Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
Kaiiityini vendégeink látogatása 1Folytatás az É* oldalról.) biztonságát, szocialista fejlődésének biztató "kilátásait ne védené a Szovjetunió léte, internacionalista ptditíkája, hatalmas ereje.« A barátság, a (testvéri kapcsolat fogalma miagában egyesíti a kölcsönös 'bizalmat, az egymás iránti tiszteletet, a közös célokért való együttes fáradozást, a ^szocializmusért vívott harc tradícióit. S ha erre gondolunk, (hősi példákért nem kell távoli. vidékeket bejárnunk. Március 21-én ünnepeltük az 1919-es dicsői Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját, amely az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyepeiméből me- rített erőt és lelkesedést. Itt, Marcaliban él a derék internacionalista, Kulcsár Ferenc elvtárs. Ebből a községből, járásból is tömegesen állták a proletárhatalom megteremtéséért indított küzdelem élére 1919-fcen olyan nagyszerű forradalmárok, mint az akkori járási párttitkár, Kovács József; Ladi János; a héthelyi tanító, Krénusz János; a szenyéri káplán, Simon József; a szervezett munkások képviselője, Lőbl Lipót, és annyian mások, akiknek nevét ■ és hősi életét itt a téren levő emlékmű hirdeti, szívünkben pedig a tisztelgő emlékezés őrzi. Kedves elvtársnők, elvtársak! Az MSZMP IX. kongresz- szusán Kádár János elvtárs ezekkel a szavakkal méltatta a szovjet és a magyar népet összefűző testvéri érzés jelentőségét.-A magyar nép a szocialista társadalmat építi, békét kíván. Ez népünk boldogulásának egyetlen és biztos űtja. Ezen az úton járva, legjobb segítőként és önzetlen barátként mindig maga mellett tudhatja a hatalmas Szovjetuniót.« És valóban: terveink valóra váltásában, társadalmi és gazdasági előrehaladásunkban hathatósan támaszkodhatunk a Szovjetunióval kialakult, a kölcsönös előnyökön nyugvó politikai és gazdasági együttműködésre. A magyar—szov- jet hosszú lejáratú és éves megállapodások népgazdaságunk egészséges, tervszerű fejlődésének, az életszínvonal emelésének fontos alapját képezik. Növekvő nyersanyagbehozatalunk több mint öt- ven százaléka a szovjet földről származik, kohászatunk nagyrészt szovjet vasérccel dolgozik, textiliparunk gyapotszükségletének több mint hatvan százalékát az Üzbég SZSZK szállítja. A kőolajfeldolgozó ipar nyersanyag- szükségletének többsége a Barátság vezetéken, az Ural vidékéről érkezik hazánkba. Külkereskedelmi tevékenységünk során az exportra kerülő híradástechnikai berendezéseink, vasúti gördülőállományunk, emelő- és szállító- berendezéseink, gyógyszereink jelentős hányada kerül a Szovjetunióba. Különösen elősegítette a gazdasági kapcsolatok fejlődését a KGST és több kétoldalú megállapodás a Szovjetunióval. mint például a timföld-alumínium egyezmény. Árucsere-forgalmunk a jövőben minden bizonnyal tovább emelkedik, s 1970-ben a tervek szerint a Szovjetunió hazánk összes külkereskedelmi forgalmából mintegy 40— 42 százalékkal részesedik. Sokrétűvé, igen tartalmassá vált a magyar—szovjet műszaki és tudományos együttműködés is. A Szovjetunió — amely a tudomány és a technika valamennyi területén lépést tart a nemzetközi fejlődései, sőt több területen annak élvonalában halad — értékes tapasztalataival hozzásegít bennünket ahhoz, hogy viszonylag gyorsan és fölösleges áldozatok vállalása nélkül fejlesszük a hazai adottságoknak legjobban megíelelő gazdaság: ágazatokat. E magas hatásfokú együttműködés és segítség nyomán érhettük el azokat a nagyszerű eredményeket, amelyek fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá emeltek a negyed évszázaddal ezelőtt még fél feudális Magyarországot. Ami szülőföldünket, So ;ogy megyét illeti, büszkén tárhatunk kaput az érdeklődők előtt. A pártszervezetek irá nyitásával céltudatos munka, alkotó légkör bontakozott ki, amely nap mint nap érleli gyümölcsét. A gyáriparban dolgozók száma 15—16-szoro- sa a felszabadulás előttinek Számos jelentős ipari üzem jelzi, hogy Somogy az iparosítás útján halad. Számottevő új ipart hoztunk létre, például a Kaposvári Híradás- technikai Vállalat, a Villamos- sági Gyárat, az épülő kapós vári rádió-telefongyárat, a Videoton Rádió- és Televíziógyár tabi egységét, a ruhagyár kadarkúti gyáregységét, itt Marcaliban pedig a Mechanikai Művek Gyárát. A múlt évben másfél mil- liárdot ruháztunk be Somogybán. Három év alatt teljesítettük a harmadik ötéves terv lakásépítési programját, és a sokasodó munkalehetőség, a javuló életkörülmények megteremtésével megszüntettük a somogyi nép régi »-betegségét«, az elvándorlást. Mezőgazdaságunk színvonala szinte szemlátomást emelkedik. Tavaly az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek 1100 vagonnal több gabonát, a termelőszövetkezetek 35 000 darabbal több sertést, kétezerrel több vágómarhát adtak el az államnak, mint egy esztendővel korábban. Az idei terméseredményeket még nem ismerjük, de az eddigi adatok arról tanúskodnak, hogy tovább javultak a termésátlagok, hatékonyabb lett a munka. Szívesen mutatjuk meg mindenkinek a szociális-kulturális létesítményeket, intézményeket: a négyszáz ágyas siófoki kórházat, korszerű megyei könyvtárunkat, iskoláinkat, a kaposvári és a siófoki gázvezeték építését, az óvodák, bölcsődék egész hálózatát. A közelmúltban raktuk le az ötszáz ágyas nagyatádi kórház alapkövét is. Gyakorlatilag minden somogyi lakásban szól már a rádió, faluhelyen is lassan nélkülözhetetlen »családtaggá« rangosodé a televízió. A lakosság 23 százaléka beiratkozott könyvtári olvasó. Űj, korszerű iparitanuló-iskolát építettünk Kaposváron, és megkezdődött több járási székhelyen is a szakmunkásképző iskola építése, továbbá Kaposváron az új közgazdasági szakközép- iskola építése. Örömmel említjük mindezt, s a többi eredményünket, hiszen a dolgozók életkörülményeinek javítása szocialista társadalmi rendünk, gazdálkodásunk elsődleges célja, pártunk politikájának központi kérdése. Jó érzéssel tárjuk fel helyzetünket szovjet barátaink és elvtársaink előtt, mert eredményeink, előrehaladásunk tükrében ők is láthatják, hogy a szovjet—magyar együttműködés mindenben kiállja az élet próbáját, s hogy a két ország testvéri barátsága áthatja a somogyi dolgozók egész életszemléletét. Tisztelt nagygyűlés, kedves elvtársak! Immár nyolcadik esztendeje, hogy a Szovjetunió • Kafi- nyin területe és Somogy Között testvéri kapcsolatait jöttek létre. Az első időszakban csak kis létszámú delegációk cseréjére került sor. Ma már párt- és állami tisztségviselők, szakmai csoportok, ipari, mezőgazdasági, egészségügyi, ifjúsági küldöttségek utaznak tőlünk a mi hazánkkal csaknem azonos nagyságú Kali- nyin megyébe, s érkeznek hozzánk a Volga partjáról. A szovjet földre utazó dolgozóink betekintést nyernek a kommunizmust építő nép életébe, s egy kicsit saját jövőnk rajzolódik ki előttünk. Megismerhetik a festői szépségű, ősi Kalinyin várost, a Volga hullámait szárnyas- hajóval szelhetik át, elámul- hatnak a helybeli vagongyár hatalmas csarnokaiban, a korszerű munkaszervezésen, a naponta több millió méter ruhaanyagot készítő Pamutfonóipari Kombinát gépsorain. Ismerjük az ötnapos munkahétre előirányzott termelést négy vának anyagtakarékossági mozgalmát, és a munka, a termelés sok-sok más élenjáróját, s az ő példás cselekedeteiket Bizton remélem, hogy az ilyen látogatások, az így szerzett nemes élmények nem múltak el nyomtalanul a somogyi emberekben. Az ott megismert tiszta munkaerkölcs és a szárnyaló munkakészség megtermékenyíti dolgozóink képzeletét, erősíti a szocializmus erejébe és fölényébe vetett bizalmukat, meggyorsítja előrehaladásunkat. Kedves Koritkov elvtárs, tisztelt szovjet barátaink! Önök nem tudják a korábbi Somogyhoz hasonlítani megyénket. mert Koritkov elvtárson kívül még nem jártak földünkön. De higgyék el, so kát változott itt az élet, vál toztak az emberek, s mindannyian azon munkálkodunk, hogy vidékünk mind gazdagabb. népünk egyre megelé- gerfettebb legyen. Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy erről a helyről még egyszer köszöntsem kedves lcalinyini vendégeinket, nap alatt teljesítő Nyomda-1 rajtuk keresztül üdvözöljem ipari Kombinát példáját, a Kalinyin város és terület komszövőszakma mesterfogásait átadó Jakov Koseljov önzetlenségét, az üvegolvasztó V. Berezkin határidőt megrövidítő igyakezetót, a Műbőrkombinát munkásnőjének, Selepomunistáit és dolgozóit. Éljen a magyar és a szovjet népek közötti erősödő és fejlődő testvéri, internacionalista barátság! Zászlóátadás Hosszan zúgott a taps a teremben, amikor Németh Ferenc bejelentette, hogy a somogyi kommunisták és dolgozók nevében zászlót ajándékoznak a kalinyini küldöttségnek az egyre szorosabb testvéri kapcsolatok jeléül. Megható pillanata volt a gyűlésnek, amikor a zászló átadása után meghatottan ölelte meg Nyikolaj Gavrilo- vics Koritkov Németh Ferencet. . Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese a »Tegyünk többet Somogyért!«-jel- vénnyel tüntette ki a kalinyini pártmunkásokat a két testvérmegye barátságának elmélyítésében, kapcsolatának szorosabbra fűzésében végzett áldozatos tevékenységükért. Ezután emlékszalagot kötöttek a zászlóra, amelynek egyik fele nemzetiszinű, s . a nép- köztársaság címere ékesíti, másik fele pedig vörös színű, s ez áll rajta: »Somogy megye és Kalinyin terület megbonthatatlan, örök {barátságának jegyében.« Fung Jánosné, a Mechanikai Művek kondenzátorüzemének párttitkára a megye munkásainak, Völgyesi János, az öreglaki Állami Gazdaság igazgatója a somogyi parasztoknak, Szűcs István marcali iskolaigazgató az értelmiségnek, Csordás Ferenc. a járási KISZ-bizottság munkatársa pedig az ifjúság nevében kötötte fel a zászló ötágú csillaggal díszített Hídjára az emlékszalagot. Ezután Nyikolaj Gavrilovics Koritkov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, a Kalinyin területi Pártbizottság első titkára, a küldöttség vezetője Elénk érdeklődés a kéthelyi tsz majorjában. Szinte den lépésnél új kérdést adott fel Ny. G. Koritkov. szólalt fel. A küldöttség, Kalinyin terület kommunistáinak és dolgozóinak nevében forró szeretettel és tiszta szívből köszöntötte a gyűlés részvevőit, s megköszönte azokat a meleg szavakat, amelyeket a két nép barátságát méltatva a Szovjetunió Kommunista Pártjáról, g szovjet emberekről és a Félső-Volgavidék dolgozóiról mondtak. — Küldöttségünk csaknem egy hete tartózkodik Somogybán. Ez idő alatt rendkívül nagy érdeklődéssel és haszonnal ismerkedtünk a megye dolgozóinak életével, jártunk üzemeikben, állami gazdaságban, meglátogattuk Európa egyik legszebb helyét, Magyarország gyöngyszemét: a Balatont. Rendkívül megható, hogy bármerre járunk, mindenhol mennyire tisztelik és szeretik a szovjet népet, milyen szívesen és örömmel, őszinte baráti érzésektől áthatva fogadnak bennünket. Mindig nagy örömmel találkozunk önökkel, akár Kali- nyinban, akár Kaposváron, akár a megye más helységében, például itt. S régi barátokként találkozunk, hiszen népeinket régi és hűséges barátság köti össze, amely sok megpróbáltatást kiállt, vérrel pecsételtetek meg, a szocializmus és a kommunizmus eszméiért folytatott 1 közös harcban edződött meg. Ezért olyan érdekesek és gyümölcsözőek ezek a találkozások és beszélgetések. Testvérmegyénk küldöttségének vezetője ezután a barátságról beszélt. Ny. G. Koritkov beszéde végén testvérmegyénk kommunistáinak és dolgozóinak forró testvéri üdvözletét tolmácsolta, s Lenin szobrával ajándékozta meg Király Ferenc járási első titkárt. A barátsági nagygyűlés az Intemacionálé- val fejeződött be. Ebéd után a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezetbe látogattak a vendégek. Itt Fúró László tsz-elnök tájékoztatta őket a szövetkezet egy évtizedes múltjáról, az állattenyésztés, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlődéséről. Hamarosan a gyakorlatban ismerkedhettek meg a kéthelyi tsz állattenyésztő majorjával és szőlőjével. A termelőszövetkezet szakemberei nehezen állták az ostró- mot, Ny. G. Koritkov, aki ag- ronómus volt, olyan sok kérdést tett föl, főképpen a borjúhizlalás új módszerére vonatkozóan. Este a művelődési otthonban megnézték a vendégek a hamarosan Kalinyinban és környékén vendégszereplő Sorain- rn°gy Táncegyüttes műsorát. L. G. Ember járt a Holdon Armstrong a holdkomp lábánál. (Folytatás az 1. oldalról.) »Sas« útját. Nixon elnök a Fehér Hájban figyelte a holdraszállás eseményeit, mint közölték: »a tévé elé szögezve«. Az elnöknek Frank Borman, az Apollo—8 parancsnoka adott felvilágosításokat a leszállás mozzanatairól. A tv- és rádióállomások részletesen közvetítették a leszállást, egyenes adásban sugározva az űrhajósok és a földi irányítóközpont' beszélgetését az utolsó percekben. A holdraszállás a Kennedy elnök alatt, kilenc évvel ezelőtt kezdeményezett Apollo- program csúcspontjának számít. E program, tudományos céljain túl, az elnök egykori munkatársai szerint »presztízs-okokból« is született, s eddig nagyjából 24 milliárd dollárba került Két és fél centiméterre süppednek be Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egyedül volt a Hold felszínén. Az »űrcsizmák« mintegy két és fél centiméter nyomot hagytak a talajban. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrin kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját lábnyomait, majd próbát vett a Hold talajából, amelyet haladéktalanul továbbított társának a kötélen. »Mindent nagyon tisztán látok« — mondatta az űrhajós, aki addig még nem távolodott el messzire a lábazattól, s nagyrészt árnyékban tartózkodott. »Igen érdekes, hogy helyenként keni én y talajt érzek« — mondotta a földi központnak. Az űrhajós hamar felbátorodott, és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatokkal haladt. »Ügy tűnik, hogy ez vulkanikus kőzet« — hangzott az újabb észlelet. Magyarországi idő szerint röviddel hajnali negyed öt előtt Aldrin is kimászott a kabinból, és kipróbálta a mozgást a Holdon. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Aldrin elragadtatással szólt az első benyomásokról: »Nem olyan, mint az amerikai sivatagok, de nagyon szép« — mondotta Armstrong. »Csodálatos ez a magány« — jelette ki Aldrin. Az űrhajósok ezt követően eltávolították a védőburkot, az űrhajó lábazatára szerelt emléktábláról. Ez a tábla a Holdon marad, hirdetve, hogy itt lépett először az ember a Holdra. Az űrhajósok a tudományos program keretében megkezdték a talajminták begyűjtését, előbb egy különleges vákuumkamrába, majd egy számozott rekeszeket tartalmazó tartályba. Az ehhez szükséges mű szereket, a tudományos felszereléshez hasonlóan, az űrhajó oldalára szerelt tartályból vették elő. Magyarországi időszámítás szerint röviddel hajnali öt óra előtt, az űrhajósok látogatásuk emlékére kitűzték a Holdra az amerikai zászlót. A Hold és minden más égitest — nemzetközi megállapodások szerint — nem képezheti egyetlen ország tulajdonát sem. Miután befejezték a kőzetminták gyűjtését, fénykép- és filmfelvételeket készítettek, különböző mozdulatokat végeztek, kívülről ellenőrizték holükompjukat, közben megfigyeléseikéit részletesen közölték a földi központtal. Magyarországi idő szerint röviddel reggel hat óra előtt befejeződött a nagy kísérlet Elsőnek Aldrin mászott vissza az űrkabinba a létrán, majd Armstrong is követte őt. A rajt előtt a két űrhajós több órát töltött, pihenéssel, bár Armstrong nem tudott aludni a szűk helyen és Aldrin is inkább félálomban töltötte az időt. A hivatalos ébresztő után a megadott időpontban a holdkomp alsó, leszálló és felső, felszálló egysége, amely a kabint is magában foglalja, kis töltetek robbantásával szétvált és a hajtómű a magasba emelte a holdkomp felszálló, részét magyar idő szerint 18.54 órakor. A manőver , az előírásnak megfelelően sikerült. Emlékezetes, hogy az Apollo—10 útján ez a művelet nem sikerült tökéletesen, egy ideig- a holdkomp szabálytalan mozgást végzett, egy műszer helytelen beállítása következtében. Ezúttal a rajt kitűnően sikerült. A földi rádió- és tv-állomások közvetítették az űrhajósok tömör, csak a műszaki adatokat közlő beszélgetését a földi irányítóközponttal. »Csodaszép ...«, »Nagyon nyugodt rajt« — ezek voltak az űrhajósok első szavai a rajt után, amikor a holdkomp felemelkedett az égitest felszínéről. Az út kritikus szakasza hat percig tartott: ennyi idő alatt kellett a holdkompnak mintegy 16 kilométeres magasságba emelkednie — ebben a magasságban ugyanis Collins az űrkabinnal még akkor meg' tudja közelíteni őket, ha a rajt után a pálya nem sikerült tökéletesen. Magyar idő szerint 21 óra 35 perckor 22 másodpercre ismét működésbe léptek a holdkomp irányítórakétái, hogy az anyaűrhajóval való talá. I .s szempontjából a legkedvezoob helyzetbe hozzák a holdkompot. A »Sas« a találkozó tervezett időpontja előtt fél órával mindössze 67,5 kilométerre volt a vele koncentrikus pályán haladó Apollo—11-től, amelyhez másodpercenként 40 méteres sebességgel közeledett. A manővert a Hold túlsó oldalán végezték el. A Földre visszatérés kedden, magyar idő szerint a kora reggeli órákban kezdődik. A szükséges pályamódosítások után az Apollo—11 csütörtökön száll le a Csendes-óceán térségében, a Hawaii-szigetektől mintegy kétezer kilométerre. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. július 22.
