Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

Jobb szociális ellátást a tanácsi vállalatoknál Az utóbbi öt évben gyor­sabb ütemben fejlődött a he­lyű par a megyeszékhelyen a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom eredményeképpen, s a múlt év végén már csak­nem nyolcezren találtak mun­kát a kaposvári tanácsi üze­mekben. A városi párt-végre­hajtóbizottság éppen ezért vizsgálta meg legutóbbi ülé­sén Deák Ferencnek, a me­gyei tanács ipari osztályveze­tőjének jelentése alapján, mi­lyen színvonalú a helyiipari vállalatok dolgozóinak szociá­lis ellátottsága, hogyan való­sul meg a megyei pártbizott­ság határozata, amelyet más­fél évvel ezelőtt hozott az ipari munkások élet- és mun­kakörülményeinek javítására. Az iparosítás hatására ja­vult a szociális ellátottság az utóbbi öt évben, korszerűsöd­tek a munkahelyek, új öltözők és mosdók épültek. Ennek el­lenére még mindig nem kielé­gítő a fejlődés, mert több eset­ben csak a termelő terület nö­vekedett az üzemekben, ezt nem követte a biztonságos munkaföltételek megteremtése és a szociális létesítmények bővítése. A szociális ellátás je­lenlegi színvonala korántsem elégíti ki a törvényes előírá­sokat. Például az öltözők alapterülete, a mosdók száma csak néhány vállalatnál felel meg az előírásoknak. Éppen ezért nem megnyugtató, hogy a tavalyi gazdasági tevékeny­ség után képződött fejlesztési és részesedési alapból az idén nem kívánnak fedezetet bizto­sítani szociális helyzetet javító beruházásokhoz. A Kefe- és Műanyagipari, a Híradástech­nikai Vállalatnál ugyan épül­tek új üzemrészek, szociális helyiségek, mégsem megfele­lőek a körülmények, mert a szociális beruházásokkal egy időben a foglalkoztatottak szá­ma is nőtt. Különösen rossz körülmények között dolgoznak a nyomda, a Finommechanikai és Gépjavító, a Vegyesipari Vállalat dolgozói. Feszítő gondjaik 1974-ig megoldódnak, a megvei tanács támogatásá­val épülő új telephelyeken és rekonstruált üzemekben az az előírásoknak megfelelő szociális ellátás lesz. A bejáró dolgozók gondjai Egyetlen helyiipari vállalat­nak sincs saját üzemi kony­hája, mert nem gazdaságos. Az idegen konyháról szállított étel kihűl, a minőségére is sok a panasz. Egyébként a tanácsi iparban foglalkoztatottaknak mindössze 13,8 százaléka ve­szi igénybe a térítéses üzemi étkeztetést, s az étke­zőknek majd negyven száza­léka (!) alkalmazott. A vidék­ről bejáró ezerkétszáz dolgo­zónak csak kis hányada étke­zik az üzemekben; s általában nem használhatja nyugodtan a szociális berendezéseket sem a vonat és a busz szoros me­netrendje miatt A Kapos ön- kiszolgáló éttermében ebéde- lők gyakran kénytelenek túl­lépni a hivatalos ebédidőt £> emiatt sok értékes óra kárba vész. Az üzemi étkezésben részt vevők kis százaléka in­dokolná, hogy büféket nyissa­nak a vállalatoknál, hogy el­láthassák csomagolt élelmi­szerrel, üdítő itallal a munká­sokat Ettől azonban még ma is több helyen idegenkednek a szeszes ital fogyasztásának veszélye miatt Tizenöt vállalat közül csak a Híradástechnikai, a Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál alkalmaznak üzemorvost, pe­dig a dolgozók igénylik. He­lyes volna, ha több vállalat közösen alkalmazna főfoglal­kozású orvost, aki egyben ta­nulmányozhatná az üzem és a szakma jellegéből származó megbetegedéseket, s nagyon sokat tehetne a megelőzésért. Az eredmények közé szá­mítható, hogy csökkent a bal­esetek száma. Két évvel ez­előtt hat, tavaly pedig öt bal­eset jutott száz munkásra. Ha­lálos kimenetelű baleset ta­valy nem fordult elő. A IV. ötéves tervben javuljon a szociális ellátás! A végrehajtó bizottság tag­jai egyetértettek azzal, hogy föl kell számolni a technikai és a szociális elmaradottságot a helyiipari vállalatoknál. Müller László szerint hatha­tós segítséget kell nyújtani azoknak az üzemeknek, ame­lyekben a szociális ellátás messze elmarad a követelmé­nyektől. Vétek József arra hívta föl a figyelmet, hogy a szociális ellátottság nem tart lépést a fejlődéssel, erre ke­vesebb pénz jut a vállalatok­nál. Inke Sándor hangsúlyozta — s ezzel mindenki egyetér­tett —, hogy a helyiipari vál­lalatok önerőből nem tudják megadni az előírásoknak meg­A lelleiek és a% idegenforgalom A balatonlellei Balatom- gy öngye Termelőszövetkezet melléküzemági tevékenysége eléggé szerteágazó, de ezen belül jelentős szerepet szán­tak az idegenforgalmi helye­ken felállított elárusító egysé­geiknek. A magyar tenger kö­zelsége magától kínálja a le­hetőséget, hogy itt árusítsa termelvényeinek egy részét a gazdaság. Mint megtudtuk, nem iis elsősorban a haszon­szerzés, a jövedelmi források bővítése volt az indító ok: — Az üdülőhelyi bizottság a pártszervezeten keresztül kér­te szövetkezetünket, hogy ® nagy idegenforgalomra való A szövetkezet borát három helyen is mérik: Hellón a vas­útállomásnál és a kishegyi pincénél meg Fonyód köz­pontjában. Mindhárom kimé­rés egész éven át folyamato­san üzemel, szemben a zöld­ségboltokkal, amelyek szezon- jellegűek. Különösen a lelle-kishegyi borkimérésnek nagy a forgal­ma. A kápolnánál — présház­nál — szombaton és vasárnap többnyire külföldi vendégek fordulnak meg, »menetrend- szerű« lovas kocsi viszi fel őket a faluból. A borkóstolást szalonnasütéssel is összeköt­hetik. Saját termésű borukkal áruval, elfogadható árakkal igyekszünk ideszoktatni a ve­vőket, mart nagy ám a kon- kurrenda körös-körül! Jól jön viszont, hogy négy válla­lati üdülőnek is szállítunk kertészeti növényeket nagyobb tételben, s ez jelentősen eme­li majd a forgalmat... A leilei tsz jelenléte a Ba- laton-parti ellátásban jelenté­kenyen enyhíti a vendéglátás gondját. Hogy továbbra is »jó nevet« tarthatnak-e fenn ma­guknak a nagy idegenforgal­mú helyen, az csupán tőlük függ: elérhetik ezt, ha — Pá- hiné szaval szerint — ezután is jó áruval, elfogadható árak­kal dolgoznak. (Bern esz) felelő szociális ellátást, mivel a hosszú évek alatt létrejött elmaradás megszüntetésére nem elegendő a vállalatoknál képződő fejlesztési alap. Pe­dig egyre nagyobb gondet kell fordítani minden üzemben a szociális ellátás és a munka- körülmények javítására, mert ez kihat a munkások hangula­tára, a fluktuáció mértékére. Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára mindezt aláhúzta azzal, hogy ez a helyzet türelmetlenséget, fe­szültséget okoz, kihat a terme­lésre, a családi és a társadal­mi életre. Feltétlenül javítani kell a közétkeztetésen, meg kell szüntetni a rossz munka- körülményeket, új fürdőkre, öltözőkre és orvosi rendelők­re van szükség. Ez a szellem jutott kifeje­zésre a határozatban is. Ez felhívja a megyei tanács ille­tékes osztályainak a figyelmét arra, hogy a IV. ötéves terv kidolgozásakor ezt a lemara­dást vegyék számításba, s úgy határozzák meg az iparfejlesz­tést, hogy 1975-ig az előírá­soknak megfelelően javuljon a tanácsi iparban dolgozók szo­ciális helyzete. A határozat javasolja a vállalatoknak és a pártszervezeteknek, hogy sa­ját anyagi eszközeik felhasz­nálásakor vegyék figyelembe, szociális feladataikat, és ész­szerű beruházási politikával, esetleg a részesedési alapból visszatartott összegek felhasz­nálásával javítsanak a helyze­ten A szakszervezeti szerveket arra ösztönözte a végrehajtó bizottság, hogy még bátrab­ban képviseljék a munkások érdekelt Lajos Géza Forradalmi krónika 1919. JÚLIUS l-TŐL 27-IG 1. Megalakult a Kerületi Gazdasági Hivatal Elnök* mint kormányzótanácsi biztos: Latinca Sándor. 4. Károlyi Mihály és családja elhagyja az országot. 6. Vármegyei közigazgatási megbízottnak Lucz Mózest nevezték ki. 7. Latínca Sándor kormányzótanácsi biztos kinevezése. 8. Egyesítették a kaposvári malmokat. 8. Szocializálták az asztalosok üzemét. 10. Szocializálták a Székely-féle szabóüzemet. 12. A Kerületi Ipari Termelési Tanács intéző bizottsá­ga beolvad a Kerületi Gazdasági Hivatal második osztályába 12. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság rendeletére az igali járás e célra alakított bizottsága a mer- nyei piarista jószágkormányzóság kastélyát alkal­masnak minősítette a népegészségügy szolgálatában igénybe vehető üdülőtelep vagy kórház céljára 14. Megszervezték Somogy vármegye Közellátási Hiva­talát 17. Négy lovas-, két géppuskásszázad — egy üteggel — elindult a harctérre. 20. A románok ellen megvívott tiszai harcokban a 44. dandár katonái is részt vettek. 20. A vármegyei építési direktórium megalakulása. 21. A nemzetközi munkásosztály szolidaritási sztrájkja az orosz és magyar Tanácsköztársaság mellett. 24. A dunántúli 7. huszárezred első harci tevékenységé­vel kiválóságának adta tanújelét. 25. H. G. Alsberg, a Daily Herald munkatársa. Csillag Miklós újságíró kíséretében a megyébe érkezett a termelőszövetkezetek tanulmányozására. A Megyei Munkástanács ülése Schneller Béla el­nökletével. 27. Új pöüthegesztö ferhefésbeméropadot gépjavító vállalat csokonyavtsontai állomásán. A bemérő­padot a Ganz Villamossági Müvek bajai szinkronbrigádja készítette el határidő előtt. Eddig az állomáson elkészí­tett ponthegesztőket Bajára kellett szállítani bemérésre. A Béke brigád június hónapban 49 ponthegesztőt gyártott, ez több mint egymillió forint termelési értéket jelent az ál­lomásnak. A választék megfelelő, de egyelőre kevés a vendég. tekintettel erőnktől függően segítsünk a vendéglátás gond­jain. Hát tulajdonképpen ez az, amiért ott vagyunk a Ba- laton-parton és fenntartjuk boltjainkat Persze azért nem­csak erkölcsi, hanem anyagi haszon is adódik ... Mátyás László tsz-eflnök még azt is elmondja, hogy mintegy félmillió forintos be­vételre számítanak az idén a Balaton-parti pavilonokban zöldség, gyümölcs és saját tér­mérő bor értékesítéséből. — Két zöldség-gyümölcsei áru­sító helyünk’ van helyben, a leilei villasorban. Az áru zö­mét magunk termeljük, ki­sebb részét tagjainktól vásá­roljuk és úgy értékesítjük. Az egyik boltnak tavaly például 300 000 forintos forgalma volt, a másiknak — később nyílt — kevesebb. Az idén ennél több­re ■számítunk, mert most for­dult termőre a 15 holdas őszibarackosunk, a napokban kezdjük a szedést... — olaszrizTinggel — kínálják a vendégeket. 12 hold szőlőnek a terméséből »dolgoznak« a borkimérések, a háromban összesein mintegy 200 hekto­litert tudnak eladni. Jövede­lemmel nem is számoltak, csupán annyi bevételt tervez­tek, amennyi a költségeket fe­dezi. Azonban — úgy mondja az elnök — 100 000 forint jö­vedelem mégiscsak meglesz. Kellemesen csalódnak ... Üdülők között húzódik meg a tsz egyik zöldség-gyümölcs- boltja, Páhi Gáspárné vezeti. — Mikor nyitottak és mi­lyen a forgalom? — Június 10-én kezdtük el itt az árusítást, immár har­madik nyarunk az idei. Már törzsvendégeink is vannak. Hogy milyen a forgalom? Egyelőre nem dicsekedhetek, eddig mindössze 13 000 forint értékű áru kelt el. De az igazi forgalom júliusban és augusz­tus első felében lesz... Jó Tények és tanulságok Ami az asztalra kerül*. A számok meghökkentően nagyok. 1969 áprilisában a ha­zai élelmiszeripar — többek között — 92 350 tonna lisztet, 76 880 tonna kenyeret, 3670 tonna baromfit, \ 2318 tonna kolbászt, 1560 tonna vajat ter­melt, 1154 tonna étolajat, 688 tonna szalámit adott át a ke­reskedelemnek. Egyetlen hó­napban, 1969 áprilisában, 3,5 milliárd forintot hagytunk ott az élelmiszerboltok pénztárá­nál A lakosság legtöbbet — érthetően — élelmiszerekre költ. 1965-ben 30 milliárd, 1968-ban már 38 milliárd fo­rintra rúgott az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma. A száraz adatok is aláhúzzák a közismert tényt: az élelmiszer­ellátás döntő befolyással van mindennapi életünkre. Növekvő igények A legfőbb tanulság: a nö­vekvő igények — hiszen 1969 első negyedévében 12 száza­lékkal volt nagyobb az élel­miszerek kiskereskedelmi for­galma, mint 1968 hasonló idő­szakában — nemcsak meny- nyiségiek, hanem minőségiek is. Az élelmiszeripar és a kis­kereskedelem napról napra állni kényszerül a vevő kri­tikai kontrollját, mert ruhát, cipőt, hűtőszekrényt ritkán, de kenyeret, húst, zöldséget mindennap veszünk. E kriti­kai kontroll azt tanúsítja: a mennyiségi és minőségi igény- növekedésnek az ipar és a kereskedelem egészében meg­felel, sok részletet tekintve azonban nem. Különösen a kenyér- és húsellátásban vannak idősza­kos, de újra meg újra vissza­térő nehézségek. A hús- és töltelékárunál elsősoroban mennyiségi, míg a kenyérnél minőségi okok miatt hangza­nak el a fogyasztói panaszok. E két alapvető árucsoport egyben érzékeny műszerként is jelzi az élelmiszerpiacon meglevő feszültséget, azt, hogy »lépésváltásra« van szükség. Láncszemekből — lánc Az élelmiszergazdaság lé­nyegében lánccá fűzi egybe az eddig különálló láncszemeket. A termeléselőkészítéstől egé­szen az értékesítésig, a szál­lítást, tárolást, tartósítást is beleértve. Az évről évre ismétlődő pa­naszok (az áruk fölösleges szállítgatása miatt) félreért­hetetlenül rámutatnak arra, hogy szerkezeti-szervezeti kér­dések sokasága halmozódott föl az évek során. Ezek meg­oldását — s ezzel az egész élelmiszerpiacon levő feszült­ségek enyhítését — kiinduló­pontként elősegítette a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — tehát az »egy kéz« — létrehozása. Folyta­tódott a megyei irányító szer­veknél, elsősorban a tanácsok­nál végrehajtott átcsoportosí­tással, s napjainkban e válto­zások kezdeti előnyeit már tapasztalhatjuk. Hiba lenne azonban arra gondolni: most már egyenes az út. Rendkívül sok a Jeendő az élelmiszeripar vállalatai kö­zötti verseny kibontakoztatá­sáért, a választékbővítést szol­gáló érdekeltségi rendszer megteremtéséért, s nem ke­vésbé az élelmiszer-kereske­delem anyagi-technikai bázi­sának tökéletesítéséért. Az élelmiszeripar több mint 164 ezer embert foglalkoztat. Munkájuk termékét azonban — s ezzel egyedül állnak minden népgazdasági ágazat­hoz mérten — az ország minden lakosa fogyasztja, így tehát tízmillió fölött van kritikusaik száma. Nagyobb rugalmasságot Az élelmiszeripar évről év­re növeli a termelést, 1968-ban 1968-hoz mértan 15 százalék­kal adott több árut a lakos­ságnak. Ez év első négy hó­napjában öt százalékkal volt nagyobb a termelés, mint 1968 hasonló időszakában. Mégis: sok árucikk el-eltűnik az üzletek polcairól. (Olcsóbb konzervfélék, félkész ételek, bizonyos fűszerek stb.) A ter­melés és az áruelosztás egye­netlenségeire mutat ez, s arra, hogy maga a kereskedelem sem találja helyét a megvál­tozott körülmények közepette. A területi elv feladása — te­hát az állami és szövetkezeti kereskedelem együttes je'enlé- te a településeken —, a be­szerzési megkötöttségek felol­dása, az árképzésben rejlő, a kereslet-kínálatot tükröző le­hetőség már ma módot ad a kereskedelemnek arra, hogy rugalmasabban, tehát tökéle­tesebben lássa el feladatát.- Sajnos, még igen kezdetiek csupán az ilyesfajta törek­vések. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert általános tapasztalat: az adott lehetőségek mellett is tökéletesebb lehetne az élelmiszerellátás. Azaz: na­gyobb szervezettséggel, az áru útjának megrövidítésével, a bolthálózat átgondoltabb fej­lesztésével — az új települé­seken előbb nyitnak presszót, mint élelmiszer-üzletet... — gyorsan fölszámolható sok, ma még meglevő visszásság. Az élelmiszerpiac a legna­gyobb fogyasztói piac, ami itt történik, annak messzire gyű­rűző hatása van. Ezt figye­lembe véve kell munkáját vé­geznie mindenkinek, akinek csak köze van ahhoz, hogy — mi kerül az asztalunkra, egv pillanatra sem feledve: több mint tízmillióan ülünk az asz tál mellett...! SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. július L

Next

/
Thumbnails
Contents