Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

Gondolatok egy sajtókonferencia után: 1 HALATOK AZ fRDEMMS KÖZÉPPONTJÁBAN Levelek és kérdések százai özönlöttek a Magyar Rádióhoz, amikor híre ment, hogy közér­dekű témákkal foglalkozó ötö­dik sajtókonferenciáját a Ba­latonról rendezi meg. S bizonyára tíz- és tízezrek hallgatták a Kossuth rádió július 14-i egyenes adását a balatonfüredi Annabella Szál­lóból, ahol a sajtó és rádió képviselőinek Veszprém és So­mogy jnegye tanácsi vezetői, a kereskedelem és a vendég­látóipar illetékesei nyilatkoz­tak a Balatonról. Érthető a nagy visszhang: évente mint­egy hárommillió hazai és majd egymillió külföldi ven­dég látogat el a magyar ten­ger partjára. Egyiküknek sem közömbös, hogyan fogadják őket Gyakoribb tájékoztatást — Mi lesz a Balaton vizé­vel? A kispénzű emberek ho­gyan juthatnak olcsón telek­hez? A feltöltés, a parti sávok kialakítása milyen ütemben történik? A Balatonért felelő­sek munkáját hogyan lehetne tervszerűbbé tenni, jobban ösz- szehangolná? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések érkeztek az ország kü­lönböző részeiből a rádióhoz, de ilyen tartalmú leveleket tucatszámra kaptak és kap­nak az országos és a megyei — főleg a dunántúli — lapok szerkesztőségei is. Ezek bizonyítják: alig akad hazánkban olyan ember, akit ne érdekelne közvetve vagy közvetlenül a Balaton , sorsa. Hiszen mindenütt a part men­tén kis hétvégi üdülők ezrei épültek fel az utóbbi években, és a SZOT beutalóival is év­ről évre több ember jut el az ország különböző tájairól a Balatonra. A lapokban rendszertelenül megjelenő, vagy a rádióban, a televízióban esetenként el­hangzó információkat nem tartják elegendőnek. Jogos az az igény, hogy gyakoribb, ala­posabb tájékoztatást nyújtsa­nak azok, akik ismerik a tó fejlesztésével kapcsolatos ter­veket. — Közöljön a sajtó megbíz­hatóbb adatokat a Balatonról — kérték a jelenlevő tanácsi vezetők. Erre akkor nyílik mód, ha a megyei tanács a sze­zon megkezdése előtt és be­fejezése után rendszeressé te­szi a sajtótájékoztatókat. Per­sze fontosabb intézkedések, rendeletek életbe lépése előtt más alkalommal is. Árak és érdekvédelem A kérdések között gyakran ismétlődött — s erről a sajtó- konferencián is szó esett —, hogy a Balaton-parti szórako­zóhelyek árait nem a kisem­berek zsebéhez mérik. Való­ban így van. Mindenki jogos büszkességgel mutatja külföldi ismerősének a'siófoki Európa, a füredi Marina szállót, a ra­gyogó éttermeket. Azonban nem minden nyaraló teheti meg hogy ezekben a szállók­ban, esetleg a szállók étter­meiben, presszóiban — nem beszélve az osztályon felüli bárokról — eltöltsön egy es­tét Szükség lenne olyan olcsó harmad-, esetleg másodosztá­lyú szórakozóhelyekre, ahol a kis keresetű emberek is meg­fordulhatnak. Különösen az if­júságnak kellene ez a Balaton mindkét oldalán! Jelenleg ugyanis az a tapasztalat, hogy jó zenekarokat, szórakozási le­Felszabadulási emléktúrák 1970-ben ünnepeljük felsza­badulásunk 25. évfordulóját. Az ünnepi időszakban az IBUSZ felszabadulási túrákat indít az ország legkülönbö­zőbb tájaira. A két-háromna- pos kirándulásokat autóbusz- szal bonyolítják le. A kirándulások alkalmával az utasok megismerkedhetnek történelmi emlékhelyekkel, amelyekhez hagyományaink vagy szocialista építésünknek egy-egy jelentősebb eseménye fűződik, A túrákon részt ve­vők — szakszerű vezetéssel — megismerkedhetnek sok léte­sítménnyel, termelőüzemmel. A programban ezenkívül a szokásos történelmi, néprajzi, táji látványosságok, baráti ta­lálkozók, koncertek, lovasbe­mutatók, népi műsorok is sze­repelnek, méltón a felszaba­dulás jubileumi évéhez. Az IBUSZ a felszabadulási túrákra meghívja a szomszédos baráti országok hazánkban tartózkodó turistáit is, to­vábbá a .szovjet testvérváro­sokból hozzánk, érkező turis­tákat. Az 1970-es esztendőt a Magyarok Világszövetsége ju­bileumi évvé nyilvánította, s ebből az alkalomból igen so­kan látogatnak majd haza a világ számos országában élő magyarok közül. A felszabadulási túrák út­vonala az ország egész terű letét behálózza. Az ünnepi or­szágjárás során sok tízezer ember ismerkedhet meg lakó­helyétől távol eső, más tájak látványosságával, alkotásaival. Felszabadulásunk 25. évfor­dulójának és a Tanácsköztár­saság tiszteletére a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség is ju­bileumi túrákat szervez. A jubileumi túra és az augusz­tus 19—20-i tanácsköztársasá­gi kulturális fesztivál prog­ramja megyénkben a követ­kező lesz: A jubileumi gyalogtúra részvevői augusztus 13-án in­dulnak Balatoni enyvesről, majd Balatonkeresztúr érinté­sével érkeznek Kéthelyre. Ez­után Marcali község határában a marcali járási KlSZ-bizott- ság fogadja a fiatalokat, majd közösen megkoszorúzzák az 1919-es emlékrhűvet. Marcaliból 14-én indulnak tovább Böhönyére. Az útvo­nalon érintett kis községek úttörői és KISZ-tagjai fogad­ják a túrázókatilletve közös programokat szerveznek. Együtt keresik föl a történel­mi helyeket, találkoznak a 19-es veteránokkal. A programban gazdag túra 15-én Csurgón folytatódik. A somogyi fiatalok itt találkoz­nak a Zala megyéből érkező túracsapattal, majd 16-án a két csoport együtt folytatja az utat Iharosra, illetve lüké­re. 17-én, vasárnap a nagyba­jomi szovjet hősi emlékművet koszorúzzák meg, 18-án, hét­főn reggel nyolc órakor pedig Kaposvárra indulnak. Augusztus 13-a és 18-a kö­zött a környező megyék fia­taljai (Zala, Baranya, Tolna, Fejér) átlépik Somogy megye határát, s a program szerint megadott útvonalon indulnak Kaposvár felé. Az útvonalon színes ünnepségeken és koszo­rúzásokon vesznek részt. Az öt megye fiataljai 18-án délután öt órakor érkeznek Kaposvárra, ahol a városi pártbizottság fogadja a túra­csoportokat. Ezután a fiatalok egységes menetben érkeznek a Lalinka térre, ahol megkoszorúzzák Latinca Sándor szobrát, majd a cseri parkba, a közös tábor­helyre mennek. A jubileumi túra befejező programja a jubileumi talál­kozó és a tanácsköztársasági kulturális fesztivál lesz, ame­lyet augusztus 19-én és 20-án rendeznek meg a kaposvári cseri parkban. A programon öt megyéből vesznek részt a tanácsköztár- sasági szemle aranyokleveles szólistái és csoportjai, a ju­bileumi táborok történelmi vetélkedőinek és háromtusa sportversenyeinek győztesei, valamint a túrázók. A tanácsköztársasági kultu­rális fesztivál központi prog ■ ramja az ünnepi nagygyűlés lesz, amelyet augusztus 19-én délután 4 órakor, tartanak tt cseri parkban. hetőségeket csak az első osz­tályú, vagy még ennél is drá­gább helyeken találhatnak a fiatalok, ha ezt a zsebük megengedné nékik. — Nem mindenütt elfogad­ható a vendéglátó és kereske­delmi egységek dolgozóinak morálja, még mindig elég sok a súlycsonkítás, a vendég ká­rára történő téves számolás — állapították meg a sajtókon­ferencia részvevői. Ez nemcsak a felszolgálók és eladók hi­bája. Sok függ ugyanis a ve­zetők, az ellenőrök, köztük a társadalmi ellenőrök tevékeny­ségétől. Együttesen összefogva lehet csak fellépni az évek óta jelentkező gond, a nya­ralók, üdülők megkárosítása ellen, s elérni, hogy a hazai vendégeknek legalább olyan becsületük legyen, mint a kül­földieknek. Nagyon hasznos volt dr. Zá- konyi Ferencnek, a Veszprém megyei Tanács Idegenforgal­mi Hivatala vezetőjének a ja • vaslata: legyen érdekvédelmi szervezetük a villatulajdono- sokhak, válasszák be képvise­lőiket a helyi tanácsokba, vagy az azok mellett működő állan­dó bizottságokba. Válaszra váró kérdések Egy rövid rádióadás nem teremtett lehetőséget arra, hogy a hallgatókat, az olva­sókat érdeklő valamennyi kér­désről vitatkozni lehessen. Sőt, több problémára nem is hang­zott el megnyugtató válasz. A Balatont szerető százez­rek azonban feleletet várnak. Főleg arra, hogy ki a Balaton gazdája, ki felel annak terv­szerű, az erőket összefogó fej­lesztéséért? Arra is kíváncsiak, hogy a kispénzű emberek mikor és hogyan juthatnak olcsó telek­hez, javul-e az ellátás, s ne csak a nyilatkozat szerint, hanem a valóságban is meg­gyorsuljon a balatoni vasúti közlekedés. (Lásd a pécs—ta­polcai, Kaposváron megállás nélkül áthaladó gyorsvonatot!) Nem volt jelen a sajtókon­ferencián sem a Balatoni In­téző Bizottság, sem a KPM megbízottja, de az olvasók és a hallgatók bíznak abban, hogy az ezeket a szerveket érintő kérdésekre hamarosan választ kapnak. A magyar tenger nemzeti kincsünk — ez tűnik ki az ál­talános érdeklődésből, ez hangzott el a sajtókonferen­cián is, melynek célja volt felh-'vni a figyelmet azokra a kérdésekre, hibákra és kiak­názatlan lehetőségekre, ame­lyek a Balaton fejlődését gá­tolj álc Szalai László Évszázados árnyak Somban — Az egyke, a rokonok pattintott és csiszolt kőbalták, ebben látja a nagyobb jöve­közti házasodás jellemezte valamikor ezt a községet. Gyarapítani a meglevőt, ez volt g legfontosabb, és néha még az árát sem nézték. Nya­Sebők Gyula. kas, konok ember volt vi­lágéletében Idegenkedve fogadta az újat, görcsösen ragaszkodott a meg­szokotthoz, a régihez. — Az őszinte vallomás után Sebők Gyula itt tesz pontot. Fölnéz, mintha azt kérdezné: csodál­kozik, miért mondok ilyet a falumról? > Körbevezet a portáján, szí­vesen megmutat mindent, amit a keze munkájával te­remtett. Mezőgazdasági akadé­miai diplomával dolgozott szü­lei földjén, majd a termelő­szövetkezetben — már régen nyugdíjas. — Sokat adtak azok az éveli. Láttam, hogyan élnek a falusi emberek, megismer­tem azokat az indítékokat, amiért fiatalon megöregedtek, s közben nem láttak ki a munkából. Nem mondja ki, csak kö­rülírja, mennyire fogja még ma is ezt a falut az évszá­zados igénytelenség, az önzés árnya. Amikor a nagyberényi út készült, megkeresték a so­miakat. nekik hogyan lenne kedvezőbb az út bekötése. Két somi utca is kaphatott volna így szilárd burkolatot, mégis ezeket az utcákat esős időben ma is sár borítja. Az anyagi és egyéb elzárkózás — mini­mális költségekről volt szó — azzal járt, hogy egy ér­dektelen területen a lehető legrövidebb szakasszal kap­csolták össze a két falut. Ugyanezzel az érdektelen­séggel talákozott a herényiek ötlete a vízmű építésekor és a gázcseretelep létesítésekor is. Somnak szüksége volt jő ivóvízre, és előbb-utóbb úgy­is sor kerül majd vízmű lé­tesítésére, csakhogy ez a költség a sokszorosa lesz an­nak, amit korábban a heré­nyiek kértek. A hajdani Somberek elne­vezés már csak csonka for­mában él a falu nevében. A amelyeket a református pap lakásán láthat a falu törté­nelme után érdeklődő idegen, ugyancsak a település régi eredetét igazolják. Szabó Im­re otthona olyan értékek őr­zője, amelyek méltán csodál- koztatják el az embert. Eze­ket az értékeket valahol hiva­talosan is érdemes volna szá­mon tartani! Somban ma is alig akad valaki, aki elhitethetné a ré­gi falusiakkal, hogy létezik még olyan gazdag, bőkezű határ amelyik hasonló ter­mést ad, mint az övék. A bor, ha savanykás is, valóban sa­játos ízű, nekik a legjobb. Különbet nem ismernek. Ismét Sebők Gyulát idézem: — Vályogos lösz a mi ha­tárunk, de megterem benne minden. Valaha verekedtek a somi árpáért a siófoki piacon. Szép állatállományáról is híles volt a falu. Most egyre keveseb- somi paraszt, bet tártanak a háztájiban is. A fiatalok már nem vállalják a mezei munkát, utána pedig delem kizárólagos módját Az idén a háztáji mintájá­ra a termelőszövetkezet is hozzáfogott a kertészet kiala­kításához, ahol szívesebben dolgoznak az asszonyok. Ha korábban megtalálták volna a szövetkezet vezetői a jövedel­mezőbb gazdálkodás kulcsát, több lenne a férfi munkaerő is a faluban. A közeledés útjai, módjai nehezen alakulnak ki a somi emberek köréljen. A jegyei azonban fölfedezhetók már. A háború előtt Nagybcrényből, a környező községekből jár­tak át Somba a nagyobb gaz­dákhoz kapálni, aratni a sze­gényebbek, a nagycsaládosok. Érdekes, hogy ezek a falvak félretéve minden tradíciót, szívesen közelednek Somhoz. A dolgos somiaknak becsüle­tük van a környéken. Szor­galmukat, gazdálkodó készsé­güket számításba veszik a szomszédos falvak egy na­gyobb, több község határát egyesítő közös gazdaság kiala­kításához. ......... "■■■■' t K őbalták, az egykori település maradványai. a második műszakot az istál­lóban. Tavasszal megindul a piaci karaván Siófokra. Viszik a cseresznyét, a meggyet, a nyár közepétől szüretig a sző­lőt. Sok család még most is Az évszázados árnyak fo­kozatosan eltűnnek majd, ha Som úgy fogadja a környék­beliek közeledését, ahogy őket becsülik — fenntartások nélkül. Nagy József Hangverseny Kőröshegyen MUSICA HUNOARICA Hat alkalommal — az idei nyáron péntek esténként — is­mét fölcsendül a kórus-, szóló­ének és organamuzsika a kő­röshegyi templomban. Árpád­kori alapokon épült középkori műemlékünk (teljes belső fel­újítás után) vonzó új köntös­ben, kecses gótíveinek puritán egyszerűségével várta a kon­certlátogató közönséget A hangversenyek belső karakte­rét a prospektuson a »Musica Himgarica«, a plakátokon pe­dig a »Cantus Pannonicus« cím jelzi. A műsorban viszont Bach, Respighi, Brahms ne­vét olvashatjuk Kodály és Bárdosé mellett. Kissé meg­hökkentő ez így, együtt, a Hangzatos hangversenycímek HINNI AZ ÚJBAN Qtm/u — mondta a ^ nyurga fiatalem­ber, és hátradőlt a székében. A fizikus, aki eddig a hold- raszállás nehézségeiről tar­tott kiselőadást, hirtelen ab­bahagyta a mondókáját, és nagyot nyelt a poharában le­vő sörből. Aztán hallgattunk. Az imént a pincér hozta az asztalhoz a fiatalembert és a menyasszonyát azzal, hogy nincs másutt hely. A lány el­ragadtatással nézett a vőle­gényére. A csöndet később a fizi­kus törte meg: — Megkérdezhetem, mi a foglalkozása? A fiatalember előredőlt, úgy mondta: — Géplakatos vagyok. — nyomaték kedvéért még egy­szer hozzátette: — Géplaka­tos. — És nem hiszi el az űr- kísérleteket? — Smafu, kérem — erős- ködött a fiatalember. — A barátom újságíró — mondta a fizikus. — ök ír­ták, hogy az Apollo—11-gyel a Holdra jut az ember. Azt sem hiszi el? — És még mennyit fognak írni? A kérdés megválaszolatlan maradt. Fizettünk és elmen­tünk. A fizikus rádiót vett elő. Híreket hallgattunk az utcán. Párizsi, londoni és ró­mai jelentéseket. Tüntetések. Aztán egy belpolitikai hír: ennyit meg ennyit költünk egy esztendő alatt tudomá­nyos ismeretterjesztésre — közölték valahol egy tanács­kozáson. Halk kattanás. A fizikus elzárta a rádióját. Beszélgetni kezdtünk a filmről, amelyet az előző rap láttunk. Aztán hirtelen meg­kérdezte: — Emlékszel még a hír­adóra? — Igen — mondtam. A fizikus lelkesedett: — El tudod te képzelni, milyen technikai fölszerelés kellett ahhoz, hogy a hold­kompról olyan tökéletes föl­vételeket készítsenek? És a táj? A sivár, kietlen vidéket szabdaló kráterek olyan ezüstfehérek voltak, mint az északi fény. Látod, öregem? Erre képes az ember. — Is — mondtam. Elhallgatott. — Igazad van — hallottam tőle később, — Erre is ké­pes. Bántam, hogy félbeszakí­tottam. A lelkesedését az újért érdemes lett volna megmutatni minden ember­nek. A néptelen utcán — míg sétáltunk — egy emlé­kezetes este képei rajzolód­tak ki előttem. A rádió mondta a hírt: az Apolló—10 holdkompjának a begyújtását a Földről is lehet látni. Kü­lönös volt akkor az utca. Far- memadrágos fiatalemberek és kemény kezű, hajlott há­tú munkások álltak a jár­dán, ültek az ablakokban, s figyelték a Holdat. Egy fény- villanás sokat mondhat, üze­netet hozhat a világűrből. — Tudod, mikor jut el az ember a Holdra — kérdezte a fizikus. — Hétfőn — válaszoltam. — De itt a Földön mikor jut el? — Nem tudom. — Akkor, öregem —mond­ta —, ha le tudja gyűrni a szkepticizmust. Ha mindig tud hinni az újban. — Szép — mondtam. — De nagyon nehéz — vá­laszolta. Ebben maradtunk. Kercza Imre után. Szerencsére a koncert szép és színvonalas. Feledteti, hogy mást ad, mint aurát a hirdetményeken ígér. Nagy Vidor brácsaművész­től Bach Kromatikus fantá­ziáját hallottuk — Kodály Zoltán szóló-mélyhegedű át­irata alapján, stílushű és fö­lényes biztonságú tolmácso­lásban. Az est másik szólistá­ja Eszenyi Irma volt. Mar­káns drámai szopránja ma©'; szerűen érvényesült a kitűnő akusztikájú helyiségben. Kü­lönösen Respighi impresszio­nista hangvételű muzsikájá­ban, A köd című dal előadá­sánál, majd Brahms Altatójá­ban. Ezután blues hangulatú spirituálékat énekelt Eszenyi Irma Ernest Newton feldolgo­zásában. Itt hangja szép, me­leg árnyalatait élvezhettük — a dalok stílusszépségei nélkül. A spirituálé sajátos lüktetésű szenvedélyét csak a nagysze­rű orgonakíséretből érezhet­tük. Az est orgonistájában, Kistéiényi Melindában kiváló technikájú, érzelmekben gaz­dag előadóművészt ismerhet­tünk meg, aki a barokk, a ké­ső-romantikus vagy a modern művek stílusát egyaránt ott­honosan, magabiztosan adja vissza. Anélkül, hogy akár a mű értelmezésében, akár a színek regisztrálásában hival­kodna, vagy a különlegesen egyénire törekedne. Kissé szűkmarkúan válogatott mű­sorában Bach decemberi han­gulatú, meleg színekkel ár­nyalt Pasloralejávak előadását emelném ki. Egy néger egy­házi dallamra épülő izgalmas, dzsessz.es ritmikájú rögtönzése pedig úgy érzem, az est fény­pontja volt. A Pécsi Liszt Ferenc Kórus előadásában Antal György ve­zénylésével egy HUndel-ora- tóriumrészletet (Herkules vá­laszúton) és Kodály Zoltán Laudes Orgam című egyház­zenei alkotását hallottuk Kis- tétényr Melinda orgonakísére­tével. Még annyit: nemcsak az előadóművész, hanem a kőrös­hegyi templom újonnan föl­épített, modern hangverseny- orgonája is kitűnőre vizsgá­zott ezen a koncerten. (Wallinger Endre) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. július 18. S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents