Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

Közlemény Fock Jenő csehszlovákiai látogatásáról Oldrich Cerniknek, a cseh- szlovák kormány elnökének meghívására június 3—6 kö­zött Foc/c Jenő, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban. Csehszlovákiai tartózkodása alatt Fock Jenőt fogadta Ludvxk Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke, Custáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Pozsonyi tartóz­kodása során látogatást tett Ondrej Klokocnál, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökénél és Peter Golotkánál, a Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnökénél. A látogatás során megbeszé­léseket folytattak, amelyeken részt vettek magyar részről: Fock Jenő, a magyar forradal­mi munkás—paraszt kormány elnöke, Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság prágai nagykö­vete, Hetényi István, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­gyelmet fordítanak a termelés szakosítására, a tudományos és technikai kooperációra és együttműködésre. Ezeket a kérdéseket részletesen meg fogják tárgyalni a magyar— csehszlovák gazdasági és mű­szaki tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság 7. ülés­szakán, s a magyar—cseh­szlovák kulturális munkabi­zottság következő ülésén. A két ország népei további kölcsönös megismerése és kö­zeledése érdekében mindkét fél keresni fogja a turisztika fejlesztésének lehetőségeit. A miniszterelnökök megálla­pították, hogy a két kormány azonos nézeteket vall a szo­cialista közösség országai egy­ségének és együttműködésé­nek elmélyítése, a Varsói Szerződés védelmi szervezeté­nek erősítése, a KGST kereté­ben történő gazdasági együtt­működés szélesítésének kérdé­sében. Hangsúlyozták a KGST 23., rendkívüli ülésszakának nagy politikai jelentőségét a hős vietnami néppel, amelynek a jövőben is minden tőlük telhető segítséget megadnak. A két fél egyetért abban, hogy a közel-keleti helyzet to­vábbra is súlyos veszélyt je­lent a békére. Hangsúlyozták az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának alapvető jelentőségét, az arab államok ellen elkövetett izraeli agresszió nyomán kialakult permanens válság megszünte­tése, a helyzet rendezése és e térség tartós békéjének bizto­sítása érdekében. Mindkét or­szág kormánya kész támogatni a határozatból következő min­den olyan kezdeményezést, amely a konfliktus tartós po­litikai megoldására irányul. A miniszterelnökök üdvözlik a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi elismeré­se terén elért újabb eredmé­nyeket. Irak, Kambodzsa, Szu­dán és Szíria kormányának ezzel kapcsolatos döntései nemcsak cáfolhatatlan realitá­Képünk a tárgyalóasztalnál mutatja a Fock Jenő vezette magyar küldöttséget és a csehszlo­vák vendéglátókat, élükön Oldrich Cernik miniszterelnökkel. (Telefoto — CTK-MTI-KS) lyettese. Randé Jenő, a Kül­ügyminisztérium sajtóosztályá­nak vezetője, Kovács Béla, a Külügyminisztérium munka­társa. Csehszlovák részről: Oldrich Cernik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke, Vaclav Va­les, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának he­lyettes elnöke, Jan Markó kül­ügyminiszter, Karol Űjházy, csehszlovák tervezésügyi mi­niszterhelyettes, Antonin Kro- uzil külügyminiszter-helyettes, Josef Pucik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. Karel Dufek, a külügyminisztérium sajtó- osztályának vezetője. A szívélyes, elvtársi, a köl­csönös megértés légkörében le­folytatott tárgyalások során a kormányelnökök kölcsönösen tájékoztatták egymást orszá­gaik belső fejlődéséről, kicse­rélték nézeteiket a legfonto­sabb nemzetközi problémákról, értékelték a magyar—cseh­szlovák kapcsolatok jelenlegi állását és azok további sokol­dalú fejlesztésének lehetőségeit a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköz- társaság között 1968. június 14- én aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés szellemében. Megállapították, hogy széles körű további lehetőségek van­nak a két szomszédos ország barátságának elmélyítésére, együttműködésük hatékonyab­bá tételére a szocialista inter­nacionalizmus, az egyenjogú­ság, a szuverénitás, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, az elvtársi segítség elvei alapján. A két fél különösen szüksé­gesnek tartja, hogy országaik hagyományos gazdasági kap­csolata, áruforgalma eddigi formáin túl feltárja és beve­zesse a gazdasági és műszaki tudományos együttműködés új módszereit és szorosabb együttműködés kialakítására törekedjen a tudomány, a technika és a kultúra terüle­tén. Ezért a jövőben nagy fi­szocialista államok gazdasági kapcsolatainak sokoldalú fej­lesztése szempontjából. Mind­két ország alapvető érdeke megköveteli, hogy erejükhöz és lehetőségeikhez mérten mindenben hozzájáruljanak a szocialista közösség integráció­jának további erősítéséhez. A nemzetközi helyzet idősze­rű problémáinak áttekintése során különös figyelmet szen­teltek az európai biztonság kérdésének. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak az európai országokhoz inftézett felhívása aktuális békeprog­ram, amelynek alapján fejlesz­teni lehetne az európai orszá­gok közötti kölcsönös együtt­működést és eredményesen biztosítani kontinensünkön a béke és biztonság kérdéseinek megoldását. Megerősítették sőr. (MtÍ) kormányaik eltökéltségét, hogy aktívan elősegítik az európai országok biztonságának és együttműködésének kérdéseiről tárgyaló össz-európai tanács­kozás összehívását célzó kez­deményezéseket. Üdvözlik a finn kormánynak az össz­európai konferencia és az elő­készítő tanácskozás megszerve­zésére irányuló javaslatát. A miniszterelnökök megtár­gyalták a délkelet-ázsiai hely­zetet. Különös figyelmet szen­teltek a Vietnam ellen folyta­tott amerikai agressziónak. Tá­mogatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front jogos és igazságos harcát és azokat a törekvései­ket, amelyek a béke helyre- állítását, a vietnami probléma politikai rendezését, a dél­vietnami nép önrendelkezési jogának és más alapvető jo­gainak biztosítását és tisztelet­ben tartását célozzák. Teljes mértékben támogatják a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási front 1969. május 8-i, tíz pontban foglalt álláspontját. Szolidaritásukat fejezik ki a sok kifejezői, de egyben je­lentősen hozzájárulnak a nem­zetközi kapcsolatok konszoli­dálásához is. Mindkét fél teljes mértékben meg van győződve arról, hogy a kommunista és munkáspár­tok Moszkvában most folyó nemzetközi tanácskozása to­vább szilárdítja a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységét és elmélyíti a világ valamennyi haladó erői­nek együttműködését A két kormányfő megbeszé­lésein minden érintett kérdés­ben teljes nézetazonosság nyil­vánult meg. Fock Jenő ma­gyarországi látogatásra hívta meg Oldrich Cemiket, a cseh­szlovák kormány elnökét, aki a meghívást megelégedéssel elfogadta. Látogatására később egyeztetendő időpontban kerül KIS Bl&EU NAGYVILÁGBÓL 36 diák sebesült meg a szap­porói egyetemen, ahol külön­böző irányzatú diákcsoportok egész napon át valóságos kö­zelharcot vívtak egymással egy egyetemi épület elfoglalá­sáért. A rendőrség nem lépett közbe. Sztrájkba léptek az okinawai amerikai támaszponton dolgo­zó japán munkások. Az ame­rikai katonai rendőrség és a sztrájkolok között összecsapá­sok kezdődtek. Mindkét rész­ről sok a sebesült. Egy ame­rikai katona szuronnyal sebe- sített meg egy ismert helyi ja­pán politikust; a fényképe az összes pénteki japán lapokban megjelent. Az amerikai hadügyminisz­térium közölte, hogy egy RC— 135 típusú, 19 személyt szál­lító felderítőgép eltűnt az Aleuta-szigetek környékén. A Pentagon közleménye hangsú­lyozza, hogy a gépet nem lőt­ték le, eltűnése előtt a pilóta arról számolt be, hogy zavar támadt a berendezésekben. Kubát az ENSZ fejlesztési programját irányító 12 tagú igazgatótanács tagjává válasz­tották. Kuba 15 szavazatot ka­pott, Argentína 14-et a poízt betöltésekor. Szovjet űrhajósok Párizsban w IS JkSpj <L| ' A francia fővárosban tartózkodó két szovjet űrhajós (jobb­ról, szemben a kamerával): Satalov és Jeliszejev, (háttal) a nemzetközi repülő-kiállítás díszvendégeinek programja kere­tében felkereste a világhírű Lído táncpalotát. A képen Marlene Cherei énekesnő üdvözli a szovjet vendégeket. (AP — Képtávírón érkezett) Fortas botránya AMI A NAPOKBAN Wa­shingtonban történt, az elő­ször fordult elő az Egyesült Államok fennállása óta. Le­mondott a legfelső bíróság egyik tagja. Ehhez tudni kell, hogy a legfelső bíróság kilenc tagból áll, hogy a Fehér Ház után a legfelső bíróság elnö­kének hivatala a legmaga­sabb közjogi méltóság az amerikai alkotmány szerint. Tehát ennek a testületnek a politikai, társadalmi és er­kölcsi súlya az USA-ban szinte felmérhetetlen. A legfelső bíróság lemon­dott tagját (s hangsúlyozzuk: e testületnek eddig még egyetlen tagja sem mondott le, amióta csak legfelső bíró­ság az USA-ban létezik!) úgy hívják, hogy Abe Fortas. S alig egy évvel ezelőtt még arról volt szó, hogy ő lesz az utóda a legfelső bíróság idős kora miatt távozni kívánó el­nökének, Fari Warrennek. Johnson szerette volna, hogy így legyen, az 58 éves Abe Fortas ugyanis ifjúkora óta testi-lelki jó barátja a 60 éves volt amerikai elnöknek. Együtt indult politikai pálya­futásuk, s az ügyvéd Fortas nemcsak leghűségesebb ba­rátja a Johnson-háznak, de egyben jogi tanácsadója is a Johnson családnak. Csakhogy Fortas előlépte­tését ilyen magas pozícióba, megakadályozta a szenátus, s különösképpen a republiká­nus párti washingtoni politi­kai körök. Bosszantotta őket, hogy Johnson éppen a kebel­barátját kívánta Ilyen magas állásba emelni, aki — kebel­barát lévén — már addig is, amúgy is túl sokat szólt bele az USA politikájának irá­nyításába. S kiváltképp bosz- szankodtak azon, hogy John­son a saját távozását beje­lentette ugyan, de Abe Foir- tas személyében még mindig ilyen magas rangú személyi­séget kívánt hátrahagyni. Johnson javaslatát tavaly azzal vetették el, hogy Fortas néhány egyetemi előadás megtartásáért 15 ezer dollárt vett fel. Ez ugyan nem bün­tetendő cselekmény, de min­denki úgy érezte: illetlenség, nem való, hogy egy ilyen ma­gas rangú és magasan dotált állami tisztviselő ennyire anyagias legyen. RENDBEN VAN, Fortas bele is nyugodott, hogy a leg­felső bíróság elnöke sohasem lesz, de még mindig tagja maradt a 9 tagú testületnek. S egyszerre csak, május elején, bevágott a bomba. A Life cí­mű hetilap megírta, hogy Fortas, amidőn már a legfel­ső bíróság tagja volt, elfoga­dott »•kutató munka végzése fejében- húszezer dollárt — sőt: évi húszezer dollárról volt szó, életfogytiglanig — a Wolfson-alapítványtól. Ennek fejét, Wolfson urat később bí­róság elé állították, törvény­telen tőzsdei manipulációk miatt s egyévi börtönre ítél­ték. Fortas visszaküldte ugyan a 20 ezer dollárt, de csak 11 hónappal azután, hogy kézhez kapta — vagyis csupán akkor, amikor Wolf- sont már perbe fogták. Az binyomozhataüan ma-ad*', hogy próbálta-e Fortas egyengetni Woífson útját a bíróság előtt. (Ha netán pró­bálta is: eredménytelenül, hi­szen, mint említettük, Wolf- sont elítélték, s büntetését éppen most tölti.) Ezzel nem is vádolta őt a Life munka­társa. Ám a tény, hogy egy ilyen tiszteletre méltó felső bíró ilyen rosszhírű üzletem­berrel kapcsolatban állt, hogy annak pénzét 11 hónapig ma­gánál is tartotta — mindez elég volt, hogy ismét megálla­pítsák Fortasról: »illetlensé­get-, ezúttal különösen »nagyfokú illetlenséget- kö­vetett el. Fortas ugyan tagadta, hogy bármiféle törvénytelenségre adta volna a fejét és eljárá­sát teljesen szabályosnak mi­nősítette — mégis beadta le­mondását Nixon elnöknek, aki azt azonnal elfogadta. Portás azzal indokolt: noha teljesen ártatlannak érzi ma­gát. de nem akarja, hogy az ő meghurcoltatása révén a legfelső bíróságot is meghur­colják. így ért véget egy tipikus amerikai karrier — tipikusan amerikai módon. Tipikusan, még akkor is, ha — mint említettük — ilyenfajta le­mondás Amerikában eddig példa nélkül állt. FORTAS UGYAN továbbra is gazdag embe- maradt teá­dig sem szűkölködött éppen két csodá’atos villája. Rolls Royce-a, évi hatvaneser dol­lárnyi bev^e’e van), de er- köl»-: hitele erősen megren­dült. S ha lemondott is: m'n- is hozzájárult ahhoz. h"<w a magas testület, a legfelsőbb bíróság erkölcsi hitele tovább csökkenjen. B. T. Nyugatnémet páncélosok felvonulása A nyugatnémet kormány rend­kívül alaposan megünnepelte a NATO fennál­lásának husza­dik évforduló­ját. Miközben Bonnban sok szó esett az atlanti blokk »békés jellegé­ről-, számos vá­rosban dübö­rögve ünnepel­ték a Bundes­wehr Leopard típusú páncé­losai. f (AP - vírón- Képtá- érkezett) Négy nyelven Abie Nathan Tel Ayiv-i vendéglős, egykori repülőtiszt és önjelölt békeközvetítő hajót akar venni, hogy kalózrádiót építsen rajta és az izraeli par­tok közelében propagandaadá­sokat sugározzon négy nyel­ven. Nathan — mint ismeretes — háromszor kísérelte meg, hogy'Nasszer elnökhöz jusson és a békéről tárgyalton vele. Legutóbb szerdán toloncolták ki Egyiptomból, ahová ezúttal utasszállító repülőgépen érke­zett. Párizsba visszatérve Nathan elmondta: most Amszterdam­ba utazik és megvásárol egy 570 tonnás hajót, amelyet 45 ezer dollárért kínálnak. A rá­dió felállítása és üzemben tar­tása összesen 250 000 dollárba kerül majd, ezt a pénzt ame­rikai, franciaországi és hollan­diai bizottságok gyűjtik majd össze. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Szombat, ML JhÉB %

Next

/
Thumbnails
Contents