Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Kon rád György: VISSZAVÁR A CSALÁD Gyakorlottan cselez, azt várja, hogy kifakadjak, kis szörnyetegként mutassam be a gyereket, kezelhetetlen kis állatként, akivel szemben csak egyetlen eszköz van. Bólogatna, alám játszana, aztán mellékesen megkérdezné: »Másképp, mint veréssel, ugye nem boldogulsz?« Butább ügyfelekből magam is így húzom ki a beismerést. — Feljelentés érkezett hozzád? — Nem hozzám, a kormánytitkárság panaszirodájához. Kellemetlen hangú levél kíséretében elküldték az elnökhöz, most a főnök fiókjában van. — Az öregek írták, a szomszéd szobából? — Nem tudom, ki fogalmazta, többen aláírták a házból. — Mit mondanak? — Hogy ott folytatod, ahol Bandula abbahagyta. Te, aki hivatalból védtsd a gyereket Ügy tartod, mintha nem is lenne ember. Ketrecbe zárod, vered, órák hosszat hagyod bőgni, senkivel szóba nem állsz, elhagytad magad, csak egy süketnéma cigánylány jár hozzád és a gyerek szeme láttára közösültök. Csak azt mondtam, ami a levélben áll. Kellemetlen. Nem akarják, hogy itt maradjál. Nem értik az egészet. Á kormánytitkárság ßem érti Magyarázatot kér tőlünk. — Te értedT — Én sem értem. — Te is ugyanezt tennéd. — Lehet, csakhogy én nem jöttem volna ide. — Ügy adódott, hogy ide kellett jönnöm — Senki nem kért rá. — őrültségnek tartod? — Ebben a szakmában, te magyaráztad régen, az ember sok mindént elfogad. — Amióta a helyemen vagy, még sohasem sikerült megértened, hogy miért jöttem ide? — El tudtam képzelni. Ez minden. Nem vehetsz a nyakadba mindenkit, aki segítségre szorul. Ha egynek mindent odaadsz, a többinek semmi sem jut — Az már az én dolgom, én megtettem a magamét. — Ez neked elég? — Elég. Másra nem telik. Van, amit nem lehet adagolni. A kurva is abbahagyja néha. — Gyengeségében. Azért kurva, hogy adagoljon. — Ha ezt megérted, csalsz, ha nem gondolod tovább. — És mondd, ki ítélhet el ezért engem, átlaghivatalnokot. A sok széltoló, aki negyedannyi munkával kétszer annyit keres, mint én? Vagy te, aki bohócot csináltál magadból, megléptél hazulról, megléptél tőlünk, s ráadásul a gyerekkel is megbuktál? Mondd, ki szólhat nekem egyetlen rossz szót is? Mikor a főnök megkérdezett, miért csináltad ezt, azt mondtam, hogy elment az eszed, de majd megjön és visz- szaülsz közénk a helyedre. — Itt maradok. — Te? Nem tudom. A gyerek biztos, hogy nem marad itt Szereztünk neki helyet, holnap be kell vinned az intézetbe. — Tudod, hogy nem viszem be. — Akkor eljövök érte. — Nem adom. — Ne tréfálj, hozzak magammal rendőrt? Felállt, körüljárta a szobát, szemügyre veszi a gyereket, a dróton az elhúzható lepedőt, az edényeket a polcon, ingemet a szegen, az ételt a fazékban. Megpaskolja a gyerek fejét, játszik vele, megkönnyebbült. Túl van a nehezén, otthonosan mozog, én már csak vendég vagyok itt; ha állnék, esetleg hellyel kínálna. Fölemel egy csatot, egy majmot, visszaejti a zsákba. — Kerestél ezzel? — Valami keveset. Megéltünk belőle. — A főnök intézte el, hogy munkát kapjál. Ha ő nem szól, a felét sem kaptad volna. — Kedves a főnöktől. — Ugyan, csak időt akart hagyni neked. — Mire? — Hogy magadtól abbahagyd ezt a históriát. Idegesíti, hogy egy jó szakember hónapokat veszteget egy szenteskedő rögeszmével. Dühöng is néha. »Mebecsült, állása volt, szerettük, lakást kapott, ő meg beveszi magát egy disznóólba, és egy idióta kölyök fenekét törölgeti.« Néha hallani sem akar rólad, de aztán újra kezdi. A napokban végre döntött az ügyedben. Behúzódom a sarokba. — A te főnököd ne döntsön énrólam. — Csendesebben. A tied Is. Mind a mai napig fenntartotta az állásodat. Fizetés nélküli szabadságon vagy. A főnök nem túlságosan okos, de azért helyetted is gondolkozott. — Nem maradhatsz. A gye— Hova mész? — Maradok. — Nem maradhatsz. A gyereket holnap élvisszük, a lakásból ki kell költöznöd, majmot és cintányért többet nem kapsz, kell a rokkantaknak. Ezt a történetet befejezted, a folytatása egyszerűen ostobaság lenne. — Ezt jól kigondolta a főnők. — Szerintem Is. Visszavár a szobád, az asztalod, az ügyfeleid. És visszavár a családod is. A főnök beszélt a feleségeddel. — Mondd, és mi történik, ha mégsem megyek? — Jól van. Ismered a főnököt Ez igazán furcsa lenne. Mindenki annak tartaná. A hatósági főorvosnak az a véleménye, hogy rászorulsz egy alapos kivizsgálásra. Idegosztá- lyoa — Mennyi ideig tartana a kivizsgálás? — Ez attól függ. Néhány hét, kezeléssel együtt több is lehet — Nyílt osztályon? — Nem hinném, hogy a te esetedben ezt célirányosnak tartanák. — És ha nem akarok bemenni a hivatalba, az annyit jelent, hogy még kezelésre szorulok? — Tudod magad’' is, hogy idegbetegségek esetében a normális és a patologikus határa nem állapítható meg egyértelműen. — Tehát? — Mint kollégád és barátod tisztelettel azt javaslom, vidd be holnap a gyereket, eredj vissza a családodhoz, és ha kipihented magad, néhány nap múlva jelentkezz. a főnöknél. Eltettük még a névtábládat is. Mire visszajössz, rákerül ismét az ajtódra. Kezében kalapjával, csípőficamos lábát vontatottan húzva csúszik ki vendégem a szobából, mintha elalvó beteg mellől osonna, zsibbasztó, elnyújtott locsogás után. Hirtelen megfordul, mint aki of-vtáma- dástól tart, s bal kezét kabátjának ferde zsebébe süly- lyesztve keresztülhúzza tekintetével a gyereket, a ládákat, majd engem, bocsánatkérően elmosolyodik, kis szikrafelhőt fúj miirokra fogott, nyálas pipájából, s még egy darabig lenyomva tartja az ajtókilincset, mint aki mondani készül valamit. Intek neki, jól van, ugyan már, ki így, ki úgy, ostobaság az egész, de legalább elmúlik. Két szikrafelhő közt elkeskenyedő arc, orrnyeregig ereszkedő nyúlszőr kalap, aztán csak az ajtó, a selejtes ingóságok meg a gyerek meg én, mi is már csak holnap délelőttig. Részlet a szerző A látogató címfl könyvhéti kötetéből. mí kielen ricsaj verte fel • f“ kültelki bérház csend- ™ jét. A lakók kitódultak a gangra, ét érdeklődve bámultak le az udvarra. A föld- tzinti öröklakás bizonyos Ur- banies János, húsüzemi csoportvezető, kergette a nejét a porolóállvány körül, mindenre elszánt harci kiáltások közepette. — Stimmt — bólintott megnyerő mosollyal Urbanics. — Nos, ki szól hozzá elsőnek? — Elöljáróban azt kellene tisztáznunk — jelentkezett egy férfi a harmadik emelet kettőből —, hogy saját szemével látta-e a nagyságosasz- szonyt a Cirmosban, vagy csak kósza mende-mondáEra alapítja a gyanúját? tézett vele. Érti? összebújva! Nagy difi! Ez Urbanics úr monológjában világosan benne volt. Ismét más vette át a szót: — Urbanics lakótárs helyében én mindenképpen tartózkodnék a brutalitásoktól. Különösen azok után, hogy félbeszakítva a cselekményt, MEGSZAKÍTOTT DRÁMA A harmadik kör után az asszonyka kimerültén, piheg- ve támaszkodott wM a kazánajtónak. — Kegyelem, tfrbanics! — nyöszörögi*. *-t Kegyelem! Mindent megmagyarázok. A férj fenyegető tartásban állt meg előtt«. — Halljuk! KI volt m az alak, akivel összebújva feketédéi a Cirmos Cica presszóban? A szeretőd ? Ha töredelmesen beaallasz mindent, nem bántalak, de ha hazudsz! Ha mellébeszélszl Látod ezt? Közepes méreti konyhákért húzott elő az egyik zsebéből, i másikból fenőkövet, és pille iását le nem véve a felesi -érői, szaporán fenni kezdte a kést. — Mit akar, az ég szerelmére?! — kiáltott la az első emeleti folyosóról Sz&cs Karola, a mimózalelkt vénkisasszony. — Börtönbe akar ke**.lni? . Urbanics abbahagyta • f*~ nést, elgondolkozva nézett feI Karolára, s a többi szurkolóra, aztán zsebreoágta a kést, a fenőkövet, majd néhány lépést tett előre, meghajolt: — Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves lakótársak! Itt most megszakítom a cselekményt, mert furdal a kíváncsiság, hogy az én helyemben önök hogyan járnának el ebben a lélekdrámai szituációban. — Olyan lesz ez — érdeklődött Medvegy bácsi a másodikról —, mint a tévében a Példázat, meg a Curd Jürgens sorozat? — Ezzel a két szememmel — mutatott Urbanics arra a két szemére —, ezzel láttam! — ts ha látta?! — hajolt 4t a korláton Kálper Ferene- né engedélyes piaci árus. űrt Azért nem kell mindjárt a vérét venni szegénykének! Én is megiszok néha egy-egy kupién kever tét a kollégákkal. Mi txtn abban?.' Ma már nem olyan időket élünk! — Maga Is jobban figyelhetne! — avatkozott a vitába Kelemen néni, a házfelügyelő, és abbhagyva a seprega- tést, előjött a kapualjból. ■— A konfliktus nem ott van, hogy. Rózsiké együtt feketézőit egy palival, hanem az a pláne, hogy összebújva fekemoráXis vitát nyitott, és ezzel elvesztette a reményét arra, hogy tettét a bíróság mént hirtelen felindulásban, pillanatnyi elmezavarban elkövetett korpusz deliktit vegye tekintetbe, H ű, a keservét! — vakarta meg a kobakját ott alant Urbanics. — Tet- szlk látni, erre item is gondoltam! No, akkor, gyere RószI, most az egyszer megosztod. Adj érte hálát a televíziónak Felnézett a karzatra, meghajolt. mm Köszönöm szives közreműködésüket, a viszontlátásra, a viszonthallásra. Kürti Andris JEGYZET Színházi szakemberek világkongresszusa A SZÍNHÁZ AZ EMBER TARSA — ez a témája annak á kerekasztal-beszélgetésnek, amely — a Színházi Világa szövetség budapesti kongresz- szusa alatt — június 12-én és 13-án lesz a Fészek Művész- klubban. Mostanában a világ egyik-másik pontján embertelenné vált a színház; ezzel a rossz irányú fejlődéssel száll szembe a budapesti vita. Fontos kérdések kerülnek ekkor szóba. Beszélnek majd arról, hogy mi a népszínház szerepe; milyen feladatai vannak a színháznak a nem-világvárosok életében; a színház »ifjú hulláma« hogyan befolyásolhatja a fiatalságot; a színháznak van-e szerepe a társadalmi mozgalmakban, s végül: miképpen lehet elősegíteni a fejlődő országokban a valóban nemzeti színházi előadásmód kialakulását Ha a nem szakember számára egyik-másik megfogalmazás talán különösen hangzik is, kétségtelen, hogy a színházművészet mai életétének, haladó voltának kérdéseiről lesz szó a budapesti vitán. A világ harmincöt országából kétszáznál is több színházmű vészt és szakembert várnak a kongresszusra. Már június első napjaiban megérERDŐS JANOS: MESE keznek közülük azok, akik a Színházi Világszövetség végrehajtó bizottságának és igazgató tanácsának ülésén is részt vesznek. Maga a kongresszus június 8-án kezdődik és 14-ig tart A színházi yilágszövetség elődje még a húszas években alakult meg, de tiszavirágéletűnek bizonyult. A második világháború után, 1948- ban, Prágában jött létre az ITI, a Színházi Világszövetség. A szövetségnek mintegy ötven ország színháza tagja; a tagországokban az ITI-nek nemzeti központja működik. A nemzetközi elnökségben magyar képviselő is helyet foglal: dr. Hont Ferenc, a magyar központ elnöke, a nemzetközi elnökségnek alelnöke, dr. Ján Ko- peczky csehszlovák drámaíróval, művelődésügyi miniszter- helyettessel együtt. A világ- szövetség elnöke a svéd Palle Brunius. A VENDÉGEK KÖZÖTT lesz Mihail Carev színész és rendező, a Szovjetunió ITI- központjának elnöke, a moszkvai Kis Színház igazgatója, Walter Felsenstein, a berlini Komische Oper intendánsa és főrendezője, Rosamond Gilder amerikai színházi közíró, az Egyesült Államok ITI-központjának elnöke, az ITI díszelnöke, előzőleg elnöke; Ernst Häusser- mann, a bécsi Burgtheater volt művészeti igazgatója, Paul Hoffmann, a jelenlegi igazgató, Shiv Kumar Joshi indiai drámaíró és rendező, Arvi Kivimaa, a finn Nemzeti Színház igazgatója, a már említett Ján Kopeczky, Kor- zeniewski lengyel rendező, Humberti Orsini venezuelai rendező, Tayeb Saddiki marokkói színházi szakember, Roger Stewart, New York-i producer, a Kennedy Művészeti Központ elnöke, Ellen Stewart, az Off-'Off Brodway színházi mozgalom egyik megalapítója és vezetője, Szergej Tovsztogonov, a le- ningrádi Gorkij Színház főrendezője, Mira Trailovic, a belgrádi Atelje 212 színház igazgatója, Walter Unruh professzor, a színházi technikusok és szcenikusok világszövetségének elnöke és Arnold Wesker angol drámaíró. A kongresszus természetesen egy sor hivatalos témát is megtárgyal; közülük jó néhány ugyancsak érdeklődésünkre érdemes. Foglalkoznak például a különböző világrészek sajátos színházművészeti problémáival; megvitatják az évente március 27-én megtartott Színházi Világnap tapasztalatait; a párizsi és a londoni Nemzetek Színháza fesztivál problémáit; az UNESCO javaslatát az úgynevezett népszínházzal kapcsolatos kutatásokra; a nemzet’-özi kiadványokat és az ITI folyóiratának munkáját A közgyűlést követő bizottsági üléseken szó lesz a zenés színházak időszerű kérdéseiről, közöttük arról, hogy a modern operatolmácsolásnak van-e még színházművészeti értéke? Megvitatják, hogy miképpen valósíthatók meg a zeneszerző színházi el« képzelései a színpadon, valamint tanácskoznak az énekesképzés és a színházművészet közös kérdéseiről. MÉG EGYETLEN KONGRESSZUSON sem vettek részt annyian, mint ahányan a budapesti ülésre jelentkeztek, noha ez már a tizenharmadik ITI-világgyűlés (közülük hármat tartottak szocialista országban): Az érdeklődés kétségkívül nemcsak a téma érdeme, hanem a világviszonylatban is egyre nagyobb hírű magyar színházművészeté is. Vendégeink megtekinthetnek majd néhány új magyar drámát a főváros színházaiban. Talán ez a tanácskozás ahhoz ugyancsak hozzásegít, hogy a magyar színházak részt vehessenek a Nemzetek Színháza műsorán, előadásaikat Párizsban és Londonban is megtekinthessék. Say László t
