Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
Hem a beosztás teszi az embert A z eset, amelyet egyik termelőszövetkezetünk elnöke mesélt el, előbb megmosolyogtatott, aztán elgota dolkodta tott Az egyik állatgondozóról beszélt, akit korábban leváltottak brigádvezetői tisztéből. Munkájára alkalmatlannak bizonyult, ezért helyezték állatgondozói beosztásba. Ezt megfelelően ellátja, fizetése nagyobb lett, mint brigádvezető korában volt ö maga is dicsekedve mondta ezt el ott jártamkor. De ahogy az elnök mesélte, a volt brigádvezető felesége még mindig nem tudja az igazságot, mert emberünk szégyellte elmondani neki. Azóta több helyen jártam, más szövetkezetekben is találkoztam hasonló esetekkel. Egy másik tsz-elnök két példát is említett Egyszerre két középfokú vezetőt váltottak le, s helyeztek számukra jobban megfelelő beosztásba. Mindkettővel jó előre megtárgyalták a változást, lehetőséget biztosítva arra, hogy válasszanak a munkakörök között Az egyik megértette és helyeselte a vezetőség lépését, ő maga is belátta, hogy alkalmatlan több ember vezetésére. A másik — vele beszéltem is — megsértődött Bár az ellenkezőjét hangoztatta, minden szavából érződött ez. Fiatal, technikumot végzett szakemberek váltották B fel őket, kitűnően megállják a helyüket. A vezetőség húszharminc ember érdekében döntött így, s közvetve az egész szövetkezet érdekében. ármilyen szinten vizsgáljuk a vezető funkcióját, az rendelkezik bizonyos közös jellegzetességekkel. Ilyen például az, hogy a vezetőnek nagyobb a jogköre, mint a beosztott, a közösséget alkotó munkatársainak. Ennek konkrét megnyilvánulása az, hogy a vezetőnek nemcsak joga, de kötelessége egy vagy több hozzá beosztott embernek a munkáját meghatározni, irányítani, ellenőrizni, elbírálni. A középszintű vezetés is azt jelenti a szövetkezeteknél, hogy egy kisebb közösség munkáját kell egy meghatározott cél felé irányítani. Állandó ellenőrző és koordináló munkával jár ez együtt. Feladatát akkor tudja ellátni, ha ki tudja alakítani a munka- feltételeket és a közösség szociális légkörét, hogy munkatársai a cél felé haladjanak, azonosítva magukat avval. Ez azt jelenti, hogy ne csak a kiszabott munkát legyenek hajlandók elvégezni, hanem vezetőjükkel együtt gondolkodni és kezdeményezőkészségüket is a cél szolgálatába állítani. A jó vezető tájékoztatja munkatársait, meghallgatja KÖZÜGY a gazdálkodás hatékonyságának fokozása A gyenge tsz-ekben folytatott NEB-vizsgálat tapasztalatairól Megyénkben az elmúlt évben 63, az összes termelőszövetkezetünk csaknem egyhar- mada tartozott a kedvezőtlen adottságú, gyengén gazdálkodó szövetkezetek közé. Szövetkezeti tagjaink negyedrésze él, dolgozik ezekben a gazdaságokban. Már ebből a két adatból is jól látható, hogy eléggé számottevő az átlagosnál több gonddal, nehézséggel küzdő szövetkezetünk száma, és fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk rájuk, a lehetőségekhez képest segítsük, támogassuk ezeket a nagyüzeme- imíket. A közelmúltban zárult 55 népi ellenőrnek 205 napos vizsgálta. Azt elemezték, kutatták, hogy milyen tényezők hatnak hátrányosan a gazdálkodásra, másrészt, hogy milyen módszerrel lehetne javítani helyzetükön. Nem kívánunk a szerzett tapasztalatok mindegyikével részletesen foglalkozni, csupán néhány tanulságra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. Ismert és főként napjainkban sokat hangoztatott tény az, hogy a termelésszínvonal emelésének, a gazdálkodás javításának elsődleges feltétele a megfelelő anyagi-műszaki ellátottság. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek eszközellátottsága a megyei átlag alatt van. Ezt a helyzetet súlyosbítják még a rossz természeti közgazdasági viszonyok, a munkaerőgondok, a szakemberek hiánya. Mivel elsődleges feltételként az eszközellátottságot említettük, kézenfekvőnek kínálkozik a következtetés: a gazdálkodás javítása érdekében elsősorban ezen kellene javítani. Szükséges azonban nyomban m°«^egyezni, hogy korántsem ilyen egyszerű a megoldás./ Több oka is van ennek. A gazdálkodásra ható tényezők egy mezőgazdasági üzemben szoros összefüggésben, kölcsönhatásban vannak. Például hiába biztosított a szükséges anyagi műszaki alap, ha hiányzik a céltudatos szakirányítás. Másrészt ezeknek az alapoknak a megtermelése, éppen a gyenge gazdálkodási eredmény miatt rendkívül lassú, vontatott »A kör tehát bezárult« — mondhatná bárki, valójában azonban nem egészen így van. Hitelpolitikánk figyelembe veszi a gyenge szövetkezetek kedvezőtlen adottságait hiteligényeik elbírálása elhatároltan történik a jobb adottságú üzemekétől. Anyagi lehetőségeink azonban végesek. Mindezt figyelembe véve arra kellene törekedni, hogy ami lehetőség van, azt a legteljesebb mértékben kihasználjuk. A gyakorlat nemegyszer sajnos ezzel ellentétes tapasztalatot mutat Igaz az is — ezt híven tükrözte a vizsgálat hogy ezek a szövetkezeteink, ha lassan, mérsékeltebben is, de az utóbbi három évben fejlődtek. Jól emlékezhetünk, hogy három-négy évvel ezelőtt 5— 8000 forint volt itt a tagjövedelem, a múlt évben több mint tízezer forint Közrejátszott ebben az árrendezés, de nagy szerepe van az állami támogatás rendszerét szabályozó kormányhatározatnak is. Ez utóbbi tényező hatására vitathatatlanul nőtt a gazdálkodás biztonsága, javult a pénzügyi egyensúly, s nem utolsósorban lehetőség nyüt a korszerű munkadíjazás bevezetésére, ami viszont kedvezően hatott a munkaerő-ellátottságra. Amit korábban említettünk, ennél a gondolatnál ismét igazolódott: a jelenségek, a tényezők szoros összefüggésben, kölcsönhatásban vannak. Éppen ezért a kibontakozás érdekében teendő ' intézkedések is sokrétűek. Egy bizonyos. A gyengén gazdálkodó, kedvezőtlen adottságú szövetkezeteink gondja valamennyiünk gondja. Helyzetük, eredményeik javítása közös érdekünk. Ezért lényeges, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk segítésükre. Természetesen dön tő, hogy az «dott lehetőségeket maga a szövetkezet céltudatosabban, jobban használja ki Vörös Márta azok véleményét, javaslataikat, közösen határoznak. A ve-' zetéshez a nagy tapasztalaton alapuló emberismereten kívül középszinten is etikai beállítottság szükséges. Legyen tekintélye a brigádvezetőnek vagy csoportvezetőnek munkatársai előtt. Ezt magatartásával, hangnemével, példamutatásával érdemelje ki. A példának hozott brigádvezetők egyikének leváltásához nagymértékben hozzájárult nem megfelelő modora. Egy másiknál a tekintély hiánya okozta ezt Gyakran nézett a pohár fenekére, néhány esetben munkahelyén is italosán jelent meg, így nem is nyerhette el munkatársai tiszteletét A termelőszövetkezetek, ipari vállalatok középszintű vezetőinek kiválasztása probléma. Többnyire nincs mód árra, hogy pszichológus állapítsa meg a beosztásra való rátermettségüket. A kiválasztás a helyi vezetőség dolga. Minden esetben figyelembe kell venni az alapképzettséget szakképzettséget korábbi munkaeredményeket, rátermettséget, képességeket. Ahhoz, hogy valakit e posztra jelöljenek, szükséges, hogy az illető megfeleljen bizonyos követelményeknek. érlegelni kell, menynyi lendületet, alkotó erőt, magabiztosságot lehet tőle elvárni. Menynyire önálló. Képes lesz-e beosztottjait aktivitásra serkenteni? Az sem mindegy, hogy gondolatait milyen világosan tudja a brigádtagok elé tárni. Nem minden ember felel meg minden poszton. Akár rátermettségének hiánya, akár szaktudásának elégtelensége indok arra, hogy helyét más, nálánál alkalmasabb emberrel töltsék be. A szinte hétről hétre fejlődő technológia is képzett vezetőt kíván. Nem a beosztás teszi az embert Az a lényeg, hogy posztján mindenki egész emberként tudjon helytállni. Ez saját érdeke és a munkahelyé is. Leskó László Integra dominó és a többiek A vágányzár tíz óra hosz- öt vagonban tudtak csak el- szat tart szállítani, az építkezés befejezése után négy kocsi viszi el mert — szakmyelven így fogalmaznak — húszról huszonöt tonnára emelkedik a hézag nélküli pályán a tengelynyomás. A vasút a megújhodás korába lépett. * Ez itt a déli parton nagyon sok munkát jelent. Amíg Fonyódig elértek a pályával, 613 000 köbméter földet mozgattak meg. A hídakba, aluljárókba és a sínek alá nem kevesebb, mint 76 000 köbméter bányakavicsot raktak. Nagyrészt Gyékényesen termelték ezt A tízezer tonnányi sínt pedig Diósgyőrben készítették. Meddig marad korszerű ez a vonal? — Huszonöt-harminc évig. M Nincs megállás. Az iramot a mindent tudó gépek diktál« ják, s csak a néger barnára sült pályamunkások nem kapják fel a fejüket, ami.cor a vasból készült vagon oldalán zuhogni kezd a kő. A beszédet elnyeli a dübörgés. Nézelődni lehet csak. A technika — amelyet a Balaton déli partján húzódó vasútvonal re- kostrukciójához felvonultattak — leköti az embert A nyári nagy' forgalom miatt most csöndesebb sínekre küldték a gépeket: át Zalába, Nagykanizsa mellé. Itt pipál a vagon- sor elején a gözmozdony, mögötte pedig rostálógép szedi ki a kavicsot a megemelt sín alól, s szállítószalagon küldi a hosszú vagonsor valamelyikébe. A gép tizenhat ember munkáját kéri, s a vágányzár ideje alatt 200—300 métert halad előre. — Kevés? — kérdi az építkezés vezető mérnöke, Bélái László. — Ezt a munkát eny- nyi idő alatt tízszer több emberrel lehetne csak elvégezni. A pályakocsi döcögve halad velünk a legközelebbi állomásra. Ütköben mondja földest Gyula, a vasútigazgató helyettese: — Fonyódig kész az új pálya. Ilyen lesz majd mindenütt: hegesztett sínek, nagyobb tengelynyomás, gyorsabb vonatok. Csak ez a lehetőség a korszerű követelményeik kielégítésére. Mibe kerül ez? — kérdem, s alig hiszem a számot: több mint ötszázmillió forintba. Az 1966-ban megkezdett építkezést csak 1971-ben fejezik majd be. S akkor mit tud ez a pálya? Elbír százhúsz kilométeres sebességet, de a vonóerő miatt csak százzal közlekednek a vonatok. S még egy számot föl jegyzek: azt a súlyt, melyet eddig VEGYSZEREK ÉS BOLTOSOK A kérni záció növekvő arányai nemcsak haszonnal, nemcsak eredményekkel járnak. Alkalmazásukról egyre inkább nem mondhat le a mezőgazdaság. Ugyanakkor fennállnak, sőt — valamennyi élőlényre nézve — arányosan növekszenek a vegyszerezéssel járó biológiai veszélyek. Ezzel is számolnunk kell a kemizációnál arra törekedve, hogy az élővilág szennyeződése lehetőleg minimális legyen. Világméretekben az emberiség egyik nagy problémájaként emlegetik ezt a kérdést, miközben tudósok, agrár- és közegészségügyi szakemberek ezrei gondolkodnak megoldásán. Egy ilyen megoldás, egy ilyen óvintézkedés a sok között az, hogy a különböző háztáji gazdaságokban is használatos mérgeket, peszticide- ket kis tételben, szakszerű és kifogástalan előrecsomago- lásban hozzák forgalomba Legalábbis külföldön. Voltak nálunk is ilyen törekvések, de velük is úgy jártunk, mint számos hasonló új és hasznos, korszerű áruféleséggel: kevésnek bizonyultak. Egy ideig a Budapesti Vegyi Művek 1 kilogrammos »kiszerelésben« is gyártotta a porozószereket Majd »eltűntek« a forgalomból ezek a kis csomagok. Emiatt nagyobb, 20—25 kilós tételekben kerültek a vegyszerek a különböző vegyesboltokba Árusításuknál egyre több szabálytalanság történt Az idei évben eddig az AGRQKER mintegy 600 mázat vegyszert adott át az ÁFÉSZ vegyesboltjainak, melyet a háztáji gazdaságok részére kis tételekben mérték szét. Nemegyszer azon a mérlegen, amelyen előtte és utána élelmiszereket in ethetyezMc. Jogosan kifogásolták más esetekben a különböző vegyszerek tárolását és azt is, hogy illetéktelenek, méregkezelői vizsgával nem rendelkezők foglalkoztak a mezőgazdasági vegyszerek árusításával. Erre hívta fel a figyelmet nemrégen a Somogy megyei KÖJÁL is, amikor tájékoztatást tartott a vegyszerárusítással is foglalkozó mintegy 130 ÁFÉSZ-boltvezető részére. Ezen az értekezleten több javaslat is fölmerült Egyebek közt egyfajta megoldás lehetne az is, ha a termelőszövetkezetek vállalni tudnák a háztáji gazdaságokban szükséges permetezési munkálatokat Végleges megoldást azonban mindenképpen csakis szigorú országos rendelet hozhatna. Erre vonatkozik a megyei KÖJÁL fölterjesztése is: az Egészségügyi és a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium közös intézkedésére volna szükség Vagyis tiltsák meg a vegyszerek boltokban való kimérését és csomagolását. Kis tételekben, korszerű csomagolásban kellene árusítani a különböző porozó- és permetezőszereket a háztáji gazdaságok részére. Nagy munka a rekonstrukció. Azt mondják, naponta ötszáz- ötven-hatszáz tonna anyagot — égy egész vonat rakományát — kell megmozgatniuk a munkásoknak és a gépeknek. Hogy ezt meg ehessék, sokban segítik őket A Lábatlanban készülő beton talpakra Kaposváron erősítik a síneket Gyöngyösről érkezett különleges szerelvények szállítják ezt a helyszínre, s hogy gyorsabban menjen a munka, mindent előre gyártanák. Még a hidakat is. Perzselő napfényben Bala- tonfenyvesen találkoztunk a hídverőkkel. Nem a csordogáló patakkal, hanem a vázzal bajlódtak. A tervek alapján itt a szárazon készítik el a híd elemeit aztán kocsira rakják, s viszik a helyére. Nemcsak híd, aluljáró is készül itt Balatonlellére. — És mindig pontos? — A hídnak passzolni kell — hallom a választ. — Akik ezt csinálják, értik a mesterségüket. így rovidebb idő alatt kerül a helyére, s csökkenhet a vágányzár tartama. A fát mindenütt felváltja a beton. Ez jobb, korszerűbb. Később Balatonszemesen még hozzáírom: tetszetősebb is. Csaknem teljesen kész az új állomás. Rauch János mérnök, az építés vezetője ezt mondja: — A legszebb lesz a Balaton-parton. Ami még a munkában hátravan, azt szavakkal rajzolja le. A déli part első aluljáróját szépen beburkolják. A Balatonhoz illő új állomásépületet húznak fel. Később hallom még, hogy nemcsak itt* hanem mindenütt a parton kicserélik az idő szürkítette épületeket. Hosszúak az új állomások. A válasz egyszerű: »Meg kellett nyújtani, hogy elférjen rajtuk 120 tengely.« — Mit jelent ez? — kérdem. — Hatszázhatvan méter hosszú vonatot. Üj fogalommal ismerkedem» egy nagyon okos berendezés nevét emlegetik. Így hangzik: Integra dominó. A furcsa név automata biztosítóberendezést takar. — Ez elvileg -kizár minden balesetet — mondják. — Ha a pálya foglalt, a jelző csak pirosat mutathat, s ha a vágányon vonat áll, nem engedi átkapcsolni a váltót. Ezt már szerelik Balatonaligán, s meglesz végig az egész parton. A nagy célok érdekében sok apró munkát kell elvégezni. Amikor az adatokat sorolták, egy számot különösen megjegyeztem: eddig háromezer tonna kapcsolószert építettek be. — Ilyen nagy munkánál fontosak a határidők — mondom. — Nem könnyű tartani — válaszolja a vasútigazgató helyettese. — Pontosan kell érkeznie az anyagnak, s a határidő sem közömbös. Tavasszal a sok eső okozott gondot. A vasútnak pedig nagy ellensége a víz. Ezért kell — ólt, ahol rossz szerkezetű az altalaj — bányakavicsból javítóréteget építeni. Este van. A vágányzárat feloldották. Vonat vágtat el mellettünk. Az igazgatóhelyettes ezt mondja: — Nincs szebb látvány, mint a száguldó szerelvény. Kercza Imre „Nincs semmi titkom, Bizakodunk, hogy az ehhez szükséges rendelkezések nem késnek sokáig Ám a boltvezetőknek addig is mindenütt meg kellene tartaniuk a vegyszerek tárolására és kimérésére vonatkozó — törvényerejű — óvintézkedéseket Önmaguk és a vásárlók, a falu lakossági érdekében. És ha a szép szó hatástalan, érvényesüljenek a szabálysértési rendelet — mint ismeretes — jelentékeny ösz- szegű büntető szankciót W. K. Olyan asszonyt kerestem Görgeten, a Búzakalász Termelőszövetkezetben, aki eddig a legtöbb munkaegységet szerezte.-r Van itt sok jó dolgos asszony — fogad Horváth János elnök —, de hetvenhét egységet, mint B aloghné, egyikük sem tudott összegyűjteni. Nagyon szorgalmas, ő sosem mond nemet, ha valahová hívják. A brigádvezető elkísér a dohányföldre. Sokan hajladoznak itt, fiatalok, idősebbek kapálják a dohányt. — Rögtön szólok neki — indul a brigádvezető. Nézem a fürge kezű asszonyokat, próbálom kitalálni, melyikük lehet Balogh Sán- dorné. Végül egy piros köté- rtyes fiatalasszony teszi le a kapát, és jön ki a tábla száléra. Már messziről szabódik, zavartan igazgatja kendőjét. — Nem tettem én semmi különöset, amiről írni kellene — mondja, miközben a földet dörzsöli le kezéről. — És a hetvenhét munkaegység? Hogy sikerült eny- nyit teljesíteni? — Már a többiek is faggattak, de nincs ennek semmi titka. Ha munka van, mindig megyek, öt évig bedolgozó voltam, két éve lettem tagja a szövetkezetnek. Anyósom otthon van, ö ellátja a háztartást. Két nagy lányom van, ők segítenek neki. Én meg tavasztól, minden munkában ott vagyok. Csak akkor hiányoztam, amikor a háztájiban dolgoztunk. Kevés beszédű, határozott asszony benyomását kelti. Eredményének nem tulajdonít jelentőséget, szerinte ez a természetes. — Hamar eltelik itt egy nap. Tréfálkozunk, beszélgetünk a többiekkel munka közben, aztán egy-kettőre végzünk a kapálással. Igaz, most az eső egy kicsit hátráltatott bennünket, de szerencsére ismét itt a jó idő. A dohány különösen szereti a napot. A többiek felé nézeget. — Hű, ezek, aztán itthagytak engem! — tekintete árván maradt kapáján akad meg. — Megyek is, mert nagyon lemaradok tőlük! Társai eltűntek a dombhajlatban. Szapora léptekkel indul vissza, sietve folytatja a félbehagyott sor kapálását. F. É. COMOGTI NÉPLAP 1969. Július 2*.
