:. — Valóban. Sokszor minden belátás nélkül reklamálnak előfizetőink. Ilyenkor udvariasan, nyugodt hangon magyarázzuk meg nekik a hibát amelyek leggyakrabban objektív nehézségek miatt fordulnak elő. A munkánkat igyekszünk mindig a legjobban ellátni, mert a jelszavunk: »A jól végzett munka után kellemesebb a pihenés ... vagy a második műszak.« Horváth Mária csolyázás »tudományát«, s nem is akármilyen formában. Az egyensúlyozóművészeket látva a korábbi mutatványok szinte könnyűnek tűnnek ... Itt a jégen minden kétszeresen nehéz. Nehéz lenne a műsorból személy szerint bármely művészt vagy produkciót kiemelni. A közönség hosszan tartó tapsa minden egyes szám után a megérdemelt sikerről tanúskodik. A cirkusz elképzelhetetlen lenne állatok nélkül. S az orosz bamamedvék kedves cammogása már magában véve is tapsot vált ki, de ahogy a belőlük alkotott jéghokicsa- pat a korongot kergeti, nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is felejthetetlen szórakozás. A Városligetben megérdemelt sikert aratnak napról napra a cirkusz és a jég E kép alapján nehéz lenne eldönt ni hogj ki ki! táncot Ezen a jéghoki-mérkőzésen ugyan nem »vérre« megy mókában — ezrek tanúsíthatják — nincs hiány. a játék, de azért izgalomban,
