Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
Hiúságból börtön Igazi szélhámos. Nem fogy ki a halandzsából, szemrebbenés nélkül hazudik. Hallgatásom felbátorítja, nem is sejti, hogy ez a szótlanság . nem a feszült figyelem, hanem a meghökkenés jele. Nevetni kellene vagy az asztalra csapni, hogy hagyja már abba, és próbálkozzon meg igazmondással is. az , — Ügyemben a legrövidebb "időn belül fordulatot várok, igen, magas helyről kapok segítséget. i — Megnevezné pontosabban, kiről van szó? — Bár hibát követek el megmondom. S valóban megnevez egy vezető állású, állami funkcióban dolgozó politikusunkat Nevét nem írom ide, ilyen piszkos ügy kapcsán nem illendő említeni. — Gondolja, hogy »-patrónusa« kisegíti a börtönből? — Államérdek, hogy kikerüljek innen. Olyan találmányokkal rendelkezem, amelyek sok hasznot hozhatnak az országnak. Milliókról van szó. Egy nyugati nagyháta- lom már érdeklődött is, egymillió dollárt ígértek- Én azonban tudom, hogy mit kell tennem. Tudom, hogy vannak állampolgári kötelességeim. Ez már arcátlanság. Vállonveregető stílusban állampolgári kötelességekre hivatkozik egy többszörösen büntetett előéletű, a közösségnek legtöbbször csak ártó ember. Nagy János furcsállja tiltakozásomat, idáig abban a meggyőződésben élt, hogy »beveszem« a szövegét. — Lenne szíves inkább a múltjáról pár szót ejteni?! Beszédes kedve feltűnő módon alábbhagy, úgy kell kihúzni belőle a szavakat. Egyébként egyáltalán nem csodálkozom, hogy ennél a témánál legszívesebben a hallgatás homályába burkolózna. Harmincnyolc éves korában, 1952-ben ült előszűr a vádlottak padján. Társadalmi tulajdont károsító csalás miatt nyolc évre ítélték. A börtönben két és fél hónapos tanfolyamon vett részt. Kedvezménnyel korábban szabadult, de befolyással való üzérkedés miatt újabb hétévi szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után sehogy sem tudott belenyugodni, hogy környezete nem adja meg az elvárt tiszteletet. Üjabb büntetést megalapozó ötlete támadt A börtönben annak idején kapott egy bizonyítványt a tanfolyam elvégzésétől. Végrehajtott pár »apró« módosítást, és a tanfolyamból máris évfolyam lett, a két és fél hónapból pedig öt év. Lejárt személyi igazolványába szakképzettségül gépészmérnököt, a foglalkozás rovatba pedig műszaki vezetőt tüntetett fel. Nem ez volt az egyedüli hamisítása — de ismerjük á közmondást: addig jár a korsó a kútra ... — Ügy tudom, különösebb anyagi előnyt nem jelentettek magának ezek a hamisítások. Miért volt szüksége rájuk? — így találtam helyeinek. Később már nem volt visszaút, minden papíromat így .'.illett kitöltenem, különben 1-buktam volna. — Így is ez lett a vége. — Kicsi ügy ez kérem, nem is értem, miért csaptak ekkora felhajtást. — Mintha újabb irat is érkezett volna a bíróságra. Valami kézi fúróberendezésnek keit lába... — Semmiség. Majd tisztázom magam. Állandóan fölényeskedik, szüntelenül a »felsőbb« segítségre hivatkozik. — Nem veszi észre végre, hogy senki nem hisz magának? Mindenki tudja, hogy nem mond igazat. Átlátszó és pillanatok alatt megcáfolhatok a meséi. — Maga sem így vélekedik majd, ha onnan fentről megérkezik a segítség. Egyébként is akartam már a sajtó ellen pert indítani, egy régebbi aprócska ügyemben nem a legkedvezőbben foglalt állást. Akkor meggondoltam magam ... Már fenyeget is. Aztán pár Perc múlva éppen a sajtó segítségét kéri. — Segítsenek, hogy a találmányai eljussanak oda, ahova szánom őket. Nem szolgálnak rossz ügyet, ha megteszik. — Hol vannak a találmányai? — Senkinek sein szoktam mutogatni őket, egy részüket a lakásomon tartom. Természetesen még igen kezdetleges állapotban vannak, mert ugye, nem olyan könnyű azokat kidolgozni... — Az előbb azt mondta, ‘élj esen kész állapotban vannak. Mormog valamit — Tulajdonképpen milyen találmányokkal rendelkezik? — Lézersugár-generátor, belső égésű gázturbina, keringő dugattyús rotáció összesen tizenötféle Lesi, milyen hatást váltott ki a szakszövege Válaszul emlékezetébe idézek egy másik »találmányát«, melynek lényege: hogyan lehet megpróbálkozni a bíróság félrevezetésével. Feleségével együtt a fél kilencre hirdetett tárgyalásra igyekeztek Nagy János azonban a bíróság kapujában azzal, hogy elintéz valamit, elköszönt feleségétől. A tárgyalásra helyette egy távirat érkezett. Nagy Jánost sürgősen az Igazságügy-minisztériumba idézték — mondja a sürgöny. 8.32-kor adták föl, két perccel a tárgyalás kezdete után. Nem nehéz kitalálni, hogy Nagy saját magát rendelte fel Budapestre. A következő tárgyaláson aztán »revolverezni« akart az Igazságügy-minisztériummal, de hamar lehűtötték. * * * Nagy Jánost a Kaposvári Járásbíróság dr. Balajthy Sándor tanácsa közirat-hamisítás miatt kétévi szigorított börtönre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyektőL Pintér Dezső Ásó, kapa, nagyharang Mindig szép lesz? — Visszatérő „páciensek“ Hogy hívják a menyasszonyt? Kaposváron az év első felé- bon háromszáztíz házasságot kötöttek, azaz negyvennel többet, mint tavaly az első félévben. Dr. Tar Imre, a városi tanács anyakönywezetője elmondta. hogy sokkal több fiatal köt házasságot, mint korábban. Akik még nem töltötték be a tizennyolcadik életévüket, alig várják, hogy nagykorúak legyenek, mert ezen alul csak gyámhatósági engedéllyel házasodhatnak össze. — Előfordult-e már, hogy nem adtak engedélyt a házasságkötésre? — A napokban volt egy eset Tizenhat éves a kislány, azt mondtuk, várjanak egy kicsit Amikor mi nem látunk okot a beavatkozásra, akkora szülők jönnek, hogy ellenzik a házasságot^ akadályozzuk meg. Erre persze nincs lehetőség. — Melyik a leggyakoribb életkor a menyasszonyoknál és a vőlegényeknél? — Tizennyolc—húsz óv a lányoknál, húsz—huszonöt a fiúknál. — Volt-e visszatérő »páciense«? — Hogyne, több is. Egyikük három év alatt kétszer nősült — Milyen tanácsot szokott adni az ifjú pároknak? — Tanácsot soha nem adok, inkább gondolatokat ébresztek bennük. A szeretet, egymás megbecsülése, a kölcsönösség — ezeket a 'fogalmakat ajánlom a figyelmükbe. No meg Goethét és Shakes- peare-t — Elnézést, de hogy kerül MINDEN PERC DRAGA Egymás mögött halad a két gépóriás, nyomukban tüskésen meredezik a tarló. Mesz- sziről a pótkocsi játékszernek tűnik, ahogy odaáll a kombájn mellé, és a tartályból zizegve ömleni kezd a búza. — Jó napunk lesz ma — jegyzi meg Éger László kom- bájnos. Az égre, aztán az áradatként ömlő gabonára tekint. Nehéz lenne kitalálni, hogy az időjárásra vagy a termésre célzott. A másik gépen üld Pataki Béla feszülten figyeli, lesi a pillanatot, mikor az előtte haladó kombájn nyomában újra elindulhat ő is. Mintha forró levegőt lélegezne a tarló. Fonai Jenő traktoros nevetve jegyzi meg: — Ez az, ami kell nekünk, erre vártunk. Hiszen eddig az időjárással annyi bajiunk volt, mint nem mostanában. De azt hiszem, nemcsak itt, az egyesült batéi November 7. Tsz-ben voltunk így ezzel. Másutt is van ok panaszra. — A még lábon álló búzára tekintve hozzáteszi: — Sót, mi még örülhetünk! Nekünk legalább nem kaszálta, döntögette össze gabonáinkat a vihar. — Vasárnapi műszak7 — Természetesen dolgoztunk. Aratásban nincs hétkö- nap és vasárnap. Ha jó idő van, menni kell. Meg kell becsülni az ilyen szép termést. Mondják, volt olyan tábla, amelyik 25 mázsát adott. Büszkeség és öröm csendül ki a mondatból. — Ügy nézem, itt is meglesz a húsz mázsa. Tegnap délután a két kombájn 454 mázsái takarított be. — Most minden perc drága. Sürget az idő. Ha többet szenvedhettünk volna a melegtől, akkor már az aratás vége felé járnánk. De így?!... Sok vár még ránk. Vres vontató kanyarodik a táblára, a teherrel megrakott magtár felé indul. Feldübörögnek a kombájnok, nyomukban leborotválva, tüskésen meredezik a tarló. V. M. „<*% 'v> ' TÍ* ••• «•'•x'-v y.XX'.i. > a költő és a drámaíró a házasságkötőterembe ? — Goethe azt mondta, hogy az udvariasság minden megnyilvánulásának erkölcsi alapja van. Shakespeare pedig úgy vélekedett hogy nem szeret az, aki nem nyilvánítja. Ezen a két mondaton érdemes elgondolkodnia minden párnak. — Divat-e a külföldivel kötött házasság? — Divatnak nem nevezném, de előfordul. Ebban a félévben két kislányt vittek el Kaposvárról. — Hogyan viselkednek a házasulandók az anyakönyvvezető előtt? — Általában megilletődot- ten, átérzik ezt a pillanatot A hozzátartozók, elsősorban a szülők elésraékeny ülnek, aztán, olyan is vsai, aimkoT a menyasszony is szipog. — Nehéz kimondani az igent? — Nehéz. Van, arra kor kétszer mondják egymás után, mert az elsőt még én is alig hallom, nemhogy a hátul állók. — És az aláírás?? — Az előzetes adatfel vétóikor már szólok, hogy a menyasszony gyakorolja az asszanynevét, de volt olyan lány, aki alig tudta megfogni a tollat — Mondott-e már valaki nemet? — Ügy hat—nyolc évvel ezelőtt egy férfi valamilyen lakásügyet akart így megoldani, s határozott nemmel válaszolt Jól hallotta a kérdést? — érdeklődtem nála, mire erősen a szemembe nézett és közölte, hogy igen. Természetesen nem adtam őket össze. — Extra történet? — Nyegle fiatalember jött be hozzánk, odaadta a menyasszonya és a saját igazolványát azokból írom ki az adatokat. Hogy ellenőrizzem, még egyszer megkérdeztem, hogy hívják a menyasszonyát. Erre elkérte a személyit és elolvasta belőle a nevet. Megkértem őket, hogy jöjjenek vissza három óra múlva, addigra talán már összeismer- kodnek. — Favorizált hónap? — A május, a december, meg az október, amikor vége a szüretnek A napok közül a szombat a leggyakoribb. — Eddigi csúcs? — Húsz esküvő egy nap, július 12-én, szombaton. Volt 'egy másik nap, amikor tizennyolc párt adtam ossza Saly Géza A. VEINER — G. VEINER: NYOMOZÁS — Bármit is mondasz, ennél még a mahonka is jobb. Ezek a füstszűrös cigaretták besavanyítják a tüdőmet. — Sarapov lassan, kimérten szűri a szavakat, mintha a fogsorán mérlegelné őket. Tyihonov viszont türelmetlenül dobol a szék karfáján, s alig hallhatóan dönnyögi: — Érthetetlen ... Sarapov nyugodt: — Megtaláljuk, ne félj semmitől. — És ha nem? — Különbeket is elcsíptünk már. — Akkor inkább erről beszéljünk, ne a mahorkáról! Sarapov teát tölt a magas kristálypohárba, akkurátusán k*avargatja. Tyihonov behunyja a szemét. Nem álmos. Inkább türelmetlen. Sarapov tapintatosan mormolja. — Ébresztő. Ébredj, fiacskám. Kezdjünk dologhoz. Tyihonov kinyitja a szemét és felüti a dossziét, amelynek borítóján ez áll: »A 2834. sz. bűnügy aktái. Tárgy: T. Sz. Akszjonov polgártársnő meggyilkolása. A nyomozás kezdete: 1966. február 14. Befejezése ...« HÉTFŐ A szél elállt, sűrűsödött a hóesés. Csodálatos csend volt, amelyet hirtelen átható kiáltás tört meg. — Mi ez? — kérdezte Tyihonov a sarkon posztoló rendőrtől. — Ezek az átkozott pávák... Itt a botanikus kertben ketrecben tartják őket. Az ember csak csodálkozik: milyen királyi madarak, a hangjuk meg egyenesen nevetséges ... — Rendben. Kérem a lámpáját. A lámpafény kihasított egy fényes kört a sötétségből. A kör közepén feküdt a holttest. Tyihonov hirtelen arra gondolt, így világítják meg az artistákat Is. Térdre ereszkedett. Első megfigyelése az volt, hogy az asszony szempilláján már nem olvadtak meg a hó- pelyhek, mégis úgy tűnt, az asszony nyitott, nagy szeme megrebben az erős fénytől. Ez azonban csak optikai csalódás volt. Az asszony mozdulatlanul feküdt és csodálkozó mosollyal nézte az erős fényen át a sötét eget... Tyihonov óvatosan, a szélénél fogva tartotta maga előtt az asszony táskáját. Az asztali lámpa melegétől .olvadni kezdett a ráfagyott hó, a fekete bőrt belepte a pára. Tyihonov felkattintotta a zárat, és egy fehér papírlapra borította a táska tartalmát. Egy csomag »Jáwa« cigaretta, jegyzetfüzet, töltőceruza, szempillafesték, egy tízrubeles bankjegy, némi aprópénz, pudertartó és egy fehér zsebkendő hullott a papírra. Tyihonóvon kényelmetlen érzés vett erőt, mintha engedély nélkül lépett volna be egy idegen életbe... Egy idegen halálba... A táska oldalzsébében boríték lapult, mellette az asz- szony igazolványa. Barna könyvecske, aranybetűs felírással: »Akszjonova, Tatjána Szergejevna, a Sztrana Szov- jetov különtudósítója«. A fényképen: nagy, csodálkozó szemek, a száj szegletében mosoly bujkál. A portos borítékon látszott a moszkvai posta- hivatal bélyegzője. Egy kockás iskolafüzetből sietősert kiszakított papírlapot tartalmazott, rajta ez állt: »Maga aljas és gonosz! Hanem hagyja békén, hamarosan pórul járhat. Rendkívül veszélyes helyzetbe hozza önmagát.« »Kezdetnek nem rossz« gondolta Tyihonov. A címzés: Moszkva, Tyoplij utca 67., 12. sz. lakás. T. Sz. Akszjonövnának. Tyihonov felemelte a tele fonkagylót. — Nyilvántartó? Itt Tyiho nov a bűnügyi rendőrségtől. Akszjonova Tatjána Szergejevna újságírónő adatait kérem. Igen. Köszönöm. A feladót nem tüntette fel a boríték. A levelet két napja kézbesítették. A jegyzetfüzet majdnem üres, csak első két oldalára írt a gazdája. Helyesebben nem is írt: rajzolt. Vonalakból rótt apró figurák, közöttük rövid mondatok, mondat- töredékek: »Feni a fogát«, »A gyűlölettől fehér a szeme«. »Az öreg Oduvancsik«, »Szörnyű, hogy még mindig...«, »Lehet, hogy mégsem ő?«, »0 az.« — Jevsztyignyejeva polgártársnő, fnondjon él mindent sorjában. ^ — Az elejétől? 4 — A legelejétől. — Szóval Nyura felkeresett? a jégszekrény miatt... J — Ki az a Nyura? Anna Latina? — Hát persze. Ki lenne1 más? Neki ZIL jégszekrénye, van, nekem meg ... — Arra kérem, onnan kezdje, hogy kiértek az utcára. (Folytatjuk) A Nagyberki Tőzegkltermelő Vállalat azonnali belépésre FÖLVESZ autószerelőt, hegesztőt, villanyszerelőt (autóvillamossági vizsgával rendelkezők előnyben). Fizetés megegyezés szerint. Ütiköltséget fölvétel esetén térítünk. Minden második héten szabad szombat. Jelentkezés a vállalat központi irodájában, Fonyód, Berekszél. (9010) Nehéz és könnyőgép-kezelői vizsgával rendelkező gépkezelőket és egy auté-motorszerelőt felveszünk változó munkahelyre. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a Somogy megyei Útépítő Vállalat központjában, Kaposvár, Ady E. u. 8. (58921) B somogyi néplap Vasárnap, 1969. július 20.
