Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-09 / 156. szám

ELŐRELÁTÓN A peremkerületek jobb ellátásáért »A MEZÖGAZDASÄGBAN ami igazán szép, az nehéz is.« Egy félig baráti, félig hi­vatalos beszélgetés alapgon­dolata "olt ez a mondat. „v.tem, hiszen ákarva- akaratlanul az élet, a gyakor­lat nap mint nap igazolja ezt a tényt. Vagy pozitív, dicsé­retes, előremutató példával, vagy éppen ennek ellenkező­jével. A lényeg azonos ma­rad: aki felfedezi, szereti és keresi a munkájában a szé­pet, az nem egy nehézséggel találja magát szembe, annak nem egy akadályt kell leküzde­ni. Ha ezt nem akarja vagy nem tudja vállalni, akkor el­sikkad munkájának nemcsak a szépsége, hanem eredmé­nyessége is. A két fogalom nagyon szoros rokonságban van egymással, hiszen a szép­ség nem öncél, teljes valójá­ban az eredményben jut ki­fejezésre. Számtalan példát lehetne kiragadni, igazolva ezt a gondolatot, sok, ma már vi­tathatatlan tényt lehetne fel­sorakoztatni, melyekből ké­zenfekvőén következik a fent említett mondat. Ez alka­lommal azonban a sok közül egyetlen példával kívánok foglalkozni. A téma nem is­meretlen. A megyében egyre több gazdaságban lehet talál­kozni a koncentrált sertéste­lepek, »»sertésgyárak« iránti érdeklődéssel; vannak helyek, ahol még csak mint jövőbe mutató elgondolás vetődött fel. és vannak helyek — például Háromfa, Komlósd —, ahol már a gyakorlati megvalósí­tás szakaszába érkezett ez a terv. A mezőgazdaság az utóbbi évtizedekben minden vonat­kozásban forradalmi változá­son ment és megy keresztül. A ma szakemberének, az üzem irányítójának nem ele­gendő jól ismerni a jelenlegi gyakorlatot, módszereket Fi­gyelemmel kell kísérnie, tájé­kozódnia kell a legújabban kialakult vagy még éppen ki­alakulóban levő módszerek­ről. Kiváltképpen ma, a gaz­daságirányítás új rendszeré­ben nélkülözhetetlen ez, ami­kor a korábbinál még körül­tekintőbb mérlegelésre, elem­zésre van szükség egy új el­járás hasznosságának eldön­tésénél. Röviden szólva, ha valaha igen, akkor most az üzemi irányításban rendkívül nagy szükség van a megfon­tolt előrelátásra. Ez az a bi­zonyos többlet, »-nehézség« a szakember munkájában; nem elegendő a napi feladatot jól elvégezni, csaknem ekkora fi­gyelmet, energiát kell fordíta­ni a jövőbe mutató célkitű­zések megvalósítására A koncentrált sertéstelepe­ket említettem példának, mégpedig azért, mert ezek most vannak kialakulóban. Napjainkban a fő gondot ezeknek a telepeknek a meg­építése, maga a beruházás jelenti. A következő alapvető és nagy feladat az elkészült telepek benépesítése lesz Nagy hiba és súlyos mulasz­tás lenne, az egész nagyszerű elgondolás kudarcát okozhat­ná ha már most, a jelenlegi szakaszban nem fordítanánk kellő figyelmet és gondot er­re a második »lépcsőfokra«. Sok sertésfajta áll rendel­kezésre. Adottságok és részle­tes közgazdasági számítás dolga, hogy egy adott üzem melyiket választja. De ahogy említettem, nem elegendő is­merni a meglevő fajtákat, ke­resztezéseket. Hogy a célok­nak leginkább megfelelő döntést hozhassa az üzem, is­merni kell az ilyen jellegű kutatásokat, kísérleteket. Leg­kézenfekvőbb példa erre a KAHIB sertés. A MEGYÉBEN jó néhány szakembertől érdeklődtem. Volt, aki ismerte, volt, aki »hallott róla valamit«, és akadt, akinek új volt ez a fogalom. Igaz, hogy jelenleg még a Fajtaminősítő Tanács előtt van ez a hibrid sertés, s hozzávetőlegesen egy év múlva zárják le véglegesen az eredményeket, a tapaszta­latokat — ám olyan tanulsá­gokat hozó kutatás ez, amely- lyel mint lehetőséggel, már most feltétlenül számolni kell. Nem kívánok most arra hi­vatkozni, hogy hét évvel ez­előtt a kezdeményezés a mi megyénkből indult el — ben­ne van ez a nevében is: Ka­posvári hibrid, és már ez a tény is arra kellene, hogy késztessen, hogy figyelemmel kísérjük a kezdeményezés sor­sát. Ma öt megye tizenkilenc üzemében, 3400 kocával foly­nak a vizsgálatok — s bár hangsúlyozom, nem véglege­sen lezárt eredmények ezek —, de olyan tapasztalatok vannak, hogy ez a sertés ve­tekszik az Európában levő Euróhibriddel. Olyan kiemel­kedően jó tulajdonságokkal rendelkezik, főként a szapo- raság, a hizlalási eredmény, a vágott áru minősége szem­pontjából, melyek miatt ép­pen a sertéskombinátok be­népesítésére igen alkalmas. De mondhatnánk úgy is, hogy Újfajta kezdeményezések »Mintha kicserélték volna a felvásárlót. Udvarias, kedves és előzékeny. Még a lakásomon is meglátogatott, mivel tydta, hogy van eladó zöldségem, gyümölcsöm.« Egy ter­melőtől hallottam ezt a napokban — és nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű vélemény, amellyel az utóbbi idő­ben találkoztam. Olyan jelenség ez, amelyre érdemes fi­gyelmet fordítani. Az alapját ott kereshetjük, hogy a felvá­sárlásban is megjelentek a versenytársak. A fogyasztási szövetkezetek felvásárlói mellett a termelőszövetkezetek is létesítettek több községben fel vásárlóhelpeket. A termelő ezekben a falvakban választhat tehát, hogy hova vigye az áruját, és természetesen oda szállítja, ahol kedvezőbbek a feltételek, ahol jobb árat kínálnak érte. Igaz az, hogy a fogyasztási szövetkezetek felvásárlód­nak többsége az elmúlt húsz év alatt becsülettel dolgozott, az árakat betartotta és a termelők kevés kivétellel elégedet­tek voltak munkájukkal. Nekik nem is jelenthet gondot a mostani helyzet, biztosak lehetnek abban, hogy a termelők továbbra is hozzájuk viszik a zöldséget, a gyümölcsöt. Akad­nak persze, akiknek okuk van félni. Ma nem él meg az a felvásárló, aki irodájában ülve várja a gazdákat, a terméke­ket. »Ha el akarja adni, majd ide hozza« — vallották néme­lyek a múltban, ám ennek a szemléletnek az ideje lejárt Az új gazdaságirányítási rendszer több csatornás érté­kesítési lehetőséget biztosít. Ez kedvezően érezteti hatását a felvásárlásnál. A verseny az, hogy több felvásárló is van a községben, szinte kikényszeríti a volt »hivatalnok« átvevő­től, hogy kereskedők legyenek. Sok helyen ma már ceruza és papír került a kézbe, ahol eddig azt nem használták. Szá­molgatnak, mérlegelnek, nem ülnek az irodában, hanem ki­járnak a hegyre, a kertekbe. Sok példa van arra is, hogy olyan gyümölcsöt szedettek le — az általuk szervezett bri­gádokkal —, amelyet a tulajdonosa a fán akart hagyni. Jó néhány helyen a hegyekben, a gyümölcsösökben veszik át az árut. De van arra is példa, hogy a termelők megrendelései alapján gépkocsival szállítják a gyümölcsöt a felvásárló­helyre. Hasznos, ú’fajta kezdeményezések ezek. Joggal mond­ható. hogy a felvásárlók között kialakult versenynek a ter­melő és a fogyasztó egyaránt hasznát látja. D. Z. kiváló alapanyagnak ígérke­zik az iparszerű sertéshizla­láshoz. Megyénkben nem egy üzem­ben — a Kaposvári Állami Gazdaságban, a balatonszaba- di, az attalai, a kapolyi, a toponári tsz-b?n — megtalál­hatók ezek a sertések. Mód és lehetőség van arra, hogy az irányítók, a szakemberek közvetlenül is figyelemmel kísérhessék a hibrid sertéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Azon nem vitatkozik ma már senki, hegy a jövő a szakosí­tott, nagy állattenyésztő tele­peké. A fajtakérd:s már in­kább vitatott. Az ésszerűség úgy kívánja, hogy éppen ezért már most nagy figyel­met fordítsunk arra, hogy melyik is lesz az a fajta, amelyik a belföldi és külföl­di igényeknek leginkább meg­felel és természetesen a leg­gazdaságosabb üzemi szem­pontból is. TÖBBLETMUNKA, többlet- feladat ez az irányítók szá­mára —, de csak annyiban, hogy nem a napi, azonnali feladathoz kapcsolódik. Am a mezőgazdaság azért szép és azért nehéz, mert nem ele­gendő csupán a mát látni, ezzel együtt és vele párhuza­mosan szüntelenül vizsgálni, kutatni kell a jövő útjait. Vörös Márta Másodszor tűzte napirendre a peremkerületek kereskedel­mi ellátottságának helyzetét a városi párt-végrehajtóbizott­ság a legutóbbi pártértekezlet óta Most elsősorban azt vette számba, mennyi valósult meg az 1968. március 8-i határozat­ból. A városi tanács végrehajtó bizottságának tájékoztató je­lentése első helyen említette, hogy a Kereskedelmi Munka- és Üzemszervezési Intézet há­lózatfejlesztési osztálya tavaly elkészítette Kaposvár kiskeres­kedelmi és vendéglátói hálóza­tának távlati fejlesztési tervét. Ez szerves egységbe foglalja a megyeszékhely élelmiszeripar- cikk-kereskedelmi és vendég­látói hálózatát. Mivel ez kiter­jed az egész városra, megszű­nik a peremkerületek ellátat­lansága is. Kicsik a kaposvári élelmiszerboltok Néhány érdekes adat, amely legjobban jellemzi Somogy központjának ellátását. Kapos­vár kereskedelmi hálózata nem rosszabb a városi átlagnál, ha Veszprémet, Szombathelyt és Székesfehérvárt vesszük ala­pul. Elgondolkoztató, hogy a t árosközpont mintegy harminc százalékát bonyolítja le az élelmiszer-kereskedelem és a vendéglátás forgalmának, s az élelmiszerboltok, a vendéglátó­helyek alap területe a városban levőknek harmincegy, illetve hatvanöt százaléka. Az álta­lános élelmiszerboltok részará­nya Kaposváron a legmaga­sabb, kevés a szakosított üz­let. Az élelmiszerboltok átla­gos nagysága ötvenhét négy­zetméter, míg más városokban hatvanhat. Az üzletek szét­szórtsága és aprósága gátja a korszerűségnek, a jobb kiszol­gálásnak és a választéknak. A város vendéglátására az jellemző, hogy az egységek öt­venhat százalékát kitevő ital­boltok és büfék adják a for­galom ötvenhárom százalékát, s hiányoznak a modern étter­mek és kisvendéglők. Amíg más megyeszékhelyen a ven­déglátóhelyek átlagos alapte­rülete fölötte van a százhar­mincegy négyzetméternek, ad­dig Kaposváron mindössze százkilenc négyzetméter. A vendéglátóhelyek hatvan szá­zalékában a fogyasztói tér ki­sebb ötven négyzetméternél, harmincnégy százalékában pe­dig még a núsz négyzetmétert sem éri el. A peremkerületekben élők gondján föltétien enyhít majd a távlati fejlesztési terv, amely tíz körzetre osztva a megye- székhelyet, úgy oldja meg az élelmiszer-ellátást, hogy min­den lakóhely közelében ötszáz méteren belül ABC-áruházakat és peramboltokat telepíttet. Ezekben az élemiszeren kívül Mindent a munkáért Kalmár Gáspár. Kéthelynek jellegzetes lég­köre van. Ézt az ott lakók alakították ki maguknak. Az emberek rajongásig szeretik községüket. Beszédükből ki­mondhatatlan . ragaszkodás érezhető a dombos táj iránt. Kanyargós düiöúton porzik végig az autó, mire az Aranykalász Tsz pincéjéhez érünk. Az út mellett százhat­van katasztrális holdon kato­násan sorakozó szőlőtőkék kí­sérnek. A tőkék mellett egy fiatalember — Kalmár Gás­pár. Tekintetével végigsimit a fejlődő »szőlöqyerekein« s csak úgy jön elénk. A fia­tal agronómus 1965-ben vég­zet Gyöngyösön, a Szőlő-bo­rászati Felsőfokú Technikum­ban. — Akkor látogattunk el nagyapámmal Kéihe\yre. G mutatta meg nekem a közsé­get. Néhány óra után tud­tam, hogy itt fogok dolgozni. Mágnesként vonzott a falu. Azóta a termelőszövetkezet szőlészetében dolgozik, irá­nyításával föllendült a szőlő- termesztés. A tavalyi orszá­gos borversenyen bronzérmet kapott a tsz zöbiszilvánija, az idei megyei versenyen pe­dig aranyérmet nyertek az olaszrizlinggel. — Az új eljárások fokoz­zák a termésátlagot, és javít­tatták a bor minőségét. Ezt persze egyik napról a másik­ra nem lehet elérni. Például bevezettük az oltványiskola alkalmazását; annak eredmé­nye három-négy év múltán mutatkozik. Az oltványiskola alkalmazásával növeljük a Mikié Vilmos. terméshozamot, a dolgozóink­nak a téli holt szezonban is adunk munkát. Akkor vég­zik az oltást. — A szőlő »ellenségeinek« elpusztításához aj vegyszere­ket használunk. — Munkája, azt hiszem, betölti életét, de szórakozásra is szüksége van. — Albérletben lakom, csa­ládom még nincs. Így szín­házba, hangversenyre Kapos­várra, esetleg Budapestre is feljutok. Ezen kívül a falunk­ban van egy nagyon kedves presszó, igen jó kávét főznek. Barátaimmal, ismerőseimmel be-betérünk egy kis beszél­getésre. A termelőszövetkezet pin­céjéből a községbe megyünk. A tsz-irodában több idősebb férfi ül, s szorgalmasan je­gyezhetik Mikié Vilmos fia­tal föagronómus szavait. A másnapi munkát beszélik meg. — Hogy telik egy napja a szövetkezetben? — kérdem. — Ha azt mondom, hogy a regget határszemlével kez­dődik, majd végigjárom a majorokat, azután az irodán dolgozom..., akkor egyhan­gúnak. unalmasnak fest a munkám. Pedig nem igy van A mi egyformának haló m.u kánk is mindennap hoz 7» lamf újat, izgalmasat. Elneveti magát, s úgy sző vi tovább gondolatait; — A növényekkel úgy va­gyok, mint a gyerekekkel. Ahogy figyelem fejlődésüket, mindig valami újat fedezek föl... s attól boldog vagyok. — Van gyereke? — Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs — nevet föl, s azonnal meg is magyarázza a furcsa mondatát: — A napokban várjuk a kisbabát. Mindennap azzal jövök el dolgozni haulról, hogy mire hazaérek, már apa vagyok. — Hol laknak? — Amikor ide kerültem, albérletben laktam. Mihelyt megnősültem, a tanács na­gyon szép szolgálati lakást utalt kt — Hol végzett? — 1964-ben a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen. Ide kerültem gyakorlatra, majd Nógrádba mentem dol­gozni. 1965-ben visszahívott a tsz. Nem bántam meg, hogy így döntöttem. Szövetkeze­tünk földjei gazdagok, sokat ki lehet hozni belőlük. Né­hány évvel ezelőtt a búza termésátlaga tíz-tizenkét má­zsavolt holdanként. Az új, jó hatású műtrágyák alkalma­zásával húsz mázsára emel­tük az átlagos termést. Most körülbelül tiz növényfajtával Gazdálkodunk. A közeljövő­én mintalegelőt szeretnénk 'hlakítani. A legelőn mű "ágyázni és öntözni fo unk, ezzel megemeljük - füho'- not. Az állatokat termésbe lesen villanypásztor őrzi majd. Horváth Mária a napi iparcikkeket is megvá­sárolhatják az emberek. A fej­lődés irányát jelzi a Kalinyin lakótelep ABC-áruháza, a Bar­tók Béla úti és a Füredi ut­cai kis ABC. Jövő évben a Ságvári Endre utcában és a Cseri úton épül még kis ABC, további hét áruház pedig 1970 után. Jövőre készül el a pe­rembolt a Buzsdki és a Kisfa­ludy utca környékén, s három hasonló peremboltírl gyarapo­dik a hálózat 1970 után. Ellátatlan a keleti városi ész A vendéglátást tovább javít­ja a még az idén megépülő vendéglő a Szabadság parkban, az új cukrászüzem átadása és két presszó építése jövő évben a Kalinyin lakótelepen és a Ságvári Endre utcában. Á ter­vek szerint három bisztró, két kisvendéglő épül 1970 után, s ékkor adják át a Béke Szálló átépített vendéglátóhelyeit is. A MÉK tervezett zöldségáru­házai a következő ötéves terv­ben javítanak a peremkerüle­tek ellátásán. Ha majd mindenhol meg­épülnek a tervezett ABC-áru- házak és peremboltok, akkor a régi üzletek elsősorban te­jet, péksüteményt árusítanak a csúcsforgalom idején, meg­szervezik a házhoz szállítást. Föltétien támogatni kell azt az elképzelést, hogy a peremkerü­leti vendéglátóhelyek fregoli egységként működjenek. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a hely reggel bisztró-, délben önkiszolgáló étterem, este pe­dig zenés kisvendéglő. A végrehajtó bizottság tagjai szóvá tették, hogy nem kielé­gítő a kaposvári boltok ellátá­sa. Például az ABC-áruház azért zsúfolt, mert a kis bol­tok délután és este vagy nin­csenek nyitva, vagy nem kap­ható bennük zöldség, krumpli, tej, kenyér. Ezen a jövőben föltétien változtatni kell, s legalább este hét-nyolc óráig -nyitva tartani a perembolto­kat, a belvárosi iparcikküzle­teket pedig fél hatig, hatig. Nem volt helyes például, hogy a kis alapterületű boltokat ön- kiszolgálóvá alakították át. A keleti városrész ellátása nem megfelelő, jó volna előbbre­hozni a Vörostelek és Dimit­rov utca környékére tervezett ABC-áruház építését Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára úgy összegezte a tájékoztatóban és a vitában elhangzottakat, hogy elmozdult a holtpontról a vá­ros kereskedelme és vendéglá­tása, s ez a fejlődést jelzi. Ez azonban véglegesen nem elé­gíti ki az ötvennégyezer lakosú megyeszékhely lakóit, hiszen egyre nőnek az igények, s las­sú az előrelépés, gyorsítani kell a fejlődés ütemén. A városi tanács a párthatározat szelle­mében tevékenykedik, tudomá­nyos igénnyel kidolgoztatta a fejlesztés tervét, s ezzel egyez­tette a saját és a vállalatok anyagi lehetőségeit is. A vég­rehajtó bizottság mindezért el­ismerésben részesítette a. váro­si tanács vezetőit. L. G. Jégverés Baranyában ♦ A Mecsek déli előterében — a Pécs—Mohács közötti or­szágút mentén — példátlan in­tenzitású jégeső pusztító t va­sárnap. Az azóta végzett fel­mérések szerint ez volt a leg­nagyobb erősségű jégverés, amelyet valaha is észleltek ezen a területen. A szakembe­rek négy zetdeciméte-e’-'. ként 139—140 becsapódást számlál­tak meg, vagyis rost?lyukszerű sűrűségbe» sörö"t víg - a 'ég a mecseki táj in. A Pécs: Mia­mi Gazdaság, valamint' a bel­várd—gyulai Közös Üt és a berkesdi Kossuth Tsz 1500— 2000 hold termése ment tönk­re. Jellemző a jégverés inten­zitására, hogy szétverte a már érett, komén'' km - »* két, az embe l'ejnagya g.; di nyé­ket pedig leszakította a szá­rukról és legörgette a lejtős tábla aljába. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július 9. 3

Next

/
Thumbnails
Contents