Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

/ Grecsko mssrsciBB iseszel Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter beszédet mondott a szovjet katonai aka­démiák végzős hallgatóinak fogadásán. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Hadgyakorlatok Csehszlovákiában Mint a CTK jelenti, a cseh­szlovák kormánnyal és nem­zetvédelmi minisztériummal való egyetértésben július 6-tól 14-ig Csehszlovákia területén hadgyakorlatokat rendeznek az ideiglenesen ott állomásozó szovjet csapatok kiképzési tervének megfelelően. A csa­patmozdulatokat műutakon és vasútvonalakon bonyolítják le. Keleti-tengeri hét Dr. Ernst Scholz, az NDK külügyminiszter-helyettese a keleti-tengeri hét alkalmá­ból hétfőn Rostockban meg­rendezett nemzetközi sajtó- konferencián megerősítette az NDK kormányának az euró­pai biztonsági konferencia tá­mogatására vonatkozó állás­pontját. Rámutatott, hogy az NDK kormányának megítélése szerint ezen a tanácskozáson biztosítani kellene a földrész valamennyi államának szuve­rén és egyenjogú részvételét. Brandt Párizsban Pompidou francia köztársasági elnök az Elysée-palotában fogadta Willy Brandtot, az NSZK külügyminiszterét. (AP — Képtávírón érkezett) Helmut Schmidt beismerése HeAnut Schmidt, a szociálde­mokrata párt parlamenti frak­ciójának elnöke — aki egyéb­ként július 9-én néhány napos hivatalos látogatásra Washing­tonba utazik — hétfőn sajtóér­tekezletet tartott. Értékelte a Bundestag két és háromne­gyed évi munkáját és termé­szetesen — kiemelte az SPD pozitív szerepét a törvények megalkotásában. A nagy koalí­ció egyik fő érdemét abban látja — mondotta —, hogy míg az Erhard—Mende kor­mány »minden két hónapban váltságba jutott« a Kiesinger —Brandt rezsim csak kétszer került »kritikus« helyzetbe: a márka felértékelése körüli vi­ták idején és a kambodzsai üggyel kapcsolatban. A külpolitikát illetően Schmidt kijele.»'ette, hogy a nagy koalíció megszüntette a Hallstein doktrínát és azt egy »rugalmasabb« tézissel he­lyettesítette. Az MTI tudósí­tójának kérdésére azonban be­ismerte, ez az új »rugalma­sabb« tézis, amelyet Kambod­zsa esetében alkalmaztak elő­ször, »olvan kompromisszum volt, a CDU—CSU és az SPD között, amely egyik felet sem elégítette ki«. Helmut Schmidt felsorolta azokat a feladatokat, ameiyek az őszi választások után össze­illő új parlamentre várnak. Ezek között szerepel a »nők diszkriminációjának megszün­tetése is«. A nők — mondotta — a férfiakkal szemben hátrá­nyos helyzetben vannak, mind a bérezésnél, mind abban, hogy kevés az NSZK-han a bölcsőde és az iskola. (MTI) Garbuzov látogatása Garbozuv, a Szovjetunió pénzügyminisztere vasárnap befejezte hivatalos ausztriai látog'atás-át. Négynapos auszt­riai tartózkodása során talál­kozott Klaus kancellárral, Waldheim külügyminiszterre! és Koren pénzügyminiszterrel. Politikai robbanás Rómában o laszországban ismét nyílt politikai válság robbant ki és egyálta­lán nem lehetetlen, hogy csak a választások idő előtti kiírá­sával tudja Saragat köztársa­sági elnök feloldani ezt a válságot. Érdekes módon a válság nem ott robbant ki, ahol vár­ták. Eredetileg sokan úgy gondolták, hogy a mindmáig legnagyobb olasz .párt, a ke­reszténydemokrata párt kong­resszusán következik be a szakadás. Ebben a pártban ugyanis számos frakció küzd egymással. Amióta néhány esztendővel ezelőtt a Nenni vezetése alatt jobboldali plat­formon egyesült szocialista párt bevonult a kormányba és megalkották az úgynevezett »középbal« formulát — a ke­reszténydemokrata frakciók küzdelme is élesebbé vált. Magatartásukat az határozta meg, mennyire. vették komo­lyan a »középbal« kifejezés utolsó három betűjét. A párt centrumában álló Moro volt miniszterelnök és a tőle jobb­ra álló Rumor, a kormány colniuk kell a szakszervezeti mozgalom megosztottsága el­len. Ez a döntés már magá­ban hordozta az;t a lehetősé­get, hogy a katolikus egyház befolyás alatt álló munkás­szövetség kiszakad a klérus vonzóköréből és párbeszédet kezdhet a kommunista veze­tés alatt álló legnagyobb szakszervezeti szövetséggel. (CGIL). A törésvonalak tehát a ke­reszténydemokrata kongresz- szuson is megmutatkoztak. Ott azonban egyelőre erősebb­nek bizonyult a kormány megmentésére irányuló törek­vés. A vita éles volt ugyan, de szakadásra nem került sor. A kongresszus befejezésének pillanatában úgy tűnt, hogy Rumor kormányát közvetlen veszély nem fenyegeti. E kkor robbant ki a szo­cialista párt válsága. Természetesen régóta lappangó krízisről lehet be­szélni. Hiszen Nenni egész koncepciója az évek során erőteljesen kompromitálódott. Nenni azzal az elképzeléssel elnöke csak üres politikai ke- vezette be pártját a koalíció retrfek tekintették a »közép­bal« szerkezetét: alkalomnak arra, hogy Nenni jóváhagyá­sával és fedezetével valósít­sák meg a kereszténydemok­rata párt derékhadának poli­tikai célkitűzéseit. Mégis, ha tendenciájában akarjuk meghatározni a ke­reszténydemokrata vezetés alatt álló »középbal« kor­mányok útját, azt kell mon­danunk, hogy az irányzat bal­ról jobbra tart! Amikor a »középbal« kormányforma megszületett, Fanfani lett a miniszterelnök, aki még va­lamennyire komolyan vette az előirányzott reformintézke­déseket. Utána Moro követ­kezett, aki már közelebb ál­lott a párt centrumához. Vé­gül 1968-ban Rumor, a párt volt főtitkára került a kor­mányelnöki székbe, s őt már a párt jobbszárnyának, az úgynevezett »dorottyásoknak« a támogatásával választották meg. Közben Eanfani és Mo­ro sem maradt politikailag mozdulatlan. Következetes magatartást ugyan egyikük sem tanúsított, lényegében azonban Rumortól és szövet­ségeseitől balra foglaltak he­lyet, s onnan bírálták a párt jelenlegi politikáját. A mostani kongresszuson is élesen megmutatko­zott a frakciók külön­állása. Emellett új tényezők is felbukkantak. Ilyen volt a legnagyobb katolikus mun­kásszövetség, az ACLI kong­resszusa, amely közvetlenül a kereszténydemokrata kong­resszus előtt zajlott le. Itt rendkívül radikális határoza­tok születtek. Kimondták, hogy az ACLI tagjai nem kö­telesek többé a keresztényde­mokratákra szavazni és har­bástyái közé, hogy ott majd tényleges hatalmi pozíció­kat foglalnak el és reformok végrehajtására kényszerítik a kereszténydemokratákat. A sok éves politikai tapasztalat megmutatta, hogy ez illúzió volt: Nennit és pártját egy­szerűen felhasználták egy kereszténydemokrata centris­ta politikai fedezésére. Ez ter­mészetesen belső töréshez ve­zeteti Az egyik oldalon a kor­mánnyal együttműködést hir­dető jobboldal állott, élén Nenni pártelnökkel és kü­lügyminiszterrel, valamint Tanassi iparügyi miniszterrel. A másik oldal különböző cso­portokat tömörített, De Mar­tino és Lombardi vezetése alatt. Ezek a csoportok azon­ban abban egységesek voltak, hogy felismerték a »középbal« formula céltalanságát! Lehet­ségesnek tartották az alkotó párbeszédet a kommunisták­kal; ezt azonban Nenni és csoportja élesen elutasította. A válság a felszín alatt már régen forrt. Arra azonban ke­vesen számítottak, hogy most, a szocialista párt központi bi­zottsága ülésén ilyen erővel és eredményességgel robban ki. A meglepetést az okozta, hogy Nenni csoportja ■— első ízben — kisebbségben maradt! Az általuk kidolgozott kompro­misszumos javaslatot a köz­ponti bizottság 67:52 arány­ban elvetette. Nenni azzal re­agált, hogy azonnal lemondott a párt elnökségéről. Ugyan­akkor Tanassi és a szocialista jobbszárnyhoz tartozó többi miniszter és államtitkár is lemondott a kormányban vi­selt tisztségéről. Rumor tehát »megúszta« saját pártjának kongresszusát — kormányát mégis megtor­pedózta a szocialista pártban bekövetkezett csaknem telje­sen nyílt szakadás. Lemondott Rumor, kettévált az Olasz Szocialista Párt, a kivált jobboldali politikusok Tanassi vezetésével megalakították az Olasz Szocialista Egységpár­tot. Megkezdődtek a középbal koalíció újraélesztésére irá­nyuló manőverek, de hogy ki kivel tart, azt lehetetlen meg­jósolni. E lképzelhető, hogy a szocialista balszárny külöi. pártot alakít és párbeszédet kezd a kommu­nistákkal. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy — Ru­mor új szövetségeseket keres­ve — megpróbálja kiegészíte­ni kormányát. Szó van arról is, hogy esetleg egyszerűen kereszténydemokrata kor­mány alakul. Ha azonban ezek a kísérle­tek nem sikerülnek, nem ma­rad más hátra, mint az urnák elé hívni Olaszország népét. —le— Francia—angol vállalkozás Michel Debré hadügyi ál- lamminiszter vasárnap egy vi­déki kórházavatási ünnepsé­gen mondott beszédében fog­lalkozott a francia közvéle­ményt élénken foglalkoztató, sok vitát kiváltó közös fran­cia—angol vállalkozással, a Concorde szuperszonikus utas- szállító repülőgéppel. Az utób­bi időben egyre több olyan híresztelés kelt szárnyra, hogy felhagynak a tervvel. Debré szerint szó sincs a vállalkozás feladásáról, mi­vel az »katasztrófa lenne nemzetünk presztízsére mind ipari, mind tudományos síkon és igen súlyos társadalmi és emberi problémát vetne fel. Az 1962-ben hozott döntést Sej na úr — új szerepben A Rudé Právo hétfői számában megjegyzéseket fűz ahhoz a »leleplező« cikkhez, amelyet az 1968 elején az Egyesült Államokba disszidált Jan Sejna, volt csehszlovák tábornok jelentetett meg a Readers Digest című folyó­iratban a Pueblo kémhajó ügyéről. A disszidens tábornok szerint ez közön égés szovjet provokáció volt a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság hatóságainak közreműködé­sével. • A Rudé Právo ezzel összefüggésben megállapítja: »Sejna úr most a beavatottak szerepében tetszeleg, noha közismert, hogy a szovjet katonai vezetők már a csúfos vetőmag-botrányt és a Novotny támogatására szervezett kampányt megelőzőleg sem túlságosan bíztak a tábornok­ban — húzza alá a Rudé Právo, s így folytatja: »Minden­kinek biztosítania kell a fennmararását, még az Egyesült Államokban is. S ha ez nem megy vetőmaggal, akkor más spekulációkhoz kell folyamodni. Sejna úr ugyanis minden bizonnval elszokott már a rendes kenyérkeresettől«. (MTI) BORMAN A LENIN MAUZÓLEUMNÁL A Szovjetunióban tartózkodó Frank Borman amerikai űrhajós (jobbról a második) ko­szorút helyezett el Moszkvában a Lenin Mauzóleumnál. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) már nem lehet revízió alá venni«. A hadügyi államminiszte- ezután Franciaország nemzet - közi helyzetéről szólt és meg­állapította, hogy az ország egyetlen más nemzettel sincs konfliktusban, s kész »kitárni a kapukat nemzetközi együtt­működés előtt«. Franciaország továbbra is hű marad az At- laiüi Szerződésben vállalt kö- telOTettségeihez, ugyanakkor a feszültség enyhítésére törek­szik a kelet-európai országok viszonylatában. Debré hozzá­fűzte, hogy a független fran­cia külpolitika biztosítékának egy korszerűen felszerelt, nuk­leáris fegyverekkel ellátott hadseregnek kell lennie. Méltatta a frarcia—nyugat­német együttműködés jelentő­ségét, majd Anglia és a nyu­gat-európai országok viszo • nyával foglalkozott : »Nem tu­dom, miként lehetne Angliát befogadni az európai közös­ségbe anélkül, hogy az ab­ban már benne levő országok ne lennének kénytelenek le­mondani bizonyos jogaikról. Valamennyi, jelenleg érvény­ben levő megállapodást alap­jában felül kellene vizsgálni«. A gaulle-ista D~' az fi kormányban betöltött kulcs- fontosságú szerepére mutat a francia hivatalos lap leg­utóbbi számában közölt, a hadügyi álla mmin;s'ter ha­tásköreit megállapító rende­let is, amely szerint a mi­niszterelnök a következő jog­köröket ruházta a hadügyi államminiszterre: az ország védelmével kap«solatos tár­gyalások számára kidolgozza az általános irányelveket; a több minisztériumot közösen érintő védelmi intézkedések előkészítését és végrehajtását ő hangolja össze; irányítja a hadügvekkel kapcsolatos tu­dományos tevékenység szer­veit; a miniszterelnök akadá­lyoztatása esetén elnököl a miniszterközi tájékozódó bi­zottság ülésein. A feladatkörök ellátásában a hadügyi államminiszter igénybe veszi a hadügyi főtit­kárság segítségét. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. július 8.

Next

/
Thumbnails
Contents