Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

I Mezőgazdasági szakemberek — önmagukról Az agrárértelmiség helyzeté­ről, gondjairól és feladatairól volt szó azon a tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak a megyei pártbizottságon. A mezőgazdasági szakemberek értekezletére a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztá­lyának és a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szervezésében ke­rült sor. Solymossy Dezső, a megyei pártbizottság munkatársa is­mertette a január 3-i megyei pártbizottsági ülés »Az értelmi­ség szerepe és tevékenysége a megye politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális éle­iébe»« című anyagának fon­tosabb megállapításait. Ezután az agrárértelmiség helyzetével foglalkozott Elmondta, hogy ezt a réteget megyénkben je­lenleg 2300 szakember képvi­seli. Korunkra nézve a negy­ven év alattiak aránya hatvan százalékra tehető. Iskolai vég­zettség szerint 33 százalékuk egyetemi, 12,7 százalékuk fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kumi diplomával rendelkezik. A megye agrárszakembereinek több mint felének van közép­fokú és szakiskolai végzettsége. A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek jelentős hányada levelező úton végezte el tanul­mányait Az utóbbi években nőtt a politikai képzésben részt vevők száma, különösen a Marxiz- mus-leninizmus Esti Egyetem hallgatóival. Az anyagi, szociális ellátot- ság tekintetében még ma is ér­zékelhető különbségek vannak a mezőgazdasági szakemberek­nél. Az állami és erdőgazlasá_ g'ókban, a mezőgazdasági vál­lalatoknál, intézményeknél a szakemberek anyagi helyzete általában nem jobb és nem is rosszabb, mint a többi népgaz­dasági ágazatban tevékenyke­dő értelmiségieké. A terme­lőszövetkezetekben dolgozó ag­rárszakemberek munkája azonban sok helyen ma sincs arányban az anyagi megbecsü­léssel. A munkaidő tíz-tizen- két órára is tehető, többségük pedig a fizetett szabadságát sem tudja igénybe venni. Kü­lönösen a kulturális lehetősé­gekben szűkmarkúbb a falu az ott dolgozó szakemberekkel szemben, de nem ritkán o la­káshelyzet megoldása is prob­lémát okoz. Mint ahogy Soly­mossy elvtárs beszámolójában elmondta, kevés mezőgazdász lakik komfortos, még kevesebb összkomfortos lakásban. A fia­talok gondját sok helyen még az is tetézi, hogy türelmetle­nek velük szemben, és mind­járt a munkába lépés után el­várják, hogy azonnal komoly eredményt produkáljanak. Az agrárértelmiség társadal­mi, közéleti tevékenysége az erős leterheltség ellenére szé­les körű és élénk. Megyénk mezőgazdasági szakemberei ko­molyan vették feladatukat, a szocialista mezőgazdaság lét­rehozásának segítségét, annak fejlesztését. A mezőgazdasági termelés és értékesítés olyan mértékben növekedett, hogy ezen keresztül a parasztság életkörülményei is lényegesen javultak. A közvetlen vagy közvetett irányításban való részvétel mellett agrárértelmi­ségünk nagy részt vállalt a szocialista típusú falu megte­remtésének feladatából. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés javulásával növekedett a me­zőgazdasági szakmák iránti tisztelet és érdeklődés. Az új gazdasági mechanizmus közgazdasági intézkedései, a szakosítást ösztönző állami támogatási rendszer a korszerű nagyüzem kialakítását segíti. Somogybán 191 mezőgazdaság. termelőszövetkezet van. Az egyesülések azt hozzák ma­gukkal, hogy az anyagi, mű­szaki ellátottság erőteljesebben növekszik, a gazdálkodás még korszerűbbé válik. Termelőszö­vetkezeteink gazdálkodása az elmúlt időszakban egyre in­kább belterjessé vált. Csökkent a kenyérgabona vetésterülete és nőtt más növényi kultúrák területe. Általánossá vált _ a vegyszerezés, háromszorosára nőtt 1960-hoz viszonyítva a műtrágya-felhasználás. Ezen­kívül megyénkben jelentős vízrendezési, talajjavítási mun­kákra is sor került. Mindezek eredményeképpen valamennyi növény termésátlaga növeke­dett. Hasonló mértékű előre­lépésről beszélhetünk a közös állatállomány gyarapodásánál is. A gazdálkodás színvonalá­nak javulásával emelkedett az egy dolgozó tagra jutó része­sedés. A jövőben nem kisebb fel­adatok várnak megyénk ag­rárértelmiségére, mint a vetés- szerkezet további helyes ala­kítása, a melléküzemági tevé­kenység kiterjesztésének, a fo­kozottabb árukibocsátásnak, az össztermelés növelésének előmozdítása. Ezek a harma­dik ötéves terv alapvető cél­kitűzései, s az időarányos ter­vet teljesítette is a mezőgaz­daság. A fejlesztési elképzelé­sek megvalósításához a szö­vetkezeteknél is bevezetett vállalatszerű gazdálkodás nagymértékben hozzájárult. — A gazdálkodás jelenlegi színvonala, ennek további nö­velése parancsolóan írja elő a termelés legfejlettebb tech­nikai berendezésekkel való el­látását, a meglevő gépi szín­vonal növelését. Erre a kis üzemek egyszerűen nem lesz­nek képesek. Ezért alakulnak a szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek is. A korszerűbb gazdálkodás jobb szakember- és szakmunkás-ellátottságot kíván. Ahol ezzel jelentőségé­nek megfelelően foglalkoztak, most kedvezőbb gazdasági eredményekkel számolhatnak a vezetők — mondta többek között beszámolójában Soly­mossy elvtárs. A beszámolót vita követte. A szakemberek az agrárértel­miség aktuális problémáinak fölvetése közben többször szó­vá tették a fiatalok asszimi­lációját. A tanácsteremben ki­alakult vitában csaknem egy­más kérdéseire válaszoltak a hozzászólók Többször is el­hangzott, hogy a fiatalok meg­hátrálnak a nehézségek elöl, nem tudnak bánni az embe­rekkel és gyakorlati tudásuk hiányos. Egy másik vélemény szerint — amely mellett töb­ben is letették a voksot — o fiatalokat meg kell nyerni a nagyüzemi mezőgazdaság szá­mára, nem pedig elriasztani őket. Többségüknél sem a fel- készültség, sem pedig a hoz­záállás hiányáról nem beszél­hetünk. Megállapították, hogy ahol összhang van a vezetés­ben, jó a kapcsolat a tagság és a gazdaságvezetés között, ott könnyebben feltalálja ma­gát a kezdő szakember is. A beiskolázásokról szólva el­hangzott, hogy az egyetem nem mindig ad jó gyakorlati szakembereket. Találkozni né­ha érdektelenséggel is, ez gyakran abból fakad, hogy a fiatal szakember eredetileg más pályára készült, s ezt csak szükségből választotta. Ez a tendencia azonban — egyértelműen megállapítható — visszahúzódóban van. A fő­iskolákra,, egyetemekre minden évben több olyan fiatal kerül, aki élethivatásának tekinti a mezőgazdasági pályát. Felvetődött, hogy nemcsak a diplomák között van különb­ség, de gyakran a diplomák hasznosítása között is. Még sok gazdaságban végeznek jó képességű agrármérnökök olyan munkát, amihez tulaj­donképpen még technikumi végzettségre sem lenne szükség. Ez a munkák jobb szervezé­sével, a koncepciózusabb gaz­dálkodás megteremtésével kü­szöbölhető ki. Okos érvként hangzott el, hogy a mezőgaz­dasági szakma megszeretteté­séért maguk az agrárértelmi­ség képviselői tehetnek leg­többet. Mégpedig azzal, hogy saját példájukkal — figyelem­re méltót produkálva — csa­ládjukban vagy a környeze­tükben vonzóvá tehetik szak­májukat. Külön figyelmet érdemel a mezőgazdasági szakemberek között is a nők helyzete. Elő­ítéletekkel kell megküzdeniük, diplomájukat nem tekintik minden esetben egyenrangú­nak a férfi kollégákéval, és emiatt gyakran hátrányos anyagi helyzetbe is kerülnek. A tanácskozás, a vita vé­gén a megyei pártbizottság, a megyei tanács illetékes osztá­lyának kérését így foglalhat­nánk össze: Megyénk mező- gazdasági szakembereitől a gazdasági feladatok megoldá­sában még nagyobb aktivitást kér a megye vezetősége. Mun­kájuk mellett úgy tudják még jobban hasznosítani szellemi kapacitásukat, ha közéleti te­vékenységük is szélesedik, ha szót kérnek a társadalom, a falu problémáinak megvitatá­sában is. N. J. TANÁCSKOZÁS a növényvédelmi oktatásról Csütörtökön tanácskozáson vettek részt a megye mező- gazdasági üzemeinek növény- védelmi szakemberei. A nö­vényvédelem egyik legfonto­sabb kérdéséről, a szakember- képzésről tartott előadást dr. Nechay Olivér, a MÉM nö­vényvédelmi főosztályának he­lyettes vezetője. Bevezetőjében elmondotta, hogy a növényvédelem előse­gíti a termelés biztonságát. A továbbiakban a növényvédő szerekről beszélt Ez évben az állam 2,1 milliárd forintot költ növényvédő szerekre, s ez messze meghaladja a gépi amortizáció összegét. Példa* ként két számot említett: 1960- ban 4,8 millió holdon alkal­maztak növényvédő szereket, a múlt évben ez a szám már Folyamatos békemunkátl A nemzetközi békehónap lassan a végéhez közeledik, de a békemunka, a további ese­mények és rendezvények túllé­pik a naptári dátumot és az év végéig folyamatosan ismer­tetik meg az emberekkel a béke megvédésének szükséges­ségét. A Hazafias Népfront tegnapi ülésén Kiss József né elnökségi tag vezetésével a bé- k'ehónap tapasztalatait és ered­ményeit beszélték meg az ak­tívák. A Hazafias Népfront rendezésében több mint het­ven békegyűlést tartottak meg megyénkben, de ezenkívül a nőtanács, az MHSZ, az MSZBT, a Vöröskereszt, a KIOSZ és KISOSZ, az MTST és a KISZ is szervezett béke-összejövete­leket, barátsági találkozókat. A somogyi KISZ-alapszervezetek hatvan táviratot küldtek a győzelem napján testvérme­gyénkbe, Kalinyinba, míg a megyei könyvtár irodalmi színpada tizenkét alkalommal tartott műsoros estet a béke szellemében. Az aktívák, akik valameny- nyien egy-egy társadalmi vagy tömegszervezetet képviseltek, elmondták, hogy ezeken a gyű­léseken rengeteg kérdés, hoz­zászólás hangzott el, ami ért­hető is, hiszen az előadók kö­zött országos vezetők is szere­peltek, például Kovács Béláné Kossuth-díjas pedagógus, Dar- vasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, az Országos Bé­ketanács alelnökei és megyénk országgyűlési képviselői. A sporttól a véradásig az élet minden területén megtalálha­tók a békemunka eszközei és lehetőségei. A Béke Kupa sportversenyei, szovjet sporto­lók vendégszereplése me­gyénkben, az MHSZ rendezé­sében lezajlott honvédelmi nap és a sorköteles fiatalok talál­kozója, a katonapolitikai elő­adások és az önkéntes véradás mindegyik a béke hirdetésé­nek fóruma. A tanácskozáson megállapo­dás született, hogy a jövőben a kisközségekben, külterülete­ken is rendeznek békegyűlé­seket, mert az ott lakók igény­lik, kérik a kül- és belpoliti­kai tájékoztatásnak ezt a for­máját. Június 14-e és 17-e kö­zött kerül sor a békehónap járási értékeléseire, ahol ötven aranykoszorús békejelvényt adományoznak a legjotjb aktí­váknak. 12 millióra emelkedett. Termé­szetesen ekkora területen csak megfelelő mennyiségű géppel lehet tervszerű munkát végezni. Ehhez jelenleg tíz­ezer gép és ötvennégy repülő áll rendelkezésre. A technikai lehetőség tehát adva van, de baj van a szakember-ellátott­sággal, hiszen ezeken a gé­peken csak 30—40 százalék­ban dolgoznak szakemberek! Ezen kell sürgősen változtatni, már csak azért is, mert néhány éven belül 500 (!) vegyület kerül használatba. A fejlesztés legnagyobb fel­adata tehát a növényvédelmi szakemberek megfelelő oktatá­sa, ugyanis 1970. március l-től rendelet fogja tiltani az erős méreghatású védőszerek szak­mérnök nélküli alkalmazását. Ugyanakkor húszezer növény­védő szakmunkásra van szük­sége a mezőgazdaságnak. Fel­vetődik tehát a gondolat, hogy az egyéb szakmával rendelke­zők, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, vegyenek részt nö­vényvédelmi szakképzésben. Ez megyén belül megoldható, mert a képesítés megszerzésé­ben nincs korlátozó tényező. A szakmérnökök képzése Gödöllőn folyik. Agrármérnö­kök is jelentkezhetnek erre az iskolára, s a levelező szak­mérnöki oktatás két és fél éves időtartama után jogosult­ságot kapnak növényvédelmi irányításra. Felsőfokú mező- gazdasági technikusok részére szintén van lehetőség a to­vábbképzésre. Számukra Keszthelyen, Székesfehérváron és Karcagon indul öthónapos oktatás, háromszázhatvan fé­rőhellyel. Középfokú techni­kusoknak 10 hónapos tanfo­lyamok indulnak Orosházán, Fertődön és Pallagpusztán. így egy év alatt összesen 660 szak­emberrel növekszik országosan a növényvédelemmel foglalko­zók száma. A tanfolyamos képzés végzettséget nem ad, de a növényvédő szerek alkalma­zására jogosít. Az előadást Fülöp Mihály­nak, a Somogy megyei Nö­vényvédő Állomás igazgatójá­nak beszámolója, majd számos hozzászólás és vita követte. M. I. Háziasszonyok A pécsi kesztyűgyár marcali 1 telepén száztizenkét asszony és lány dolgozik, öt brigád küzd | a szocialista címért a telepen,1 őket azonban nem könnyű megtalálni. Munkájukat nem a kirendeltségen, hanem otthon végzik. Látogatásunkkor éppen bri­gádértekezletre gyűlt össze a kilenctagú November 7. bri­gád. 1988-ban alakult meg a kollektíva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszte­letére. A brigádtagok kivétel nélkül háziasszonyok. Amikor összegyűlnek, a munkán kí­vül a sütés-főzés is szóba ke­rül. Most az elmúlt időszak munkáját értékelték és meg­beszélték az új terveket. Köz­ben előkerülnek a félig kész kesztyűk a táskákból. Kezük egy pillanatra sem áll meg a beszélgetés közben. Az ember­ben olyan érzés támad, hogy az ujjak apró érintéseire szin­te magától szalad végig a tű a keskeny bőrdarabon. Kiss Ferencné brigádvezető felém fordul, s mosolyogva mondja: — Munkatermünk, munka­asztalunk nincs, ezért gyakran dolgozunk együtt. Amikor az idő megengedi, kiülünk a parkba, ha hideg van, valame­lyikünk lakásán jövünk össze. Együtt jobban megy a mun­ka, meg már meg is szoktuk egymást. Ha néhány napig nem találkozunk, üresnek érezzük az órákat A brigád ugyan még nagyon fiatal, mégis szép eredmé­nyekről számolhat be. Beszél­getés közben lapozgatom a szép kivitelű brigádnaplót amely sorra adja a híreket, hogy a brigád az elmúlt idő­ben merre járt, milyen ese­mény történt a kis közösség életében. Újszerű a napló dí­szítése. Parányi bőrkesztyűk dekorálják az oldalakat. — Mindig olyan fazonú kesztyűt ragasztunk be, ami­lyenen éppen dolgozunk — s máris mutatja a kesztyűpárt az egyik asszony. A csöpp kesztyű a naplóban, a nagy kesztyű pedig a kezében. Az egyik oldalon brigádtab­ló van. Számolom a képeket, a kilenc helyett tízet találok. 1^%. .v jééÉIí A fürge ujjak ... Kiss Ferencné Az egyik fotóról gyerekarc mosolyog rám. — A »fogadott kislányunk« — mondja Horváth Istvánná. — Budai Aranka a neve, első elemibe jár. Aranyos kislány. Aranka a szüleinél lakik. Lakásuk kicsi, a gyerekek szá­ma pedig nagy. így a kislány­nak és a szülőknek is nagy segítség, ha Aranka nem ott­hon készíti a leckéjét. Leg­gyakrabban Horváth Istvánné- nál tölti a délutánt Aranka. Együtt tanul Horváthné kislá­nyával, aki szintén első osz­tályba jár. Nemrég volt a kisdobosava­tás. Sokat gondolkodott azon a brigád, ki legyen Aranka avatómamája. Végül úgy ju­tottak közös nevezőre, hogy az avatómama a brigád lett. Mind a kilencen elmentek a nagy eseményre, hogy ünne­peljék Arankát. — Az avatási ruhát is mi vettük a kislányunknak. A kis rakott szoknya ekkora volt — s nevetve mutat körülbelül egy araszt Kiss Ferencné. — Utána együtt mentünk el fa­gyizni, majd délután pedig' a búcsúba. Megringliseztettük a csöppséget. Három éve — még a No­Horváth Istvánná vember 7. brigád megalakulá­sa előtt — látogattak az asz- szonyok először a segesdi szo­ciális otthonba. Azóta szapo­rodnak a látogatások. Gyakran előfordul, hogy az idős nénik és bácsik könnyezve kísérik őket a kapuig. — Alig akarnak elengedni minket. Persze, búcsúzni ne­künk is rossz. Nagyon megsze­rettük őket... — mondja az egyik asszonyka. A brigád sokat kirándul. Minden évben üzemlátogatás­ra mennek. A BNV-n is együtt voltak. Most pedig badacsonyi kirándulást szerveznek. Boldogan mesélik, hogy no­ha mind családanyák, társa­dalmi kötelezettségeiket min­dig teljesítik, a munkában pe­dig helytállnak. A brigád minden tagja dolgozik a Vö­röskeresztben, van három ön­kéntes véradó közöttük. Né* gyen párttagok. Tölcsér Mi- hályné és Kiss Ferencné pedig kiváló dolgozó. Kilenc asszony. 1-ülön Jak­nak és mégis együtt élnek. Mind másutt végzi a munká­ját, mégis együtt. Megszeret­ték egymást... Horváth Mária SOMOGYI NÉPLAP Smnbat» 1969. június 7.

Next

/
Thumbnails
Contents