Somogyi Néplap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Kétszer tíz perc Nemrégen leszerelték a szerkesztőség cserépkályháit. Napokig nyeltük a port, a kormot. Éles, átható szaga rátelepedett a garatunkra, és fokozottan izgatta a nyálka­hártyát Köhögött, prüsszö- gött az ember egy-két napig, utána el is felejtette. A napokban mégis erre gondoltam, amikor a Kapos­vári Villamossági Gyár gal­vanizáló műhelye előtt meg­csapott a savgőzök és cián­vegyületek szúró, édeskés­nehéz levegője. Nyolc ember tölt el itt kemény munkában —- hét órát naponta. Naponta Dr. Cser Frigyes üzemi or­vos a pszichológussal közö­sen dolgozta és készítette elő ennek az üzemi tornának a rendszerét. A hét elején né­hány nappal ottjártam előtt kezdték meg ennél a dél­előttös műszaknál. Terveik alapján a következő héten a gyár másik telepén is beve­zetik a galvanizálóban, vala­mint a délutános műszaknál is. Egyelőre kísérletképpen a délelőttösöknél kétszer tíz percet, fél tízkor és 11-kor. A torna, a kikapcsolódás cél­ját az orvostól kérdeztem: — A munkaártalom elleni Lassú, könnyed futással, levezetéssel zárul a tízperces gyakorlat A brigád tagjai visszatérnek munkahelyükre, ahol nikkelezett, ónozott, hor­ganyzott vagy éppen rézal­katrészek; hatalmas tartó­csavarok, sorkapocs-alátétek, légbiztosítók és egyebek ke­rülnek nagy ládákba a kezük alól. Ismét megcsapja orro­mat a savgőzök szúrós szaga. Az épület maga is elavult, nemsokára átköltöznek a gal­vanizáló részleg új, korszerű helyiségébe. Persze maga a munkaártalom közvetlen for­rása megmarad —, a test, a m a® #11111 hét óra: ez egy hónapban 70—180, egy évben pedig öbb mint 2000 munkaóra az készségnek bizony nem hasz- os levegőben, hivatali nyél­én: a »munkaártalomnak dtett dolgozók« munkahe- yén. Délelőtt fél 10-kor érkez­em oda. A galvanizálóban kkor abbahagyták a mun- í't, és kivonultak az épület ögötti — széltől és kaján öntetektől védett — tisz- ■a. .’íz pere gyógytorna. Ka- •t lendülnek, merev izmok ■o^izulnak s szinte érezni, Ak jólesően ropognak a ^oszlop csigolyái. Az ér- jP ■: frissen áramló vértől ’.zárinak ilyenkor, az em- az ujjhegyében is érzi a lernes, tűszúrásnyi zsib- idast. A brigád hét nő és egy rfi dolgozó. Buzgón és jó­' ' - f §É»ilP védekezés ez. Friss levegőn és az állandó hajoló munka­mozdulatokkal ellentétes izomzat játékos foglalkozta­tására. Először itt, - hátul, ahol senki nem látja. Sajnos a kezdet kezdetén még ott tartunk, hogy esetleg nevet­ség tárgya lehetne... — Hogyan sikerült eddig is eljutni? — Külön beszélgettünk a dolgozókkal, . a részlegveze­tőkkel és megpróbáltuk meg­győzni őket a kétszer tíz perc fontosságáról. Ügy ér­zem, sikerült jó pszichés lég­kört teremteni a dolgozók­nál, hogy lássák, érezzék a hasznát e néhány perces mozgásnak, mialatt az üres műhelyben a szellőztetést, a levegőcserét is fokozni tud­juk. szerevezet rövid mozgására, felüdülésére ott is szükség van. Nem egy kaposvári üzem­ben, gyárban megkísérelték már a hasonló testedző vé­dekezést a munkaártalmak ellen. Sajnos a kísérletek .többsége — egyfelől mert nem vették komolyan, más­felől az ostobaság, a tudat­lanság élcelődés szintjein zá­tonyra futott. Az egészség azonban mindannyiunk nagy kincse. Ennek a jegyében kíván­juk, hogy a Kaposvári Vil­lamossági Gyárban sikerül­jön a kísérlet a korszerűség, az egészségügyi kultúra — az ember szolgálatában. W. E. is kedves, de ha- ! THLERy ÁRPÁD inni vezénvlésére: f ;dvűen végzik a gyakorla ..kát Országh ezichológus '■ozott hangú vezénylésére: Jó magasra a karokat, >■3 mélyen beszívjuk a friss lv-’gőt — és kifújjuk!... nk_________________________ ;ái Latinka Sándor it g. Tsz, Kaposvár, egvételre felajánl db 120X210 m-es sütős Ihl zemi konyhai ízhelyet I állapotban, 1 db 1 1-es, széntüzeléses «melegítő * vjlert 1T aklő^ni az újmajori n 1 ionw/an lehet, íja I . n|_____________________ ,üj ___________________ j ü , • p irös Csillag« ;ü ’órakodó gépre ^ Ázott gépkezelőt cicsivezetői itvánnyal, magas 'ÜP'ti lehetőséggel V» A ,v Jink ­o*,­.Itkezés a vállalat ff, -.pontjában, Kaposvár, Szántó Imre út 19. sz. alatt. 5, ívár, szj Építő Vállalat. íf1’ (429561 A mezőgazdaságot segítik Épül a zamárdi Magyar Tenger Tsz gépműhelye. — A plébános még hátra­van — figyelmeztette Bencze. König előfurakodott a kis csoportból. Kun bajusza re­megett az izgalomtól. — Nem megyünk be hoz­zá? — kérdezte. A lista Wolf zsebében volt. Tudta, hogy egy nevet még nem húzott át a ceruzájával, és ez a név a plébánosé volt. Azt gondolta elszomorodva: Érzem, hogy nem tudok ellen­állni. Olyan vagyok, mint egy disznó alkoholista. Hiába fo­gadom meg! Hiába átkozom el magam! Ha legalább történne most valami rendkívüli, ami a segítségemre lehetne... Azt mondta csöndesen; — De mindenkit figyelmez­tetek, hogy a papot nem üt­jük meg. — Csak ha ellenkezik — szólt valaki hátul komolyan. Wolf dühösen nézett, de nem válaszolt rá semmit, ö ment elől. A papnak udvaria­san biccentett, és egész idő alatt úgy beszélt hozzá, mint­ha egy megtévedt gyermeknek osztogatta volna a jó taná­csait. — Sok a hadirokkant a fa­luban, plébános úr — mondta, miközben a folyosót és a cel­laszerű szobákat járták. — Valóban sok — sietett helyeselni a pap. Nem tudta, hol haladjon, amikor mentek és hova álljon, ha megálltak Kerek, táskás arca falíehér volt. — Sok a tüdőbajos Is. Meg az idős proletár — mondta Wolf. — Isten csapásat, fiam. Hátul, az őket követő cso­portban valaki hangosan föl­vihogott. Wolf szigorúan hát­ranézett, és azt mondta ma­gában: Megjegyeztem a han­godat, Izsák Bálint! Ne gon­dold, hogy elfelejtem! — Tudja-e, plébános úr, hogy mi volt a szovjet köz­társaság első dolga? — kér­dezte. — Nem tudom. Honnan tud­nám, kérem? — Az volt a dolga, hogy lefoglalta az egyházi vagyont, mikor pedig lefoglalta, akkor az öszes hadirokkantat meg az idős proletárokat betelepítette a kolostorokba, hogy ember­hez méltó helyen legyenek. Attól kezdve ott élnek tele hassal, kimosakodva, pipázva. A pap nem szólt semmit. Sőt előzékenyen hallgatott. Ügy gondolta, hogy ez a leg­célszerűbb. Két évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a Mezőgazdasági Be­ruházási Vállalat Somogy me­gyei kirendeltsége. Az eddigi eredményekről és a jövő ter­veiről, feladatairól beszélget­tünk Szabó Péter igazgatóval és Gyökér József főmérnökkel. SZABÖ PÉTER: — A Mezőgazdasági Beru­házási Vállalat és a megyei székhelyeken működő kiren­deltségek a mezőgazdasági ter­meléssel kapcsolatos beruhá­zásokat szakszerűen, gyorsan bonyolítják le. A beruházások előkészítésével és lebonyolítá­sával kapcsolatos összes teen­dők elvégzését vállaljuk. Ide tartozik a termelésfejlesztési tervtanulmányok készítése, a beruházásokat megalapozó ja­vaslatok megadása, a magas- és mélyépítő, valamint a szak­ipari munkák tervezése, lebo­nyolítása és műszaki ellenőr­zése, belvízrendezési és üzem­fejlesztési programok összeál­lítása. — A felsoroltak mindegyi­kére érkezett megrendelés? GYÖKÉR JÓZSEF: — Igen és itt mérhető le vállalatunk fejlődése. 1967- ben, az alakulás évében még csak építéssel kapcsolatos fel­adatokkal foglalkoztunk. Ek­kor 1,4 millió forint bevéte­lünk volt. A következő évben már mélyépítések lebonyolítá­sát, úttervezéseket is vállal­tunk, bevételünk 3,1 millió lett. Az idén agronómiái jellegű megbízásokat is vállaltunk, 5,2 millió az erre az évre terve­zett munkánk értéke, ennyit kap megbízóitól kirendeltsé­günk. Több mint száz terme­lőszövetkezettel és tíz állami Fegyvert nem találtak, de a kamrában fölfedeztek hét füstölt sonkát. Wolf leigázva állt a kamra ajtajában. Nézte a vastag spárgán függő sonkákat, az­tán a papra pillantott, és ész­re se vette, hogy a többiek figyelmeztetően lökdösik az oldalát. — Plébános úr — szólt. — Mondja, fiam! — Nem lesz sok ez magá­nak? — Ha úgy gondolja, hogy sok, akkor vigyenek belőle. — Csak úgy viszünk, ha jó szívvel adja — Jó szívvel adom. — Ha nem átkoz meg érte bennünket — Mit gondol, fiam? — kapta fel megrökönyödve fejét a pap. Három sonkát, a nagyob- bakból elvittek boldogan. Reggel indultak vissza. Amíg a sofőr az autó motorjának begyújtásával bajlódott, Wolf a közeli házakból előrendelte az embereket és egy röpcé­duláról dörgő hangon felol­vasta nekik a munkás- és ka­tonatanács felhívását. — Proletárok! Földmunká­sok! — kiáltotta. — A szerve­zett munkások kivonultak a frontra, hogy megvédjék a Tanácsköztársaságot és meg­akadályozzák a tőkések és a nagybirtokosok uralmának visszatérését! Az egész ország érdekében határozta el ma­gát a proletariátus, és felszó­lítja az összes munkástanácsot és direktóriumot: kövessenek el gazdasággal vagyunk kapcso­latban. — Melyek a jelenlegi meg­bízások? GYÖKÉR JÓZSEF: — A folyamatban levő be­ruházások 233 millió forintot tesznek ki. Ehhez jön még 224 millió forint, ez az épülő sza­kosított telepek értéke. Ilyen szakosított tehenészeti és ser­téstelepek épülnek Szentgálos- kéren, Csurgón, öreglakon, Ráksiban, Somógyszjlban, Mennyén, Barcson és még szá­mos helyen a megyében, szomnyolc szakosított telep program-megalapozó javasla­tát készítettük el, ebből ti­zenkettő realizálódott. — Vannak-e problémák it melyek azok? SZABÖ PÉTER: — Elég gyakori a kivitele­zőknél az építőanyag-hiány, és kevés a műszaki szakember, s így a kivitelezői kapacitás is alacsony. Azonkívül nagydbb megértést kérünk az építővál­lalatoktól, hiszen nagy pers­pektívája van megyénk mező- gazdaságának. érdemes fog­lalkozni vele, olyannyira, hogy olykor megkülönböztetett fi­gyelembe részesíthetnék ezeket az épületberuházásokat Na­gyon jó a kapcsolatunk a terü­leti tsz-szövetségekkel. Nép­szerűsítik a korszerű építke­zéseket, módszereket és segí­tik munkánkat A megbízók a beruházásaik elhatározása előtt felkeresik vállalatunkat. Mi a gyakorlati szakembe­reink szaktanácsadásaival és egyéb telepítési, üzemeltetési, ^gazdaságossági ajánlatokkal mindenkor igyekszünk — a megbízó érdekeit szem előtt tartva — rendelkezésükre áll­ni.' f. e. Megesett esetek A nevető néző Már a híradónál elkezdte. Protokoll tudósítás, a külföldi államfő kilép a repülőgépből — s a mellettem ülő hölgy szé­les hahotára fakad. Bár többen feléje fordulnak, nem zavar­tatja magát. Minden filmri­portnál újrakezdi, más és más hangerővel. Görgős eke munka közben: apró, gőgicsélő tetszés- nyilvánítás. Az isten háta mö­götti tsz nagy reményekre jogo­sító sertésfiaztatót épített: egészséges, mélyről feltörő ha­hota. És ez így ment. Gondoltam, a szünet után majd lehiggad. Melléfogtam. Bájos szomszé­dom felfrissültén, fokozott erő­vel nevette végig a hamarosan bemutatásra kerülő filmdráma könnyzacskó-csapokat megin­dító előzetesét. Ami ezután következett, ar­ra évek múltán is olyan kese­rűséggel fogok emlékezni, mint egyik barátom az esküvő­je napjára. Francia filmvígjá­tékot játszottak, valóban igen mulatságos volt. Már ahogy mindent, hogy a termelőszö­vetkezetek és a gazdák min­den nélkülözhető élelmiszert a városokba küldjenek! A fa­lusi proletárság forradalmi becsülete egy pillanatig se tűrheti, hogy a fronton har­coló munkások asszonyai és gyerekei éhezzenek! Minden akadályon át kivívjuk a győ­zelmet! Éljen a Magyarországi Tanácsköztársaság! Éljen a végső győzelem!... A falun túl egy kevéssel, a szederfáknál Bencze kérésére megálltak Bencze lemászott az autóról, kivett az övéből egy kézigránátot, kibiztosítot­ta, majd nagy lendülettel, erős ívben elhajította a falu szélső házai felé. Megvárta, míg rob­ban. Amikor visszaült Wolf mellé, a ponyva alól hangos üdvrivalgás fogadta. Jó ideje zötyögtek már a rossz úton, amikor balról, a zöld táj bordái közül egy templom vékony fémcsúcsa szűrődött ki az égre. Bencze már tegnap is, amikor N. felé igyekeztek, meg akarta emlí­teni, hogy ebben a kis falu­ban született, de a megbízatás fölött érzett nagy izgalom mi­att nem szólt. — Egyszer már jártam ab­ban a faluban — mondta most Wolfnak zavarodottan, szinte megszabadulva a szavaktól. — Ott a völgyben? — krá- kogott Wolf csodálkozva. A felolvasástól csaknem teljesen berekedt. — Ott a völgyben. — Mikor? (Folytatjuk.) mások elmondták, mert én egy árva szót sem értettem az egészből, figyelni is képtelen voltam. A mellettem ülő hölgy ki­merítette nevető repertoárját, a finom kacarászástól az arti- kulátlan, fuldokló nemistudom- mineknevezzemig minden ár­nyalatot produkált. Néha köz- l evisított, tanácsokat adott a szimpatikus nyomozónak, ho­gyan kerítse kézre a tettest. Nem részletezem, eddig csu­pán egy-egy gyenge labdarúgó­mérkőzés alatt szokott így megfájdulni a fejem. Kábul- tan támolyogtam ki a Fine után. A mozi előtt rágyújtot­tam azzal, hogy még egy kiló nikotin sem árthat annyit, mint az elmúlt két óra. Nem fogják kitalálni, az el­ső slukk után ki lépett elém.. Igen, ő volt: a nevető hölgy! — Azt hiszi, nem láttam a dühös pillantásait?! Maga egy utálatos alak, aki nem tudja elnézni, hogy valaki jól szóra- , kozzon. Ha rossz a kedve, mi az ördögnek megy moziba?! Vegye tudomásul, hogy elron­totta az estémet! S búcsúzóul nagyot nevetett. Vita — A meteorológia szerint holnap rossz idő lesz, tehát egész nyugodtan készülődhe­tünk a kiránduláshoz. — Miféle kiránduláshoz? Ne add az értetlent. Tu­dod, hogy még a múlt héten elhatároztuk, hogy kiugrunk a Balatonra. — Én nem emlékszem rá. De ha te mondod ... — Nagyon kérlek, ne bosz- szants, s ne bizonygasd min­den adódó alkalommal, hogy oda se bagózol, amíg a férjed beszél hozzád. — Veszekedni akarsz? Ne felejtsd el, drágám, hogy ne­kem kötélből vannak az ide­geim. — Nem csodálom, rajtam edzetted őket. — Te beszélsz, akivel nem lehet két mondatot beszélgetni, mert drámai szavak kíséreté­ben idézed meg a jó istent, hogy hallgattasson el engem?!- Mert mindig olyan vad dolgokkal jössz elő. — Az neked vad dplog, hogy azt javasoltam, menjünk ki a Balatonra? — Te javasoltad? Hát men­ten megüt a guta. Nem én imondtam két perccel ezelőtt, )hogy készüljünk a kirándulás­ihoz?! Nem én kértelek rá?! é — Nem. t — Mondd, teljesen hülyének inézel? f — Csak feledékenynek. Biz­tosan csak akartad monda­ni. De ha minden áron ve­szekedni szeretnél... Pintér Dezső lOHOGTl NBPIAI sárnap, 1969. júatoM L

Next

/
Thumbnails
Contents