Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

A mai pártvezetés nehéz öröksége Csehszlovákiában A Rudé Právóban Jiri Smrcina azt írja, hogy az 1968 január után kialakult helyzet eltért a januárban ki­tűzött céloktól és az akció- programtól is, ugyanakkor a közvélemény a sajtóból arról értesült, hogy mindaz, ami történik, a januári politikát fejezi ki. Egyre inkább meg­nyílt az út a jobboldali, szo­cialistaellenes erők számára, és a vezetésben nem volt meg az erő, hogy ezeknek el­lenálljanak. Igen jelentős volt a rendőr­ség, az állambiztonság, az ügyészség és a bíróságok munkájának meggyengülése és e területeken augusztus után még tovább romlott a hely­zet. Ennek bizonyítékai: a szocialista országok felségje­lei elleni támadások, a fasiz­mus propagálásának, törvény- ellenes összejöveteleknek, az állam képviselői sértegetésé­nek, a titoktartás megsértésé­nek, a gazdasági és jogi nor­mák be nem tartásának és a társadalmi tulajdon elleni vét­ségeknek a büntetlensége. Bírálja a cikk a diplomá­cia területén megmutatkozott furcsa jelenségeket és a to­vábbiakban megállapítja, hogy A mérleg nyelve Távozó amerikai katonák Nixon bejelentése alapján a több mint félmillió amerikai katonából 25 ezret vissza­vonnak Vietnamból. A képen: Vonulnak az első távozó egységek a saigoni utcán. (Telefotó: AP—MTI—KS) Az el nem kötelezettek belgrádi értekezlete G enfben, a konferenciák városában megkezdő­dött a leszerelési tár­gyalások második menete. A rendkívül bő napirendi ter­vezet központjában a tenger­fenék békés felhasználására irányuló javaslatok és a föld alatti atomkísérletek betiltá­sára vonatkozó szovjet indít­vány áll, amely mintegy ki­egészítené az atomsorompó- szerződést. Sokszor felmerült már, hogy mik az indítékai a tengerfenék békés felhaszná­lására irányuló szovjet javas­latnak. Roscsin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a választ így körvonalazta: »Azért választottuk ezt a problémát, mert a kérdés ma sokkal könnyebben megoldha­tó, mint esetleg később. A tengerek és óceánok ágya ma még nem színhelye a fegyver­kezési versenynek, de az lehet a jövőben«. Ez az érvelés tel­jes összhangban van a szov­jet diplomácia általános vo­nalvezetésével, mely szerint lépésről lépésre kell előreha­ladni a kibontakozás lehető­sége felé. És amikor egy lát­szólag másodrendű kérdés­nél közelebb jutnak a tárgya­ló felek a megoldáshoz, az elsődleges problémák éleinek lecsiszolása is megvalósulhat. A föld alatti atomkísérletek eltiltása már több ízben fel­merült a diplomáciái tárgya­lások zöld asztalánál. Az Egyesült Államok mind ez ideig mereven kitartott a nemzetközi helyszíni ellenőr­zésre vonatkozó elgondolások mellett, amelyek ha a célt tekintjük, vagyis a robbantá­sok leállítását, teljesen feles­legesek, mert a technika mai fejlettsége mellett az esetle­ges robbantások igen nagy tá- valóságból is észlelhetők. Ugyanakkor sértenék az érin­tett országok szuverenitását, nem is szólva arról, hogy az ilyen jellegű kontrol a kémtevékenység számára nyitna lehetőséget. Ezzel nyil­ván az a tárgyaló fél is tisz­tában van, amelyik köröm­szakadtáig ragaszkodik ennek a módszernek a bevezetéséhez. Ezen a téren tehát nagyok a nehézségek és hogy az Egyesült Államok delegációja milyen csekély készséget mu­tat a realitások felismerésé­hez, azt tükrözi, hogy éppen a genfi értekezleten hangzott el az amerikai bejelentés: szeptemberben az egyesült államokbeli Coloradóban föld alatti nukleáris robbantást hajtanak végre. A szovjet álláspont sze­rint a genfi megbeszé­lések ahhoz is alapot szolgáltathatnának, hogy rész­megállapodást köthetnének az atomfegyverek használatának tilalmáról. Ennek igen nagy jelentősége lenne, mivei vilá­gos, ha mindazok a hatalmak, amelyeknek arzenáljában atomfegyverek vannak, ünne­pélyes nyilatkozatban mon­danának le alkalmazásukról, az emberiség máris nagyobb biztonságban élhetne. A kö­vetkező lépés lenne a meg­egyezés, hogy csökkentsek azoknak a szállítóeszközöknek a gyártását, amelyek alkal­masak nukleáris bombák cél­ba juttatására. Tovább foly­tatva: ha az atombombázók nem repülhetnének a nemzeti határokon kívülre, ismét csökkenne az atomtámadás veszélye. Nem vitás, hogy a józai^ész ilyen megállapodássorozat beindítását diktálja. Az Egye­sült Államok delegátusai nagy általánosságban a fegyverke­zés egyensúlyban tartásáról szónokolnak. Más szóval: ők abban látják a kibontakozás lehetőségét, ha a mérleg mindkét serpenyőjébe egyen­lő súlyú és hatóerejű fegyvert raknának. Szovjet részről vi­szont szintén óhajtják »a ser­penyők egyensúlyát«, de olyan serpenyőkét, melyek­ben a lehetőleg legkevesebb volna a fegyver. A mérleg nyelve akkor is szilárdan áll­na, és nyilvánvaló, hogy ez az utóbbi megoldás lenne a legbiztonságosabb. Az IL—18-as a magasba emelkedik. Moszkva—Keme­rovo — ez az útvonalam. Hatezer kilométernél is több; nagy távolság. Gépünk elhagyta a Kárpá­tokat és Ukrajna hatalmas síksága felett repülünk. Ki­pillantok az ablakon. Sajnos, csak felhőket lát az ember. Egy fehér-sárgásbarna-kékes- szürke tengeren haladunk előre. Néha á/tszeljük a fel­hőket. Túl vagyunk a vacsorán. Ideje egy kicsit élvezni a re­pülést. Sok országban jártaim már, de Szibériába most uta­zom először. Sok szibériai emberrel találkoztam, de ho­gyan élnek, azt még nem láthattam. Jugria története Szibéria az ellentéteik, a változások, a rendkívüli mé­retek vidéke. Nem orsaág: az Orosz Szovjet Föderatív Szo­cialista Köztársasághoz tar­tozik, ezenkívül két autonóm köztársaságot — a jakut és a burját területet — találjuk meg Szibériában. Méreteiről elég megemlíteni, hogy har­mincszorosa Franciaország területének. Az a megye, aho­vá most készülök — a test­véri Kemerovo — valamivel nagyobb, mint Magyarország. A mi 19 megyénk és Buda­pest kényelmesen elfér ben­ne. Jugria országa kezdettől vonzotta az embert. Ugyan­is nemcsak Om jakon, az északi félteke hidegpólusa van Szibériában, hanem a meleg turkesztáni fennsík és a mongol sztyeppe is. így aztán Szibériát elsősorban a történészek, a termesze tfcudo­»a párt vezető szerepe már a likvidálás határán állott«. Céltudatosan bomlasztották vagy semlegesítették az álla­mi mechanizmus minden lé­nyeges elemét, a CSKP politi­kai rendszerének legfontosabb részei pedig belső ellentétek­kel voltak terhesek. A cikk ismételten bírálja Kriegel felelősségét a Nem­zeti Frontról szóló törvény el­fogadásának elhúzódásáért a nemzetgyűlésben. Léteztek olyan erők is — állapítja meg a továbbiakban a cikkíró —, amelyek új po- litikai rendszer kialakítására törekedtek. Ilyen volt a jobb- oídali szociáldemokrata párt, amelynek már 150 szervezete volt augusztus előtt Cseh- és I Morvaországban. Azzal — hangsúlyozza Smrcina —, hogy e párt képviselőit Krie­gel, a CSKP hivatalos képvi­selője és a Nemzeti Front el­nöke is fogadta, és tárgyalt velük, lényegileg e szerveze­tet elismerték. Bizottságok és szervezetek egész sora jött létre, mint a leendő pártok csírái. Befejezésül a cikk felteszi a kérdést: hova juthatott vol­na Csehszlovákia egy szét­vert párttal, széthúzó veze­téssel, amely nem tudott úr­rá lenni sem a sajtó, sem a hatalom szervei felett? Hova vezethetett volna a kommu­nistaellenes gyűlölettel teli helyzet, amikor az országban büntetlenül tevékenykedhettek az összes nyugati kémszerve­zetek? Hogyan végződött vol­na a pártkongresszus, amely­nek számos küldöttét a 2000 szó platformja alapján vá­lasztották meg és amely a nyomás légkörében zajlott volna le? A mai pártvezetés — írja 'Smrcing — nehéz örökséget vett át. (MTI) mányok művelői és a geoló­gusok keresték fel a leg­gyakrabban. Időzzünk egy keveset a múltnál, ami ugyancsak ér­dekes ennek a földrésznyi te- nületnek az életében, a fej­lődésében! Időszámításunkat megelőző VII. században a proknéno- szi Ariszteasz arról ír, hogy az Altáj-hegység gazdag érc­bányáiból szekórka ravánok hozzák az akkori világ kö­zepébe, a pelopolezosi Athén­be az aranyat, hogy fibulá- kat, hajtűket és kardimarko­latokat készítsenek belőle az ügyes kezű ötvösök. A sztam- buli udvariban, az örmény fővárosba Escrniadzinben — ugyancsak az »aranyúton« érkezett a ragyogó fém. Irán Az Izvesztyija cáfolata Az Izvesztyija keddi számá­ban cáfolta a Sunday Te­legraph koholmányát, állító­lagos biafrai küldöttek titkos moszkvai tárgyalásairól. A lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió álláspontja Nigé­riával kapcsolatban Jól is­mert: a Szovjetunió minden­képpen támogatja a nigériai nép egységtörekvését, elítéli a az ország kettészakítását célzó szeparatista politikát, amely csak az imperialistáknak és a gyarmatosítóknak kedvez. Ügy látszik, a Sunday Te­legraph, amikor szenzáció­ként rosszindulatú rágalma­kat tálal, az imperialisták és a neokolonialisták érdekeit szolgálja. ki ebből az aranyfolyamból. S hogy öseinkiről is szóljunk éppen az «-arányút« kapcsán, a XII. században egy bizo­nyos Mohamed An£i nevű arab utazó-kereskedő meg­fordult a Volga mellékén, a bolgár birodalomban. Miköz­ben a környéken utazgatott, találkozott egy, számára ed­dig ismeretlen néppel, or­szággal. Jugi'a vagy éppen Jugria volt a neve, ahogyan ő írásaiban említi. Az itt élő törzsek állattenyésztéssel fog­lalkoztak és kitünően cserzett, nagy értékű bőröket adtak el az átutazó kereskedőknek. A név — Jugria — való­jában az ugorokat, azok testvémépeit, a vogulokait és az osztyáikokat takarja. így örökítette meg eleinket Mo­hamed Anfi ránk maradt út­leírásában. A sötétség országa Hogyan lett ez a mesé. táj a későbbi sötétség országa? Két forrása is van az el­nevezésnek. Az egyik a nagy A belgrádi kormánypalotá­ban kedd délelőtt 10 órakor megkezdődött 51 el nem kö­telezett ország konzultatív értekezlete. A részvevők kö­zül nyolcán — latin-amerikai és karib-tengeri országok — megfigyelőként vannak je­len. A küldöttségeket rész­ben miniszterek, nagy több­ségében azonban küliigymi- nisztáriumi főtisztviselők és egyéb diplomaták vezetik, rendkívüli kormánymegbízotti minőségben. Az előreláthatóan péntekig tartó tanácskozás megvitatja az el nem kötelezettségi poli­tika szerepét a mai világban, s az el nem kötelezettek to­vábbi közös tevékenységének lehetőségeit, konkrétan egy esetleges csúcstalálkozó ösz- szehívásának kilátásait. A csúcstalálkozó időpontja azon­ban éppen úgy probléma ti­világutszótól — a többi kö­zött Marco Pólótól — szár­mazik. Mivel nagy volt és ismeretlen, hideg és hatal­mas erdeiben félelmetes csordákban éltek a vadak, hamar ráragasztották a «’■sö­tét« jelzőt. Másrészt a cárok, hogy szabaduljanak a szá­mukra nem kívánatos ele­mektől, trónkövetelőktől vagy legtöbbször csak a bűnözők­től: Szibériába, az ország leg­távolabbi részébe száműzték őket. így aztán 1581-től — ami­kor Jermak meghódította Szibériát, és a fejedelem a cár vazallusa lett — egyre tudatosabban törekedtek ar­ra, hogy a területet valóban és méltán illesse a »sötét« jelző. A jelzőt csak erősítette a hatalmas folyók világa: az Ob, az Irtisz, a Jcnyi.s -.ej vagy a szelíd, de méretriben és környezetével akkor még félelmetes Bajkál-tó. A mocsaras, halál ;s gőzt lehelő tajga sem erősítette az embereikben « bizalmat. kus, m'nt az, hogy kibővítsék az el nem kötelezett orszá­gok tanácskozásain részt ve­vők körét. Algéria és Ju­goszlávia például minden va­lószínűség szerint javasolni szeretné, hogy a »kairói kört«, azoknak a körét, akik részt vettek az 1984-es kairó- csúcstalálkozón — egészítsék ki a felszabadítási mozgal­makkal, egyes küldöttségek azonban ettől a lépéstől je­lenlegi kormányaik szuvere­nitásának csorbítását féltik. Az arab országok küldött­ségei a megnyitás előtt Bel- rádban két értekezletet tartot­tak álláspontjaik összehango­lására. Az arab országok sze­retnék, ha az értekezlet konkrétan állást foglalna olyan kérdésekben, mint pél­dául az arab népek, az afri­kai szabadságharcok támoga­tása és a vietnami kérdés. (MTI) így aztán az évszázadok alatt Szibéria úgy költözött be az emberek tudatába, hogy vad vs rémítő, egyetlen értéke a szén, a fém, a bányászat — és term-'szetesen — a ra. Jói utaztál ? Egy s o/jet üstt, M. Alek- szej Alekszejevics Kormyi- lov ezred.s mesélte el a kö­vetkező történetet. A két világháboi ú között egy Szibériában állomásozó ezred kiskatonája .szabadsá­got kapott. Hazament kedve­seihez. ak’ket már több mint tgy éve nem látott. A család Leningrad bpn lakott. Az utat vonaton lelte meg a hadse­reg költségére. A szabadság egy hétre szólt A katona el­utazott, és a hét elteltével a meghatározott időben jelent­kezett az ezredtörzsnél. A pa­rancsnok, kedélyes, népszerű ember volt. Megveregette a katonája vállát, és barátsá­gosan érdeklődött — Hát megjöttél, fiam? — Meg. — Aztán jól utaztál, fiam? — Jól. — És a családod, hogyan él, fiam ? — Jelentem, azt nem tud­hatom. — Már miért nem, fiam? — Mert odáig nem jutot­tam el. Fel' ' "ól vissza * kellett "íordulpoiru. A szabad­ságom nem futotta az oda­utazásra ... Azóta , Van. hogy a hadse­regnél a katona szabadságá­ba nem számít bele az ”>azá- si idő. Arra külö - kap né­hány napot. Merry": is a szi­bériaiak, hogy i ulajdonkép- pen ék harcé1 ék ki ezt a ked’"• a '--»t/nAk' szá­már T_T" nem is ők, dp a hatal- _s, több eze» Vhométer bosszú Szibéria . Gotyár Gyula KÖVETKEZIK: MEG NEM RONTOTT TERMÉSZET. és a mesés India sem maradt Sümegi Endre SZIBÉRIAI JEGYZETEK Az arany útján 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 19M. jfilhu 9.

Next

/
Thumbnails
Contents