Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

0 szövetkezés ünnepén Ma szerte a világon hat­van ország több mint két­százharminc szövetkezője ünnepli a nemzetközi szö­vetkezeti napot. Más és más anyanyelvű milliókat kapcsol össze a több mint százéves mozgalom eszméje. A magyar nyelv így hatá­rozza meg a szövetkezés fo­galmát: »...két vagy több személyinek, emberi csapat­nak közös célra való, egy­mást segítő, védő, támogató összefogása, együttműködé­se...« Ebben az egyszerű­nek tűnő megfogalmazásban benne van mindaz a nemes, felemelő gondolat, amely jellemzője a mozgalomnak. Az ünnep, az évforduló akaratlanul is emlékezésre készteti az embert. A szö­vetkezet fogalma, mozgalma hazánkban igazából a fel- szabadulást követően bonta­kozhatott ki. De az eszme, a Lenin által oly nagysze­rűen meghatározott szocia­lista szövetkezeti elmélet ré­gebbi, s a mozgalom kibon­takoztatása iránti vágy mil­liókban élt. Gondoljunk a Tanácsköztársaság dicső napjaira, az első somogyi termelőszövetkezetekre. Ez a nap méltó alkalom arra, hogy tisztelettel adózzunk mindazoknak, akik az első lépéseket, az első kezdemé­nyezéseket tették a szövet­kezeti eszme valóra váltá­sáért. A mai nap ünnep. A vi­lág szövetkezőivel együtt ünnepel megyénk több mint hatvanhétezer termelőszövet­kezeti, több mint öt és fél ezer kisipari szövetkezeti, száztízezer fogyasztási szö­vetkezeti tagja. A számok magukért beszélnek. A moz­galom hazánkban hatalmas lehetőségeket nyitott meg, társadalmunkban jelentős helyet foglalnak el a szö­vetkezetek. A nemzeti jöve­delem mintegy egyötödét ők állítják elő, az aktív kere­sők egyharmadát foglalkoz­tatják. A szövetkezeteknek pótolhatatlan szerepük van a szocialista építésben; gazda­ságpolitikánk éppen ezért egyenrangúnak tekinti őket az állami vállalatokkal, tör­vényes jogszabályokkal biz­tosítja eredményes működé­sük feltételeit, önkormány­zatuk és önálló vállalati gazdálkodásuk fejlődését Üj erőre kapott a mozgalom a gazdaságirányítási rendszer reformjával, az új szövet­kezetpolitikai elvek alapján. Üj lehetőségek állanak előt­tünk: szélesül a szövetkezeti tevékenység köre, hatéko­nyabbá válik a szövetségek társadalmi érdekképviseleti szerepe. A Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségében nem rég­óta foglal helyet szocialista szövetkezeti mozgalmunk. Am más országok szövetke­zeteivel való baráti kapcso­lataink rohamosan mélyül­nek, erősödnek. Ezek a moz­galmi és gazdasági kapcsola­tok hasznára válnak a szo­cialista szövetkezés ügyének, segítik valamennyi szocia­lista országban a társadal­mi, gazdasági fejlődést. Az összefogás eszméje, a kölcsönös segítés szándéka, a dolgozó emberek békés boldogulásának célja a szö­vetkezők százmillióit egye­síti. 47 évvel ezelőtt, 1922- ben a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetségének XI. kongresszusán ezért hatá­rozták el, hogy minden év július első szombatja a nem­zetközi szövetkezeti nap ün­nepe. A szövetkezés gondolata magában foglalja a közös célért való fáradozást. Szerte a világon százmilliók leg­alapvetőbb közös célja a tartós béke megteremtése és fenntartása, a mérhetetlen szenvedést és pusztulást oko­zó háborús tűzfészkek meg­szüntetése. És a mai napon ezt a kívánságát, ezt az akaratát is kifejezésre jut­tatja hatvan ország több mint kétszázharmincmillió szövetkezője, s velük együtt az egész békeszerető embe­riség. kás kis műanyag dobozokba tölti a különböző dzsemfélesé­geket. Óránként mintegy 250 kilogramm anyagot dolgoz fel. Egymillió forintba került Ed­dig csak Budapesten gyártot­ták a kis műanyag dobozos gyümölcsízeket. A gépből — próbaüzem alatt áll' — még üresen esnek ki a fényes ska­tulyák. Hosszú szárú meggy díszeleg a címkén és a felirat: Nagyatádi Konzervgyár. Tröszt Tibor Futószalagon dolgozzák fel a meggyet Savanyúféleséggel. A Szovjetunióból vásároltuk az új növényt, egyelőre kísérlete­zünk vele, a háromfai és a ta- ranyi tsz-ekben vetették el. A neve Pafcisson lesz. Ize hason­ló a csemegeuborkáéhoz. Az egyik műhelyből német szavak hallatszanak. Bécsi szakember kísérte el a gyár új büszkeségét a nyugatné­met FORMPACK csomagoló automatát öt-, tíz- és húszáé­val óságos illatkavalkád csapja meg a belépő orrát A meggy édeskés-savanykás aro­mája összeíkeveredik a ribiz­liével és a különböző lekváro­kéval. Teherautók sorjáznak a rakodó elé, gyors kezek ado­gatják a ládákat, és fürge Die­sel-targoncák kanyarognak a hatalmas csarnokban. Az üstökben fortyog a kü­lönböző gyümölcsízek alap­anyaga, műanyag arcvédő mö­gül figyelik az almaboros pa­lackokat Teljes az üzem a konzervgyárban. Üj gépsorok állnak a csar­nok egyik felében, készen az uborka feldolgozására, asz- szonyhad szeli a tököt a hosz- szú asztaloknál. A másik ré­szen a futószalagon szinte végtelen egymásutánban sora­koznak az üvegek. A meggy feldolgozása is futószalagon történik, nemrég foglalta el a cseresznye helyét. Jó a szárté- pő berendezések teljesítménye, műszakonként harminc mázsa meggyet dolgoznak fel. A bejáratnál gyerekzsivaj hallatszik, sorban állnak a tanulók — hetedikesek, nyol­Lassú az aratás üteme cadikosok — kitűnő nyári munkaalkalmat biztosít a kon­zervgyár. Jó a kereseti lehe­tőség, az uborkahámozáshoz, tökvágáshoz sok szorgalmas kéz keü. Vojkovics István főmérnök nagycin elfoglalt ember. A tit­kárnő jó néhány üzemrészt és emeletet végigtelefonál, mire nyomára akad. Néhány perc­nyi beszélgetésre, rövid »hely­zetjelentésre« azért futotta idejéből. — Jól haladunk a munká­val. Befejezés előtt áll a zöld­borsó feldolgozása, a minőség­gel elégedettek vagyunk; zsen­ge, nagy vitamintartalmú az idei termés. Már csak körül­belül 15—20 vagonmyi hiány­zik ahhoz, hogy teljesítsük a tervet, jóllehet az eső nemegy­szer “hátráltatta a munkát A tökből száz vagonmydt dolgo­zunk fel, a külföldi és a hazai kereslet elég nagy. — Jelentkeznek új termék­kel is a piacon? A konzervgyár új büszkesége, a nyugatnémet FORM- PACK automata. Konzervgyári pillanatok Jugoszláv mezőgazdasági főiskolások Kaposváron Baj lesz, ha így folytatódik... síinkre, eszerint 56(58 holdról Elénk kacagás, harsogó beat­zene tette az elmúlt napokban hangossá a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum vizsgák után el csöndesül t épületét. A vidámság forrása a harma­dik emeleten berendezett hangulatos klub. A színes, tompított fény csak fokozta az amúgy is közvetlen hangu­latot A nemrég érkezett jugo­szláv fiatalok népes társasága és a hallgatók kisebb csopor­tokat alkotva beszélgettek, táncoltak. Egyik asztalnál két nyurga fiú igyekezett legalább nyolc nyelven szót érteni a hirtelenszőke Máriával. Már lassan kimerült idegen nyelv- kincsük, de a szokatlan he­vességgel megáldott fiúk nem nagyon estek kétségbe. Dr. Veress László igazgató- helyettes elmondta, hogy a Tanári kar régóta dédelgetett álma valósult meg, amikor si­került megszervezni az eszé­ki főiskolával közösen ezt a nyaranta ismétlődő cseregya­korlatot. Ezzel az iskola KlSZ-szervezetének színvona­las programját, a jövő gazdá- szainak nagyszerű közösségi munkáját és jó tanulmányi eredményeiket jutalmazzák. Ennek keretéiben érkeztek hat. napra Kaposvárra a zágrábi egyetem eszéki mezőgazdasági főiskolájának harmadéves hallgatói. Mirko, a csoport tréfames­tere meglepett, mikor tört magyarsággal szólalt meg. __ Látogatásunk során a m agyar mezőgazdasag állatte­nyésztésének és növényter­mesztésének problémáira, cél­jaira, fejlettségére vagyunk kiváncsiak, hogy ezeket ott­hon tanulmányainkban hasz­nosítani tudjuk. Eddig a ma­gyar tanárok vezetésével meg­ismerkedtünk a Kaposvári Ál­lami Gazdaság tátompusztai és gázlói üzemegységével, a ba- latonszabadi termelőszövetke­zettel, ahol a kaposvári kuta­tóintézet útmutatása alapján a szakemberek körében is mindinkább nagy elismerést arató KAHIB sertésapaállat kitenyésztése folyik. Nekem, a jövendőbeli állattenyésztőnek nagyon tetszett az ottani egy­öntetű állomány. Ezenkívül megnéztük Szakály-Hőgyészt, ahol egy korszerűen fölsze­relt szarvasmarha-tenyészetet ismerhettünk meg Dalmandon a kukoricahibrid-üzemben, Iregszemcsén a kutatóintézet­ben a jelenleg folyó és már elismert kutatási eredménye­ket mutatták be. Az iregi zöld futószalag összeállítása mind­nyájunknak elnyerte tetszését, különösen azoknak, akik majd a növénytermesztésben fog­nak dolgozni. — Merre néztek még kö­rül? — Programunk gazdag Minden napra jut egy-egy fontos létesítmény vagy üzem. Magyarországi kirándulásun­kat, melyet ausztriai körúttal folytatunk, a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetem megtekin­tésével és budapesti városné­zéssel fejezzük be. Miközben mi egymással tör­tük a szép magyar nyelvet, egyre többen jöttek fel, s már alig lehetett látni a gomolygó füstben a diák »kollégákat«. A lemezjátszót kezelő szem­üveges barátunk újságolta, hogy amikor a huszonhét eszé­ki fiatal hazafelé tart Bécsből, egy éjjel még itt alszanak, és másnap a harminc tagú ma­gyar csoporttal együtt folytat­ják az utat, — Ti is hat napra mentele? — Igen. Ebből három napig a szakmával ismerkedünk, meglátogatjuk Vukovát és az ezáki sertáskombinátot, vala­mint a Belyei Állami Gazda­ságot, mely főleg gabona- és kukoricatermesztéséről híres. És hogy a kellemeset a hasz­nossal egybekössük, megnéz­zük Szarajevó hegyekkel tele­tűzdelt vidékét, Dubrovnikot és az állítólag csodálatosan kék Adriát Remélem szép időnk lesz, és a bennem rej­tőző fotós kíváncsiságát is ki tudom elégíteni. Megyeszerte most folynak a szántóföldi vetőmagminősítő szemlék. Az őszi árpák bírála­ta már befejeződött. Váradi Gyulának, a vetőmagfelügye­lőség megyei vezetőjének tá­jékoztatása szerint a kiesés je­lentéktelen. A borsónál is ha­sonló a hélyzet Mindkét nö­vény esetében a keveredettség okozta a csekély vesztességet. Kedvező tapasztalatokat ho­zott a pillagósok közül a bí­borhere szemléje. Holdanként 3—4 mázsás magtermésre szá­míthatunk. Vége felé tart az őszi bükkönyök felülbírálata. Sajnos pannonbüfckönyből szá­mottevő kiesés van. Az erős keveredettség miatt a hétszáz holdnak több mint a fele, négyszázötven hold termése alkalmatlan vetőmagnak. A Tavaly mintegy másfél hét­tel Féter és Pál előtt, vágj'is a , hagyományos aratáskezdés­nél jóval korábban álltak munkába a gabonabetakarító gépek megyénkben. Ezt akkor a szárazság tette lehetővé; már június közepén kasza alá érett az őszi árpa és foly­tatta a sort a többi kalászos. Hányadán állunk az idén? Szép aratásnak néztünk elé­be, s még most is biztatóak a terméskilátások — az utób­bi viharos szelek, esőzések el­lenére. Azonban ha vasúton vagy autóval végigjárjuk a megyét, valljuk be, meglehe­tősen nyugtalanító, amit az út során látunk. Sok helyütt úgy fest a búzatábla, mintha úthenger taposott volna ben­ne: a vihar, az eső földre dön­tötte a gabonát. A közter­mesztésben lévő búzafajták eléggé rövid szárúak, kemé­háramezer-háramszáz hold ve­tőburgonyából háromszáz hold esett ki vírusbetegiség miatt, főleg a kisvárdai rózsa fajtá­ból. A termés kilátások minden növénynél jók. De ahogy az elmondottakból is kiderül, nagy gondot kell fordítaniuk a gazdaságoknak arra, hogy el­kerüljék a vetőmagvak keve­redését. Különösen vonatkozik ez most, aratás idején, a kalá­szosok betakarítására. Gon­dolunk itt a vetőmagnak szánt gabonatáblák külön learatásá- ra, kezelésére, tárolására. Ér­deke minden gazdaságnak az is, hogy a Vetőmagfelügyelő­ségre mintát küldjön, mert törvény szerint is »csak vizs­gán megfelelt vetőmag vethe­tő el.« nyebb tartásúak, mégis le­gyűrték az elemek. Vajon boldogul-e vele a kombájn, a rendvágó, a kévekötő arató­gép? Ez a kérdés egyre több és több helyütt vetődik fel, s a válaszok bizonytalanok. Ta­lán felszedheti a gép — talán nem. Mindenesetre, ha valaha igen, akkor most szükség lesz a kalászszemel őre, a rendvá­lasztóra. És a kézi aratásra, mint számításba jöhető, vég­ső eshetőségre felkészültek-e a gazdaságok? Vajon nem tet­ték-e olyan végleges nyugvó­helyre a kaszát, a sarlót a gazdák, hogy most, amikor kell — mert minden bizony­nyal kell! — ne legyen kéz­nél? Beszéltünk, írtunk ar­ról, hogy az aratás és a csép- lés dandárját elvégzik a gé­pek. Több gazdaságban is el­szoktak attól a korábbi gya­korlattól, hogy számba ve­gyék a rendelkezésre álló, ka­szafogásra alkalmas kézi erőt; keveset lehetett hallani kaszapárokról, arató munka­csapatokról. Mert a gépesítés mértéke fokozódott. Az el­múlt napokban azonban olyas­valami történt, ami arra int, hogy rendezzék a sorokat ott, ahol ezt még nem tették meg. Nincs szó vészharang konga- tásról, de amikor arról be­szélünk. hogy a gabonabetaka- rítás közügy, akkor oda kell figyelni ezekre a dolgokra, tárgyilagosan kell nézni, hol tart megyénkben az aratás. Tavaly 519 kombájn vett részt a közös gazdaságok ka­lászosainak betakarításában, ebből 448 vojt a termelőszö­vetkezeteké. Az idén 5.1? ara­tó-cséplői állítanak munkába, valamennjá a ísz-eké. Néhány már dolgozik. Június 30-i adatok állnak rendelkezé­vágták le a kalászosokat s hét elejéig, ebből a learatott őszi árpa területe meghalad­ja a 4000 holdat. A múlt év azonos időszakában •— a már említett természeti körülmé­nyek folytán — több mir.t 47 500 holdról aratták le a gabonát a somogyi termelő­szövetkezetek. Érdemes meg­említeni néhány terményfé­leséget: őszi árpa 18 800, ta­karmánybúza és kétszeres 17 500, búza 9900, rozs és ta­vaszi árpa együttvéve 1300 holdról került le, sőt már a zabot is aratták tavaly ilyen­kor. .. Ha másra nem, arra talán jók ezek az összehasonlító adatok, hogy észrevegyük: baj lesz, ha így folytatódik, hi­szen a tavalyinál lényegesen lassúbb az aratás üteme, a lemaradás meghaladja a 40 000 holdat. Emellett nem meg­nyugtató a helyzet a növény- ápolási munkáknál sem. Az időjárás rovására sok minden írható, de látni kell, hogy nem lehet mindent a termé­szeti tényezők nyakába varr­ni. Több a kombájn, mint a múlt évben volt, szépnek ígérkezett a termés — és te­gyük hozzá, a jó hozam még mindig 'nem veszett re­mény —, most a fő figyelem a betakarításon kell legyen. A közös gazdaságok nem egy nagy problémát megoldottak már, a mostaninak a megol­dása is rájuk vár: p fárad­ságos munkával, a jelenté­keny költséggel megtermelt gabona érés után a magtá­rakban, iá padlásokon van igazán biztonságban. Ezért van szükség arra. hogy az időjárási körül”érvfüg­gően mielőbb betakarítsák. Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. július S. Győri András Gondosan kezeljük vetőmagjainkat! A szántóföldi vetőmagszemlék tapasztalatairól

Next

/
Thumbnails
Contents